1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2490
Part, Chapter
1001 3, I | könyvéből, s abból felolvassa, hogy ezennel kihirdettetik, miszerint
1002 3, I | rendesen ürügyet talált, hogy a szobát elhagyhassa, s
1003 3, I | válogatott magasztalásokkal, hogy milyen kedves leány az ő
1004 3, I | leány az ő menyasszonya; hogy mennyit emlegeti a kedves
1005 3, I | a Szent Borbálán jöttek, hogy mentette meg a hajótöréstől,
1006 3, I | törökök általi elfogatástól; hogy esett miatta a vízbe, hogy
1007 3, I | hogy esett miatta a vízbe, hogy vitte ki a süllyedő hajóból,
1008 3, I | vitte ki a süllyedő hajóból, hogy ment vissza a víz alá az
1009 3, I | az ott feledt vagyonért; hogy tartotta tündér mesemondással,
1010 3, I | veszélyes helyeken jártak, s hogy keresett számára nyughelyet
1011 3, I | egy puszta szigeten. Aztán hogy ápolta betegségében a hajón!
1012 3, I | Timéa, s Mihály boldog volt, hogy Timéa azokra még emlékezik.
1013 3, I | azokra még emlékezik. Hitte, hogy a leány, ki ezeket Zófia
1014 3, I | elmondja, ezáltal tanúsítja, hogy őt mégis szereti.~– Óh!
1015 3, I | neki felőle.~Timár elhitte, hogy ő az a boldog ember, akit
1016 3, I | Zófi mama el nem engedé, hogy a lakoma rendezésére ő ügyeljen
1017 3, I | elrejtőzve egy függöny mögé, hogy indul meg a hintók hosszú
1018 3, I | pár elé ezüstkoronákat, hogy megkoronázza őket egymás
1019 3, I | igézetesebben hangzik az, hogy „goszpodi pomiluj!” – Még
1020 3, I | kezébe vette, úgy érzé, hogy szíve reszket, s ez a remegés
1021 3, I | Csak karját kell kitárnia, hogy őt keblére vonja. – Nem
1022 3, I | midőn azt mondják neki, hogy atyja meghalt.~És most sem,
1023 3, I | vele.~Mihály azt hiszi, hogy ha keblére fogja vonni e
1024 3, I | suttogással. – Tudod-e, hogy te az én nőm vagy?~Timéa
1025 3, I | vagyok gyermek. Én tudom, hogy mi vagyok: önnek neje. Önnek
1026 3, I | Ön velem annyi jót tett, hogy egész életem önnek van lekötve.
1027 3, I | Mihály most kezdé sejteni, hogy minő rossz diadalt szerzett!~
1028 3, II | máskor is megtörtént az, hogy egy férj nem találta meg
1029 3, II | talán más is úgy tett azzal, hogy bízta az időre az orvoslatot.
1030 3, II | volt már nevelve odahaza, hogy aki nőül fogja venni, annak
1031 3, II | kapja, megöli. Fő dolog, hogy szép arca, eleven szemei,
1032 3, II | mást tanult a leány. Azt, hogy a keresztyéneknél az ábrándozás
1033 3, II | vérét tilalom alá vetette, hogy másról beszéljen neki, mint
1034 3, II | mert ha megengedte volna, hogy ábrándjairól beszéljen,
1035 3, II | csepp vére azt mondta volna, hogy – azon az úton menjen, amelyen
1036 3, II | azzal biztatják magukat, hogy majd jön a tavasz, s az
1037 3, II | ideig azon gondolkozott, hogy Komáromot végképp elhagyja,
1038 3, II | mást gondolt.~Elhatárzá, hogy ott fog maradni Komáromban,
1039 3, II | berendezi üzleti ügyei számára, hogy abba a házba, hol neje lakik,
1040 3, II | nem tűnik fel senkinek, hogy neje egyedül van.~A világ
1041 3, II | férjét, ha már itt az idő, hogy haza kell menni, s karjába
1042 3, II | Még rosszabb rá nézve, hogy gazdag. A pompa, a birtok
1043 3, II | gazdagságát, s hozzáfogott, hogy túladjon rajta. Ha szerencsétlen
1044 3, II | Ha elhitethetné szívével, hogy az mást szeret, hogy hűtelen,
1045 3, II | szívével, hogy az mást szeret, hogy hűtelen, hogy női kötelességeit
1046 3, II | mást szeret, hogy hűtelen, hogy női kötelességeit megtöri.~
1047 3, II | amidőn Mihályt felkérte, hogy engedje Athalie-t és Zófiát
1048 3, II | tökéletesebbet, mint azt, hogy maga mellett tartá azt a
1049 3, II | ki nem kerülte figyelmét, hogy a kínálkozó alkalmat felhasználja
1050 3, II | ellenére tenni.~Kitalálta, hogy Timéa ragyogni akar azzal
1051 3, II | azzal a nagylelkűségével, hogy ő a ház egykori kisasszonyát
1052 3, II | mindenki előtt kitüntetni, hogy ő csak cseléd.~Timéa mindennap
1053 3, II | már megint azon kapta, hogy az úrnő ruháit tisztogatja,
1054 3, II | lámpaelkészítésnél. Tudta, hogy Timéa mennyire bosszankodik
1055 3, II | Timéa aztán azt tette, hogy ellopta tőle a boglárt,
1056 3, II | Athalie, amilyenről tudta, hogy azt bántani fogja. Ha az
1057 3, II | Arra nem volt rávehető, hogy tegezze valaha Timéát.~S
