Part,  Chapter

1501     4,  I   |                  három fa le volt vágva, hogy egyiket a más kettőre lehetett
1502     4,  I   |                  rá.~Mihály megérte hát, hogy megtanulja, mi sorsa van
1503     4,  I   |                 a férj arcát kötényével, hogy a legyek ne háborgassák,
1504     4,  I   |                  amivel kieszközli nála, hogy ne sírjon addig, míg a favágó
1505     4,  I   |              ülnek, fenekéig iparkodnak, hogy jó idő legyen holnap, s
1506     4,  I   |              aztán elbeszélik egymásnak, hogy mit csinált ma egész nap
1507     4,  I   |                  nem kérdezik egymástól, hogy „szeretsz-e?”~Mihály belejött
1508     4,  I   |              lett belőled ilyen nagy úr, hogy nyaratszaka elmaradhatsz
1509     4,  I   |               nem mesélte el neki aztán, hogy mi módon lett őbelőle olyan
1510     4,  I   |              lett őbelőle olyan nagy úr, hogy itt most fát fűrészelhet
1511     4,  I   |               ment a mesemondásban soha, hogy saját magáról beszélt volna
1512     4,  I   |           sürgetőbb kíváncsiságot azzal, hogy a dologhoz látott, s ha
1513     4,  I   |                  ez ellen védelmet, azt, hogy ha lefeküdt, elalszik, s
1514     4,  I   |              töltött, lassankint rájött, hogy az még sincsen annyire elrejtve
1515     4,  I   |                elrejtve az emberek elől, hogy senki se tudna róla.~Egy
1516     4,  I   |                  Timárt gyakran meglepé, hogy egy-egy csónakot, dereglyét
1517     4,  I   |               Jöttek és mentek, anélkül, hogy ösvényt tapostak volna a
1518     4,  I   |                 Mikor Almira jelt adott, hogy idegen közelít, olyankor
1519     4,  I   |           megőrzik titkait, mert tudják, hogy a tábororvos, gyógyszerész
1520     4,  I   |          mehetnek a bíróhoz. Tudják jól, hogy ott vádlót, vádlottat kalodába
1521     4,  I   |           istenirgalom gyógyító tudatát, hogy kibékíti őt önmagával.~Néha
1522     4,  I   |                   Azt is tudja mindenki, hogy pénzt nem talál nála, még
1523     4,  I   |               kapzsiságnak sincs oka rá, hogy ellensége legyen.~Timár
1524     4,  I   |                 Timár meggyőződött róla, hogy olyan helyre jutott, mely
1525     4,  I   |              munkáját, nem tartva attól, hogy egyszer megtudja valaki
1526     4,  I   |                 megtudja valaki odakünn, hogy Levetinczy Timár Mihály,
1527     4,  I   |                 meg tollkését veszi elő, hogy fűzvesszőből ernyőt faragjon
1528     4,  I   |             micsoda örömei vannak itten! Hogy lesi el a legelső szót,
1529     4,  I   |               kicsi kis ügyetlen ajkait, hogy ezt a szót eltalálja:~„Apa!”~
1530     4,  I   |                eltalálja:~„Apa!”~Persze, hogy ezt a szót tanulja meg leghamarább.~
1531     4,  I   |               leghamarább.~Azt gondolja, hogy ennek úgy kell lenni. –
1532     4,  I   |                  ennek úgy kell lenni. – Hogy ez az ember, aki őrá úgy
1533     4,  I   |                 más.~Mit tudhat ő arról, hogy ő szegény csempésznek fia,
1534     4,  I   |              volt Mihály a vállalatával, hogy a diófagerendákat öregéből
1535     4,  I   |                 Noéminak azt válaszolta, hogy ért hozzá. Nem tudta, hogy
1536     4,  I   |               hogy ért hozzá. Nem tudta, hogy mit csináljon tovább.~Az
1537     4,  I   |           természetes dolognak találták, hogy ilyenkor Timárnak őket el
1538     4,  I   |            képzelni. Timéa is azt hitte, hogy Mihálynak olyan üzlete van,
1539     4,  I   |              Azzal nem vádolhatta magát, hogy ne lett volna következetes.
1540     4,  I   |                húzás után jött elő vele, hogy a véletlen százezret felvegye,
1541     4,  I   |                kezdjen vele?~Azt kezdte, hogy hozatott a Székelyföldről
1542     4,  II  |                alkalmat adott neki arra, hogy egypár híres bécsi orvost
1543     4,  II  |             nyomán abban állapodtak meg, hogy itt éghajlatváltoztatásra
1544     4,  II  |                  szükség, s tanácsolták, hogy Timéa a telet Meránban töltse.~
1545     4,  II  |            modorú mulatólak volt. Tudta, hogy az ilyenekben Timéának öröme
1546     4,  II  |                 s csakugyan úgy találta, hogy Timéának legkedvencebb helye
1547     4,  II  |           visszatért, akkor hozzáfogott, hogy a télen át egy éppen olyan
1548     4,  II  |            szabad azt senkinek elárulni, hogy meglepetés legyen belőle.
1549     4,  II  |                 nem állta volna a titok, hogy ő azt vasárnap esténkint
1550     4,  II  |                  kezébe minden szerszám, hogy beválnék öreg legénynek.
1551     4,  II  |                 farag. És mindezt azért, hogy a feleségét meglepje vele.
1552     4,  II  |           úgyhogy Timéa előre tudta már, hogy mikor haza fog érkezni Komáromba,
1553     4,  II  |        faragómestert meg fogja dicsérni, hogy ez milyen derék, mennyire
1554     4,  II  |                  nővendégek azt mondták, hogy ilyen férjet, mint Timár,
1555     4,  II  |                férfiak pedig azt mondák, hogy nem jó jel az, mikor egy
1556     4,  II  |     gúnymosolygása. Még azt is megteszi, hogy a cotillonban elviszi Athalie-t
1557     4,  II  |                  meg azt, se te, se más, hogy amit a télen csináltam,
1558     4,  II  |          faragómunkát, azt azért tettem, hogy megtanuljam, hogyan kell
1559     4,  II  |                  kérges lett. Találd ki, hogy híják azt, te védördöge
1560     4,  II  |                 orvosi nevezetességeket, hogy Timéa egészsége fölött tanácskozzanak.
