1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2490
Part, Chapter
2001 5, II | Tódort elküldted Brazíliába, hogy ez így fog következni? De
2002 5, II | De igen! Számítottál rá, hogy ezt az embert az alkalom
2003 5, II | tizenöt évig fogod látni, hogy haldoklik előtted. Mert
2004 5, II | magát, tetsző önhízelgéssel, hogy akihez ő hozzáér, az mind
2005 5, II | Timár visszatért asztalához, hogy végigolvassa a tudósítást.
2006 5, II | melyben arról tudósítanak, hogy azon gályáról, melyen fegyencünk
2007 5, II | üldözi őket. Tartok tőle, hogy a mi emberünk is közöttük
2008 5, II | becsukja, akkor eszébe jut, hogy nem gyújtott-e meg valamit
2009 5, III | lehetett mindenütt kelni rajta. Hogy Komáromból Új-Szőnyre át
2010 5, III | számította ki az átkelési tervét, hogy amint a Monostort megpillantja,
2011 5, III | keresni, oly sűrű lett az, hogy nem látott három lépésnyire.~
2012 5, III | azon vette észre magát, hogy a ködben eltévedt. Már több
2013 5, III | Már több egy órájánál, hogy jár; zsebórája háromnegyedet
2014 5, III | éjszakában. Kétségtelen volt, hogy nemhogy közeledett volna
2015 5, III | sem hallott.~Azt hitte, hogy ő most ahelyett, hogy a
2016 5, III | hitte, hogy ő most ahelyett, hogy a Dunán keresztbe haladna,
2017 5, III | s arra határozta magát, hogy félirányt fog változtatni.
2018 5, III | ember éppen azt nem tudja, hogy egy irányban megy-e. Egy
2019 5, III | óra is elmúlt: négy órája, hogy folytonosan a Duna fölött
2020 5, III | a Duna fölött jár. Érzi, hogy fárad. Az éjjel nem aludt,
2021 5, III | városról, vagy a faluból kell, hogy harangszót halljon.~Szép
2022 5, III | irónia az is a sorstól, hogy az istenes harangszó, amely
2023 5, III | leghelyesebb kiszámítás, hogy féljobbot csinálva folytassa
2024 5, III | volt az utolsó reménysége, hogy majd ha megvirrad, akkor
2025 5, III | csak megtudja a napról, hogy merre van kelet. Arról azután
2026 5, III | létére majd tájékozza magát, hogy merre van a Duna folyása.~
2027 5, III | már nagyon jól vigyázott, hogy el ne tévessze a kitűzött
2028 5, III | ért hozzá, akkor látta, hogy az egy malom.~A jégtorlasz
2029 5, III | kínzó ösztön arra vette, hogy menjen be ebbe a malomba.
2030 5, III | malomgép olyan épen állt még, hogy Timár minden percben azt
2031 5, III | minden percben azt várta, hogy előlép egy fehér molnárkísértet,
2032 5, III | jég közé szorult malomban? Hogy jött ide? Minő rejtély maradna
2033 5, III | A köd olyan sűrű volt, hogy nem látott semmit. Nem volt
2034 5, III | zökkent a kocsi, arra ébredve, hogy beszakadt alatta a jég,
2035 5, III | magához, s azoktól megtudta, hogy éppen másnap reggelre készülnek
2036 5, III | Vincellérjét utasította, hogy bort, törkölypálinkát, amennyi
2037 5, III | Timár azt kérdezte tőle, hogy mi előjele van e kecsegtetésnek?~
2038 5, III | Az egyik jó jel az volt, hogy a Balaton korán befagyott,
2039 5, III | A még jobb jel pedig az, hogy Levetinczy úr maga is megérkezett.
2040 5, III | fogadni – mondta Galambos –, hogy holnap kifogjuk magát a
2041 5, III | mert amint veszi észre, hogy a pirityébe került, egyszerre
2042 5, III | az ember azt gondolná, hogy viza. Ezt is megfogjuk holnap.~
2043 5, III | volt reggel: de meglepé, hogy a jégvirágos ablakokon besüt
2044 5, III | eszközeikkel; azt mondták, hogy napfölkeltekor kell megkezdeni
2045 5, III | tudott Istenhez fohászkodni. Hogy énekeljen ő annak, aki mindent
2046 5, III | helyet talált az a gondolat, hogy ami él, az öntudattal is
2047 5, III | csillagok. Ha volna, aki értené, hogy mit beszél most ez a jéglap
2048 5, III | Azok magyarázták meg neki, hogy ennek a támadt résnek a
2049 5, III | sehol másutt nem ismernek; hogy ez nagy veszedelem a keresztülutazókra
2050 5, III | szalmacsutakot téve keresztbe, hogy a jövő-menők jókor meglássák
2051 5, III | olyan nagy a szél ereje, hogy az elvált jég két szélét
2052 5, III | átmérőjű lyukakból úgy, hogy a két nagy nyílás a trapezium
2053 5, III | támasztanak fel élével a lyuk elé, hogy a jégen járók észrevegyék
2054 5, III | most.~Mikor észreveszik, hogy a háló összébb szorítja
2055 5, III | izmos farkával az iszapba, hogy a háló alatt elosonhasson,
2056 5, III | két oldalán.~– Mondtam, hogy nagy fogás lesz ma! – dörmögi
2057 5, III | állat akkorákat lök a hálón, hogy mind a két karom megérzi.~–
2058 5, III | maradék testőrseregének, hogy a végső tusában keresztül
2059 5, III | kellett agyba-főbe verni, hogy leküzdessenek. A hal tűzbe
2060 5, III | lehetett hova állni tőle, hogy az ember el ne csússzék
2061 5, III | azt az egyik legényt úgy, hogy hanyatt esett a jégen; hanem
2062 5, III | a kezében. Azt tartják, hogy amint a vízből kiveszik,
2063 5, III | halpusztító. Az a rossz szokása, hogy csak a saját nemzetbelit
2064 5, III | levelet, s megírja benne, hogy ez volt a fogaskirály. Aki
2065 5, III | ötletet, s biztatást adott, hogy meglesz érte az áldomás.~
2066 5, III | felszólította a halászmestert, hogy csináljon halászlevet, amihez
2067 5, III | akinek tudománya van hozzá, hogy azt utánacsinálni sem lehet.~
2068 5, III | halászlé készül, ugyan a cigány hogy maradna el onnan?~Egyszer
2069 5, III | és tüzes legények, a tánc hogy maradna el onnan? A jég
2070 5, III | csak olyan dáridó támad, hogy hét falura szól. A nádtüzek
2071 5, III | Timár azon veszi észre, hogy őtet is elkapja egy kackiás
2072 5, III | kocsisnak meg lett mondva, hogy legyen készen, mert rögtön
2073 5, III | jégropogást; elhallgatta, hogy milyen közel történt hozzá
2074 5, III | mulatság leírásával; elmondta, hogy milyen jól mulatott, hogy
2075 5, III | hogy milyen jól mulatott, hogy milyen kedvére „kivolt.”
