Part, Chapter
1 1, II | a Jézus!~Egy dunai malom jött a sebes árban szemközt,
2 1, III | Al-Duna felől a folyam közepén jött fel egy jármű. Mértföldnyi
3 1, III | vaskampó.~A kormánytalan malom jött sebesen közeledve, mint
4 1, IV | láttak semmit, odáig már nem jött a hajó.~Még feljebb haladva,
5 1, V | alatt kabinetjéből elő sem jött. Éppen vacsorál. Őtőle viszont
6 1, V | ismerve, hogy a keletről jött hajó egészen ragálymentes,
7 1, VI | parancsnoka arra a gondolatra jött volna, hogy a Vaskapu középcsatornáján
8 1, VI | bement a kajütbe, és ki sem jött onnan estig.~Csak a kis
9 1, VI | csontját őrzi.~Timéa nem jött elő többé sem aznap, sem
10 1, VII | múlt télen egy ordas farkas jött át a jégen; a kecskéinkre
11 1, VII | Nos hát, uram, honnan jött ön, és mit kíván tőlem?~–
12 1, VII | megszűnik?~A nő e kívánatra sem jött zavarba.~– Azt is adhatok,
13 1, VII | vissza a csónakjához, amerről jött, ott a süppedékes semlyéken
14 1, VII | hogy a szigetlakó nő futva jött oda a lövés hangjára, s
15 1, VII | szinte egymásba borult, jött ki egy fiatal leány. Gyermekarc,
16 1, VII | De az olyan természetesen jött neki. Eddig is sokat nézegetett
17 1, VIII| jövevény pedig fütyörészve jött közelébb.~Már messziről
18 1, VIII| odújába, s onnan elő nem jött többet, és elhallgatott,
19 1, VIII| vele Galacon. A hajómra jött, s ott úgy viselte magát,
20 1, VIII| barátságunk.~– S honnan jött ön arra a gondolatra, hogy
21 1, IX | kalmárokkal. Hanem egyszer aztán jött az Isten ostora: az 1816-
22 1, IX | föltalálta, a másik azt, hogy nem jött nyomára soha. Némelyek azt
23 1, IX | rekettyebokrai között. Azután sohasem jött azokért senki. Talán elfogták,
24 1, IX | porondon. Egy hajóslegény jött a part felől, jelenteni,
25 1, X | ki tegnap este utánunk jött a rejtett szigetre, a török
26 1, X | figyelmét, mely Timéa ágya felől jött, s egyszerre másfelé ragadta
27 1, XII | mégis úgy történni.~Nem jött miatta zavarba.~Mielőtt
28 1, XIV | leány néha egész nap sem jött ki kabinjából, s szavát
29 1, XIV | kisvárosban.~Itt azután egy talány jött Timár elé, melyet nem tudott
30 2, I | fejét, megnézni, hogy ki jött.~Zófia asszony ehhez hozzászokott
31 2, I | inas azzal a jelentéssel jött le hozzá, hogy éppen most
32 2, IV | szédülni talál.~Az inas azzal jött vissza, hogy Timár urat
33 2, IV | uram.~– Úgy? – Ön azért jött hozzám ugyebár, hogy az
34 2, IV | felfogás. Tehát mi célból jött ön hozzám?~– Egy ajánlattal.~–
35 2, IV | őkegyelmessége az ajtóig eléje jött, és ott fogadta. Íróasztalához
36 2, IV | elolvadt, hosszú enyhe idő jött, ami eltartott egész karácsonyig,
37 2, IV | elpusztult már, a fagy elébb jött, mint a hó, s ez a szép
38 2, IV | koldusnép, aki a maga pénzéért jött, a legnagyobb rézpénzért
39 2, V | lakott a háznál; délelőtt jött, ebédre ott marasztották,
40 2, V | találtak az új pár számára, s jött az utolsó csapás: Kacsuka
41 2, V | aztán Timéa olyan zavarba jött, hogy a kivett cukrot a
42 2, V | egymásnak s a látogatóba jött férfiaknak, hogy ez most
43 2, V | kiszíja a vérét.~Nemsokára jött a préda.~Timár, amint megérté
44 2, V | alkalmatlankodott volna.~Nem jött ki a száján a szó, hogy „
45 2, VII | lázban volt minden idege; nem jött szemére álom; hajnal felé
46 2, VII | Erre a napra messze földről jött össze a tömérdek rokon,
47 2, VIII| menyasszonyi hímzett öltöny helyett jött a gyászruha.~Az a fekete
48 2, VIII| szemeivel mondja el neki, miért jött ide. Vajon nem érti-e meg?~
49 2, VIII| soha. Esküvőnk napjára sem jött el. Őhozzá én kegyedet nem
50 2, VIII| Anglia szögletén megállt; nem jött utána senki.~Sietett a sötétben
51 2, VIII| Majd meg az a kívánsága jött, hogy bárcsak az a vasaló
52 2, VIII| már, és akit várt, mégsem jött el.~A szomorú kótyavetyélő
53 2, VIII| nő szorította, s közelebb jött Mihályhoz. Tekintetében
