Part, Chapter
1 1, V | s onnan a zsebébe dugja.~Óh! nem kell azt neki a tüzes
2 1, VII | nyakamat le nem harapta.~– Óh, harapni embert soha nem
3 1, VIII| szobából e sóhaj nyög fel: „Óh! Allah!”~Nem lehet aludni
4 1, IX | elszökött előlük a föld alá.~Óh a föld alá mielőlünk!~De
5 1, IX | megszabadított irtózatom tárgyaitól.~Óh! uram, az valami leírhatatlan
6 1, IX | örömet szerezhetnek annak. Óh! a fák oly okos lények!
7 1, X | ez a sóhaj a múlt éjről: „óh Allah!”~Végre halk kocogtatást
8 2, I | ő tiszta búzát hozott.~– Óh, ott leszek, személyesen;
9 2, I | tízezer mérő tiszta búzával! Óh! ti akasztófáravalók, óh!
10 2, I | Óh! ti akasztófáravalók, óh! ti gazemberek! Részegek
11 2, II | volna egész kedve hozzá.~– Óh! Athalie kisasszonynak van,
12 2, II | ettől a keserű pohártól.~– Óh Imre – szólt, kezét hajdani
13 2, V | szó, hogy „isten önökkel!” Óh! hisz e percben arra gondolt:
14 2, VI | erődítéseit odáig kiterjesztik.~Óh! be kedves tudomány volt
15 2, VI | az ablaka alá énekelni: „óh! mely boldog az oly ember
16 2, VII | itt maradok a konyhában.~– Óh! kérem, azt meg nem engedhetem.
17 2, VII | ami kéjt és fájdalmat ád?~Óh! erre nem gondoltak azok,
18 2, VII | hangján súgá Athalie-nak:~– Óh! te nagyon szép vagy! Igen
19 2, VIII| amit a szív óhajt.~Mindent? Óh! csak egyet nem.~De hisz
20 2, VIII| papiros alá írni a nevét.~– Óh, szóljon ön! Amit kigondolt,
21 2, VIII| hálakitörése csókjaival.~– Óh! Levetinczy úr, óh! drága,
22 2, VIII| csókjaival.~– Óh! Levetinczy úr, óh! drága, kedves, nagylelkű
23 3, I | nekizendíti a LXXXIII. zsoltárt; „Óh, Izraelnek Istene!”, amiből
24 3, I | hogy őt mégis szereti.~– Óh! ha tudná, kedves Levetinczy,
25 3, I | párért az egész gyülekezet, óh! bizonyosan ő is imádkozott
26 3, I | meg tudja magyarázni.~– Óh, te gyermek! – sóhajtá Timár,
27 3, II | átlátszó, de a ház falai nem!~Óh! erre a kérdésre volt még
28 3, II | Athalie-nak, amit maga viselt.~Óh! Timéát lehetett megkeseríteni,
29 3, II | egyedül, nagyokat sóhajtott: „óh! milyen boldog ön, Timéa;
30 3, II | Timéa már kétségbe van esve, óh! milyen epedve várja önt.
31 3, II | tudom, de én jól tudom. Óh! önnek a férji becsülete
32 3, II | Mihály ott maradt a sötétben.~Óh milyen nagy sötétben!~Aztán
33 3, III | Szerbiába, búzát adtak érte. Óh ti áldott szép rózsáim,
34 3, III | adnak, addig itt maradok.~– Óh! akkor itt marad ön egy
35 3, III | önnek annyi dolgot adok.~– Óh! ugyan mi dolgot tudnál
36 3, III | különösen a hernyók miatt.~– Óh, azzal minekünk nincsen
37 3, III | mondja a maga párjának: óh mi szép vagy! óh! mi bájos
38 3, III | párjának: óh mi szép vagy! óh! mi bájos vagy! Hát lehet-e
39 3, III | nekünk időt fog jóslani. Óh! te kedves, óh! te kedves
40 3, III | jóslani. Óh! te kedves, óh! te kedves kis jószágom!~
41 3, III | azóta? – kérdezé Mihály.~– Óh! Minden évben eljön, és
42 3, III | volt itt – monda Noémi.~– Óh! ez az ember nem vész el.
