1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4307
Part, Chapter
3501 5, IV | Csorbadzsitól. Megölte a basát az úton, s eldugta magának
3502 5, IV | ide hallgass – dörmögött az öreg; s azzal a fejét a
3503 5, IV | Nagyon ismertem. Tolvaj volt az is, mint minden ember, természetesen,
3504 5, IV | a khazniárnak, hogy amit az innen-onnan összelopott,
3505 5, IV | szeretném tudni, hogy mi az a »minden«, mert én bekötött
3506 5, IV | akarom biztosítani.”~Hahaha! Az öreg olyan komolyan mondta
3507 5, IV | megmenekülök, neki adom az egyetlen leányomat, s akkor
3508 5, IV | akkor tudtam volna, hogy az a gyönyörű szép fehér arcú
3509 5, IV | fehér arcú hölgy, azokkal az egymást érő szemöldökkel
3510 5, IV | aki már jóllakott.~– Hát az én apám szépen ráállt erre
3511 5, IV | apám szépen ráállt erre az alkura. „Abban egyeztünk
3512 5, IV | Abban egyeztünk meg, monda az öreg, hogy Ali Csorbadzsi
3513 5, IV | kiválogatva. A drága kaméák, az igazgyöngy-sorok, a gyűrűk
3514 5, IV | eldugni belőlük?” mondám az öregnek.~„Te marha! – förmedt
3515 5, IV | gyémántot. Nro 18 tolvaj: mikor az egészet módomban volt ellopni?”~„
3516 5, IV | mondod. Bár legalább azt az egy klenódiumot zsebre dugtam
3517 5, IV | között; a basa feleségének az arcképe, két sor brilliánt
3518 5, IV | közé keretezve…~…Timárnak az arca a hyppocratesi halálmerevedést
3519 5, IV | mégis kezébe jutott. S ettől az embertől nem várhatni irgalmat…~
3520 5, IV | irgalmat…~Apám folytatá az elbeszélést.~„Én megtömtem
3521 5, IV | mesterséges zárral belakatolta az egészet, a zsák négy szegletét
3522 5, IV | boglárokat, a gyöngysorokat, az achátszelencét s a louis
3523 5, IV | tekercseket. Egy óra múlva az angol hajón voltam, s aztán
3524 5, IV | horgonyt, és indultunk ki az Aranyszarv-öbölbül.”~„És
3525 5, IV | feddém én fiúi elkeseredéssel az öreget. – Hát aztán a basa
3526 5, IV | Eredj, bolond! – kiálta az öreg – kellettél is nekem,
3527 5, IV | megvárni Máltában; hanem azzal az útiköltséggel, amit a basától
3528 5, IV | velem jött. De képzeld: az átkozott! Mikor már biztos
3529 5, IV | helyre értem vele, ahol senki az ördög rám nem találhatott,
3530 5, IV | rézgombok, rozsdás vaspatkók! az achátszelence helyett, tele
3531 5, IV | Ennek még numerusa sincs.”~– Az öreg dühös volt, csaknem
3532 5, IV | azalatt elfutott másfelé az igazi kincseivel, s elvitte
3533 5, IV | agyontolvajlója, te vagy, az „arany ember”, Levetinczy
3534 5, IV | nem Timár Mihály, hanem az én apám kaparinthatja el,
3535 5, IV | sem ugat rám azért, hogy az őseim hogy szerezték a nagy
3536 5, IV | azokat a kincseket kapta el az orrom elől, amik nekem voltak
3537 5, IV | lehetett boldog, akinek az apját megölte, tehát kellett
3538 5, IV | hírének megártson vele, mert az egész világ tiszteli benne
3539 5, IV | egész világ tiszteli benne az erény mintaképét: hát nem
3540 5, IV | magamforma jó ízlésű ember az ő helyzetében praeferálna,
3541 5, IV | világról, aki nem jön soha az emberek közé, akiről ki
3542 5, IV | láncoltatta meg” Tódort… és az egész vád a maga összességében
3543 5, IV | kiütött a hajónkon a sárgaláz. Az apám is megkapta. Ott halódott
3544 5, IV | a padon; nem vitték el. Az nem szokás. A gályarabnak
3545 5, IV | meghalni, ahova levasalták. Az nekem nagyon kellemetlen
3546 5, IV | kellemetlen helyzet volt. Az öreget egész nap rázta a
3547 5, IV | hozzá. Kiállhatatlan volt az öreg a maga káromkodásával,
3548 5, IV | nem káromkodott spanyolul, az is igen szépen hangzik,
3549 5, IV | Emiatt egészen meghasonlottam az öreggel. Nem azért, mintha
3550 5, IV | összebeszélve. Csak azt az időt kellett bevárnunk,
3551 5, IV | kellett bevárnunk, mikor az öregem már a halálos agónia
3552 5, IV | mellőle, hát fellármázza az őröket. Akkor lefűrészeltük
3553 5, IV | felfordította a csónakunkat. Az egyik társam nem tudott
3554 5, IV | látni. Most már te vagy az egyedüli apám; a másikat
3555 5, IV | mert onnan nem veheti ki az ördög. – Hogy mint jutottam
3556 5, IV | útiköltséghez, ami mind szükséges az óceánon járáshoz? azt majd
3557 5, IV | hanem elébb végezzük el az üzletünket. Mert hiszen
3558 5, IV | megvárlak, míg hazajössz. S hogy az idő ne teljék hiába, eljártam
3559 5, IV | gyönyörű szép úrhölgyet azzal az alabástrom fehérségű arccal,
3560 5, IV | gályapadra. No de félre az érzelgéssel! Beszéljünk
3561 5, IV | Egyszer kicsináltam, hogy az öldöklő angyal mellé jussak
3562 5, IV | hogy meglepően hasonlít az anyjához.~„Hogyan? – kérdé
3563 5, IV | kisasszony –, ön ismerte az asszonyság anyját? Az nagyon