2076 5, III | Még azt is megírta neki, hogy egy szép parasztmenyecske
2077 5, III | rég aludt már. Azonfelül, hogy süket volt, most még a jó
2078 5, III | annyit be talált venni, hogy egészen biztosítva volt
2079 5, IV | alakot…~… És mégis tudja, hogy ki az.~Hideg éjszakán, a
2080 5, IV | alak mondta Timárnak azt, hogy: „Jó estét, uram!”~– Ki
2081 5, IV | kis fogadott fia. Mégis hogy rám ismert szépen.~– Mit
2082 5, IV | viselem, s attól tartok, hogy már majd nem lesz szalonképes.~
2083 5, IV | el vagyok annyira látva, hogy hozzákezdhetek a toalettemhez! –
2084 5, IV | magyarázatot kell önnek adnom, hogy majd egyet-mást, amit meg
2085 5, IV | megigazítva –, emlékezel rá, ugye, hogy te engemet néhány esztendő
2086 5, IV | elküldtél Brazíliába, ugye? Ej, hogy el voltam lágyulva akkor,
2087 5, IV | fogadtalak, s felfogadtam, hogy ezentúl becsületes ember
2088 5, IV | küldtél engemet Brazíliába, hogy én ott becsületes emberré
2089 5, IV | emberré legyek, hanem azért, hogy ne legyek utadban ezen a
2090 5, IV | Nagyon bölcsen kiszámítottad, hogy ha egy ilyen romlott vérű
2091 5, IV | tudott a rémnek arcába nézni, hogy ellentmondjon neki.~Az a
2092 5, IV | Polyva! Számítottál rá, hogy majd lopni fogok belőle,
2093 5, IV | volna azt is a kedvedért, hogy meggebedjek azokban a drága
2094 5, IV | félkrajcárokban beszélnek, hogy annál nagyobbnak lássék
2095 5, IV | reszketett.~– Azt tették velem, hogy levetkőztettek szép gavallér
2096 5, IV | csikód vagy tinód volnék, hogy el ne veszhessek tőled.
2097 5, IV | mennyei gondviselés útjai! Hogy vezeti a szegény szerencsétlen
2098 5, IV | való hálótársam. Csak illő, hogy az ember ilyen hosszú időre
2099 5, IV | híttak téged eredetileg, hogy »Krisztyán«?”~Az öreg rám
2100 5, IV | Hát te, akasztófáravaló, hogy kerülsz ide?” Nekem, természetesen,
2101 5, IV | tiltotta a fiúi tisztelet, hogy hasonló kérdést intézzek
2102 5, IV | okozójához. Mondám neki, hogy elvertem tízmillió reist
2103 5, IV | megjegyzése. Mondám neki, hogy az nem lopja a pénzét, mert
2104 5, IV | a gályára kerül.” Látva, hogy az öregemet nem bírom jobb
2105 5, IV | aztán ő kérdezte:~„De hát hogy hozott téged az ördög össze
2106 5, IV | felé, mint a majom szőre.~„Hogy hítták azt a basát?” mordult
2107 5, IV | homlokára, s azt mondta, hogy „folytasd, mi lett Ali Csorbadzsiból?”~
2108 5, IV | Pancsovánál készen vártuk, hogy elcsípjük; hanem a hajó
2109 5, IV | No hát lásd, te ostoba, hogy igazat mondtam; lopta a
2110 5, IV | mintha most is látnám, hogy sandított felém azokkal
2111 5, IV | szultán. Egyszer én megtudtam, hogy a Nro 132-ik tolvaj: a nagyvezér,
2112 5, IV | a nyakát a khazniárnak, hogy amit az innen-onnan összelopott,
2113 5, IV | fölfedeztem neki a titkot, hogy ő is benne van már a lajstromban,
2114 5, IV | Ali Csorbadzsi azt mondta, hogy minden kincseinek odadja
2115 5, IV | neki, én szeretném tudni, hogy mi az a »minden«, mert én
2116 5, IV | olyan komolyan mondta azt, hogy még most is nevetnem kell
2117 5, IV | azt akkor tudtam volna, hogy az a gyönyörű szép fehér
2118 5, IV | bú-elfelejtésül. – Megengeded, hogy ezt a poharat őnagysága,
2119 5, IV | egyeztünk meg, monda az öreg, hogy Ali Csorbadzsi legdrágább
2120 5, IV | a kincstárába, egyedül, hogy fel ne tűnjék, ha ő maga
2121 5, IV | maga megy oda, s rám bízta, hogy válogassam ki, amiket legértékesebbeknek
2122 5, IV | kihoztam a basához, anélkül, hogy gyanút költöttem volna.
