Part, Chapter
1 1, II | csupán búzát szállít.~Fabula uram odanézett a csuklya alá,
2 1, II | a boszorkánynak. – Timár uram, tutuljon annak a fullajtárnak,
3 1, II | fullajtárnak, hohooó!~Timár uram pedig nem nyúlt a tülökhöz,
4 1, IV | mit tud.~– Segíts, Jézus! Uram Jézus! – dörmögé, hanem
5 1, IV | tartsa ön meg a száz aranyát, uram! – hangzék a hajó túlsó
6 1, VI | kormányoshoz megy.~Fabula uram megköti a kormányrudat kötéllel,
7 1, VII | volt.~– No jöjjön közelebb, uram, s üljön le! – szólt a nő
8 1, VII | bántja az a jó embert soha, uram; ilyen szelíd az, mikor
9 1, VII | fogadta volna.~– Nos hát, uram, honnan jött ön, és mit
10 1, VII | fizetésért.~– Igenis, adhatok, uram; s a fizetést is elveszem,
11 1, VII | nyúljon ön a tárcájához, uram; nálam nem fizetnek pénzzel.
12 1, VII | önt megcsalni.~– Elhiszem, uram!~– De most még egy kérésem
13 1, VII | zavarba.~– Azt is adhatok, uram! Nézzen ide, két szűk szobánk
14 1, VII | furcsa jó barát.~– Jaj, uram! – sopánkodék a nő, árkon-bokron
15 1, VII | míg érte nem jövünk. No uram, a viszontlátásig!~Nem telt
16 1, VIII| napamasszony! Alásszolgája, biztos uram! Üdvözlöm önöket, uram és
17 1, VIII| biztos uram! Üdvözlöm önöket, uram és úrhölgyem. Én Krisztyán
18 1, VIII| útjok lehetett önöknek, uram, ebben a nagy szélben! Csodálom,
19 1, VIII| Hát emlékezik ön még rá, uram, hogy egyszer Galacon találkoztunk? –
20 1, IX | bozótban a harmatkása érett. Uram, Istenem, ez a te terített
21 1, IX | irtózatom tárgyaitól.~Óh! uram, az valami leírhatatlan
22 1, IX | senki cselédei” esznek.~Uram! Két évig éltem én e kenyérrel,
23 1, IX | óta lakom ezt a szigetet, uram: – egyedül, harmadmagammal.
24 1, IX | kolostorba. Érti ön már, uram, azt a keserves sóhajtást, –
25 1, IX | szikla legmélyebb üregébe. – Uram! – Ha e szigetből, mely
26 1, X | Trikalisz Euthym hívta őt.~– Uram, jöjj át hozzám!~Timár hirtelen
27 1, X | két üvegcse.~– Parancsol, uram? – szólt Timár.~– Nem parancsolok:
28 1, XII | pestises hírben állunk.~Fabula uram nagyot köhintett rá, s azt
29 2, IV | vagyok nemesember, kegyelmes uram.~– Úgy? – Ön azért jött
30 2, IV | Távol van tőlem, kegyelmes uram – felelt Timár. – A kormány
31 2, IV | ajánlattal?~– Melyhez kegyelmes uram pártfogása szükséges rám
32 2, IV | saját gomblyukam, kegyelmes uram, nem találsz annál jobb
33 2, IV | kérdésére:~– Igenis, kegyelmes uram, bátor leszek egy ilyen
34 2, V | ivott. Attól ilyen vitéz.~– Uram – monda neki nyugodt hangon –,
35 2, V | bánnak önök vele, Brazovics uram, cudarul! Ezt én önnek szemébe
36 2, V | ennél a háznál, Brazovics uram, s ne kívánja ön megérni
37 2, VI | árvereztetett, Fabula János uram vehetett meg húszezer forintért.~
38 2, VI | menyegzői nap előtt Fabula János uram röpült be Timár úr folyosójára.~
39 2, VI | mondtam?~– Így mondtad, uram, eszem azt az „Aranyszájú
40 2, VIII| mi a nyögés, mi a szó.~– Uram! Míg boldog voltam, ön nagyon
41 2, VIII| hangon így szólt:~– Köszönöm, uram. De énnekem Kacsuka úr sem
42 3, I | Timéa is felállt.~– Nem, uram, én nem vagyok gyermek.
43 3, I | önnek van lekötve. Ön nekem uram. És én mindig tenni fogom
44 3, II | eltaszíthatja magától? Nem, uram. Ön egy alabástrom szobrot
45 3, II | önhöz hű maradt. Mert én, uram, ha azzal az emberrel csak
46 3, III | rendben talált. Fabula János uram volt az összes hajóraj felügyelője;
47 3, III | úr kacsázni, ahogy Fabula uram utasítá. Előhozatá a kis
48 3, III | útravalóval?~– Fabula János uram biz az.~– Ah! az a derék
49 3, III | ámulva fordult Timárhoz.~– Uram, ön bűvész. Még tegnap ezt
50 3, III | tartós jó idő lesz.~– No uram – monda Teréza asszony,
51 3, IV | kérlelő hangon Noémi.~– Uram! Amit már önnek elmondtam,
52 3, IV | Ah! Szervusz, schreiber uram! – köszönté Timárt. – Megint
53 3, IV | féljen semmit, schreiber uram.~Timár vállat vont, s nem
54 3, IV | vállát.~– Ön azt nem teheti, uram.~– Mit? – kérdezé az, vadul
55 3, IV | fog megszólalni.~– Mármost uram, Krisztyán Tódor úr – szólt
56 3, VI | révtanyáig eljutni, hol Fabula uram fáradozik hajói teherrakodásával.
