Part, Chapter
1 1, IV | legkeményebb télben sem fagy be soha.~Ennek a tónak a feneke
2 1, VII | Nem bántja az a jó embert soha, uram; ilyen szelíd az,
3 1, VII | szigeten egy félkrajcár sincsen soha, azért nyugton alszunk itten.
4 1, VII | harapta.~– Óh, harapni embert soha nem szokott; hanem ha valaki
5 1, VII | kecskegidót megtartana, soha egyet le nem engedne vágatni.
6 1, VIII| adnád. Te nem gondolsz énrám soha. Pedig ha Noémit elveszem,
7 1, VIII| láncra kötöm. Szegény pára! Soha sincs láncra kötve, csak
8 1, VIII| holnap odább megyek, és soha többet nem gondolok arra,
9 1, VIII| hogy holnap odább megyek, s soha rájuk nem gondolok többet;
10 1, IX | tartozásért, mellyel ő maga soha adós nem volt? Hogy nyomorulttá
11 1, IX | emberektől nem fogok koldulni soha!~Szegény férjem sokat beszélt
12 1, IX | szigetére. Nem próbáltam soha az evezést; de megtanított
13 1, IX | boldog álmokat. Vége volt. Soha többet arra a helyre nem
14 1, IX | Nem akarok pénzt látni soha.~De azért nem vagyok oly
15 1, IX | azt, hogy nem jött nyomára soha. Némelyek azt mondják felőle,
16 1, IX | mert ő nem mond igazat soha. Hol járt, mit tett? Arról
17 1, IX | nem fog árulni bennünket soha, egyedül ő. De én el vagyok
18 1, XI | érintett ezeknél szebbeket soha. Ki tudná meg, ha megcsókolnád?”~
19 1, XI | nem loptál még életedben soha semmit: ez a csók pedig
20 1, XIII| aláírva két olyan nevet, amit soha ember nem viselt, két olyan
21 1, XIII| olyan falu nevével, ami soha nem volt a világon. A szökevény
22 1, XIV | sóhajtozása. De sírni nem hallotta soha.~Az a nagy csapás talán
23 2, I | úgy bámult rajta.~– Te még soha sem láttál ilyet?~Brazovics
24 2, III | sem hallottál az ajkairól soha?”~„Mi lenne abból, ha most
25 2, III | még csak meg sem fog látni soha; te pedig maradsz szegény,
26 2, IV | te, mégsem tudtam nyerni soha. Micsoda ördögséged volt?
27 2, IV | mind azt vallották, hogy soha jobb kenyeret nem kaptak,
28 2, IV | lépni a labirintusba, és soha ki nem találni belőle többet.
29 2, IV | könyörögni, hogy eresszék el, és soha többet egyik Hofstellenek
30 2, IV | két éjjel ült a szekéren, soha enni sem szállt le, s aludni
31 2, IV | sohasem megy.~Nem látja azt soha senki, hogy valakivel ismeretségkötés
32 2, V | nekifog olyan dolognak, aminek soha más ember nem hallotta a
33 2, V | barátok voltak, mint valaha.~Soha olyan egymást szerető társaságot
34 2, V | Ez a szegény leány, ki soha európai divatot nem látott,
35 2, V | az arca el nem pirulna soha.~– Ez a görög fajnak a sajátsága! –
36 2, V | nélkül a biztatás nélkül soha rá nem lehetett volna venni,
37 2, VI | de nem csalt, nem lopott soha, mert nem is kockáztatott
38 2, VI | mert nem is kockáztatott soha. Nyereségéből azoknak is
39 2, VI | monostori sárfehér és juhfarkú soha el nem tudta gondolni, hogy
40 2, VI | Hiszen ha én azt megvenném, soha akkora kétszarvú állat azon
41 2, VI | most ingyen, azt is látom; soha életemben annyi pénzt nem
42 2, VII | mindig szeretni fogják, soha el nem hagyják, holtig egymáséi
43 2, VII | olyan hajdivatokat, aminőket soha senki sem viselt, nevetséges,
44 2, VII | Staatsrathnak?~– Nem én soha.~– Magam sem. Tizenöt év
45 2, VIII| összeköttetésbe nem egyezett soha. Esküvőnk napjára sem jött
46 2, VIII| mi lesz belőlünk! Bárcsak soha meg ne értük volna ezt a
47 2, VIII| nem űzött belőle csúfot soha. Nem is hízelgett soha.
48 2, VIII| csúfot soha. Nem is hízelgett soha. És most mindent odaád neki,
49 3, I | az az övé is. Nem fogja soha megtudni, hogy ennek a nagy
50 3, II | talál a gyűlöletre okot. Soha senki sem látja a nőt másként,
51 3, II | őneki találkozni sem szabad soha.~Ez a két kegyetlen gyűlölő
52 3, II | maga természetes hangján soha; hanem valami vékony, magas
53 3, III | te szerelmem. Nem, téged soha. Te egyetlenem!~– No hát
54 3, III | kínosan bőgni, hogy én azt soha el nem felejtem, mintha
55 3, III | szorítást, minőt még nő kezétől soha nem érezett.~Azután odaborult
56 3, IV | pénzem nincs, nem is lesz soha. Jól van. Eddig azt tetted,
57 3, V | varázst: egy gyermek, ki soha nem szeretett senkit, s
58 3, V | senkit, s egy férfi, kit soha nem szeretett senki, mi
59 3, V | elővette az, aki nem alszik soha, egy hang odabenn, egy el
60 3, VI | elfogadod? Nem válhatsz meg tőle soha többé. Kétfelé kell osztanod
61 3, VI | hűségedet?~… Ő nem tudja meg azt soha, neki nem fog az fájni.