2123 5, IV | elküldött egy gyaloghintóért, hogy látatlanul távozhassam el
2124 5, IV | telt bele egy negyedóra, hogy visszatértem hozzá. Akkor
2125 5, IV | nyert titkot ingyen. De lám, hogy van igazság nemcsak a földön,
2126 5, IV | és meggondolva részedről, hogy a puska csöve feléd van
2127 5, IV | megbékülni azzal a gondolattal, hogy mi joga van a nagy tolvajnak
2128 5, IV | kutya sem ugat rám azért, hogy az őseim hogy szerezték
2129 5, IV | rám azért, hogy az őseim hogy szerezték a nagy vagyont.
2130 5, IV | akiről ki nem sül soha, hogy Timár úr örömeit osztja.
2131 5, IV | is igen szépen hangzik, hogy a többi társak is érthették
2132 5, IV | restelltem volna nézni, hogy haldoklik ott mellettem
2133 5, IV | szitkozódásai miatt elhatároztam, hogy megszököm tőle. Bárha oly
2134 5, IV | különben azzal fenyegetőzött, hogy ha meg akarok szökni mellőle,
2135 5, IV | partra. Ebből is láthatod, hogy énnekem még van valami dolgom
2136 5, IV | kevesebb szándékom, mint hogy visszakerüljek Európába.
2137 5, IV | hasában biztosítva van, hogy nem jut a pokolba, mert
2138 5, IV | nem veheti ki az ördög. – Hogy mint jutottam ehhez a tengerészgúnyához,
2139 5, IV | rendes lakásodat tudtam, hogy majd ott fölkereslek. Nem
2140 5, IV | külföldről,” mondák ügynökeid. Hogy melyik pontján járhatsz
2141 5, IV | megvárlak, míg hazajössz. S hogy az idő ne teljék hiába,
2142 5, IV | tekintettel: talán kitalálod, hogy kicsoda? Társaságában egy
2143 5, IV | sondirozásához”. Egyszer kicsináltam, hogy az öldöklő angyal mellé
2144 5, IV | szívesen vette. Kértem, hogy legyen szabad látogatást
2145 5, IV | madonnáról, s megemlítém, hogy volt szerencsém családját
2146 5, IV | ismerni Törökországban, s hogy meglepően hasonlít az anyjához.~„
2147 5, IV | Arról is hírhedett voltál, hogy milyen példás családi életet
2148 5, IV | rossz kedvem volt, amiatt, hogy mégsem jöttél haza, s a
2149 5, IV | kétkedésemet fejezni ki az iránt, hogy egy emberben ennyi tökéletesség
2150 5, IV | is bántam, mint a kutya, hogy felőled egy tisztelettelen
2151 5, IV | felyül arra is kényszerített, hogy verekedjem meg vele, a te
2152 5, IV | mérges vörösség mutatta, hogy a seb most is gyulladásban
2153 5, IV | Komáromból, mert már meguntam, hogy hazavárjalak. Megállj, mondám,
2154 5, IV | Megállj, mondám, tudom én, hogy hol vagy te! Én tudom azt,
2155 5, IV | hol vagy te! Én tudom azt, hogy miféle külföld az, ahol
2156 5, IV | lett az is, nem a tied, hogy odamentem. Oh! mindig én
2157 5, IV | kidobnak tehelyetted az ajtón. Hogy minek mentem én a senki
2158 5, IV | senki szigetére? Hát annak, hogy téged ott találjalak. Te
2159 5, IV | Kedves kis okos gyermek. Hogy félt tőlem azért, hogy a
2160 5, IV | Hogy félt tőlem azért, hogy a fél szemem így be van
2161 5, IV | sajnáltam, mikor megtudtam, hogy a jó Teréza mama meghalt.
2162 5, IV | ülni a háznál. Azt mondta, hogy fél tőlem ő is, és Dódi
2163 5, IV | hisz éppen azért jöttem én, hogy legyen valaki, aki megőriz
2164 5, IV | te ennek a leánynak inni, hogy ez olyan szép lett? Igazán
2165 5, IV | gyönyörű teremtés lett belőle, hogy az embernek a szíve megmozdul
2166 5, IV | vele. Azt mondtam neki, hogy illik-e a vőlegényére ilyen
2167 5, IV | nevezett, s azt mondta, hogy takarodjam a házából. Én
2168 5, IV | házából. Én azt mondtam neki, hogy elmegyek, de ekkor őt is
2169 5, IV | pofont adott az ábrázatomra, hogy az őrnagytól kapottal kétszer
2170 5, IV | kedveért meg kell mondanom, hogy a másik pofámra adott, mint
2171 5, IV | El van ismerve felőlem, hogy a nőnemnek feltétlen tisztelője
2172 5, IV | vágytam. „No hát megmutatom, hogy azért is velem fogsz jönni,
2173 5, IV | kis Dódit kezénél fogva, hogy magammal viszem.~– Átkozott! –
2174 5, IV | mondok. Nem jól adtam elő, hogy csak ketten voltak a háznál,
2175 5, IV | előrohant az ágy alul, anélkül, hogy valaki hívta volna, s nekem
2176 5, IV | földre, s akkor leszorított, hogy nem bírtam moccanni alóla.
2177 5, IV | Noéminak kezdtem könyörögni, hogy szabadítson meg. Noémi megszánt,
2178 5, IV | a testemen. Most mondd, hogy mit csináljak én teveled,
2179 5, IV | mit csináljak én teveled, hogy ki legyünk egymással egyenlítve?~
2180 5, IV | az ember tudja azt jól, hogy Timár ővele csak játszott,
2181 5, IV | nagylelkű ajánlattal elküldé; – hogy számított az ő rossz hajlamaira,
2182 5, IV | pénzében sáfárrá tette; – hogy csak el akarta őt tenni
2183 5, IV | Ez az ember tudja azt, hogy Timár hogyan gazdagodott
2184 5, IV | Ez az ember tudja azt, hogy Timár megcsalta Noémit,
2185 5, IV | addig gondolkozzál felőle, hogy mit felelj nekem arra a
2186 5, IV | felelj nekem arra a kérdésre, hogy mit csináljak én most teveled?~
2187 5, IV | kapcsolgatta. Még arra is ráért, hogy a szakállát megfésülje,
2188 5, IV | aki meg van vele elégedve, hogy no most már egész gentlemannek
2189 5, IV | volna ugye, ha azt mondanám, hogy „fogat fogért, szemet szemért!”
