Part,  Chapter

2001     5,  IV  |             térdei közé fogta a puskát, s elkezdett falatozni. Oly
2002     5,  IV  |               mint egy kiéhezett kutya, s nagyokat ivott rá, pattintva
2003     5,  IV  |   százharminchárom neme van a lopásnak, s azok közül csak huszonhárom
2004     5,  IV  |                szegény hajóbiztos volt, s maga hámozta a burgonyát
2005     5,  IV  |                 rendőrség megbízásából, s az éppen Timár hajóján szökött
2006     5,  IV  |          nevetség volt nézni, mikor alá s fel mozgatta; mikor felhúzta,
2007     5,  IV  |                 feje bőrét a homlokára, s azt mondta, hogy „folytasd,
2008     5,  IV  |               eléje kerültem a hajónak, s Pancsovánál készen vártuk,
2009     5,  IV  |              útközben hirtelen meghalt, s mert sehol a parton nem
2010     5,  IV  |                bizonyította be Timár.”~„S az a Timár akkor szegény
2011     5,  IV  |                Megölte a basát az úton, s eldugta magának a kincseit.”~
2012     5,  IV  |           hallgass – dörmögött az öreg; s azzal a fejét a két térdére
2013     5,  IV  |               meg fognak zsinegeltetni, s aztán a pénzeiket beseprik
2014     5,  IV  |             adom az egyetlen leányomat, s akkor minden vagyonom a
2015     5,  IV  |         visszahelyezkedett a karszékbe, s közbe a fogait szívogatta
2016     5,  IV  |                viszem egy angol hajóra, s mint gyanútalan ember a
2017     5,  IV  |            mintha sétakocsizásra menne, s majd aztán álutakon a pyraeusi
2018     5,  IV  |             tűnjék, ha ő maga megy oda, s rám bízta, hogy válogassam
2019     5,  IV  |              legértékesebbeknek tartok, s azokat rakjam a zsákba.
2020     5,  IV  |           embernek mégis kezébe jutott. S ettől az embertől nem várhatni
2021     5,  IV  |               Én megtömtem a bőrzsákot, s kihoztam a basához, anélkül,
2022     5,  IV  |                köpenyem alá vettem azt, s a kertajtón át kiosontam
2023     5,  IV  |              kezemmel a zsák tartalmát, s jól éreztem benne a boglárokat,
2024     5,  IV  |        gyöngysorokat, az achátszelencét s a louis d’or-os tekercseket.
2025     5,  IV  |            múlva az angol hajón voltam, s aztán felszedtük a horgonyt,
2026     5,  IV  |         áthajóztam egyenesen Amerikába, s a bőrtarisznya is velem
2027     5,  IV  |              ördög rám nem találhatott, s ott fogom a bicsakot, s
2028     5,  IV  |                 s ott fogom a bicsakot, s kihasítom a bőrzsák oldalát,
2029     5,  IV  |                  egy cserép tintatartó, s a louis d’or-tekercsek mind
2030     5,  IV  |            másfelé az igazi kincseivel, s elvitte a tőlem nyert titkot
2031     5,  IV  |              megölte és kifosztotta!”~– S ez a rendkívüli ember, a
2032     5,  IV  |             vagyok, egyetlen majoresco, s a kutya sem ugat rám azért,
2033     5,  IV  |    elháríthatatlan!~Ő álszínt játszott. S most minden bűnbe belekeveredett
2034     5,  IV  |             rázta a hideg, káromkodott, s a fogai vacogtak hozzá.
2035     5,  IV  |              társak is érthették volna? S miért szidta a Madonnát?
2036     5,  IV  |               holnap rám ragadhat róla, s ami nem tartozik a legkellemesebb
2037     5,  IV  |                eloldtuk a kis csónakot, s nekiereszkedtünk a tengernek.