1561     4,  II  |            berendezé; gondoskodott róla, hogy Timéa toalettje és úri fogata
1562     4,  II  |             hagyott kezében, arra kérve, hogy azt üresen hozza haza. Athalie
1563     4,  II  |           furfangot kellett kigondolnia: hogy ezeket a ládákat a senki
1564     4,  II  |           halászokat, s azt mondá nekik, hogy szállítsák ezeket át a puszta
1565     4,  II  |              felőle. Mindenki tudta már, hogy ez a szerb és a cernagorca
1566     4,  II  |            akivel csak egy szót váltott, hogy maga körül homályt borítson.~
1567     4,  II  |             Mihály a parton végighaladt, hogy a házhoz vezető ösvényre
1568     4,  II  |         takargatva gondosan nádkévékkel, hogy a téli nedvesség meg ne
1569     4,  II  |               kellett neki csinálni azt, hogy „köd előttem, köd utánam!”~
1570     4,  II  |               közeledett a kis lak felé. Hogy semmi neszt nem hallott,
1571     4,  II  |            hallott, azt jó jelnek vette. Hogy Almira nem ugat, ennek oka
1572     4,  II  |                  nem ugat, ennek oka az, hogy benn hál a konyhában, s
1573     4,  II  |                  s ez ismét azt jelenti, hogy gond van rá, nehogy az alvó
1574     4,  II  |              közelíteni.~Majd úgy látta, hogy a ház leégett, a kormos
1575     4,  II  |               senki. Majd meg azt látta, hogy amint annak ajtaján belép,
1576     4,  II  |                 meg az a rémlátása volt, hogy mikor a kunyhóba lép, kedveseinek
1577     4,  II  |               álmodva, talán kigondolva, hogy mikor Noémi elé fog lépni,
1578     4,  II  |              Levetinczy úr?”~Most aztán, hogy a kis lak előtt állt, minden
1579     4,  II  |                laknak, akik őt szeretik. Hogy tudassa velük megérkeztét?
1580     4,  II  |               tudassa velük megérkeztét? Hogy lepje meg őket?~Megállt
1581     4,  II  |            gyermek lármázott, fecsegett: hogy mit? azt csak ők értették
1582     4,  II  |                szerint annyit jelentett, hogy „nagyon jól van”.~
1583     4,  III |             teljességét, csak az az egy, hogy még egy másik élete is van,
1584     4,  III |              tudna rá valami utat-módot, hogy ettől a másik élettől el
1585     4,  III |                  az iránt, akiről tudja, hogy őt imádja. – És midőn azt
1586     4,  III |                 tudott volna barátkozni, hogy kincseit odavesse a világnak;
1587     4,  III |                tudott kibékülni hiúsága, hogy ez a fehér arcú nő, ki az
1588     4,  III |             olyan szépen összeillesztve, hogy azokat a szél sem járhatta.
1589     4,  III |               iparkodott vele előadatni, hogy mit tanult ma megint. Egy
1590     4,  III |                  Mihály nagyon megbánta, hogy ráütött a Dódi kezére. Kérlelte
1591     4,  III |                láthatá Noémi tekintetén, hogy az egészen meg van rémülve
1592     4,  III |      levetkőzésnél. Aggódva vette észre, hogy Mihály kezei oly hidegek,
1593     4,  III |            kezeit, s azt tanácsolá neki, hogy csak takarózzék be erősen,
1594     4,  III |                   Mihály pedig úgy érzé, hogy annál valami rosszabb közelít
1595     4,  III |               annyira eszméleténél volt, hogy elgondolja, mi lesz abból,
1596     4,  III |             várjon-e az ő visszatértére?~Hogy fog két asszony holtig boldogtalan
1597     4,  III |                 arra is tudott eszmélni, hogy majd ha ő hagymázos önkívületbe
1598     4,  III |               virrasztanak majd fölötte? Hogy fog előttük rémledezni kincseinek
1599     4,  III |               halavány arcú feleségéről, hogy fogja Timéát látni maga
1600     4,  III |             tiszta ésszel arra gondolni, hogy majd nemsokára fog rá jőni
1601     4,  III |              fogja mondani lázrohamában, hogy ő kicsoda.~A testi fájdalmakon
1602     4,  III |              kívül még egy bántotta: az, hogy Dódit miért ütötte meg tegnap.
1603     4,  III |             magához vitetni a gyermeket, hogy megcsókolja.~– Noémi! –
1604     4,  III |                  De már akkor nem tudta, hogy mit akar.~Amint az ágyba
1605     4,  III |               világokban hordta magával, hogy rettegnie kellett a láztól,
1606     4,  III |                  úgy fogom őket nevezni, hogy »híveim«.”~Azután meg palotáiról
1607     4,  III |            palotáiról kezdett beszélni:~„Hogy tetszenek teneked, Noémi,
1608     4,  III |                Dódi. Ugye, olyanok? Kár, hogy olyan magasan vannak. Te
1609     4,  III |                 szokta látogatni. Félek, hogy ránk szakad a boltozat.
