1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2490
Part, Chapter
1 1, I | magasodik fel ilyenkor, hogy az elmerülő halálkiáltása
2 1, II | férfilakosságát állítá be, puskával, hogy a határ fölött őrködjenek.
3 1, II | volt szükséges intézkedni, hogy amely falu ifjai éppen az
4 1, II | meg nem tudjuk mondani, hogy mi az és milyen az, mert
5 1, II | éppen százötven esztendeje, hogy az utolsó hiú özvegyasszony
6 1, II | olvassuk a hírlapokból, hogy majd Syrában, majd Brussában,
7 1, II | pestis, el kell hinnünk, hogy az csakugyan létezik, s
8 1, II | ajtót, ablakot elzár előtte, hogy be ne jöhessen hozzánk.~
9 1, II | csempészeken, úgy látszik, hogy nem fog a pestis, mert ők
10 1, II | között. Jó lesz feljegyezni, hogy Szent Prokop a patrónusuk.~
11 1, II | mozdítanak előre.~Igaz, hogy vontatóval haladó hajón
12 1, II | az állam iránti hűséget, hogy semmi bűnbocsánatra nincsen
13 1, II | visszhang úgy összezavarja azt, hogy ember meg nem érti.~Ellenben
14 1, II | megtudja ember és állat, hogy no most sebesebben kell
15 1, II | az arcán nem látszik meg, hogy tudnának valamit a félelemről.~
16 1, II | Valószínűleg ez kényszeríti, hogy torkának kettős gondját
17 1, II | szemlélőnek azonban fel fog tűnni, hogy arcának borotvált része
18 1, II | néző férfitekintet.~Igaz, hogy még gyermek, alig több tizenhárom
19 1, II | most, időt vesz magának, hogy a szentkép rácsozatához
20 1, II | ráspolyzengésű hangjával –, ahelyett hogy a szent elől letépi a virágokat,
21 1, II | megtartva azt a jó szokását, hogy a kellő meggondolás végett
22 1, II | hogyan hiszi azt kegyelmed, hogy novemberben befagy a Duna?~–
23 1, II | éppen így megjövendölte, hogy novemberben beáll a fagy.
24 1, II | szájábul –, én azt hiszem, hogy ez a kegyelmetek hajója
25 1, II | alatt támadt. – Látja, hogy úszik itt a hajónk mellett
26 1, II | Csak olyan közel járna, hogy a szigonyt a hátába dobhatnám.
27 1, II | kalatyol oda elöl, ahelyett; hogy a fullajtároknak tutulna.
28 1, II | jóakaratú törekvés vezette, hogy mikor egy gyönge szívű teremtésnek
29 1, II | az imént adott át neki, hogy jobban megláthassa rajta,
30 1, II | távcsövet, utasítva őt, hogy hol láthatja meg vele legjobban
31 1, II | s parancsot adott nekik, hogy öten szálljanak át vele
32 1, II | Így azt sem érthették, hogy a hajóbiztos minő rendeletet
33 1, II | megérthette látásbul is, hogy minő veszélyben forognak.
34 1, II | hullámokat hányt e helyen, hogy az öt férfi el-eltűnt a
35 1, III | hullámhányta ladikban tanakodott, hogy mit kellene tenni.~Az egyik
36 1, III | malom oldalát vízszín alatt, hogy elsüllyedjen.~Ez nem menekülés.
37 1, III | olyan irányt a malomnak, hogy az a forgóba belekerüljön.~
38 1, III | parancsot adta a kormányosnak, hogy tartson a Perigrada-sziget
39 1, III | kilökte azt a vízbe, anélkül, hogy a ladikot megingatta volna.
40 1, III | megingatta volna. Ekkor tűnt ki, hogy vékony testalkatának szívós
41 1, III | adott Timár a kormányosnak, hogy siessenek a malom elé.~Most
42 1, III | kötél pedig oly hosszú, hogy vékonysága mellett hamar
43 1, III | rákiálta a kormányosra, hogy vágja el a vontatókötelet,
44 1, III | kézmozdulatokból megérté, hogy mit kívánnak tőle.~Nagy
45 1, III | handzsárját öve mellől, hogy maga vágja el a kötelet;
46 1, III | karjával a leány derekát.~– Hogy táncolnak, hogy ugrálnak!
47 1, III | derekát.~– Hogy táncolnak, hogy ugrálnak! Egy kergeti a
48 1, III | Timéa közel volt ahhoz, hogy az az ölelő kar hirtelen
49 1, III | közel jutott a malomhoz, hogy egy hajítással elérheté,
50 1, III | azt azt öngyilkos munkát, hogy a szirthez csapja magát.~–
51 1, III | csapja magát.~– Mondtam, hogy tudja Timár, mit csinál! –
52 1, III | megszorítá Timéa kezét, hogy az felijedt, s abbahagyta
53 1, III | közel jöttek már egymáshoz, hogy a szűk, ötvenöles csatornában
54 1, III | maradhatott köztük.~Éppen elég, hogy a hajó sértetlenül elmehessen
55 1, III | macskát.~Az a nyavalyás, most, hogy egy emberlakta hajót látott
56 1, III | olyan közel jönne hozzánk, hogy átjöhetne a hajónkra.~Ettől
57 1, III | ölelte.~Timár azt hitte, hogy talán Timéa is fog neki
58 1, III | pillantott be e könnyeken át:~„Hogy nekünk szabad a más szegény
59 1, III | örvénynek taszítanunk azért, hogy a magunk hajóját megmentsük,
60 1, III | a vízbe fojtanunk azért, hogy magunk ne vesszünk a vízbe.”~
61 1, IV | mutatta neki a háta mögött, hogy hová nézzen vele.~Timár
62 1, IV | keskeny sziklaárok vágva, hogy egy hajó éppen elfér benne;
63 1, IV | vágta volna az oldalát, hogy ott maradjon.~És e veszélyes
64 1, IV | Ez az átjárás arra való, hogy a szerb partról át lehessen
65 1, IV | János ekkor mutatta meg, hogy mit tud.~– Segíts, Jézus!