1058 3, II | volt a bosszantásnak, az, hogy kifogyhatatlan volt a házastársaknak
1059 3, II | maradt saját szobájában, hogy verte a földhöz azt a seprűt,
1060 3, II | ment; nem kellett neki, hogy segítsen valaki a vetkőztetésnél,
1061 3, II | tudnia kellett azt jól, hogy az ifjú férj s az ifjú nő –
1062 3, II | fölkel, eltávozik anélkül, hogy valamit szólt volna. A férfiak
1063 3, II | azt a szokást veszi fel, hogy útra távozik, megmondja,
1064 3, II | azt mondta Mihály odahaza, hogy le kell mennie Levetincre,
1065 3, II | készület úgy volt intézve, hogy hosszú időre távol marad.~
1066 3, II | hordá. Bemehetett anélkül, hogy valakivel tudatta volna
1067 3, II | be kellett hozzá nézni, hogy nem maradt-e égve a gyertyája.~
1068 3, II | aludni. Nem érezte meg, hogy Mihály közel van; nem látta
1069 3, II | itthon.~– Felköltsem Timéát, hogy adja elő?~Timár bosszús
1070 3, II | elő?~Timár bosszús volt, hogy először életében rajta hagyta
1071 3, II | hiszen nem is tudta, hogy mit keres. Utoljára bezárta
1072 3, II | bezárta íróasztalát, anélkül, hogy kivett volna belőle valamit.~
1073 3, II | szólt semmit.~– Akarja ön, hogy beszéljek valamit?~Mihály
1074 3, II | tudott szólni.~– Akarja ön, hogy Timéáról beszéljek? – súgá
1075 3, II | Mihály.~– Mindent. Akarja ön, hogy beszéljek?~Mihály habozott.~–
1076 3, II | habozott.~– De előre mondom, hogy ön akkor nagyon szerencsétlen
1077 3, II | jól tudom, mint ön maga, hogy Timéa önt nem szereti. S
1078 3, II | olyan jól tudja, mint én, hogy Timéa kit szeret. De egyet
1079 3, II | tud ön, csupán én: azt, hogy Timéa olyan hű önhöz, mint
1080 3, II | jólesett volna hallania tőlem, hogy neje megvetésre méltó, hogy
1081 3, II | hogy neje megvetésre méltó, hogy azt gyűlölheti, eltaszíthatja
1082 3, II | gyűlöl, mert jól tudja, hogy amíg én itt vagyok, az az
1083 3, II | nem hallom panaszkodni. Hogy is panaszkodhatnék nekem?
1084 3, II | találja, addig tudhatja, hogy az önhöz hű maradt. Mert
1085 3, II | haza. Mármost tudja ön, hogy mit hágy idehaza. A kifent
1086 3, II | Timéát. És most láthatja, hogy mit tett; önnek a neje nem
1087 3, II | mártír. És önnek nem elég az, hogy maga szenved, hanem még
1088 3, II | amellett azt is kell tudnia, hogy akinek elnyeréseért annyit
1089 3, II | is szerencsétlenné tette, hogy Timéa boldogtalan fog lenni
1090 3, II | Hiszen megmondta már neki, hogy ő nem alázatos szolgálója,
1091 3, II | ajtaja felé közelíteni látta, hogy felugorjék helyéből, megragadja
1092 3, II | nagy sötétben!~Aztán hallá, hogy a hálószoba zárában kettőt
1093 3, II | csinált nagy neszezést, hogy föl ne ébresszen még valakit
1094 3, II | a háznál, meg ne tudják, hogy itthon járt. Mikor a sötétben
1095 3, III | tartotta azokat magánál, hogy majd egyszer megnyeri velük
1096 3, III | szeretnek otthon, az keresi, hogy szeressék az utcán.~Akit
1097 3, III | A második stádium aztán, hogy tyúkot, baromfit nemesít.~
1098 3, III | Az utolsó stádium pedig, hogy emberbaráti, jótékonysági
1099 3, III | hajnalban fölkelt, kocsira ült, hogy a Dunán rakodó hajóit megtekintse.~
1100 3, III | elkezdik a rákot vallatni, hogy mennyiért engedné a csontjábul
1101 3, III | hárman meg vannak akadva, hogy mit csináljanak mármost?
1102 3, III | azt kérdi tőle: „no, hát hogy vagytok idehaza? nincs semmi
1103 3, III | kalimpázó szörnyeteghez, hogy az az egyik ollójával belekapott
1104 3, III | vágta a szörnyet a parthoz, hogy rögtön elterült, átadva
1105 3, III | előfordul, Timár hozzálátott, hogy a ladikban hozott holmikat
1106 3, III | puskával azt gondolta ki Timár, hogy odaadta Almira szájába,
1107 3, III | Isten néz…~Templom ez…~S hogy énekese is legyen a templomnak,
1108 3, III | fiziológiája az a leányarcoknak, hogy némely ideálszép gyermeknek,
1109 3, III | amiről Teréza megtudta azt, hogy valami kedves vendég érkezett,
1110 3, III | jól vigyázz rá, Almira, hogy a Narcissza ne bántsa.~Ezért
1111 3, III | megcsókolgatta a leányát, hogy megengesztelje. Az meg hagyta
1112 3, III | Noémi annak állt neki, hogy majd két fülénél fogva fölemeli.~
1113 3, III | szemével Noémi szemébe.~– Lám, hogy kitalál mindent.~– Nálunk,
1114 3, III | virág, ami maga elég arra, hogy az emberrel a világot megszerettesse.
