Part,  Chapter

4001     5,  XI  |                      Haha! Milyen mulatság lenne az, ha holnap, mikor a legnagyobb
4002     5,  XI  |                   segélyt ordítva ugrálnának fel az asztaloktól, s kezdenének
4003     5,  XI  |                        olyan pokoli táncot, hogy az ördög maga megveszne nevettében;
4004     5,  XI  |                     reszketni.~Csak egy húr volt az, te gyáva szív!~Még nem
4005     5,  XI  |                      Csak egyet hagyott kinn. De az nem halálos méreg: az csak
4006     5,  XI  |                         De az nem halálos méreg: az csak álompor.~Ez a gondolat
4007     5,  XI  |                         gondolat nem töltötte be az ő lelkét. Ez nem elég diadal.
4008     5,  XI  |                   Valakit meg kell mérgeznie. De az saját maga. Azt a mérget
4009     5,  XI  |                          árulják a vegyészeknél. Az ő halálos mérge ott van
4010     5,  XI  |                  hálószobájába lehet látni.~Azok az édes suttogások, azok az
4011     5,  XI  |                         az édes suttogások, azok az epedő pillantások, azok
4012     5,  XI  |                        pillantások, azok lesznek az a méreg, amit még szívébe
4013     5,  XI  |                         hogy el legyen készülve.~Az őrnagy búcsúzni készül már:
4014     5,  XI  |                  hálószobájában.~– Hová vezet ez az ajtó itt az ágy mögött?~–
4015     5,  XI  |                        Hová vezet ez az ajtó itt az ágy mögött?~– Az egy előszobába,
4016     5,  XI  |                        ajtó itt az ágy mögött?~– Az egy előszobába, hol nővendégeim
4017     5,  XI  |                   legelőször meglátogatott.~– És az a másik kis ajtó?~– Azt
4018     5,  XI  |                       kis ajtó?~– Azt hagyja ön! Az egy kis kabin ajtaja, mosdókészletekkel.~–
4019     5,  XI  |                   hajtják fel a konyhából.~– Hát az a harmadik ajtó?~– Hiszen
4020     5,  XI  |                             S be szokta ön zárni az ajtajait, mikor aludni megy?~–
4021     5,  XI  |                       szeret, és hűséges hozzám. Az utcakapu jól be van zárva;
4022     5,  XI  |                       titkos bejárás?~– Haha! ön az én házamat valami rejtélyes
4023     5,  XI  |                 építtetted?”)~– De hát tegye meg az én kedvemért, hogy ezen
4024     5,  XI  |                          én kedvemért, hogy ezen az éjszakán zárja be minden
4025     5,  XI  |                           mikor aludni megy.~(Mi az? – Kacag az a sárkány ott
4026     5,  XI  |                     aludni megy.~(Mi az? – Kacag az a sárkány ott az angyal
4027     5,  XI  |                           Kacag az a sárkány ott az angyal lába alatt?)~(„…
4028     5,  XI  |                           Ez sejti, miről fogunk az éjszaka álmodni ennél a
4029     5,  XI  |                          komor arcát.~– Jól van. Az ön kedvéért megteszem, hogy
4030     5,  XI  |                         kedvéért megteszem, hogy az éjjel bezárom minden ajtómat.~(„…
4031     5,  XI  |                        Soha.~– Ah! Miért soha?~– Az az Isten, akiben én hiszek,
4032     5,  XI  |                             Ah! Miért soha?~– Az az Isten, akiben én hiszek,
4033     5,  XI  |                      Önért megtanulok imádkozni.~Az őrnagy aztán előkereste
4034     5,  XI  |                        Jó. Meg fogom azt tanulni az éjjel könyv nélkül.~– Úgy,
4035     5,  XI  |                          azt!~Timéa végigolvasta az imát fennhangon.~(„…Ördög,
4036     5,  XI  |                     házat… Ámen!”)~A sárkány ott az angyal dárdájával a torkában,
4037     5,  XI  |                dárdájával a torkában, mondta ezt az ima alatt…~Athalie a pokol
4038     5,  XI  |                        dühét érezte szívében.~Ez az ember kitalálja a kővel
4039     5,  XI  |                     titkot. Ráveszi Timéát, hogy az reggelig ébren maradjon
4040     5,  XI  |                          reggelig ébren maradjon az imakönyv mellett!~Átok,
4041     5,  XI  |                         mellett!~Átok, átok! Még az imakönyvre is!~Mikor az
4042     5,  XI  |                          az imakönyvre is!~Mikor az őrnagy az előszobába kijött,
4043     5,  XI  |                   imakönyvre is!~Mikor az őrnagy az előszobába kijött, már akkor
4044     5,  XI  |                            Világítson a folyosón az őrnagy úrnak.~Azt hitte,
4045     5,  XI  |                      voltak éppen.~Athalie fogta az előszoba asztalán levő gyertyatartót,
4046     5,  XI  |              elővilágított vele a sötét folyosón az őrnagynak.~A boldog vőlegénynek
4047     5,  XI  |                         hitte, hogy a szobaleány az, ki az ajtót nyitja, s eléje
4048     5,  XI  |                         hogy a szobaleány az, ki az ajtót nyitja, s eléje világít.
