1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2396
Part, Chapter
1 1, I | oldalába domborműként vésve, s a meder közepébe vágott
2 1, I | kétezer éves históriája van, s négy nemzet nyelvén nevezik
3 1, I | szentek szobrait látja, s e templom csarnoka négy
4 1, I | merész építkezésmódját; s az új fordulónál már egy
5 1, I | mély, komor árny borong, s a nappali sötétbe, mint
6 1, I | elhaladnak e völgy előtt, s mindenki azt gondolja magában:
7 1, I | Aztán elmarad a völgy, s ismét más templomi kép következik,
8 1, I | közeledik már egymáshoz s háromezer lábnyira az éghez;
9 1, I | kőalak két apostoltársa.~S e két fal között foly alant
10 1, I | kilátogatni a szép virágos mezőkre s csendesen keleplő malmokkal
11 1, I | ostromolja, rájuk zúdulva elöl, s mély forgatagokat örvényítve
12 1, I | vájva a sziklamederben; s aztán csattogva, zúgva rohan
13 1, I | az útját álló torlaszt, s a széttört sziklákon keresztülomlik
14 1, I | kanyarodó szoros bércfalánál, s a ráhajló szikla alá ásta
15 1, I | erdőivel, kunyhóival együtt, s letörülte alakjaikat a térképről.~
16 1, I | mértföldnyi sebességgel rohan, s a szűk folyamágakat ismerni
17 1, I | ahonnan nincs menekülésük.~S e fenséges helynek hangja
18 1, I | némasághoz, oly egyforma, s az Isten szavához: oly érthető.
19 1, I | hanglépcsőin végigjátszik, s ahogy ez örök hullámcsattogást
20 1, I | aztán megint egyet fordul, s oly sebesen tolja előre
21 1, II | visszahozta azt a csempész, s eladta a magyar parton negyedfél
22 1, II | parton negyedfél forintért. S így aztán mindenki nyert
23 1, II | falu adott határőröket, s minden falunak voltak saját
24 1, II | pestises sált Zimonyban, s mire a templomba ment vele,
25 1, II | hogy az csakugyan létezik, s hálával viseltetnünk a kormány
26 1, II | dél-amerikaiaktól a sárgalázt, s a kelet-indusoktól a kolerát –
27 1, II | teheti rájuk nézve az életet.~S e rendszabályok igen szigorúak.
28 1, II | nyilváníttatik hivatalosan, s aki azokhoz hozzáér, az „
29 1, II | hajó személyzete „kevert”, s a Duna közepén marad tíz
30 1, II | elragadhatott a pestis, s arról az egész hajószemélyzetre.~
31 1, II | egész hajószemélyzetre.~S mindez szigorú felügyelet
32 1, II | hozzá, kivel érintkezik, s aki az utazót, ha a török–
33 1, II | kevertnek nyilatkoztatja, s mihelyt Orsovára értek,
34 1, II | kiszakítja családja karjai közül, s átadja a vesztegintézetnek.
35 1, II | hívják a „tisztítónak”.~S jaj a tisztítónak, ha egy
36 1, II | hordanak magukkal tisztítót, s akárhogy dúl Brussában a
37 1, II | hajón is lehet csempészni, s ez már en gros üzlet; hanem
38 1, II | atyafiságos jó barátságba, s nem szegény embernek való.
39 1, II | fújja a Dunát a hajóktól, s három-négy napra úgy helyreállítja
40 1, II | helyreállítja a jó erkölcsöket s az állam iránti hűséget,
41 1, II | horgonyt vetni a Duna közepén, s a határőrök alhatnak nyugton,
42 1, II | áthangzanék a szélzúgáson s a folyam zengésén keresztül
43 1, II | mértföldnyi messzeségre elküld, s ami a mennydörgésből is
44 1, II | keresztül.~Hajó jön-e most, s vontatóinak ad jelt a tülökkel?
45 1, II | szerencsétlenül járt a sziklák között, s segélyért üvölt?~Az a hajó „
46 1, II | hanem az eleje ezüstszínű, s magasra felnyúló csigafejű
47 1, II | vezető keskeny lépcsőkkel s fenn egy lapos járdával,
48 1, II | festett redőnyű ablakot mutat, s e két ablak közötti téren
49 1, II | köntösben, világoskék palástban s delipiros főtakaróval, körös-körül
50 1, II | deszkaláda, abban fekete föld, s ez teleültetve a legszebb
51 1, II | fedi három láb magasan, s e rács tele van aggatva
52 1, II | piros üvegben ég egy mécses, s a mellé van feltűzve egy
53 1, II | fel van emelve az árboc, s annak a derékkampójára van
54 1, II | is elég lett volna itt, s a felső Dunán tizenkét ló
55 1, II | felakad valami zátonyon, s akkor el van veszve emberestül,
56 1, II | Hangja örökösen rekedt, s csak kétféle változatot
57 1, II | beleakasztják a Dunába a lapátot, s aztán hanyatt vetik magukat
58 1, II | egy ötven év körüli férfi, s török dohányt szí csibukból.
59 1, II | bejegyezve a hajókönyvbe, s a hajóteher tulajdonosa.
