Part, Chapter
1 1, II | No, most nézze kend – szólt Fabula János –, amióta itt
2 1, II | Charybdis.~Timár Mihály nem szólt semmit, visszaadta Timéának
3 1, III | Add ide a távcsövet! – szólt Euthym rémülettől rekedten.~–
4 1, III | más szegény emberé volt! – szólt Timéa.~– Igaz; de nekünk
5 1, IV | Nekem semmi közöm hozzá – szólt vállvonva a tisztító –,
6 1, VI | szakadékot.~– Úgy képzelem – szólt Timéa a biztoshoz –, mintha
7 1, VII | közelebb, uram, s üljön le! – szólt a nő sajátszerű rideg hangon,
8 1, VII | kötelezve, Almira kisasszony! – szólt Timár nevetve, s vette a
9 1, VII | először azt nézte, hogy ki szólt itten; azután meg azt, hogy
10 1, VII | tesz semmit, asszonyom! – szólt Timár nevetve. – Ebből ugyan
11 1, VIII| Nem. Semmi baja sincs! – szólt Teréza. – Az az ember nincs
12 1, IX | vetőmagnak.~– Emlékszem rá – szólt bele Timár –, akkor voltam
13 1, IX | Még egyet mondok önnek! – szólt Teréza asszony, közelebb
14 1, IX | Ez a látogatás vagy önnek szólt, vagy ennek a másik úrnak.
15 1, X | üvegcse.~– Parancsol, uram? – szólt Timár.~– Nem parancsolok:
16 1, XIII| némán a vízbe bámulni. Nem szólt, nem sírt, csak nézett mereven
17 2, I | Timár.~– Mi? Ez már baj! – szólt Brazovics úr, s igyekezett
18 2, I | No, ez hát az én bajom! – szólt Timár nyugodtan. – Erről
19 2, II | keserű pohártól.~– Óh Imre – szólt, kezét hajdani iskolatársa
20 2, II | ezt a tudományt?~– Hm! – szólt az elkomolyodva – ott, ahol
21 2, II | vissza.~– Majd meggondolom – szólt Timár elgondolkozva.~– Te!
22 2, IV | mind a zsebemben volt – szólt Mihály, kevélyen ütve zsebeire,
23 2, IV | utána fog önnek küldetni! – szólt kegyragyogású arccal a magas
24 2, IV | szerződésnek.~– Ne siessen ön még – szólt az excellenciás úr, midőn
25 2, V | ölje meg ezt a fickót! – szólt végre Brazovics úr, fölkelve
26 2, V | Ah! bizony nem az! – szólt fitymálva Athalie. – Az
27 2, V | levelekkel.~– Timéa kisasszony! – szólt forró, mély hangon. – Én
28 2, VI | egészet.~– Hohó! nagyuram! – szólt rekedt nevetéssel Fabula
29 2, VII | elrejteni.~– Bocsánat! – szólt Kacsuka úr családias otthonossággal –
30 2, VII | tesz semmit, Zófi mama – szólt a kapitány nyájasan –; hát
31 2, VII | meglátja.~– Hát haragudjék! – szólt a gyermek dacosan, kifacsarva
32 2, VII | Most már én próbálom fel – szólt Athalie –, hát énrám hogyan
33 2, VII | No jer ide, Timéa! – szólt a gyermekhez. – Látod, rád
34 2, VIII| Üljön le, kisasszony – szólt, Athalie-t az egyszerű bőrpamlaghoz
35 2, VIII| valami?~– Igen, kisasszony – szólt Kacsuka hideg udvariassággal. –
36 2, VIII| nősülni nem szabad.~– Tudom – szólt Athalie –, nem is arra akartam
