Part,  Chapter

1001     2,  VIII|           bekanyarodott az „Angliá”-ba, s eltűnt előle a főőrhely
1002     2,  VIII|            előle a főőrhely lámpája is, s a fák sötétjében találta
1003     2,  VIII|               előjött a tiszt szolgája, s kinyitá az ajtót.~– Itthon
1004     2,  VIII|         egyszerűség lepi meg a belépőt, s azonfelül az a pipafüstillat,
1005     2,  VIII|            könyvekbe, még a padlóba is, s akkor is kesereg, mikor
1006     2,  VIII|          egyszerű bőrpamlaghoz vezetve, s azután legelső gondja volt
1007     2,  VIII|             kravátlit felkötni nyakára, s a nyitva maradt egyenruhát
1008     2,  VIII|               Athalie letörlé könnyeit, s ragyogó szemeivel hosszasan
1009     2,  VIII|                Nem, az nem értette meg.~S mikor aztán meg kellett
1010     2,  VIII|       Belgrádban, akit örökölni fogunk, s akkor ismét gazdagok leszünk.
1011     2,  VIII|              önre, amíg ön értem jöhet, s addig engedelmes leánya
1012     2,  VIII|                majd elfújta a gyertyát, s az asztalra letett cirkalmat
1013     2,  VIII|                egy született baronesse, s ez összeköttetésbe nem egyezett
1014     2,  VIII|          melyről a jegygyűrű hiányzott, s ezt súgá neki, nehogy a
1015     2,  VIII|              nehogy a falak meghallják, s a könyvek tovább susogják:~–
1016     2,  VIII|                 hogy nősülni nem fogok, s ha ismét találkozni fogok
1017     2,  VIII|               hanem valaki mást szeret; s ha az a más is szegény,
1018     2,  VIII|               burkolta fekete köpenyét, s elsietett, mielőtt Kacsuka
1019     2,  VIII|                kést szorította marokra, s úgy ment végig a sötét szobákban.~
1020     2,  VIII|               ketten. Őt is kivégeznék, s megtalálná a kijárást a
1021     2,  VIII|            lépve, Timéa ágyához lépett, s eszébe jutott, hogy hisz
1022     2,  VIII|            menyegzőnap előtti éjszakán, s melyért őt úgy kinevette.
1023     2,  VIII|            meghala, ki elöl született.”~S ha behunyta is a szemeit,
1024     2,  VIII|         ugyanazok a képek jöttek eléje, s mikor elnyomta is a kábító
1025     2,  VIII|                   Istennél a kegyelem!” s aztán pördül a dob… Erre
1026     2,  VIII|          másodszor! ki ád többet érte?” S aztán „harmadszor!” a dob
1027     2,  VIII|            harmadszor!” a dob rápördül, s már leütött a pallos!~S
1028     2,  VIII|                 s már leütött a pallos!~S újra következik a másik: „
1029     2,  VIII|                 egyet hagyták meg neki, s ment – valakit keresni.
1030     2,  VIII|         parázsnál a zsemlyeszeletkéket, s megterített a konyhaasztalon
1031     2,  VIII|                 a belgrádi útra gondolt s a várt útitársra.~Zófia
1032     2,  VIII|               az a torkomon fennakadna, s megfulladnék bele.”~Majd
1033     2,  VIII|              mikor ő éppen alatta megy, s éppen az ő feje búbjára
1034     2,  VIII|                 hogy a ház összeomlana, s minden embert, akit ott
1035     2,  VIII|               nemei nem következtek be, s Athalie sem volt megszólalásra
1036     2,  VIII|              könnyű. Elmehet szolgálni, s abból megél. Be is állhat
1037     2,  VIII|          megszabadul, maga kényére jut, s vígan élheti világát! No,
1038     2,  VIII|               előre látta azt már mind, s ezen való elbúsulását csak
1039     2,  VIII|            ütésénél felrezzent Athalie, s aztán ismét tenyerébe hajtá
1040     2,  VIII|            Elkezdték az utcai szobákon, s úgy jöttek az udvari szobák
1041     2,  VIII|                  rögtön szedik széjjel, s futnak vele odább. Itt semmi
1042     2,  VIII|                 emberek futnak széjjel, s megint azt kiabálják: „hisz
1043     2,  VIII|                 hisz ez bolond ember!”, s azzal menekül mindenki nagy
1044     2,  VIII|              tornya most éppen ledűlne, s idecsapna mindnyájunkat,
1045     2,  VIII|                a szomorú temetkezésnek; s talán most jön majd, mikor
1046     2,  VIII|                 halk léptek közelednek, s valaki kopogtatni kezd a
1047     2,  VIII|               bennlevőktől jeladásával, s megvárja, míg odabenn azt
1048     2,  VIII|           mondják neki, hogy „tessék!”, s csak azután nyit ajtót csendesen,
1049     2,  VIII|            azután nyit ajtót csendesen, s belép, előre levett kalappal
1050     2,  VIII|              meg magát a hölgyek előtt, s az ajtónál megállt.~Athalie
1051     2,  VIII|           Minden az ön nevére van írva, s a Brazovics-ház hitelezői
1052     2,  VIII|                Fogadja el ön azt tőlem… S ha volna e házban egy kicsiny
1053     2,  VIII|         tiszteletével alkalmatlankodik, s azt a helyet ön nekem engedné;
1054     2,  VIII|                helyet ön nekem engedné; s ha volna az ön szívében
1055     2,  VIII|               számomra egy kis menedék, s ha kezemet ön meg nem vetné,
1056     2,  VIII|               végtelenül boldog lennék, s fogadom, hogy egész életemnek
1057     2,  VIII|                másik két nő szorította, s közelebb jött Mihályhoz.