1115 3, III | házikó megszaporodott azóta, hogy Timár utoljára itt járt,
1116 3, III | igazat adott Terézának, hogy az bizony semmi körülmény
1117 3, III | azt mondja az anyjának, hogy valami halál nemét szépnek
1118 3, III | lombikot; vigyázz szépen, hogy kozmát ne kapjon a zucsma;
1119 3, III | szó az!~Mihály észrevette, hogy Teréza asszony megáll az
1120 3, III | ajtóban, s látszik rajta, hogy menne is, nem is. – Valamit
1121 3, III | tarisznyámban annyi mindenfélét, hogy csak fel kell hozzá teríteni,
1122 3, III | Be akarta bizonyítani, hogy ő meg nem félti tőle Noémit.~–
1123 3, III | megcsókolva. Úgy látszik, hogy ők, valahányszor valamelyik
1124 3, III | neki, amivel azt mondta, hogy „menj!”~Azzal megindult
1125 3, III | végigjárni.~Az út olyan szűk, hogy közel kellett egymáshoz
1126 3, III | Almirának volt annyi esze, hogy a nagy fejével odafurakodjék
1127 3, III | oly vastagra nőttek már, hogy két ember át nem érte; a
1128 3, III | Emlékezett arra Timár, hogy mikor legelőször itt járt,
1129 3, III | megszolgálják. Hallja ön, hogy énekelnek?~A liget valóban
1130 3, III | tartotta kezét megfogni, hogy el ne essék.~– Mi az?~Noémi
1131 3, III | akkorát ugrani szükség esetén, hogy a legközelebb levő vízárokban
1132 3, III | szövetségese. Ön tudja azt, hogy olyan lepkék, bogarak, hernyók
1133 3, III | azért csúszik ott a fűben, hogy önt megrémítse. Távol van
1134 3, III | varangy szájából. No ugye, hogy nem megutálni való állat
1135 3, III | a mi jó barátunk azért, hogy a csuhája olyan kopott?~
1136 3, III | annyira. Engedte Mihálynak, hogy megfogja a kezét, s odavezesse
1137 3, III | egy miniatűr emberkéz. – Hogy piheg a szíve! Hogy néz
1138 3, III | emberkéz. – Hogy piheg a szíve! Hogy néz ránk azokkal az okos
1139 3, III | benne van.~– No, lássa ön, hogy meg sem mozdul a kezében:
1140 3, III | szorítsa össze a markát, hogy el ne ugorjék. Hanem gyöngéden.
1141 3, III | feddé a lyánt.~– Te tudod, hogy a madarat nem szabad elfogni.~–
1142 3, III | meglátta Noémi kezében.~– Nézd, hogy pislog a szép szemeivel! –
1143 3, III | amiket Timártól hallott, hogy a békák milyen hasznos állatok;
1144 3, III | igaz, amit rájuk fognak, hogy mérget fecskendeznek magukból,
1145 3, III | fecskendeznek magukból, hogy az alvó embernek a szájába
1146 3, III | embernek a szájába másznak, hogy a teheneket kiszopják, hogy
1147 3, III | hogy a teheneket kiszopják, hogy ha pókot tartanak föléjük,
1148 3, III | Noémi pedig örült neki, hogy eszerint tartós jó idő lesz.~–
1149 3, III | lelte féltében. Arra pedig, hogy a kerített sövényen túlmenjen,
1150 3, III | rossz fiú. Aztán azt mondta, hogy ezt ökörbékának híják; ha
1151 3, III | elkezdett oly kínosan bőgni, hogy én azt soha el nem felejtem,
1152 3, III | Azóta azt képzeltem mindig, hogy az egész nemzetsége azért
1153 3, III | mász, ólálkodik körülöttem, hogy mérgével lefecskendjen.
1154 3, III | Dereglyét hoz magával, s hogy pénzt nem tudok neki adni,
1155 3, III | vész el. Mindennap várom, hogy itt lesz.~– Bárcsak most
1156 3, III | pedig azt gondolá magában, hogy ezt a két embert milyen
1157 3, III | belőle.~Valami arra ösztönzé, hogy egészen élje bele magát
1158 3, IV | birkák, kecskék várják, hogy tejüket átadják a gazdasszonynak;
1159 3, IV | egész éjjel arról álmodott, hogy kertészlegénynek állt be,
1160 3, IV | zsongtak már körülötte. Hogy valaki járt itt már reggel,
1161 3, IV | reggel, azt tapasztalá abból, hogy fekhelye mellé oda volt
1162 3, IV | kelve, nyugtalanul keresi, hogy hol kaphatna egy falatnyi
1163 3, IV | beszélte neki a rózsákról, hogy azok milyen nagyon hasonlítanak
1164 3, IV | mégpedig oly tartósan, hogy évekig el nem veszti a színét;
1165 3, IV | rózsagubancokról azt tartják, hogy a síró gyermek feje alá
1166 3, IV | ahhoz még tudja meg azt is, hogy mikor bennünket az a végveszedelem
1167 3, IV | könyörögtem Brazovicsnak, hogy ne tegyen bennünket végképpen
1168 3, IV | koldusokká, akkor azt gondoltam, hogy ennek az embernek van neje,
1169 3, IV | karommal gyermekemet védtem, hogy estemben őneki ne legyen
1170 3, IV | Azért most azt mondom, hogy hozsánna! És áldott legyen
1171 3, IV | Mit áll útjába a sorsnak? Hogy meri házába fogadni az átkot,
1172 3, IV | arra gondja az Istennek, hogy a megtaposott férgek átkait
1173 3, IV | odamenni?~– Üzlet miatt, meg hogy önnek moggori rózsát hozzak.~–
1174 3, IV | konyhát, s Mihály észrevette, hogy a leány szemei könnyeznek.~
1175 3, IV | asszony azt mondá vendégének, hogy ma nem lesz több dolog,
1176 3, IV | megparancsolta Teréza asszony, hogy „te itthon maradsz addig,
1177 3, IV | bizonyosan azért énekel, hogy a házlakókat figyelmeztesse.
1178 3, IV | akkor mindig az következik, hogy engem kötnek meg, nem ezt
1179 3, IV | semlegességben maradva, nézem, hogy mit csinál.~Tódor bizalmasan
1180 3, IV | s megmutatta Tódornak, hogy milyen szép fehér fogakkal
1181 3, IV | a kezeit; jólesett neki, hogy összepiszkolhatta egy egész
1182 3, IV | szeszfőzdéből, úgy találta, hogy el van állva az útja. Almira
1183 3, IV | Teréza meglepetve látta, hogy Almira nem a veranda előtt
1184 3, IV | tömérdek rózsalevél közé, hogy nem látszott ki belőle;
1185 3, IV | Tódor akkor vette észre, hogy még egy harmadik valaki
1186 3, IV | amit az úgy viszonzott, hogy eltolta magától, s félrefordította
1187 3, IV | eltörik tőle, ha ránézek? – Hogy féltek tőlem!~– Van okunk
1188 3, IV | Ezúttal nem azért jöttem, hogy kérjek tőled valamit. Ellenkezőleg.