37 2, VIII| Ön nem teheti azt! – szólt Athalie keserűen. – Ha valaki
38 2, VIII| Eredj, hagyj békét! – szólt Athalie, lerázva a nyakáról
39 2, VIII| van.~– Én arra kérem önt – szólt Timéa –, hogy ha engemet
40 2, VIII| indulattól elfojtott hangon így szólt:~– Köszönöm, uram. De énnekem
41 3, II | mikor Timéával beszélt. Nem szólt a maga természetes hangján
42 3, II | eltávozik anélkül, hogy valamit szólt volna. A férfiak utoljára
43 3, II | kérdő tekintetet.~Mihály nem szólt semmit.~– Akarja ön, hogy
44 3, III | itt marad ön egy hétig – szólt bele Noémi –, mert én önnek
45 3, III | Timár úrnak, te bohó? – szólt nevetve Teréza asszony.~–
46 3, III | mint a selyem.~– Nézze ön – szólt Noémi –, ezek a diófák anyámnak
47 3, III | No, nézzen ön ide! – szólt Timár, tenyereit félig szétnyitva. –
48 3, III | pislog a szép szemeivel! – szólt Noémi ragyogó arccal. –
49 3, III | azt Timár is jól, kinek szólt az a sóhaj.~Noémi vissza
50 3, III | levendula.~– Gyönyörű! – szólt Timár elragadtatva a méla
51 3, III | akkor lássa ön majd meg – szólt Noémi hévvel –, mikor nyáron
52 3, IV | rajtuk?~– Anyám! Jó anyám! – szólt szelíd, kérlelő hangon Noémi.~–
53 3, IV | ugye?~– Nem, asszonyom – szólt Mihály –, akadt, ki pártul
54 3, IV | ne félj, te kis bohó! – szólt fejét megsimogatva. – Üres
55 3, IV | Timár vállat vont, s nem szólt neki semmit.~Akkor aztán
56 3, IV | tőlem!~– Van okunk rá – szólt Teréza mogorván.~– No ne
57 3, IV | vagyok…~– Triesztben? – szólt bele Timár. – Hogy híják?~–
58 3, IV | Tengeri hajókat épít – szólt lenéző arcfintorulattal
59 3, IV | eladod Scaramelli úrnak? – szólt nyugodt hangon Teréza asszony.~–
60 3, IV | Igenis, azt tehetem! – szólt most, igazi arcát megmutatva,
61 3, IV | ötven év óta alakult! – szólt Timár csendesen, szilárdan. –
62 3, IV | uram, Krisztyán Tódor úr – szólt Mihály –, láthatja ön, hogy
63 3, IV | nyakát karjaival.~Tódor nem szólt többet. Néma dühében megfenyegeté
64 3, V | Neki sok dolga van! – szólt Teréza asszony leányához.~–
65 3, V | akinek neve Timéa?”~Csak nem szólt semmit, csak ment hallgatva,
66 3, VI | előttem.~– Igaza van! – szólt Krisztyán Tódor. – Különösen
67 3, VII | Mikor innen elmentél – szólt a leány heveskedve –, ő
68 3, VIII| hogy megjött ön már! – szólt halkan Timéa. – Mindennap
69 3, VIII| való mulatság!~– Athalie! – szólt szigorúan Timéa.~Mihály
70 3, VIII| vége legyen. Athalie nem szólt többet; de valahányszor
71 3, VIII| így cselekedett volna! – szólt Timéa.~– Igen, igen – susogá
72 3, VIII| halavány.~– Timéa, ön beteg? – szólt Timár gyöngéden.~– Nincs
73 3, VIII| Az egész úton senki sem szólt a másikhoz egy szót is.
