Part,  Chapter

1501     4,  I   |        Megindult a sziget belseje felé, s várta az üdvözlő kutyaugatást.
1502     4,  I   |              tele őszi hullott lombbal, s úgy tetszett, mintha madár
1503     4,  I   |                lépett, kinyílt az ajtó, s kijött rajta Teréza asszony.~
1504     4,  I   |             sietett kezét megszorítani. S még azután ő kérdezé, hogy
1505     4,  I   |             Mihály vállára tette kezét, s azt mondá neki:~– Egy szegény
1506     4,  I   |             talányoldás volt nézésében, s a talány Noémi arca volt.
1507     4,  I   |                azt mind a két karjával, s bölcsőstől együtt szorítá
1508     4,  I   |          szorítá magához a benne lakót, s elkezdett hevesen sírni,
1509     4,  I   |                 szívében a fájdalomnak, s az most egyszerre gátját
1510     4,  I   |              szemeit, nagy kék szemeit, s akkor egy percig odabámult
1511     4,  I   |                 ugyan mit kérded azt?”, s aztán megint lehunyta a
1512     4,  I   |              megint lehunyta a szemeit, s aludt tovább, és mosolygott
1513     4,  I   |             volt, ott van már elhagyva, s nem is érzi már a szédületet,
1514     4,  I   |             feljárni a földről az égbe, s az égből visszajárni a földre,
1515     4,  I   |                 bír; mely beszélni tud; s azt a színt elveszti a szem,
1516     4,  I   |                 is odaheveredett mellé, s nézte annak első játékait,
1517     4,  I   |              esengett: „nesze, virág!”, s aztán volt dolga, míg visszakönyöröghette
1518     4,  I   |                 tartózkodással párosul, s a nőt mint egy tiszteletet
1519     4,  I   |                megtudnák, hogy ki vagy, s megvetnének érte. – Ezek
1520     4,  I   |               szálfák meg voltak halva, s a tavasz egyetlen lombot
1521     4,  I   |               is magam fogom készíteni, s az lesz majd a Dódi háza,
1522     4,  I   |                 nekem nincs erős karom?~S azzal feltűrte inge ujját
1523     4,  I   |                 vállától körme hegyéig, s aztán azt mondta, hogy „
1524     4,  I   |            utánunk szilkében az ebédet, s ott eszünk a faragott fára
1525     4,  I   |                 rögtön vette a fejszét, s ment ki a diósba, s hozzákezdett
1526     4,  I   |            fejszét, s ment ki a diósba, s hozzákezdett a munkához.
1527     4,  I   |              Mire egy diófát ledöntött, s azt az ágaitól letisztogatta,
1528     4,  I   |             segítenek a fát fűrészelni, s mikor a nap delel, akkor
1529     4,  I   |               háborgassák, amíg alszik, s addig ölébe veszi a kisgyermeket,
1530     4,  I   |             ölébe veszi a kisgyermeket, s mindenféle csodadolgot elkövet
1531     4,  I   |                  míg a favágó szunnyad…~S este együtt mennek haza;
1532     4,  I   |              hogy jó idő legyen holnap, s aztán elbeszélik egymásnak,
1533     4,  I   |          csinált ma egész nap a gyerek.~S aztán – nem kérdezik egymástól,
1534     4,  I   |             voltam, mégpedig hajóács.~– S ugyan mondd meg, hogyan
1535     4,  I   |               elmaradhatsz a munkádtól, s úgy töltöd az időt másutt?
1536     4,  I   |                 hogy a dologhoz látott, s ha egyszer lefeküdt, akkor
1537     4,  I   |             hogy ha lefeküdt, elalszik, s nem hagyja magát kivallatni.~
1538     4,  I   |           csontokat, a tátongó sebeket, s ad rájuk hegesztő írt. Azon
1539     4,  I   |         felkeresik gyakran a szenvedők, s megőrzik titkait, mert tudják,
1540     4,  I   |               előadják neki az ügyöket: s amit az mond benne, az rájuk
1541     4,  I   |         békíteni a dühöngő pártfeleket, s azok megtartják a kezébe
1542     4,  I   |        malasztért, mert fél a pokoltól, s fél a börtöntől. A sziget
1543     4,  I   |                 hitvallása a hallgatás, s nincs az a titkos szövetség,
1544     4,  I   |             valami ismeretlen szigeten, s mikor nagy munkájában pihenést
1545     4,  I   |                csak igazi neve sincsen.~S micsoda örömei vannak itten!
1546     4,  I   |           otthon marad vele a szobában, s Mihály minden órában odavágja
1547     4,  I   |           odavágja a tuskóba a fejszét, s fut haza, megnézni, nem
1548     4,  I   |            Aztán kiveszi Noémi kezéből, s eljárkál vele óra hosszant,
1549     4,  I   |             Többet ér, mint Buda vára…”~S ha elaltatta, ha meggyógyította,
1550     4,  I   |               ácsmesterség is tudomány, s ő nem mondott igazat, mikor
1551     4,  I   |                rég elfeledett sorsjegy, s ő csak három hónappal a
1552     4,  II  |                bécsi orvost lehívasson, s neje egészsége fölött orvosi
1553     4,  II  |     éghajlatváltoztatásra lesz szükség, s tanácsolták, hogy Timéa
1554     4,  II  |                koros ember kíséretében, s csakugyan úgy találta, hogy
1555     4,  II  |                 nagy műhelyt alakított, s ott hozzáfogott a munkához.