1058     2,  VIII|         férfival telebeszélték a fejét! S ha akkor Timár egyszerre
1059     2,  VIII|                 Athalie kisasszonynak!” S nőül venné Athalie-t. Hiszen
1060     2,  VIII|                a fennhéjazó kisasszony, s arra az bosszúból rögtön
1061     2,  VIII|       gouvernante vagy a komorna kezét, s azt vette nőül.~Ez a reménye
1062     2,  VIII|              engemet elvesz ön nejének, s ez lesz az ön háza, s én
1063     2,  VIII|          nejének, s ez lesz az ön háza, s én leszek az ön házában
1064     2,  VIII|         anyámnak és az én testvéremnek, s bánjék velük jól…~Timárnak
1065     2,  VIII|            észrevette az áruló könnyet, s mindkét kezével megfogta
1066     2,  VIII|          elkezdett hangosan sivalkodni, s térdre borulva Timéa előtt,
1067     2,  VIII|             letörlé szeméből a könnyet, s a másik percben már helyén
1068     2,  VIII|         biztosítékot vőlegénye számára, s amit néhai atyja nászhozományul
1069     2,  VIII|                 és Timéától eltávozzék, s hogy a daliás kapitány a
1070     2,  VIII|        megtörését, fordult el Timártól, s indulattól elfojtott hangon
1071     3,  I   |                 rokonszenvét költé fel. S a szép kapitánynak könnyelmű
1072     3,  I   |                 is kínált: saját magát; s cserét kért értük: a leány
1073     3,  I   |             kért értük: a leány szívét. S hogy ez csalás, ez erőszak.~
1074     3,  I   |            készen vett mindent Bécsben, s Timéa menyasszonyi köntösét
1075     3,  I   |               keblébe felvétetni óhajt. S miután itt nem elég, mint
1076     3,  I   |                ismét találkozni fognak, s egymáséi lesznek, – a leány
1077     3,  I   |              akivel a pap összeeskette, s viszont nem lehető, hogy
1078     3,  I   |               hogy az is velünk legyen; s ő azt nekem nem fogja megtagadhatni,
1079     3,  I   |              környékét erre a kérdésre, s azt mondta, hogy ezt a skrupulózus
1080     3,  I   |              kisasszonyt megkeresztelni s megesketni, a további dogmákról
1081     3,  I   |           zsoltárt vesz ki-ki maga elé, s mikor a kántor elkezdi,
1082     3,  I   |       elszámlálva az ő kötelességeiket, s akkor a keresztanya ismét
1083     3,  I   |          imádkozás után megint leülnek, s a kántor ez alkalomra nekizendíti
1084     3,  I   |          másodiknak jő fel a katedrába, s igen szép szónoklatot tartván,
1085     3,  I   |              írást vesz ki a könyvéből, s abból felolvassa, hogy ezennel
1086     3,  I   |              hogy a szobát elhagyhassa, s őhelyette azután Zófia asszony
1087     3,  I   |              veszélyes helyeken jártak, s hogy keresett számára nyughelyet
1088     3,  I   |              tudhatott más, csak Timéa, s Mihály boldog volt, hogy
1089     3,  I   |           ragaszkodik önhöz ez a leány!~S Timéa nem jött zavarba,
1090     3,  I   |               hosszasan szemeibe nézni, s ha jött, ha távozott, megszorítá
1091     3,  I   |                  a hajdani apai háznál, s ugyanabból az ablakból nézte,
1092     3,  I   |               menyasszony egy kocsiban, s nézett utánuk. S ha imádkozott
1093     3,  I   |              kocsiban, s nézett utánuk. S ha imádkozott ez idő alatt
1094     3,  I   |             boglárokkal, hattyúprémmel, s elég délceg alak volt, csakhogy
1095     3,  I   |             együtt egy selyem lepellel, s legelőször e szentséges
1096     3,  I   |            árnyban találkoznak egyedül, s a pap megfogja kezeiket,
1097     3,  I   |               érzé, hogy szíve reszket, s ez a remegés elterjed egész
1098     3,  I   |          Lebonthatja szép fényes haját, s elszórhatja vállain; megközelítheti
1099     3,  I   |    megközelítheti ajkaival fehér arcát, s tüzet lehelhet rá, nem gyújtja
1100     3,  I   |            sötétkék szemét reá a hölgy, s e szemek tekintetéből annyit
1101     3,  I   |               neje. Önnek fogadtam ezt, s Istennek megesküdtem rá.
1102     3,  II  |              találta meg a neje szívét?~S talán más is úgy tett azzal,
1103     3,  II  |                férj meg fogja becsülni, s ha hűtlenségen kapja, megöli.
1104     3,  II  |              eleven szemei, tömött haja s egészséges lehelete legyen;
1105     3,  II  |             megfagyasztá azt az érzést. S nőül ment egy férjhez, kit
1106     3,  II  |                kinek hálával tartozott, s kinek hű társa akart maradni.~
1107     3,  II  |                 Mindennapi történet ez. S akiken megtörténik, azzal
1108     3,  II  |                 hogy majd jön a tavasz, s az a szíveket átmelegíti.