1610     4,  III |                   Bohó vagy. Azt hiszed, hogy az, ami a gyémántokban tűz,
1611     4,  III |                imádkozzál. Amíg kibírod, hogy újra lélegzetet végy, én
1612     4,  III |                olyan rettegés fogta elő, hogy felugrott fekhelyéről, és
1613     4,  III |                 nevét kimondani.”~„Nézd, hogy süt be az ablakon a vörös
1614     4,  III |                 holdvilágot. Nem akarom, hogy szemembe nézzen. Hogy közelít
1615     4,  III |            akarom, hogy szemembe nézzen. Hogy közelít egyre felénk! Húzz
1616     4,  III |                  szedi a csörgőkígyókat? Hogy majd mikor visszajön, itt
1617     4,  III |             Noémi, takard el az arcomat, hogy ne lássam!”~Újra változott
1618     4,  III |                  a felhők közül, s nézd, hogy festi be vörös pofáját a
1619     4,  III |            közelében, nem gondolva arra, hogy a hagymáz ragályos. Gyakran
1620     4,  III |                  s az ablakokat leszedé, hogy a szabad lég járhassa a
1621     4,  III |           gyógyítója.~Megmondá Noéminak, hogy a láz emberi számítás szerint
1622     4,  III |           imádkozva a látogató Istenhez, hogy legyen irgalommal szegény
1623     4,  III |                saját magát is beletudva, hogy Mihály megmaradjon. Azt
1624     4,  III |                felgyógyulása attól függ, hogy kedélye nyugton maradjon;
1625     4,  III |                 kis Dódihoz sem ment ki, hogy egyszer megtekintse. Az
1626     4,  III |                  mély álomba szenderült, hogy „a kis Dódi nagyon beteg”.~
1627     4,  III |                 aközben arra hallgatott, hogy a másik szobában alvó nem
1628     4,  III |               Úgy váltották fel egymást, hogy amíg aludt Mihály, addig
1629     4,  III |              akkor neszt adott Noéminak, hogy mire felébredt, már ismét
1630     4,  III |          hazugságokkal kellett tartania, hogy hol járt most.~Mert a betegek
1631     4,  III |                  vannak felőle győződve, hogy az egész környezetük össze
1632     4,  III |           környezetük össze van esküdve, hogy valami hallatlan, égrekiáltó
1633     4,  III |                   el kell szánva lennie, hogy mártír legyen.~Noémi az
1634     4,  III |                  Nem volt szabad sírnia, hogy Mihály a szemein meg ne
1635     4,  III |                  a szemein meg ne lássa, hogy sírt, s azt ne kérdezze
1636     4,  III |                érezte magát; azt mondta, hogy valami húslevest szeretne
1637     4,  III |          felszürcsölte azt, s azt mondá, hogy jólesett.~Noémi mutatta,
1638     4,  III |                 jólesett.~Noémi mutatta, hogy örül.~Akkor aztán Mihály
1639     4,  III |                 Timár észre fogja venni, hogy a szíve milyen nagyot dobbant
1640     4,  III |                  titkolnia Mihály előtt, hogy Dódi beteg, s hazudozni
1641     4,  III |       visszafojtotta a könnyeit szívébe. Hogy nem szakadt meg bele a szíve?~
1642     4,  III |                és gyanakodó.~Észrevette, hogy Noémi ruhájába elöl egy
1643     4,  III |                folyvást azzal vesződött, hogy mit csinál a kis Dódi. És
1644     4,  III |                küldözte ki hozzá Noémit, hogy nincs-e valami baja.~És
1645     4,  III |                nyájas, hízelgő szavakat, hogy Mihályt elámítsa velük: „
1646     4,  III |            visszajött Mihálynak mondani, hogy nincs a kis Dódinak semmi
1647     4,  III |                 felriadt. Azt sem tudta, hogy aludt volt.~– Te Noémi –
1648     4,  III |              Dódi énekelt! Én hallottam, hogy ő énekelt. De milyen szépen
1649     4,  III |               földnek.~Noémi nem akarta, hogy dombot emeljenek föléje.
1650     4,  III |                  mondottam azt Noéminak, hogy amíg fel nem gyógyul ön,
1651     4,  III |                  én olyan ostoba voltam, hogy ez magamtól nem jutott eszembe! –
1652     4,  III |                fogom tőle kívánni többé, hogy hozza ide Dódit. Szegény
1653     4,  III |           végtelen magasba emelé föléje.~Hogy ez el tudott titkolni akkora
1654     4,  III |                 Te nem mertél könnyezni, hogy meg ne lássam, ha sírtál!~–
1655     4,  III |                 neki a csókomat, tudtad, hogy a búcsúcsók volt. Mikor
1656     4,  III |                 volt. Mikor azt mondtad, hogy piperét varrsz magadnak,
1657     4,  III |          teremtés csak azt kívánta tőle, hogy szeresse.~Mihály odavonta
1658     4,  III |             fejfát nem tettem a fejéhez, hogy te ne járj oda hozzá szomorkodni.~
1659     4,  III |               már annyira erejéhez tért, hogy magában elsétálhatott a
1660     4,  III |              Noémi bámulva inte fejével. Hogy nem lehetett azt előle eltitkolni!
1661     4,  III |                 rózsa rávezette. Rájött, hogy ezt most ültették oda.~És
1662     4,  IV  |               Timár egész nap azt tette, hogy e rózsabimbók kifejlését
1663     4,  IV  |             Mihálynak nem jutott eszébe, hogy kérdezzen.~A kedélybetegségnek
1664     4,  IV  |          kedélybetegségnek az a jelleme, hogy csak a múltat látja; és
1665     4,  IV  |            idegekre oly kínzólag hatott, hogy maga is átlátta, ha itt
1666     4,  IV  |                  és Mihály arra gondolt, hogy ültek már azon egyszer négyen
1667     4,  IV  |                nagy távcsövek nincsenek, hogy élő alakot lehessen rajta
1668     4,  IV  |                bizonyosan tudnak felőle, hogy sem víz, sem levegő nincsen
1669     4,  IV  |                mit gondolsz?~– Elmondom, hogy mit gondolok. Sokszor, régebben,
1670     4,  IV  |                arra a gondolatra jöttem, hogy az a lélek, ami így erőszakosan
1671     4,  IV  |                 akiknek nem tetszett az, hogy testük van; ott azután találnak
1672     4,  IV  |                szavára így. Ő nem tudta, hogy saját atyja is öngyilkos
1673     4,  IV  |                  fogja, közel van ahhoz, hogy azzá legyen.~Mihály azt
1674     4,  IV  |               legyen.~Mihály azt mondta, hogy hűvös az éj, menjenek be
1675     4,  IV  |           Noémitól.~Rettenetes bűnhődés, hogy az ember mindig ott lásson
1676     4,  IV  |         félbenhagyott diófa ház mellett, hogy egy tekintetet sem vetett
1677     4,  IV  |              természetesnek találta már, hogy az esztendő egyik felében
1678     4,  IV  |      jókívánságot. Neki élni kell azért, hogy Timéa szenvedjen; mert ha
1679     4,  IV  |                  most még az a gondolat, hogy ez a démon, aki mindkettőjüket
1680     4,  IV  |                 az ő életéért imádkozik, hogy az sokáig tartson, hogy
1681     4,  IV  |                  hogy az sokáig tartson, hogy mind a kettőjük szenvedése
1682     4,  IV  |     értesítésekkel; mindenre azt mondta, hogy „jól van”; aláírta, amit
1683     4,  IV  |                  szobájából, azt mondta, hogy aludni akar, s aztán mindenki
1684     4,  IV  |                 aztán mindenki hallotta, hogy órahosszant szakadatlanul
1685     4,  IV  |                oly komor tekintete volt, hogy senki nem merte megszólítani.
1686     4,  IV  |              után pedig inasát sürgette, hogy miért nem ebédelnek már.