66 1, IV | amik mellette elmaradoztak, hogy azt is meg tudta volna becsülni,
67 1, IV | volt az; mindenki tudta, hogy most temetője fölött úszik;
68 1, IV | aztán azon vette észre, hogy Timár megragadja karjánál
69 1, IV | kajüt ablakához futott, hogy kinézzen rajta.~Csak az
70 1, IV | rajta.~Csak az történt, hogy a hajó szerencsésen áthaladt
71 1, IV | sebesen ömlik át a hullám, hogy valódi zuhatagot képez,
72 1, IV | ablakon, csak annyit látott, hogy Timár a hajó orrán áll,
73 1, IV | hullám, azt sem mondta rá, hogy „szegény!”~Igen, mert a
74 1, IV | ladikba, maga kormányzott, hogy gyorsabban jussanak a révházig,
75 1, IV | nem telt bele másfél óra, hogy a Szent Borbála folytatta
76 1, IV | Vallja meg kegyelmed, hogy sohasem voltunk közelebb
77 1, IV | voltunk közelebb ahhoz, hogy együtt valamennyien a pokolra
78 1, IV | volt nekünk megkísérlenünk, hogy vajon Szent Mihály napján
79 1, IV | a sipkájáról a csuklyát, hogy jobban érthetővé tegye magát.~–
80 1, IV | kegyelmed, én azt hiszem, hogy ezt a kegyelmetek hajóját
81 1, IV | egyszerre úgy berekedt, hogy nem tudott hangot adni.~–
82 1, IV | Fabula János. – Persze, hogy üldöz bennünket az a török
83 1, IV | az a török hajó, persze, hogy az elől vesztettünk most
84 1, IV | mert hát az a baj van, hogy ezt a fehér képű leányt
85 1, IV | Törökországból, s most az a dolgunk, hogy mentül elébb magyar földre
86 1, IV | de kendről azt beszélik, hogy csak a hajón pápista, amint
87 1, IV | imádkozik, de alig várhatja, hogy amint a szárazra lép, kikáromkodhassa
88 1, IV | Aztán meg azt is mondják, hogy a kend neve Fabula János,
89 1, IV | kend neve Fabula János, s hogy Fabula deákul azt jelenti,
90 1, IV | Fabula deákul azt jelenti, hogy mese. Hanem azért elhiszek
91 1, IV | lehetett már felismerni, hogy malomhoz tartoztak-e, vagy
92 1, IV | felvilágosíták a törököt, hogy hol keresse a Szent Borbála
93 1, IV | lamentával odább vonulni, hogy ki fizeti meg mármost az
94 1, V | ördögöket bosszantó látvány az, hogy úszik előre e szűk sziklamederben
95 1, V | aminek a tudománya az, hogy egy hosszú fanyársra egy
96 1, V | kell menni.~Mennie kell, hogy az éjszaka Orsován ne találja
97 1, V | asszony perlekedett azon, hogy melyiknek az országához
98 1, V | Hisz ő még azt sem tudta, hogy mi abban a tréfa.~– S honnan
99 1, V | tréfa.~– S honnan tudják, hogy az egy apostolnak a sírja? –
100 1, V | ellenőrzik az inspicienst, hogy rendben hajtotta-e végre
101 1, V | leskelődik a két pénzügyőrre, hogy jól ellenőrizték-e az inspicienst.
102 1, V | kivallatják a tisztítót, hogy nem találta-e az utasokat
103 1, V | a testtől! Nem tudhatni, hogy nem ragályos-e amaz ember.~
104 1, V | cserépkanta az, akkora szájjal, hogy mindenféle ököl beleférjen.~
105 1, V | tüzes ég fényénél megnézni, hogy micsoda pénz. Érzi a fogásáról,
106 1, V | Egyetlen szavától függ, hogy a hajó tíz vagy húsz napra
107 1, V | szigorú hangon követeli, hogy a hajófödél bejárata előtte
108 1, V | is búza van, s elhihető, hogy a többi is mind olyan konkolyos.~
109 1, V | hivatalos hangon tudtára adja, hogy a hajón semmi tiltott áru
110 1, V | szólítja fel a tisztítót, hogy nyilatkozzék a hajó egészségi
111 1, V | felemlítése mellett bizonyítja, hogy a hajónak minden népe és
112 1, V | kiadatik a bizonyítvány afelől, hogy a papírok rendben találtattak.