1109     3,  II  |             Komáromot végképp elhagyja, s elköltözzék Bécsbe. Talán
1110     3,  II  |                 fog maradni Komáromban, s lakásul a Brazovics-házat
1111     3,  II  |               nap távol lehet hazulról, s nem tűnik fel senkinek,
1112     3,  II  |              idő, hogy haza kell menni, s karjába öltve kezét, távozik
1113     3,  II  |                 szép és mi hű neje van!~S bár olyan hű ne volna, bár
1114     3,  II  |               munkát, leülnek a földre, s esznek egy szilkéből bablevest,
1115     3,  II  |                egy szilkéből bablevest, s megcsókolják egymást utána.~
1116     3,  II  |              meggyűlölte a gazdagságát, s hozzáfogott, hogy túladjon
1117     3,  II  |             kocka mindig hatot fordult; s ha szerencsejátékban akarta
1118     3,  II  |           özönlött oda, ahol ő megállt, s ha elfutott, ha elbújt előle,
1119     3,  II  |                Nem tanították táncolni, s asszonyfejjel már nem akar
1120     3,  II  |         asszonyságok társaságát keresi. S ha férje egy hétig távol
1121     3,  II  |          gyűlöli a férjet is, a nőt is, s aki bizony sietne mind a
1122     3,  II  |               szobáját takarítani jött, s mire körülnézett, már megint
1123     3,  II  |                úrnő ruháit tisztogatja, s különösen ha vendégek jöttek
1124     3,  II  |                 fésülködéshez vett fel, s abban járt; s azon is, könnyebb
1125     3,  II  |                 vett fel, s abban járt; s azon is, könnyebb volt a
1126     3,  II  |             egyszer mind a tűzbe dobta, s ugyanazon kelméből varratott
1127     3,  II  |          hízelkedéssel, kínozta Timéát, s kényeztető gyöngédséggel
1128     3,  II  |                mikor Timéával beszélt: „s”-nek ejtve az „sz” betűt. „
1129     3,  II  |             hogy tegezze valaha Timéát.~S ami legfinomultabb neme
1130     3,  II  |               saját házukban mindenütt, s odalépett eléjük legbensőbb
1131     3,  II  |             engedett kivenni a kezéből; s aztán nekiállt a seprű nyelével
1132     3,  II  |     fogcsikorgatva rántott egyet rajta, s vagy ruha szakadt, vagy
1133     3,  II  |               vagy kilincs törött bele, s az neki jólesett. Tört edények,
1134     3,  II  |          találkoztak össze Athalie-val.~S volt különösen egy néma
1135     3,  II  |                mama bújt a leánya elől, s rettegett négyszemközt maradni
1136     3,  II  |             szobában hálni a leányával, s a hűséges szakácsnőnek egy
1137     3,  II  |          zsírfüsttel az egész szobáját, s aztán ágyába vetve magát,
1138     3,  II  |            pokolbeli kínszenvedésekről. S csak akkor érte utol az
1139     3,  II  |              azt jól, hogy az ifjú férj s az ifjú nő – nem boldogok.~
1140     3,  II  |             tartja; de szemébe nem néz, s fölkel, eltávozik anélkül,
1141     3,  II  |              véletlen hozta volna haza, s nem akarja mutatni, mit
1142     3,  II  |               visszafordítá a kocsiját, s éjszakára hazakerült Komáromba.~
1143     3,  II  |           bejárása volt az ő szobájába, s annak a kulcsát mindig zsebében
1144     3,  II  |          szokott olvasni lefekvés után, s a komornának rendesen be
1145     3,  II  |      nesztelenül közelített az ajtóhoz, s óvatosan nyitá fel azt.~
1146     3,  II  |            Mihály odahajolt keble fölé, s számlálta szívdobbanásait.
1147     3,  II  |              Egyszer aztán felrezzent – s Athalie-t látta maga előtt.~
1148     3,  II  |               Athalie fel volt öltözve, s egy viasztekercs volt a
1149     3,  II  |         Athalie-nak, az alvóra mutatva, s elsietett az ágy mellől. –
1150     3,  II  |              kulcsaimat kerestem itt.~– S már megtalálta? – kérdé
1151     3,  II  |                 kérdé gúnyosan Athalie, s aztán meggyújtá a viasztekercset,
1152     3,  II  |             meggyújtá a viasztekercset, s szolgálatkészen világított
1153     3,  II  |             hogy Timéa önt nem szereti. S ön olyan jól tudja, mint
1154     3,  II  |               Egyedüli sétája a sziget, s ott én mindig vele vagyok.
1155     3,  II  |                hanem megölném őt magam, s ön csak a temetésére jönne
1156     3,  II  |                 szívének tart szegezve. S ön e gyiloknak az árnyékában
1157     3,  II  |               fejét nyugalomra hajtani, s ugyanakkor, mikor irtózik
1158     3,  II  |             keze alatt hullott a porba; s aztán úrnővé tette ön e
1159     3,  II  |        lankadtan roskadt egy karszékbe, s a leány összeszorított ökle
1160     3,  II  |             Űzzön el ön innen, ha tud!”~S büszkén, mint egy győzelmes
1161     3,  II  |                  de nem együtt velünk!”~S aztán berohanjon Timéához,
1162     3,  II  |                midőn a hajó elsüllyedt, s felkarolva őt fekhelyéről
1163     3,  II  |          hálószobába, az ajtó bezárult, s Mihály ott maradt a sötétben.~
1164     3,  II  |               tolvaj, mint a szökevény, s nesztelenül osonva hagyta
1165     3,  II  |          utcákon, a hó szemközt vágott, s Timár Mihály útra kelt egy
1166     3,  III |             hullott hó lepte a mezőket, s az erdők még kopárak voltak.~
1167     3,  III |                velük Timéát.~Megnyerte, s most abban bűnhődik.~A szegény
1168     3,  III |                 pénzt halomra gyűjteni? S aztán megint újra kezdeni
1169     3,  III |       jótékonysági vállalatokba mélyed.~S mit nyer vele? Érdemes valakivel
1170     3,  III |                is volt üzleti állomása, s mikor az Alföldön járt,
1171     3,  III |                 a kettőt zsebébe tette, s azontúl idáig hozott szenvtelensége
1172     3,  III |           jegyezte fel a tudósításokat, s amint végzett, sietett tovább
1173     3,  III |             mindjárt a nyár váltja fel. S Baján alul megváltozott
1174     3,  III |              vidék a tavasz virágaitól, s Pancsova tájékán a repcevetések
1175     3,  III |             táblái mosolyogtak a síkon, s a halmokat mintha rózsaszínű
1176     3,  III |              Komáromban a hófehér mező, s ma már az Al-Dunán a virágzó
1177     3,  III |            rendeleteit tiszttartójának, s másnap korán hajnalban fölkelt,
1178     3,  III |         várhatnak rá, amíg visszakerül! S Timár Mihály szeretett vadászni,
1179     3,  III |          marokra kapta a kettős evezőt, s átvágott a Dunán.~Amint
1180     3,  III |               éjszakai vadászatra való, s abban Almira nem vehet részt;
1181     3,  III |                 mikor a Duna befagyott, s a jégen átjöttek. Azokra
1182     3,  III |               fekvő nagy kavicsok közé, s nagy óvatosan bedugja az
1183     3,  III |               kikapja a bedugott lábát, s három lábon, szűkölve, nyihogva
1184     3,  III |        közrekapják ketten Narcisszával; s elkezdik a rákot vallatni,