3564 5, IV | ismerte az asszonyság anyját? Az nagyon fiatalon halt meg.”~„
3565 5, IV | Ali Csorbadzsi leányának az apjától lopott ékszert!…
3566 5, IV | miket gazdag nagynénémtől, az admiralitástól, jószágigazgatómtól
3567 5, IV | akit halála után megégetnek az asszonyok, s porodból minden
3568 5, IV | hiszen mindjárt rátérek az üzletünkre. Egy napon nagyon
3569 5, IV | kétkedésemet fejezni ki az iránt, hogy egy emberben
3570 5, IV | pofon ütött. Megvallom, erre az egyre nem számítottam. Úgy
3571 5, IV | volt leánykorában, s most az verekszik meg a madonna
3572 5, IV | teveled történhetik meg az életben, arany ember. –
3573 5, IV | megint csak én adtam meg az árát, kaptam a fejemre egy
3574 5, IV | cinikus humorral mondá:~– Ez az emlék a Nro III, amit a
3575 5, IV | világ végeig ellappanghat az ember ez országban; amire
3576 5, IV | azt, hogy miféle külföld az, ahol te az ország sorsát
3577 5, IV | miféle külföld az, ahol te az ország sorsát intézed. Nincs
3578 5, IV | ország sorsát intézed. Nincs az semmi ismeretes világrészben,
3579 5, IV | ismeretes világrészben, mert az a senki szigetén van. Megyek
3580 5, IV | Reszketett a haragtól és az ijedelemtől.~– Ne ugrálj,
3581 5, IV | sülni, és aztán nem leszek az oka. Különben is nyugtasd
3582 5, IV | is nyugtasd meg magadat. Az én bajom lett az is, nem
3583 5, IV | magadat. Az én bajom lett az is, nem a tied, hogy odamentem.
3584 5, IV | Te lefekszel énhelyettem az ágyra, engem meg kidobnak
3585 5, IV | meg kidobnak tehelyetted az ajtón. Hogy minek mentem
3586 5, IV | is nagyon megijedt tőlem, az igaz. Csak kettecskén voltak
3587 5, IV | Csak kettecskén voltak az egész szigeten. – Mennyire
3588 5, IV | fogadtak volna. De képzeld, az a Noémi még csak le sem
3589 5, IV | teremtés lett belőle, hogy az embernek a szíve megmozdul
3590 5, IV | nem a te bajod ez, hanem az enyém; akkor ez a leány
3591 5, IV | egy akkora pofont adott az ábrázatomra, hogy az őrnagytól
3592 5, IV | adott az ábrázatomra, hogy az őrnagytól kapottal kétszer
3593 5, IV | másik pofámra adott, mint az őrnagy, s így a szimmetria
3594 5, IV | megtagadni valami derengését az örömnek.~– Ago gratias!
3595 5, IV | örömnek.~– Ago gratias! Ez is az enyim volt. Hanem ekkor
3596 5, IV | háznál, mert hárman voltak; az az átkozott fenevad, az
3597 5, IV | mert hárman voltak; az az átkozott fenevad, az Almira
3598 5, IV | az az átkozott fenevad, az Almira is ott volt, ott
3599 5, IV | is ott volt, ott feküdt az ágy alatt, s az egész idő
3600 5, IV | ott feküdt az ágy alatt, s az egész idő alatt úgy tett,
3601 5, IV | dög egyszerre előrohant az ágy alul, anélkül, hogy
3602 5, IV | Hjaj, pajtás! Ha csak ez az egy kutyavér terhelné a
3603 5, IV | döglött ám meg rögtön attól az egy golyótól. Fel sem vette.
3604 5, IV | rólam vonni a fenevadat. Az annál dühösebben szorította
3605 5, IV | gyermeknek, őrá hallgat az eb. Én aztán Dódinak könyörögtem.
3606 5, IV | ahogy keresztülharapta az izmaimat a csontig. Ez a
3607 5, IV | tetőled. Egy eleven album az én bőröm, tele a teérted
3608 5, IV | meztelenül állt előtte, az is tele utálatos sebhelyekkel,
3609 5, IV | sebhelyekkel, és azokat is az ő keze verte rajta.~Ez az
3610 5, IV | az ő keze verte rajta.~Ez az ember tudja azt jól, hogy
3611 5, IV | elküldé; – hogy számított az ő rossz hajlamaira, mikor
3612 5, IV | őt tenni lába alul. – Ez az ember tudja azt, hogy Timár
3613 5, IV | meg, s irigy rá érte. – Ez az ember tudja azt, hogy Timár
3614 5, IV | elvette mind a kettőt, s ez az ember most féltékeny és
3615 5, IV | lelkén. – És most ő ennek az embernek a kezében van,
3616 5, IV | mellényzsebébe tette, s inggombját az ingelőbe kapcsolgatta. Még
3617 5, IV | süttesd a hátadra te is az akasztófa-jegyet, vasaltasd
3618 5, IV | Kell pénz? – kérdé Timár.~– Az is kell; de arról majd később
3619 5, IV | szükséges egy időre eltűnnöm az ismeretes világból; mert
3620 5, IV | valahogy el nem pusztítom. Az elsőt majd föletetem kis-sár-fűvel,
3621 5, IV | föletetem kis-sár-fűvel, az utolsón segítenek ásványos
3622 5, IV | kötve hiszek a komának. Az mégis megeshetnék rajtam
3623 5, IV | véletlenül valaki főbe kólint az utcán, vagy az útfélen holmi
3624 5, IV | főbe kólint az utcán, vagy az útfélen holmi jószívű zsiványok
3625 5, IV | barátságos pohár borral arra az útra küld el valaki – amelyen
3626 5, IV | Tehát a nagyságos úrnak az kell, ugyebár, hogy én hallgassak
3627 5, IV | azon a szigeten mindaddig az ideig, amíg nekem is, nagyságodnak
3628 5, IV | most már bosszantotta ez az ízetlen kívánság.~– Ah!