113 1, V | illető szigorú férfiak is, hogy a hajóbiztos valóban annyi
114 1, V | agyában egyszer az a gondolat, hogy ha ő például abból az ötven
115 1, V | sohasem tudná meg senki, hogy tízet magának tartott. Felét
116 1, V | benne, mint ez a vizeskorsó. Hogy miért vesztegeti meg a vizsgálókat
117 1, V | hivatalosan el levén ismerve, hogy a keletről jött hajó egészen
118 1, VI | mindenütt azt a hírt terjesztve, hogy a kötél a vontatásban magától
119 1, VI | a gondolatra jött volna, hogy a Vaskapu középcsatornáján
120 1, VI | kettős adag pálinkát kapott, hogy jobb kedvvel dolgozzék,
121 1, VI | tűznek látszani a hajón, hogy az új-orsovai szigeten figyelmet
122 1, VI | keltsenek.~Timéa érezte, hogy valami hibáját jóvá kell
123 1, VI | gyermekszív ösztöne megsúgta neki, hogy ő ennek az embernek valami
124 1, VI | odanyújtá Timéának a távcsövet, hogy olvassa el vele a sziklába
125 1, VI | tükre egyre sötétebb lesz; s hogy a zord panorámát befejezze,
126 1, VI | jéghidegen nézett az elbeszélőre, hogy annak félbeszakadt a szájában
127 1, VI | kis kabin ablakából nézte, hogy vonulnak el egymás után
128 1, VI | Klisszura-völgy erdős sziklái, hogy jönnek szembe a Duna közepén
129 1, VI | sors arra választott ki, hogy egymást pusztítsák, s akiknek
130 1, VI | sem másnap a kabinból, hogy Timárral szóba álljon. Vázlatoskönyvébe
131 1, VI | levehetett.~Három nap telt bele, hogy a hajó eljutott odáig, ahol
132 1, VI | erővel támadja meg a hajót, hogy a vontatók nem képesek azt
133 1, VI | a partra a vontatókhoz, hogy álljanak meg. Nem segít
134 1, VI | fűzfákkal benőve.~A feladat az, hogy annak a szigetnek arra a
135 1, VI | kopaszokkal”.~Most az a mesterség, hogy e sziget déli oldalára lehessen
136 1, VI | Galacról arra számítottak, hogy majd szokás szerint Orsovánál
137 1, VI | elkezdte azt úgy himbálni, hogy Timéa valóságos tengeri
138 1, VI | Timár éles szeme észrevette, hogy a nádas közül felmagasló
139 1, VI | hálót; az ember nem tudja, hogy mit szerezhet, vadat-e vagy
140 1, VI | növényzet megmondta neki mindig, hogy hol jár. Ahol a víz színén
141 1, VI | belebódulhat a nádberekbe, hogy egész nap sem talál ki belőle.~
142 1, VI | faépületen nem látszik, hogy miből van építve, mert az
143 1, VI | ültetve rózsás fülfűvel, hogy semmi se maradjon rajta,
144 1, VII | azt is úgy belepte a fű, hogy a rajta járó lépése nem
145 1, VII | okos és tekintélyes állat, hogy az ember nem meri tegezni,
146 1, VII | impertinenciát elkövetett, hogy a nagy állat méltóságos
147 1, VII | Timárnak nem az jutott eszébe, hogy héj, ha ez a nagy fekete
148 1, VII | pórul járok vele, hanem az, hogy héj, ha Timéa meglátja majd
149 1, VII | majd azt a kis fehér cicát, hogy meg fog majd annak örülni!~
150 1, VII | köhögéssel akarta észrevétetni, hogy itt valaki jár. Arra a nagy
151 1, VII | Timár pedig úgy okoskodott, hogy ahol a kémény füstöl, ott
152 1, VII | forgatta. Timár tudta már, hogy az nem valami boszorkánymesterség
153 1, VII | azt hosszasan magyarázni, hogy milyen; a New York-i világipartárlaton
154 1, VII | ehetik belőle, anélkül, hogy valaha jóllaknék vele; mert
155 1, VII | úgy beleragadt a fogába, hogy nem kellett neki több belőle,
156 1, VII | nagy kutyára. – Csodálom, hogy olyan szelíd, még csak rám
157 1, VII | hitelesen bebizonyítva látni, hogy ő jó ember. Talán ha azokból
158 1, VII | kérek öntől, asszonyom, hogy így tüskön-bokron keresztül
159 1, VII | Igaz! A zúgásról hallom, hogy nagy szélnek kell lenni.~
160 1, VII | fogta körül az ősrengeteg, hogy a szelet csak a hangjáról
161 1, VII | megkérni a ház gazdáját, hogy nem adhatna-e valami élelmiszert
162 1, VII | kormányost egypár legénnyel, hogy szállítsa el a holmit; ön
163 1, VII | pedig mondja meg, asszonyom, hogy mit fizessek. Hét emberemnek
164 1, VII | pedig minden ember tudja, hogy ezen a szigeten egy félkrajcár
165 1, VII | Almira!~Timár szétnézett, hogy melyik zugából a háznak,
166 1, VII | fogaival, egyet rántott rajta, hogy no jöjjön hát.~– Ah! tehát
167 1, VII | vigyázni kellett az embernek, hogy a sok lehullott szilvát
168 1, VII | annak is tudnia kellett, hogy Almira hová viszi az idegent.
169 1, VII | széttekintett; először azt nézte, hogy ki szólt itten; azután meg
170 1, VII | szólt itten; azután meg azt, hogy kinek szóltak.~Azt, hogy
171 1, VII | hogy kinek szóltak.~Azt, hogy kit szólítottak, mindjárt
172 1, VII | vizsgálódnia nem lehetett, hogy ki lehet az, aki Narcisszát
173 1, VII | nyelven annyit jelenthetnek, hogy „mi szükség önnek oda kémlelődni?”
174 1, VII | vezetőjét, ha azt nem akarta, hogy a köpenyének egy darabja
175 1, VII | perc műve volt meggondolva, hogy az minő finom estebédet
176 1, VII | akart kelni; de tapasztalá, hogy túlnyomó ellenféllel van
177 1, VII | barátnőjének, magyarázta neki, hogy hisz ez vadászat! Az ördög
178 1, VII | helyzetének azzal szakadt vége, hogy a szigetlakó nő futva jött
179 1, VII | Elfeledtem önnek megmondani, hogy ne lövöldözzön ám, mert
180 1, VII | haragszik. Ej, de ostoba voltam, hogy ezt önnel nem tudattam.~–
181 1, VII | otthon; mert higgye el nekem, hogy már ezentúl, amint Almira
182 1, VII | kutya! Mire meggondoltam, hogy védelmezzem magamat, már
183 1, VII | már a földön voltam, jó, hogy a nyakamat le nem harapta.~–
184 1, VII | Nem telt bele egy óra, hogy a nagyobbik csónak kikötött
185 1, VII | Narcisszáról beszélt Timéának, hogy feledtesse a gyermekkel
186 1, VII | sompolygott, s szerét tette, hogy kezet csókoljon neki; hanem
187 1, VII | két fülét úgy verve össze, hogy csak úgy csattogott. Ennél
188 1, VII | le van csúszva az ing, de hogy az se maradjon fedetlen,
189 1, VII | megálltak a málnalugos végén, hogy a közeledő alakot bevárják.~
190 1, VII | suttogva, csendesen feddé meg, hogy mások ne hallják; aztán
191 1, VII | szokás szerint felkérte őket, hogy ha megint erre járnak, megint
192 1, VII | meg nem fúja az ételüket, hogy meleg ne legyen; akárhogy
193 1, VII | Timárnak be akará bizonyítani, hogy nem volt rászorulva a konyha
194 1, VII | Timárnak előre megsúgá, hogy az csak kisasszonyoknak
195 1, VII | nyúlt hozzá, azt állítá, hogy már jóllakott, s Timéa rögtön
196 1, VII | felötlő sem volt benne, hogy egyszer csak felkerekedett
197 1, VII | kis fehér cica megérté, hogy mit tesz az, mikor Timéa
198 1, VII | mikor Timéa azt mondja, hogy „horaion gation!” s fehér
199 1, VII | vissza.~Noémi örül annak, hogy az idegen kisasszony úgy
200 1, VII | arra a tudatra kezd jönni, hogy az idegen leány már nagyon
201 1, VII | magának, meg is csókolgatja; s hogy keserűsége még nagyobb legyen,
202 1, VII | is tapasztalni kénytelen, hogy Narcissza milyen könnyen
203 1, VII | idegen leány gyügyögtetését, hogy hízeleg neki vissza, s mikor
204 1, VII | ügyel. Azt inkább érti, hogy horaion gation (szép cica).~
205 1, VII | Narcisszára, s megfogta a farkát, hogy visszahúzza őt magához.