1185     3,  III |              egyszer hanyatt fordítják, s akkor aztán mind a hárman
1186     3,  III |              fordul, valami neszt hall, s valakit érez. Ismerős közelít
1187     3,  III |           kiszökik csónakából a partra, s megköti a fűzcölöphöz a
1188     3,  III |              megcirógatja Almira fejét, s azt kérdi tőle: „no, hát
1189     3,  III |                vész színhelyén termett, s szokott lélekjelenlétével
1190     3,  III |                 fegyverei el nem érnek, s erős ujjaival összenyomva
1191     3,  III |            lehet, mert valaki erre jár, s elviszi.~Hát a puskával
1192     3,  III |                 odaadta Almira szájába, s az aztán keresztbe fogva
1193     3,  III |              csak maradt Mihály vállán, s dorombolt a fülébe.~Mihály
1194     3,  III |           földig hajló csipkerózsákból, s a fűszőnyeg pompás zöldje
1195     3,  III |          erdejét mély zsongás zúgja át, s e titokszerű zsongásban,
1196     3,  III |                  Isten néz…~Templom ez…~S hogy énekese is legyen a
1197     3,  III |                egy helyütt szétnyílnak, s meglátszik a kis szigeti
1198     3,  III |                 borítja egész tetejéig, s körülötte két holdnyi területen
1199     3,  III |                 miknek pompája elvakít, s már messziről terjed üdítő
1200     3,  III |                kiálták.~– Ah, Timár úr!~S aki nevét kiáltá, eléje
1201     3,  III |                 az érkező elé szaladva, s messziről nyújtja eléje
1202     3,  III |                 ön azóta! – szól Timár, s nyilatkozatában éppoly természetes
1203     3,  III |                 sejtett tökélyre fejti, s ideálszéppé lesz.~Talán
1204     3,  III |             idomítják át a fejlő arcot, s a tartós jó és rossz indulat,
1205     3,  III |                 kedves vendég érkezett, s aztán ő is elősietett a
1206     3,  III |              megemlékezett ön rólunk! – S azzal minden ceremónia nélkül
1207     3,  III |                 csattogó kacaj volt az, s aztán felhajtá a fehér lepelt
1208     3,  III |           megfogta a kosár egyik fülét, s úgy vitték együtt a nagy
1209     3,  III |              fejét e puha rózsahalomra, s azt mondá:~– Ah! milyen
1210     3,  III |            sincs?~Timár elgondolkozott, s aztán szomorúan lecsüggeszté
1211     3,  III |              asszony megáll az ajtóban, s látszik rajta, hogy menne
1212     3,  III |                 messze földre távoznak, s mikor egy óra múlva összejönnek,
1213     3,  III |          fejével odafurakodjék közéjük, s természetes válaszfalat
1214     3,  III |              sövény zárta el a ligetet, s azon túl volt elkerítve
1215     3,  III |             leányt, odaszaladtak eléje, s valami üdvözlést bégettek,
1216     3,  III |             bégettek, amit ő megértett; s aztán elkísérték, míg a
1217     3,  III |              vízinövények, sárga liliom s nagy gyöngyvirág alakú fehér
1218     3,  III |                lepték el azt a lapályt, s a közepén két gólya állt
1219     3,  III |                  akik cserélni akarnak; s télen át favágók jönnek
1220     3,  III |              Itt nem bántja őket senki, s ők azt nekünk nagyon jól
1221     3,  III |           minden madár siet a fészkére, s akkor legbeszédesebb; közbe
1222     3,  III |            győzi az erdők óráját verni, s a rigó görög verseket fütyöl.~
1223     3,  III |                 nagyot sikoltott Noémi, s ideges rémülettel kapott
1224     3,  III |               Noémi eltakarta az arcát, s mint egy gyermek, félig
1225     3,  III |                 a közeledőket kémlelve, s készen tartva magát akkorát
1226     3,  III |              minden énekesmadár alszik, s nem véd minket. De előjön
1227     3,  III |         földhasadékaiból az undok béka, s a sötétben harcol a mi ellenségeinkkel.
1228     3,  III |       kedvtelten csapta össze a kezeit, s már nem borzadt a varangytól
1229     3,  III |                  hogy megfogja a kezét, s odavezesse a vízpartra,
1230     3,  III |                a gerendák közé elbújik, s éjjel kegyetlenül énekel;
1231     3,  III |              sejti; olyankor hangot ád, s feljön a vízből; ha szárazságot
1232     3,  III |           brekegni a mogyoróbokrokon. – S nemsokára visszatért, két
1233     3,  III |               nyújtá felé repeső kezét, s meg csak visszakapta.~–
1234     3,  III |                  hanem Mihály szemeibe, s megrezzent, midőn az a hideg
1235     3,  III |               sokáig fél a vízbe menni. S aztán úgy örül, ha benne
1236     3,  III |             fogoly békát beleeresztjük, s az feljön a létrafokon,
1237     3,  III |               ugorjék. Hanem gyöngéden. S mármost térjünk vissza;
1238     3,  III |             házhoz; Noémi előreszaladt, s messziről kiabált az anyjának:~–
1239     3,  III |              majd fogunk neki legyeket, s ő nekünk időt fog jóslani.
1240     3,  III |                 te kedves kis jószágom!~S gyöngéden arcához simogatá
1241     3,  III |                papírral az üveg száját, s a papíron egy szellentyűt
1242     3,  III |           lehúzta magát a víz fenekére, s nem kellett neki se légy,
1243     3,  III |              egyet meglátott, elsápadt, s a hideg lelte féltében.
1244     3,  III |               új embert csinált belőle, s visszaadta őt az otthonának.~–
1245     3,  III |                  Dereglyét hoz magával, s hogy pénzt nem tudok neki
1246     3,  III |                kedvenc ételéhez jutott, s elébb csak a morzsákat szedegeti
1247     3,  III |                 nyújtá kezét Mihálynak, s ez érezé a forró szorítást,
1248     3,  IV  |     sziklatetőről a holdvilágba bámulni s a természet szépségeiről
1249     3,  IV  |             lefőtt rózsavizet az üstbe; s azután nyugodni mennek.~
1250     3,  IV  |                fejét, elnyomta az álom, s egész éjjel arról álmodott,
1251     3,  IV  |               kertészlegénynek állt be, s rózsavizet főz tengerszámra.~
1252     3,  IV  |                idegen háznál száll meg, s aztán reggelre kelve, nyugtalanul
1253     3,  IV  |             aztán, ha áteshetett rajta, s állát gyöngéden végigsimíthatja.~
1254     3,  IV  |                 friss tejjel és vajjal, s azután kezdődött a napi
1255     3,  IV  |            amikre Noémi nagyon figyelt, s amikért Timárt még magasabbra
1256     3,  IV  |                 a leveleit vízbe vetik, s a napra kiteszik, rövid
1257     3,  IV  |             Karomra vettem gyermekemet, s égető hőségben felutaztam
1258     3,  IV  |              Noémi odaszökött anyjához, s mindkét kezével befogta
1259     3,  IV  |                meg odaborult a keblére, s csókjaival zárta le ajkait.~–
1260     3,  IV  |           férgek átkait feljegyezgesse, s tartogassa bosszúállás napjáig.