4049     5,  XI  |                     kezeit, nagyságos úr!…~– Ah! Az istenért, kisasszony! Bocsásson
4050     5,  XI  |                     őrnagy úr; addig hadd legyen az enyim; hiszen megszolgáltam.~
4051     5,  XI  |                megszolgáltam.~Kacsuka úr átkozta az ügyetlenségét, s úgy érzé,
4052     5,  XI  |                  ügyetlenségét, s úgy érzé, hogy az a megmagyarázhatlan alpes-nehézség,
4053     5,  XI  |                         amit keblén visel, ezzel az egy tallérral még egyszer
4054     5,  XI  |                          növekedett.~Amint kiért az utcára, nem bírt lakására
4055     5,  XI  |                         hadd járjam veled együtt az éjjeli körjáratot.~A cselédszobában
4056     5,  XI  |                          vígan voltak már.~Mikor az eltávozó őrnagy csengetett
4057     5,  XI  |                  kapusnak, arról megtudták, hogy az úrnő egyedül maradt; akkor
4058     5,  XI  |                      hitte, ez a szobaleány volt az, aki az őrnagynak világított
4059     5,  XI  |                          szobaleány volt az, aki az őrnagynak világított a folyosón.
4060     5,  XI  |                      papok!” – kiálta jókedvében az inas.~– „Hal szamár, hal
4061     5,  XI  |                      szamár, hal barát, változik az apátúrság!” – viszonza rá
4062     5,  XI  |                           Mint a kívánság, nyílt az ajtó, s jött Athalie kisasszony,
4063     5,  XI  |                    Athalie mosolyogva helyezi le az asztalra a puncsost. A tálcán
4064     5,  XI  |                         Köszönöm; én már teáztam az urasággal. A fejem fáj,
4065     5,  XI  |                   cukornak, s pompásnak találták az éjt berekesztő nektárt.~
4066     5,  XI  |                 megízlelt belőle, elfintorította az orrát.~„Ennek a puncsnak
4067     5,  XI  |                      olyan szaga van, mint annak az italnak szokott lenni, amit
4068     5,  XI  |                       vinni. Odaadta a kuktának, az még sohasem ivott ilyet,
4069     5,  XI  |                       hogy nagyon el van törődve az egész napi fáradságtól,
4070     5,  XI  |                    érkezett, Athalie már feküdt. Az ágyfüggönyök szét voltak
4071     5,  XI  |                      sietett lefeküdni. De annak az egy kanálnyi puncsnak a
4072     5,  XI  |                       itt is üldözte; azt hitte, az egész mai vacsora kárba
4073     5,  XI  |                      hosszú lócán hanyatt fekve, az inas az asztalra leborulva,
4074     5,  XI  |                     lócán hanyatt fekve, az inas az asztalra leborulva, a házmester
4075     5,  XI  |                      tűzhely széléről, s a kukta az asztal alatt. És mindenik
4076     5,  XI  |                         mindenik előtt ott hever az üres puncsospohár. Csak
4077     5,  XI  |                           És ő folyvást érzi azt az undorító bűzt rajta.~„Nem
4078     5,  XI  |                        puncsos serleget, s azzal az ütéssel leveri az éji szekrényről
4079     5,  XI  |                          azzal az ütéssel leveri az éji szekrényről az odakészített
4080     5,  XI  |                        leveri az éji szekrényről az odakészített vizespoharat,
4081     5,  XI  |                       odakészített vizespoharat, az egész vizet magára öntve.~
4082     5,  XI  |                          Hallgatózik; nem hallja az alvó lélegzetvételét a másik