1189 3, IV | Iszonyú sok pénzt. Annyit, hogy visszaszerezheted rajta
1190 3, IV | hát gyere be, no. Tudom, hogy éhes vagy: ez a vége a dolognak.~–
1191 3, IV | Tódorkádnak a gyengéjét, hogy mindig kitűnő étvágyam van.
1192 3, IV | hetykeséggel úgy intézte, hogy mikor belép a kis kunyhó
1193 3, IV | ajtóragasztó leüsse a fejéről, hogy aztán elmondhassa:~– Ah!
1194 3, IV | Triesztben? – szólt bele Timár. – Hogy híják?~– Tengeri hajókat
1195 3, IV | tartá szükségesnek elárulni, hogy signore Scaramellinál ő
1196 3, IV | közben mindig gondja volt rá, hogy azt a gyűrűs ujját magasan
1197 3, IV | közben hosszat beszélt arról, hogy milyen szörnyű vállalat
1198 3, IV | fogyaszt el a gyár évenkint. Hogy a közelben már nincs olyan
1199 3, IV | Teréza mama, elmondom hát, hogy miért jöttem ide.~Teréza
1200 3, IV | asszony. – Azt gondolod, hogy majd engem bolonddá teszesz,
1201 3, IV | az erdőt? Mondd el hát, hogy ha ilyen sok szép fa terem
1202 3, IV | Timár nem állhatta meg, hogy ne mosolyogjon. Ilyen merész
1203 3, IV | mint a halálmadár: tudom, hogy valami kétségbeejtő terved
1204 3, IV | van ellenem. Azt te tudod, hogy nekem pénzem nincs, nem
1205 3, IV | Jól van. Eddig azt tetted, hogy dereglyével jöttél, s amit
1206 3, IV | meséket mondani énnekem! Hogy te kincseket kapnál a fákért,
1207 3, IV | bizony, kivágatnád őket, hogy elprédáld potom árért a
1208 3, IV | én is megtanítom neked, hogy mire jó még a török meggyfának
1209 3, IV | gondolhatod. Gondold meg, hogy micsoda ünnepélyes nap van
1210 3, IV | kedves kis Noémim. Tudod, hogy szegény megboldogult szülőink
1211 3, IV | eljegyeztek, s azt hagyták meg, hogy mikor Noémi tizenhat esztendős
1212 3, IV | valamit adnod Noémivel, hogy rangjához illően léphessen
1213 3, IV | leányod. Követelheti tőled, hogy őt kiházasítsd.~Noémi haragosan
1214 3, IV | azután az én gondom lesz, hogy kinek és hogyan tudom eladni.
1215 3, IV | azoknak komolyan mondom, hogy van szilárd vevőjük.~Teréza
1216 3, IV | Hallod-e Tódor; én nem tudom, hogy van-e neked neved napja
1217 3, IV | napja ma, vagy nincs; hanem hogy Noémi nem ezen a napon született,
1218 3, IV | De még jobban tudom azt, hogy Noémi téged, ha egyedül
1219 3, IV | a székről, de nem azért hogy elmenjen, hanem azért, hogy
1220 3, IV | hogy elmenjen, hanem azért, hogy a széket keresztbe fordítsa,
1221 3, IV | mama. Hanem jut-e eszedbe, hogy ha csak egy szót szólok…~–
1222 3, IV | szólhatsz, ő már mindent tud.~– Hogy ez a sziget nem a tied.~–
1223 3, IV | Bécsben, akár Sztambulban.~– Hogy minket koldusokká és földönfutókká
1224 3, IV | hátravetve fejét.~– Azt, hogy följelentse valahol e sziget
1225 3, IV | sziget létezését és azt, hogy azt önkényt elfoglalta valaki.~–
1226 3, IV | Bécsben, mind Sztambulban, hogy itt egy névtelen puszta
1227 3, IV | mind a sztambuli kormányt, hogy e szigetet nekem kilencven
1228 3, IV | tartá, mintha attól félne, hogy ha szája hallgat, a szíve
1229 3, IV | szólt Mihály –, láthatja ön, hogy kilencven esztendeig önnek
1230 3, IV | ügyeibe beleártani?~– Az, hogy én őt szeretem! – kiálta
1231 3, V | kellett.~Miért tette azt, hogy keblére vesse magát, hogy
1232 3, V | hogy keblére vesse magát, hogy azt mondja: „én szeretem
1233 3, V | Lehetetlenné akarta tenni, hogy az őt még nejének óhajtsa?~
1234 3, V | gyermeknek fogalmai arról, hogy mi a világi illem, mi a
1235 3, V | anyám, maga mondta azt, hogy neki nincs senkije, miért
1236 3, V | hallotta életében azt a szót, hogy őt szereti valaki.~Szereti
1237 3, V | kezét a leány vállaihoz, hogy magához szorítsa őt, és
1238 3, V | nyugtatott fejét ingatva, inte, hogy való az. Mihály Terézára
1239 3, V | anyja felé, mintha kérné, hogy ne árulja el jobban.~Mihály
1240 3, V | azon vette észre magát, hogy egyre erősebben szorítja
1241 3, V | Lehajolt a leány homlokához, hogy azt megcsókolja. És érzé
1242 3, V | illatozó föld összeesküdött, hogy őket elbűvölje, a kelő érzelem
1243 3, V | midőn eljutott, akkor látta, hogy e paradicsom fáin számára
1244 3, V | most itt szemébe mondják, hogy szeretve van. Mindenki mondja,
1245 3, V | nagyon szeret, úgy szeret, hogy meg fog halni bele”.~…Ne
1246 3, V | teszesz te most itt? Tudod-e, hogy mit csinálsz te most? Lopsz,
1247 3, V | Amíg majd ő is elfelejté, hogy három napig azt hitte, hogy
1248 3, V | hogy három napig azt hitte, hogy neki is szabad boldognak
1249 3, V | tőle.~Nem is unszolták, hogy maradjon; egészen rendén
1250 3, V | maradjon; egészen rendén volt, hogy búcsút vegyen már; hiszen
1251 3, V | Vidd magaddal a fegyverét, hogy Almira meg ne támadja érte.