60 1, II | fiatal leányarc tekint ki, s ezáltal szomszédjává lesz
61 1, II | Timéa csupán újgörögül ért, s a biztos azt a nyelvet is
62 1, II | Egyet leszakít közülök, s odanyújtja a gyermeknek,
63 1, II | onnan a timonállványról, s nem tetszik neki.~– Pedig
64 1, II | elől letépi a virágokat, s annak a gyereknek adogatja,
65 1, II | ott ült, az is hallotta, s párbeszéd lett belőle.~–
66 1, II | kap bennünket a november, s odafagyunk valahol az útban.~–
67 1, II | odafagyunk valahol az útban.~– S hogyan hiszi azt kegyelmed,
68 1, II | be az orrát a kámzsájába, s nagyot köpött a Dunába a
69 1, II | fehér, mint valami lélek, s összeérnek a szemöldökei,
70 1, II | kecskegödölyéket hordott, s a martalékot a szeretők
71 1, II | hátrafelé!” dörmögé a kormányos, s egyszerre nagy hangú kiáltásra
72 1, II | hajó orra felé fordulva, s akkor ő is meglátta azt,
73 1, II | csak kétszáz ölnyi széles, s a legmeredekebb esést képezi.
74 1, II | csakhogy a Duna van benne.~S még azt a folyamot is két
75 1, II | oldalánál megtorlik a víz, s két ágra szakad, az egyik
76 1, II | összeömlő két folyamág képez, s ha az magához ragadja a
77 1, II | magas vízállás mellett, s ekkora szélnyomás alatt.~
78 1, II | vette azt messzelátójával, s aztán visszakiáltott a kormányosra:~–
79 1, II | hagyva bomlottul, vaktában, s söpri el maga előtt sorszámra
80 1, II | az útba akadó malmokat, s kergeti zátonyra a szemközt
81 1, II | legények közé a dereglyébe, s parancsot adott nekik, hogy
82 1, II | és a vékony alattságot, s aztán eresszék el a ladikot.~
83 1, II | mert magyarul beszélt, s ők e nyelvet nem bírták.
84 1, II | aláfelé a zúgó mederben, s ki lehetett venni puszta
85 1, II | el-eltűnt a hullámvölgyben, s a másik percben ismét fenn
86 1, III | kell fogózni csáklyákkal, s akkor aztán a ladikról adni
87 1, III | fölemelte a mázsányi horgonyt, s kilökte azt a vízbe, anélkül,
88 1, III | malom a járható csatornán, s elállja a hajó útját, a
89 1, III | hajítá el kezéből a csibukot, s a hajógerincen végigfutva,
90 1, III | vágja el a vontatókötelet, s bocsássa vissza a hajót
91 1, III | akkor a háta mögé mutatott. S amit Trikalisz Euthym ott
92 1, III | apró marmotácskák laknak, s úgy játszanak egymással,
93 1, III | az alulról jövő járműre, s szemöldei még jobban összehúzódtak,
94 1, III | visszavette tőle a távcsövet, s újra fölkereste vele a sziklalakó
95 1, III | hirtelen felkapja a levegőbe, s a hajómellvéden keresztül
96 1, III | sebesen a rohanó árban, s az üres garad alatt kelepelve
97 1, III | pirosra festett zsindelytetőn, s onnan nyávogott kétségbeesett
98 1, III | vaskampós végű kötelet, s ráhajítá a lapátkerékre.~
99 1, III | felgombolyítani a horgonykötelet, s ennélfogva csendes eltérő
100 1, III | kiálta fel: „Jól van, fiam!” s oly erősen megszorítá Timéa
101 1, III | kezét, hogy az felijedt, s abbahagyta a marmotákat.~–
102 1, III | közeledni, felszökött helyéből, s elkezdett a tető párkányán
103 1, III | végigszaladgálni, sírva, nyivákolva, s méregetve a tért a hajó
104 1, III | vontatta a sziklaszigethez, s távolabb a hajó útjától.~–
105 1, III | majd kiszökik a partra, s ha ott marmoták laknak,
106 1, III | megbűvölt malom mellett, s kiáltozott rá majd görögül,
107 1, III | egyet fordított a zuhogó, s ezáltal visszafelé tekerintve
108 1, III | mintha tűzkatlan forralná, s a rétes alakú körforgó ölnyi
109 1, III | mélységet vájt a sziklában, s amit e mély sírba leragad
110 1, III | nem szedi többet össze, s ha ember volt, dolga lesz
111 1, III | annak a végére futott fel, s ott állt meg, felgörbített
112 1, III | ropogott minden gerendája, s aztán eltűnt a víz alatt.