1261     3,  IV  |            hónapig folyvást tengeren.~– S miért kell önnek odamenni?~–
1262     3,  IV  |               Noémi elhagyta a konyhát, s Mihály észrevette, hogy
1263     3,  IV  |                te itthon maradsz addig, s őrzöd a házat, ide lefekszel
1264     3,  IV  |                kezdte füleit emelgetni, s bosszúsan mormogott magában.
1265     3,  IV  |             ínyét húzta fel egy kicsit, s megmutatta Tódornak, hogy
1266     3,  IV  |                főzde ajtaja elé feküdt, s onnan vicsorgatá fogait
1267     3,  IV  |                 nem látszott ki belőle; s mikor aztán Noémi betekintett
1268     3,  IV  |           ugrott ki rózsás fekhelyéből, s mint aki egy igen jó tréfával
1269     3,  IV  |              félresiklott ölelése elől, s Krisztyán Tódor akkor vette
1270     3,  IV  |                uram.~Timár vállat vont, s nem szólt neki semmit.~Akkor
1271     3,  IV  |       viszonzott, hogy eltolta magától, s félrefordította tőle az
1272     3,  IV  |              kímélte semmi jövevénytől, s még halálos ellenségét sem
1273     3,  IV  |               hörgé csinált rémülettel, s kifordítva a zsebjét, láthatóvá
1274     3,  IV  |            hangja volt, mikor kacagott, s olyan ritkaság volt ezt
1275     3,  IV  |                  szép menyasszonykám! – S azzal hozzáfogott a csizmáját
1276     3,  IV  |            Timár megnézte a drágaságot, s azt mondá:~– Pierre de Strass;
1277     3,  IV  |               is maga gyémántot valaha.~S azzal a diffamált gyűrűt,
1278     3,  IV  |              kisujjára húzta fel Tódor, s evés-ivás közben mindig
1279     3,  IV  |                  Noémit is, magamat is; s azonfelül signore Scaramellinél
1280     3,  IV  |             amiből a kormányt készítik, s a sourgum-tree fát, amiből
1281     3,  IV  |           lajstromot elmondasz előttem, s majd én a sok fától nem
1282     3,  IV  |                a nyeregből a mahagónit. S ilyenek százával vannak
1283     3,  IV  |                teák fával vetekednek.~– S te ezeket mind kivágatod,
1284     3,  IV  |            készen, csak alá kell írnod, s gazdaggá vagyunk téve. S
1285     3,  IV  |                s gazdaggá vagyunk téve. S ha egyszer az a sok haszontalan
1286     3,  IV  |                hogy dereglyével jöttél, s amit kettőnk számára megtakarítottam,
1287     3,  IV  |                 még hajdan eljegyeztek, s azt hagyták meg, hogy mikor
1288     3,  IV  |           haragosan ült le a szögletbe, s hátat fordított az egész
1289     3,  IV  |          Egyetlenegy fát adhatok neked, s azt használhatod arra a
1290     3,  IV  |              széket keresztbe fordítsa, s aztán úgy üljön rá, mint
1291     3,  IV  |          könyökét a szék támlájára téve s kötekedő hetykeséggel nézve
1292     3,  IV  |            sziget nem a tied.~– Igaz.~– S nekem csak egy följelentésbe
1293     3,  IV  |            szerződés kezdete volt írva, s odamutatott a másik oldalon
1294     3,  IV  |            amiket bajai telepén kapott, s amiknek úgy megörült. Mikor
1295     3,  IV  |             egész kitörő szenvedéllyel, s odaveté magát Mihály keblére,
1296     3,  IV  |            megfenyegeté Timárt öklével, s ezzel kirohant a szobából.