2190 5, IV | már nem azért üldöznek, hogy a te pénzedet elköltöttem.
2191 5, IV | lábvizek. Attól nem félek, hogy te üldözőimet nyomomba igazítsd.
2192 5, IV | jó barátságunk mellett, hogy egyszer véletlenül valaki
2193 5, IV | én nem mernélek felkérni, hogy töltsd meg még egyszer a
2194 5, IV | lenni? Derogál a társaság! Hogy mi kell nekem? Kérdezzük
2195 5, IV | nekem? Kérdezzük elébb, hogy mi kell a nagyságos úrnak?
2196 5, IV | úrnak az kell, ugyebár, hogy én hallgassak el mindazokkal
2197 5, IV | nagyságos úr! Mondtam már, hogy pusztán pénzzel énrajtam
2198 5, IV | No hát, elvégzem. Látom, hogy a nagyságos úr türelmetlen.
2199 5, IV | Azután természetesen azt, hogy nagyságod engemet azon a
2200 5, IV | Teréza mamától hallottam, hogy ott olyan füvek teremnek,
2201 5, IV | füvészkönyvében olvastam, hogy még a fazékban fővő húst
2202 5, IV | a gondolathoz menekült, hogy itt egy megfélemlett emberrel
2203 5, IV | A legelső tréfa az lesz, hogy elcsípnek, becsuknak, ott
2204 5, IV | kutyalyukban; úgy megnémítanak, hogy senkivel sem beszélsz többet.
2205 5, IV | ha a vádló olyan bolond, hogy pénzért meg nem engedi magát
2206 5, IV | látom. De hát hallgasd meg, hogy milyen furfangos emberrel
2207 5, IV | dolgod! Értsd meg végig jól, hogy tetőtől talpig meg vagy
2208 5, IV | fösvény, akinek tűrnie kell, hogy töviseket vernek a körmei
2209 5, IV | állhatod, hát ordíts fel, hogy „elég!”~Timár a kínzott
2210 5, IV | melyben fölfedezem előtte, hogy Ali Csorbadzsi miket hozott
2211 5, IV | sőt talán onnan is való; s hogy ezek a kincsek, apám leírása
2212 5, IV | megnevezve, kinél kaphatók, s hogy jutottak annak a kezébe. –
2213 5, IV | elrablóját. Ne felejtsd el, hogy hirtelen meggazdagult embernek
2214 5, IV | mit tettél az apjával, hogy jutottál anyjának gyémántos
2215 5, IV | többet is megírtam. Azt, hogy hol vagy te olyankor, mikor
2216 5, IV | amit ő még felőled nem tud; hogy itt a világban nőd van,
2217 5, IV | itt a világban nőd van, hogy te előkelő úr vagy. Hogy
2218 5, IV | hogy te előkelő úr vagy. Hogy őt meggyaláztad, hogy soha
2219 5, IV | vagy. Hogy őt meggyaláztad, hogy soha övé nem lehetsz, hogy
2220 5, IV | hogy soha övé nem lehetsz, hogy csak kéjeidnek áldozod őt
2221 5, IV | olyan bolond nem vagyok, hogy ezeket a leveleket a zsebemben
2222 5, IV | adja. Amint te azt mondod, hogy nem alkuszol, azt mondom: „
2223 5, IV | mondom: „Alászolgája, örülök, hogy volt szerencsém, ajánlom
2224 5, IV | arra fogom kérni a perjelt, hogy ha én egy hét múlva e levelekért
2225 5, IV | olyan nagyon! Hát nem tudod, hogy meg vagy kötözve? Menjünk
2226 5, IV | elbúcsúzol tőle: elmondod neki, hogy el nem veheted, mert tégedet
2227 5, IV | emlékezni fog. De megírod neki, hogy sorsáról tisztességesen
2228 5, IV | Csak nem gondoltad tán, hogy Robinsonnak akarok beállni
2229 5, IV | hajú asszonyokkal: most, hogy Noémi aranyhaját, kék szemeit
2230 5, V | öli meg még gyilkosát sem, hogy önmagát védelmezze. – Timár
2231 5, V | Timár tán azért állt oda, hogy tán majd ez a dühös ember
2232 5, V | beszélni. Éppen mint Athalie. Hogy illenék egymáshoz ez a két
2233 5, V | Elvárj!”~Timár elnézi, hogy távozik ez ember udvaráról.
2234 5, V | már nincs annyi idejük, hogy a zalai partra visszasiessenek;
2235 5, V | maga sem volt nagyobb, mint hogy a nagy panoráma felét eltakarja,
2236 5, V | zenehangot idézett elő, hogy az ember látni vélte a szellemeket,
2237 5, V | mint egy álom, s tudta, hogy most már fel fog ébredni
2238 5, V | tiszteletétől körülragyogva.~Hogy lássa még egyszer azt a
2239 5, V | amelyben az a nő megtudja, hogy ő ellenkezője volt mindannak,
2240 5, V | amit férjében tisztelt? Hogy egész élete egy nagy hazugság
2241 5, V | egy nagy hazugság volt?~S hogy lássa még egyszer Noémit,
2242 5, V | az már tudni fogja azt, hogy ő Timéának férje? Hogy vegye
2243 5, V | hogy ő Timéának férje? Hogy vegye ölébe még valaha Dódit?~
2244 5, V | volt ebben a gondolatban, hogy képes volt távcsövét a fogytán
2245 5, V | hasábokat rakott a tűzre, hogy e maradványokat elrombolja.