206 1, VII | fonni, bizonyosan azért, hogy fájdalmát enyhítse vele.~
207 1, VII | félreérté a dolgot, azt hitte, hogy az idegen kisasszony azért
208 1, VII | marad. Jer ide, Narcissza!~S hogy Narcissza mégsem akarta
209 1, VII | elfelejtett, csak arra emlékezik, hogy álma hosszú volt.~A két
210 1, VII | összesugárzásából szemeiknek megérzé, hogy ők valaha egymás sorsának
211 1, VII | rejtelmes intézői lesznek, hogy lesz közöttük valami közös,
212 1, VII | egy elfeledett álomról, hogy ők okozták azt egymásnak.~
213 1, VII | van. Amint azt kimondta, hogy aranyból van, ijedten ejté
214 1, VII | sem bírta neki mondani, hogy „köszönd meg szépen”.~Ekkor
215 1, VIII| másolatára mindenki azt mondaná, hogy ez egy hős; de mikor elevenen
216 1, VIII| a legelső gondolatja az, hogy ez egy kém! Szabályos vonások,
217 1, VIII| tekintetű szemek azt hirdetik, hogy ez nem más, mint egy rabszolga,
218 1, VIII| kezeit-lábait, mint aki tudja jól, hogy másnak a gondja őt megvédelmezni.
219 1, VIII| a nyári mulató helyükön, hogy meglássam, mekkorát nőtt
220 1, VIII| menyasszonyom. Nagyon örülök rajta, hogy önöket is itt találhatom.
221 1, VIII| Uraságodhoz, akit úgy hiszem, hogy Timár úrnak hínak, már egyszer
222 1, VIII| a jövevényre nézve azt, hogy vele kezet szorítson az
223 1, VIII| egy szóval sem kínálta, hogy üljön le, és tartson velük;
224 1, VIII| nagyon csodálkozva rajta, hogy lehet keresztyén ember a
225 1, VIII| nagy szélben! Csodálom, hogy vergődhettek át a Demir-kapun,
226 1, VIII| emlékezik ön még rá, uram, hogy egyszer Galacon találkoztunk? –
227 1, VIII| hátranézett, úgy találta, hogy se Timár nincs ott, se Almira.
228 1, VIII| a padláson, s azt hitte, hogy ma nagyon jól fog aludni.~
229 1, VIII| kezdé a férfi.~– Tudod, hogy nincs. Tudod, hogy amit
230 1, VIII| Tudod, hogy nincs. Tudod, hogy amit eladok, cserébe adom,
231 1, VIII| nem segítesz engem előre, hogy jó állást biztosíthassak
232 1, VIII| de útiköltségem nincs, hogy odáig utazhassak, mert a
233 1, VIII| felelt neki:~– Én nem hiszem, hogy tégedet valami hivatalba
234 1, VIII| amit elveszíthetsz; hanem hogy valami hivatalban vagy,
235 1, VIII| azt elhiszem. Én elhiszem, hogy pénzed nincs; hanem hogy
236 1, VIII| hogy pénzed nincs; hanem hogy azt ellopta volna tőled
237 1, VIII| higgy semmit. Én sem hiszem, hogy neked nincs pénzed. Kell
238 1, VIII| hangosan beszélj! Igaz, hogy e szigeten csempészek is
239 1, VIII| hálnak itten.~– Én nem tudom, hogy gazdagok-e.~– Kérj azoktól
240 1, VIII| ahol kell, akkor tudod, hogy semmivé vagy téve!~– Halkan
241 1, VIII| szerencsétlen!~– No ugye, kérsz már, hogy halkan beszéljek? No hát
242 1, VIII| fillérem sincs. Nem is akarom, hogy legyen. Átkozott előttem
243 1, VIII| el.~A férfi, úgy tetszik, hogy megfogadta a felhatalmazást,
244 1, VIII| Szegény állat tudta már előre, hogy ilyenkor az következik,
245 1, VIII| ilyenkor az következik, hogy az ő nyakára ráteszik a
246 1, VIII| neki-nekirugaszkodva egyszer, hogy ha el tudná szakítani vagy
247 1, VIII| ingerkedett vele. Tetszett neki, hogy egy állatot bosszanthat,
248 1, VIII| hozta abba a helyzetbe, hogy káromkodásra fakadjon, erre
249 1, VIII| padlás ajtaját nyitva hagyta, hogy világosság legyen odabenn.