1297     3,  V   |          bizonyosan sokat fáradt értük, s aközben sokat gondolkozott
1298     3,  V   |              után keblébe nyúlni látta, s ösztönszerű volt nála a
1299     3,  V   |                 jóltevő keblére rohanni s azt a megtámadás ellen megvédeni?~
1300     3,  V   |           vonzotta volna őt ide valami? S ha ő szeret engem, miért
1301     3,  V   |         halottat fölkelti örök álmából, s feltámadásra bírja.~Félve,
1302     3,  V   |              Teréza odalépett hozzájuk, s kezét Noémi fejére tette,
1303     3,  V   |           esténkint a sziklára fölmenni s órákig elnézni a csendes
1304     3,  V   |             kívül ment a világ határán, s most egy új földet, új eget
1305     3,  V   |                 új eget lát maga előtt, s abban új életet.~Lehajolt
1306     3,  V   |                egymást átölelve mentek, s ha egymás szemébe néztek
1307     3,  V   |                 van éppen, mint nekem!”~S ha a ragyogó ég, az illatozó
1308     3,  V   |              soha nem szeretett senkit, s egy férfi, kit soha nem
1309     3,  V   |                  Noémi odadűlt melléje, s dús aranyfürtű fejét odanyugtatá
1310     3,  V   |              alá az aranyhomályú égről.~S a csába égi kísértet így
1311     3,  V   |              mindenütt magával hordott, s amiket később a pénzszerző
1312     3,  V   |                mikor e szemekbe nézett, s egy másik világot látott
1313     3,  V   |            azért sokat fáradt, küzdött, s mikor eljutott hozzá, egy
1314     3,  V   |            hamuvá tette várt életüdvét.~S most itt szemébe mondják,
1315     3,  V   |                 a szív titkát elárulja, s a pirulás s a szemsugár,
1316     3,  V   |            titkát elárulja, s a pirulás s a szemsugár, mely többet
1317     3,  V   |          harmadik éjt tölté e szigeten, s egy gyönyörteljes, ábrándos
1318     3,  V   |   embergyűlölővé, istentagadóvá tették. S te most ide lopod magadat,
1319     3,  V   |                 szétfutottak a világba, s akiket egytől egyig utolért
1320     3,  V   |             ellopod az ártatlan szívet, s cserében nem hagyod érte
1321     3,  V   |           szigetet, mire a nap fölkelt, s visszatérve bolyongásaiból,
1322     3,  V   |                 gyutacsot nem ismerték.~S azután azt mondta Teréza
1323     3,  V   |                 hosszan elgondolkozott, s ezután azt mondá:~– Nem;
1324     3,  V   |           kicserélő égvilágú szemeivel, s azt mondá neki édesen könyörgő
1325     3,  V   |            keblére szorítá a gyermeket, s azt súgá neki:~– Mért nem
1326     3,  V   |                 mondd nekem e kis szót, s én boldog leszek tőle. Ne
1327     3,  V   |                 Noémi! – rebegé Mihály, s csónakába ugrott. A mocsár
1328     3,  VI  |         csónakázni fáradságos mulatság, s neki most nem az a kedélyállapota
1329     3,  VI  |             valahol egy gátat elszakít, s akkor meg-megváltoztatja
1330     3,  VI  |         szenvedélyeid játsszanak veled. S talán nem is szenvedély
1331     3,  VI  |                 ezt eltaszítja magától, s kebledre veti magát, és
1332     3,  VI  |          szeretne? Mi lesz a te életed, s mi lesz az ő élete, ha te
1333     3,  VI  |                hozzád, mint egy angyal; s ha szenvedsz te, szenved
1334     3,  VI  |               ma vágyaidnak feláldozol, s ha holnapután meguntad,
1335     3,  VI  |              nagylelkűen megjutalmazod, s ő keres magának másutt vigasztalást.
1336     3,  VI  |            magának foglalja a lelkedet, s neked adja az egész lelkét;
1337     3,  VI  |             most az is mind veszve van, s ő mehet koldulni. Most pedig
1338     3,  VI  |              Timár megtörülte homlokát, s föltette fejére a kalapját.~
1339     3,  VI  |               azt, hogy szeretni vétek, s hogy szenvedni erény? Ki
1340     3,  VI  |             egyike az Isten jobbján ül, s jegyzi azoknak a neveit,
1341     3,  VI  |            lövés dördült el a közelből, s két golyó süvöltött el Mihály
1342     3,  VI  |               mint a halálhárfa hangja, s Mihály fejéről a kalap,
1343     3,  VI  |                 felrántotta sárkányait, s bőszülten rohant a kunyhónak,
1344     3,  VI  |                védelmül tartá feje elé, s úgy remegett, hogy minden
1345     3,  VI  |              elejtve kezéből a fegyvert s mind a két kezét könyörgésre
1346     3,  VI  |              Tódor! Te még fiatal vagy, s már gyilkos akartál lenni.
1347     3,  VI  |                kit meg akart gyilkolni, s a felé nyújtott kezet két
1348     3,  VI  |              nálamnál is rosszabb volt, s rossz útra vezetett. Gyalázatos,
1349     3,  VI  |              tele csalással, árulással, s rettegnem kell minden ismerős
1350     3,  VI  |                 való összeköttetéseiről s brazíliai útról beszélt.~–
1351     3,  VI  |               én levelem Scaramellinél, s az majd tudatni fogja önnel
1352     3,  VI  |                 önnel további teendőit. S mármost egyikünk jobbra,
1353     3,  VI  |              mellén ruháit két kezével, s heves kitöréssel kiáltá:~–
1354     3,  VI  |            kilőtt pisztolyát a földről, s odaerőteté azt Mihály kezébe. –
1355     3,  VI  |                nem fogadta a pisztolyt, s vadásztáskája zsebébe nem
1356     3,  VI  |              önnel! – monda neki Timár, s azzal otthagyta őt, és odább
1357     3,  VI  |        megcsókolá Mihály kezét hevesen, s azzal elrohant tőle, s a
1358     3,  VI  |                  s azzal elrohant tőle, s a legelső bokornál, mely
1359     3,  VI  |              leült leánya mellé a fűbe, s elővette kötését, hogy dolgozzék
1360     3,  VI  |            ákácvirágok ott feje fölött, s kezeit nyugtalan szívére
1361     3,  VI  |                 ökrösszekerekre rakjuk, s elszállítjuk Triesztbe.