2038     5,  IV  |          másikat azóta elnyelte a cápa, s legalább annak a hasában
2039     5,  IV  |               megvárlak, míg hazajössz. S hogy az idő ne teljék hiába,
2040     5,  IV  |         amelyiknek ő volna a kapitánya, s nem bánnám, ha vagy öt évre
2041     5,  IV  |          tiszteletgerjesztő madonnáról, s megemlítém, hogy volt szerencsém
2042     5,  IV  |                 ismerni Törökországban, s hogy meglepően hasonlít
2043     5,  IV  |              tehát egyenlő rangunk van, s ha tetszik, tegezzük, ha
2044     5,  IV  |            várattál magadra, barátom, – s én kezdtem nyugtalan lenni
2045     5,  IV  |                 nem akartak megérkezni. S amellett akárhová mentem,
2046     5,  IV  |                megégetnek az asszonyok, s porodból minden férjnek
2047     5,  IV  |                hogy mégsem jöttél haza, s a tiszti kávéházban, hol
2048     5,  IV  |           tisztelettelen szót ejtettem, s a kapott leckét meg fogom
2049     5,  IV  |              imádója volt leánykorában, s most az verekszik meg a
2050     5,  IV  |          szemére húzta a takaró kendőt, s cinikus humorral mondá:~–
2051     5,  IV  |                dolog feltűnést okozott, s én könnyen kellemetlen kérdezősködéseknek
2052     5,  IV  |                 fegyver meg van töltve, s ha mozdulsz, el talál sülni,
2053     5,  IV  |             Akkor csavargónak nevezett, s azt mondta, hogy takarodjam
2054     5,  IV  |            ekkor őt is magammal viszem, s valahogy át találtam karolni
2055     5,  IV  |          pofámra adott, mint az őrnagy, s így a szimmetria helyre
2056     5,  IV  |               mindjárt rád kerül a sor, s akkor beszélhetsz még sokat
2057     5,  IV  |                ott feküdt az ágy alatt, s az egész idő alatt úgy tett,
2058     5,  IV  |                hogy valaki hívta volna, s nekem ugrott. Hanem én is
2059     5,  IV  |             szemmel tartottam a fickót, s kirántva zsebemből a pisztolyomat,
2060     5,  IV  |            karomat, lerántott a földre, s akkor leszorított, hogy
2061     5,  IV  |              Arra a kutya föleresztett, s engedte magát a gyermektől
2062     5,  IV  |                  szólt Krisztyán Tódor, s azzal felgyűrte szennyes,
2063     5,  IV  |                 hogyan gazdagodott meg, s irigy rá érte. – Ez az ember
2064     5,  IV  |                 Timár megcsalta Noémit, s megcsalta Timéát, elvette
2065     5,  IV  |                  elvette mind a kettőt, s ez az ember most féltékeny
2066     5,  IV  |             odatámasztja a kandallóhoz, s félvállról beszél Timárhoz,
2067     5,  IV  |                 lángot vetve a kürtőbe, s azután felöltögette egész
2068     5,  IV  |                 a mellényzsebébe tette, s inggombját az ingelőbe kapcsolgatta.
2069     5,  IV  |          megfésülje, a tükör elé állva. S amint készen volt, úgy felvágta
2070     5,  IV  |              egész gentlemannek néz ki.~S azután két lábát szétvetve
2071     5,  IV  |                 hátamról ezt a bélyeget s a bokámról ezt a békótörést
2072     5,  IV  |          szokásokkal akárhol elcsípnek, s akkor mit ér nekem a százezer
2073     5,  IV  |               mégpedig jó hosszú időre, s ott kényelmes és gondatlan
2074     5,  IV  |              vette a puskát a kalandor, s a székbe leülve, úgy fogta
2075     5,  IV  |                 kiváló jó levegője van, s ez az én Dél-Amerikában
2076     5,  IV  |              bosszantott az ingerkedés, s egyet taszítva a székén,
2077     5,  IV  |                legyen jól a Camorrával, s nem foga bántani senki.
2078     5,  IV  |              térni az első ijedtségből, s ki akar úszni. No megállj,
2079     5,  IV  |                talpig meg vagy kötözve, s tehetetlenül heversz előttem,
2080     5,  IV  |                felőled tudok, megírtam, s itt van a zsebemben, mégpedig
2081     5,  IV  |                négy különböző cím alatt s négyféleképp fogalmazva.
2082     5,  IV  |                sőt talán onnan is való; s hogy ezek a kincsek, apám
2083     5,  IV  |             megnevezve, kinél kaphatók, s hogy jutottak annak a kezébe. –
2084     5,  IV  |        leveleket a zsebemben hordozzam, s azokat teneked valami brávód,
2085     5,  IV  |          szerencsém, ajánlom magamat!”, s itthagylak egész tisztelettel.