1556     4,  II  |             maga Timár faragólegénynek, s reggeltől estig fúrt, faragott,
1557     4,  II  |               tudta azt az egész város, s eszerint megtudta Zófia
1558     4,  II  |             szép gyümölcsöskertjük van, s ő ott fogja találni a Dunára
1559     4,  II  |                ki csinálta? A legényem. S ki volt a legényem? Maga
1560     4,  II  |                az alázatos nagylelkűség s a vendégekén az üdvrivalgó
1561     4,  II  |          titokkereső szemek tekintetét, s olyankor valami úgy kacagott
1562     4,  II  |       hercegasszonyokéval versenyezzen, s telt pénztárt hagyott kezében,
1563     4,  II  |                volt Athalie bejegyezve, s neki is naponkint háromszor
1564     4,  II  |               magukban: ki ez az ember? s miért jár ez itt annyiszor?~
1565     4,  II  |                szekérre rakatta azokat, s elszállíttatá a Duna-parti
1566     4,  II  |           azután odahívta a halászokat, s azt mondá nekik, hogy szállítsák
1567     4,  II  |                 szabadsághősök ügynöke, s azontúl semmi kínzással
1568     4,  II  |                 monostori lakban tölté, s később a tengeri fürdőn
1569     4,  II  |              hogy benn hál a konyhában, s ez ismét azt jelenti, hogy
1570     4,  II  |          gerendák hevernek a küszöbben, s a falakon kizöldült a dudva;
1571     4,  II  |             megkötözik, száját betömik, s ledobják a pinceodúba. Majd
1572     4,  II  |               rózsa indái fedtek félig, s elkezdé dalolni az ismeretes
1573     4,  II  |                volt nyitva a kis ablak, s azon Noémi örömtől, boldogságtól
1574     4,  II  |                   A tied! – súgá Timár, s két kezébe fogta az ablakon
1575     4,  II  |                Fel találjuk őt költeni, s majd sírni fog.~– Óh! már
1576     4,  II  |             felébredne, ha én kimennék, s anyám mélyen alszik.~– No
1577     4,  II  |      ezüstkockákat rajzolt a holdvilág, s iparkodott elfogni a neszt,
1578     4,  II  |             nyitott ablakban könyökölve s az alvók suttogásait hallgatva,
1579     4,  III |                a világ, ő is a világot, s megmaradna neki Noémi.~És
1580     4,  III |            Mindig derült, mindig friss, s ha valami betegség kerülgeti,
1581     4,  III |                a gyermeket ölébe veszi, s vele játszik, akkor meg
1582     4,  III |              ott, ahol szeretni tudnak.~S a boldog napok alatt egyre
1583     4,  III |                lett rakva a tetőzet is, s befödelezve székely módra
1584     4,  III |                 egyedül végezte Mihály, s napestig lehetett hallani
1585     4,  III |              hol ízletes estebéd várta, s vacsora után kiült a kunyhó
1586     4,  III |              míg kivette a fogai közül, s akkor aztán nagyhamar eldobta
1587     4,  III |            amitől az szörnyen rábámult, s aztán elbújt Noémi keblére,
1588     4,  III |           gyermek csak egyre szepegett, s eltakarta az arcát Noémi
1589     4,  III |                elhagyta a tanyát Timár, s ment a műhelyébe, de dalolni
1590     4,  III |               félbehagyta kora délután, s mikor a tanyára érkezett,
1591     4,  III |         szobában ágyat vetni Mihálynak, s segített neki a levetkőzésnél.
1592     4,  III |            megtapintá homlokát, kezeit, s azt tanácsolá neki, hogy
1593     4,  III |            elhagyja szíve rejtekhelyét, s mást uraló ajka el fogja
1594     4,  III |             ilyent leghamarább ledönti, s legjobban megkínozza ez
1595     4,  III |     excellenciás urak palotájában járt, s beszélt egy nagy úrhoz.~„
1596     4,  III |          kegyelméből a senki szigetének s a rózsák berkének királynéja.”~
1597     4,  III |             Sohasem kérek tőlük számot, s úgy fogom őket nevezni,
1598     4,  III |                  Valaha övé volt e ház, s most ide jár kísérteni.
1599     4,  III |              aranyba. A tető beszakadt, s a padlásról mind rámömlik
1600     4,  III |            akkor is Noémi kezében volt, s Noémi rettegve gondolta
1601     4,  III |              volt függönyözve az ablak, s ott künn sötét az éjszaka.~
1602     4,  III |                kibukkan a felhők közül, s nézd, hogy festi be vörös
1603     4,  III |           odahúzta az ő fekhelye mellé, s ott hált a közelében, nem
1604     4,  III |           igyekezett a lázat enyhíteni, s az ablakokat leszedé, hogy
1605     4,  III |            haljon ő meg Mihály helyett.~S a sorsnak tetszik néha az
1606     4,  III |             indulatrohamoktól megőrzik; s a beteg ilyenkor oly ingerlékeny.
1607     4,  III |                aki panaszkodni nem tud, s akin az emberek segíteni
1608     4,  III |                odaérteté ajkát ajkához, s suttogva rebegé:~– Mi bajod,
1609     4,  III |                karjai közt a gyermeket, s aközben arra hallgatott,
1610     4,  III |             Teréza ült az ágya mellett, s mikor ébredezni kezdett,
1611     4,  III |                Noémi a beteg gyermeket, s ott lehetett Mihály mellett.~
1612     4,  III |          idegeik, annál indulatosabbak. S egy kitörése a szenvedélynek,
1613     4,  III |                meg ne lássa, hogy sírt, s azt ne kérdezze tőle: miért
1614     4,  III |                beteg felszürcsölte azt, s azt mondá, hogy jólesett.~
1615     4,  III |                 előtt, hogy Dódi beteg, s hazudozni neki a gyermekről
1616     4,  III |                neki tőlem ezt a csókot.~S Noémi elvitte neki a búcsúcsókot.~
1617     4,  III |                 Noémi sietett be hozzá, s szeretetteljes arccal tekinte
1618     4,  III |             Noémi mosolyra vonta arcát, s azt felelé rá: „Igaz!”~Ismét
1619     4,  III |          Alszol-e még? Szeretsz-e még?”~S aztán visszajött Mihálynak
1620     4,  III |              szívére szorítá két kezét, s emberfölötti erővel fojtá
1621     4,  III |             szólt Mihály. – A kedves! – S ettől a csóktól aztán elaludt.
1622     4,  III |         ráfordítva a kulcsot az ajtóra, s azután kivitték a kis hazatért
1623     4,  III |                 fog fölötte búslakodni, s azzal egészségének árt majd.