1687     4,  IV  |                ebédelnek már. Elfeledte, hogy már délután van, s hogy
1688     4,  IV  |                  hogy már délután van, s hogy már el is mosogatták a tányérokat.~
1689     4,  IV  |                hozzá, s megkérdezé tőle; hogy valami baja van tán?~– Nincsen
1690     4,  IV  |                   s eltávozott, anélkül, hogy kezét homlokára tette volna.~
1691     4,  IV  |              hallott a háznál. Hallotta, hogy mindenki suttogva beszél,
1692     4,  IV  |                 pedig azon gondolkodott, hogy hová lehetne az embernek
1693     4,  IV  |              ember.~És Mihály tudta azt, hogy ő most aluszik, s ez a vakság,
1694     4,  IV  |             teljes tudatával bírt annak, hogy ő hol álmodik most. Itt
1695     4,  IV  |                  is látni régi házaknál, hogy egy ágyban egész család
1696     4,  IV  |                  Tímár azt is jól tudta, hogy a szobája ajtaját nem zárta
1697     4,  IV  |               most valaki bejönne azért, hogy megölje? És aztán mi különbség
1698     4,  IV  |                különbség volna a között, hogy alszik vagy meghalt?~Ezt
1699     4,  IV  |                Egyszer aztán úgy álmodá, hogy az ajtaját csendesen felnyitják,
1700     4,  IV  |             Mihály, s aztán megretten. – Hogy jössz te ide? – Ha valaki
1701     4,  IV  |            láthat semmit, de azt hallja, hogy valaki leült az ágya szélére,
1702     4,  IV  |                  ide is eljöttél utánam, hogy ápolj? Az nagyon szép tőled,
1703     4,  IV  |                  szélén ülő alak feláll, hogy az óra ingáját megállítsa,
1704     4,  IV  |                  hajolnia az ágyon, úgy, hogy Mihály a hozzáérő alaknak
1705     4,  IV  |              látta Mihály; de tudta jól, hogy az Noémi. Ki lehetne őmellette
1706     4,  IV  |             fényernyőt Mihály arca felé, hogy az éji lámpa szemébe ne
1707     4,  IV  |               Szeretne odahajolni hozzá, hogy megölelje, megcsókolja,
1708     4,  IV  |         nőalakhoz. Többször álmodja azt, hogy fölébredett, s a fantom
1709     4,  IV  |               kezét ágya szélére téve.~– Hogy lehet az? – monda Mihály,
1710     4,  IV  |               Aggódtam ön miatt; féltem, hogy valami baja lesz az éjjel:
1711     4,  IV  |                  közös lett volna; most, hogy a férj szenved, ezt a szenvedést
1712     4,  IV  |              semmi bajom. De azt hiszem, hogy kerülnöm kell azokat, akik
1713     4,  IV  |                  mindennapi lélek volna, hogy azt gyűlölni, megvetni,
1714     4,  IV  |                 amelyre nincsen védelem.~Hogy mondja meg Timéának, hogy
1715     4,  IV  |                Hogy mondja meg Timéának, hogy ki az a Noémi? s hogy mondja
1716     4,  IV  |          Timéának, hogy ki az a Noémi? s hogy mondja meg Noéminak, hogy
1717     4,  IV  |                hogy mondja meg Noéminak, hogy ki az a Timéa?~Ha minden
1718     4,  IV  |               megvetésre méltó az egyik, hogy eltaszíthatná magától? Mért
1719     4,  IV  |           napestig egy helyben, anélkül, hogy valamivel foglalkozott volna.~
1720     4,  IV  |         tanácskozmány eredménye az volt, hogy Mihálynak el kell menni
1721     4,  IV  |               valahová tengeri fürdőkre, hogy a hullám adja neki vissza,
1722     4,  IV  |              aztán azt tanácsolták neki, hogy válasszon valami olyan hideg
1723     4,  IV  |                 hab.~Arra eszébe jutott, hogy hiszen van neki egy kis
1724     4,  IV  |               azóta. Most hát azt mondá, hogy majd ott fogja tölteni a
1725     4,  IV  |            elfeledtek utánajárni: – azt, hogy a nyár végén az egész Balaton
1726     4,  IV  |           kilátás, s pénze is volt elég, hogy tetszését kielégítse. Kis
1727     4,  IV  |        történetesen annyira megbolondul, hogy oda megy lakni.~Negyedórányi
1728     4,  IV  |                  és azt sem tudja senki, hogy miért.~S a Balaton közepén
1729     4,  IV  |            hazaküldte, azon ürügy alatt, hogy elég neki szolgálattételre
1730     4,  IV  |             emberek még arra emlékeznek, hogy a kolostort társzekerekkel
1731     4,  IV  |              eldobták maguktól a testet, hogy ne legyen rajtuk semmi.~
1732     4,  IV  |                valami untalan azt súgta, hogy neki mégis oda kell menni
1733     4,  IV  |                Mihály. Azt nem tudhatta, hogy Timéa mást szeret. Azt nem
1734     4,  IV  |                szeret. Azt nem tudhatta, hogy annyira szeret, hogy a szerelmet
1735     4,  IV  |           tudhatta, hogy annyira szeret, hogy a szerelmet megismerni sem
1736     4,  IV  |             menekülést.~Mikor megtudtad, hogy nem szeret a nő, mert egy
1737     4,  IV  |                 eszményképpé a nő előtt, hogy bátor, férfias alaknak tűnik
1738     4,  IV  |                  miért nem mutattad meg, hogy te is az vagy? Egy éles
1739     4,  IV  |                aztán lettél volna rajta, hogy kiérdemeld, kivívd, s ha
1740     4,  IV  |               sírból jár fel élő arccal, hogy tégedet vádoljon.~És te
1741     4,  IV  |              volna hát annyi bátorságod, hogy most eléje lépj, és azt
1742     4,  IV  |                  félsz valamitől.~Attól, hogy Timéa így fog felelni:~„
1743     4,  IV  |             szenvedek. – Én megesküdtem, hogy önhöz hű maradok. – Én vissza
1744     4,  IV  |               megbukott, s amiről tudja, hogy mégis ott kell neki lakni.~
1745     4,  IV  |                  szerencsében részesült, hogy tanúja lehetett egy égi
1746     4,  IV  |                 Timár el volt rá szánva, hogy megöli magát. Nem jön az
1747     4,  IV  |         találkozott vele, azzal fogadta, hogy mennyire magához jött, milyen
1748     4,  IV  |              magát. Sok ember tudja már, hogy ő őrült, az öngyilkos is
1749     4,  IV  |              Takargatni akarja a titkát, hogy meg ne tudják. Éppen azzal
1750     4,  IV  |             árulja el. Fölteszi magában, hogy okos dolgokat fog beszélni,
1751     4,  IV  |              okos dolgokat fog beszélni, hogy meg ne tudja senki, hogy
1752     4,  IV  |                 hogy meg ne tudja senki, hogy ő bolond; de azok az okos
1753     4,  IV  |                aggasztó, oly rendkívüli, hogy aki látja, borzadva mondja