4083     5,  XI  |                         odamegy Athalie ágyához. Az ágy üres.~Nem hisz a sötétségben
4084     5,  XI  |                         kezeivel tapogatja végig az ágyat. Nincs ott senki.~–
4085     5,  XI  |                         volna. Sem a házban, sem az utcán semmi nesz.~Hol van
4086     5,  XI  |                     ideje, hogy ott van.~Hogy ez az asszony olyan sokáig tudja
4087     5,  XI  |                   asszony olyan sokáig tudja azt az imádságot könyv nélkül megtanulni!~
4088     5,  XI  |                  gyertyatartóját, s megvizsgálja az ajtókat, ha jól vannak-e
4089     5,  XI  |                       nem lát többé semmit.~Csak az óra ütését hallgatja még.~
4090     5,  XI  |                  Kiszámítja, mikor jő a szemekre az előálom; akkor van itt az
4091     5,  XI  |                        az előálom; akkor van itt az ideje!… Pedig egy óranegyed
4092     5,  XI  |                         örökkévalóság.~Végre üti az óra a kettőt éjfél után…~
4093     5,  XI  |                          álomlélegzete vezeti el az ágyig.~Tapogatózó keze megtalálja
4094     5,  XI  |                         szorítja azt.~Végighúzza az ajkai közt a kardnak az
4095     5,  XI  |                          az ajkai közt a kardnak az élét. Érzi, hogy ki van
4096     5,  XI  |                          élét. Érzi, hogy ki van az fenve.~Hanem sötét van,
4097     5,  XI  |                          fenve.~Hanem sötét van, az alvót nem látni.~Most oly
4098     5,  XI  |                   hallgatózik.~Most egyet mozdul az alvó, s álmában felsóhajt:~„
4099     5,  XI  |                      kardcsapás keze fejét érte.~Az éles vas a szarvasbőr kesztyűn
4100     5,  XI  |                  megsebesíté.~E vágásra felriadt az alvó, s térdre emelkedett
4101     5,  XI  |                         ágyából kiszökve, s amíg az éles kardvas tenyerét metélte
4102     5,  XI  |                       Akkor aztán tudta, hogy ki az.~Vannak olyan veszélyes
4103     5,  XI  |             kétségbeesetten.~Zófi asszony hangja az.~E kiáltásra Athalie tagjait
4104     5,  XI  |                          rohanó léptek hangzanak az utcán.~Az őrjárat közelít.~
4105     5,  XI  |                       léptek hangzanak az utcán.~Az őrjárat közelít.~Az őrnagy
4106     5,  XI  |                       utcán.~Az őrjárat közelít.~Az őrnagy az első, ki a ház
4107     5,  XI  |                       őrjárat közelít.~Az őrnagy az első, ki a ház elé ér. Zófi
4108     5,  XI  |                        ön, Timéát meggyilkolják.~Az őrnagy csenget, dörömböz
4109     5,  XI  |                         őrnagy csenget, dörömböz az ajtón, de senki sem jön
4110     5,  XI  |                         be akarják azt törni; de az ajtó nagyon erős, nem enged.~–
4111     5,  XI  |                           Asszonyom! – kiált fel az őrnagy –, költse ön fel
4112     5,  XI  |                       cselédeket, s nyittassa ki az ajtót.~Zófi asszony azzal
4113     5,  XI  |                          végig a sötét szobákon, az ablaktalan folyosókon, bútorokba,
4114     5,  XI  |                        kitalált.~Ott volt megint az elébbi álma. A cselédek
4115     5,  XI  |                          kocsis a lócán hanyatt, az inas az asztalra borulva,