113 1, III | mi lesz abból a malomból?~S rémült képpel mutatott az
114 1, III | Forgács és pozdorja.~– S a szegény cicából?~A leány
115 1, III | nekünk a magunk hajóját s a magunk életét kellett
116 1, III | különben mi süllyedünk el, s minket sodor le az örvény
117 1, III | le az örvény a mélységbe, s minket hány ki majd a partra
118 1, III | magunk hajóját megmentsük, s szabad egy macskát a vízbe
119 1, III | ő nem akarta megérteni.~S e perctől fogva nem hallgatott
120 1, IV | kezébe adta a távcsövet, s mutatta neki a háta mögött,
121 1, IV | távolban látott hajóra, s azt mondá csendesen elmorzsolgatva
122 1, IV | hirtelen letette a távcsövét, s a tülköt szájához illesztve,
123 1, IV | lehet csak a hajót vontatni, s néha százhúszat is eléje
124 1, IV | az szüntelen hullámzik, s a legkeményebb télben sem
125 1, IV | ki idomtalan torzalakját, s igyekezik megérdemelni jó
126 1, IV | kényszeríti a nekirohanó árt, s egy csoport meg nem nevezett
127 1, IV | Belgrád alá volt rendelve, s mely talán egészen új korszakba
128 1, IV | azt kevés hajós ismeri, s még kevesebb merte valaha
129 1, IV | zárja el a nagy Dunától, s belemenni csak Szvinicánál
130 1, IV | leszáll a lováról, van oka rá, s akkor nagy lármával, ostorpattogással
131 1, IV | szegény pára érti a szót, s érzi az ütést, vágtat előre
132 1, IV | már, mint a felvont kézíj, s az a vashenger, amelyen
133 1, IV | egy éles hajósszekerce.~S amikor legsebesebben vágtat
134 1, IV | megváltoztatja irányát, s orrával az északi partnak
135 1, IV | azalatt a hajó orrán állt, s a fenékmérő ónnal kémlelte
136 1, IV | kezét a levegőbe emelve, s ujjaival mutogatva percenkint
137 1, IV | örvénybe az eltűnt malomnak, s a szép fehér gyermek is
138 1, IV | elfogyasztá az ellenár, s a vízfenék hegyes sziklacsúcsokkal
139 1, IV | a fő Duna-ág megtorlik, s mély medencét képez. A fenék
140 1, IV | tenger vendégeit, a vizákat, s látni, amint a vizek farkasa,
141 1, IV | elszakítja a mellvédtől, s betaszítja a kajütbe, erőszakosan
142 1, IV | bánnak vele ilyen durván, s a kajüt ablakához futott,
143 1, IV | puskás sziklák öblén is, s készült a román csatornába
144 1, IV | valódi zuhatagot képez, s itt a salto mortale leghalálosabb
145 1, IV | egy csáklyával kezében, s azután rettentő nagy harsogás
146 1, IV | könnyeit visszatartóztatni, s most, mikor a hajóbiztost
147 1, IV | mortale után meg volt mentve, s biztos helyen úszott a csatornában;
148 1, IV | vesz az el olyan könnyen.~S azzal, mintha semmi sem
149 1, IV | horgonyt bocsáták le a vízbe, s arra a hajó a csatorna közepén
150 1, IV | által teljesen eltakarva.~– S most ki a ladikkal a partra! –
151 1, IV | helyeslően villantak a szemei.~S a hajóbiztos sietve szökött
152 1, IV | talán kétszer is megmentve, s vele együtt az egész hajóteher,
153 1, IV | fizetése jár, elég szűken, s akire nézve mindegy, akár
154 1, IV | Hm! – monda Fabula János, s egy rövidet szítt a butykosból. –
155 1, IV | tisztító a fejét csóválta, s aztán letolta a sipkájáról
156 1, IV | mögött jön, üldözőbe fogta, s most a Szent Borbála az
157 1, IV | kormányos nagyot dörmögött, s egyszerre úgy berekedt,
158 1, IV | elszökött vele Törökországból, s most az a dolgunk, hogy
159 1, IV | dicsőséges szent képe elé, s ha a hullám el találta előtte
160 1, IV | gyújtsa meg kend újra, s ne felejtsen el kend három
161 1, IV | tisztító felcihelődött, s előkeresgélte a tűzszerszámát,
162 1, IV | kend neve Fabula János, s hogy Fabula deákul azt jelenti,
163 1, IV | Mármost hát csak menjen, s addig ide ne jöjjön, amíg
164 1, IV | libegtek, apró halászladikok s kisszerű burdzsellák voltak.~
165 1, IV | ágyúnaszád még előbbre hatolt, s a Duna közepéig cirkált
166 1, IV | Orsovánál összetalálkoznak, s ők vontatják a hajót megint
167 1, IV | Maga pedig visszafordult, s víz mentében ereszkedett
168 1, IV | belekerült az örvénybe, s most annak a deszkái úsznak
169 1, V | Borbála, a Vaskapu szikláit s a török ágyúnaszádot; még
170 1, V | zöld színekben váltakoznak, s legfelső párkányaikon, mint
171 1, V | fel a halotti mélységből. S a sziklák tömege odább még
172 1, V | odább még egyre emelkedik.~S valóban egy minden ördögöket
173 1, V | erejére, szépségére büszke.~S a bóra sem árthat nekik
174 1, V | tűzhely mellé; tüzet rakott, s hozzákezdett a „zsiványpecsenye”
175 1, V | szalonna, egy darab disznóhús, s aztán megint ugyanez a sorrend
176 1, V | sorrend szorosan felhúzatik, s mindaz együtt a szabadon
177 1, V | bércfal közti kék boltozatot, s éjjeli sötétség lesz idelenn
178 1, V | villám, hirtelen megdördülő s hirtelen kettészakadó csattanással,
179 1, V | az egész bérctemplomot, s csattanása mint a világomlás
180 1, V | hajóbiztos kiáll a hajó orrára, s elővéve a tűzkövet és acélt,
181 1, V | is meglátják a vontatók, s ahányszor szikrát vet az
182 1, V | kinézett kajütje ablakán, s megszólítá a hajóbiztost:~–
183 1, V | sírja, a Gropa lui Petro. S az a két másik kőbálvány
184 1, V | tudott tőlök aludni a sírban, s haragjában mind a kettőt
185 1, V | hogy mi abban a tréfa.~– S honnan tudják, hogy az egy
186 1, V | ellen szoktak gyűjteni, s messze földre elhordják.~–
187 1, V | behúzta fejét az ablakból, s becsukta a kerek redőnyt.