2086     5,  IV  |             hiteles helyre a leveleket, s arra fogom kérni a perjelt,
2087     5,  IV  |         eljutnak rendeltetésük helyére. S akkor azután neked nincs
2088     5,  IV  |       vizsgálatot fog ellened rendelni, s elő kell állanod rejtelmes
2089     5,  IV  |              hát üljünk le még egyszer. S kezdjük megint elöl. Tehát
2090     5,  IV  |               fekete dög meggebedt már, s bátran járhatok a szigetre.
2091     5,  IV  |               kitűnő és szép deli ifjú, s aki őt most is kész elvenni,
2092     5,  IV  |        tündérnek! Ez a caprice-om most. S hát aztán te mi jogon tagadhatnád
2093     5,  IV  |             odaveté magát a kalandorra, s mielőtt az a fegyvert használhatta
2094     5,  IV  |            egyet taszított rajta hátra, s ettől a lódítástól az ember
2095     5,  IV  |                 magát; feltápászkodott, s mintha még mindig ama veszedelmes
2096     5,  IV  |          elbotlott a legelső lépcsőben, s úgy kalimpázott alá hörögve
2097     5,  V   |            ennek az embernek igaza van! S a sorsnak be kell teljesülni.
2098     5,  V   |             Kimegy a kastély erkélyére, s karjait mellén összefonva
2099     5,  V   |                kijön a kastély ajtaján, s végigmegy a kapuig.~A hold
2100     5,  V   |                 a somogyi partok mögül, s odavilágít a kastély falára.
2101     5,  V   |               halad el az erkély alatt, s feltekint rá.~A bukfencezéstől
2102     5,  V   |          felszakadt a hegedés homlokán, s egész arca véres tőle.~Timár
2103     5,  V   |              jobbjában tartott puskára, s aztán tagadólag rázza a
2104     5,  V   |             tagadólag rázza a fegyvert, s öklével sújt Timár felé,
2105     5,  V   |                öklével sújt Timár felé, s mutatóujjával fenyeget.
2106     5,  V   |                 felforgatja a hullámot, s a csónakokat beragadja a
2107     5,  V   |       csónakokat beragadja a Balatonba, s kihányja a túlsó partra.
2108     5,  V   |                kihányja a túlsó partra. S néha félóra múlva már vége
2109     5,  V   |                fordulót akart táncolni. S azután ismét csendes lesz
2110     5,  V   |             sírnának földi emlékeikért, s mikor az erős szél végigsöpört
2111     5,  V   |               sírnak, egymást kergetik, s röptükben nagyokat sikoltanak.
2112     5,  V   |               de rövidebb, halkabb már, s azután újra csak a vihar
2113     5,  V   |             völgy fái nem zúgnak többé, s a jéglapon s a jégtáblákon
2114     5,  V   |              zúgnak többé, s a jéglapon s a jégtáblákon fütyölő szél
2115     5,  V   |      végigfutott előtte, mint egy álom, s tudta, hogy most már fel
2116     5,  V   |                 át, uralkodója kegyétől s honfitársai tiszteletétől
2117     5,  V   |                 egy nagy hazugság volt?~S hogy lássa még egyszer Noémit,
2118     5,  V   |               keresni a senki szigetét, s az egyedül maradt nőt üldözésével
2119     5,  V   |        irányozni, melyben fényes pontok s nagy kerek ürességek váltogatják
2120     5,  V   |          ürességek váltogatják egymást, s kiválasztott magának egyet
2121     5,  V   |                 a csillagokat forgatja, s a férgeket kikölti; s aki
2122     5,  V   |         forgatja, s a férgeket kikölti; s aki egy lényt teremtett,
2123     5,  V   |             Örök hatalom! Előled futok, s tehozzád jutok ez órában
2124     5,  V   |           intettél, de én mást akartam; s most ide juték. Vak engedelmességgel
2125     5,  V   |        túlvilágba. Hideg lesz a lelkem, s tűrni fog ott. Bűnhődöm
2126     5,  V   |           tettem, akik engem szerettek, s akiket én enyéimmé tettem.