4116     5,  XI  |                         a lócán hanyatt, az inas az asztalra borulva, a házmester
4117     5,  XI  |                      didergő hangon Zófi asszony az alvók közé. Csak egy félemlítő
4118     5,  XI  |                          szavaira.~Felráncigálta az egyes alvókat, neveiket
4119     5,  XI  |                      megint, s nem ébredtek föl.~Az utcaajtón pedig hangzott
4120     5,  XI  |                         utcaajtón pedig hangzott az erőszakos dörömbözés.~A
4121     5,  XI  |                     kaputornácon keresztül, hogy az utcaajtót felnyissa, folyvást
4122     5,  XI  |                         gyilkosra: „óh, ki lehet az?”~Végre rátalált az utcaajtóra,
4123     5,  XI  |                        lehet az?”~Végre rátalált az utcaajtóra, meglelé a zárt
4124     5,  XI  |                      meglelé a zárt is, felnyitá az ajtót.~Künn világosság volt,
4125     5,  XI  |                    rohant fel a lépcsőkön, ahhoz az ajtóhoz, mely az előszobából
4126     5,  XI  |                           ahhoz az ajtóhoz, mely az előszobából egyenesen Timéa
4127     5,  XI  |                      Timéa hálótermébe szolgált. Az zárva volt belülről. Nekifeszíté
4128     5,  XI  |                          ellepve, eszméletlenül.~Az őrnagy felvette őt karjaira,
4129     5,  XI  |                  aggodalom csillapult; felébredt az őrnagyban a bosszúvágy.~
4130     5,  XI  |                 felzavarhatlan álomban alusznak.~Az orvosok megvizsgálják őket.
4131     5,  XI  |              megvizsgálják őket. Egy sem tetteti az álmot; mind mákonyitallal
4132     5,  XI  |                         Hol van Athalie? – kérdi az őrnagy Zófi asszonytól.~
4133     5,  XI  |                          őrnagy Zófi asszonytól.~Az anya rábámul némán, és nem
4134     5,  XI  |                          városkapitány felnyitja az Athalie hálószobájához vezető
4135     5,  XI  |                        üres.~Athalie ott fekszik az ágyán – és alszik.~Szép,
4136     5,  XI  |                      kezei, miket csuklóig takar az ingujjak fodra, kirakva
4137     5,  XI  |                          tábori orvos is odalép, az is megtapintja Athalie üterét.~
4138     5,  XI  |                    Athalie üterét.~Nyugodtan ver az.~„Mélyen alszik!”~Egy vonás
4139     5,  XI  |                        valóban alszik-e? – kérdi az őrnagy.~Tapintsa ön meg
4140     5,  XI  |                   Tapintsa ön meg a kezét – szól az orvos –, egészen hideg az
4141     5,  XI  |                        az orvos –, egészen hideg az és nyugodt.~Athalie érzi,
4142     5,  XI  |                    Athalie érzi, hogy most kezét az őrnagy fogja meg.~– De nézze
4143     5,  XI  |                        nézze ön, orvos úr – szól az őrnagy –, ha közelről vizsgáljuk,
4144     5,  XI  |                 rándulnak össze Athalie ujjai, s az őrnagy úgy érzi, mintha
4145     5,  XI  |                          diadalmas dühvel tekint az őrnagy szemébe, és aztán
4146     5,  XII |                                             XII. AZ UTOLSÓ TŐRDÖFÉS~Komárom
4147     5,  XII |                   legérdekesebb bűnvádi pereknek az, melynek hősnője Brazovics
4148     5,  XII |                         a cselédeket álomporral? az sem volt kideríthető. Aznap
4149     5,  XII |                          a cselédek ittak, mikor az őrök rájuk törtek; minden