1754     4,  IV  |                   Úgy csinálta ki Timár, hogy nem fog „az” itthon végbemenni.~
1755     4,  IV  |               előrelátó furfanggal bírt, hogy egy külön alapítványt tett,
1756     4,  IV  |               tett, mely arra való volt, hogy ha Timéa az ő holta után
1757     4,  IV  |                 Ha Noémit is rábírhatja, hogy haljon meg vele, akkor ketten
1758     4,  IV  |         legnagyobb szerencsétlensége az, hogy mindenki arcáról azt véli
1759     4,  IV  |              arcáról azt véli leolvasni, hogy az most ezt gondolja magában: „
1760     4,  IV  |               ismerőse arcán és szavain, hogy valami változást sejtenek
1761     4,  IV  |           sejtenek őrajta magán; hallja, hogy suttognak a háta mögött,
1762     4,  IV  |                 suttognak a háta mögött, hogy integetnek titkos jelekkel,
1763     4,  IV  |                  mikor valahol megjelen; hogy remegnek tőle az asszonyok;
1764     4,  IV  |              remegnek tőle az asszonyok; hogy iparkodnak nyugalmat erőtetni
1765     4,  IV  |                  aztán megtörténik vele, hogy szórakozottságában olyan
1766     4,  IV  |                 s bosszantja végtelenül, hogy miért nem nevetnek hát azon
1767     4,  IV  |               tőle. Még nincsen annyira, hogy felugorjék a helyéből, s
1768     4,  IV  |             előveszik olyanforma vágyak, hogy mikor például Fabula János
1769     4,  IV  |                bír a vágynak ellenállni, hogy a két kezét hirtelen a vicekurátor
1770     4,  IV  |               Igen, Mihály arra gondolt, hogy csak egyetlenegyszer lehetnél
1771     4,  IV  |            bársonysima gyönyörű kebel, – hogy egy szorításával acélmarkomnak
1772     4,  IV  |             magának kellett megindulnia, hogy szekerét fölkeresse, és
1773     4,  IV  |                 a jelenet is jött eléje, hogy egy sötét folyosón egy ajtó
1774     4,  IV  |                 a göndör hajfürtök, hah! hogy alakultak át kígyókká!~Talán
1775     4,  IV  |                  azt követeli a sorstól, hogy ne is lehessen másképp:
1776     4,  IV  |               voltak takarva gyékénnyel, hogy hó, eső be ne verjen.~Mihály
1777     4,  IV  |              világos volt.~Láthatta jól, hogy csak egy ágy van a szobában,
1778     4,  IV  |   Visszakívánkozott hozzánk. Azt mondta, hogy jobb itt, mint az égben.
1779     4,  IV  |                  Terézia azt hitte róla, hogy megőrült. Óh! dehogy őrült
1780     4,  IV  |          hajnalodott.~Noémi azt álmodta, hogy valaki az új házban asztalosmunkát
1781     4,  V   |           ellopta tőle a senki szigetét, hogy azt megint visszaadja neki,
1782     4,  V   |                 a semmi csillagába; hah, hogy örült, hogy vigyorgott minden
1783     4,  V   |             csillagába; hah, hogy örült, hogy vigyorgott minden ördög,
1784     4,  V   |                 vigyorgott minden ördög, hogy tartotta a lehulló elé a
1785     4,  V   |                volt mindig.~Ő tudta jól, hogy mi az ő neve!~És szeretett
1786     4,  V   |              vasegészséggel áldotta meg, hogy semmi meg nem ártott neki.
1787     4,  V   |                nem ártott neki. Ahelyett hogy vénült volna, fiatalodott.
1788     4,  V   |                azt előre kimondta Timár, hogy ezen a házon egyetlenegy
1789     4,  V   |               gyermek. Timár azt mondta, hogy maga fogja őt mindenre megtanítani.
1790     4,  V   |            tanulni.~Timár azt hitte már, hogy ez mindig így fog menni,
1791     4,  V   |                 ez mindig így fog menni, hogy az egészen így van rendén;
1792     4,  V   |                egészen így van rendén; s hogy ezt az életet csak folytatni
1793     4,  V   |                Nyolc éve múlt már annak, hogy Timár legelőször a kis szigetre
1794     4,  V   |                elvisz magával. Én tudom, hogy meghalok. Húsz éve már,
1795     4,  V   |                  meghalok. Húsz éve már, hogy szenvedek abban a bajban,
1796     4,  V   |               sokáig. Egy egész éve már, hogy nem alszom; semmit sem.
1797     4,  V   |                csak az erős akarat tart, hogy le nem roskadok. Ezen a
1798     4,  V   |                  szó az igazi. Te érzed, hogy mi vagy Noéminek, s hogy
1799     4,  V   |                 hogy mi vagy Noéminek, s hogy Noémi rád nézve kicsoda.
1800     4,  V   |              engem? Meghalhatok anélkül, hogy imádsággal alkalmatlankodnám
1801     4,  V   |             háborította mindig. Ő látta, hogy Teréza egészsége hanyatlik.
1802     4,  V   |               gondolt arra a lehetségre, hogy ha egyszer Teréza meg találna
1803     4,  V   |                 mi lenne akkor Noémiból?~Hogy hagyná akkor itt, mint szokta,
1804     4,  V   |                azt az észrevételt tette, hogy bizony talán jó volna annak
1805     4,  V   |           hallott.~Nemcsak arra gondolt, hogy ez a nő Noémi anyja, s egyedüli
1806     4,  V   |                távol van; hanem arra is, hogy az a nő egy nagy lélek volt,
1807     4,  V   |               sors kiválasztott magának, hogy mint Jób prófétán, gyötrelmeinek
1808     4,  V   |              Élete és halála bizonyítja, hogy mit tett, és mit szenvedett.~
1809     4,  V   |                 a gondolatra jött Timár, hogy talán azért hozta őt össze
1810     4,  V   |                 őt össze e nővel a sors, hogy kárpótolja azt nagy szenvedéseiért
1811     4,  V   |         szenvedéseiért éppen őáltala, és hogy mindazon nagy botlásainak,
1812     4,  V   |                lelkében, mely azt mondá, hogy egy nagy örökség száll reá
1813     4,  V   |            viselte.~Noémi még nem tudta, hogy anyja halálos beteg. Teréza
1814     4,  V   |                   Teréza azt mondá neki, hogy szokott baj ez nőknél, kik
1815     4,  V   |   gyümölcskufárnő nem győzött sóhajtani, hogy már csak ideje volna igazán
1816     4,  V   |                  Almira ugatása jelenté, hogy idegen közeledik. Teréza
1817     4,  V   |                 találta a maga részéről, hogy azzal, aki most jön, neki
1818     4,  V   |            áttolni a másik szobába; úgy, hogy mire a főtisztelendő úr
1819     4,  V   |               akarna valakinek nyújtani, hogy azt megcsókolja. Teréza
1820     4,  V   |                     Ismerlek, jó uram, s hogy bűnös vagyok, azt is tudom.