1252 3, V | csónakáig.~Ő biztatta még, hogy kísérje el Mihályt a csónakáig.~
1253 3, V | mért nem mondod nekem, hogy „te”?~A leány lesüté szempilláit,
1254 3, V | ingatta.~– Mondd nekem, hogy „te!” – súgá Mihály.~A leány
1255 3, V | akarod nekem azt mondani, hogy „te”? Egyetlen szótag az.
1256 3, V | tudta neki azt mondani, hogy „te”.~– No, hát Isten önnel,
1257 3, VI | átadta csónakját Mihály, hogy viselje gondját addig, amíg
1258 3, VI | az a kedélyállapota volt, hogy a tornázást óhajtsa.~Erősebb
1259 3, VI | eszedre! Nem vagy már gyermek, hogy szenvedélyeid játsszanak
1260 3, VI | férfiúi hiúságodnak az, hogy van egy ifjú leány, kit
1261 3, VI | tudná, amit te magad tudsz, hogy te is csak egy csaló vagy.
1262 3, VI | neked adja az egész lelkét; hogy felelsz meg róla? – Hogy
1263 3, VI | hogy felelsz meg róla? – Hogy hozod ki őt azon balsorsból,
1264 3, VI | számára?~… És még egy akadályt hogy fogsz elhárítani az utadból:
1265 3, VI | megeskettek veled, a szeretetben. Hogy menekülsz meg tőle? Vagy
1266 3, VI | soha? Közel negyven éve, hogy egyebet nem teszek, mint
1267 3, VI | egész nap fáradok… miért? Hogy másoknak nyugalmuk legyen,
1268 3, VI | Érdemetlen vagyok-e arra, hogy egy nő szeretni tudjon?
1269 3, VI | nem lehet. Szeret azóta, hogy legelőször meglátott.~…
1270 3, VI | megszólalt újra:~… Igaz, hogy most semmi örömed nincsen
1271 3, VI | De hát ki mondja azt, hogy szeretni vétek, s hogy szenvedni
1272 3, VI | hogy szeretni vétek, s hogy szenvedni erény? Ki látta
1273 3, VI | feje elé, s úgy remegett, hogy minden tagja rázkódott bele.~–
1274 3, VI | Kezdj másikat. Akarod-e, hogy én számodra szerezzek valami
1275 3, VI | Három-négyszáz forinttal.~– Mondjuk, hogy ötszáz forint volt. Volna
1276 3, VI | senki szigetéről a fákat, hogy pénzt kapjak. Teréza kitalálta
1277 3, VI | nyereményből. Öntől függ, hogy az mentül több legyen.~Krisztyán
1278 3, VI | szokva a komédiajátszáshoz, hogy mikor igazán meglepte a
1279 3, VI | nem bírta kifejezni; félt, hogy azt is komédiának veszik.~–
1280 3, VI | Semmi okom sincs rá, hogy itt és most önnel tréfáljak.
1281 3, VI | Már most ért ön engem. Hogy komolyan tettem önnek ez
1282 3, VI | akkor tudnia kell önnek, hogy a legelső találkozásnál
1283 3, VI | teremtett. Engedje nekem, hogy ha önnek valaha levelet
1284 3, VI | mely őt eltakarta előle, hogy nem láthatá többé, leveté
1285 3, VI | Teréza utána ment már, hogy fölkeresse, aztán ő is leült
1286 3, VI | fűbe, s elővette kötését, hogy dolgozzék valamit.~Egyszer
1287 3, VI | nagyon fájt a szívének, hogy mért nem mondta neki azt
1288 3, VI | mondogatá magában, de úgy, hogy más is meghallhatta –, Brazíliába
1289 3, VI | Magyarországból. Hiszen tudom én, hogy mi az a Brazília! Tiszteletes
1290 3, VI | küzdött ő azzal a vággyal, hogy miért ne lehetne egy magyar
1291 3, VI | Noémi volt az oka. Arra, hogy rögtön hozzákezdjen a tervéhez,
1292 3, VI | volt már; fő dolog volt az, hogy Timár az egész földtekét
1293 3, VI | ember közé.~Akik látták, hogy heteken át micsoda sietséges
1294 3, VI | munkát végzetett Timár, hogy utazott egyik malomtól a
1295 3, VI | onnan megint a hajóihoz, hogy sietteté azokat, amint meg
1296 3, VI | rögtön a továbbmenetelre, hogy ügyelt fel saját maga minden
1297 3, VI | kereskedést!~(Tudták volna csak, hogy miben kereskedik!)~Három
1298 3, VI | kereskedik!)~Három hét telt bele, hogy az első hajó, tonnára vert
1299 3, VI | csak el sem ment Triesztbe, hogy megnézze a hajóját, mikor
1300 3, VI | legelőször is az lepte meg, hogy a levélben pénz van. Egy
1301 3, VI | Nem annak örülsz te most, hogy egy embert megszabadítottál,
1302 3, VI | megszabadítottál, hanem hogy egy embertől megszabadultál!