1362     3,  VI  |                 ma kiadom a rendeletet, s ön távollétemben úgy fog
1363     3,  VI  |           alássan! – monda Fabula uram, s nagyon lógott a feje, mikor
1364     3,  VI  |              amiket csak ki kell vágni, s a belseje tele van kész
1365     3,  VI  |           cipókat az ágról és megsütni. S ilyen országba lisztet küldeni
1366     3,  VI  |                 uram eddig hozzáfogott, s az a lisztes hajó aranyporral
1367     3,  VI  |             kamarai jószágokat bérelni, s úgy mellékesen, nobel passzióból,
1368     3,  VI  |          percentre pénzt kölcsönözgetni s ilyenformán egyik nyomorult
1369     3,  VI  |              tökéletesítteté műmalmait, s építtetett Triesztben egy
1370     3,  VI  |       Visszaemlékezik régi adósságaira, s azokat megtakarított pénzéből
1371     3,  VI  |          uralkodók, a játékbarlangoknak s a kreol nők szép szemeinek
1372     3,  VI  |                 bűnös lesz, szökni fog, s akkor is meg van halva rád
1373     3,  VI  |        ellenkező rendeleteket adott ki, s elfeledte egy óra múlva,
1374     3,  VI  |              kerülni kezdte az üzletét, s úgy tett, mint aki nem törődik
1375     3,  VI  |            valaki az őrüléshez közelít, s azon kezdi, hogy házától
1376     3,  VI  |              nap bezárkózott szobájába, s nem eresztett magához senkit.~
1377     3,  VI  |                 egy fatörzsre támasztva s fejét karjára csüggesztve.~
1378     3,  VI  |              Odaült levelei halmazához, s elkezdte azokat egyenként
1379     3,  VI  |                 a tündöklő mártírarcot, s megtérítik őt újra.~Valami
1380     3,  VI  |                éjjel titokban hazatért, s Athalie szavai úgy megzavarták
1381     3,  VI  |              fiókban. A nők kíváncsiak, s szokták ezt tenni!… És ha
1382     3,  VI  |          kincsei Timár kezébe kerültek, s arról aztán az egész történetet
1383     3,  VI  |              lett Timár gazdag emberré, s hogy vette meg Timéát a
1384     3,  VI  |             Timéa, akkor mindent tud, – s akkor megveti férjét.~S
1385     3,  VI  |                 s akkor megveti férjét.~S nem azt bizonyítják-e a
1386     3,  VI  |         biztosával, ha szükségét látja, s ahol intézkedni kell, rendelkezzék
1387     3,  VI  |                felhőfolt támad az égen, s jön sebesen gomolyogva errefelé. –
1388     3,  VI  |       felhőszámra lecsapnak a síkságra, s jaj akkor minden baromnak,
1389     3,  VI  |           fordultak vissza a szekérrel, s vágtattak feltartóztathatlanul
1390     3,  VI  |             indulat éjsarka és délsarka s az akarat vitte most már
1391     3,  VI  |            rábukkant egy rőzsekunyhóra, s elhatározta, hogy ott megmarad
1392     3,  VI  |                 szalonna; azt elővette, s a parázsnál kenyeret, szalonnát
1393     3,  VI  |              kunyhó hátáig lopózkodott, s ott ordítá el magát rémségesen.~
1394     3,  VI  |              kígyók fogadják az embert, s lomha tömegek mozdultak
1395     3,  VI  |            egész éjjel éleszté a tüzet, s a hosszú rőzsekaró tüzes
1396     3,  VI  |            farkasok vonítnak körülötte, s feje fölött a rőzsében lomhán
1397     3,  VI  |             szokást el nem hagyta soha, s minden veszélyben, nyomorúságban,
1398     3,  VI  |        fölkerekedett éjjeli tanyájáról, s nemsokára rátalált az ösvényre,
1399     3,  VI  |             most a küszöbéig ért a víz, s a csónak, mit hátrahagyott,
1400     3,  VI  |             eloldotta a csónak kötelét, s betaszította azt egy lökéssel
1401     3,  VI  |      messzeségre felvontatta csónakját, s azután kihatolt a sziget
1402     3,  VI  |                 egy széles nádas által, s csak a fák koronái látszottak
1403     3,  VI  |                 a nádas nem volt sehol, s a sziget egész alakjában
1404     3,  VI  |               nádas felett hömpölygött, s a sziget fái úsztak benne;
1405     3,  VI  |       sarkantyúvirág felfutó lugosától.~S mentül közelebb látszott
1406     3,  VI  |                 beleveti magát a vízbe, s eléje úszik a közeledőnek,
1407     3,  VI  |           sápadva áll a közelítő előtt, s midőn az odarohan eléje,
1408     3,  VI  |          indulattal veti magát keblére, s önfeledő örömmel kiált:~–
1409     3,  VI  |               hullatja ezüst koronáját, s a sárgarigók és fülemilék
1410     3,  VII |           elhozta rájuk az ő örömeiket.~S a szigetlakók nagyon kevés
1411     3,  VII |           őnáluk egy fohász fejezte ki, s ami szerelemvallomást a
1412     3,  VII |            Boldog volt, és boldogított. S nem kérdezte tőle soha: „
1413     3,  VII |                 mind Fabula János uram; s ha azután Teréza Noémira
1414     3,  VII |            vagyona egy asszony kezében.~S ha most ez asszony könnyelmű
1415     3,  VII |       átúszhatott volna a túlsó partra, s senki sem mondta volna neki
1416     3,  VII |                nagyon!” – súgá a lyány.~S így telt nap nap után.~A
1417     3,  VII |              maga varrt Mihály számára, s amiket Mihály e szigeten
1418     3,  VII |              készítsen számára az útra, s azzal útitáskáját megrakja.~–
1419     3,  VII |                táskádban – monda Noémi, s kíváncsian elővonta a fegyvert.~
1420     3,  VII |                 rád lesett a túlparton, s rád lőtt e fegyverrel.~–
1421     3,  VII |                  Hallottam a két lövést s utána a te lövéseidet. Úgy
1422     3,  VIII|            övezte szikla a Duna közepén s a karcsú alak a sziklatetőn,
1423     3,  VIII|              még a kunyhót is feltörte, s az evezőket is elrabolta.
1424     3,  VIII|             tolvajnak nevezik. Igaz az. S ha még csak csónakot lopott
1425     3,  VIII|           üljünk bele a kend ladikjába, s igyekezzünk az éjjel a révig
1426     3,  VIII|              idő nagyon korán volt még, s Timár nem akarta senkivel
1427     3,  VIII|                 időszaknak volt szánva, s az is tépett, kopott volt
1428     3,  VIII|             igazolnia.~Ha a vadaskerten s a külön lépcsőn keresztül
1429     3,  VIII|                 előveszi úti bőröndjét, s miután a látszatot előkészíté,
1430     3,  VIII|            felállt az íróasztal mellől, s a tollat letette kezéből.~
1431     3,  VIII|                 őt itt találja egyedül, s a bámulat, hogy ez a nő
1432     3,  VIII|            látta, azután eléje sietett, s kezét nyújtá neki szótlanul.~
1433     3,  VIII|      megkérgesedtek?~Mikor készen volt, s ismét átment írószobájába,
1434     3,  VIII|              Timéa. Kezét karjába ölté, s azt mondá neki:~– Menjünk
1435     3,  VIII|                 mind?~Timéa csengetett, s arra a terem egyik ajtaján
1436     3,  VIII|           vezesd helyettem az üzletet”, s aztán öt hónapig még csak
1437     3,  VIII|              Karlsbadba, a másik Emsbe, s nem zavarja egymás mulatságát.