3629 5, IV | azt a szigetet nem adom. Az ostoba kívánság.~– Nem ostoba
3630 5, IV | kívánság.~– Nem ostoba kívánság az, méltóságos uram. Lássa,
3631 5, IV | kiváló jó levegője van, s ez az én Dél-Amerikában megrongált
3632 5, IV | A szibarita életmód után az aranykorbeli ruralis élvezetek
3633 5, IV | monda Timár, kit bosszantott az ingerkedés, s egyet taszítva
3634 5, IV | földönfutó instantiáját?~Ez az ízetlen gúnyolódás nem volt
3635 5, IV | cimbora kezd magához térni az első ijedtségből, s ki akar
3636 5, IV | megtudtál. A legelső tréfa az lesz, hogy elcsípnek, becsuknak,
3637 5, IV | Ki fog róla tehetni, ha az útban valaki hátba lő, mikor
3638 5, IV | te ágrólszakadt, ha én, az arany ember, magasra emelt
3639 5, IV | törvényszék okosabb lesz. Az aranyat a sárból is fölveszik.”
3640 5, IV | négyféleképp fogalmazva. Az egyik denunciatio a török
3641 5, IV | Őneki is megírom, mit tettél az apjával, hogy jutottál anyjának
3642 5, IV | Látod azt a kettős tornyot. Az ott Tihany. Ott becsületes
3643 5, IV | becsületes barátok laknak. Az egy konvent. Ott leteszem
3644 5, IV | nincs többé maradásod ebben az országban. Haza nem mehetsz,
3645 5, IV | mert feleséged, még ha az apja haláláért megbocsátana
3646 5, IV | kormány is be fog perelni, az osztrák kormány is. Az egész
3647 5, IV | az osztrák kormány is. Az egész világ megismer. Amilyen
3648 5, IV | számodra más, mint szökni az ismerős világból úgy, miként
3649 5, IV | miként én, és rettegni az ajtóhoz közelítő lépések
3650 5, IV | hiszen a senki szigete nem az enyim, hanem Noémié!~– Nagyon
3651 5, IV | Noémié!~– Nagyon helyes az észrevétel. Hanem az én
3652 5, IV | helyes az észrevétel. Hanem az én kívánságom megint egészen
3653 5, IV | magam viszek el neki. Ezóta az a csúf fekete dög meggebedt
3654 5, IV | kész elvenni, szemet hunyva az eddig történtek fölött.
3655 5, IV | Noémit is akarod?~– Hát mi az ördög? Csak nem gondoltad
3656 5, IV | valaki abban a magányban, aki az életemet megédesítse. Odaát
3657 5, IV | szerencsétlenné teszed.~Óh! ez az ember egyenesen a szívére
3658 5, IV | a kalandorra, s mielőtt az a fegyvert használhatta
3659 5, IV | hátra, s ettől a lódítástól az ember kirepült a nyitott
3660 5, IV | volt, és csendes éjszaka. Az egyetlen ember, aki kettőjükön
3661 5, V | Timár megölhette volna ezt az embert. – Keze között volt. –
3662 5, V | És kezeinek izmaiban az őrültek erejét érzé. – Megfojthatta
3663 5, V | Timár Mihály „most már” az igaz arany ember, midőn
3664 5, V | szórva.~Ő futni hagyja azt az embert, aki őt semmivé teheti,
3665 5, V | De Timár nem öli meg ezt az embert. Timár azt mondja:
3666 5, V | Timár azt mondja: ennek az embernek igaza van! S a
3667 5, V | mellén összefonva nézi, mikor az az ember kijön a kastély
3668 5, V | összefonva nézi, mikor az az ember kijön a kastély ajtaján,
3669 5, V | falára. Egy sötét alak ott az erkélyen igen jó célpont
3670 5, V | Krisztyán Tódor ott halad el az erkély alatt, s feltekint
3671 5, V | bosszúból meg fogja őt lőni?~De az megáll előtte, és elkezd
3672 5, V | beszél. Egyik lába sántít az eséstől. Bal kezével ráütöget
3673 5, V | pontot lát előrehaladni az ezüst jéglapon a magas hegyorom
3674 5, V | vihar harsogva üvöltött alá az arácsi völgy ős fáinak sudarai
3675 5, V | ős fáinak sudarai között. Az ódon nyári kastély szélvitorlái
3676 5, V | földi emlékeikért, s mikor az erős szél végigsöpört a
3677 5, V | végigsöpört a Balaton jegén, az ott felállított jéglapokon
3678 5, V | zenehangot idézett elő, hogy az ember látni vélte a szellemeket,
3679 5, V | haragosan bömböl közöttük. Az űzi tán a többit?~E rémséges
3680 5, V | vészkiáltás, istenkáromlás hangja, az éjszakát felverő, alvókat
3681 5, V | csak a vihar zenéje szól.~Az is tovaenyészik. A fergeteg
3682 5, V | végigfutott a tájon. Csupán azt az egy hófelhőt kergette. Az
3683 5, V | az egy hófelhőt kergette. Az arácsi völgy fái nem zúgnak
3684 5, V | harmóniában vész el a távolban. Az ég kitisztul, és csendes
3685 5, V | fel fog ébredni belőle.~Az első vágy: a csodaszép,
3686 5, V | amint ki van találva, meghal az…~Hogyan élhessen tovább,
3687 5, V | pillanaton túl, amelyben az a nő megtudja, hogy ő ellenkezője
3688 5, V | még egyszer Noémit, mikor az már tudni fogja azt, hogy
3689 5, V | Dódit?~Nincs, nincs neki az egész világon hová menekülni!