1303 3, VI | annak fogod hírét venni, hogy hajódat az óceánon előfogta
1304 3, VI | veszteségre, hanem arra gondolsz, hogy ott a La Plata és az Amazon
1305 3, VI | megtörténhetik az vele, hogy a könnyelmű, heves vérű
1306 3, VI | megint oly ingerült volt, hogy mindenkibe beleveszett a
1307 3, VI | őrüléshez közelít, s azon kezdi, hogy házától elfut. Máskor meg
1308 3, VI | Egyik nap azt határozta el, hogy visszamegy hozzá; a másik
1309 3, VI | a másik nap megint azt, hogy el fogja őt felejteni örökre.~
1310 3, VI | napon aztán rávette magát, hogy megtér okos embernek, dolgai,
1311 3, VI | felbontogatni.~Az lett belőle, hogy mire végigolvasott egyet,
1312 3, VI | végigolvasott egyet, elfelejtette, hogy mi volt az elején.~Mindig
1313 3, VI | szemekből akarta olvasni, hogy mi van azokba írva.~Egyszer
1314 3, VI | Legelőször is az lepte meg, hogy íróasztala kulcsa hullott
1315 3, VI | kulcsot, akkor meglehet, hogy kutatott is a fiókban. A
1316 3, VI | oly előrevigyázó volt, hogy egyes műremekeket nem bocsátott
1317 3, VI | arcképét; abból megtudta, hogy ez ékszer az apjáé volt;
1318 3, VI | apjáé volt; arról rájött, hogy apja kincsei Timár kezébe
1319 3, VI | történetet legombolyíthatá: hogy lett Timár gazdag emberré,
1320 3, VI | Timár gazdag emberré, s hogy vette meg Timéát a saját
1321 3, VI | Ott már el van árulva, hogy kicsoda.~– Mármost lehet
1322 3, VI | Most már el volt határozva, hogy vissza fog menni a szigetre.~
1323 3, VI | Timéának, melyben fölkérte őt, hogy minden levelét, mely hosszas
1324 3, VI | neki íróasztala kulcsát, hogy ha okmányokat, szerződéseket
1325 3, VI | tromf.~Mikor azt érezte, hogy titkához közel járnak, sietett
1326 3, VI | mindegyiknek megmondva, hogy hosszú időre el fog utazni,
1327 3, VI | fog utazni, de azt nem, hogy hová. Minden őt érdeklő
1328 3, VI | parasztszekéren. Azt akarta, hogy nyomát veszítsék, azért
1329 3, VI | ügyelt; el volt határozva, hogy a szigetre átmegy.~Pedig
1330 3, VI | elég ok lett volna arra, hogy visszaforduljon maga is.~
1331 3, VI | akarat vitte most már előre.~Hogy lemaradt szekeréről, megindult
1332 3, VI | rőzsekunyhóra, s elhatározta, hogy ott megmarad éjszakára.
1333 3, VI | szolgált neki az a pisztoly, hogy fatalizmusában megerősítse.
1334 3, VI | ünnepély ez itten.~És akarja, hogy így legyen; most már akarja.~
1335 3, VI | Gyermekkorától ahhoz volt szokva, hogy minden reggel, minden este
1336 3, VI | keresztülment, az volt a menedéke, hogy imádkozott. Hitt az Istenben,
1337 3, VI | volt zárva, azt betörte, hogy hozzájusson az evezőihez
1338 3, VI | csáklyájához. Látta a hasadékon át, hogy azok oda vannak betéve.~
1339 3, VI | ellenkező szél is azt akarta, hogy visszakergesse a partra,
1340 3, VI | volt attól a gondolattól, hogy talán Noémi most veszélyben
1341 3, VI | Magasra fel kellett hatolnia, hogy onnan azután víz mentében
1342 3, VI | többé, nem ügyel rá senki, hogy kivonja a partra. Ők csak
1343 3, VI | is, még akkor is mondják, hogy „te, te, te!”~Körül az ősparadicsom.
1344 3, VII | Áldás lesz-e rajtam azért, hogy téged szeretlek? Micsoda
1345 3, VII | néhanapján fölemlíté Timár előtt, hogy sok dolga múlhatik most;
1346 3, VII | nagy szüksége volt arra, hogy egész nap árkot ásson, cölöpöket
1347 3, VII | mondta volna neki itten, hogy ne menjen el; hiszen tudták,
1348 3, VII | menjen el; hiszen tudták, hogy dolga van odakünn a világban;
1349 3, VII | természetesnek találták, hogy Mihály elkészüljön már a
1350 3, VII | Noémi csak arra kérte, hogy azokat a ruhákat, amiket
1351 3, VII | Megvesztegette a gyümölcskufárokat, hogy maradjanak ott még egy napig.~
1352 3, VII | este akartak elindulni, hogy hűssel utazhassanak odább.
1353 3, VII | nem sírt. Hiszen tudta, hogy Mihály visszajő. Inkább
1354 3, VII | Inkább arra volt gondja, hogy eleséget készítsen számára
1355 3, VII | azzal fenyegetve Almirát, hogy meglövi.~– Ez az ő fegyvere!~
1356 3, VII | rád lőtt e fegyverrel.~– Hogy hiszed azt?~– Hallottam
1357 3, VII | vetted el!~Timár elbámult. Hogy akik szeretnek, a láthatatlant
1358 3, VIII| Timárnak olyan jólesett, hogy valahára szemtől szembe
1359 3, VIII| akarta senkivel tudatni, hogy honnan és milyen úton érkezett
1360 3, VIII| közül egyet felfogadott, hogy szállítsa el Levetincre.
1361 3, VIII| Az volt az eszmejárása, hogy Levetincen tiszttartójától
1362 3, VIII| körülményre ki kellett terjedni, hogy egy hosszú hazugságot következetesen
1363 3, VIII| kulccsal, megdöbbenve észlelé, hogy belülről a zárban már van
1364 3, VIII| akkor rajta volt a sor, hogy megrémüljön.~Íróasztala
1365 3, VIII| ellentéte. Az ijedelem, hogy titkos útja végén éppen
1366 3, VIII| találja legelőször; az öröm, hogy őt itt találja egyedül,
1367 3, VIII| találja egyedül, s a bámulat, hogy ez a nő itt dolgozik!~Timéa
1368 3, VIII| nők tudnak látni, anélkül, hogy odanéznének.~– Örülök, hogy
1369 3, VIII| hogy odanéznének.~– Örülök, hogy megjött ön már! – szólt
1370 3, VIII| fogott toll nem invitálta őt, hogy még az ajkát is csókolja
1371 3, VIII| Mivelhogy föl nem teheté, hogy megérkezése napját tudhatta
1372 3, VIII| Timéa, azt kellett sejtenie, hogy a nő mindennap így várta
1373 3, VIII| és ki tudja, mióta?~De hogy jön ez a nő ide? De mit
1374 3, VIII| Volt dolga a szappannak, hogy kezeit lemossa. Vajon nem
1375 3, VIII| dolgozott ön ezekkel a kezekkel, hogy így megbarnultak, megkérgesedtek?~
1376 3, VIII| még csak azt sem tudatni, hogy hol jár!~– Kérlek, Athalie! –
1377 3, VIII| veszekedem Levetinczy úrral, hogy olyan soká távol volt. Az
1378 3, VIII| férjtől. Azt más is megteszi, hogy az egyik elmegy Karlsbadba,
1379 3, VIII| spanyol nyelvtant magolni, hogy az angol, spanyol ügynökökkel
1380 3, VIII| számára terítve.~Alig várta, hogy a villásreggelinek vége
1381 3, VIII| Timéa ismét felkérte Timárt, hogy menjen át vele az irodába.