1624     4,  III |       virágágyat körített a fa tövében, s annak a közepébe odaültetett
1625     4,  III |                 arról a fehér rózsáról, s visszatért Mihályhoz. Teréza
1626     4,  III |            pedig odatérdelt az ágyához, s negédesen, mosolyogva nyújtá
1627     4,  III |                Mihály elvette a rózsát, s szagolni kezdé.~– Milyen
1628     4,  III |                  de betegsége ragályos, s leginkább az, mikor már
1629     4,  III |            menjen ki a gyermekhez most, s küldje vissza Noémit. Nem
1630     4,  III |         támaszkodva hagyta el a szobát, s azután Noémi odavezette
1631     4,  III |           fölemelé mártírarcát az égre, s két kezét a magas menny
1632     4,  III |                odaborult keblére Noémi, s nem bírta többé könnyeit
1633     4,  III |             napsugár a szivárványból.~– S te el tudtad ezt előttem
1634     4,  III |               voltál, akkor őt ápoltad, s én szidtalak érte!~– Nem
1635     4,  III |                ő halottruháját varrtad! S mikor szemembe mosolyogtál,
1636     4,  IV  |            szemérem tiltotta kimondani. S Mihálynak nem jutott eszébe,
1637     4,  IV  |          idegeit túlizgatottakká tette, s a helyzet, amit szerzett
1638     4,  IV  |             nyomás a pisztoly ravaszán, s megvan a fölébredés. Aki
1639     4,  IV  |            kivált mikor a parton ültem, s a vízbe néztem. Úgy hívogatott:
1640     4,  IV  |             annak valahová menni kell.” S akkor aztán arra a gondolatra
1641     4,  IV  |                atyja is öngyilkos volt, s az, akinek kezét fogja,
1642     4,  IV  |                 Hamar észrevette magát, s ahelyett ezt felelte:~–
1643     4,  IV  |                 ha valamin szomorkodik; s Mihálynak nem volt semmi
1644     4,  IV  |                 boldogsága előtt semmi. S az volna Athalie-ra nézve
1645     4,  IV  |               mondta, hogy aludni akar, s aztán mindenki hallotta,
1646     4,  IV  |      órahosszant szakadatlanul járt fel s alá a szobájában.~Mikor
1647     4,  IV  |          étkeket. Ő alig nyúlt azokhoz, s bort nem is ízlelt.~Egy
1648     4,  IV  |        Elfeledte, hogy már délután van, s hogy már el is mosogatták
1649     4,  IV  |           hírére Timéa is bejött hozzá, s megkérdezé tőle; hogy valami
1650     4,  IV  |               aztán jó éjt kívánt neki, s eltávozott, anélkül, hogy
1651     4,  IV  |              köd, a föld alatti mélység s a megvakulás sötétsége;
1652     4,  IV  |               azt, hogy ő most aluszik, s ez a vakság, ami szemeit
1653     4,  IV  |                gondolja álmában Mihály, s aztán megretten. – Hogy
1654     4,  IV  |             óraütés és zenemű az alvót, s eközben keresztül kell hajolnia
1655     4,  IV  |       folyosóról benézhetne az ablakon, s meglátna itt.”~A gyújtó
1656     4,  IV  |                  letérdel az ágy mellé, s az alsó ágyfiókot kihúzza.~
1657     4,  IV  |                 ágyat a kihúzó fiókban, s oda lefekszik.~A gyönyör
1658     4,  IV  |             aztán a nőalak is elalszik.~S azzal Mihály álma még mélyebb
1659     4,  IV  |               képtelenségek országában, s mindannyiszor visszatérnek
1660     4,  IV  |          álmodja azt, hogy fölébredett, s a fantom még mindig ott
1661     4,  IV  |                itt! mert ez csak álom!”~S azzal erőszakot téve idegein,
1662     4,  IV  |            széttépi az álom bilincseit, s valóban fölébred.~Csakugyan
1663     4,  IV  |          kiáltásra felébred az alvó nő, s feltekint. Timéa az…~– Kíván
1664     4,  IV  |              sóhajtott, lesüté szemeit, s aztán fölkelt az ágyból,
1665     4,  IV  |    Szerencsétlenné tette mind a kettőt, s önmagát a legszerencsétlenebbé
1666     4,  IV  |           nemesebb lélek, mint a másik, s a kettőnek sorsa együtt
1667     4,  IV  |           Timéának, hogy ki az a Noémi? s hogy mondja meg Noéminak,
1668     4,  IV  |           szobáját, nem szólt senkihez, s aztán elült napestig egy
1669     4,  IV  |             megtetszett a szép kilátás, s pénze is volt elég, hogy
1670     4,  IV  |           nyílni, mert szüret nem lesz, s a balaton-füredi nagy épületekben
1671     4,  IV  |      oszlopcsarnoka látogatatlanul áll, s a sétányon a platánlevelek
1672     4,  IV  |                tudja senki, hogy miért.~S a Balaton közepén ott áll
1673     4,  IV  |              volt ott állandó lakhelye, s a kápolnában minden reggel
1674     4,  IV  |          végtelen messzeségig olyankor, s a méla zöld hullámszín fölött
1675     4,  IV  |                tónak: a testet megedzi, s a lelket elkomorítja. A
1676     4,  IV  |            éppen a meredély szélén áll, s a görgeteg kő egyre hull
1677     4,  IV  |                 falu helyén legelő van. S a nagy tó a belehulló kövekért
1678     4,  IV  |                 itt úrkodott tengernek, s még most is tartogatná emlékeit
1679     4,  IV  |         spongyája hólyagot húz a bőrön, s egész vize édes és iható.