2246 5, V | rá minden jámbor lelket, hogy ezt a helyet kerülje. Timár
2247 5, V | feltekintett az égre.~Évek múltak, hogy nem imádkozott. Ez órában
2248 5, V | Ez órában eszébe jutott, hogy lelkét fölemelje hozzá.~„
2249 5, V | Timár lehajolt a hullámhoz, hogy megcsókolja azt, mint ahogy
2250 5, VI | fejedet, súgni akarok valamit, hogy Almira meg ne hallja.~–
2251 5, VI | téged meglőtt. Ha hallom, hogy jön, bekötözöm a kilincset
2252 5, VI | majd akkor megmondom neked, hogy ki az az ember, akit te
2253 5, VI | akit te szeretsz!”~Az, hogy még egyszer visszajön, magában
2254 5, VI | fenyegetés; de mit jelentsen az, hogy majd megmondja, ki az az
2255 5, VI | jó lett volna azt tudni, hogy az asszony kezében veszedelmes
2256 5, VII | magának mondta a nagyságos úr, hogy majd mikor éjjel a rókák
2257 5, VII | emlékeztek többen igen jól, hogy azon az éjszakán egy rövid
2258 5, VII | alszik éjjel, azt is mondá, hogy ő hallotta is azt a rémséges
2259 5, VII | közepett, kétszer egymásután.~Hogy ilyen véletlenül kellett
2260 5, VII | embercsoport azt zúgta felőle, hogy most egy olyan nagy embert
2261 5, VII | fülke elé, és azt kívánja, hogy temessék el most már őtet
2262 5, VII | megmagyarázza a bámuló népségnek, hogy nagyon szerette ám a kisasszony
2263 5, VII | Mindenki azt mondja rá, hogy az a szobor Timéa hasonmása.~
2264 5, VII | Krisztyán Tódor sem hitte volna, hogy valaha ilyen nagy tisztesség
2265 5, VIII| Legnagyobb botrány volt az, hogy férfilátogatókat éppen nem
2266 5, VIII| alkuszik a kofákkal. Azaz, hogy úgy tesz, mintha csirkére
2267 5, VIII| hanem azon mesterkedik, hogy a nagy alkudozás közben
2268 5, VIII| úrnak. Engedelmet kérek, hogy olyan goromba voltam, hogy
2269 5, VIII| hogy olyan goromba voltam, hogy bejöttem. Véletlenül ezen
2270 5, VIII| Véletlenül ezen jártam: láttam, hogy nyitva van ajtó, ablak;
2271 5, VIII| beszólok a privatdinernek, hogy zárja be az ajtót, hát a
2272 5, VIII| szívességit: hát hiszen, hogy el ne vigyem az álmát, egy
2273 5, VIII| Úgyis ezer esztendeje már, hogy beszéltünk a major úrral.
2274 5, VIII| major úr nagyon kegyes! Hogy ide üljek a pamlagra, maga
2275 5, VIII| Azért aki ismer, tudja, hogy ki vagyok! Ugye major úr
2276 5, VIII| leánynak arról beszéltem, hogy milyen lesz az a keresztelés?
2277 5, VIII| betoppant. Hej, ha tudná, hogy miről beszéltünk! Hanem
2278 5, VIII| te abban valami különöst, hogy ez a levél olyan víg hangon
2279 5, VIII| írva? Még azt is megírja, hogy táncolt!” Jaj, szegény szép
2280 5, VIII| asszonykát, úgy kívánnám neki, hogy szánná el magát valami jó,
2281 5, VIII| leányom mindig azt mondja, hogy ha Timéa ahhoz az emberhez
2282 5, VIII| együttlételt. Nem szép ugyan, hogy egy anya panaszkodik a tulajdon
2283 5, VIII| tulajdon leányára, de én tudom, hogy ki előtt beszélek. Igaz,
2284 5, VIII| ki előtt beszélek. Igaz, hogy én vagyok az anyja, én hoztam
2285 5, VIII| ruháin készakarva eltép, hogy rongyosnak lássék. Éjjel
2286 5, VIII| reggelig olvas. Aztán nem hogy egyszerre kimetélné a könyvet,
2287 5, VIII| bedugtam a fülemet pamukkal, hogy alhassam tőle; akkor meg
2288 5, VIII| migrén ellen, ahelyett, hogy a saját nyakára tette volna,
2289 5, VIII| El nem tudtam gondolni, hogy vándorol a sántítás az egyik
2290 5, VIII| nevetett. Aztán tudja jól, hogy én félek a kísértetektől;
2291 5, VIII| odaállítja az ajtó mögé, hogy engem majd a nyavalya tör
2292 5, VIII| cselédek előtt úgy bánik velem, hogy azoknak semmi respektusok
2293 5, VIII| előveszem az imádságoskönyvemet, hogy majd imádkozom belőle; ő
2294 5, VIII| beteljesülne egyszer az, hogy férjhez megy a legelső emberhez,
2295 5, VIII| Bizonyos vagyok felőle, hogy Athalie rögtön hozzámenne
2296 5, VIII| én nem azért jöttem ide, hogy hírt hordjak, Isten mentsen,
2297 5, VIII| olyat csípett a karomon, hogy most is kék a helye, s azt
2298 5, VIII| kék a helye, s azt mondta, hogy megöl, ha ezt valakinek
2299 5, VIII| Hanem csak annyit mondok, hogy héj, ha annak a kardnak
2300 5, VIII| volt tulajdonosa tudná, hogy mit kellene most neki tennie!~
2301 5, VIII| végig elmondta, anélkül, hogy megpihent volna közben,
2302 5, VIII| a hajdani gazdája tudja, hogy mit kell neki tenni. Ha
2303 5, VIII| hajdani gazdája nem tudja, hogy mit kell neki tennie, majd