2127     5,  V   |                 riadni szélcsendben is, s mikor a jég borítja felszínét,
2128     5,  V   |           mielőtt fejét szétzúzná véle.~S amint a hullámhoz lehajol,
2129     5,  V   |               elé; a nyitott szájon ki- s bejárt a hullám.~A fantom
2130     5,  V   |                újra feldagadt a hullám, s a rémséges arc újra felmerült
2131     5,  V   |                a rianás széléhez közel, s akkor végképpen eltűnt a
2132     5,  V   |        végképpen eltűnt a jég alá a fő, s akkor egy halott kéz görcsösen
2133     5,  V   |          orgonaszava bömböl felségesen, s az istenkiáltás rettentő
2134     5,  V   |                 meg az álló jégegyetem, s a szörnyű légnyomásra a
2135     5,  VI  |               aláhúzta a jégdíszítmény, s ha a szellő végigfuvall
2136     5,  VI  |            Almira, a kunyhóban fekszik, s haldoklik. A golyó nemes
2137     5,  VI  |              golyó nemes részbe hatolt, s el kell bele vesznie.~Este
2138     5,  VI  |             kezd. Kis Dódi odaül mellé, s szalmaszálat tartva a rokka
2139     5,  VI  |            Almira a szögletben fekszik, s nyög, mint egy ember.~–
2140     5,  VI  |             Honnan tudod?~– Ő mondta.~– S amit apa mond, az mind igaz?
2141     5,  VI  |               fölkelt a kis zsámolyról, s odament a nyögő ebhez.~–
2142     5,  VI  |              szép szemeit a gyermekhez, s farkával csendesen verte
2143     5,  VI  |              Noémi abbahagyta a fonást, s tenyerébe hajtva fejét,
2144     5,  VI  |                 Még egyszer visszajövök s majd akkor megmondom neked,
2145     5,  VI  |             alatt Mihály asztali kését, s a kés ki van köszörülve
2146     5,  VI  |           keresztrúddal szokta elzárni, s a rúd kötéllel van az ajtófélhez
2147     5,  VI  |                 fejét a gyermek öléből, s nyakát felnyújtva, szimatolni
2148     5,  VI  |         nyugtalanul szűkölt, nyihogott, s körmeivel kaparta a földet;
2149     5,  VI  |         jobbjával mellkendője alá nyúl, s a kés markolatát kezébe
2150     5,  VI  |                az ajtót elzáró kötelet, s Almira feláll két lábára,
2151     5,  VI  |               hozzá, megnyalja a kezét, s aztán összerogyik, és meghal.~–
2152     5,  VI  |        odaszorítja mindkettőt szívéhez, s könnyei csorognak a szeretett
2153     5,  VII |       felporhanyította a Balaton jegét, s azután egy erős északi szél
2154     5,  VII |            kifogták, oly rögtön eltűnt, s akinek visszatértére oly
2155     5,  VII |     asztrakánprémes bekecse; inggombjai s a névelőbetűk az ingbe hímezve.
2156     5,  VII |        felismerhető rajtuk a nyomtatás, s belsejében a gyöngyös hímzés:
2157     5,  VII |                ami hálójukba beléakadt. S ez azután tökéletesen kimagyarázta
2158     5,  VII |              nem vette észre a rianást, s szerencsétlenül belebukott.~
2159     5,  VII |         leutazott személyesen Siófokra, s jelen volt a hivatalos tárgyalásnál.~
2160     5,  VII |                ón koporsóba beletették, s sokat tudakozódott jegygyűrűje
2161     5,  VII |          vitette a drága maradványokat, s ott temették el azokat a
2162     5,  VII |                 fekete posztóval bevont s a címerekkel ékesített templomban.
2163     5,  VII |               az olasz Szent Móric-rend s a brazíliai Annunziata-rend
2164     5,  VII |                 földről a szép hölgyet, s felviszi az ölében a napvilágra,
2165     5,  VII |                 az ölében a napvilágra, s aztán megmagyarázza a bámuló
2166     5,  VII |           akasztani a sírkő párkányára, s saját maga öntözi meg a
2167     5,  VIII|               ment sehova társaságokba, s nem fogadott házánál társaságot.
2168     5,  VIII|                is megtartotta a gyászt, s nem ment el a táncvigalmakba.
2169     5,  VIII|                Zófi asszony őgyeleg alá s fel, karján egy nagy füles
2170     5,  VIII|                egy nagy füles kosárral, s csirkére alkuszik a kofákkal.