62 3, VI | szabad az életnek örülnöm soha? Közel negyven éve, hogy
63 3, VI | teszem-e őt öngyilkossá, ha soha nem jövök hozzá többet?~…
64 3, VI | megszereznem; nem adta kezét nekem soha senki más, csak aki nálamnál
65 3, VI | nem! Ő nem fog visszatérni soha.~És aztán olyan nagyon fájt
66 3, VI | a szokást el nem hagyta soha, s minden veszélyben, nyomorúságban,
67 3, VII | boldogított. S nem kérdezte tőle soha: „Mi lesz belőlem, ha te
68 3, VII | olvashatta ki e kétségeket soha; csupán csak azt az egyetlen
69 3, VIII| halászok nem káromkodnak soha).~– Nézze uram, az árvíz
70 4, I | nem ment a mesemondásban soha, hogy saját magáról beszélt
71 4, III | Timéa nevét ki nem mondá soha. Az nem foglalta el lelkét.~
72 4, IV | rossz csillagzatom! Bár soha ne láttam volna azt a vörös
73 4, IV | erre a kérdésre nem jött soha.)~Mire Komáromba visszakerült
74 4, IV | csodálatos fénnyel süt, mint még soha.~„Ébredj már, ébredj már!”
75 4, IV | özvegye egy élő férjnek! Soha semmi öröme nem volt, mely
76 4, IV | félt tőle.~Timéa nem félt soha, mert nem volt semmije,
77 4, V | mindig, nem panaszkodtam soha. Gyógyítottam türelemmel,
78 4, V | él: az embert nem eszik soha.~– Uram, ne vígy a kísértésbe!
79 4, V | Azt nem kérdeztem tőle soha.~– Nem kérdezted a nevét?
80 4, V | övéi után nem fürkésztem soha. Nagy okai lehetnek rá,
81 5, I | Nem volt rá szükségem soha, hogy rejtekúton lépjek
82 5, I | kínt még nem állt ki Timár soha, mint e hosszú idő alatt,
83 5, I | néz idegen férfi arcába soha.~– Tovább, uram. Rólam ne
84 5, I | szökni fog Európából, és soha hírét nem fogják hallani
85 5, I | senki vagyonát el nem vette soha, hogy valakinek szemrehányásától
86 5, I | becsületemre mondom, nem kérdeztem soha senkitől, de amit hívatlanul
87 5, I | érzést, és ne kérdje tőlem soha azt, amit ma kérdezett.
88 5, I | kívánná is; nem válnék el tőle soha; mert én tudom, hogy mivel
89 5, II | Mondaná.~Timéa nem válik el soha.~Azt mondaná: „Ha boldogtalanná
90 5, II | éjszaka ez!~Hát nem fog-e már soha megvirradni?~Ő maga is úgy
91 5, III | észre, s ez be nem fagy soha, mert a víz szüntelen hullámzik
92 5, IV | a világról, aki nem jön soha az emberek közé, akiről
93 5, IV | közé, akiről ki nem sül soha, hogy Timár úr örömeit osztja.
94 5, IV | Hogy őt meggyaláztad, hogy soha övé nem lehetsz, hogy csak
95 5, IV | míg te el nem veheted őt soha, csak szerencsétlenné teszed.~
96 5, VI | mind igaz? Apa nem hazudik soha?~– Nem, fiam, az mind igaz,
97 5, VI | csorognak a szeretett arcokra.~– Soha, – soha, – soha!…~
98 5, VI | szeretett arcokra.~– Soha, – soha, – soha!…~
99 5, VI | arcokra.~– Soha, – soha, – soha!…~
100 5, VII | nem fog itten születni tán soha több: jóltevője a népnek,
101 5, X | viszonozni. Az estélyre nem ment soha.~Ebben az évben a Zsuzsánna-napi
102 5, X | ő annál szebb jegygyűrűt soha nem látott életében.~Meg
103 5, X | valamit, ami nem lesz az öné soha, hanem az enyim, és mégis
104 5, XI | Szoktál-e imádkozni, kedvesem?~– Soha.~– Ah! Miért soha?~– Az
105 5, XI | kedvesem?~– Soha.~– Ah! Miért soha?~– Az az Isten, akiben én
106 5, XI | helyéből sárkányával együtt (ki soha sincs megölve!). Athalie
107 5, XII | szívednek egy tőrdöfést, ami soha meg nem gyógyul; aminek
108 5, XIII| tudott igazán boldog lenni soha ettől a szótól: „Timár most
109 5, XIII| úrnak egy fillérje sincs soha.~Pénz nem jön erre a szigetre.~
|