4150     5,  XII |                          fel; csupán arra, mikor az őrnagy megszorította a kezét.~
4151     5,  XII |                    őrnagy megszorította a kezét.~Az egyetlen élő lény, ki látta
4152     5,  XII |                      egyetlen élő lény, ki látta az ágyát félórával előbb üresen,
4153     5,  XII |                          félórával előbb üresen, az anyja volt, az nem tanúskodhatott
4154     5,  XII |                     előbb üresen, az anyja volt, az nem tanúskodhatott ellene.~
4155     5,  XII |                         legerősebb védelme volt, az, hogy Timéának minden ajtaját
4156     5,  XII |                      miért nem a többi háziakon?~Az őrnagy volt késő éjszakáig
4157     5,  XII |                    bizonyosan, hogy férfi volt-e az orgyilkos, vagy nő.~Aki
4158     5,  XII |                     szobájában felváltva; nappal az őrnagy is ott időz mellette,
4159     5,  XII |                         időz mellette, s gyakran az alispán is meglátogatja,
4160     5,  XII |                          belőle kivenni.~Egyszer az orvos azt tanácsolja, hogy
4161     5,  XII |                         Timéa már akkor elhagyta az ágyat, s karszékben ülve
4162     5,  XII |                          fel azokat Timéa előtt. Az alispán is jelen van.~A
4163     5,  XII |                       van.~A beteg arca felderül az olvasmányon. Olyan jólesik
4164     5,  XII |                       olvasmányon. Olyan jólesik az most neki!~– Minő furcsa
4165     5,  XII |                        pecsét ez! – szól egyszer az őrnagy, mikor egy levél
4166     5,  XII |                      címere egy aranyos bogár.~– Az ám – mond Timéa –, nekem
4167     5,  XII |                        Timéa –, nekem is feltűnt az.~Az őrnagy felbontja, s
4168     5,  XII |                             nekem is feltűnt az.~Az őrnagy felbontja, s amint
4169     5,  XII |                        őrnagy felbontja, s amint az első sort olvassa:~„Asszonyom,
4170     5,  XII |                        György-képnek, betöri azt az öklével, s aztán megragadva
4171     5,  XII |                           Ott sötétlik a rejtek.~Az őrnagy berohan a sötétbe,
4172     5,  XII |                    takarja el arcát karjai közé.~Az alispán felveszi az eldobott
4173     5,  XII |                        közé.~Az alispán felveszi az eldobott levelet, s ráteszi
4174     5,  XII |                     ráteszi kezét a tanújelekre.~Az a rejtek még mást is előád:
4175     5,  XII |                 kulcsolja össze ujjait, úgy kéri az urakat, az orvost, az alispánt
4176     5,  XII |                      ujjait, úgy kéri az urakat, az orvost, az alispánt és vőlegényét,
4177     5,  XII |                       kéri az urakat, az orvost, az alispánt és vőlegényét,
4178     5,  XII |                  senkinek, tartsák ezt titokban…~Az lehetetlen.~Bíró kezében
4179     5,  XII |                       nincs többé kegyelem, csak az Istennél.~És Timéának is
4180     5,  XII |                       már azután siettetnie kell az összekelést az őrnaggyal;
4181     5,  XII |                   siettetnie kell az összekelést az őrnaggyal; a törvényszék
4182     5,  XII |                       annyira felüdül, végbemegy az esküvő, egész csendben ott
4183     5,  XII |                        násznagy van jelen. Egyik az alispán, másik a háziorvos.