1680     4,  IV  |            csendesen ringató hullámban, s fél napon át járta alá s
1681     4,  IV  |                s fél napon át járta alá s fel a partjait, s este későn
1682     4,  IV  |             járta alá s fel a partjait, s este későn alig tudott megválni
1683     4,  IV  |              magával vitte a fegyverét, s ott felejtette valami fára
1684     4,  IV  |            refraktort hozatott magának, s éjféleken túl elnézegette
1685     4,  IV  |                lélek a semmi világában, s emlékezni a földre, ahol
1686     4,  IV  |            kétségbeesetten elhagyta őt, s ily szétzúzott kedéllyel
1687     4,  IV  |            szerelemből vette el Timéát, s Timéa önkényt ment hozzá,
1688     4,  IV  |              egy szép csendes szigetre, s ott lövöldözzünk egymásra
1689     4,  IV  |                hogy kiérdemeld, kivívd, s ha kell, kierőszakold ezt
1690     4,  IV  |               rövidebbek kezdtek lenni, s a rövidülő napokkal a tó
1691     4,  IV  |          nyűgösködik az orvosok nyakán, s titokban kuruzslószereket
1692     4,  IV  |             hévmérő után fűti szobáját, s érverését órája szerint
1693     4,  IV  |            széttárja keblét a viharnak, s födetlen fővel megy vele
1694     4,  IV  |                 kitárt ablaknál alszik, s nem keresi az élet hosszabbítását.~
1695     4,  IV  |              szobája nyitott ablakánál, s távcsővel sorra járta a
1696     4,  IV  |            ezerféle ok miatt megbukott, s amiről tudja, hogy mégis
1697     4,  IV  |            válva az üstökös fénykévéje, s két irány felé meredt szét.~
1698     4,  IV  |                 a Jupiternek legnagyobb s legtávolabb eső holdja közeledett
1699     4,  IV  |           fényfarkkal és világló fővel, s a két csillagrém éles szöget
1700     4,  IV  |              éles kést meg a pisztolyt, s kutassátok ki öltönye zugait,
1701     4,  IV  |                előre tudják ők azt már, s nagy furfanggal mesterkedik
1702     4,  IV  |           Minden öngyilkosság őrültség, s minden őrültségben van valami,
1703     4,  IV  |            helyen és időben alkalmazva, s felköltik a gyanút; túlságos
1704     4,  IV  |                 után férjhez fog menni, s ha Timéa utódai egykor szegénységre
1705     4,  IV  |       tanúskodnak, nevetséges dolgokat, s bosszantja végtelenül, hogy
1706     4,  IV  |             hogy felugorjék a helyéből, s a paprikát a szemközt ülők
1707     4,  IV  |                János uram meglátogatja, s mint egyházi vicekurátor
1708     4,  IV  |            éhszomjat a női bájak iránt.~S Athalie rendkívüli szépség
1709     4,  IV  |            Úrban. Legyen itt mellettem, s majd ha reggel felé teljesen
1710     4,  IV  |           reggel felé teljesen eláztam, s öntudaton kívül leszek,
1711     4,  IV  |                  fektessenek az ülésbe, s aztán fogják be a lovakat,
1712     4,  IV  |              aztán fogják be a lovakat, s hajtsanak el velem.~Úgy
1713     4,  IV  |                ajkát megcsókolta volna, s a szobor e csókra sem ébredt
1714     4,  IV  |         viasztekercset feje fölé tartá, s azt kérdezé a tántorgótól: „
1715     4,  IV  |                  Hová készül ön, uram?”~S erre ő ezt súgá a bűbájos
1716     4,  IV  |            megfogta a köpenye szárnyát, s odavezette az ablakhoz.~
1717     4,  IV  |             Erre a nő megfogta a kezét, s ravasz komolykodással elvezeté
1718     4,  IV  |              Timár benézett az ablakon, s a fehér ágyon látta Noémit
1719     4,  IV  |                 akiknek csak egy volt”. S az Úr visszabocsátá.~– Hogyan?~–
1720     4,  IV  |                a gyermeke árván maradt, s mi magunkhoz fogadtuk. Hát
1721     4,  IV  |                ha álmát félbeszakítják; s a gyermekéletnek sok titka
1722     4,  IV  |           deszkáját, felvette a gyalut, s elkezdett dolgozni.~Éppen
1723     4,  IV  |              harsog a keményfa deszkán, s a jókedvű dolgozó danája
1724     4,  V   |                 megint visszaadja neki, s azzal ellopja háladatosságát.~
1725     4,  V   |               magának egy paradicsomot, s e paradicsom tiltott fájáról
1726     4,  V   |              arkangyal hátat fordított; s a rejtett édenben kijátszott
1727     4,  V   |           ellenkező áramlatba ragadták; s most itt áll előtte egy
1728     4,  V   |                 gyűlöli, vádolja magát.~S még hozzá a sors legutóbbi
1729     4,  V   |         széthasogatta vékony rétegeire, s azután vékony finom lécecskékből
1730     4,  V   |                 egészen így van rendén; s hogy ezt az életet csak
1731     4,  V   |                  hogy mi vagy Noéminek, s hogy Noémi rád nézve kicsoda.
1732     4,  V   |                 a lélekhez, a szívében, s rettegve gondolt arra a
1733     4,  V   |               kofa érkezett a szigetre, s mikor Teréza annak a barackkal
1734     4,  V   |               erőtetni akarta a dolgot, s ismét elájult. A kofa sopánkodott
1735     4,  V   |               hogy ez a nő Noémi anyja, s egyedüli gyámola, mikor
1736     4,  V   |          fegyvertárát kipróbálja rajta, s akinek lelke annyi szenvedés
1737     4,  V   |             terhek, amiket e nő viselt, s a lélekerő, amivel azokat
1738     4,  V   |           előjöttek az ájulási rohamok, s a gyümölcskufárnő nem győzött
1739     4,  V   |            ideje volna igazán meggyónni s az utolsó szentségek felvételéről
1740     4,  V   |                 kitekintett az ablakon, s azzal ijedten szólt Mihálynak: „
1741     4,  V   |                 is kinézett az ablakon, s ő is úgy találta a maga
1742     4,  V   |          Takarítsátok félre az asztalt, s hagyjatok mind magamra! –
1743     4,  V   |           Noémit és Dódit is felköltve; s mintha egyszerre visszatért
1744     4,  V   |         keresztbe a benyíló ajtaja elé, s annak szélére leült. Ezzel
1745     4,  V   |                de orcái pirosak voltak, s a termete sámsoni.~A ministráns
1746     4,  V   |               maradtak a veranda alatt, s a nagy kutyával eredtek
1747     4,  V   |           asszony?~– Ismerlek, jó uram, s hogy bűnös vagyok, azt is
1748     4,  V   |               egy gyermek?~– Úgy van!~– S ez a férfi hitvese a te
1749     4,  V   |               utat a mennyek országába, s te önkényt a pokolra akarsz
1750     4,  V   |               alatt. Porrá fogok válni, s a fa gyökere fölszíja poromat,
1751     4,  V   |               megreped alattunk a föld, s elnyeli ezt a szitkozódót,
1752     4,  V   |               gyermek atyjának nevez.~– S hogy híják azt az embert?~–
1753     4,  V   |                  Mikor nagy zápor volt, s ő ott ült a szivárvány közepett.~–
1754     4,  V   |            hagytak számomra az emberek, s én azért nem mentem a föld
1755     4,  V   |            kinevettek a lelkipásztorok, s én azért nem gyűlöltem meg
1756     4,  V   |             idegenek, bujdosók útjában, s ápolom, táplálom, gyógyítom,
1757     4,  V   |                  aki hozzám folyamodik, s alszom nyitott ajtók mellett
1758     4,  V   |                igazhívő-e vagy eretnek, s miért nincs megkeresztelve
1759     4,  V   |            becsületes embernek ismerem, s nem gyanakodom benne. Emberek,
1760     4,  V   |               kisgyermeket fölneveltem, s mikor ő volt az egyedüli
1761     4,  V   |              vetették a boszorkányokat, s úgy égették meg az egész
1762     4,  V   |                 elbámulva az esperes. – S ki hozta neked ide helyedbe
1763     4,  V   |              nyoszolyádat veled együtt, s bemegyek az ajtón; hiszen
1764     4,  V   |                a főpap eléje fog lépni, s azt fogja mondani: „Ah!