3690 5, V | menekülni! Úgy van, ahogy az az ember mondá: szökni az
3691 5, V | menekülni! Úgy van, ahogy az az ember mondá: szökni az ismerős
3692 5, V | az az ember mondá: szökni az ismerős világból, miként
3693 5, V | erőszakkal dobták el maguktól az életet; kiknek nem kell
3694 5, V | nincsen semmi! – És ha majd ez az ember fel fogja keresni
3695 5, V | keresni a senki szigetét, s az egyedül maradt nőt üldözésével
3696 5, V | visszatért szobájába, hol az imént a kalandorral beszélt.~
3697 5, V | A félhold bevilágította az óriási jégtükröt. A jégmezőre
3698 5, V | kalapját levéve, feltekintett az égre.~Évek múltak, hogy
3699 5, V | Ez órában eszébe jutott az a nagy lény, aki a csillagokat
3700 5, V | kárhozzam el! – Senki sem oka az ő szenvedéseiknek: egyedül
3701 5, V | mint ahogy megcsókolja az ember édesanyját, mikor
3702 5, V | Úgy tetszett neki, mintha az maga után hívná!~A rianás
3703 5, V | két partja közt harsogott az élő hullám.~És ismét hangzott
3704 5, V | ismét hangzott a távolból az a kísértetiesen harsogó
3705 5, V | harsogó orgonaszó, amit az éjjeli futó vihar küld maga
3706 5, V | vihar küld maga előtt, mikor az erdők sudarai fölött végigrohan;
3707 5, V | hangját.~És újra hangzik az egész jégegyetemen végig
3708 5, V | egész jégegyetemen végig az a túlvilági zöngés, mintha
3709 5, V | orgonaszava bömböl felségesen, s az istenkiáltás rettentő roppanása
3710 5, V | közben reszketve mozdul meg az álló jégegyetem, s a szörnyű
3711 5, VI | kristályborítékba szorult, mintha az egész liget üvegből volna;
3712 5, VI | végigfuvall a kristályerdőn, az összevert ágak úgy csilingelnek,
3713 5, VI | útnyom vezet a kunyhótól. Az is oda vezet, ahol Teréza
3714 5, VI | meg ne hallja.~– Nem érti az azt, Dódikám.~– Óh, megérti
3715 5, VI | védelmez meg bennünket?~– Az Isten.~– Erős az az Isten?~–
3716 5, VI | bennünket?~– Az Isten.~– Erős az az Isten?~– Mindenkinél
3717 5, VI | bennünket?~– Az Isten.~– Erős az az Isten?~– Mindenkinél erősebb.~–
3718 5, VI | apánál is?~– Apának is ő adja az erőt.~– Meg annak a rossz
3719 5, VI | Minek adott annak erőt az Isten? Én félek attól az
3720 5, VI | az Isten? Én félek attól az embertől, ha vissza talál
3721 5, VI | mennyországba jutunk.~– Almira is?~– Az nem.~– Miért nem?~– Mert
3722 5, VI | nem?~– Mert ő állat.~– Hát az én kis pacsirtám?~– Az sem.~–
3723 5, VI | Hát az én kis pacsirtám?~– Az sem.~– Ah, ne mondd! Hisz
3724 5, VI | sem.~– Ah, ne mondd! Hisz az jobban tud repülni az ég
3725 5, VI | Hisz az jobban tud repülni az ég felé, mint mi.~– De a
3726 5, VI | én inkább idelenn maradok az apánál, meg a pacsirtámnál.~–
3727 5, VI | mondta.~– S amit apa mond, az mind igaz? Apa nem hazudik
3728 5, VI | hazudik soha?~– Nem, fiam, az mind igaz, amit ő mond.~–
3729 5, VI | neked. Tedd ide a fejedet az ölembe, aztán nézz rám szépen.
3730 5, VI | Megvédelmezlek én téged, Almira.~Az okos állat fölemelé szép
3731 5, VI | a mécsvilágba mélázott.~Az a rettenetes ember, mikor
3732 5, VI | megmondom neked, hogy ki az az ember, akit te szeretsz!”~
3733 5, VI | megmondom neked, hogy ki az az ember, akit te szeretsz!”~
3734 5, VI | ember, akit te szeretsz!”~Az, hogy még egyszer visszajön,
3735 5, VI | fenyegetés; de mit jelentsen az, hogy majd megmondja, ki
3736 5, VI | hogy majd megmondja, ki az az ember, akit ő szeret?~
3737 5, VI | hogy majd megmondja, ki az az ember, akit ő szeret?~Hát
3738 5, VI | lett volna azt tudni, hogy az asszony kezében veszedelmes
3739 5, VI | élesre! Éjszakára pedig az ajtót egy erős keresztrúddal
3740 5, VI | elzárni, s a rúd kötéllel van az ajtófélhez hurkolva.~Ahogy
3741 5, VI | Ahogy a sors akarja!~Ha az egyik fog hamarább érkezni:
3742 5, VI | ami hangot tudott adni, az csak egy rekedt hörgés volt
3743 5, VI | vagy haragnak hangja-e?~Az állat valakinek közeledtét
3744 5, VI | ember-e, vagy a rossz ember? Az életadó, vagy a gyilkos?~
3745 5, VI | életadó, vagy a gyilkos?~Künn az éji csendben a deres füvet
3746 5, VI | hallgatóznak: Noémi, Dódi és az eb.~Most a lépések gyorsan
3747 5, VI | fel Dódi kacagva. Noémi az éles késsel kettévágja sietve
3748 5, VI | késsel kettévágja sietve az ajtót elzáró kötelet, s
3749 5, VII | áttorlasztotta a somogyi partokra.~Az olvadó jég között a halászok
3750 5, VII | halászok egy hullát találtak.~Az egész a legnagyobb mértékben
3751 5, VII | A hullán megismerhetők az eltűnt úr öltönyei, asztrakánprémes
