Part, Chapter
1 1, II | férfitekintet.~Igaz, hogy még gyermek, alig több tizenhárom évesnél;
2 1, II | szeretők megoszták:… azalatt a gyermek figyelmét kikerülte a tomboló
3 1, IV | malomnak, s a szép fehér gyermek is a szép fehér cicának.~
4 1, IV | alant a sok között. Csak a gyermek nem félt még semmitől.~Most
5 1, VII | közeledő alakot bevárják.~A gyermek azzal gondolta vendégeit
6 1, VII | rakott benne magának.~A gyermek elvégezte a hajósokkal a
7 1, VIII| Én nem akarom. Noémi nem gyermek már. Eredj ki a tornác alá,
8 1, VIII| sikolt egyet a nádasban, síró gyermek hangját utánozva, s a zúgó
9 1, IX | hozzám jössz-e? s erre a gyermek olyan vígan nevetett.~Krisztyán
10 1, IX | okos állat ott feküdt a gyermek előtt, farkát csóválva és
11 1, IX | más, mint egy Isten, egy gyermek és egy eb. Nem merem azt
12 1, IX | Narcissza is számít. Bohó gyermek.~Tudnak igen sokan ittlétünk
13 1, IX | Ő akkor tizenhárom éves gyermek volt, mikor így elpusztultunk,
14 1, X | neki a pénzt, fordítsa a gyermek javára. És add át neki a
15 1, XIV | kormányt, s sírva, mint egy gyermek, futott végig a hajófödözeten
16 2, I | foglalkozást.~A karcsú, nyúlánk gyermek arca és alakja valami lélekjelenésszerű
17 2, I | hirtelen levette a kezét a gyermek fejéről. – De csak nem történt
18 2, I | sorsával.~Mint magára hagyott gyermek, azon nagy, előtte érthetetlen
19 2, III | cukros sütemény? Hiszen gyermek.”~„Azután nem is jutna az
20 2, V | a tréfás csínyen kapott gyermek. – Hát te Miska, nem jössz
21 2, V | bolondot űzzön.~Szegény gyermek egész tréfa tárgya rá nézve.~
22 2, V | örömmel ült le az asztalhoz a gyermek, szemközt a hódító szép
23 2, V | gyermekkéz nyúl hozzá.~Hanem a gyermek fejében megmaradt ez a szó,
24 2, V | cukorsüteményt választott. Ez a gyermek bizony még azt sem tudta,
25 2, V | visszanyújtá Timéának.~A gyermek otthagyta azt a tányérján,
26 2, V | veszett fáradság. Most még gyermek ugyan, de előreláthatólag
27 2, V | lesz belőle. Aztán árva gyermek, aztán török leány, még
28 2, V | megkért nőül. Hozzámégy-e?~A gyermek ijedten tekinte Athalie-ra,
29 2, V | gyönyörködött benne, hogy a gyermek nem tud elaludni attól a
30 2, V | egészen kegyes munka volt a gyermek fejét így elkábítani azzal,
31 2, V | előtt kiegészíté a mesét. A gyermek mindenkitől azt hallá, még
32 2, V | boldog: legyen ön még sokáig gyermek. De ha egyszer eljön egy
33 2, V | Azok nevetnek a megtréfált gyermek fölött, ki oly sietve hímzi
34 2, VII | Zófia asszony kapott a gyermek érdekeltségén, s hozzálátott
35 2, VII | szeretet fejében ment, s a gyermek nem tudta azt, hogy ez neki
36 2, VII | Hát haragudjék! – szólt a gyermek dacosan, kifacsarva áztatott
37 2, VII | kegyelemkenyérre fogadott gyermek, aki olyan alázatos volt
38 2, VII | folytatta vele mindenki. A gyermek egészen meg volt már háborodva
39 2, VII | fogsz már lenni”.~Szegény gyermek! Hogy tudott volna elaludni,
40 2, VIII| jutott eszébe, melyet a gyermek mondott el félelmében a
41 2, VIII| menyegzői nap óta megszűnt gyermek lenni. Komoly és hallgatag
42 3, I | tudja magyarázni.~– Óh, te gyermek! – sóhajtá Timár, felállva
43 3, I | Nem, uram, én nem vagyok gyermek. Én tudom, hogy mi vagyok:
44 3, III | eltakarta az arcát, s mint egy gyermek, félig nevetve, félig sírva
45 3, III | jókedvűen nevetett, mint a gyermek, aki sokáig fél a vízbe
46 3, III | fösvénykedett azzal a szóval, mint a gyermek, aki valamely kedvenc ételéhez
47 3, IV | azt tartják, hogy a síró gyermek feje alá téve, azt édesen
48 3, IV | homlokomon most is. És az ötéves gyermek odafenn úgy kacagott utánunk,
