Part, Chapter
1 1, II | egy szentkép homlokán.~A leány neve Timéa.~Ezek a Szent
2 1, III | átölelte jobb karjával a leány derekát.~– Hogy táncolnak,
3 1, III | S a szegény cicából?~A leány ajkai remegtek, és szemeibe
4 1, V | apostolnak a sírja? – kérdezé a leány.~– Mert azon a helyen számos
5 1, V | parancsoló szava.~Erre a leány behúzta fejét az ablakból,
6 1, VII | borult, jött ki egy fiatal leány. Gyermekarc, gyermekidomok
7 1, VII | fejével odatörleszkedve a leány arcához.~A leány finom,
8 1, VII | odatörleszkedve a leány arcához.~A leány finom, kicsiny fehér lábai
9 1, VII | Amiért aztán mind a két leány egyszerre bosszúsan vállat
10 1, VII | gyümölccsel.~– Ejh, te ügyetlen leány! – kiálta reá a kunyhó asszonya; –
11 1, VII | balga, te!~Erre aztán a leány lángrózsává pirult, s odafutott
12 1, VII | nem választok – suttogá a leány –, válasszanak ők.~– Bohó
13 1, VII | válasszanak ők.~– Bohó leány! – monda nyájas nehezteléssel
14 1, VII | kezd jönni, hogy az idegen leány már nagyon is szereti az
15 1, VII | hamar elfogadja az idegen leány gyügyögtetését, hogy hízeleg
16 1, VII | álma hosszú volt.~A két leány e pillanatnyi összesugárzásából
17 1, VIII| be megszépültél azóta!~A leány a kutyának válaszolt:~–
18 1, IX | szántóföldjei; én árva leány voltam, mikor elvett, s
19 1, IX | van, és fiatal, serdülő leány, kit ő szeret azzal bosszantani,
20 1, IX | hogy itt e szigeten egy leány növekedik, aki még templomot
21 1, IX | s az elfogadta az idegen leány ajándékát, Noémi nagy bánatára.~
22 1, X | rokonom; Timéa anyja görög leány volt, az ő családjából való.
23 1, XI | az már, az apa meghalt, a leány, ha te fel nem ébreszted,
24 1, XI | alabástrom szobor feküdt ott a leány, keble lassú pihegéssel
25 1, XI | Timár kénytelen volt a leány kezéhez nyúlni, hogy azt
26 1, XI | perzsa szőnyegtakarót, mit a leány álmában lehajított magáról,
27 1, XI | hirtelen felszökött fektéből a leány, s felkiáltva: atyám! ágya
28 1, XI | lecsúszott csalánszövetet. A leány nem vette azt észre.~– Timéa,
29 1, XI | monda neki Timár, s a leány arca, alakja nem mozdult
30 1, XI | volt küzdelme; de amint a leány a keserű, meleg italt lenyelte,
31 1, XI | akkor ágyára veté magát a leány, magára rántá takaróját,
32 1, XII | hidegvizes kendőket rakott a leány homlokára s lábszáraira,
33 1, XII | lássék, egész éjjel ott ült a leány ágya mellett, és leste annak
34 1, XII | akkor előjött a kabinból. A leány csendesen aludt, s forrósága
35 1, XIII| És aztán bámulva nézett a leány arcára. Az nem mozdult meg
36 1, XIII| s félrevonult tőle; de a leány azután sem sírt, hogy egyedül
37 1, XIV | lehetett mondani Timéának.~A leány néha egész nap sem jött
38 1, XIV | idő átcsapott az esősbe; a leány egészen bezárkózott magányos
39 1, XIV | ékszerei is vannak, s így a leány váltópénzben értve a százezresek
40 1, XIV | hol van? – kiálta, midőn a leány távollétét észrevette.~–
41 1, XIV | ládikót?~– Igen! – rebegé a leány.~Azzal nem kérdezett tőle
42 1, XIV | az ágyon felejtette azt a leány? Az ágy fel volt már emelve
43 2, I | volt a szobában még egy leány és egy férfi.~A leány kifejlett
44 2, I | egy leány és egy férfi.~A leány kifejlett idomú büszke szépség,
45 2, I | előtt.~Mindenki felállt a leány láttára, még Athalie is.~
46 2, I | súgott Timéa fülébe, mire a leány Zófia asszonynak készséggel
47 2, I | neki valamit Timár, mire a leány félénk engedelmességgel
48 2, I | és nyirkos csókot, amin a leány nagyon elcsodálkozott.~–
49 2, I | hanem megáll a fogadott leány ranglépcsőjén. Az asztalnál
50 2, I | megkapni.~Tizenkétezer forintos leány bizony adjon hálákat az
51 2, V | is rajta mit megnézni.~A leány már a tizenötödik évében
52 2, V | csináljon Timéából.~Ez a szegény leány, ki soha európai divatot
53 2, V | másnak, mint „a bolond török leány”-nak.~Aztán minden bolondot
54 2, V | szidja.~Akármit tesz-vesz a leány, azért megkorholja. Az pedig,
55 2, V | nevelőben voltunk, akárhány leány tudott produkálni, aki krétát
56 2, V | reszkető kezeiben tartott.~A leány nagy, sötét szemeinek hálás
57 2, V | azzal a cukorsüteménnyel.~A leány leemelte az ezüst állványról
58 2, V | meg magának, ha egy szép leány közelébe jut, annak valami
59 2, V | árva gyermek, aztán török leány, még meg sincs keresztelve,
60 2, VII | templomajtóból – gyóná meg őszintén a leány –, odalopóztam, mikor egy
61 2, VII | Kimégy innen, te török leány!” Én aztán elszaladtam.~–
62 2, VII | asszony nem azért volt eladó leány mamája, hogy a véletlenül
63 2, VII | mosni.~– Mit csinálsz, te leány? – sikoltozott rá Zófia
64 2, VIII| és a szerelem között.~A leány tovább suttogott:~– Én már
65 2, VIII| is szegény, koldussá tett leány, akkor a kapitánynak elég
66 2, VIII| hódolatával, és hosszasan nézett a leány túlvilágian szép szemeibe.