3752 5, VII | inggombjai s a névelőbetűk az ingbe hímezve. Ismétlőórája
3753 5, VII | tökéletesen kimagyarázta az egész esetet.~Az öreg Galambos
3754 5, VII | kimagyarázta az egész esetet.~Az öreg Galambos jól emlékezett
3755 5, VII | többen igen jól, hogy azon az éjszakán egy rövid ideig
3756 5, VII | Balatonon; kétségtelenül ez volt az oka a nemes úr balesetének;
3757 5, VII | szerencsétlenül belebukott.~Az öreg Galambos, ki keveset
3758 5, VII | nevezetes embernek!~Timéa, amint az első hírt vette ez esetről,
3759 5, VII | a roncsolt maradványokat az ón koporsóba beletették,
3760 5, VII | superintendens tartotta az egyházi szónoklatot, a komáromi
3761 5, VII | ezüst szegekkel volt kiverve az évszám és a név. A koporsót
3762 5, VII | magyar Szent István-rend, az olasz Szent Móric-rend s
3763 5, VII | szemfödél ezüst bojtjait az alispánok vitték, a címeres
3764 5, VII | a koporsó előtt vonult az összes iskolai fiatalság,
3765 5, VII | arcával, kisírt szemeivel, az országbeli és bécsi celebritások,
3766 5, VII | alapítója sok nagy intézetnek.~Az „arany ember” száll alá
3767 5, VII | Ott van Kacsuka úr is, az őrnagy.~A szűk lépcsőn olyan
3768 5, VII | szép hölgyet, s felviszi az ölében a napvilágra, s aztán
3769 5, VII | kisasszony a megboldogult urat, az ő valóságos második édesatyját.~
3770 5, VII | aranybetűkkel van felvésve az emlékirat: „Itt nyugszik.
3771 5, VII | Mindenki azt mondja rá, hogy az a szobor Timéa hasonmása.~
3772 5, VIII| öltönyben lehetett látni az utcán, sűrű fátyollal az
3773 5, VIII| az utcán, sűrű fátyollal az arca előtt.~A komáromi közvélemény
3774 5, VIII| Onnantul egy esztendeig. Az éppen télre esik. Aztán
3775 5, VIII| Legnagyobb botrány volt az, hogy férfilátogatókat éppen
3776 5, VIII| közben hogyan osonhasson be az Angliába észrevétetés nélkül. –
3777 5, VIII| Angliába észrevétetés nélkül. – Az Angliából azután, a barátságos
3778 5, VIII| privatdinernek, hogy zárja be az ajtót, hát a major urat
3779 5, VIII| hiszen, hogy el ne vigyem az álmát, egy kicsit leülök.
3780 5, VIII| mert ha cselédre bízza az ember, mindent drágábbra
3781 5, VIII| sem akarja a kosarat vinni az asszony után. Ez már derogál
3782 5, VIII| beszéltem, hogy milyen lesz az a keresztelés? De nem arról
3783 5, VIII| hanem egészen másról, mikor az őrnagy úr, még akkor csak
3784 5, VIII| nappala. Én azt hiszem, ez az asszony utána megy a férjének;
3785 5, VIII| benne. Tudja, major úr, az Athalie leányom mindig azt
3786 5, VIII| mondja, hogy ha Timéa ahhoz az emberhez találna férjhez
3787 5, VIII| kiállni tovább a leányommal az együttlételt. Nem szép ugyan,
3788 5, VIII| beszélek. Igaz, hogy én vagyok az anyja, én hoztam őt a világra.
3789 5, VIII| kezemből ki nem vették, míg az apja el nem kényeztette,
3790 5, VIII| De most már csak olyan az életem vele, mintha a pokolban
3791 5, VIII| tesz, mintha nem hallaná. Az asztalnál kinézi a számból
3792 5, VIII| úgyhogy leejtem a villáról az ételt, mikor a szemét rám
3793 5, VIII| tette volna, felkötötte az én talpamra, úgyhogy csupa
3794 5, VIII| tett velem. Reggelre hol az egyik, hol a másik cipőmnek
3795 5, VIII| egyik, hol a másik cipőmnek az orrába egy csomó csepűt
3796 5, VIII| hogy vándorol a sántítás az egyik lábamból a másikba,
3797 5, VIII| a másikba, míg rájöttem az okára. Ő meg csak nevetett.
3798 5, VIII| ijesztő alakoknak, odaállítja az ajtó mögé, hogy engem majd
3799 5, VIII| nagy ünnepnapon előveszem az imádságoskönyvemet, hogy
3800 5, VIII| belőle; ő meg aztán odaül az asztalhoz, átellenben, felteszi
3801 5, VIII| felteszi a két könyökét, s az imádkozásom közé ilyeneket
3802 5, VIII| erre a házra, ámen!” Ez az ő imádsága az ő jótevőiért.
3803 5, VIII| ámen!” Ez az ő imádsága az ő jótevőiért. És azután
3804 5, VIII| ha beteljesülne egyszer az, hogy férjhez megy a legelső
3805 5, VIII| neki egy szerencséje. Biz az csak Fabula János uram,
3806 5, VIII| s most özvegyember. Biz az már nem valami fiatal ember,
3807 5, VIII| persze nem lesz semmi, ha az „egyik” nem jön ki a házból,
3808 5, VIII| meg nem jön oda a házhoz; az egyik ott szomorkodik, a
3809 5, VIII| hordjak, Isten mentsen, az nekem nem szokásom. De valamit,
3810 5, VIII| meg minden reggel Timéának az ágyát. Ezt nem engedem másnak,
3811 5, VIII| alatta? Egy kardmarkolatot, az eltört pengével. Timéa ezúttal
3812 5, VIII| Bizonyosan minden éjjel ott van az az eltört kard a feje alatt.
3813 5, VIII| minden éjjel ott van az az eltört kard a feje alatt.