188 1, V | a zivatar dacára tovább.~S egyszer aztán kijutott a
189 1, V | kijutott a sötét sziklasírból.~S amint a kettős sziklafal
190 1, V | tovakorbácsolta a barna fergeteget, s az utazók előtt egyszerre
191 1, V | pirosra festett tetőkkel, s átlátszó kristályesőcseppeken
192 1, V | ismét a megillető medret, s a nyugat felé elterülő zafírkék
193 1, V | színezeteiben a tűznek és vérnek, s ahogy középen az izzó felhőkárpit
194 1, V | mint a lángoló Phlegeton, s annak a közepén egy sziget
195 1, V | horgonyt vetett a sziget előtt, s várta a közeledő csónakot.
196 1, V | Euthym nyugtalanul járt alá s fel azon a kis téren, amit
197 1, V | Timár odalépett hozzá, s halkan jelenté:~– A vizsgáló
198 1, V | bőrtüszőjéből selyem erszényét, s abból két göngyöleget adott
199 1, V | nemsokára odaért a hajóhoz, s a három fegyveres férfi
200 1, V | fegyveres segélyül vannak, s egyúttal ellenőrzik az inspicienst,
201 1, V | ember ellenőrzi a másikat, s valamennyien egymást.~E
202 1, V | Szenes serpenyőt hoznak elő, s arra fenyőmagot és ürmöt
203 1, V | tenni a vízzel telt korsóba, s a nyugati tisztaság őre
204 1, V | korsó vízbe, marokra fogva, s kihúzza szétnyílva.~Azután
205 1, V | bele a kezét a korsóba, s kihúzza belőle marokra szorítva,
206 1, V | belőle marokra szorítva, s onnan a zsebébe dugja.~Óh!
207 1, V | az arca a korsóba menetel s a korsóból kijövet alatt.~
208 1, V | a többiben is búza van, s elhihető, hogy a többi is
209 1, V | mert a nap már leáldozott, s a rongyos felhőkön keresztül
210 1, V | elé idézi a hajóbiztost, s kemény, hivatalos hangon
211 1, V | parancsol. Te átadod a pénzt, s olyan ártatlan vagy benne,
212 1, V | inspiciens a hajóbiztossal, s azt mondá neki:~– Ön komáromi
213 1, V | hálára lekötelezve iránta, s azzal mind a négyen kotródtak
214 1, V | Borbála haladhatott tovább, s ha fenekétől a padlásáig
215 1, V | kávéval, török dohánnyal, s minden utazója a haja szálától
216 1, V | tárcájába a címtelen levelet, s gondolta magában: vajon
217 1, VI | perigradai veszélyes forgónál, s a vontatott hajó mindenestül
218 1, VI | találta volna, amit keres, s Orsován túl Belgrádig már
219 1, VI | jobb kedvvel dolgozzék, s Orsován felül megint hangzott
220 1, VI | hol néhány óráig aludt, s magára véve fehér burnuszát,
221 1, VI | szárnyas angyal tartja, s sarkait delfinek veszik
222 1, VI | helyen válik kétfelé a bérc, s az alpesi völgyborongásból
223 1, VI | hajó el nem haladt előtte, s a bércek megint összecsukódtak
224 1, VI | összecsukódtak a szép táj fölött, s ismét az alpesek árnya takarta
225 1, VI | tükre egyre sötétebb lesz; s hogy a zord panorámát befejezze,
226 1, VI | egész török sereg ellen, s negyven napig védte magát.~
227 1, VI | összevonta vékony szemöldeit, s oly jéghidegen nézett az
228 1, VI | szájában a további dicsekedés. S azzal Timéa eltakarva száját
229 1, VI | hogy egymást pusztítsák, s akiknek itt volt minden
230 1, VI | majd a félholdas zászló, s barna körfalait mindenféle
231 1, VI | korhadnak a régi Kulics várnak, s az osztrovai szigeten túl
232 1, VI | vált titokban Timárral, s azzal Timár a kormányoshoz
233 1, VI | a kormányrudat kötéllel, s otthagyja.~Azután felhívja
234 1, VI | legénységet a dereglyéből, s átkiált a partra a vontatókhoz,
235 1, VI | horgonyt vet a Duna közepén, s a vontatókötelet eloldják
236 1, VI | az osztrovai sziget felé, s mikor a kötél véget ér,
237 1, VI | horgonyt a dereglyéből, s visszatérnek a hajóhoz.~
238 1, VI | felveszik az első horgonyt, s az előre vitt horgony kötelét
239 1, VI | gombolyodik fel a korongra, s a hajó kezd előrehaladni
240 1, VI | vetik ki ismét a Dunába, s annak a kötelét csavarják
241 1, VI | malmok kelepeltek útjában, s ahelyett kitért a járatlan
242 1, VI | Orsovánál nagy pihenőt tartanak, s ott a friss élelmiszert
243 1, VI | szerezhet, vadat-e vagy halat; s aztán egyedül nekiindult
244 1, VI | a nádasba lehet hatolni, s ott azután a vízi növényzet
245 1, VI | zaj az Osztrova-szigetnek, s annak egy csúcsát leszakította,
246 1, VI | újvilági természet alkotása, s lett ott azon a helyen egy
247 1, VI | vadvirágnak és vadállatnak hazája. S ki tudja, még kinek?~A sziget
248 1, VI | csónakját Timár a partra, s megköté egy fűztörzshöz.~
249 1, VI | halomra döntögetett a vihar, s ott tövises bozótot képez
250 1, VI | buján tenyész a nefelejcs s az orvosi nadálytő mézterhes
251 1, VI | odúiban annyi vadméh rajzik. S a virágok közt csodálatos
252 1, VI | nyárfa vadalmával keverve, s az aljat galagonya lepi
253 1, VI | megindult a rigófütty után.~S amint keresztülvergődött
254 1, VI | málna, ribiszke és köszméte, s a terebély fák hézagait
255 1, VI | áll bizonyosan a tűzhely, s onnan megy le egy másik
256 1, VI | ablak kisebb, mint a másik, s az egyik szoba alacsonyabb,
257 1, VII | tenni, mint aki alszik, s sem a közeledő idegenről
258 1, VII | utoljára hanyatt feküdt eléje, s a roppant széles úszhártyás
259 1, VII | visszarántotta az egyiket, s odanyújtotta neki a másik
260 1, VII | haragudni és hízelegni; s aztán megint letette a fejét
261 1, VII | rostát tartott kezében, s azt a tűz fölött forgatta.