2304 5, VIII| asszony ezer bocsánatot kért, hogy ilyen sokáig itt alkalmatlankodott,
2305 5, VIII| alkalmatlankodott, s másik ezeret azért, hogy tovább nem maradhat itten,
2306 5, IX | Másfél év tölt már bele, hogy Mihály otthon volt a senki
2307 5, IX | össze!” Milyet bámul rajta, hogy ebből ki lehet találni azt,
2308 5, IX | ebből ki lehet találni azt, hogy „ló”, pedig ő nem rajzolt
2309 5, IX | Elszomorít az a gondolat, hogy ilyen eszes ember, aminő
2310 5, IX | mindig itt lenni a szigeten, hogy minket nagyon szeretsz,
2311 5, IX | el fogom neked mondani, hogy ki voltam én odakinn a világban;
2312 5, IX | hatalmas úr lett ő a világban; hogy hordták kincseit a hajók
2313 5, IX | házi rejtekből rálesett, hogy védte férjét a nő a rágalom
2314 5, IX | férjét a nő a rágalom ellen, hogy védte kedvese ellen, hogy
2315 5, IX | hogy védte kedvese ellen, hogy védte saját szíve ellen:
2316 5, IX | vissza akarná őt tartani, hogy a sírba bele ne essék…~–
2317 5, IX | essék…~– Tudod már most, hogy mit hagytam ott a világban,
2318 5, IX | szemeit, s amint azt látta, hogy reggel van, első dolga az
2319 5, IX | van, első dolga az volt, hogy térdre állt, s kezeit összetéve
2320 5, IX | ágyad fölött imádkozik, hogy boldog légy…~Noémi felöltöztette
2321 5, IX | Minő titokkal?~– Azzal, hogy az ő szobájába egy rejtekajtó
2322 5, IX | ismersz minket. Te nem tudod, hogy ki az az Athalie; de én
2323 5, IX | őrizzen attól a gondolattól, hogy valaha alva lássam őt magam
2324 5, IX | titokról. Én azt akarom, hogy Timéa boldog legyen.~Mihály
2325 5, IX | meg a kis Dódi Timéának, hogy őrizze magát a veszélytől!~
2326 5, IX | rábízták a gyümölcsárusra, hogy tegye postára.~A kis Dódi
2327 5, X | azt a szokást hozta be, hogy a megünnepelt családi névnapok
2328 5, X | ezáltal ki volt mondva az, hogy akik meghívót nem kaptak,
2329 5, X | világot felháborítani azzal, hogy a jó kálvinista Zsuzsánna
2330 5, X | még sokkal inkább azzal, hogy az ünnepély reggelén hívja
2331 5, X | Kacsuka úr úgy vélekedett, hogy ezúttal erre a meghívásra
2332 5, X | Este úgy intézte a dolgot, hogy ne legyen a legelső vendégek
2333 5, X | köpenyét, azt kérdezte tőle, hogy vannak-e már itt sokan?
2334 5, X | Az inas azt felelte rá, hogy senki sincs.~Az őrnagy megdöbbent.
2335 5, X | megnehezteltek, összebeszéltek, hogy senki se jöjjön el. Ezt
2336 5, X | jobban megerősítette az, hogy mikor az előszobából a terembe
2337 5, X | szemközt jövő komorna utasítá, hogy úrnője legbelső szobájában
2338 5, X | ellenkezőleg attól tartok, hogy első vendég vagyok.~– Ah,
2339 5, X | igazán nem tudta az őrnagy, hogy mit gondoljon.~Az étterem
2340 5, X | Timéa nem tiltotta neki, hogy ismételve megcsókolja kezét:
2341 5, X | azt észre.~– Akarja ön, hogy ezt a gyászfőkötőt felcseréljem
2342 5, X | kezdjek el élni.~– Mondjuk, hogy majd igazi névnapomon, amit
2343 5, X | Lássa, nekem idő kell rá, hogy hozzá tudjak szokni az örömhöz.
2344 5, X | rózsát, azt az egy szót, s hogy rím legyen belőle, ő is
2345 5, X | Athalie is úgy látszott, hogy megnyugodott már sorsában;
2346 5, X | Hát biz az nem első eset, hogy derék özvegyemberek szép
2347 5, X | ilyenről már be van bizonyítva, hogy jó „asszonytartó” ember,
2348 5, X | Timéa föltette magában, hogy Athalie-nak nászhozományul
2349 5, X | Ki-ki párjával.” Azt hitte, hogy ez az ő munkája volt. Igyekezett
2350 5, X | Zófi asszony azt állította, hogy ő annál szebb jegygyűrűt
2351 5, X | rozsdás cirkalma. Fogadom, hogy most is kontóra hordatja
2352 5, X | már; tán nem észrevenni, hogy húzza át a haját egyik oldalról
2353 5, X | egyik oldalról a másikra, hogy azt a terjedő holdvilágot
2354 5, X | úr volt a „Kürthy”. Igaz, hogy nem nemesember, de „hatvan
2355 5, X | erőszakolni a természetét, hogy még az anyjával is nyájasan
2356 5, X | kedvez most úgy énnekem, hogy majd mikor férjhez megy,
2357 5, X | este. Hej, tudom én jól, hogy mi lakik az én Athalie leányom
2358 5, X | Timéa arra szólította fel, hogy zongorázzék vele négykézre,
2359 5, X | mondá az őrnagy hallatára, hogy ő már egészen elfelejtett
2360 5, X | hallhatta.~Mindenki azt hitte, hogy készül Fabula uramhoz méltó
2361 5, X | sötétségeibe. – Ő tudta, hogy mivel adósa ő Athalie-nak.