67 2, VIII| túlvilágian szép szemeibe. A leány engedé őt lelkébe nézni.~
68 3, I | hogy Timéát eljegyezheté.~A leány tündéri szépsége az első
69 3, I | melyet Brazovicsék űztek a leány szívével, lovagias rokonszenvét
70 3, I | vágyai céljához. A szép leány az övé. Neje lesz.~És még
71 3, I | s cserét kért értük: a leány szívét. S hogy ez csalás,
72 3, I | s egymáséi lesznek, – a leány ezt a kérdést intézte hozzá:~–
73 3, I | mindennapos volt Timéánál. A leány őszinte nyájassággal fogadta
74 3, I | magasztalásokkal, hogy milyen kedves leány az ő menyasszonya; hogy
75 3, I | emlékezik. Hitte, hogy a leány, ki ezeket Zófia asszonynak
76 3, I | mennyire ragaszkodik önhöz ez a leány!~S Timéa nem jött zavarba,
77 3, II | házánál aztán mást tanult a leány. Azt, hogy a keresztyéneknél
78 3, II | menjen, amelyen az a másik leány sötét éjjel kétszer megbotlott
79 3, II | roskadt egy karszékbe, s a leány összeszorított ökle mintha
80 3, II | el ön házából, ha tud.~A leány arcáról eltűnt minden nőiség.
81 3, II | házat. Kiűzte őt abból az a leány!~Künn az utcán az áprilisi
82 3, III | egy percig ott feledi a leány arcán.~Íme egy arc, amelyen
83 3, III | régen láttuk önt – szól a leány.~– Mint megszépült ön azóta! –
84 3, III | gyöngédség, mint a durvaság.~A leány valóban sokat nyert az elmúlt
85 3, III | hagynál engem, te rossz leány!~Akkor aztán Noémi átkarolta
86 3, III | menthető, ha egy fiatal leány azt mondja az anyjának,
87 3, III | azóta itten!~Noémi szófogadó leány volt; ellenmondás nélkül
88 3, III | mondák egymásnak az anya és leány, egymást megcsókolva. Úgy
89 3, III | mondá Timár.~– Igazán? – A leány örömtelten nyújtá kezét
90 3, IV | Mihály észrevette, hogy a leány szemei könnyeznek.~Noémi
91 3, IV | barátsággal ölelve át a leány derekát, amit az úgy viszonzott,
92 3, IV | nyúl, és mérget kever.~A leány pedig még azután is ott
93 3, V | V. A VILÁGON KÍVÜL~A leány még azután is ott maradt
94 3, V | tétovázva emelte kezét a leány vállaihoz, hogy magához
95 3, V | tőle:~– De hát igaz-e ez?~A leány keblére nyugtatott fejét
96 3, V | abban új életet.~Lehajolt a leány homlokához, hogy azt megcsókolja.
97 3, V | kellene e titkot, a szerető leány anyja, még az is elárulja
98 3, V | szótlanul ment Noémi mellett; a leány keze ott nyugodott kezében.~
99 3, V | Egyszer csak megállt a leány menés közben. Mihály is
100 3, V | mondani? – kérdé tőle.~A leány hosszan elgondolkozott,
101 3, V | semmit.~És Timár tudott már a leány szemeiből olvasni. Kitalálta
102 3, V | szíve!~Mikor átadta neki a leány a fegyvert, azt súgá:~–
103 3, V | mondod nekem, hogy „te”?~A leány lesüté szempilláit, és fejét
104 3, V | hogy „te!” – súgá Mihály.~A leány elrejté arcát Mihály keblére,
105 3, V | kimondani? Félsz azt mondani?~A leány eltakarta kezével arcát,
106 3, V | Ne bocsáss el anélkül.~A leány némán ingatta fejét, és
107 3, VI | hiúságodnak az, hogy van egy ifjú leány, kit amidőn egy fiatal,
108 3, VI | Csillapítsd hiúságodat: a leány nem szereti azt a szép ifjút,
109 3, VI | törvények szerint?~… Ez a leány nem közönséges lélek; nem
110 3, VI | és abban Ádám és Éva.~A leány remegve, sápadva áll a közelítő
111 3, VII | innen elmentél – szólt a leány heveskedve –, ő rád lesett
112 3, VII | Megölted őt? – kérdé a leány.~– Nem.~– Hát hová tetted?~–
113 5, I | cselédszobában nincs anya és leány, csak szolgálók vannak,
114 5, III | mellette áll a fehér arcú leány. „El innen!” kiált neki;
115 5, III | szemközt, „be a kabinba!” De a leány nem mozdul. Most alárohan
116 5, IV | hanem az enyém; akkor ez a leány egy akkora pofont adott
117 5, X | házhoz jöttél, ez a másik leány úrnő volt ebben a házban:
118 5, XI | akkor, mikor a fehér arcú leány Timár kíséretében e szobába
119 5, XI | kezébe.~Akkor felkacag a leány, ledobja magáról a takarót;
|