Part,  Chapter

 1     1,  VII |                                 VII. ALMIRA ÉS NARCISSZA~Timár a rejtett
 2     1,  VII |           mindjárt elvezettetem önt. Almira!~Timár szétnézett, hogy
 3     1,  VII |              a kertnek jön elő az az Almira, aki őket a járt útra vezesse.
 4     1,  VII |        mintha öreg dobot verne.~– No Almira, vezesd el ezt az urat a
 5     1,  VII |             hát.~– Ah! tehát ő az az Almira, aki engemet el fog vezetni!
 6     1,  VII |            le vagyok érte kötelezve, Almira kisasszony! – szólt Timár
 7     1,  VII |      asszonyát, s ment a kutya után.~Almira folyvást a köpenye szegleténél
 8     1,  VII |              is tudnia kellett, hogy Almira hová viszi az idegent. Hol
 9     1,  VII |       Narcisszát magához hívta; mert Almira valami mély torokhangokat
10     1,  VII |        darabja a foga közt maradjon.~Almira igen szép útifüves réten
11     1,  VII |              sem állt többé a lábán.~Almira abban a pillanatban, amelyben
12     1,  VII |            tréfálni. Nem bántotta őt Almira, csak fogta szépen a gallérját,
13     1,  VII |            őt kiengesztelni, nevezte Almira kisasszonynak, jó barátnőjének,
14     1,  VII |      hangjára, s messziről kiáltozta Almira nevét; mire aztán elereszté
15     1,  VII |           lövöldözzön ám, mert akkor Almira lefogja. A lövésért borzasztón
16     1,  VII |              hogy már ezentúl, amint Almira meglátja önnek a kezében
17     1,  VII |            Már messziről hallatszott Almira csaholása. Az az üdvözlő
18     1,  VII |          eléje szalad a közeledőnek.~Almira feleúton érte a kiszállókat,
19     1,  VII |        akárhogy emelgeti is a füleit Almira, s akárhogy törleszkedik
20     1,  VII |             szépen”.~Ekkor egyszerre Almira vonta magára a figyelmet.~
21     1,  VIII|            saját érdekeit szolgálja.~Almira dühösen ugatott a közeledőre,
22     1,  VIII|      kutyának válaszolt:~– Sunyj le, Almira!~A jövevény otthonias biztonsággal
23     1,  VIII|             meg a Tatalián? – Nesze, Almira! Aztán ne haragudjál rám,
24     1,  VIII|          hogy se Timár nincs ott, se Almira. Otthagyták mind a ketten.
25     1,  VIII|         magának az illatos szénában; Almira pedig elbújt valami odújában
26     1,  VIII|              az orrod előtt. Tessék!~Almira egyszerre a legnagyobb düh
27     1,  VIII|              hangon e szót hallatá: „Almira?”, ugyanakkor suttogá egy
28     1,  VIII|            suttogá egy másik hang is Almira nevét a tornácra nyíló ajtóból,
29     1,  VIII|              a gondolat keltett fel. Almira!~A hívásra előjött odújából
30     1,  VIII|             alatt leheveretlen. Jer, Almira, hadd oldjalak fel.~A nagy
31     1,  IX  |             beleültünk, Noémi, én és Almira. Áteveztem a senki szigetére.
32     1,  IX  |            fark közül hiányzott, azt Almira ette meg. Az okos állat
33     1,  IX  |              csónakjukhoz. Teréza és Almira a partig kísérték őket.~
34     3,  III |                Vajon mit csinál most Almira és Narcissza?~Hát mit csinálnának
35     3,  III |             vadászatra való, s abban Almira nem vehet részt; a madarakra
36     3,  III |     víziállatokra. Az is szép sport!~Almira begázol a szép tiszta vízbe,
37     3,  III |           odacsípve ollójánál fogva. Almira kétségbeesetten szűköl,
38     3,  III |             mit csináljanak mármost? Almira is, Narcissza is, meg a
39     3,  III |     Narcissza is, meg a rák is.~Most Almira figyelme egyszerre másfelé
40     3,  III |        csónakot, azután megcirógatja Almira fejét, s azt kérdi tőle: „
41     3,  III |             De a puska, a puska! Azt Almira nem szereti a kézben látni.