1821     4,  V   |           fecsegő vén banya? Azt kérded, hogy mi hozott e helyre? Te Istentől
1822     4,  V   |                  ismersz?~– Mondtam már, hogy ismerlek. Te vagy az a pap,
1823     4,  V   |          bűnbánatlan. Azért érte a sors, hogy halála után, mint a kutya,
1824     4,  V   |                 ha tehát azt nem akarod, hogy téged is, mint a kutyát,
1825     4,  V   |             állatok hozták hírül hozzám, hogy halálodon vagy, könyörögtek,
1826     4,  V   |             halálodon vagy, könyörögtek, hogy jöjjek ide, oldjalak fel; –
1827     4,  V   |           tanítottad egyetlen leányodat, hogy gyalázatban éljen?~– Mi
1828     4,  V   |                meg nekem a szentírásból, hogy az Isten mikor teremtett
1829     4,  V   |              gyermek atyjának nevez.~– S hogy híják azt az embert?~– Mihálynak.~–
1830     4,  V   |               tudsz felőle?~– Azt tudom, hogy becsületes ember, és Noémit
1831     4,  V   |            hívja-e minden ember a pénzt, hogy „Krisztus”; – ha elfogyott
1832     4,  V   |                   Úgy maradtam a földön, hogy semmit sem hagytak számomra
1833     4,  V   |               tőled, hanem azt kérdezem, hogy ki az az ember, aki itt
1834     4,  V   |                az a gyermek? Lehetetlen, hogy ne tudnád annak az embernek
1835     4,  V   |                   Nagy okai lehetnek rá, hogy azokat őrizze. De én őt
1836     4,  V   |                  nem tudok egyebet, mint hogy szeret, és szerettetik.
1837     4,  V   |                világban.~– Jó szerencse, hogy ezt a szigetet a török szultán
1838     4,  V   |             agyában annál a gondolatnál, hogy ez a főpap eléje fog lépni,
1839     4,  V   |               Hallgass meg még egy szót, hogy meggyőzzelek, mennyire erős
1840     4,  V   |                 az én hitem az Istenben, hogy nem vagyok pogány; nézzed:
1841     4,  V   |                nagy a hitem az Istenben, hogy éjente ezzel a szőnyeggel
1842     4,  V   |              takarózom; pedig tudva van, hogy Brussában négy hét óta dühöng
1843     4,  V   |        válaszoljon. Arra a felfedezésre, hogy az a gyapotszőnyeg Brussából
1844     4,  V   |                  időben, amit úgy hínak, hogy »vénasszonyok nyara«. A
1845     4,  V   |                  kívánom. Én nem akarom, hogy mikor valakinek öröme van,
1846     4,  V   |               világtól, s még nem tudom, hogy Noémit kire hagytam itt.”~
1847     4,  V   |                 Timár azon gondolkozott, hogy most már ezzel a sírral
1848     5,  I   |             Akkor határozta el rá magát, hogy visszatérjen a világba.
1849     5,  I   |                tőle.~Noémi nem is tudta, hogy mi az a tél abban a hazában,
1850     5,  I   |         Új-Szőnynél. A Duna úgy zajlott, hogy nem lehetett rajta átkelni.~
1851     5,  I   |                 Timéához is siet. Azért, hogy elváljék tőle.~El van határozva.
1852     5,  I   |          gondolat bántotta mégis nagyon. Hogy Timéa boldog legyen.~Bár
1853     5,  I   |            ellene valami vádat felhozni, hogy úgy taszíthatná el magától,
1854     5,  I   |                nyújtá eléje fehér arcát, hogy csókolja meg.~Timár azzal
1855     5,  I   |                 azzal szobájába sietett, hogy úti köntöseit felcserélje.~
1856     5,  I   |                 akart elébb tanácskozni, hogy miként kezdhessen válópert
1857     5,  I   |                   Meghagyta cselédeinek, hogy mindenki előtt tartsák titokban
1858     5,  I   |                 s már fogta a kilincset, hogy akárki jön, azt még az ajtóból
1859     5,  I   |              tudhatom.~– Én pedig tudom, hogy ön mit akar.~– Én?~– Nem
1860     5,  I   |               tekintve Athalie arcába.~– Hogy mit akar ön tőlem megtudni,
1861     5,  I   |           kitalálni. Hány éve már annak, hogy az ön házánál vagyok?~–
1862     5,  I   |                  egy éve már azt hittem, hogy a szomorújátéknak vége.
1863     5,  I   |             folyvást. S ön tudhatja jól, hogy senki a kerek földön nem
1864     5,  I   |                   az nem kívánhatja úgy, hogy ön sokáig éljen, miként
1865     5,  I   |            Mindent?~– Igen. Eleget arra, hogy elkárhozzunk mind a hárman;
1866     5,  I   |              majd a saját öt érzékeivel, hogy minek rágalmazzák az oltári
1867     5,  I   |                az oltárrámából a földre, hogy meghallgasson egy városi
1868     5,  I   |           mendemondát, mely azt kürtölé, hogy a délceg őrnagy párbajt
1869     5,  I   |           valakinek úgy szerezni örömöt, hogy abból másnak nagy keserűsége
1870     5,  I   |        könnyeknek az lett a következése, hogy Zófi asszony egy skatulyát
1871     5,  I   |                    Mi volt a dobozban?~– Hogy mi volt a dobozban, az nem
1872     5,  I   |                 érdekes önre nézve, mint hogy mi lehetett a levélben.
1873     5,  I   |                  tudom, mi volt benne.~– Hogy tudja ön?~– Mert a szent
1874     5,  I   |                elmond, – mert tudja jól, hogy azzal, amit nekem elmond,
1875     5,  I   |               cselédtársának, elmondani, hogy mi rosszat mível az asszonya.