1765     4,  V   |               kinyitotta a külső ajtót, s beszólította a két szolgálattevő
1766     4,  V   |                azt egy átutazó palikár, s nekem ajándékozta. Lásd,
1767     4,  V   |               Timár megcsókolá a kezét, s azt mondá neki: „Anyám!”~
1768     4,  V   |             öltönyt, amiben eltemessék, s a szemfödelet, amiben eltakarják.
1769     4,  V   |          kapaszkodva a szép sík mezőre, s kiválasztotta magának a
1770     4,  V   |             közepére! – monda Timárnak, s kivette kezéből az ásót,
1771     4,  V   |                kivette kezéből az ásót, s maga kihantolta előtte a
1772     4,  V   |                 belébotoljék a síromba, s elszomorodjék.”~S Timár
1773     4,  V   |              síromba, s elszomorodjék.”~S Timár elkészítette Teréza
1774     4,  V   |              megválok ettől a világtól, s még nem tudom, hogy Noémit
1775     4,  V   |                azt egyformán mindenütt. S az ezüst szemfödélen milliárd
1776     4,  V   |            Almira. Egy helyen lefeküdt, s fejét a földre letette.
1777     5,  I   |             Duna mellékén már havazott, s egész hétbe telt, míg a
1778     5,  I   |             kell szolgáltatni hűségéért s szerelméért, átkozott volna,
1779     5,  I   |           Bosszús arccal tekintett oda, s már fogta a kilincset, hogy
1780     5,  I   |                Mihály, betéve az ajtót, s kerekre felnyílt szemekkel
1781     5,  I   |                 a szomorújátéknak vége. S ez engem megijesztett. Ön
1782     5,  I   |               fenekére néz le folyvást. S ön tudhatja jól, hogy senki
1783     5,  I   |         összeráncolta e szóra homlokát, s Athalie talán olvasni tudott
1784     5,  I   |                 Még egyszer mondom: az! S ön meg fog győződni felőle
1785     5,  I   |         tényeket fogok önnek elmondani, s ha azután látni akar ön,
1786     5,  I   |              látni fog saját szemeivel, s azután civakodhatik majd
1787     5,  I   |             Hallgatok, de nem hiszek.~– S én mégis beszélni fogok.
1788     5,  I   |                maga mondta el azt neki, s a szentkép szemei könnyeztek
1789     5,  I   |                titkaiba beleásni magát, s azután kínozni őt bizalmasságával.
1790     5,  I   |               szent alak válaszolt reá, s levelét megint Zófi asszony
1791     5,  I   |              saját pecsétjével lezárva; s tartalma az is lehetett,
1792     5,  I   |              azt?~– Zófi asszony és én. S ön lesz mindjárt a harmadik.
1793     5,  I   |          csüggedten rogyott karszékébe, s azt mondá: „nem hiszek önnek”.~–
1794     5,  I   |           Balatonra, mikor a tó befagy, s a jég alatti halászat megkezdődik.
1795     5,  I   |                 csinálnak a fogasaim?”, s azután bezárkóznék Rác utcai
1796     5,  I   |                 megzörgetné az ablakát, s azt mondaná: „már lehet!”
1797     5,  I   |              Azt hittem, hogy ön férfi. S mikor önnek valaki azt mondja:
1798     5,  I   |             legelső vas után fog kapni, s nem kérdezi, ki az; hanem
1799     5,  I   |               kételkedni kezdett benne, s kezdte hinni, hogy amit
1800     5,  I   |          Athalie a szeme közé nevetett, s arcába vágta ezt a szót:~–
1801     5,  I   |                 ezt a szót:~– Ön gyáva!~S azzal indulni készült.~De
1802     5,  I   |         hallgasson rám – monda Athalie, s olyan közel simult Mihályhoz,
1803     5,  I   |                keble annak vállát érte, s ajkai olyan közel voltak
1804     5,  I   |            kulcs fejét meg kell nyomni, s akkor abból egy toll kiugrik;
1805     5,  I   |               most Timéa belső szobája, s melyben azelőtt Brazovics
1806     5,  I   |            képet, de Timéa nem engedte, s ott maradt. Ennek a képnek
1807     5,  I   |          mozaikdarabja félrefordítható, s akkor a támadt résen keresztül
1808     5,  I   |              ide került e titkos lesbe, s kihallgatta, hogy mit beszélnek
1809     5,  I   |            borozó emberek nyelve eljár, s azt nem tudhatták, hogy
1810     5,  I   |        szükséges adat birtokába jutott, s azoknak tudta hasznát venni.