43 3, III | mit mondanak ilyenkor? „Óh mi kedves vagy! óh mi édes
44 3, III | ilyenkor? „Óh mi kedves vagy! óh mi édes vagy!” Ezt mondják
45 3, III | Ezt mondják egész éjjel. Óh te kedves! óh te édes!~És
46 3, III | egész éjjel. Óh te kedves! óh te édes!~És ugyanannyiszor
47 3, IV | vannak? – kérdezé Noémi.~– Óh! igen, én sok messze földet
48 3, IV | amelyen engem levertek!~– Óh! anyám, ne beszélj így!~–
49 3, IV | világ előtt elmondani.~– Óh, te bolond! – monda Teréza
50 3, V | Leánya helyett beszélt.~– Óh! ha tudná ön, mennyi könnye
51 3, VI | halmozá el, hevesen zokogva.~– Óh! uram, ön az első ember,
52 3, VI | kedvéért jött ön a szigetre?~– Óh! Hiszen minden országban
53 3, VI | szívére szorítva, rebegé:~– Óh nem! óh nem! Ő nem fog visszatérni
54 3, VI | szorítva, rebegé:~– Óh nem! óh nem! Ő nem fog visszatérni
55 3, VI | elhatározzák, mit tegyen. – Óh, az álomlátások mindig azt
56 3, VI | lesz a férj születésnapja. Óh! ez kedves levél, kedves
57 3, VII | elveszett mámorában. – „Óh! ne szeress olyan nagyon!” –
58 3, VIII| az evezőket is elrabolta. Óh! milyen nagy tolvajok vannak
59 3, VIII| hangon suttogá:~– Köszönöm… Óh! nagyon köszönöm.~És Timárnak
60 4, I | amin aztán mindenki kacag. Óh dehogy! Levetinczy úr példánya
61 4, I | gyermekszemekben észlelhető.~Óh! mennyi hosszú órán át elbámulta
62 4, I | mondta, hogy „jó lesz”.~– Óh! mi együtt fogunk dolgozni –
63 4, II | és egészséges a háznál.~Óh! mennyiszer álmodta ő meg
64 4, II | szétzúzott fejű gyermek. Óh! milyen kínt gyűjtött magának,
65 4, II | költeni, s majd sírni fog.~– Óh! már nem olyan síró gyermek.
66 4, III | akkor azt mondá Noéminak:~„Óh, milyen szép vagy gyémántok
67 4, III | és mégis egyre rám néz. Óh! Noémi, takard el az arcomat,
68 4, III | tördelte, és reszketett.~Óh! a szegény teremtés éjjel-nappal
69 4, III | vagy életre, vagy halálra.~Óh! mennyit térdelt e napokon,
70 4, III | rettenetesebbek a kínjai!~Óh! az borzasztó, egy gyermek,
71 4, III | megtanult a haláltól félni.~– Óh! ne nézz rám így, ne nézz
72 4, III | valamire szükségem van.~– Óh! ne neheztelj! – kérlelé
73 4, III | ilyenkor? Talán beteg.~– Óh, nem. Ő jól van.~– Hát mért
74 4, III | azzal a kis faemberrel?~– Óh, nagyon játszik (… azzal
75 4, III | alszik?~– Igen, alszik.~– Óh! nem igaz.~– Igazán mondom,
76 4, III | Igazán mondom, alszik.~… Óh, hiszen éppen akkor fogta
77 4, III | volt a szívedbe verve! – Óh! Noémi, mennyire imádlak
78 4, IV | majd kiszaladt az ajkán: „Óh! az egy angyal volt!”~Hamar
79 4, IV | minden álom a szeméből.~„Óh! milyen hideg ez az ágy!”~
80 4, IV | te itthon. Idegen ember!”~Óh! milyen hideg ez az ágy!~
81 4, IV | lámpa szemébe ne süssön.~„Óh! Noémi, hát te megint át
82 4, IV | akarsz lefeküdni ágyam mellé? Óh! mint szeretlek! óh! mint
83 4, IV | mellé? Óh! mint szeretlek! óh! mint rettegek!”~És aztán
84 4, IV | vele, akkor ketten együtt.~Óh! Noémi bizonyosan rá fog
85 4, IV | hitte róla, hogy megőrült. Óh! dehogy őrült meg! Odarohant
86 4, V | ördögöt, akkor elhiszem.~– Óh! te istenkáromló asszony!
87 4, V | a szivárvány közepett.~– Óh! ti pogányok!~– Pogányok? –
88 4, V | félek rossz emberektől. Óh, uram! én nem vagyok pogány.~–
89 5, II | is megtudná ezt.~Timéa!~Óh! milyen nehéz ez elől a
90 5, II | magában, hol jár ő most?~Óh! ha tudná!~Óh! ha tudná
91 5, II | jár ő most?~Óh! ha tudná!~Óh! ha tudná mind a két nő,
92 5, II | bilincsei csörgését hallgatni!~Óh! milyen rémekkel teljes
93 5, IV | szerencsétlenné teszed.~Óh! ez az ember egyenesen a
94 5, IV | fájdalom e szót hozta ajkára:~– Óh! a kis Dódi!…~A szökevény
95 5, VI | érti az azt, Dódikám.~– Óh, megérti bizony. Mindent
96 5, VI | is fog jönni nemsokára.~– Óh! csak Almira meg ne halna
97 5, VIII| beszéltünk a major úrral. Óh, a major úr nagyon kegyes!
98 5, VIII| fogja pártját ellenemben. Óh, mennyi mindent kell nekem
99 5, IX | férfi azt a másik leányt: óh! akkor az Isten őrizzen
100 5, X | és selypítve beszélni.~– Óh! kedves sép Timéa, csak
101 5, X | kisz fejeckéd megsúrni. Óh! be sép vagy ezzsel a főkötővel.
102 5, XI | szerencsétlennek senki más, egyedül ő!~Óh! sok álmatlan éjszakán csepegett
103 5, XI | alvó, s álmában felsóhajt:~„Óh! édes Istenem…”~Akkor lecsap
104 5, XI | ráismerne a gyilkosra: „óh, ki lehet az?”~Végre rátalált
105 5, XII | Athalie-val szembesíttesse magát.~Óh! ez kegyetlen kényszerítés
106 5, XII | szembe álljon még egyszer.~Óh, Athalie nem retteg e pillanattól!
|