262 1, VII | eledel itt Magyarországon, s úgy hiszem, nálunk senkinek
263 1, VII | No jöjjön közelebb, uram, s üljön le! – szólt a nő sajátszerű
264 1, VII | amellett egészen nyugodt volt; s aztán kiöntötte a hófehérre
265 1, VII | kukoricát egy fonott kosárkába, s megkínálta vele. Kóstolja
266 1, VII | kancsót vett fel a földről, s odanyújtá azt is: „Meggybor”.
267 1, VII | ajtónálló is felállt fektéből, s odament a jövevényhez, és
268 1, VII | ugrott aztán a tűzhelyre, s nagy érdekeltséggel pislogott
269 1, VII | aki jó ember; megismeri, s nem ugatja meg; de próbáljon
270 1, VII | sziget túlsó végén megérzi, s jaj annak, ha a foga közé
271 1, VII | élelmiszereink pedig elfogytak, s annálfogva kénytelen vagyok
272 1, VII | kéményt füstölni látom, s szépen megkérni a ház gazdáját,
273 1, VII | Igenis, adhatok, uram; s a fizetést is elveszem,
274 1, VII | zsiványok törnének rám, s megölnének érte; így pedig
275 1, VII | viaszkot, gyógyfüveket, s nekem hoznak érte búzát,
276 1, VII | ára van annak, amit ön ád, s mennyi ára van annak, amit
277 1, VII | viharos hajón lételhez, s beteg lett bele. Nem adhatna
278 1, VII | ott jó friss széna van, s a hajósok nem kényes emberek.~
279 1, VII | asszonyom, szíves készségét, s azonnal sietek vissza a
280 1, VII | mert kevés ember tapossa, s az a föld mindjárt begyepesedik;
281 1, VII | newfoundlandi pedig felállt, s elkezdte a farkát csóválni,
282 1, VII | mormogott Timárnak kutyanyelven, s aztán megfogva köpenye szegletét
283 1, VII | szólt Timár nevetve, s vette a kalapját és puskáját;
284 1, VII | ajánlá a ház asszonyát, s ment a kutya után.~Almira
285 1, VII | félreugrott a fehér cica, s farkát gömbölyűvé borzolva,
286 1, VII | szükség önnek oda kémlelődni?” s követni volt kénytelen vezetőjét,
287 1, VII | megragadta a gallérjánál fogva, s mintha a villám csapta volna
288 1, VII | fogta szépen a gallérját, s nem engedte felkelni.~Timár
289 1, VII | jött oda a lövés hangjára, s messziről kiáltozta Almira
290 1, VII | vasbilincsbe volna téve, s aztán úgy tartja, míg érte
291 1, VII | gyermekkel testi szenvedését s a hullámoktóli félelmét.
292 1, VII | Majd Timéához sompolygott, s szerét tette, hogy kezet
293 1, VII | kiállva várta az érkezőket, s amint kibukkantak a fák
294 1, VII | szélét felfogva tartja, s abban valami gyümölcsöt
295 1, VII | el, mikor komolyan néz, s a piros rózsáét veszi fel,
296 1, VII | veszi fel, mikor elpirul, s akkor aztán a homloka is
297 1, VII | aztán a homloka is elpirul. S az a gömbölyűen boltozott
298 1, VII | hajlott selyem szemöldökkel s a kifejezésteljes kék szemek
299 1, VII | göndörséget árulnak el, s az egyik hátravetett fonadék
300 1, VII | legérettebbet a gyümölcsök közől, s Timéának nyújtá azt.~Amiért
301 1, VII | leány lángrózsává pirult, s odafutott az anyjához, ki
302 1, VII | megcsókolta a homlokát, s ismét fennhangon mondá neki:~–
303 1, VII | kosaraikat érett gyümölccsel; s válassz ki a számukra kettőt
304 1, VII | magával hívta a hajósokat, s felnyitogatá előttük a kamrát
305 1, VII | sziklába mint a vadmadár, s fészket rakott benne magának.~
306 1, VII | meggybort is adott mindenkinek, s jó szokás szerint felkérte
307 1, VII | kapnak kést, villát hozzá. S mikor a három vendég a ház
308 1, VII | emelgeti is a füleit Almira, s akárhogy törleszkedik is
309 1, VII | állítá, hogy már jóllakott, s Timéa rögtön felkelt az
310 1, VII | felkerekedett az asztaltul, s odakuporodott Noémi mellé
311 1, VII | hogy „horaion gation!” s fehér kezével végigsimítja
312 1, VII | kezével végigsimítja a hátát, s arra Noémi öléből áttörleszkedik
313 1, VII | fölemeli Timéa arcához, s odadörzsölgeti gyöngéden
314 1, VII | hegyes fogaival felnyitva s hamis foszforfényű szemeivel
315 1, VII | vállára, körülkerüli a nyakát, s megint átvándorol Noémihez,
316 1, VII | magának, meg is csókolgatja; s hogy keserűsége még nagyobb
317 1, VII | hogy hízeleg neki vissza, s mikor Noémi híja nevénél:
318 1, VII | megneheztelt Narcisszára, s megfogta a farkát, hogy
319 1, VII | hozzákapott a körmével, s végigkarcolta a kezét.~Timéa