1811     5,  I   |                az asztal áldásai alatt, s akkor engemet küldött hallgatózni
1812     5,  I   |               nyitott ajtóknál aluszik, s ön tudja jól, hogy én keresztüljárhatok
1813     5,  I   |           keresztüljárhatok a szobáján. S ő mélyen alszik.~– Adja
1814     5,  I   |            olyan volt, mint egy csavar, s csak a fogantyú megnyomására
1815     5,  I   |              holnap eltávozik hazulról, s aztán mikor a jeladást meghallja,
1816     5,  I   |          jeladást meghallja, visszajön, s rejtekhelyét elfoglalja,
1817     5,  I   |          fogantyú nyomására nyílik fel. S mikor kinyílik, Timéa ágyát
1818     5,  I   |                dühvel tekintve szemébe; s azután még valamit beszélt
1819     5,  I   |         találomra, azt tárcájába tette, s azzal szökött hazulról.~
1820     5,  I   |       recepissét a postás hátára tette, s úgy írta alá a nevét.~Aztán
1821     5,  I   |              folyosóról volt a bejárás, s azt több üres szoba választotta
1822     5,  I   |             jutott el az utcai szobába, s aztán leült az ablak elé,
1823     5,  I   |               salakja felszínre került, s elhomályosította lelke világát.~
1824     5,  I   |             lépjen ki a szentkép mögül, s a hűtlen nőt a legforróbb
1825     5,  I   |              Kard mind a kettő kezében, s aztán életre és halálra!~
1826     5,  I   |                 megállt az ablak előtt, s halk kopogtatás hangzott
1827     5,  I   |                  suttogá az ablak felé, s pisztolyát és tőrbotját
1828     5,  I   |              gazdagság van felhalmozva, s annak közepette a szép,
1829     5,  I   |              el-eltűnve a félhomályban, s végre az utcaszegletnél
1830     5,  I   |               Timéa a szobában járt alá s fel.~Fehér, hímzett öltöny
1831     5,  I   |                szekrényéből egy fiókot, s abból egy dobozt vett elő.~
1832     5,  I   |                lassan kiderült az arca, s ismét olyan lett az, összeérő
1833     5,  I   |            vonásain, felvette a dobozt, s olyan közel emelte ajkaihoz
1834     5,  I   |                is vetélytársa volt már.~S mentül tovább nézte a tört
1835     5,  I   |               tört fegyvert a dobozból, s férfi módjára próbált vele
1836     5,  I   |                a tört kardot a dobozba, s azután tétovázva rebegé: „
1837     5,  I   |                 maga elől a szentképet, s mint a felül került sárkány,
1838     5,  I   |                 távol ül le a pamlagra, s tekintete oly szigorú, oly
1839     5,  I   |            arany fegyverbojtos kardját, s feszesen ült, mintha tábornoka
1840     5,  I   |             levevé a dobozról a födélt, s kivette abból az odarejtett
1841     5,  I   |                emberrel párbajt vívtam, s csak kardom kettétörésén
1842     5,  I   |       tengerésztiszti egyenruhát visel, s egyenruhája előjogánál fogva
1843     5,  I   |              látszik, hogy nagy világfi s mulatságos társalgó. Hogy
1844     5,  I   |                 hajtókával.~– Láttam.~– S nem emlékezik rá, hogy valaha
1845     5,  I   |       tudakozódott Levetinczy úr felől, s hozzá a legtitkolózóbb pofákat
1846     5,  I   |                Timár a szobába kémlelt, s aztán úgy tetszék neki,
1847     5,  I   |                 megbánta, amit beszélt, s szeretett volna a pofon
1848     5,  I   |             meggyújtatjuk a gyertyákat, s aztán választ ön magának
1849     5,  I   |              két segédet, én is kettőt, s elvégezzük a dolgunkat. –
1850     5,  I   |              akkor aztán megharagudtam, s olyat vágtam a fejére, hogy
1851     5,  I   |          lapjára fordult csapás közben, s ez okozta, hogy eltörött.
1852     5,  I   |               fölvette a törött kardot, s megnézte annak lapjait;
1853     5,  I   |            visszatette azt az asztalra, s némán nyújtá kezét az őrnagynak.~
1854     5,  I   |             gyöngéden fogta két kezébe, s ajkához emelte azt; alig
1855     5,  I   |             Timéa visszaült kerevetére, s fejét tenyerébe hajtá.~Az
1856     5,  I   |               Összeszedte lelki erejét, s nyugalommal felelt:~– Ne
1857     5,  I   |      távollétében magam vezetem ügyeit, s minden iránt teljes felvilágosítással
1858     5,  I   |                 fájdalommal tekinte rá, s tekintetében e válasz szólt: „
1859     5,  I   |                 azt mondtam: „hazudsz”, s amiért a kimondón bosszút
1860     5,  I   |              szerencsétlen gazdagságot, s szüntesse meg két ember
1861     5,  I   |                 keblére szorítá kezeit, s szemeivel, mint egy kínhalálra
1862     5,  I   |        csüggedten üté homlokát öklével, s elfordítá arcát a Júdás-lyuktól,
1863     5,  I   |                 bevilágló fénysugárhoz, s a szobába áttekintett: már
1864     5,  I   |                faliszekrényhez sietett, s annak ajtaját hevesen felszakította.~–
1865     5,  I   |             menyasszonyi köntösöm lesz. S mikor elkészült, azt mondták: „
1866     5,  I   |           elgázol, a földön fekve hagy, s akkor jött oda, hogy fölvegyen,
1867     5,  I   |               mindenemet neki köszönöm, s aki nászhozományul nem hoztam
1868     5,  I   |          gondolni, hogy ön nemes lélek, s gyógyulni fogok általa.
1869     5,  I   |              hosszú évek óta nem szólt, s nem közelített hozzám, azzal
1870     5,  I   |                 sötét alakot maga elől, s fél kezével vállánál fogva
1871     5,  I   |            fülke ajtaja mellé húzódott. S midőn mindenki eltávozott,
1872     5,  II  |           valamennyi jegyszedőt a hídon s egypár drabantot a parton
1873     5,  II  |          visszatérni a Rác utcai házba, s ott bevárni, míg megvirrad.~
1874     5,  II  |              azt, mint valami ereklyét.~S ha valaki azt mondaná nekik:
1875     5,  II  |                 angyalok kegyetlensége.~S ha valaki felfedezné előtte
1876     5,  II  |               velük egy tengeri hajóra, s körülhajókázza a világot.
