Part, Chapter
1 1, I | tökéletesen megszűnik, aztán megint egyszerre valamely völgyzugolyból,
2 1, I | alattságnál fogva a vízbe; aztán megint egyet fordul, s oly sebesen
3 1, II | amióta itt jártam, már megint változott a vízjárás; ha
4 1, IV | s ők vontatják a hajót megint odább.) Maga pedig visszafordult,
5 1, V | darab disznóhús, s aztán megint ugyanez a sorrend szorosan
6 1, VI | dolgozzék, s Orsován felül megint hangzott a hajótülök melankolikus
7 1, VI | haladt előtte, s a bércek megint összecsukódtak a szép táj
8 1, VI | magtokjai azok.~A virányon túl megint következik a bozót, de már
9 1, VII | haragudni és hízelegni; s aztán megint letette a fejét a földre,
10 1, VII | evett belőle, már akkorra megint megéhezett.~A nő, aki a
11 1, VII | szerint felkérte őket, hogy ha megint erre járnak, megint őnáluk
12 1, VII | hogy ha megint erre járnak, megint őnáluk vásároljanak; azután
13 1, VII | körülkerüli a nyakát, s megint átvándorol Noémihez, és
14 1, IX | ma megjelenni, s hirtelen megint eltűnni, mint az, hogy a
15 1, IX | Most aztán hozzám jössz megint, ugye, mikor az elment,
16 1, X | magában küzdött.)~– Mert…~(Megint elhallgatott.)~– Mondtam
17 1, XIV | Duna fenekén, s akkor aztán megint együtt lesznek.~Timár maga
18 2, I | tekinteni.~S azzal cupp, cupp! megint agyba-főbe csókolta az ártatlan
19 2, I | másik percben? hogy vonja megint az ölébe? hogy löki félre
20 2, III | a felhőket, s a félhold megint ott állt az alkonyégen.
21 2, IV | házából.~– No, fiam, hát megint itt vagy? – e szókkal fogadá
22 2, IV | nem volna. – Mit akarsz megint? Búzát akarsz tőlem venni?
23 2, IV | azalatt vetettek, azoknak megint rossz termésük lesz jövő
24 2, V | istentelenséget gondol ki megint ez az ember? Más becsületes
25 2, V | magasra felnyúló s onnan megint aláhajló fésű, melyre a
26 2, V | nyalánkodni! Mivel piszkoltad már megint össze a ruhádat? Azt gondolod,
27 2, V | keresztelni. Hanem ahhoz megint szükséges, hogy elébb meg
28 2, V | járkált, el-eltűnt benne, s megint úgy merült ki belőle kiülő
29 2, V | Timár lement a lépcsőn, megint elhaladt ama két márványoszlop
30 2, VI | a folyosón. Aztán vissza megint három cigánykereket, mely
31 2, VIII| emberek futnak széjjel, s megint azt kiabálják: „hisz ez
32 3, I | más szent akadályok álltak megint elő.~Timéa még mindig nem
33 3, I | Timárral.~A másodnapi tanításon megint azt kérdezte tőle Timéa,
34 3, I | adni.~– De ugye, én ott megint Levetinczy úr neje leszek? –
35 3, I | elégedve?~Az imádkozás után megint leülnek, s a kántor ez alkalomra
36 3, II | s mire körülnézett, már megint azon kapta, hogy az úrnő
37 3, II | cselédei, mi kárt tettek ma megint, mi pletykát csináltak újra?
38 3, II | viasztekercs volt a kezében. Megint az a bántó gúnymosoly az
39 3, III | halomra gyűjteni? S aztán megint újra kezdeni szántást, vetést,
40 3, III | Narcissza ne bántsa.~Ezért megint Noémi duzmadt fel.~– Ah
41 3, III | egy óra múlva összejönnek, megint úgy ölelkeznek, csókolóznak,
42 3, IV | uram! – köszönté Timárt. – Megint itt találkozunk össze. Talán
43 3, IV | csak nincs önnek a hajóján megint egy török basa? Hehehe!
44 3, IV | hangon Teréza. – Miért jöttél megint?~– Jól van, jól, no. Csak
45 3, VI | odább tépi, a másik parton megint évről évre új területet
46 3, VI | irodájából eltávozott.~– Ez most megint valami óriási nagy bolondság
47 3, VI | vicispán. Egyszóval ez most megint valami hallatlan nagy bolondság
48 3, VI | malomtól a másikig, onnan megint a hajóihoz, hogy sietteté
49 3, VI | semmi nagy dologgal; máskor megint oly ingerült volt, hogy
50 3, VI | visszamegy hozzá; a másik nap megint azt, hogy el fogja őt felejteni
51 3, VI | partra, ismét visszafut, megint előjön, beleveti magát a
52 3, VI | úszik a közeledőnek, onnan megint vissza.~Hát azt a rózsaszínű
53 3, VII | Noémival találkozott, akkor megint elfelejtett mindent, ami
54 4, I | gyarapodott. Ennek a következése megint az lett, hogy Timár megkapta
55 4, I | mit kérded azt?”, s aztán megint lehunyta a szemeit, s aludt
56 4, III | menjenek a víz fenekére vissza megint! de azzal a gondolattal
57 4, III | előadatni, hogy mit tanult ma megint. Egy szót.~A világ minden
58 4, III | aranyálmokba erőszakolja!~Azután megint csak Noémi jött elő.~„Te
59 4, III | gyémántok nélkül, Noémi!”~Majd megint másfelé tért rémlátása.~„
60 4, III | adott neki vizet. Azért megint megharagudott: hisz ez nem
61 4, III | elvitte neki a búcsúcsókot.~Megint egy nap telt.~Reggel az
62 4, III | a gyermek.~Másnap reggel megint csak a gyermekről beszélt
63 4, IV | tőled, Noémi. De reggelre megint visszamenj, a napvilág itt
64 4, IV | süssön.~„Óh! Noémi, hát te megint át akarod virrasztani az
65 4, V | senki szigetét, hogy azt megint visszaadja neki, s azzal
66 4, V | várakozva egyet-egyet dobban, megint sebesen rákezdi, ismét hosszú
67 5, I | el tudott vergődni. Ott megint egy napot kellett időznie
68 5, I | válaszolt reá, s levelét megint Zófi asszony vitte el.~–
69 5, I | talált érkezni. Zófi asszony megint elvándorolt a délceg őrnagyhoz
70 5, II | a gazdáját, s úgy került megint vissza komáromi fő lakhelyére;
71 5, III | kitartania, s partot érne, akkor megint mást gondol, s eltér ferde
72 5, III | szélnyomásra a kétfelé vált jég megint összecsukódik. Az is éppen
73 5, III | a pózna vége odaérkezik, megint odább tolja azt a harmadik
74 5, III | patkányfark-bajuszával, s megint visszairamodik fejtetővel
75 5, III | akart előkerülni.~– Már megint megmenekült! – dörmögé a
76 5, IV | köszönöm a szerencsédet. Annak megint csak én adtam meg az árát,
77 5, IV | le még egyszer. S kezdjük megint elöl. Tehát legelőször is
78 5, IV | Hanem az én kívánságom megint egészen alapos. A sziget
79 5, X | fejéről a gyászfőkötőt; aztán megint elkomorodott, ajkához emelte
80 5, XI | cselédszobába kitalált.~Ott volt megint az elébbi álma. A cselédek
81 5, XI | visszaestek a helyeikre megint, s nem ébredtek föl.~Az
82 Uto | hatodrészt örökölt. Annak megint volt két fia és két leánya.
|