320 1, VII | azt a hajlós karperecet, s Noémi kezére akarta azt
321 1, VII | marad. Jer ide, Narcissza!~S hogy Narcissza mégsem akarta
322 1, VII | keresztülugrott a padon, s tüszkölve, köpködve futott
323 1, VII | egymás szemébe tekintettek, s mind a ketten valami álomszerű
324 1, VII | percre a szemét behunyja, s e rövid perc alatt éveket
325 1, VII | éveket álmodik keresztül, s midőn fölébred, mindent
326 1, VII | felszökött Noémi mellől, s a lehúzott karperecet a
327 1, VII | karperecet a házinőnek adta át, s aztán odaült Euthym mellé,
328 1, VII | mintha igazi kígyó volna, s zavarodottan tekinte Noémire,
329 1, VII | Hirtelen felugrott fektéből, s elébb egy hosszat üvöltve,
330 1, VII | a támadás kihívó szavai, s eközben nem futott előre,
331 1, VII | első lábait előrefeszítve s a hátulsókkal a földet tépve.~
332 1, VIII| rátette a lábát a fejére, s úgy nyomta le az ebet a
333 1, VIII| lefeküdt nagy morogva, s engedte a leányka lábát
334 1, VIII| bókkal hajtotta meg magát, s azután folyt belőle a beszéd
335 1, VIII| vágott a szavába Timár, s olyan mélyen dugta el zsebeibe
336 1, VIII| mindenkinek megköszönt, s azzal leült Timéa üresen
337 1, VIII| kínálva azzal egypárszor, s nagyon csodálkozva rajta,
338 1, VIII| Timár fölkelt az asztaltól, s a ház asszonyának azt mondá:~–
339 1, VIII| levetkőztetni.~Noémi fölkelt, s követte anyját és a két
340 1, VIII| asztalon ennivaló volt, s aközben folyvást beszélt
341 1, VIII| beszélt hátra Timárhoz, s hajigálta a vállán keresztül
342 1, VIII| felment a padlásra aludni, s ezóta megágyazott magának
343 1, VIII| maradt, az utolsó cseppig, s lehasítva egy forgácsot
344 1, VIII| fűszerillatú szénában a padláson, s azt hitte, hogy ma nagyon
345 1, VIII| többet látott és hallott.~S egyszer csak elkezdtek ott
346 1, VIII| pénzemet kilopták a zsebemből, s most emiatt elvesztem a
347 1, VIII| csempészek szoktak kikötni, s azok jól fizetnek.~– Csak
348 1, VIII| jönnek, gyümölcsöt vesznek, s adnak érte cserébe sót.
349 1, VIII| keresd össze minden ládámat, s ha találsz benne valamit,
350 1, VIII| szokva az engedelmeskedéshez, s meg hagyta magát asszonya
351 1, VIII| Teréza visszament szobájába, s Tódor egyedül maradt künn
352 1, VIII| eb bőszülten ugatni rá, s alá s fel táncolt azon a
353 1, VIII| bőszülten ugatni rá, s alá s fel táncolt azon a szűk
354 1, VIII| bosszanthat, mely őt el nem érheti s mely amiatt a dühtől tajtékzik.~
355 1, VIII| négykézlábra állt előtte, s elkezdett a kutyára torzképeket
356 1, VIII| állatot; azzal megfordult, s két hátulsó lábával, kutyák
357 1, VIII| bodzafa tövében levő odújába, s onnan elő nem jött többet,
358 1, VIII| Holdvilágos éjszaka volt, s azután, hogy a kutya elhallgatott,
359 1, VIII| elhaló akkordokat a légben, s az elpihenő szél csinál
360 1, VIII| gyermek hangját utánozva, s a zúgó szarvasbogár koppan
361 1, VIII| ezüstfényével árasztja el a hold, s a magas mályvák rózsafüzéres
362 1, VIII| szellem ellopta a nyugalmat, s az éj hangjai nehéz sóhajtásaikkal
363 1, VIII| hogy elhagyja fekhelyét, s hirtelen felöltse maga alá
364 1, VIII| maga alá terített kabátját, s leszálljon a padlásajtóhoz
365 1, VIII| odalenn az egyik szobában.~S amint Timár a ház szögletén
366 1, VIII| kísértő visszhangja volna.~S erre mind a ketten meglepetve
367 1, VIII| előjött odújából az eb, s a farkát csóválta.~– Nem.
368 1, VIII| odalapult úrnője ölébe, s csendesen engedé lecsatoltatni
369 1, VIII| lecsatoltatni bőrnyaklóját, s aztán nyakába ugrott, és
370 1, VIII| majd meg Timárhoz fordult, s nagy toppancs lábát felemelve,
371 1, VIII| a másikra átdobta magát, s aztán nyugodtan megágyazott
372 1, VIII| Galacon. A hajómra jött, s ott úgy viselte magát, hogy
373 1, VIII| az egész barátságunk.~– S honnan jött ön arra a gondolatra,
374 1, VIII| egy szót szól felőlünk, s akkor mi veszve vagyunk?~–
375 1, VIII| története van e puszta szigetnek s e sárkunyhónak itten, akkor
376 1, VIII| hogy holnap odább megyek, s soha rájuk nem gondolok
377 1, IX | szép, derék ember volt, s mi nagyon szerettük egymást.