3814 5, VIII| megpihent volna közben, vagy az őrnagy által félbe hagyta
3815 5, VIII| megváltozott hát akkor annak az úrnak a természete! – sóhajta
3816 5, VIII| forint le nincs számlálva az asztalára.~– Hm! Nem Athalie-nak
3817 5, VIII| asztalára.~– Hm! Nem Athalie-nak az anyja volt-e az, ki azt
3818 5, VIII| Athalie-nak az anyja volt-e az, ki azt mondta, ha Timéa
3819 5, VIII| Athalie anyja!~– Igaz. Én az anyja vagyok, mégis azt
3820 5, IX | Gyönyörűségteljes munka az. Mikor a kis tudatlan a
3821 5, IX | névnapi köszöntőt nyújt át az anyjának.~Nagyobb mű ez,
3822 5, IX | teleírva hieroglifokkal.~Mikor az első névnapi köszöntője
3823 5, IX | mint neked.~– Hol láttad te az írásomat? – kérdé bámulva
3824 5, IX | Szeretném tudni. Elszomorít az a gondolat, hogy ilyen eszes
3825 5, IX | minket szeret. Ha neked csak az az okod van, mindig itt
3826 5, IX | szeret. Ha neked csak az az okod van, mindig itt lenni
3827 5, IX | midőn ideküldött.~Noémi az estebéd után lefektette
3828 5, IX | nem a kísértő csillag, nem az öngyilkosok jégparadicsoma,
3829 5, IX | bánatot, mik e szenvedésekért az ő osztályrészeül jutottak.
3830 5, IX | előtte igaz őszinteséggel azt az esteli jelenetet, amelyen
3831 5, IX | tekintett rá szemközt, s az istenkéz egyszerre összecsukta
3832 5, IX | csókjai, könnyei feleltek.~Az elbeszélés sokáig tartott,
3833 5, IX | szabadságát. A kalandor az én öltönyeimet viselte,
3834 5, IX | a szobába, s odavezette az alvó gyermekhez.~A gyermek
3835 5, IX | hogy reggel van, első dolga az volt, hogy térdre állt,
3836 5, IX | sírod fölött, másik angyal az ágyad fölött imádkozik,
3837 5, IX | adósa azzal a titokkal, amit az a másik nő fedezett föl
3838 5, IX | titokkal?~– Azzal, hogy az ő szobájába egy rejtekajtó
3839 5, IX | Athalie-n kívül.~– Hát nem elég az?~– Mire gondolsz?~– Mihály!
3840 5, IX | minket. Te nem tudod, hogy ki az az Athalie; de én tudom.
3841 5, IX | Te nem tudod, hogy ki az az Athalie; de én tudom. Most
3842 5, IX | téged nem szeret; – mert te az enyim vagy; – de ha azt
3843 5, IX | megvetnél őmiatta, mint az a férfi azt a másik leányt:
3844 5, IX | másik leányt: óh! akkor az Isten őrizzen attól a gondolattól,
3845 5, IX | megismerné, s akkor ő nem lehet az én özvegyem, s én nem lehetek
3846 5, IX | szabad neki kapni. Azok már az én drágaságaim. Timéától
3847 5, IX | nem szólíthatod meg ezt az asszonyt.~– Jól van – szólt
3848 5, IX | fekete málnalevélből volt az főzve, s a levelet lepecsételte
3849 5, X | neve is volt: Zsuzsánna. Az elsőt anyjától kapta, ki
3850 5, X | mert ezáltal ki volt mondva az, hogy akik meghívót nem
3851 5, X | egyéb naptár pedig abban az időben még nem termett ezen
3852 5, X | tudni, micsoda napjára esik az évnek „Timéa”.~A szép május
3853 5, X | A szép május hóban esett az. Mikor már Mihály úr régen
3854 5, X | névjegyével szokott viszonozni. Az estélyre nem ment soha.~
3855 5, X | estélyre nem ment soha.~Ebben az évben a Zsuzsánna-napi estély
3856 5, X | hozott Kacsuka úrnak, melyet az őrnagy felbontva, a szokott
3857 5, X | Micsoda ötlet ez Timéától? Az egész komáromi világot felháborítani
3858 5, X | sokkal inkább azzal, hogy az ünnepély reggelén hívja
3859 5, X | meg magához aznap estére az egész társaságot. Hisz ez
3860 5, X | várt; akkor ment oda.~Mikor az előszobában az inasnak átadta
3861 5, X | oda.~Mikor az előszobában az inasnak átadta a kardját
3862 5, X | vannak-e már itt sokan? Az inas azt felelte rá, hogy
3863 5, X | felelte rá, hogy senki sincs.~Az őrnagy megdöbbent. A többi
3864 5, X | senki se jöjjön el. Ezt az aggodalmát még jobban megerősítette
3865 5, X | még jobban megerősítette az, hogy mikor az előszobából
3866 5, X | megerősítette az, hogy mikor az előszobából a terembe belépett,
3867 5, X | kikocsikázott Fabula úr jószágára, az most nagy halebédet ád.~
3868 5, X | még a háziak is itthagyták az úrnőt.~De még több talányon
3869 5, X | kargyertyatartók fénye közepett.~Hanem az úrnő arca ismét nem felelt
3870 5, X | szólt kezét nyújtva.~Az őrnagy hódolattal csókolá
3871 5, X | meghívtam.~– Hol? – kérdé az őrnagy elámulva.~– Itt az
3872 5, X | az őrnagy elámulva.~– Itt az étteremben; már mind az
3873 5, X | az étteremben; már mind az asztalnál vannak, csupán
3874 5, X | akasztva kezét, odavezette őt az étterem szárnyajtajához,
3875 5, X | szárnyajtajához, s felnyitá az ajtót előtte.~Most azután
3876 5, X | azután igazán nem tudta az őrnagy, hogy mit gondoljon.~
3877 5, X | őrnagy, hogy mit gondoljon.~Az étterem is ragyogott az
3878 5, X | Az étterem is ragyogott az asztalon meggyújtott viaszgyertyáktól,
3879 5, X | rokokó támlásszékkel; – hanem az asztalnál nem ült senki.~
3880 5, X | Egy ember sem.~Hanem amint az őrnagy az asztalon végignézett –
3881 5, X | sem.~Hanem amint az őrnagy az asztalon végignézett – akkor
3882 5, X | köszönteni, évről évre; ezek az én Timéa-napi vendégeim.