74 3, VIII| Timéához.~– Kedves Timéa! – szólt Mihály, neje mellé leülve. –
75 3, VIII| nem mondtam el mindent! – szólt Timéához. – Ugyan ott, ahol
76 4, I | meg, hol voltam, János! – szólt teljes nyugalmat erőszakolva.~–
77 4, I | nagyságos úr tőlünk, nem szólt senkinek semmit. Titokban
78 4, I | kérdezni.~– Semmi sincs! – szólt jámbor mosolygással Teréza.~–
79 4, I | kiszáradt diófákat megláttam! – szólt Mihály, hogy komorságát
80 4, I | énnekem már nem is jut? – szólt Noémi boldog nehezteléssel.~
81 4, I | csúszott oda hozzá. Nem szólt neki semmit, csak a kezét
82 4, III | elkezdett pityeregni.~– Látod – szólt Noémi szomorúan –, egy pipáért
83 4, III | fel?~– Majd felköltöm! – szólt Noémi szelíden.~Azután egy
84 4, III | csókját.~– Ezt mondta? – szólt Mihály. – A kedves! – S
85 4, III | mellől, és kiment.~– Nos? – szólt Timár Terézához fordulva.~–
86 4, III | Ne nehezteljen rá! – szólt Teréza nyugodt, engesztelő
87 4, IV | hagyta el szobáját, nem szólt senkihez, s aztán elült
88 4, IV | angyalfőt ölelve.~– Ki ez? – szólt Timár egyszerre suttogássá
89 4, IV | türelemmel. Nemde?~Dehogy szólt Timár egy szót is. Elhajította
90 4, V | odakünn járt a gyermekkel, így szólt Timárhoz:~– Mihály, én mondok
91 4, V | ablakon, s azzal ijedten szólt Mihálynak: „Siess a benyílóba,
92 4, V | pogányok!~– Pogányok? – szólt keserűn Teréza. – Miért
93 4, V | ágytakarójául szolgált.~– Uram! – szólt kérlelő hangon az espereshez. –
94 5, I | megtudni, Levetinczy úr? – szólt folyvást mosolyogva a szép
95 5, I | önnek”.~– Nem is kívánom – szólt vállvonva Athalie. – De
96 5, I | Mit gondol ön, uram? – szólt Timéa indulatosan.~– Kimondtam,
97 5, I | öntől nyerni, asszonyom! – szólt az őrnagy, felállva helyéből. –
98 5, I | s tekintetében e válasz szólt: „látsz, és mégis kérdezesz?”~–
99 5, I | ismét nyugodt volt.~– Uram – szólt szelíd, lágy hangon az őrnagyhoz –,
100 5, I | Nézzen ön ide, uram! – szólt az őrnagyhoz, egy szekrénybe
101 5, I | ismét halk, szelíd hangon szólt hozzá:~– És most hagyjon
102 5, I | Hogy ön hosszú évek óta nem szólt, s nem közelített hozzám,
103 5, I | kiengesztelte azt, hogy egykor miért szólt, miért közelített.~(A Szent
104 5, II | nappal későbbi kelettel így szólt:~„Éppen most kapok egy levelet
105 5, IV | nem ismer ön már rám? – szólt gúnyos nyájaskodással az
106 5, IV | Amit leghamarább akarok – szólt az ágrólszakadt –, ezt a
107 5, IV | hátrahagynom.~– Mit akar ön itt? – szólt hozzá Timár.~– Legelőször
108 5, IV | No, ez is csak valami! – szólt, odadugva a tárcát a bekecs
109 5, IV | Mihály, kedves cimborám! – szólt a szökevény felállva és
110 5, IV | egymással más hangon! – szólt Krisztyán Tódor; – de mindig
111 5, IV | is meg lettem csúfolva! – szólt Krisztyán Tódor, s azzal
112 5, IV | a saját bőrét. Bosszúsan szólt oda neki:~– Végezze ön.
113 5, IV | nem szólsz, folytassuk! – szólt kegyetlenül a szökevény. –
114 5, IV | Ahán, előadod már! – szólt a fegyenc. – No, hát üljünk
115 5, VIII| mondottakat, s akkor így szólt Zófi asszonynak:~– Zófi
116 5, IX | osztályrészeül jutottak. Úgy szólt Noémi előtt Timéáról, mint
117 5, IX | az asszonyt.~– Jól van – szólt Noémi mosolyogva. – Tudok
118 5, X | meghívás a mai napi estélyre szólt.~Kacsuka úr nem értette
119 5, X | soká váratott magára! – szólt kezét nyújtva.~Az őrnagy
120 5, X | mondott le önkényt róla. Ő szólt így, mikor Timár a nászhozománnyal
121 5, X | az.~– Ah! minő kedves! – szólt az őrnagy, kezébe véve a
122 5, XI | Timéa parancsoló hangja szólt:~– Világítson a folyosón
123 5, XIII| ki az én történetemet! – szólt, megragadva kezemet. – Volt
124 5, XIII| Azzal megfordult, nem szólt többet, bement a lakába,
|