4184     5,  XII |                     Athalie-val szembesíttessék.~Az emberi igazság nem engedi
4185     5,  XII |                         mégis összerezzen, mikor az elnök azt mondja:~– Hívják
4186     5,  XII |                      Imréné asszony! Tehát mégis az ő neje már!~Hanem aztán
4187     5,  XII |                      Timéa, és Athalie látja ezt az arcot, szoborfehéren, mint
4188     5,  XII |                      gyilkos vágás sebhelyét. Ez az ő emléke.~És akkor is gyönyörtől
4189     5,  XII |                        büszke, szép keble, mikor az elnök felszólítja Timéát,
4190     5,  XII |                        Timéát, hogy esküdjék meg az élő Istenre, hogy a bírák
4191     5,  XII |                          sebzett kézzel esküszik az élő Istenre, hogy elfelejtett
4192     5,  XII |                     kérdezősködtünk most! – szól az elnök. – Csupán azokat a
4193     5,  XII |                          igent vagy nemet.~Akkor az elnök Athalie-hoz fordul.~–
4194     5,  XII |                    rejteküreget takar el, melybe az edényes szekrényből van
4195     5,  XII |                    bejárás. Falaztassa ön be azt az üreget, s vigyázzon kedves
4196     5,  XII |                   vigyázzon kedves életére, amit az Isten tegyen hosszúvá és
4197     5,  XII |                     azzal egy szőnyeget emel fel az asztalról az elnök; az alatt
4198     5,  XII |                  szőnyeget emel fel az asztalról az elnök; az alatt vannak Athalie
4199     5,  XII |                       fel az asztalról az elnök; az alatt vannak Athalie vádolói:
4200     5,  XII |                         Igen! Úgy van! Én voltam az, aki meg akartalak ölni!
4201     5,  XII |                  angyalok, ördögök, akik vagytok az égben és a pokolban! Úgy
4202     5,  XII |                    irgalommal hozzám, ahogy igaz az, amit mondok.~Az őrjöngő
4203     5,  XII |                      ahogy igaz az, amit mondok.~Az őrjöngő némber térdre bocsátkozék,
4204     5,  XII |                        feje fölött, tanúnak híva az égieket és a földalattiakat:~–
4205     5,  XII |                        csak egy ember tudta még: az az ember volt Levetinczy
4206     5,  XII |                          egy ember tudta még: az az ember volt Levetinczy Timár
4207     5,  XII |                        Úgy legyen nekem irgalmas az Isten, amilyen igaz, hogy
4208     5,  XII |                        él! s akit eltemettettél, az egy tolvaj volt, ki Timár
4209     5,  XIII|                           hazudsz!”, s odaköpött az oltár elé.~Többször volt
4210     5,  XIII|                        százával bocsátá szabadon az uralkodói kegyelem a börtönök
4211     5,  XIII|                          börtönök lakóit. De ezt az egyet sohasem ajánlották
4212     5,  XIII|                        kiszabadulok, megölöm azt az asszonyt!”~Még most is ezt
4213     5,  XIII|                        most is ezt mondja…~Pedig az az asszony régen porrá lett
4214     5,  XIII|                          is ezt mondja…~Pedig az az asszony régen porrá lett
4215     5,  XIII|                       miután sok évig szenvedett az utolsó tőrdöfés miatt, szegény
4216     5,  XIII|                        oda valami titkos sejtés… Az ő sírköve s a sziget téveteg
4217     5,  XIII|                       Timéának második férjétől, az nagy tékozló lett; a roppant
4218     5,  XIII|                 elszegényült rokonok számára. Ez az egy maradt meg utána.~A
4219     5,  XIII|                         vasárnap reggel bámultam az orgona melletti karzatról.