3883 5, X | erre a napra meghívtam.~Az őrnagy szótlan boldogsággal
3884 5, X | eltakarta kezével szemeit.~– Az én szegény rózsáim!…~Timéa
3885 5, X | többet is engedett volna. De az a gyászfőkötő olyan nagy
3886 5, X | amit mindenki tud.~– Ah! az végtelen messzeség.~– Ne
3887 5, X | fogjuk megtartani.~– Még az is távol van.~– De nem örökkévalóság
3888 5, X | hogy hozzá tudjak szokni az örömhöz. Az nem megy egyszerre.
3889 5, X | tudjak szokni az örömhöz. Az nem megy egyszerre. Elébb
3890 5, X | örökké. Ugye, jó lesz így?~Az őrnagy nem mondhatott ellent,
3891 5, X | visszaadok.~Azzal leszakított az üde rózsabokrétából egy
3892 5, X | láttatva, ajkaihoz érinté, s az imádott férfi gomblyukába
3893 5, X | gomblyukába tűzte. Hanem az elébb odaszorítá ajkaihoz
3894 5, X | ajkaihoz azt a rózsát, azt az egy szót, s hogy rím legyen
3895 5, X | is megcsókolta azt…~Mikor az őrnagy eltávozott, s visszatekintett
3896 5, X | eltávozott, s visszatekintett az utcáról a Levetinczy-ház
3897 5, X | mind sötétek voltak. Ő volt az utolsó vendég…~ ~Timéa
3898 5, X | mindennapos volt a háznál; de biz az őrnagy nemigen tartotta
3899 5, X | tartotta meg a rendeletet az először egy perc, azután
3900 5, X | uram jegygyűrűjét. Hát biz az nem első eset, hogy derék
3901 5, X | kapnak feleségül. Sőt inkább az ilyenről már be van bizonyítva,
3902 5, X | Athalie-nak nászhozományul azt az összeget fogja adni, amit
3903 5, X | Mihály kínált neki, s amit az akkor visszautasított.~Zófi
3904 5, X | nagyon meg volt elégedve az életpályáknak ilyetén találkozásával. „
3905 5, X | párjával.” Azt hitte, hogy ez az ő munkája volt. Igyekezett
3906 5, X | Timéa előtt magasztalta az őrnagyot, Athalie előtt
3907 5, X | János uram jegygyűrűjét, az ugyan csak olyan ujjra való
3908 5, X | jobban jártál vele, mint ha az a másik vett volna el, akinek
3909 5, X | most is kontóra hordatja az ételt a vendégfogadóból.
3910 5, X | bajuszát kipödri, s aztán az ezüstláncos mentéjét felölti!
3911 5, X | mind le van borotválva. Biz az nem is valami fiatal ember
3912 5, X | Minden ember köszön neki az utcán. A papok is megsüvegelik.
3913 5, X | Nagyasszony” lesz a neved, mint az enyim.~Hatvan személy, kamarás
3914 5, X | méltóságok voltak Komáromban: az egyik a külső tanács tagja,
3915 5, X | a természetét, hogy még az anyjával is nyájasan bánt.
3916 5, X | nyájasságnak is kitalálta az okát. Az olyan cselédtermészet
3917 5, X | nyájasságnak is kitalálta az okát. Az olyan cselédtermészet mindig
3918 5, X | cselédtermészet mindig keresni szokta az okát, ha a háziak kedveznek
3919 5, X | gyanakodással fizet érte.~„Ez az én leányom azért kedvez
3920 5, X | tudom én jól, hogy mi lakik az én Athalie leányom szívében!”~…
3921 5, X | tudni még jobban.~Timéa és az őrnagy irányában pedig egész
3922 5, X | szolgálatkészségig vitte Athalie az alázatosságot. Nem árult
3923 5, X | magaviselete régi igényeket. Az érkező őrnagynak mosolyogva
3924 5, X | naiv szégyenkedéssel mondá az őrnagy hallatára, hogy ő
3925 5, X | elfelejtett zongorázni; az egyedüli hangszer, amin
3926 5, X | Hackbrett”, tudniillik nem az, amit magyarul cimbalomnak
3927 5, X | Kacsuka urat nem csalta meg. Az ő szemei beleláttak Athalie
3928 5, X | Athalie-nak Timéával.~S az adósságokat nem szokta a
3929 5, X | partra, elkezdődött teveled az ő balsorsa? Koldus lett,
3930 5, X | szerencséjét. Azt hiszi, hogy az elvesztett vőlegénynek az
3931 5, X | az elvesztett vőlegénynek az árát ki lehet fizetni! És
3932 5, X | nászhozománnyal megkínálta: „Nekem ez az ember sem ezen a világon,
3933 5, X | többé!” Timéa nem tud arról az éjjeli jelenetről semmit,
3934 5, X | Kacsuka úr jól emlékezik arra az éji találkozásra, azért
3935 5, X | akarná magát hozzászoktatni az örömhöz. Elébb a fekete
3936 5, X | Zsuzsánna napján ennek is az ereklyék tárába kell vándorolni
3937 5, X | sugallta Timéának, hogy az új főkötő felpróbálásával
3938 5, X | felpróbálásával várja meg az őrnagyot. Hisz a fehér csipkefőkötő
3939 5, X | Hisz a fehér csipkefőkötő az ifjú özvegyre nézve az,
3940 5, X | csipkefőkötő az ifjú özvegyre nézve az, ami a hajadonnak a menyasszonykoszorú.~
3941 5, X | hajadonnak a menyasszonykoszorú.~Az őrnagy pedig sokáig váratott
3942 5, X | levelkék Timéához. Tömérdek az ismerős távol és közel:
3943 5, X | kosárkába halmoztatnak azok fel az asztalon.~A levelek közt
3944 5, X | minden gondolatját lefoglalja az, aki még hátravan.~– Nézd,
3945 5, X | mond Athalie, egyikét az érkezett leveleknek kezébe
3946 5, X | A kis Dódi levele volt az.~Odadobták a többi közé.~
3947 5, X | Odadobták a többi közé.~De ím az őrnagy érkezik, s azzal
3948 5, X | másik menyasszonynak.~És az is jelen van most.~S tán
3949 5, X | fehér rózsabokrétát elvéve az őrnagytól, beilleszti azt
3950 5, X | ajándékozni valamit, ami nem lesz az öné soha, hanem az enyim,
3951 5, X | lesz az öné soha, hanem az enyim, és mégis az öné lesz.~
3952 5, X | hanem az enyim, és mégis az öné lesz.~A kedves talány
3953 5, X | előkerült a rejtő dobozból: az új főkötő volt az.~– Ah!
