Part, Chapter
1 1, III | rekedten.~– Ah! be kedves! – mondá Timéa, mikor a távcsövet
2 1, III | keresztül a férfira, aki ezt mondá.~Egy idegen, előtte érthetetlen
3 1, IV | távolban látott hajóra, s azt mondá csendesen elmorzsolgatva
4 1, IV | Nagy pazarlás volna! – mondá Timár. – Még ma többször
5 1, V | inspiciens a hajóbiztossal, s azt mondá neki:~– Ön komáromi lakos.
6 1, VI | ismerem ezeket a betűket! – mondá Timéa.~Azok latin betűk.~
7 1, VII | ezt az urat a partra! – mondá neki a nő; mire a megszólított
8 1, VII | homlokát, s ismét fennhangon mondá neki:~– Mármost eredj; vedd
9 1, VIII| akarta.~A jövevény pedig azt mondá neki:~– Ah! be megszépültél
10 1, VIII| s a ház asszonyának azt mondá:~– Az utas úr és kisasszonya
11 1, VIII| Mindjárt készen lesz! – mondá a nő. – Noémi! Segíts a
12 1, IX | kisleányomat ölben hordoztam, azt mondá: ezeket a gyermekeket összeházasítjuk.
13 1, IX | elől meghúzta magát. Azt mondá, hogy ez a sziget senkié.
14 1, XI | érinték.~Az utasítás azt mondá, hogy szívgödrét is be kell
15 1, XII | szemfödél.~Estefelé azt mondá Mihály az embereinek, hogy
16 1, XII | darab posztót tettek! – mondá magában.~Aztán egy nehéz
17 2, I | leányt a parasztszekérből, s mondá neki, hogy itthon vannak.~
18 2, I | egy gyertyatartót, s azt mondá Timárnak: „No jól van, hozd
19 2, I | kedvében találtak, s azt mondá Timárnak: „No hát Mihály,
20 2, I | felnyitá a dobozt, s azt mondá rá:~– Fi donc! hisz ennek
21 2, I | török csemegével. Az meg azt mondá neki, hogy rosszak a fogai,
22 2, II | átolvasta a levelet, s aztán azt mondá Timárnak:~– Jól van, pajtás!
23 2, II | meglátogatott bennünket, azt mondá a várkormányzónak: „Én azt
24 2, III | Mit kísértesz te engem? – mondá magában Timár, s hátat fordított
25 2, III | egyedül maradt a hajón. Azt mondá, összeszámolja a partra
26 2, III | alá, s végsugarával ezt mondá Timárnak:~„Gazdag vagy!
27 2, IV | súgva, félig sikoltva azt mondá Athalie-nak, hogy bizony
28 2, IV | S ezentúl (ezt már súgva mondá) biztos lehetsz felőle,
29 2, IV | kancelláriánál.~– Eredj, eredj! – mondá neki Brazovics, s utána
30 2, V | felöltve télikabátját, azt mondá, hogy mármost megy a gschäftbe.