49 3, V | kiegészíté a varázst: egy gyermek, ki soha nem szeretett senkit,
50 3, VI | Térj eszedre! Nem vagy már gyermek, hogy szenvedélyeid játsszanak
51 3, VIII| nőt, önfeledten, mint egy gyermek futott oda hozzá, és sírással,
52 4, I | nálunk. A nő meghalt, a gyermek itt maradt. Ez a harmadik.~
53 4, I | szegleteit, két piros orcáját. A gyermek angyaltorzképeket csinált
54 4, I | hosszan hallgatott, amint a gyermek aludt.~Mikor aztán fölébredt
55 4, I | visszakönyöröghette tőle; mert a gyermek mindent a szájába akar tenni,
56 4, I | lehetnek boldogok; ez a gyermek csak itt járhat fölemelt
57 4, I | féreg számára, egy árva gyermek számára, akinek se apja,
58 4, I | el a legelső szót, amit a gyermek megtanul kimondani. Mint
59 4, I | meghalt?~Azután kezdi a gyermek az életet megismerni a szomorúbb
60 4, II | keblén a szétzúzott fejű gyermek. Óh! milyen kínt gyűjtött
61 4, II | Óh! már nem olyan síró gyermek. Hiszen elmúlt egy éves.~–
62 4, II | aminőt jutalmul kap az a jó gyermek, ki a danára szépen elalszik.~
63 4, II | A hajnalsugárra aztán a gyermek volt a legelső, aki fölébredt,
64 4, II | lehetett tovább alva maradni. A gyermek lármázott, fecsegett: hogy
65 4, II | a házat. Mi az, Dódi?~A gyermek mondott rá valamit, ami
66 4, III | ráütött könnyedén a kárt tevő gyermek kezére, amitől az szörnyen
67 4, III | megütött kis kezet; de a gyermek csak egyre szepegett, s
68 4, III | nagyon beteg”.~Most meg a gyermek is!~Szegény Noémi!~A kis
69 4, III | kínjai!~Óh! az borzasztó, egy gyermek, aki panaszkodni nem tud,
70 4, III | Nincsen.~Noémi leborult a gyermek ágyacskája mellé, odaérteté
71 4, III | a te szép szemeiddel!~A gyermek pedig nem akart a szép szemeivel
72 4, III | volt e szemsugárban. Egy gyermek nézése, aki már megtanult
73 4, III | rám így, ne nézz rám.~A gyermek nem sírt, csak rekedten
74 4, III | legyen.~Noémi az volt.~A gyermek egyre rosszabbul lett. Teréza
75 4, III | Jó lesz, Mihály!~És a gyermek egyre rosszabbul lett.~És
76 4, III | Noémi azt az éjszakát a gyermek mellett virrasztá át. És
77 4, III | Olyan sokat alszik az a gyermek! – monda Mihály. – Mért
78 4, III | maga álmából küldött neki a gyermek.~Másnap reggel megint csak
79 4, V | Egészséges, eszes, jókedvű gyermek. Timár azt mondta, hogy
80 4, V | Aztán meg egy férfi, meg egy gyermek?~– Úgy van!~– S ez a férfi
81 4, V | Kicsoda?~– Az, akit a gyermek atyjának nevez.~– S hogy
82 4, V | nincs megkeresztelve az a gyermek? Lehetetlen, hogy ne tudnád
83 5, II | szobában, és félt, mint egy gyermek, kinek zsiványkalandokat
84 5, IV | híják, ugye? Kedves kis okos gyermek. Hogy félt tőlem azért,
85 5, IV | rám sem ügyelne. Mikor a gyermek sikoltani kezdett, a cudar
86 5, IV | aztán Dódinak könyörögtem. A gyermek jószívű, megszánt, odajött,
87 5, VI | Anyám – szól egyszer a gyermek –, hajtsd ide a fejedet,
88 5, VI | Almira meg ne halna addig!~A gyermek fölkelt a kis zsámolyról,
89 5, VI | kínlódva emelte föl fejét a gyermek öléből, s nyakát felnyújtva,
90 5, VII | kíséri őt ki asszony, férfi, gyermek.~Athalie is ott van a kíséretben.~
91 5, IX | odavezette az alvó gyermekhez.~A gyermek felébredt a csókokra, felnyitá
92 5, IX | Noémi homlokát.~– Kedves jó gyermek, te! Én nem írhatok Timéának,
93 5, IX | sorokat szépen leírta a gyermek a vonalozott papírra, egy
94 5, XI | hogy imádják.~Akkor egy gyermek vetődik a házhoz. Egy ágrólszakadt,
95 5, XIII| Komáromból. Ábéce-tanuló gyermek voltam akkor, mikor annak
96 5, XIII| amikről én beszéltem. Az alvó gyermek szépapja öléből szépanyjáéba
|