1876     5,  I   |            szégyenli ön még magát, uram, hogy velem itt suttog?~– Szóljon
1877     5,  I   |                 tartalma az is lehetett, hogy a kérdező örökre elutasíttatik.
1878     5,  I   |          véletlenül megérkezett… Ejh, de hogy is jöhetett ily alkalmatlan
1879     5,  I   |             menni. Az ember azt hihetné, hogy egy ilyen napon olyan biztosan
1880     5,  I   |                  el van zárolva a város, hogy abba még egy nyughatatlan
1881     5,  I   |                aki egyszer kívül rekedt. Hogy tudott ön éppen ma általjönni?~–
1882     5,  I   |                 őt meglepte? Nem érezte, hogy reszkettek a kezei az ön
1883     5,  I   |                önnek egy rossz tanácsot, hogy hihessen majd saját szemeinek.
1884     5,  I   |               végig rajta.~– Azt hittem, hogy ön férfi. S mikor önnek
1885     5,  I   |              szavakkal fordult Timárhoz, hogy az már kételkedni kezdett
1886     5,  I   |           kezdett benne, s kezdte hinni, hogy amit hallott, az csak mese;
1887     5,  I   |                  közel simult Mihályhoz, hogy keble annak vállát érte,
1888     5,  I   |              olyan közel voltak arcához, hogy lélegzete forróságát érezheté;
1889     5,  I   |               sem jutna eszébe senkinek, hogy a szekrény polcai alá illesztett
1890     5,  I   |             titkos lesbe, s kihallgatta, hogy mit beszélnek azok egymás
1891     5,  I   |              eljár, s azt nem tudhatták, hogy titkaikat az érdekelt fél
1892     5,  I   |                De én kevély voltam arra, hogy lopjak!~– Tehát abból a
1893     5,  I   |                  volt rá szükségem soha, hogy rejtekúton lépjek be hozzá.
1894     5,  I   |                 aluszik, s ön tudja jól, hogy én keresztüljárhatok a szobáján.
1895     5,  I   |                  valami, tán védangyala, hogy ezt a kulcsot dobja bele
1896     5,  I   |               tőrbotot? Ön nem tudhatja, hogy mi fog történni. A Szent
1897     5,  I   |           egyszer aztán felveté a fejét, hogy még valamit kérdezzen Athalie-tól.~
1898     5,  I   |               rejtélyes kulcs bizonyítá, hogy nem álmodott.~Ilyen kínt
1899     5,  I   |             délig; ebéd után azt mondta, hogy a Balatonra megy le, a halászatot,
1900     5,  I   |          bizonyítványa. Rég kívánta azt. Hogy lelkét megnyugtassa, hogy
1901     5,  I   |                Hogy lelkét megnyugtassa, hogy elmondhassa: most már kölcsönösen
1902     5,  I   |            tartozunk egymásnak semmivel! Hogy meg tudja vetni, utálni,
1903     5,  I   |                  is.~Most kezdte érezni, hogy Timéa milyen nagy kincs.
1904     5,  I   |              gondolatnál állapodnék meg, hogy gyilokkal kezében, orozva
1905     5,  I   |                  tagadhatta meg magától, hogy azt a tőrbotot meg azt a
1906     5,  I   |                Itt volt a dicsősége.~Jó, hogy föld alatti sötétség van
1907     5,  I   |                  állt Timárral szemközt, hogy a lámpa teljes fényét arcára
1908     5,  I   |                emelte ajkaihoz a kardot, hogy Timár rettegni kezdett:
1909     5,  I   |              annyira vitte a bátorságot, hogy meg merte fogni e kard markolatát,
1910     5,  I   |               vágni……Ah! ha tudta volna, hogy valaki van itt a közelben,
1911     5,  I   |                  Timár közel volt hozzá, hogy kirúgja maga elől a szentképet,
1912     5,  I   |            méltósággal int az őrnagynak, hogy foglaljon helyet egy széken. –
1913     5,  I   |                kardom kettétörésén múlt, hogy ezt meg nem öltem. E párbajnak
1914     5,  I   |              néhány percnyi találkozást, hogy önnek mindent elmondhassak,
1915     5,  I   |                mely engemet rábírt arra, hogy önnek alkalmat adjak velem
1916     5,  I   |             Tehát ott kezdem, asszonyom, hogy néhány nap óta jár itt a
1917     5,  I   |       katonatisztek vannak. Úgy látszik, hogy nagy világfi s mulatságos
1918     5,  I   |           világfi s mulatságos társalgó. Hogy ki ez ember, azt közelebbről
1919     5,  I   |            Láttam.~– S nem emlékezik rá, hogy valaha azelőtt látta volna
1920     5,  I   |                óta. Pénze, úgy látszott, hogy volt elég. Ittlétének indokát
1921     5,  I   |                 a gyanúra kezdett jönni, hogy ez egy kalandor. Egy este
1922     5,  I   |             embert. Meg kellett tudnunk, hogy egy ember, aki társaságunkba
1923     5,  I   |               szokott mondával állt elő, hogy őneki Levetinczy úrral vannak
1924     5,  I   |                 én arra szántam magamat, hogy egészen kíméletlenül fogok
1925     5,  I   |                  kétkedünk benne méltán, hogy Levetinczy úrnak önnel bármi
1926     5,  I   |                amik kényes természetűek. Hogy ön kicsoda, azt nem tudjuk;
1927     5,  I   |               tudjuk; hanem az bizonyos, hogy Levetinczy úr egy derék,
1928     5,  I   |              hevült annál a gondolatnál, hogy íme a férfi, kit szíve imád,
1929     5,  I   |                   Az őrnagy folytatá, ki hogy Timéa arcát ne sértse tekintetével,
1930     5,  I   |                azt hiszik Levetinczyről, hogy az egy gazdag ember, hogy
1931     5,  I   |                hogy az egy gazdag ember, hogy híre nagy, esze csodálatos,
1932     5,  I   |              híre nagy, esze csodálatos, hogy boldog családapa, hogy hű
1933     5,  I   |                   hogy boldog családapa, hogy hű alattvaló? No, hát én
1934     5,  I   |               hát én megmutatom önöknek, hogy ez az ember, ez a Levetinczy,
1935     5,  I   |                ütést.~– Mindjárt láttam, hogy ez az ember megbánta, amit
1936     5,  I   |              kard van az oldalán, tudja, hogy mit szokás egy ilyen találkozás
1937     5,  I   |                 s olyat vágtam a fejére, hogy összerogyott. Szerencséjére