250 1, VIII| éjszaka volt, s azután, hogy a kutya elhallgatott, mély
251 1, VIII| ötlik, mely arra készteti, hogy elhagyja fekhelyét, s hirtelen
252 1, VIII| az a gondolatom támadt, hogy vajon az az… ember nem mérgezte-e
253 1, VIII| ember nem mérgezte-e őt meg, hogy úgy elhallgatott egyszerre?~–
254 1, VIII| Bizonyos lehet felőle mindenki, hogy nincs többé a szigeten az
255 1, VIII| s ott úgy viselte magát, hogy nem tudtam tisztába jönni
256 1, VIII| tudtam tisztába jönni felőle, hogy kém-e vagy csempész? Utoljára
257 1, VIII| jött ön arra a gondolatra, hogy az az ember megmérgezhetné
258 1, VIII| az az ember fenyegetett? Hogy ha ki nem elégítem, akkor
259 1, VIII| ön felőlünk? Ugyebár azt, hogy minket valami nagy, megnevezhetetlen
260 1, VIII| világból kieső szigetre? Vagy hogy mi itt valami napvilágot
261 1, VIII| és nem ismertetésre? Vagy hogy mi itt valami hírhedett
262 1, VIII| De én nem akarom azt, hogy ön úgy menjen el innen.
263 1, VIII| engem kínozna az a gondolat, hogy ön mitőlünk gyanúval, megvetéssel
264 1, VIII| csendes, éppen arra való, hogy egy keserű élet titkai elmondassanak.
265 1, VIII| azután, ha meghallotta ön, hogy mi története van e puszta
266 1, VIII| nem fogja ön azt mondani, hogy holnap odább megyek, s soha
267 1, IX | nyert, s azért azt hitte, hogy ennél egyszerűbb tudomány
268 1, IX | sokat gondolkoztam rajta, hogy ez nem kereskedés, hanem
269 1, IX | abban az évben történt az, hogy Krisztyán Maxim nem bírt
270 1, IX | Krisztyán Maxim azt tette, hogy összeszedé, ami csak kinnlevő
271 1, IX | kezesektől.~Hiszen igaz, hogy ő pénzt előlegezett a megszökött
272 1, IX | adósnak, s mi ajánlkoztunk, hogy a pénzét visszatérítjük.
273 1, IX | beváltatni. Nem volt kérdés, hogy mennyi pénzt adott ő, hanem
274 1, IX | mennyi pénzt adott ő, hanem hogy mennyi pénzérőt tartoznak
275 1, IX | hiszen csak arról van szó, hogy kevesebbet nyerjen. Hajthatatlan
276 1, IX | szabad megtörténni annak, hogy valakit a koldustarisznyáig
277 1, IX | maga soha adós nem volt? Hogy nyomorulttá tegyenek egy
278 1, IX | odább?~Mindent elkövettünk, hogy a végveszedelemtől megmentsük
279 1, IX | kitudtuk; folyamodtunk, hogy tartóztassák le és hozzák
280 1, IX | azt felelték mindenütt, hogy ez nincs hatalmukban.~De
281 1, IX | hasztalan könyörgött a papnak, hogy temesse el szerencsétlen
282 1, IX | s nekem látnom kellett, hogy azt az alakot, akit a bálványozásig
283 1, IX | a bálványozásig imádtam, hogy hurcolja ki a városi nyúzó
284 1, IX | a hullahordó szekéren, s hogy kaparja be a temetőárokba
285 1, IX | világ?~Még egy volt hátra, hogy öngyilkossá és gyermekgyilkossá
286 1, IX | kétszer-háromszor a parton, azt nézve, hogy hol lesz legmélyebb a víz.~
287 1, IX | meghúzta magát. Azt mondá, hogy ez a sziget senkié. A Duna
288 1, IX | nem vette észre a bíró, hogy lefoglalhatta volna. Abba
289 1, IX | pagonyt, a mezőt, már tudtam, hogy mit fogok itt csinálni.
290 1, IX | gyümölcseit. Tudtam már, hogy mit csinálok ezen a szigeten.
291 1, IX | kötöttem belőle, akkorát, hogy a hátamon el bírjam vinni.
292 1, IX | voltam rossz. És meglehet, hogy ez a batyu is lopott jószág
293 1, IX | mind, ami benne van; de hogy elviszem azt magammal, mégis
294 1, IX | dolog aggasztott. Egyik az, hogy a szigetnek nem szeretett
295 1, IX | Noémit. A másik meg az, hogy ha én magam évekig meg tudok
296 1, IX | nem bántott senki. Tudták, hogy pénzem nincsen, s fizettek
297 1, IX | szükséges eszközökkel, tudták, hogy pénzt nem veszek el. Mikor
298 1, IX | titkaikat tanultam, s rájöttem, hogy nem szabad a kertész keze
299 1, IX | emberhez, s én azt hiszem, hogy a fák is hallgatják és nézik
300 1, IX | azért nem vagyok oly ostoba, hogy készen ne legyek arra, hogy
301 1, IX | hogy készen ne legyek arra, hogy jöhetnek egyszer mostoha
302 1, IX | amennyi elég lenne arra, hogy egy ínséges évben, talán
303 1, IX | Noémi ugyan azt mondja, hogy négyen vagyunk. Nála Narcissza
304 1, IX | királyom!~Nem is tudom, hogy van-e valami vallásom. Tizenkét
305 1, IX | semmit!~Most már tudja ön, hogy kik vagyunk mi, és mit csinálunk
306 1, IX | Tudja meg tehát azt is, hogy mi az, amivel bennünket
307 1, IX | elhagyta.~Igazán nem csodálom, hogy e fiúból ilyen nyomorult
308 1, IX | arra volt kényszerülve, hogy azzá legyen, amivé lett?~
309 1, IX | egészen még én sem tudom, hogy mi ő; de tudok felőle sokat.~
310 1, IX | Egyik ember azt állítja, hogy föltalálta, a másik azt,
311 1, IX | föltalálta, a másik azt, hogy nem jött nyomára soha. Némelyek
312 1, IX | Némelyek azt mondják felőle, hogy apját is meglopta, pénzével
313 1, IX | leleményesen tud előadni, hogy aki szemeivel látta az ellenkezőt,
314 1, IX | még azt is zavarba hozza, hogy vajon nem igaz-e, amit mond.