31 2, V | Engem csak az bosszant – mondá Athalie –, hogy mindenre
32 2, V | Athalie-val, ki, midőn azt mondá vőlegényének, hogy vessen
33 2, V | okozott vele.~Egyszer azt mondá Athalie Timéának, mikor
34 2, V | tréfa volt.~Athalie azt mondá Timéának:~– No lássad, a
35 2, VII | menyegzőt megelőzte, azt mondá Athalie Timéának:~– A mai
36 2, VII | összeállítva. Kacsuka úr azt mondá, hogy rózsákat hozott a
37 2, VII | fehér kesztyűs kezével, azt mondá neki mosolyogva:~– Már mai
38 2, VIII| véghetetlen tisztelője. Kegyed azt mondá, hogy van Belgrádban egy
39 2, VIII| nyugodtan Mihály szemébe, és azt mondá:~– Már meggondoltam.~Zófia
40 2, VIII| Mihálynak a kezét, és ezt mondá halkan, de biztos hangon:~–
41 3, III | puha rózsahalomra, s azt mondá:~– Ah! milyen jó volna egy
42 3, III | undor és a panasz hangján mondá:~– Nézze ön, ott jön…~–
43 3, III | én viszem.~– Nem, nem! – mondá Noémi. – Nálam marad. Én
44 3, III | Eljövök és látni fogom! – mondá Timár.~– Igazán? – A leány
45 3, IV | után Teréza asszony azt mondá vendégének, hogy ma nem
46 3, IV | megnézte a drágaságot, s azt mondá:~– Pierre de Strass; testvérek
47 3, V | elgondolkozott, s ezután azt mondá:~– Nem; semmit.~És Timár
48 3, V | égvilágú szemeivel, s azt mondá neki édesen könyörgő hangon:~–
49 3, VIII| Kezét karjába ölté, s azt mondá neki:~– Menjünk reggelizni.~
50 3, VIII| kacagással vegyült hangon mondá neki:~– Nézd, nézd! Az én
51 3, VIII| Hanem a szívdobogás azt mondá neki: „ne lopj!”~Most már
52 4, I | mindannyiszor megfenyegeté, és azt mondá, hogy rossz a világ.~– Pedig
53 4, I | vállára tette kezét, s azt mondá neki:~– Egy szegény csempésznek
54 4, I | nagyot kiáltva; tán azt mondá: „ugyan mit kérded azt?”,
55 4, I | csókokat arcán.~Teréza nevetve mondá:~– Szegény csempésznő árvája!
56 4, II | odahívta a halászokat, s azt mondá nekik, hogy szállítsák ezeket
57 4, II | kaphatta a gyermeket, azt mondá neki:~– Most már aztán itt
58 4, III | mindig. Timéa nevét ki nem mondá soha. Az nem foglalta el
59 4, III | agy forrósága, akkor azt mondá Noéminak:~„Óh, milyen szép
60 4, III | felszürcsölte azt, s azt mondá, hogy jólesett.~Noémi mutatta,
61 4, III | ingecskéjét varrom.”)~És aztán azt mondá neki:~– Magamnak varrok
62 4, III | kezdé.~– Milyen különös! – mondá. – Ennek a rózsának semmi
63 4, III | illata nincs.~– Ez az? – mondá kérdve Noéminak.~Noémi bámulva
64 4, IV | mindig látja.~Egyszer azt mondá Noémi Timárnak:~– Mihály,
65 4, IV | ökölre Noémi két kezében. Mondá magában: „Az én rossz csillagzatom!
66 4, IV | kétszer-háromszor azóta. Most hát azt mondá, hogy majd ott fogja tölteni
67 4, IV | dínomdánom kezdete előtt azt mondá Fabula Jánosnak:~– Atyámfia
68 4, V | hangzott lelkében, mely azt mondá, hogy egy nagy örökség száll
69 4, V | napokat okolták. Teréza azt mondá neki, hogy szokott baj ez
70 4, V | megcsókolá a kezét, s azt mondá neki: „Anyám!”~Teréza halkan
71 5, I | rogyott karszékébe, s azt mondá: „nem hiszek önnek”.~– Nem
72 5, III | tőle! hahó!~„Megijedni?” mondá magában Timár, s hitetlenül
73 5, IV | bámult iszonyúan, s azt mondá: „Igen!”~„Akkor én vagyok
74 5, IV | kendőt, s cinikus humorral mondá:~– Ez az emlék a Nro III,
75 5, V | Úgy van, ahogy az az ember mondá: szökni az ismerős világból,
76 5, VI | Mihály inkább, ahogy Noémi mondá: „Jobb szeretném, ha három
77 5, VII | keveset alszik éjjel, azt is mondá, hogy ő hallotta is azt
78 5, IX | elméjük van.~Egyszer azt mondá Noémi – férjének:~– Mihály!
79 5, X | Athalie naiv szégyenkedéssel mondá az őrnagy hallatára, hogy
80 5, XI | szolgálattevő főhadnagynak azt mondá:~– Te, bajtárs, én téged
81 5, XI | jólesett.~Maga pedig azt mondá, hogy nagyon el van törődve
82 Uto | erejét az ősi Szűcs vér – mondá a nagynéném; – ki maga is
|