1382 3, VIII| Mihály azon gondolkozott, hogy minő mesét gondoljon ki,
1383 3, VIII| üzletének állása azon idő óta, hogy ön annak vezetését rám bízta.~–
1384 3, VIII| vezette?~– Én úgy értettem, hogy ön ezt kívánta tőlem. Megértettem
1385 3, VIII| Megértettem önnek a leveléből, hogy ön egy nagyszerű új vállalatot
1386 3, VIII| kereskedést külföldre. Úgy láttam, hogy itt önnek nemcsak a vagyona,
1387 3, VIII| üzlethez; hanem azt gondoltam, hogy itt minden tudománynál többet
1388 3, VIII| tudósítások után én azt gondoltam, hogy ön ezt tenné. Meg kell ragadni
1389 3, VIII| azt a megnyert nagy pénzt, hogy el ne szökjék tőle, s ez
1390 3, VIII| megtízszerezve.~– Én azt hittem, hogy ön is így cselekedett volna! –
1391 3, VIII| intézkedésem helyességét, hogy amint mi e vállalathoz nagyobb
1392 3, VIII| kell készítenünk a lisztet, hogy az amerikait legyőzzük.
1393 3, VIII| gyönge nő éjt-napot áldozott, hogy roppant üzletének terhével
1394 3, VIII| akar; most azután látta, hogy miből állt Timéának a mulatsága.
1395 3, VIII| akkor meggyőződött róla, hogy ha őneki magának kellett
1396 3, VIII| nem lehetett arra ideje, hogy kinyugodhassa magát.~– De
1397 3, VIII| végzett, Timéa.~– Igaz, hogy a kezdet nehezen ment, hanem
1398 3, VIII| kézszorítás sem magyarázta, hogy „minek maradjunk együtt?”~
1399 3, VIII| magának azt a szerencsét, hogy amint Levetinczy úr megérkezik,
1400 3, VIII| rögtön értesítsék róla, hogy tiszteletét tehesse nála.
1401 3, VIII| imádkozott le az égből; elmondá, hogy ez a lisztüzlet, amit ő
1402 3, VIII| Valami úgy csiklandá belül, hogy nevessen fel hangosan, s
1403 3, VIII| jöttem én erre az ötletre, hogy titeket boldoggá tegyelek,
1404 3, VIII| boldoggá tegyelek, hanem hogy egy ostoba fickót eltávolítsak
1405 3, VIII| célzással sürgeté egymást, hogy ideje lesz már elmenni:
1406 3, VIII| főfájása szokott lenni, hogy fél éjszakán át nem alhatik
1407 3, VIII| ha szenvedsz, engedd, hogy ott háljak szobádban, hogy
1408 3, VIII| hogy ott háljak szobádban, hogy melletted legyek, hogy ápolhassalak!”~
1409 3, VIII| hogy melletted legyek, hogy ápolhassalak!”~Nem, nem!
1410 3, VIII| Nem, nem! Attól félt, hogy álmában ezt a nevet találja
1411 3, VIII| hárman úgy vigyáztak magukra, hogy le ne találják álomra hunyni
1412 3, VIII| asszony azzal fogadta őket, hogy ő már megőszült az egyedüllétben.
1413 3, VIII| kulcsát.~Azt már tudta Mihály, hogy Timéa a fiókot felnyitotta,
1414 3, VIII| Timéa a fiókot felnyitotta, hogy egy szerződést kikeressen
1415 3, VIII| titka, mely abból állt, hogy a kulcsot jobbra is, balra
1416 3, VIII| azt nem tudta a kezelő, hogy mely ponton kell a nyitást
1417 3, VIII| aztán következik a kérdés: hogy jutottál hozzá? Azt a „megszerzőnek”
1418 3, VIII| mindent.~Tudni fogja azt, hogy Timár az ő apjának kincseit
1419 3, VIII| gyanút is költheti lelkében, hogy itt is Timár keze működött.~
1420 3, VIII| alatt Törökországban jártam. Hogy mit tettem ott, azt majd
1421 3, VIII| mintha itt volna az idő, hogy ezt a hálarebegő ajkat megcsókolja,
1422 3, VIII| Csodálatos egy asszony ez, hogy mikor kezében volt a kulcs,
1423 4, I | nevezik azt egymás között, hogy üzleti ügy.~Levetinczy úr
1424 4, I | az megengedheti magának, hogy mikor az ékszerárus-boltba
1425 4, I | mindenki azzal faggatja, hogy hát neki van-e már valami
1426 4, I | s tovább adják a titkot, hogy Timár azon szerencsétlen
1427 4, I | azon kapja rajta magát, hogy szinte elárulta, miről gondolkozik.
