Part, Chapter
1 1, III | erősen megszorítá Timéa kezét, hogy az felijedt, s abbahagyta
2 1, IV | a zsineget tartva, másik kezét a levegőbe emelve, s ujjaival
3 1, V | inspiciens dugja bele a kezét a korsóba, s kihúzza belőle
4 1, VII | körmével, s végigkarcolta a kezét.~Timéa kézcsuklóját egy
5 1, VIII| bizalmas mosollyal nyújtá kezét a lány arca felé, mintha
6 1, VIII| dugta el zsebeibe a két kezét, mintha teljesen lehetetlenné
7 1, IX | kis ártatlannak parányi kezét kezébe vette, s azt kérdezé
8 1, IX | Timár, megszorítva Teréza kezét.~Aztán eltávoztak a gyepes
9 1, X | görcsösen szorítá melléhez Timár kezét; a halálküzdelem látszott
10 1, XI | erősebben ver.~Akkor visszahúzta kezét.~Az erős szeszt az üvegben
11 2, I | húzni, s hirtelen levette a kezét a gyermek fejéről. – De
12 2, I | csókolá meg Brazovics úr kezét. Azt hitte, valami jámbor
13 2, II | pohártól.~– Óh Imre – szólt, kezét hajdani iskolatársa kezére
14 2, III | kését kinyitotta, saját kezét metszette meg vele legelőször
15 2, IV | rimánkodni Brazovics úrnak, még a kezét is megcsókolta, hogy el
16 2, IV | nagyszámú érdemjelek voltak; két kezét hátratette a frakkja szárnyai
17 2, IV | Már erre a szóra az egyik kezét elővette az excellenciás
18 2, IV | kegyelmes úr ismét eldugta a kezét a frakkszárny alá.~– Van
19 2, V | mikor Brazovics úr leánya kezét megkérte, igen őszintén
20 2, V | Timár megszorítá Timéa kezét, s súgva rebegé:~– Örökké.~
21 2, V | gondolt: hogy Isten elvegye a kezét erről a házról.~Timéa kiejté
22 2, VII | állt elzsibbadtan, s két kezét összefonva ölébe csüggeszté.
23 2, VIII| megragadá hűtlen vőlegénye bal kezét, melyről a jegygyűrű hiányzott,
24 2, VIII| gouvernante vagy a komorna kezét, s azt vette nőül.~Ez a
25 2, VIII| Timéa odanyújtá Mihálynak a kezét, és ezt mondá halkan, de
26 2, VIII| mindkét kezével megfogta Timár kezét, hevesen ostromolta annak
27 2, VIII| Összefogta két kezével Timéa két kezét.~– Ön nemes szívű, Timéa!
28 2, VIII| úr, hadd csókoljam meg a kezét, a lábát, azt az okos fejét! –
29 3, I | volt Mihály iránt. Engedte kezét kezébe venni; engedte hosszasan
30 3, I | ha távozott, megszorítá kezét, és mosolygott rá.~És Zófi
31 3, I | mikor leült melléje, és kezét kezébe vette, úgy érzé,
32 3, II | kell menni, s karjába öltve kezét, távozik el. Mindenki magasztalja
33 3, II | elül neje mellett, néha a kezét is kezében tartja; de szemébe
34 3, III | messziről nyújtja eléje kezét, és aztán őszintén, igazán,
35 3, III | kötelességének tartotta kezét megfogni, hogy el ne essék.~–
36 3, III | Mihálynak, hogy megfogja a kezét, s odavezesse a vízpartra,
37 3, III | tétovázásával nyújtá felé repeső kezét, s meg csak visszakapta.~–
38 3, III | leány örömtelten nyújtá kezét Mihálynak, s ez érezé a
39 3, III | állt ott a sziklatetőn, két kezét egymásba fogva. Az újhold
40 3, IV | Teréza, két összekulcsolt kezét fájdalmasan feszítve feje
41 3, IV | elenyészteté.~Noémi két kezét szívére szorítva tartá,
42 3, V | Félve, tétovázva emelte kezét a leány vállaihoz, hogy
43 3, V | Teréza odalépett hozzájuk, s kezét Noémi fejére tette, mintha
44 3, V | tiltó mozdulattal nyújtá kezét anyja felé, mintha kérné,
45 3, V | fejére hull, az állatok, mik kezét nyalják, az ajk, mely a
46 3, V | ment hallgatva, és Mihály kezét kezében tartá.~Mikor el
47 3, V | És mikor megszorította kezét, még egyszer szemébe nézett
48 3, VI | a fegyvert s mind a két kezét könyörgésre kulcsolva tartá
49 3, VI | kellett megszereznem; nem adta kezét nekem soha senki más, csak
50 3, VI | minden ismerős arctól. És ön kezét nyújtja nekem; ön, akire
51 3, VI | Tódor megcsókolá Mihály kezét hevesen, s azzal elrohant
52 3, VII | Noémi, megragadva Mihály kezét.~Mihály csodálkozva tekinte
53 3, VIII| azután eléje sietett, s kezét nyújtá neki szótlanul.~Ez
54 3, VIII| Mihály megcsókolta Timéa kezét. Az a keresztbe fogott toll
55 3, VIII| az ajtóban várta Timéa. Kezét karjába ölté, s azt mondá
56 3, VIII| felnyitott üzletkönyvre tette kezét.~– Itt van, uram, az ön
57 3, VIII| félelemmel csókolta meg Timéa kezét, amivel egy kedves halottat
58 3, VIII| Mihály magához vonta Timéa kezét. Arcát mély szomorúság árnyékozá.