2362 5, X | ő Athalie-nak. Ő tudta, hogy mi számadása van Athalie-nak
2363 5, X | asszony, nem gondolsz arra, hogy mielőtt te ehhez a házhoz
2364 5, X | kicsúfoltatott?~Nem a te bűnöd, hogy így történt, de miattad
2365 5, X | megszabadít. Nem vagy oka, hogy úgy szeretnek; s nem vagy
2366 5, X | szeretnek; s nem vagy oka, hogy úgy gyűlölnek; – de bírod
2367 5, X | ereidben, mikor ez lehajol, hogy a kezedet megcsókolja? Mikor
2368 5, X | teletölti, nem jut-e eszedbe, hogy a pohár fenekére tekints?~
2369 5, X | szerencséjét. Azt hiszi, hogy az elvesztett vőlegénynek
2370 5, X | És Timéa nem tudja azt, hogy a férfit, akit gyűlöl a
2371 5, X | mint azt, akit szeret. Hogy a nő gyűlölete csak a méreggé
2372 5, X | hiúság azt sugallta Timéának, hogy az új főkötő felpróbálásával
2373 5, X | valami úgy súgta Timéának, hogy azt a levelet jó lenne még
2374 5, X | egyszer körülnézte magát, hogy jól áll-e rajta a menyasszonyöltöny,
2375 5, X | a főkötőt.~– Akarja ön, hogy felpróbáljam?~Az őrnagy
2376 5, X | megjelent, s eszébe jutott, hogy valaha éppen így mondta
2377 5, X | sem gondolt akkor arra, hogy minő vérfagylaló méreg van
2378 5, X | Athalie odalépett Timéához, hogy magas kontyára felillessze
2379 5, XI | valamennyinél. Büszke rá, hogy olyan sütő-főzőt nem találni
2380 5, XI | képmása odasült, s büszkék rá, hogy ők elébb ettek mindenből,
2381 5, XI | s élvezi azt a gyönyört, hogy harmadik lehessen két epedő
2382 5, XI | ott? Azt sem tudja senki, hogy van-e ő a világon?~Pedig
2383 5, XI | amint könyörögve kéri, hogy legyen egy kissé mosolygós,
2384 5, XI | hízelgők, s elhitetik vele, hogy imádják.~Akkor egy gyermek
2385 5, XI | Minő menyegzői nap volt az!~Hogy találta magát egyedül az
2386 5, XI | félelmetes sötét utcán!~Hogy várt a férfira másnap hasztalanul!
2387 5, XI | férfira másnap hasztalanul! Hogy számlálta az óraütéseket,
2388 5, XI | őt megértette; aki tudta, hogy e szívnek egyetlen gyönyöre
2389 5, XI | szívnek egyetlen gyönyöre az, hogy vágytársnőjét szenvedni,
2390 5, XI | utolsó csepp kellett hozzá, hogy kiömöljön.~Ez az utolsó
2391 5, XI | holdvilág elég fényes arra, hogy egy szelencét felnyisson
2392 5, XI | egy olyan pokoli táncot, hogy az ördög maga megveszne
2393 5, XI | a szép menyasszony arca hogy válna igazi márvánnyá, s
2394 5, XI | márvánnyá, s a büszke vőlegény hogy fintorgatna torzképeket
2395 5, XI | Athalie úgy összerezzent, hogy mindent kihullatott a kezéből,
2396 5, XI | elég bosszú azért a szóért, hogy „te ügyetlen!” – A tigris
2397 5, XI | szemében!~Nesztelenül kioson, hogy a rejteket fölkeresse, melyből
2398 5, XI | még szívébe kell szívnia, hogy el legyen készülve.~Az őrnagy
2399 5, XI | tegye meg az én kedvemért, hogy ezen az éjszakán zárja be
2400 5, XI | Az ön kedvéért megteszem, hogy az éjjel bezárom minden
2401 5, XI | ez éjszakán!~– Tudja ön, hogy én mohamedán nő voltam,
2402 5, XI | titkot. Ráveszi Timéát, hogy az reggelig ébren maradjon
2403 5, XI | őrnagy úrnak.~Azt hitte, hogy egy cselédje csak lesz ott,
2404 5, XI | Timéát látta. Azt hitte, hogy a szobaleány az, ki az ajtót
2405 5, XI | ügyetlenségét, s úgy érzé, hogy az a megmagyarázhatlan alpes-nehézség,
2406 5, XI | kapusnak, arról megtudták, hogy az úrnő egyedül maradt;
2407 5, XI | szobaleány bement hozzá megtudni, hogy nem parancsol-e valamit.~
2408 5, XI | folyosón. Azt mondta neki, hogy menjen aludni, ő egyedül
2409 5, XI | a cselédeknek meghagyta, hogy jókor lefeküdjenek, mert
2410 5, XI | úgy megundorodott tőle, hogy nem bírta a poharat többé
2411 5, XI | jólesett.~Maga pedig azt mondá, hogy nagyon el van törődve az
2412 5, XI | kötötte a cselédségnek, hogy korán lefeküdjék minden
2413 5, XI | jól körülnézzék a kamrát, hogy macska ne lopózzék be a
2414 5, XI | a magáét.~S azt álmodja, hogy Athalie mezítláb, egy hálóingben
2415 5, XI | suttogja félelmesen.~S azután, hogy nem kap választ, valami
2416 5, XI | rejtekében.~Már hosszú ideje, hogy ott van.~Hogy ez az asszony
2417 5, XI | hosszú ideje, hogy ott van.~Hogy ez az asszony olyan sokáig
2418 5, XI | recés főkötővel leszorítja, hogy fel ne bomoljanak.~Egy kis
2419 5, XI | kis hiúság is van a nőben. Hogy kezei és karjai fehérek
2420 5, XI | a kardnak az élét. Érzi, hogy ki van az fenve.~Hanem sötét
2421 5, XI | oly nesztelenül alszik, hogy lélegzetét sem hallani.~
2422 5, XI | ellenfele hajába markolt.~Érzé, hogy azok egy nő hajfürtei.~Akkor
2423 5, XI | hajfürtei.~Akkor aztán tudta, hogy ki az.~Vannak olyan veszélyes
2424 5, XI | egész erejét összeszedte, hogy sebzett kezével ellenfele
2425 5, XI | mindkét kezét arra fordítja, hogy Timéa kezéből kiszabadítsa
2426 5, XI | kaputornácon keresztül, hogy az utcaajtót felnyissa,