315 1, IX | bizonyos lehet felőle, hogy még egyszer visszajön hozzá,
316 1, IX | amott? Azt én nem sejthetem. Hogy azt a keserűséget, amit
317 1, IX | hiszem. Azt is tudom felőle, hogy ínyenc és kéjsóvár. S nálam
318 1, IX | szeret azzal bosszantani, hogy menyasszonyának nevezi.
319 1, IX | őt. Pedig nem is sejti, hogy gyűlölete milyen jogosult.
320 1, IX | jogosult. De én nem hiszem, hogy Krisztyán Tódor csupán azért
321 1, IX | kitelik tőle. Ő tudja azt, hogy én leányommal együtt ezt
322 1, IX | kettőnket. Azzal fenyeget, hogy ha neki nem adunk és meg
323 1, IX | s amint azok megtudják, hogy a Duna közepén támadt egy
324 1, IX | kerül ennek az embernek, hogy mindazt, amit én a puszta
325 1, IX | létrehoztam, semmivé tegye, hogy ezt az édent, melyben oly
326 1, IX | archimandriták és az esperesek, hogy itt e szigeten egy leány
327 1, IX | Bécsben, vagy Sztambulban, hogy itt egy új terület van a
328 1, IX | vagyok készülve mindenre. Hogy ez a sziget létezik, annak
329 1, IX | itten! – Mármost tudja ön, hogy miért nem bírt elaludni
330 1, IX | közelebb hajolva Timárhoz, hogy suttogásig lenyomott hangját
331 1, IX | Én most is azt hiszem, hogy ez embernek más oka is volt
332 1, IX | megint eltűnni, mint az, hogy a legutolsó csárdában minden
333 1, IX | a part felől, jelenteni, hogy a hajó indulásra készen
334 1, IX | Euthym azt kérdezé Timártól, hogy hát az a másik úr hová lett,
335 1, IX | érkezett ide? Timár értesíté, hogy az még az éjjel odább ment.~
336 1, IX | ízetlen volt; panaszkodott, hogy még most is rosszul érzi
337 1, IX | megköszönt neki, s megígérte, hogy azt Noémi viselni fogja.~–
338 1, X | Abban mind megegyeztek, hogy a múlt éjjel keveset lehetett
339 1, X | fel; mákonyt itattam vele, hogy mélyen aludjék. Mert ebben
340 1, X | feketekávét, tudtára adá, hogy a szultán kívánatára neki
341 1, X | Pertev csak azt kérte, hogy a saját magával hordott
342 1, X | pecsétnyomó gyűrűjében a mérget, hogy mikor rákerül a sor, készen
343 1, X | legyen.~Én jókor megtudtam, hogy most rajtam a sor.~Nem voltam
344 1, X | de volt két nagy okom rá, hogy a halálra meg legyek érve.
345 1, X | engedem.~Elhatároztam magamat, hogy kijátszom ellenségeimet,
346 1, X | kerülheti. Te sejtetted már, hogy én menekülő vagyok, bár
347 1, X | voltál tisztában felőle, hogy gonosztevő-e, vagy politikai
348 1, X | mit akarsz mondani. Azt, hogy ez már magyar föld, s egyik
349 1, X | fogják utánam kiáltani, hogy tolvaj vagyok, a khazné
350 1, X | Adj egy ital vizet, hogy tovább beszélhessek.~Még
351 1, X | menthetem többé, de azáltal, hogy meghalok, megmentem leányomat
352 1, X | hitedre és becsületszavadra, hogy végrehajtod mindazt, amit
353 1, X | is kívánhatja muzulmán, hogy őt keresztyéni módon temessék
354 1, X | és elismerem először azt, hogy sok dinnyeevéstől dysenteriát
355 1, X | halok meg, másodszor azt, hogy készpénzem csupán ezer arany;
356 1, X | vádoljon valaki, vagy azzal, hogy halálomat okoztad, vagy
357 1, X | halálomat okoztad, vagy hogy pénzemből eltettél.~Neked
358 1, X | Athanázhoz, és megkéred; hogy fogadja őt leányának. Egy
359 1, X | hajóterhet, és kérd meg, hogy legyen ő maga jelen, mikor
360 1, X | jó tiszta búzát hoztam, hogy ki ne cseréljék. Érted?~(
361 1, X | fogadod hitedre, becsületedre, hogy fölébreszted őt, hogy életre
362 1, X | becsületedre, hogy fölébreszted őt, hogy életre hozod, hogy nem hagyod
363 1, X | fölébreszted őt, hogy életre hozod, hogy nem hagyod örökre elaludni?~
364 1, XI | én ilyen komisz ember”, s hogy elnémítsa a suttogó árnyakat,
365 1, XI | meghalnál, mégsem engedném, hogy örökre alva maradj. Nincs
366 1, XI | Az utasítás azt mondá, hogy szívgödrét is be kell az
367 1, XI | a leány kezéhez nyúlni, hogy azt kebléről elvonja.~A
368 1, XI | alvó alak szívgödrébe, s hogy ment legyen minden kísértettől,
369 1, XI | megszűnt, s Timár érzé, hogy a szív keze alatt erősebben
370 1, XI | üvegben odatartá a leánynak, hogy szagolja. Timéa ébredezett,
371 1, XI | ettől a szótól, sem attól, hogy öltönye fedetlenül hagyta
372 1, XI | erővel taszítá el magától, hogy a csésze is kihullott kezéből,
373 1, XII | pap és harang arra való, hogy a megholtat szentelt földbe
374 1, XII | értette azt nagyon jól, hogy miért kell annak mégis úgy
375 1, XII | tudatta kormányosával, hogy halott van a hajón. Trikalisz
376 1, XII | Trikalisz meghalt.~– Tudtam, hogy valami veszedelem jön –
377 1, XII | partra, s kérjük meg a papot, hogy temesse el. A holtat tovább