1877     5,  II  |             egyenlítőtől a sarkvidékig, s a sarkvidéktől jéghegyek
1878     5,  II  |                 megkeresvén a gazdáját, s úgy került megint vissza
1879     5,  II  |                  aki nem tud veszíteni, s végre rettegni kezd nagy
1880     5,  II  |       hangoztatni: „Noémi, add kezedet, s vonj ki ez aranysírból engem!”~
1881     5,  II  |               sőt félre is tett belőle, s tőkéjét nálunk hagyta kamatoztatni.
1882     5,  II  |             nálunk hagyta kamatoztatni. S ez az ember a legnagyobb
1883     5,  II  |          forgalmat ezáltal nagyobbítsa, s e yankeetrickkel évekre
1884     5,  II  |          levelet; ledobta az asztalára. S aztán felkelt, s elkezdett
1885     5,  II  |             asztalára. S aztán felkelt, s elkezdett nyugtalanul alá
1886     5,  II  |               elkezdett nyugtalanul alá s fel járni szobájában.~„Tizenöt
1887     5,  II  |             háromezer mértföldnyi útra, s most tizenöt évig fogod
1888     5,  II  |               kinek szerelmét meglopta, s kinek számára most nem tud
1889     5,  II  |               ettől a lobogó gyertyától s ettől a kísértő levéltől
1890     5,  II  |          levelet a gyertya fölé tartja, s elégeti. Azután elfújja
1891     5,  II  |                rémgondolatok járnak alá s fel kígyózó bolygással.
1892     5,  II  |                 a legutolsó is eltűnik, s egészen sötét lesz. Akkor
1893     5,  III |           mikben nyáron aranyat mosnak, s a felturkált zátonyokon
1894     5,  III |               rendesen megtorlik a jég, s a torlaszokon nehéz áthatolni.~
1895     5,  III |               csillagos éjre számított, s mire a Dunához ért, köd
1896     5,  III |                hát rögtön visszafordul, s igyekszik az elhagyott partot
1897     5,  III |            szigeten fölül legszélesebb, s ott a jég legkevésbé járni
1898     5,  III |              hosszában jár rajta végig, s arra határozta magát, hogy
1899     5,  III |  egyszer-egyszer eltalálja a jó irányt, s csak még pár száz lépésig
1900     5,  III |             lépésig kellene kitartania, s partot érne, akkor megint
1901     5,  III |               akkor megint mást gondol, s eltér ferde irányban, s
1902     5,  III |                 s eltér ferde irányban, s újra beletéved a megboszorkányozott
1903     5,  III |              fárad. Az éjjel nem aludt, s egész nap nem evett; ahelyett
1904     5,  III |           eretnek számára is kívánatos, s a szökevény, az istenkerülő
1905     5,  III |                 kellett előretörtetnie, s partot csak nem talált sehol.~
1906     5,  III |                 szilárd volt mindenütt, s áttörni fejsze nélkül nem
1907     5,  III |           ködgomoly szállt alá a jégre, s Timár újra vak volt.~De
1908     5,  III |               irányt. Haladt egyenesen. S ezúttal jól számította ki
1909     5,  III |            lepte a láncon a késlekedőt, s aztán lehozta magával idáig.
1910     5,  III |                kerekek forgáccsá törve, s a malomház odaékelve egy
1911     5,  III |               őt futása végén ijeszteni s talán elfogadni jő?~Elfogadni?
1912     5,  III |                 jégtorlat rázkódásától, s az ajtó tárva-nyitva állt.
1913     5,  III |               egy fehér molnárkísértet, s felönti a garatra a gabonát.~
1914     5,  III |                a közeledő alak láttára, s rögtön más ült a helyébe.
1915     5,  III |          elnyeli a nehéz, sötét felleg, s nem bocsátja odább.~Az ember
1916     5,  III |             akkor kiszöktek a malomból, s ők kitaláltak a partra.
1917     5,  III |                 rátalált az országútra, s azon át a fogadóra, ahol
1918     5,  III |       befogatott, lefeküdt a szekerébe, s aludt egész estig, folyvást
1919     5,  III |         folyvást a jégen álmodva magát, s ha nagyot zökkent a kocsi,
1920     5,  III |                 beszakadt alatta a jég, s ő hull alá a végtelenbe.~
1921     5,  III |           felhívatta halászait magához, s azoktól megtudta, hogy éppen
1922     5,  III |             ásni, abba belehúzza magát, s a háló alatt kicsúszik.