3954 5, X | dobozból: az új főkötő volt az.~– Ah! minő kedves! – szólt
3955 5, X | Ah! minő kedves! – szólt az őrnagy, kezébe véve a főkötőt.~–
3956 5, X | Akarja ön, hogy felpróbáljam?~Az őrnagy ajkán megfagyott
3957 5, X | segíthetnék én?…~Timéának az akkori magas hajfonadékú
3958 5, X | ejtette ki ezt a szót; de az őrnagy megdöbbent attól
3959 5, X | Athalie keze reszketett. Az egyik hajtűvel érzékenyen
3960 5, X | pokoli düh vulkánkitörése, az elkeseredés vésztűzfénye,
3961 5, X | szégyen felhőpirulása volt az!~Minden vonása vonaglott,
3962 5, X | Mily feneketlen mélysége az örvénylő indulatnak ez egyetlen
3963 5, X | már megbánta azt; sietett az engeszteléssel. Visszafordult
3964 5, X | csókola Timéának a vállait.~Az őrnagy idegein valami borzadály
3965 5, XI | beszédét csak a csillagok, az egyik Memnon-szobor beszédét
3966 5, XI | a valkűrök beszédét csak az üdvözültek, a hold beszédét
3967 5, XI | üdvözültek, a hold beszédét csak az álomjárók – s a szerelem
3968 5, XI | szentséges szent suttogásokból, az nem fogja azokat profanálni; –
3969 5, XI | holnapi nagy ünnepélyhez. Az egy hadjárat.~Zófi asszony
3970 5, XI | messze földön, mint ő. Még az anyjától örökölte ő is ezt
3971 5, XI | mellékszobái, a pincék, az éléskamrák mind rakva vannak
3972 5, XI | már aminek sülni kellett, az megsült, aminek fagyni kellett,
3973 5, XI | aminek fagyni kellett, az megfagyott, Zófi asszony
3974 5, XI | összehívja a cselédszobába az egész jól iparkodott táborkart,
3975 5, XI | valahogy kárba ment. Mert biz az megtörténik. Aminek fel
3976 5, XI | kellett volna fúvódnia, az lepénnyé lapul össze, aminek
3977 5, XI | volna kocsonyává aludni, az lének maradt; más meg odapörkölődött
3978 5, XI | mind drága gyönyörűség az a cselédnépnek, azért ha
3979 5, XI | a cselédnépnek, azért ha az úri asztalra fel nem adható
3980 5, XI | elébb ettek mindenből, mint az uraságok.~Zófi asszony ma
3981 5, XI | borban kellett kifőzni: most az a vörös bor is elpocsékolni
3982 5, XI | anyjánál van, s mulatja magát az asszonyi gyönyörűséggel
3983 5, XI | most is ezen a széken ül.~Az arckép régen a lomtárba
3984 5, XI | csak a holdvilág süt be az ablakon, az is nemsokára
3985 5, XI | holdvilág süt be az ablakon, az is nemsokára el fog tűnni
3986 5, XI | varázslatával egy szolgájából az úri családnak hatalmas ellenséget,
3987 5, XI | Minő menyegzői nap volt az!~Hogy találta magát egyedül
3988 5, XI | Hogy találta magát egyedül az ájultából felocsúdó menyasszony,
3989 5, XI | ha vége volt a fénynek, az imádtatásnak, legalább szeretve
3990 5, XI | utasítva. – Minő emlék volt az az út, amit egykori vőlegénye
3991 5, XI | utasítva. – Minő emlék volt az az út, amit egykori vőlegénye
3992 5, XI | hasztalanul! Hogy számlálta az óraütéseket, mik közben
3993 5, XI | évei a kínos tettetésnek, az eltitkolt megaláztatásnak!~
3994 5, XI | szívnek egyetlen gyönyöre az, hogy vágytársnőjét szenvedni,
3995 5, XI | szenvedni, elhervadni látja. S az az egy ember, aki őt szívének
3996 5, XI | elhervadni látja. S az az egy ember, aki őt szívének
3997 5, XI | teli e keserű pohár!~Csak az utolsó csepp kellett hozzá,
3998 5, XI | hozzá, hogy kiömöljön.~Ez az utolsó csepp volt a mostani
3999 5, XI | is van valami dolga erre az éjre…~A szoba sötét; hanem
4000 5, XI | szelencét felnyisson Athalie, s az abból kiszedegetett mérgek
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4307 |