59 3, VIII| gazdagsághoz, mely által Timéa kezét megnyerte, játszva a nagylelkűt
60 4, I | Mihálynak, és eléje sietett kezét megszorítani. S még azután
61 4, I | Aztán Mihály vállára tette kezét, s azt mondá neki:~– Egy
62 4, I | behunyt szemmel, két kis kezét arcához emelve.~Mihály mint
63 4, I | megőrül.~Teréza karjára tette kezét.~– Nos, nem haragszik ön
64 4, I | szólt neki semmit, csak a kezét szorítá ajkához, és arcát
65 4, II | de ő nem fogadja el senki kezét. Közönyös rá nézve minden
66 4, II | tőle egy garast sem; csak a kezét szorongatták meg: „zbogom!”~
67 4, III | Noémi szívére szorítá két kezét, s emberfölötti erővel fojtá
68 4, III | Mihály megszorítá Teréza kezét.~– Nagyon jól tette ön. –
69 4, III | mártírarcát az égre, s két kezét a magas menny felé terjesztve,
70 4, IV | ezüstfelhők között.~Noémi Timár kezét ölébe vonva tartá két keze
71 4, IV | öngyilkos volt, s az, akinek kezét fogja, közel van ahhoz,
72 4, IV | eltávozott, anélkül, hogy kezét homlokára tette volna.~Timár
73 4, IV | vagyok itt! – monda a nő, kezét ágya szélére téve.~– Hogy
74 4, IV | vágynak ellenállni, hogy a két kezét hirtelen a vicekurátor úr
75 4, IV | eléje jött, megnyalta a kezét, és nem ugatta meg, hanem
76 4, IV | arcába.~Erre a nő megfogta a kezét, s ravasz komolykodással
77 4, V | egyedül lépett be a házba, kezét olyanformán emelve előre,
78 4, V | családját.~Timár megcsókolá a kezét, s azt mondá neki: „Anyám!”~
79 5, I | utánaszökött, és megfogta a kezét.~– Maradjon ön. Én megfogadom
80 5, I | szenvedélyesen szorítá meg Mihály kezét, kárhozatos dühvel tekintve
81 5, I | odalépett az őrnagyhoz, és kezét nyújtá neki:~– Köszönöm!~
82 5, I | asztalra, s némán nyújtá kezét az őrnagynak.~Az őrnagy
83 5, I | Timéa nem vonta vissza kezét.~– Köszönöm! – suttogá halkan
84 5, I | házában úrnővé tett. És midőn kezét nyújtotta, ezt komolyan
85 5, II | lesz, aki felé ő kinyújtja kezét.~Ez a kéz meg van átkozva!~
86 5, II | jár előtte, körüle. Bal kezét feje elé tartja, jobbjában
87 5, VI | benyúl a kezével, elvágom a kezét a kis baltámmal. Megvédelmezlek
88 5, VI | fejét hozzá, megnyalja a kezét, s aztán összerogyik, és
89 5, VIII| valami jó, becsületes férjnek kezét adni. Tessék elhinni, magamnak
90 5, VIII| gazdája sietett volna neki kezét nyújtani. Most azonban Levetinczyné
91 5, VIII| mehet oda a gazdag hölgy kezét megkérni.~– Hej, de megváltozott
92 5, IX | nyírfából tákolt lócára, kezét Mihály karjába akasztva.~
93 5, X | váratott magára! – szólt kezét nyújtva.~Az őrnagy hódolattal
94 5, X | bámuló férfi karjába akasztva kezét, odavezette őt az étterem
95 5, X | hogy ismételve megcsókolja kezét: tán többet is engedett
96 5, XI | búcsúzni készül már: Timéa kezét kezében tartja.~És Timéa
97 5, XI | húzódott hátra, eldugva kezét a kapott tallérral háta
98 5, XI | keresztülvágott, és Timéa kezét megsebesíté.~E vágásra felriadt
99 5, XI | kardot e rémhangra, s mindkét kezét arra fordítja, hogy Timéa
100 5, XI | őrnagy.~Tapintsa ön meg a kezét – szól az orvos –, egészen
101 5, XI | Athalie érzi, hogy most kezét az őrnagy fogja meg.~– De
102 5, XII | az őrnagy megszorította a kezét.~Az egyetlen élő lény, ki
103 5, XII | eldobott levelet, s ráteszi kezét a tanújelekre.~Az a rejtek
104 5, XII | kesztyűjét, s égre emeli kezét, melyet egy szörnyű vágás
105 5, XII | térdre bocsátkozék, s két kezét úgy rázta feje fölött, tanúnak
106 5, XIII| kiegyenesedni; reszkető kezét fölemelte, és a fejemre
|