1923     5,  III |            megmosta, azzal felöltözött, s kisietett a Balatont meglátni.~
1924     5,  III |               áll meg, mint a kristály, s reggelre ott van az egész
1925     5,  III |               is elhallik a sima jégen; s a parti visszhang visszazengi
1926     5,  III |               kezdett, a hold elsápadt, s az ég egész hosszában rózsaszínű
1927     5,  III |     megkétszereződik a tiszta tükörben, s mikor a nap fénytelen izzó
1928     5,  III |                 páráktól körülragyogva, s letekint e ragyogó jéglapra,
1929     5,  III |        Megijedni?” mondá magában Timár, s hitetlenül vállat vont.~
1930     5,  III |            mintha apró kockák, ötszegek s minden alakú prizmák milliárdjaiból
1931     5,  III |               az ágyúdörejhez hasonlít, s mértföldekre elhangzik.~
1932     5,  III |                 mértföldekre elhangzik.~S a halászok nyugodtan látnak
1933     5,  III |                 a mennydörgő jég hátán; s a távolban szénásszekereket
1934     5,  III |             megrendül és összerázkódik. S a dördülés munkája iszonyú;
1935     5,  III |                 végigrepedt a jégtábla, s a kétfelé nyílt tömeg között
1936     5,  III |                  kiáltoznak a halászok, s otthagyva hálóikat, szaladnak
1937     5,  III |             messziről nem veszik észre, s ez be nem fagy soha, mert
1938     5,  III |             szélét harántosan feltolja, s akkor a fölemelt jég alatt
1939     5,  III |              aztán azt észre nem veszi, s szekérrel ráhajt, Isten
1940     5,  III |              két, ölnyi átmérőjű léket, s azután egy négyszögöt alakítanak
1941     5,  III |            jégen járók észrevegyék azt, s bele ne botoljanak a veszedelembe.~
1942     5,  III |                 eső öreg lékhez viszik, s akkor a két végét szétbontva,
1943     5,  III |              várja azt a kisebb léknél, s amint a pózna vége odaérkezik,
1944     5,  III |             ahol a harmadik legény áll, s ugyanezt az utat teszi meg
1945     5,  III |         szárnyaival, míg mind a két rúd s mind a két hálóvég összeérkezik
1946     5,  III |               ónsúlyok a fenékre húzva, s a felső piritye a jég lapjáig
1947     5,  III |             elhagyja mély iszaplakását, s feljön a vágott lékhez levegőt
1948     5,  III |          merülnek fel egymást törtetve, s közülök ki-kibámul egyszer-egyszer
1949     5,  III |                 patkányfark-bajuszával, s megint visszairamodik fejtetővel
1950     5,  III |                 ki kopoltyújánál fogva, s kilökik a jégre, ahol aztán
1951     5,  III |                újra lebukott a víz alá, s akkor kezdődött aztán a
1952     5,  III |             hősi gerjelemre lett képes, s fellázadt a bitorló ellenség
1953     5,  III |                 bitorló ellenség ellen, s valóságos ütközetet harcolt
1954     5,  III |                    ordíta a vén halász, s azzal teljes erejéből rárántotta
1955     5,  III |     úszszárnyaival beleakadt a bogokba, s nem tudott elmenekülni.
1956     5,  III |                 a léghólyagja megreped, s akkor megszűnt élni.~Ennek
1957     5,  III |         süldőnek; gyönyörű arany színű, s a húsa fehér, mint a gyolcs.~–
1958     5,  III |              uram ír hozzá egy levelet, s megírja benne, hogy ez volt
1959     5,  III |                 megdicsérte az ötletet, s biztatást adott, hogy meglesz
1960     5,  III |         garmadolva beviszik a raktárba, s onnan hordják el majd szekereken
1961     5,  III |              jégre, azt csapra üttette, s felszólította a halászmestert,
1962     5,  III |          bámulatos sokat elfogyasztott.~S ahol jó bor foly, és halászlé
1963     5,  III |            kosár tetején a cimbalmának, s rárántja az uraság nótáját:~„
1964     5,  III |                Majd megfizet ez az úr?”~S ahol cigány van, virgonc
1965     5,  III |            menyecske, beviszi a táncba, s úgy megforgatja, ahogy csak
1966     5,  III |         deszkaládába jég és széna közé, s a ládát leszegezte. Azt
1967     5,  III |         szekérre, melyen Timár idejött, s a kocsisnak meg lett mondva,
1968     5,  III |         toportyánféreg is, mind előjön, s körülhasalja az öreg lékünket,
1969     5,  III |          körülhasalja az öreg lékünket, s ott halászik a maga szakállára,
1970     5,  III |                 lesi a felvetődő halat, s kikapja a vízből; azzal
1971     5,  III |               majd kilépek az erkélyre, s kilövöm a puskámat; a lövésre
1972     5,  III |               megnyugodott a halász is, s istennek ajánlva az urat,
1973     5,  III |                 is felment a szobájába, s megrakta a tüzet a kandallóban.~
1974     5,  III |                 nyitva hagyott ajtónál, s aztán a hallgató világot
1975     5,  III |             csak a csillagok ragyognak, s minden csillagnak a fénye
1976     5,  IV  |            szobájába, hol lámpáját égve s a kandallót felszítva hagyta.
1977     5,  IV  |             színe a vállakon megfakult, s egypár gomb le volt róla
1978     5,  IV  |            orraiknál szétvált a varrás, s a meztelen lábujjakat engedte
1979     5,  IV  |               szögletbe volt támasztva, s annak mind a két sárkányát
1980     5,  IV  |                  Átkozottul elfáradtam, s messziről jövök. Az ekvipázsom
1981     5,  IV  |              ekvipázsom cserbenhagyott, s egy részét az útnak gyalog
1982     5,  IV  |          tartozó egyéb öltönydarabokat, s mindazokat lerakva a padlóra
1983     5,  IV  |         fölemelgeté az öltönydarabokat, s műbíráló arcfintorgatással
1984     5,  IV  |          fiókjából oda eltett tárcáját, s azt is odaveté neki.~Az
1985     5,  IV  |               nyitá a fogai segélyével, s aztán végigszámlálta a benne
1986     5,  IV  |                már két hét óta viselem, s attól tartok, hogy már majd
1987     5,  IV  |                 Édesapámnak fogadtalak, s felfogadtam, hogy ezentúl
1988     5,  IV  |      asszonymérget” idehozták Európába, s beójtották a fehér bőrűekbe,
1989     5,  IV  |             hajtotta tenyerébe a fejét, s nem tudott a rémnek arcába
1990     5,  IV  |               van. Most itthon vagyunk, s be kell érnünk olyannal,
1991     5,  IV  |         szempontból fogta fel a dolgot, s engem elcsípetett, a gaz
1992     5,  IV  |           törvénybírák elé állíttatott, s ezek a gézengúzok elítéltek
1993     5,  IV  |                szép gavallér ruháimból, s nehogy el találjak tőlük
1994     5,  IV  |               leveté tengerészkabátját, s szennyes ingét lerántva
1995     5,  IV  |        bélyegnyomot a nyomorult vállán, s nem bírta szemeit elfordítani
1996     5,  IV  |              nyakamnál fogva a gályára, s egy tízfontos vassal a lábamat
1997     5,  IV  |            lábáról a rongyos bakancsot, s megmutatta Timárnak a bokáján
1998     5,  IV  |                 közé nézzen. Rábámulok, s azt mondom neki spanyolul: „
1999     5,  IV  |              öreg rám bámult iszonyúan, s azt mondá: „Igen!”~„Akkor
2000     5,  IV  |                 éhes és szomjas vagyok, s még igen sok érdekes történetet