378 1, IX | leány voltam, mikor elvett, s kész vagyont hoztam a házhoz,
379 1, IX | gyermekeket összeházasítjuk. S én úgy örültem neki, mikor
380 1, IX | parányi kezét kezébe vette, s azt kérdezé tőle: hát hozzám
381 1, IX | tőle: hát hozzám jössz-e? s erre a gyermek olyan vígan
382 1, IX | elbukik.~Ő folyvást nyert, s azért azt hitte, hogy ennél
383 1, IX | hogyan állnak a vetések, s azután aszerint kötött szerződést
384 1, IX | ősszel átadandó gabonára, s azért Krisztyán kötelezve
385 1, IX | előlegezni Krisztyánnak, s minthogy annak házán kívül
386 1, IX | szívesen: ő birtokos volt, s Krisztyánnak jó barátja.
387 1, IX | Kánaánnak csúfolt vidéken, s ősszel húsz forint volt
388 1, IX | még kölcsön is sok pénzt, s egy éjjel hírmondatlanul
389 1, IX | magával vitt minden pénzt, s itt hagyta még az egyetlenegy
390 1, IX | minden értéke pénzben volt; s nem ragaszkodott semmihez,
391 1, IX | Azok között volt férjem is.~S akkor előjött Brazovics
392 1, IX | előjött Brazovics Athanáz, s követelte szerződése beváltását
393 1, IX | előlegezett a megszökött adósnak, s mi ajánlkoztunk, hogy a
394 1, IX | jószágainknak eladtuk volna, s abból kitelhetett az adósság.
395 1, IX | Ötszörös nyereséget követelt. S az írás jogot adott neki
396 1, IX | ment a dolog; a bíró ítélt, s minekünk házunkat, földünket,
397 1, IX | hagyni asszonyt és gyermeket s szétzúzni saját szívét?~
398 1, IX | szétzúzni saját szívét?~S még mindig nem volt vége
399 1, IX | tisztességes eltemetést, s nekem látnom kellett, hogy
400 1, IX | nyúzó a hullahordó szekéren, s hogy kaparja be a temetőárokba
401 1, IX | keblemhez kisgyermekemet, s kimentem vele a Duna-partra.~
402 1, IX | pecsételve bírói pecséttel, s nekem csak a konyhában és
403 1, IX | Akkor leültem a Duna-partra, s gondolkozni kezdtem. Mi
404 1, IX | kölykét a vízbe fojtja, s magát is elöli? Azért sem
405 1, IX | járt oda őszi napokban, s sokat emlegetett egy odvas
406 1, IX | magját a szomszéd szigetről, s a vadalma sárgult már a
407 1, IX | vadalma sárgult már a fákon, s a málnabokor még tartogatta
408 1, IX | megszoptattam kisgyermekemet, s azután elaltattam, és lefektettem
409 1, IX | konyha- és kertészeszköz, s egy nagy batyut kötöttem
410 1, IX | jöttem a férjem házához, s batyuval a hátamon megyek
411 1, IX | elhullott magvakat a földről, s aztán – megcsókoltam a szomorúfűz
412 1, IX | kőodúban is laknak azok, s én irtózom tőlük, s féltem
413 1, IX | azok, s én irtózom tőlük, s féltem Noémit. A másik meg
414 1, IX | sulyommal és harmatkásával, s ha Noémit táplálja azalatt
415 1, IX | magának e szigeten életmódot, s engem megszabadított irtózatom
416 1, IX | takaróztunk mind a hárman, s akkor ébredtünk fel, mikor
417 1, IX | körülforognak a bozótban, s az érett mag belehull öltönyükbe.
418 1, IX | évig éltem én e kenyérrel, s mindennap térden állva adtam
419 1, IX | készítettem fűzfa szövőszéken, s azt viseltük. Gyékényből,
420 1, IX | vadméhrajokat gyűjtöttem bele; s az első évben már volt méz
421 1, IX | segítettek a nehezebb munkánál, s nem bántott senki. Tudták,
422 1, IX | Tudták, hogy pénzem nincsen, s fizettek munkával, szükséges
423 1, IX | akkor már gazdag voltam. S e sziget televényföldében
424 1, IX | kétszer érlelnek gyümölcsöt; s minden fiatal fa újra hajt
425 1, IX | az ő titkaikat tanultam, s rájöttem, hogy nem szabad
426 1, IX | hozzá, mint az emberhez, s én azt hiszem, hogy a fák
427 1, IX | aki őket szeretve ápolja, s megértik titkos óhajtásait,
428 1, IX | falvakból, a malmokból, s hoznak érte cserébe azt,
429 1, IX | sem kutatja a más dolgát, s ösztönszerűleg rejti mindenki
430 1, IX | királyi Duna adták azt nekem, s én azt őnekik mindennap
431 1, IX | emberiségében isteni Jézusról, s arról a népszabadság vezéréről,
432 1, IX | mikor így elpusztultunk, s a csapás őt is érte; mert
433 1, IX | meglopta, pénzével elszökött, s azt hirtelen elprédálta.