2427 5, XI | gondolattal szeme előtt, hogy ha most a gyilkossal összetalálkoznék
2428 5, XI | a sebeket, s azt monda, hogy egy sem életveszélyes; a
2429 5, XI | követi őket. Hisz ő tudja, hogy Athalie ágya üres.~Athalie
2430 5, XI | reszketés nem árulja el, hogy tudja, mi történik körülötte.~
2431 5, XI | és nyugodt.~Athalie érzi, hogy most kezét az őrnagy fogja
2432 5, XII | tudott maga körül támasztani, hogy a bírák nem bírtak kiigazodni
2433 5, XII | alul. Athalie azt állítá, hogy ő maga is ízlelt azon este
2434 5, XII | attól aludt olyan mélyen, hogy sem Zófi asszony sikoltozásaira,
2435 5, XII | legerősebb védelme volt, az, hogy Timéának minden ajtaját
2436 5, XII | őt magát eszméletlenül. Hogy juthatott be ebbe a szobába,
2437 5, XII | juthatott be ebbe a szobába, s hogy juthatott ki ebből a szobából
2438 5, XII | tudja még senki bizonyosan, hogy férfi volt-e az orgyilkos,
2439 5, XII | annál a nyilatkozatánál, hogy nem emlékezik semmire, ami
2440 5, XII | nagy volt a borzadalma, hogy elfelejtett mindent, mint
2441 5, XII | alispán is meglátogatja, hogy beszéd közben kérdezősködjék
2442 5, XII | Timéa, amint észreveszi, hogy Athalie-ra tér át a beszéd,
2443 5, XII | az orvos azt tanácsolja, hogy valami felderítő olvasmányról
2444 5, XII | Kacsuka úr azt indítványozta, hogy „olvassuk fel a névnapi
2445 5, XII | csoda módon megmenekültnek. Hogy mégis van, aki azokat a
2446 5, XII | ott!…~És Timéa elfelejti, hogy kezei össze vannak vagdalva;
2447 5, XII | alispánt és vőlegényét, hogy ne szóljanak erről senkinek,
2448 5, XII | a törvény parancsolatát, hogy amint lábain állni bír,
2449 5, XII | egyebet, mint amit eddig, hogy nem emlékezik semmire, ami
2450 5, XII | azután annyira képes a nő, hogy a vármegyeházáig kocsin
2451 5, XII | hívatik fel a törvényszékhez, hogy Athalie-val szembesíttessék.~
2452 5, XII | neki azt a kínos jelenetet, hogy gyilkosával szemtől szembe
2453 5, XII | türelmetlenül várja már, hogy mikor hozzák eléje áldozatát.
2454 5, XII | elnök felszólítja Timéát, hogy esküdjék meg az élő Istenre,
2455 5, XII | esküdjék meg az élő Istenre, hogy a bírák kérdéseire igazat
2456 5, XII | esküszik az élő Istenre, hogy elfelejtett mindent, nem
2457 5, XII | nem emlékezik arra sem, hogy férfi volt-e vagy nő, akivel
2458 5, XII | nyakát, vagy talán azért, hogy szabadabban mondhassa el
2459 5, XII | ölni! S bánom csak azt, hogy mért nem találtalak jobban!
2460 5, XII | Nézd, ott van méreg elég, hogy akár egész nászseregedet
2461 5, XII | földalattiakat:~– Esküszöm! Esküszöm, hogy azt a titkot, a rejtekajtó
2462 5, XII | az Isten, amilyen igaz, hogy Timár most is él! s akit
2463 5, XIII| Akik megtérésre inték, hogy kegyelmet nyerjenek, azoknak
2464 5, XIII| úgy bocsássanak el innen, hogy amint én kiszabadulok, megölöm
2465 5, XIII| Negyven év múlt el azóta, hogy Timár eltűnt Komáromból.
2466 5, XIII| akiről később azt beszélték, hogy talán nem is halt meg, csak
2467 5, XIII| a nép azt hitte erősen, hogy Timár még él, és valamikor
2468 5, XIII| vesztőhelyre; azt mondták, hogy lefejezik. Szürke öltöny
2469 5, XIII| népség. Nem volt megelégedve, hogy a szép elítélt kegyelmet
2470 5, XIII| kegyelmet.~Azt beszélték róla, hogy mikor a kegyelem kihirdetésekor
2471 5, XIII| közt.~Egy ősszel rábeszélt, hogy menjek el vele én is. Magam
2472 5, XIII| egész szigeten meglátszik, hogy itt egy úr lakik, aki ismeri
2473 5, XIII| terményeire, azok tudják már, hogy viszont mire van szükségük
2474 5, XIII| lepett meg e szigeten, az, hogy lakóitól magyar szót hallani,
2475 5, XIII| s itt nem tudja senki, hogy mi a szükség. Fölöslegük
2476 5, XIII| És minden munka úgy megy, hogy azt senkinek sem kell mondani,
2477 5, XIII| senkinek sem kell mondani, hogy mit tegyen. Ki-ki tudja
2478 5, XIII| csengettyűhang jelenté, hogy vége van a munkának. Arra
2479 5, XIII| mutogattak, ki lehetett venni, hogy aki azt a házat építette,
2480 5, XIII| magának azt a hivatalt, hogy a konyhára ő ügyel fel,
2481 5, XIII| szabadságára hagy mindenkit, hogy azokkal, akiket legjobban
2482 5, XIII| barátom azt kérdé tőle, hogy talán hallotta is már valaha
2483 5, XIII| Deodát sietett megmondani, hogy az öreg negyven év óta nem
2484 5, XIII| foglalkoztak azzal a hivatással, hogy amit maguk megtudtak, siessenek
2485 5, XIII| tudatni, kaptam az alkalmon, hogy tudományomat kellő helyen
2486 5, XIII| És végül elmondtam neki, hogy milyen hatalmas lesz egykor
2487 5, XIII| hivatala?~Mondtam neki, hogy regényíró vagyok.~– Mi az?~–
2488 Uto | ember”-hez~Be kell vallanom, hogy nekem magamnak ez a legkedvesebb
2489 Uto | hogyan történhetett az, hogy amíg a dédapáink olyan nagy
2490 Uto | hullám dobálta a hajót, hogy annak az egyik lapátkereke
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2490 |