4220     5,  XIII|                        egy lázroham futott végig az egész városon, mikor azt
4221     5,  XIII|                           minő nagy esemény volt az!~Láttam azt is, mikor halálra
4222     5,  XIII|                           a gyermekek meghallják az ilyet otthon anyjaiktól,
4223     5,  XIII|                       ilyet otthon anyjaiktól, s az iskolában elbeszélik egymásnak.~
4224     5,  XIII|                     egymásnak.~Azután – elmosták az idők az egész történet emlékét.~
4225     5,  XIII|                        Azután – elmosták az idők az egész történet emlékét.~
4226     5,  XIII|                       volt nemcsak hazánkban, de az egész tudós világban, beszélt
4227     5,  XIII|                        és faunát találja együtt. Az én öreg barátom minden évben
4228     5,  XIII|                       Üres időm volt, elkísértem az öreg tudóst az Al-Dunára.~
4229     5,  XIII|                        elkísértem az öreg tudóst az Al-Dunára.~Ő vezetett el
4230     5,  XIII|                      ismerte e helyet, mikor még az nagy részben vadon volt,
4231     5,  XIII|                       most egészen meg van védve az árvizektől, s amellett vízcsatornákkal
4232     5,  XIII|                          a hófehér kokinkínaiak, az ördögi szép fekete crève
4233     5,  XIII|                        prince Albertek, s falkái az ezüstszín pulykáknak, az
4234     5,  XIII|                         az ezüstszín pulykáknak, az aranyos és fehér pávák,
4235     5,  XIII|                       fényes fekete szőrű lámák.~Az egész szigeten meglátszik,
4236     5,  XIII|                         a fényűzést.~Pedig ennek az úrnak egy fillérje sincs
4237     5,  XIII|                   szerszámokat, festett fonalat.~Az én tudós barátom kertészeti
4238     5,  XIII|            legkedvesebben lepett meg e szigeten, az, hogy lakóitól magyar szót
4239     5,  XIII|                           Egyetlen család képezi az egész telepet, s annálfogva
4240     5,  XIII|                        telepet, s annálfogva ott az embereknek csak keresztneveik
4241     5,  XIII|                       csak keresztneveik vannak. Az első foglalónak hat fia
4242     5,  XIII|                 környékből hozott magának nőt, s az unokák száma a dédunokákkal
4243     5,  XIII|                       most is a munkára utódait: az a férfiakat, ez a nőket.~
4244     5,  XIII|                  egyesült erővel építenek fel, s az új házasokról gondoskodnak
4245     5,  XIII|                          házasokról gondoskodnak az öregek.~A szigetre jövő
4246     5,  XIII|                          cserealkukat megkötni s az idegeneknek a telepet megmutogatni.~
4247     5,  XIII|           csodálkozásomat. Hol tanulta ezeket?~– Az öregünktől! – felelt Deodát,
4248     5,  XIII|                 kegyeletteljes főhajtással.~– Ki az?~– Majd meglátja ön, ha
4249     5,  XIII|                     Akkor éppen almaszüret volt: az egész népség apraja s az
4250     5,  XIII|                         az egész népség apraja s az asszonyféle a gyönyörű aranyszín,
4251     5,  XIII|                  pázsiton. Vidám zsivaj hangzott az egész szigetben.~Mikor aztán
4252     5,  XIII|                     egész szigetben.~Mikor aztán az őszi nap leáldozott, a sziget
4253     5,  XIII|                       végezte után.~– Itt laknak az öregeink! – súgá Deodát.~
4254     5,  XIII|                        kedély tartja el ily épen az arcvonásokat.~A szépanya
4255     5,  XIII|                   sugárzik, midőn előttük látják az egész nagy családot; s egyenkint
4256     5,  XIII|                         sorba csókolják őket.~Ez az ő boldogságuk, ez az ő imádkozásuk,
4257     5,  XIII|                          Ez az ő boldogságuk, ez az ő imádkozásuk, ez az ő hálaadásuk.~
4258     5,  XIII|                          ez az ő imádkozásuk, ez az ő hálaadásuk.~Csak azután
4259     5,  XIII|                        fiú volt a legutolsó, kit az öregek megöleltek.~Velünk
4260     5,  XIII|                         akiket legjobban szeret, az asztalok egyikénél helyet
4261     5,  XIII|                         leányka kéredzkedett fel az ölébe, akit Noéminek híttak,
4262     5,  XIII|                         is már valaha a nevemet. Az öreg hallgatott.~Deodát
4263     5,  XIII|                         sietett megmondani, hogy az öreg negyven év óta nem