378 1, XII | köhintett rá, s azt mondta, hogy meg lehet próbálni.~Az a
379 1, XII | kérjük főtisztelendőségedet, hogy jöjjön oda, s temesse el
380 1, XII | szentségeket? Bizonyos vagy-e róla, hogy nem volt unitus? Mert én
381 1, XII | adja ki azt nekem írásban, hogy én igazolhassam magamat
382 1, XII | az elhunyt rokonai előtt, hogy miért nem adtam meg neki
383 1, XII | határukban? Hisz olyan bizonyos, hogy azt a határt elveri akkor
384 1, XII | azzal biztatták Timárt, hogy agyonverik, ha kihozza a
385 1, XII | legényt kiválasztottak, hogy üljenek fel a hajójára,
386 1, XII | bámészkodónak. Az kapott rajta, hogy tudományát bebizonyíthatja,
387 1, XII | Berkics Józó.~– Hát téged hogy hínak?~– Jaksics Mirko.~–
388 1, XII | befutott a kajütbe, megnézni, hogy Timéa hogy van. Annak láza
389 1, XII | kajütbe, megnézni, hogy Timéa hogy van. Annak láza volt, önkívületben
390 1, XII | ejté kétségbe; azt tartá, hogy aki a Dunán jár, az egész
391 1, XII | Egyszerű tudománya abból állt, hogy hidegvizes kendőket rakott
392 1, XII | mondá Mihály az embereinek, hogy ő most feküdni megy, mert
393 1, XII | éjszakán sem aludt; ahelyett, hogy saját kabinjába ment volna,
394 1, XII | elrejtve egy üres ládába, hogy a világa ki ne lássék, egész
395 1, XII | halottal együtt a vízbe dobtuk, hogy nekünk azt sehol a mi partunkon
396 1, XII | utazót; még rám fogják, hogy én sikkasztottam el. Most
397 1, XII | nekem erről adjatok írást, hogy ti tettétek. Melyiketek
398 1, XII | Melyiketek tud írni?~Persze, hogy egyik sem tudott írni.~–
399 1, XII | Kiderült az önvallomásokból, hogy ki-ki csak éppen azt az
400 1, XII | másik kettő is. Azt mondták, hogy inkább adnak bizonyítványt,
401 1, XII | bizonyítványt, melyben elismerik, hogy ők a meghalt Trikalisz Euthymot
402 1, XII | neveiteket. S ki hol lakik? Hogy ha bírói vizsgát küldenek
403 1, XII | Az egyik tanú odaírta, hogy ő „Karakaszalovics Ixa”,
404 1, XII | Gunerovácon”; a másik, hogy ő „Stiriopica Nyego”, lakik „
405 1, XII | megállta, meg az a négy is, hogy egymás szeme közé nem nevettek.~
406 1, XIII| vízbe.~Timár azt hitte, hogy jót tesz vele, ha vigasztalja.~–
407 1, XIII| és aki meghalt azért, hogy téged megszabadítson, aki
408 1, XIII| aki halált vett magának, hogy teneked odaadhassa az egész
409 1, XIII| fakadt. Mihály azt hitte, hogy szégyell sírni idegen előtt,
410 1, XIII| a leány azután sem sírt, hogy egyedül maradt.~Különös
411 1, XIII| a vízbe fulladni látta, hogy omlottak utána a könnyei,
412 1, XIII| mikor azt mondják neki, hogy az apja ott fekszik a Duna
413 1, XIII| ered?~Vagy tán úgy van az, hogy akik apró érzékenykedésnél
414 1, XIII| halálhírét meghallá. Nem érté, hogy miről beszélnek; az idegen
415 1, XIII| a kormányosom tanúk rá, hogy meghalt.~– No az baj neki;
416 1, XIII| partra; a nép azt mondta, hogy vessük a vízbe.~A kapitány
417 1, XIII| legalább tudni fogja ön, hogy mely tájon vetették a vízbe?~–
418 1, XIII| akik megakadályozzanak, hogy a hullát szárazföldre találjam
419 1, XIII| kettő, három, négy. Fogadom, hogy ha annak a kisasszonynak
420 1, XIII| csinálni a kapitány előtt, hogy a kapitány nagyot csóvált
421 1, XIII| gyorsan, úgy ütötte pofon, hogy majd a vízbe esett, s parancsolá,
422 1, XIII| vízbe esett, s parancsolá, hogy mindenki takarodjék a hajóról.~
423 1, XIV | tudott róla többet, mint azt, hogy éjszakánként a vékony deszka
424 1, XIV | számítgatja a hajóbiztos, hogy saját magát kétségbe ejtse,
425 1, XIV | hajtóvadászatot a török kormány? Hogy nem röstell azért egy huszonnégy
426 1, XIV | hajlam a regényességre, hogy ezt a nézetet elfogadja;
427 1, XIV | fölébrednek, ők is elfelejtik, hogy mit beszéltek vele.~Timár
428 1, XIV | azon a véleményen volt, hogy fel kell használni a naplement
429 1, XIV | volt már előtte a Duna, hogy bekötött szemmel is elkormányozhatta
430 1, XIV | a fenéken a lék támadt, hogy azt betömjék, akkorra rég
431 1, XIV | meleg kaftánját, s utasítá, hogy szálljon le a dereglyébe,
432 1, XIV | leányt meglátta.~– Mondtam, hogy ez a fehér képű, összenőtt
433 1, XIV | szemeitől úgy megrettent, hogy inkább visszament a kabinba,
434 1, XIV | felfeküdt az ágyára, és nézte, hogy jön be a víz a kabin ajtaján,
435 1, XIV | be a víz a kabin ajtaján, hogy emelkedik lassankint ágya
436 1, XIV | széléig, s aztán arra gondolt, hogy ha most őt a víz innen elviszi,
437 1, XIV | nem bolondult meg valaki, hogy a víz alá menjen valamit
438 1, XIV | kellett a födélzet deszkáiba, hogy le ne csússzék a sima párkányzatról.~