1428 4, I | Timéa szemei elárulják, hogy főfájásban szenved, azt
1429 4, I | maradhat észrevétlen az, hogy Timár, amióta visszaérkezett,
1430 4, I | volt. Mindenkinek feltűnik, hogy milyen jó színben van. Ennek
1431 4, I | Athalie nem tűrheti azt, hogy valaki boldog legyen ennél
1432 4, I | hírnevet Dél-Amerikában, hogy most még a benn termelt
1433 4, I | következése megint az lett, hogy Timár megkapta a királyi
1434 4, I | hazájának tett szolgálatokért.~Hogy nevetett az a gúnyolódó
1435 4, I | bíbort is úgy találták fel, hogy egy szerelmes pásztor kedvesének
1436 4, I | nyelvét, nem állhatá meg, hogy el ne mondja a nagyságos
1437 4, I | a nagyságos asszonynak, hogy biz ő, mikor legelőször
1438 4, I | kisasszonyt, sohase hitte volna, hogy ilyen derék asszonyság váljék
1439 4, I | milyen véges az emberi elme! Hogy jóra fordult minden! Milyen
1440 4, I | imádkozzák alá az égből, hogy számára valami új vendéget
1441 4, I | Hanem hát ki tehet róla, hogy a nagyságos úrnak tűz van
1442 4, I | volna arra a gondolatra, hogy Brazíliába lisztet küldjön
1443 4, I | megbolondult ez a mi urunk, hogy lisztet küld a föld túlsó
1444 4, I | irónia volt Mihály számára, hogy nem hagyhatta szó nélkül.~–
1445 4, I | amit tudok. Én tudom jól, hogy a nagyságos úr hol volt
1446 4, I | ijedtség. Tudná ez az ember, hogy ő hol volt? Az rettenetes
1447 4, I | a nagyságos asszonynak, hogy hol volt a nyáron a nagyságos
1448 4, I | nem volt szabad elárulnia, hogy őt az ittas fecsegő szavai
1449 4, I | máskor meg ne engedje neki, hogy akkora vargabetűt tegyen
1450 4, I | fejét merte volna rátenni, hogy igaz.~Ekkor aztán Timár
1451 4, I | magyarázni titkolózását, hogy a kegyes hazugságok egy
1452 4, I | akarja Timéát búsítani azzal, hogy ő oly veszélyes útra vállalkozik,
1453 4, I | olyan valószínűvé tenni, hogy még Athalie is higgyen benne.~
1454 4, I | a női szívet. Tudta jól, hogy Timéa mit érez, mivel küzd
1455 4, I | pénzszerzésbe. Így tesz a nő, hogy szerencsétlen szenvedélyét
1456 4, I | sokkal inkább illik-e ahhoz, hogy fájó szívével ő is egy másik
1457 4, I | ami lelkének meleget ád?~Hogy jöhetett volna Athalie arra
1458 4, I | arra a vakmerő gondolatra, hogy éppen a férfi volt az, ki
1459 4, I | akiknél abból áll a szerelem, hogy gyémántokat adnak, s azokat
1460 4, I | Timár pedig alig várta már, hogy a tél elmúljék, s nyíljék
1461 4, I | tavasz.~No természetesen, hogy a malmok ismét megkezdhessék
1462 4, I | rábeszélte Mihály Timéát, hogy ne rontsa az egészségét
1463 4, I | tőle senki. Hihető volt, hogy ismét átmegy Dél-Amerikába,
1464 4, I | hazugságot fog mondani, hogy Egyiptomban vagy Oroszországban
1465 4, I | azután engedelmet kért tőle, hogy kinézhessen a konyhába,
1466 4, I | kapubálvány.~Timár menté magát, hogy ő egy szóval sem állította
1467 4, I | megfenyegeté, és azt mondá, hogy rossz a világ.~– Pedig hát
1468 4, I | énnekem valaki a bibliából, hogy a rossz világnak igaza van.~
1469 4, I | sem vállalkozott volna rá, hogy azt kimutassa.~– Nem volt-e
1470 4, I | volt.~Mihály is bizonyítá, hogy az volt.~– Vagy vegyük Jákób
1471 4, I | zsoltáron keresztül énekli, hogy ő milyen szent ember! Hát
1472 4, I | aztán ki kívánhatja azt, hogy valaki bölcsebb legyen bölcs
1473 4, I | éppen nem sejtette azt, hogy ő most útleveleket oszt
1474 4, I | Noémihoz.~Fél éve múlt, hogy nem látta őt.~Minden gondolatja
1475 4, I | és álmában.~Alig várta, hogy megvirradjon, felkelt már
1476 4, I | nagyon jó munka a Dunától, hogy ezt a pagonyt úgy szélesíti
1477 4, I | világosan látta Mihály, hogy ott egy egész hosszú facsoport
1478 4, I | S még azután ő kérdezé, hogy miért hozza magával ezt
1479 4, I | megláttam! – szólt Mihály, hogy komorságát igazolja.~-–
1480 4, I | a bölcsőt, és megvárta, hogy Timár odasiessen.~A bölcsőben
1481 4, I | kisgyermek; két arca oly piros, hogy cseresznyeajkait középen
1482 4, I | szemeit.~Mihály azt hitte, hogy most mindjárt megőrül.~Teréza
1483 4, I | nem haragszik ön érte, hogy a szegény csempésznő árváját
1484 4, I | Isten küldte őt nekünk.~Hogy haragszik-e érte? De leveté
1485 4, I | közé, mintha azt mondaná: „hogy kérdez tőlem ez ember valamit!”,
1486 4, I | sírásnak nevezik. Szerencse, hogy vannak, akik megértik azt
1487 4, I | mondta Noémi Mihálynak, hogy most már menjen ki a szobából,
1488 4, I | neki nem szabad megtudnia, hogy a szegény csempésznő árvája
1489 4, I | azt az egyet nem tudja, hogy lehetne a régi világból
1490 4, I | Angelosz” eredetiben azt teszi, hogy „küldött”. Egy más világ
1491 4, I | neki hozzá, míg elhitte, hogy ez nem álom. Hogy ez a kis
1492 4, I | elhitte, hogy ez nem álom. Hogy ez a kis kunyhó, félig fából,
1493 4, I | azután gondolkozott róla, hogy mi lesz ebből.~Körüljárta
1494 4, I | Hisz akkor megtudnák, hogy ki vagy, s megvetnének érte. –
1495 4, I | Noémi pedig azzal felelt, hogy összecsókolta a kis Dódi
1496 4, I | egy embernek való: tudja, hogy az öreg fűrésznek két nyele
1497 4, I | segíthetek-e én neki? Azt hiszitek, hogy nekem nincs erős karom?~
1498 4, I | inge ujját egész vállig, hogy karjával eldicsekedhessék.
1499 4, I | hegyéig, s aztán azt mondta, hogy „jó lesz”.~– Óh! mi együtt
1500 4, I | Noémi azzal vigasztalta, hogy az asszonyoknak sohasem
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2490 |