434 1, IX | Lengyelországban, Magyarországban, s nincs nevezetes embere ez
435 1, IX | országoknak, akit ne ismerne, s akivel egyszer összejön,
436 1, IX | azt bizonyosan megcsalja, s akit egyszer megcsalt, bizonyos
437 1, IX | egyszer visszajön hozzá, s újra megcsalja. Tízféle
438 1, IX | Tízféle nyelven beszél, s amiféle nemzetbelinek kiadja
439 1, IX | Valamennyinek szolgál, s megcsalja valamennyit. Évenkint
440 1, IX | jön át a török partról, s ugyanazzal megy át a magyar
441 1, IX | hogy ínyenc és kéjsóvár. S nálam jóízű étel van, és
442 1, IX | bennünket az osztrák kormánynál s a török kormánynál, s amint
443 1, IX | kormánynál s a török kormánynál, s amint azok megtudják, hogy
444 1, IX | vitát támasztanak belőle, s amíg az el nem dől, kiparancsolnak
445 1, IX | ahogy történt az Allion-hegy s a Cserna folyam közötti
446 1, IX | új terület van a Dunán, s azzal mi semmivé vagyunk
447 1, IX | együtt a levegőbe röpítem, s a következő tavasszal, a
448 1, IX | szigeten éppen ma megjelenni, s hirtelen megint eltűnni,
449 1, IX | minden pénzét elkártyázta, s tőlem akart valamit zsarolni.
450 1, IX | letűnt a jegenyék mögé, s keleten derengni kezdett
451 1, IX | Noémi is készen volt már, s a konyhán friss kecsketejből
452 1, IX | málé szolgáltatta a kávét, s lépesméz a cukrot. Timéa
453 1, IX | Narcisszával itatta meg, s az elfogadta az idegen leány
454 1, IX | magát. Timár legutol maradt, s elváláskor egy török gyártmányú
455 1, IX | mit az megköszönt neki, s megígérte, hogy azt Noémi
456 1, IX | téveteg szikla tetejére, s ott leülve a sűrű mohvirágok,
457 1, IX | Narcissza odasompolygott hozzá, s az ölébe kuporodott, hajlékony
458 1, IX | Menj! Nem szeretlek többet!~S azzal odaölelé mind a két
459 1, IX | annak hízelgő fehér fejét, – s a csónak után nézett. Mind
460 1, X | Timár hirtelen felöltözött, s átsietett a szomszéd kabinba.~
461 1, X | kabinba.~Abban két ágy volt, s a kettő között egy asztalka.
462 1, X | nagyon sokat kell elmondanom, s időm rövid, ez a méreg gyorsan
463 1, X | Törökországban. A szultán újít, s az ulémák, a dere-bégek
464 1, X | a hatalmon levők házait, s nincs olyan magasan álló
465 1, X | fojtatott meg Sztambulban, s őt magát tulajdon rabszolgája
466 1, X | efendi elküldetett Szíriába, s útközben a drúzok agyonverték;
467 1, X | basa ebédre hívta magához, s mikor az ebéd végén hozták
468 1, X | kijátszom ellenségeimet, s megszököm leányommal és
469 1, X | körszakállamat levágtam, s álutakon eljutottam Galacig.
470 1, X | Ezért fogadtam fel hajódat, s pénzemen búzát vásárolva,
471 1, X | szolgálatokat ennek az embernek, s most azoknak viszonzását
472 1, X | vesztegzárt és vizsgálatot, s mikor már a rémek óriásai
473 1, X | kormány kéme. Én ismerem őt, s ő is rám ismert bizonnyal.
474 1, X | egyedül ő. Most elém került, s már Pancsovánál készen várnak
475 1, X | hogy ez már magyar föld, s egyik ország kormánya sem
476 1, X | Csak a magamét hoztam el, s ha az államnak követelése
477 1, X | khazné pénzét raboltam el, s a szökevény tolvajokat Ausztria
478 1, X | az ember engem megismert, s azzal végem van.~(A beszélőnek
479 1, X | vagyonát. Allah akarta így, s ki futhat ki az ő árnyékából?~
480 1, X | szerint, ponyvába varrva, s nehéz köveket kötve lábamhoz
481 1, X | kötve lábamhoz és fejemhez, s ahol legmélyebb a Duna,
482 1, X | dinnyeevéstől dysenteriát kaptam, s abban halok meg, másodszor
483 1, X | jó szívéből cselekszel, s azért megjutalmaz téged
484 1, X | adósnak nem hitelezhetnél.~S azután Timéát elviszed Brazovics
485 1, X | mely Timéa ágya felől jött, s egyszerre másfelé ragadta
486 1, X | emelkedett fel ágyából, s valamit keresett vánkosa
487 1, X | Timárt odavonva magához, s aztán a halálgörcs örökre
488 1, XI | egy halálosan alvóval, s egy eltemetett titokkal.~
489 1, XI | takarta a csendes éjszaka.~S az éjszaka árnyai így susogtak:~„
490 1, XI | Csorbadzsit; ha te megelőznéd, s Pancsova helyett Belgrádon
491 1, XI | én ilyen komisz ember”, s hogy elnémítsa a suttogó
492 1, XI | igazgyöngyökkel volna telve ez a hajó, s az mind az enyim lenne,
493 1, XI | pedig tolvajság volna.” S azzal odavonta a perzsa
494 1, XI | álmában lehajított magáról, s azzal válláig betakargatva
495 1, XI | az alvó alak szívgödrébe, s hogy ment legyen minden
496 1, XI | felnyíltak a sötét szempillák, s a két szem sötéten, ragyogástalanul
497 1, XI | Az álomlihegés megszűnt, s Timár érzé, hogy a szív
498 1, XI | felszökött fektéből a leány, s felkiáltva: atyám! ágya
499 1, XI | szőnyegtakaró ölébe lecsúszott, s az éji öltöny lehullott
500 1, XI | Timéa! – szólítá őt Timár, s felhúzta meztelen vállaira
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2396 |