4264     5,  XIII|                         emberrel tudatni, kaptam az alkalmon, hogy tudományomat
4265     5,  XIII|                   pipájából; a füst azt mondta: „Az én szigetem nem tartozik
4266     5,  XIII|                       füstfelleg azt mondta rá: „Az én szigetemen nem fizetnek
4267     5,  XIII|                         igyekeztem előtte tenni.~Az ő füstgomolya azt felelte
4268     5,  XIII|                         mennyi keserűséget okoz.~Az öreg kiverte pipájából a
4269     5,  XIII|                     egykor ez a mi országunk, ha az mind valósul, amit mi óhajtunk.~…
4270     5,  XIII|                   azoknál, amikről én beszéltem. Az alvó gyermek szépapja öléből
4271     5,  XIII|                          nő elhagyott bennünket, az öreg azt kérdé tőlem:~–
4272     5,  XIII|                        ön?~Megmondtam neki.~– Mi az ön mestersége vagy hivatala?~
4273     5,  XIII|                      hogy regényíró vagyok.~– Mi az?~– Az egy olyan ember, aki
4274     5,  XIII|                     regényíró vagyok.~– Mi az?~– Az egy olyan ember, aki egy
4275     5,  XIII|                      találni annak a történetnek az egész összességét.~– No,
4276     5,  XIII|                            No, hát találja ön ki az én történetemet! – szólt,
4277     5,  XIII|                         Szabad a nevét kérdenem?~Az aggastyán e szóra egy fejjel
4278     5,  XIII|                      lett volna egyszer ez a kéz az én fejemre téve, mikor azt
4279     5,  XIII|                     kérdésre pedig ezt felelé:~– Az én nevem a „Senki!”~Azzal
4280   Uto       |                                        Utóhangok az „Arany ember”-hez~Be kell
4281   Uto       |                         a legkedvesebb regényem. Az olvasóközönségnél is ez
4282   Uto       |                  York-iban mint „Modern Midas”. (Az a Midás, akinek a kezében
4283   Uto       |                Színdarabot is írtam belőle, s ez az egyetlen színművem, mely
4284   Uto       |                    szeretem ezt a művemet. Ennek az alakjai mind olyan jó ismerőseim
4285   Uto       |                birtokviszonyait a múlt századnak az elején külön törvénycikk
4286   Uto       |                      bárókkal folytatott perében az eldöntésre. Egyszer megkérdeztem
4287   Uto       |                     krónika, hogyan történhetett az, hogy amíg a dédapáink olyan
4288   Uto       |                      nagy urak voltak, mink már, az apánkon elkezdve, olyan
4289   Uto       |                          megmagyarázta.~– Megvan az a nagy birtok most is. Vedd
4290   Uto       |                       volt egy fia és öt leánya. Az öt leánynak a virtualitását
4291   Uto       |                        családunkhoz tartozott, s az iskolákra, jótékony alapítványokra
4292   Uto       |                         huszonnegyedrésze jutott az ősi birtoknak. Mi pedig
4293   Uto       |                 testvérek: mindegyikünkre jutott az ősbirtokbul egy hetvenkettedrész.
4294   Uto       |                 megkaptad: most is megvan nálad.~Az anyai ágról való dédapám
4295   Uto       |                    külhatalmasságokkal fenntartá az összeköttetést a fejedelem
4296   Uto       |                         villája Balaton-Füreden: az idény alatt minden este
4297   Uto       |                       valamit: ennek a regénynek az alapeszméjét.~Egy délután
4298   Uto       |                        alakított a kedves tóbul: az utazók férfia, nője mind
4299   Uto       |                         födélzeten, föl sem véve az egész hajótáncoltató zivatart.~–
4300   Uto       |                        Csak fenntartja mibennünk az erejét az ősi Szűcs vér –
4301   Uto       |                   fenntartja mibennünk az erejét az ősi Szűcs vér – mondá a
4302   Uto       |                      dobálta a hajót, hogy annak az egyik lapátkereke folyvást
4303   Uto       |                      nekem azt a történetet, ami az „Arany ember” regényemnek
4304   Uto       |                         korábbi kedvese és annak az anyja között, kiket ő mind
4305   Uto       |                      személyesen ismert. Ez volt az alapeszme, a végkatasztrófa,
4306   Uto       |                         hihetővé tennem. De azok az alakok és helyzetek mind
4307   Uto       |            természettudósunk által értesültem, s az a hatvanas években még a