439 1, XIV | kabin ajtaját; jó szerencse, hogy nem csukta be azt a hullám,
440 2, I | parasztszekérből, s mondá neki, hogy itthon vannak.~Azzal a pénzes
441 2, I | ácsorgott. Azt felkérte Timár, hogy híja fel a nagyurat a kávéházból.~
442 2, I | kávéházból.~Tudni való, hogy ez a szó: „nagyúr” címezésre
443 2, I | használtatik Komáromban, valamint hogy Sztambulban is, csakhogy
444 2, I | öltözetben, ha elgondoljuk, hogy milyen vízen-sáron gázolt
445 2, I | szokása a háziasszonyságnak, hogy amint a külső ajtót nyílni
446 2, I | kidugja a fejét, megnézni, hogy ki jött.~Zófia asszony ehhez
447 2, I | jellemzés végett hozzuk fel, hogy Zófia asszony még úrnő korában
448 2, I | alkalmazott idegen szavakkal, hogy mikor azokat nagy társaságban
449 2, I | amellett az a jó szokása volt, hogy nem tudott halkan beszélni;
450 2, I | ragyogását még emeli az, hogy erősen kiülnek, mintegy
451 2, I | mulatsággal foglalkozik, hogy az előtte ülő szép kisasszonyt
452 2, I | arckép homlokán keresztül, hogy lesz dolga a lágy kenyérnek,
453 2, I | mutassa most be ezen leányt s hogy mondja el, miként jutott
454 2, I | világban!~El lehet gondolni, hogy rúgta ki maga alul a széket
455 2, I | jelentéssel jött le hozzá, hogy éppen most érkezett meg
456 2, I | fölött. (Borzasztó gondolat, hogy szép Athalie-nak a szemei
457 2, I | tökéletesen megértette, hogy miért sikoltoz oly hangosan
458 2, I | víziló szava. Természetes, hogy Zófia asszonynak, ha e hang
459 2, I | mintha fogadást tettek volna, hogy melyik bírja elébb a másikat
460 2, I | Mihály?~Mihály eléje sietett, hogy feltartóztassa az ajtóban.
461 2, I | a szemével intett neki, hogy itt mások is vannak.~– Ah,
462 2, I | te vagy benne; hanem az, hogy Ali Csorbadzsi basa barátom,
463 2, I | Derék gyerek vagy, Mihály, hogy el tudtad hozni baj nélkül!
464 2, I | azt.~– Vagyonát rám bízta, hogy adjam át önnek leányával
465 2, I | végintézkedése. Maga megírja, hogy ezer arany készpénzt ad
466 2, I | barátom?~– Azt bízta rám, hogy mondjam meg önnek, hogy
467 2, I | hogy mondjam meg önnek, hogy a zsákok kiürítésénél személyesen
468 2, I | személyesen legyen jelen, hogy el ne cseréljék a gabonát,
469 2, I | tudod, hát majd megérted, hogy a tízezer forint biztosítékod
470 2, I | De az meg sietős dolog, hogy mi történjék az elsüllyedt
471 2, I | meghatalmazást holnap reggel, hogy árvereztesd el az egészet
472 2, I | haszna lett Timárra nézve, hogy Brazovics úr, most dühében,
473 2, I | most dühében, csak azért, hogy megmutassa, mennyire ő az
474 2, I | szitkot-mocskot vertek árva fejéhez, hogy akár újra visszamehetett
475 2, I | pénzzel, beissza, elkártyázza, hogy tudja rábízni?~Timár pedig
476 2, I | képes magának megmagyarázni.~Hogy öleli, csókolja egy percben
477 2, I | fogadott apja őt, az árvát? s hogy taszítja el a másik percben?
478 2, I | taszítja el a másik percben? hogy vonja megint az ölébe? hogy
479 2, I | hogy vonja megint az ölébe? hogy löki félre ismét? Hogy ordítanak
480 2, I | hogy löki félre ismét? Hogy ordítanak ketten együtt
481 2, I | Az meg azt mondá neki, hogy rosszak a fogai, nem eheti
482 2, I | állt az ajtóban, s nézte, hogy Timéa hogy mosolyog.~Egyszer
483 2, I | ajtóban, s nézte, hogy Timéa hogy mosolyog.~Egyszer aztán
484 2, I | Timéának eszébe jutott, hogy Timárt is meg kellene kínálnia
485 2, I | Arról beszéltek egymás közt, hogy mármost mit csináljanak
486 2, I | kapni. Ez nem elég arra, hogy valakit olyan kisasszonynak
487 2, I | asszony azt véleményezte, hogy egészen cseléd módjára kell
488 2, I | megegyeztek abban a középútban, hogy Timéa nem fog ugyan a közönséges
489 2, I | meg volt elégedve azzal, hogy vacsoránál Athalie mellé
490 2, I | szólítani: magától is felkelt, hogy tányért váltson, evőeszközt
491 2, I | valahogy megbántani azzal, hogy szomorú arcot mutasson,
492 2, I | iránt viseltetni szokott. Hogy ott feledte tekintetét Athalie
493 2, I | gyermekleányok azt képzelik, hogy aki olyan nagyon szép, az
494 2, I | szemjárásából ellesni, hogy mire van szüksége.~A vacsora
495 2, I | Brazovics úr felelt rá:~– Már hogy látott volna? Törököknek
496 2, I | úgy szerette volna tudni, hogy miért lehet ez a szép arc
497 2, I | jutott Athalie arcához, hogy annak meg kellett látnia
498 2, I | Azután letérdelt eléje, hogy lehúzza a harisnyáit.~Athalie
499 2, II | a biztosító társasághoz, hogy küldjenek segítséget a hajóterhet
500 2, II | kell szaladnom a főbíróhoz, hogy korán reggel küldjön ki
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2490 |