2171     5,  VIII|            kijárónál hirtelen átsurran, s besompolyodik egy kis magánosan
2172     5,  VIII|                 magam viszem a kosarat, s megyek bevásárolni. Nem
2173     5,  VIII|              egyezeregyszáz esztendeje, s azóta sok nagy dolog történt
2174     5,  VIII|         Levetinczy úr nagy arcképe elé, s elnézi sokáig; azután meg
2175     5,  VIII|            azzal a nagy hallal küldött, s végigolvassa. Néha nekem
2176     5,  VIII|                Néha nekem is elolvassa. S aztán azt kérdezi tőlem: „
2177     5,  VIII|         Odateszi a szemembe a gyertyát, s reggelig olvas. Aztán nem
2178     5,  VIII|         fölébredek a papirossercegésre. S ha könyörgök neki, még kiölti
2179     5,  VIII|                  akkor meg kapta magát, s a reszelt tormát, amit magának
2180     5,  VIII|                felteszi a két könyökét, s az imádkozásom közé ilyeneket
2181     5,  VIII|          legelső emberhez, aki megkéri. S most éppen volna neki egy
2182     5,  VIII|              tavaly meghalt a felesége, s most özvegyember. Biz az
2183     5,  VIII|               hogy most is kék a helye, s azt mondta, hogy megöl,
2184     5,  VIII|            végighallgatá a mondottakat, s akkor így szólt Zófi asszonynak:~–
2185     5,  VIII|          asszony férjétől elvált volna, s szegényül, vagyontalanul
2186     5,  VIII|           sokáig itt alkalmatlankodott, s másik ezeret azért, hogy
2187     5,  VIII|                  kiosont a sasos kapun, s egyfélét sem vásárolt a
2188     5,  IX  |               világban; mit tettem ott; s miért akarok itt lenni.
2189     5,  IX  |          estebéd után lefektette Dódit, s aztán kijött Mihályhoz,
2190     5,  IX  |               előtte Timéa szenvedéseit s a bánatot, mik e szenvedésekért
2191     5,  IX  |                már lenézett a hullámba, s amidőn a víztükörből egyszerre
2192     5,  IX  |             arca tekintett rá szemközt, s az istenkéz egyszerre összecsukta
2193     5,  IX  |                 hagytam ott a világban, s mit találtam itt? Megbocsáthatsz-e
2194     5,  IX  |              Timéa megkapta birtokomat, s megkapta szabadságát. A
2195     5,  IX  |             helyettem fogják eltemetni, s Timéa özvegy lesz. Tehozzád
2196     5,  IX  |              pedig elhoztam a lelkemet, s te elfogadtad azt. – Most
2197     5,  IX  |            öltve, bevitte őt a szobába, s odavezette az alvó gyermekhez.~
2198     5,  IX  |           csókokra, felnyitá a szemeit, s amint azt látta, hogy reggel
2199     5,  IX  |                 volt, hogy térdre állt, s kezeit összetéve elkezdé
2200     5,  IX  |              felöltöztette a kis Dódit, s aztán hosszasan mélázva
2201     5,  IX  |             amit ama másik férfi iránt, s ha te engem megvetnél őmiatta,
2202     5,  IX  |               hisz írásomat megismerné, s akkor ő nem lehet az én
2203     5,  IX  |               nem lehet az én özvegyem, s én nem lehetek a te feltámadott
2204     5,  IX  |                    a könnyei csorognak.~S Noémi komolyan vette a dolgot.
2205     5,  IX  |          Dódinak a lemásolandó levelet, s a komoly sorokat szépen
2206     5,  IX  |            málnalevélből volt az főzve, s a levelet lepecsételte fehér
2207     5,  IX  |        lepecsételte fehér szűzviasszal, s minthogy címeres pecsétnyomó
2208     5,  X   |            okmányokon mint névaláírást, s ezt tartotta fel mint neve
2209     5,  X   |             volt a meghívóra felülírva, s a névnapi meghívás a mai
2210     5,  X   |           elfogadó-szobájában várt reá. S ehhez a vidám estélyhez,
2211     5,  X   |                étterem szárnyajtajához, s felnyitá az ajtót előtte.~
2212     5,  X   |                ágbogas tartókban égtek, s egy hosszú asztal végig
2213     5,  X   |             akkor aztán értett mindent, s mentül jobban megértette
2214     5,  X   |              láttatva, ajkaihoz érinté, s az imádott férfi gomblyukába
2215     5,  X   |                rózsát, azt az egy szót, s hogy rím legyen belőle,
2216     5,  X   |             Mikor az őrnagy eltávozott, s visszatekintett az utcáról
2217     5,  X   |                jó „asszonytartó” ember, s inkább nőül lehet hozzá
2218     5,  X   |                amit Mihály kínált neki, s amit az akkor visszautasított.~
2219     5,  X   |                hosszú bajuszát kipödri, s aztán az ezüstláncos mentéjét
2220     5,  X   |             megválasztják „kamarásnak”, s te kamarásné asszony fogsz
2221     5,  X   |                a háziak kedveznek neki, s gyanakodással fizet érte.~„
2222     5,  X   |              részt vett a társalgásban, s ha elhagyta a szobát, vidám
2223     5,  X   |               van Athalie-nak Timéával.~S az adósságokat nem szokta
2224     5,  X   |            csókoló fekete szemöldeiden; s elsüllyed hajó és ház, amelybe
2225     5,  X   |              hordod. Elvész, aki üldöz, s elvész, aki megszabadít.