57 3, VI | hevesen zokogva.~– Óh! uram, ön az első ember, ki hozzám
58 3, VI | brazíliai útról beszélt.~– Uram, abból egy szó sem igaz.~–
59 3, VI | is komédiának veszik.~– Uram! Nem tréfa ez, amit ön mond?~–
60 3, VI | szaladt, és megállítá.~– Uram! Még egy szóra. Ön engem
61 3, VI | kérte?~ ~– Fabula uram! – monda Timár hűséges sáfárjának –
62 3, VI | alássan! – monda Fabula uram, s nagyon lógott a feje,
63 3, VI | Brazília! Tiszteletes Ónody uram alatt tanultam én geográfiát.
64 3, VI | bolondság, amihez Levetinczy uram eddig hozzáfogott, s az
65 3, VI | galliote volt. Még Fabula uram is magasztalta, mert ő ott
66 3, VI | levélben pedig ez volt:~„Kedves uram!~Ön íróasztala fiókjában
67 3, VII | elvégzi azt mind Fabula János uram; s ha azután Teréza Noémira
68 3, VIII| káromkodnak soha).~– Nézze uram, az árvíz alatt valami gaz
69 3, VIII| az ember értekezni, ez, uram, nem fiatal nőknek való
70 3, VIII| tette kezét.~– Itt van, uram, az ön üzletének állása
71 4, I | hozzá üdvözölni Fabula János uram is mint a hajóscéh szónoka.
72 4, I | megtiszteltetés érte.~Fabula uram igen őszinte, egyenes lelkű
73 4, I | meghallgattatást is nyerhetne!”~Fabula uram pedig nem találta elégnek
74 4, I | Ezek éppúgy elhitték Fabula uram meséjét, mint ahogy ő maga
75 4, IV | Mihály fülébe:~– Az istenért, uram, vigyázzon ön az életére!~
76 4, IV | mikor például Fabula János uram meglátogatja, s mint egyházi
77 4, IV | arra dűlt el, Fabula János uram is horkolt édesdeden hátraszegett
78 4, IV | tántorgótól: „Hová készül ön, uram?”~S erre ő ezt súgá a bűbájos
79 4, V | asszony?~– Ismerlek, jó uram, s hogy bűnös vagyok, azt
80 4, V | köszönheted.~– Halkan beszélj, uram, a mellékszobában van leányom;
81 4, V | embert nem eszik soha.~– Uram, ne vígy a kísértésbe! Most
82 4, V | félek rossz emberektől. Óh, uram! én nem vagyok pogány.~–
83 4, V | ágytakarójául szolgált.~– Uram! – szólt kérlelő hangon
84 5, I | szégyenli ön még magát, uram, hogy velem itt suttog?~–
85 5, I | Timéa szólalt meg elébb:~– Uram! Ön egy rejtélyes levelet
86 5, I | férjét”. Ez volt az ok, uram, mely engemet rábírt arra,
87 5, I | férfi arcába soha.~– Tovább, uram. Rólam ne beszéljünk.~–
88 5, I | kérdésre.~– Mit gondol ön, uram? – szólt Timéa indulatosan.~–
89 5, I | legyen önnek aggodalma, uram! Én biztosíthatom önt róla,
90 5, I | arca ismét nyugodt volt.~– Uram – szólt szelíd, lágy hangon
91 5, I | felszakította.~– Nézzen ön ide, uram! – szólt az őrnagyhoz, egy
92 5, I | menyasszonynak készült!” Ah! uram, ez a tőrdöfés halálos volt
93 5, I | beleakadt szigonyvéget.~– De uram – folytatá Timéa a női méltóság
94 5, I | mit mondani.~– És végül, uram, ha azt tudnám meg, ami
95 5, II | tudósítást.~A levélben ez volt:~„Uram!~Legutóbbi levelem óta egy
96 5, III | rákezdé a kegyes éneket: „Uram, ki légyen lakója a te szentséges
97 5, III | gyolcs.~– No, nagyságos uram, ezt az egyet elküldjük
98 5, III | egy szekérrel. Nagyságos uram ír hozzá egy levelet, s
99 5, IV | háta mögül.~– Jó estét, uram!~A hang, a véletlen szó
100 5, IV | Timárnak azt, hogy: „Jó estét, uram!”~– Ki az? – kiálta rá Timár.~–
101 5, IV | kívánság az, méltóságos uram. Lássa, annak a szigetnek
102 5, IV | ön nekem hátat, kegyelmes uram. Señor! Eccelenza, Mylord,
103 5, VII | Szerencsére ott van Fabula János uram is, aki felkarolja a földről
104 5, VIII| beszél, olyan alázatos. Uram, én félek már Athalie-val
105 5, VIII| Biz az csak Fabula János uram, akinek tavaly meghalt a
106 5, X | sorsában; elfogadta Fabula uram jegygyűrűjét. Hát biz az
107 5, X | Athalie elfogadta Fabula János uram jegygyűrűjét, az ugyan csak
108 5, X | is sokkal különb Fabula uram, mint a másik. Mikor ő azt
109 5, X | tiszteletben részesül Fabula uram a városban! Minden ember
|