54 2, VIII| versenytársai fölé emelte. Segélyére jött az a gyors leleményesség,
55 3, I | Valahányszor Timéát látogatni jött, menyasszonyát Athalie társaságában
56 3, I | ez a leány!~S Timéa nem jött zavarba, mikor ezt hallá
57 3, I | hosszasan szemeibe nézni, s ha jött, ha távozott, megszorítá
58 3, II | feleségül.~Ezzel a tudattal jött vissza külföldi útjából.~
59 3, II | mikor szobáját takarítani jött, s mire körülnézett, már
60 3, II | szereti önt”. Ha pedig Timár jött meg, annak tett naiv szemrehányásokat: „
61 3, II | kezével, vajon kitalálja-e, ki jött?”~És azoknak tűrniök kellett
62 3, III | megváltozott, egyszerre derült ég jött, meleg nappal, ahogy nálunk
63 3, IV | könnyeznek.~Noémi azután nem is jött vissza a szeszfőzdébe, csak
64 3, V | rá nézve „valaki”? Miért jött volna vissza ide erre a
65 3, VI | lövés a rozzant kunyhóból jött.~Az első pillanatban az
66 3, VI | meg Mihály tagjait; úgy jött rá ez a két lövés, mint
67 3, VI | Tehát nem Noémi kedvéért jött ön a szigetre?~– Óh! Hiszen
68 3, VI | lett. Az égből pedig nem jött semmi jel számára.~Egy napon
69 3, VI | futott át erein.~Ez az égből jött jeladás!~Ez a levél eldönti
70 3, VIII| köszönöm.~És Timárnak úgy jött, mintha itt volna az idő,
71 4, I | mindennek, amit megindít. Már ki jött volna arra a gondolatra,
72 4, I | Timárnak jó segítségére jött Fabula uramnak ez a meséje.
73 4, I | három hónappal a húzás után jött elő vele, hogy a véletlen
74 4, III | Azután megint csak Noémi jött elő.~„Te nem szereted, Noémi,
75 4, IV | olyankor?” erre a kérdésre nem jött soha.)~Mire Komáromba visszakerült
76 4, IV | cseléd, ki vacsorára hívni jött az urat, már fekve találta
77 4, IV | gyújtó platinatapló izzásba jött, egy szál forgáccsal az
78 4, IV | aranykalász helyébe, és senki nem jött azt onnan lekaszálni. Csendes
79 4, IV | azokon senki.~Ilyen időben jött kastélyába a Balaton mellett
80 4, IV | kriptája.~Erre a helyre jött meggyógyulni Timár.~Mihály
81 4, IV | minden lakosával haragba jött már; mint ahogy tud gyűlölni
82 4, IV | fogadta, hogy mennyire magához jött, milyen jó színben van.~
83 4, IV | Azután az a jelenet is jött eléje, hogy egy sötét folyosón
84 4, IV | kis lak felé. Almira eléje jött, megnyalta a kezét, és nem
85 4, IV | felment Dódihoz?~– Nem. Dódi jött le Noémihoz.~Timár bámulva
86 4, V | azután arra a gondolatra jött Timár, hogy talán azért
87 5, I | megtekinteni. Ahogy gyalog jött át a Duna jegén, úti poggyász
88 5, I | levelet. Tengerentúlról jött az, rio-janeirói ügynöke
89 5, I | végigsimítá keze csuklójáig.~Ő jött be. Az őrnagy.~Délceg férfi
90 5, I | akárki volt, akárhonnan jött, hazudott, és rágalmainak
91 5, I | nagy jellemtől, ki nem jött elém hízelegve, csábítgatva,
92 5, I | földön fekve hagy, s akkor jött oda, hogy fölvegyen, keblére
93 5, II | be a keblébe.~És álom nem jött szemére. Zsebórája tizenkettőt
94 5, III | veszi az irányát.~Csakhogy jött valaki, aki ezt a számítását
95 5, III | harangszó egészen a háta mögül jött.~Eszerint a leghelyesebb
96 5, III | közé szorult malomban? Hogy jött ide? Minő rejtély maradna
97 5, III | senki sem látta, merről jött.~A vendéglőben megevett
98 5, III | leküzdessenek. A hal tűzbe jött, a hidegvér hősi gerjelemre
99 5, III | Füredről, Arácsról, Csopakról jött a népség szekerekkel a jégre,
100 5, III | világot nézi.~A hold még nem jött fel; csak a csillagok ragyognak,
101 5, IV | a bőrtarisznya is velem jött. De képzeld: az átkozott!
102 5, XI | dobpergése hangzott! S ő nem jött el!~És aztán a hosszú évei
103 5, XI | le szokták vetni. Ezen át jött be ön hozzám, mikor legelőször
104 5, XI | kívánság, nyílt az ajtó, s jött Athalie kisasszony, kezében
105 5, XI | oda, ahonnan ez a sóhajtás jött.~De a csapás nem volt halálos,
106 5, XIII| óra múlva aztán zúgolódva jött vissza a népség. Nem volt
107 5, XIII| egész ottlétünk alatt nem jött elő.~ ~Ez a senki szigetének
|