1938     5,  I   |              csapás közben, s ez okozta, hogy eltörött. Másnap, mint orvosunktól
1939     5,  I   |                   alig volt észrevehető, hogy megcsókolta. Timéa nem vonta
1940     5,  I   |                  találkozást, asszonyom, hogy itt ön előtt eldicsekedjem
1941     5,  I   |                kötelesség; nem is azért, hogy jutalmamat kérjem, amit
1942     5,  I   |              miatt. Asszonyom! Lehető-e, hogy abban, amit amaz ember mondott,
1943     5,  I   |                  a kérdést, lehető-e az, hogy csak egy igaz szó is volt
1944     5,  I   |                ezekben valami lehetőség? Hogy Timár élete azt a rettenetes
1945     5,  I   |           tarthat vissza semmi tekintet, hogy az Isten irgalmára ne kérjem
1946     5,  I   |              Hisz én nem engedhetem azt, hogy ön megsemmisüljön, én nem
1947     5,  I   |                nézhetem azt hidegvérrel, hogy önt magával ragadja együtt
1948     5,  I   |                  biztosíthatom önt róla, hogy az az ember, akárki volt,
1949     5,  I   |                lélekkel mondhatom önnek, hogy Levetinczy úr vagyona között
1950     5,  I   |              vagyonát el nem vette soha, hogy valakinek szemrehányásától
1951     5,  I   |                 legyen kénytelen valaha, hogy valami szerzeményének eredetét
1952     5,  I   |                álltam: ha való volna az, hogy ön szenved, hogy ön nem
1953     5,  I   |               volna az, hogy ön szenved, hogy ön nem boldog, akkor nem
1954     5,  I   |              lágy hangon az őrnagyhoz –, hogy önnek szavait végighallgatám,
1955     5,  I   |          végighallgatám, bizonyítja azt, hogy önt tisztelem. Hagyja meg
1956     5,  I   |                 világot, tudja-e valaki, hogy egy szavam, egy könnyem
1957     5,  I   |                mélyét, a halál országát, hogy engem megmentsen. Mint bohó,
1958     5,  I   |                  hagy, s akkor jött oda, hogy fölvegyen, keblére tűzzön;
1959     5,  I   |                  szeret? Én mondjam azt, hogy gyűlölöm? Én, aki mindenemet
1960     5,  I   |                  legkeserítőbb bántalom, hogy férjem hozzám hűtelen volt,
1961     5,  I   |              férjem hozzám hűtelen volt, hogy mást szeretett, azt mondanám: „
1962     5,  I   |                tőle soha; mert én tudom, hogy mivel tartozom esküvésemnek,
1963     5,  I   |            zokogott.~Timéa elhallgatott, hogy nyugalmát visszanyerhesse.
1964     5,  I   |          rátekintek, azt fogom gondolni, hogy ön nemes lélek, s gyógyulni
1965     5,  I   |                  gyógyulni fogok általa. Hogy ön hosszú évek óta nem szólt,
1966     5,  I   |                 azzal kiengesztelte azt, hogy egykor miért szólt, miért
1967     5,  I   |             szava hangzott, szitkozódva, hogy ki oltotta el a lépcsőházban
1968     5,  II  |                 nem lehet jutni anélkül, hogy az ember valamennyi jegyszedőt
1969     5,  II  |          parancsolva a városkapitánytól, hogy este nyolc órától reggeli
1970     5,  II  |                jégen.~Az ugyan meglehet, hogy amit amaz egyházfejedelem
1971     5,  II  |               volna terjedve a városban, hogy az arany ember késő éjjel
1972     5,  II  |              rátalálnak az üldöző rémek.~Hogy elpirult az alabástrom arc!~
1973     5,  II  |             odáig le kell aláznia fejét, hogy azt az embert, kit gyűlölt
1974     5,  II  |            fölött. Maga fölött! Anélkül, hogy az emelkedett volna.~És
1975     5,  II  |      boldogtalanságának egy oka van: az, hogy Timár „arany ember”.~Bálványozzák,
1976     5,  II  |                 tud senki arra gondolni, hogy őt megcsalja, meglopja,
1977     5,  II  |                   meglopja, meggyalázza, hogy becsülete gyémántjából egy
1978     5,  II  |                   Valami azt súgja neki, hogy ez elől az ember elől jó
1979     5,  II  |                valami.~Majd arra gondol, hogy elviszi Noémit Dódival együtt,
1980     5,  II  |         egyenlítőig: Timár arra gondolt, hogy nagy őrültség volt tőle
1981     5,  II  |          végigtöprenkedni!~Mégis rátért, hogy gyertyát fog gyújtani. A
1982     5,  II  |           lakhelyére; tanúskodva afelől, hogy Timár fél év alatt egyik
1983     5,  II  |                  levélre Timéa írta fel, hogy ő már intézkedett e tárgyban.~
1984     5,  II  |          világrendnek az a hypomocliona, hogy az elkövetett bűn ne legyen
1985     5,  II  |               gyöngéd alapú kedély volt, hogy e túlságos szerencséjének,
1986     5,  II  |                 volna az egészet, azért, hogy azt hihesse, hogy számadása
1987     5,  II  |                 azért, hogy azt hihesse, hogy számadása a sorssal be van
1988     5,  II  |                  van fejezve. De érezte, hogy bűnhődése éppen abban áll,
1989     5,  II  |               bűnhődése éppen abban áll, hogy ennyi gazdagság, hatalom,
1990     5,  II  |                  van ő azok alá temetve, hogy fel ne bírjon kelni arra
1991     5,  II  |                 meghalt, akkor megtudta, hogy mi volt az rá nézve. Most
1992     5,  II  |                 volt, lázálmában látott; hogy elevenen eltemetve fekszik
1993     5,  II  |                  is.~Most jutott eszébe, hogy mikor a lépcsőn lejött,
1994     5,  II  |             szorgalmasnak mutatta magát, hogy a legnagyobb bizalmat kellett
1995     5,  II  |            tantième-je is oly nagy volt, hogy abból nemcsak megélhetett,
1996     5,  II  |                általa elkövetett csalás, hogy az utóbbi években az ön
1997     5,  II  |                liszttel hamisította meg, hogy a forgalmat ezáltal nagyobbítsa,
1998     5,  II  |            belőle a gonosztevő, remélve, hogy kiszabadulásakor majd előveszi: –
1999     5,  II  |                  ennek így lenni? Azért, hogy Levetinczy Timár Mihály
2000     5,  II  |                 tiltott örömei közepett. Hogy ne legyen egy ember, aki