1438     3,  VIII|       perlekedni; bezárkózni az irodába s nagy könyveket számokkal
1439     3,  VIII|                 húzott az íróasztalhoz, s leülve férje mellé, a felnyitott
1440     3,  VIII|            annak vezetését rám bízta.~– S ön azt maga vezette?~– Én
1441     3,  VIII|                idén – folytatá Timéa –, s ami nálam kellő tudományban
1442     3,  VIII|            bizományosai Rio-Janeiróból, s mindannyian egyhangúlag
1443     3,  VIII|             teszek, abból mind jó lesz, s akármi esztelenséget gondolok
1444     3,  VIII|           ragadni a feltalált alkalmat, s el kell foglalni teljes
1445     3,  VIII|          szereztem, azokat megrakattam, s jelenleg félmillió forint
1446     3,  VIII|                hogy el ne szökjék tőle, s ez meri folytatni a férje
1447     3,  VIII|        versenytársaknak tódult utánunk, s most nyakrafőre őrletik
1448     3,  VIII|               és tömik vele a tonnákat, s jönnek utánunk mind Brazíliába.
1449     3,  VIII|                hanem azután belejöttem, s nem volt terhemre. A munka
1450     3,  VIII|              kell várnunk a tudósítást, s az nem jön meg a télnél
1451     3,  VIII|             hogy nevessen fel hangosan, s mondja ezt a felköszöntő
1452     3,  VIII|               egy szép kisleány mellől, s ha e bolondságból valami
1453     3,  VIII|                azért szerette a szépet, s nem volt fukar a bókokban
1454     3,  VIII|            baját, míg össze nem roskad, s akkor sem panaszkodik senkinek.~
1455     3,  VIII|            találja kimondani: „Noémi!”, s azt meghallja az a nő, ki
1456     3,  VIII|                mondta: dohányozni akar, s kiült a kalauz mellé a nyitott
1457     3,  VIII|          számtalan sok légy, a nagy por s egyéb úti kellemetlenségek
1458     3,  VIII|                amit fel lehetett tolni, s ez alatt voltak a kisebb
1459     3,  VIII|                 festett vasból készült, s zárának volt egy titka,
1460     3,  VIII|                járhatott minden fiókba, s azokat nem volt mesterség
1461     3,  VIII|             kámea erről a helyről való! S aztán következik a kérdés:
1462     3,  VIII|             hozzá, az nem volt igaz út. S e homályos, talán bűnös
1463     3,  VIII|                 akinek kezére esküdött, s esküjét megtartani, nevét
1464     3,  VIII|                gyémántkeretes arcképet, s átment vele Timéához.~–
1465     3,  VIII|             kézzel kapott az arcképhez, s azt hévvel szorítá ajkaihoz,
1466     3,  VIII|                visszasietett Mihályhoz, s két karját annak nyaka körül
1467     3,  VIII|          gondolt.~Visszament szobájába, s mindazon rejtett ékszereket,
1468     4,  I   |          álmokat ád. Sokat járt Bécsbe, s részt vett a nagy pénzemberek
1469     4,  I   |         asszonyságok töltögetik a teát, s kérdezősködnek az embernek
1470     4,  I   |           kedvvel fogyasztja a pezsgőt, s hol a jó Timárt mindenki
1471     4,  I   |            Némelyek azután összesúgnak, s tovább adják a titkot, hogy
1472     4,  I   |               kezemet homlokára tettem, s mikor Timéa kedvencét, a
1473     4,  I   |        érdemkeresztet mellére akaszták, s „nagyságos úr”-nak szólíták: „
1474     4,  I   |       kiskutyája megette a bíborcsigát, s azzal veresre festette az
1475     4,  I   |                  csiga alakú ezüstgomb, s egyik vállától a másikig
1476     4,  I   |               asszonyság váljék belőle, s még valaha Levetinczy úr
1477     4,  I   |              Sőt inkább rettegett tőle. S íme, milyen csodálatos az
1478     4,  I   |       csodálatos az isteni gondviselés, s milyen véges az emberi elme!
1479     4,  I   |                 új dolgon töri a fejét, s mindenütt maga szeret ott
1480     4,  I   |               kis fákon persze zsemlye. S ihol van ni! Micsoda dicsőség
1481     4,  I   |           erőszakolva.~– Hát megmondom, s bevádolom a nagyságos asszony
1482     4,  I   |            semmit. Titokban hajóra ült, s átkelt – Brazíliába! – Igenis;
1483     4,  I   |               kigondoló maga is elhisz, s végül a közhit a valószínűség
1484     4,  I   |                a titokteljes eltűnésre; s ha ez elrejtőzés alatti
1485     4,  I   |          pusztára menjen, a tengerre, – s ő is a pénzszerzés jégvermébe
1486     4,  I   |                már gyógyszerére talált, s mikor itthon nincs, akkor
1487     4,  I   |                 hogy gyémántokat adnak, s azokat elfogadják? Vagy
1488     4,  I   |                akik tudnak nem szeretni s mégis boldogok lenni?~Athalie
1489     4,  I   |               már, hogy a tél elmúljék, s nyíljék a tavasz.~No természetesen,
1490     4,  I   |             ismét átmegy Dél-Amerikába, s ismét valami olyan kegyes
1491     4,  I   |      barátságosan fogadta úri vendégét, s sietett neki legelőször
1492     4,  I   |                 kinézhessen a konyhába, s érdemes vendége kedveért
1493     4,  I   |                szerémi bort vendégének, s addig is, míg a vacsora
1494     4,  I   |                 egyre csóválta a fejét; s mentül többet ivott, pedig
1495     4,  I   |             fiatal hölgy hordogatá fel, s valahányszor Timár rápillantott,
1496     4,  I   |                 azt is feleségül veszi, s kinek jutott valaha eszébe
1497     4,  I   |         megölette, az asszonyt elvette! s mind succedált neki! Pedig
1498     4,  I   |                 paplakot búcsúzatlanul, s sietett a Duna-parti pagony
1499     4,  I   |         leballagni; ott megtalálta azt, s aztán mint szoká, egyedül
1500     4,  I   |                 sikamlott a víz fölött, s ha oly gyorsan röpült, az