42     3,  III |      gondolta ki Timár, hogy odaadta Almira szájába, s az aztán keresztbe
43     3,  III |     dorombolt a fülébe.~Mihály halad Almira vezetése után.~Mintha kicserélték
44     3,  III |           jön elénk.~Teréza asszonyt Almira idézte elő a házikóból,
45     3,  III |          tűnt a dobasz tarisznya. – „Almira!” – kiálta az utána sompolygó
46     3,  III |            Hát akkor jól vigyázz rá, Almira, hogy a Narcissza ne bántsa.~
47     3,  IV  |             innen meg nem mozdulsz”.~Almira megértette azt, és akként
48     3,  IV  |      távozott.~Alig tűntek el, midőn Almira nyugtalanul kezdte füleit
49     3,  IV  |        felsőkabátja a karjára vetve.~Almira meg sem moccan közeledtére.
50     3,  IV  |              sem moccan közeledtére. Almira philosoph. Így okoskodik:
51     3,  IV  |             ellenséghez.~– Szervusz! Almira, kedves Almira. Ide, ide,
52     3,  IV  |             Szervusz! Almira, kedves Almira. Ide, ide, kedves kutyácskám.
53     3,  IV  |            van a kedves Teréza mama?~Almira nem volt feleletre bírható.~–
54     3,  IV  |        feleletre bírható.~– Szép kis Almira, nézd, mit hoztam neked.
55     3,  IV  |          bohó vagy. No edd meg, szép Almira.~Almira pedig oda sem szagolt
56     3,  IV  |             No edd meg, szép Almira.~Almira pedig oda sem szagolt a
57     3,  IV  |            Akkor aztán megharagudott Almira, nekiállt egy nagy lyukat
58     3,  IV  |           Azt sem adta tudtul szóval Almira, csak az ínyét húzta fel
59     3,  IV  |           hogy el van állva az útja. Almira most már a főzde ajtaja
60     3,  IV  |        Teréza meglepetve látta, hogy Almira nem a veranda előtt fekszik,
61     3,  IV  |          ajtaját őrzi.~– Mi van ott, Almira?~Tódor, amint Teréza hangját
62     3,  IV  |       ajtaján e szóval: „mi van itt, Almira?”, akkor kiemelkedék vigyorgó
63     3,  V   |           magaddal a fegyverét, hogy Almira meg ne támadja érte. Eredj,
64     3,  VI  |        szorultak fel.~Most hallhatja Almira örvendő ugatását. A fekete
65     4,  I   |        amellett ült az egyik oldalon Almira, a másikon Noémi. Noémi
66     4,  I   |              Terézát keresték.~Mikor Almira jelt adott, hogy idegen
67     4,  II  |            azt jó jelnek vette. Hogy Almira nem ugat, ennek oka az,
68     4,  III |            Ne hagyjátok visszajönni. Almira, Almira! Ébredj! Tépd össze!
69     4,  III |       hagyjátok visszajönni. Almira, Almira! Ébredj! Tépd össze! Aha!
70     4,  IV  |              sietett a kis lak felé. Almira eléje jött, megnyalta a
71     4,  V   |              a külső szobában, midőn Almira ugatása jelenté, hogy idegen
72     4,  V   |             arra a helyre.~Elöl ment Almira. Egy helyen lefeküdt, s
73     5,  IV  |              az átkozott fenevad, az Almira is ott volt, ott feküdt
74     5,  IV  |          megszánt, odajött, átölelte Almira nyakát karjaival. Arra a
75     5,  VI  |          járnak már oda. A harmadik, Almira, a kunyhóban fekszik, s
76     5,  VI  | orsószárnyára, szélkeleplőt játszik. Almira a szögletben fekszik, s
77     5,  VI  |           súgni akarok valamit, hogy Almira meg ne hallja.~– Nem érti
78     5,  VI  |              Hát mondd csak, meg fog Almira halni?~– Bizony meg, kedves
79     5,  VI  |            kicsikém.~– Hát aztán, ha Almira meghal, ki védelmez meg
80     5,  VI  |              mennyországba jutunk.~– Almira is?~– Az nem.~– Miért nem?~–
81     5,  VI  |          jönni nemsokára.~– Óh! csak Almira meg ne halna addig!~A gyermek
82     5,  VI  |              a nyögő ebhez.~– Kedves Almira, ne halj meg, ne hagyj itt
83     5,  VI  |             Megvédelmezlek én téged, Almira.~Az okos állat fölemelé
84     5,  VI  |        gyilkos, elkárhozott lélek!~– Almira, mért nyögsz oly nagyon?~
85     5,  VI  |             Erre közelednek.~Ki jön?~Almira kínosan hörög; fel akar
86     5,  VI  |              ajtót elzáró kötelet, s Almira feláll két lábára, és üdvözlő
87     5,  VI  |         vannak.~Mihály, Noémi, Dódi.~Almira odavánszorog kedves gazdájához,