2226     5,  X   |                oka, hogy úgy szeretnek; s nem vagy oka, hogy úgy gyűlölnek; –
2227     5,  X   |                 de bírod mind a kettőt…~S te mersz egy födél alatt
2228     5,  X   |                 azokon hideg gyűrűivel? s mikor poharadat teletölti,
2229     5,  X   |        látogatta meg elvált vőlegényét, s egyedül, szerettelenül lett
2230     5,  X   |           csipkéből, itthon is van már, s csak fel kellene azt próbálni.~
2231     5,  X   |                De ím az őrnagy érkezik, s azzal mind a százhuszonnégy
2232     5,  X   |                És az is jelen van most.~S tán éppen ott állt a nagy
2233     5,  X   |                sèvres-i porcelánvázába, s aztán azt súgja neki:~–
2234     5,  X   |             jókedvvel állt a tükör elé, s levette fejéről a gyászfőkötőt;
2235     5,  X   |                emelte a gyászcsipkéket, s csendesen megcsókolta azt,
2236     5,  X   |           rebegve: „Szegény Mihályom!…”~S azzal letette özvegysége
2237     5,  X   |                Athalie arcán megjelent, s eszébe jutott, hogy valaha
2238     5,  X   |              mint egy kárt tett cseléd, s elkezdett hízelegve és selypítve
2239     5,  XI  |            beszédét csak az álomjárók – s a szerelem beszédét csak
2240     5,  XI  |            beszédét csak a szerelmesek. S aki hallott, aki értett
2241     5,  XI  |               jól iparkodott táborkart, s megvendégeli őket azzal
2242     5,  XI  |              önnyomatú képmása odasült, s büszkék rá, hogy ők elébb
2243     5,  XI  |        habzsolja a vaníliás cukorlevet, s a kocsis kenyérrel mártogatja
2244     5,  XI  |                  tán ő is anyjánál van, s mulatja magát az asszonyi
2245     5,  XI  |                szerető pár mellett van, s élvezi azt a gyönyört, hogy
2246     5,  XI  |       királynénak csúfolják a hízelgők, s elhitetik vele, hogy imádják.~
2247     5,  XI  |            ide-oda rugdalni való tárgy.~S két év múlva ez a lidérc,
2248     5,  XI  |                 ellenséget, milliomost, s csinál a menyasszony vőlegényéből
2249     5,  XI  |                Senki sem volt mellette.~S ha vége volt a fénynek,
2250     5,  XI  |              lakáig tett amaz éjszakán, s onnan vissza, kétszer végig-végig
2251     5,  XI  |      kótyavetyélés dobpergése hangzott! S ő nem jött el!~És aztán
2252     5,  XI  |            szenvedni, elhervadni látja. S az az egy ember, aki őt
2253     5,  XI  |            boldogság ez alá a tető alá, s nem marad itt szerencsétlennek
2254     5,  XI  |           szelencét felnyisson Athalie, s az abból kiszedegetett mérgek
2255     5,  XI  |          ugrálnának fel az asztaloktól, s kezdenének egy olyan pokoli
2256     5,  XI  |             hogy válna igazi márvánnyá, s a büszke vőlegény hogy fintorgatna
2257     5,  XI  |          mindent kihullatott a kezéből, s elkezdettek a kezei görcsösen
2258     5,  XI  |            ajtaja, mosdókészletekkel.~– S abból hova van kijárás?~–
2259     5,  XI  |              eresztik le a földszintre, s egy rézcsövön hajtják fel
2260     5,  XI  |               ez ruhatárszobámba vezet, s innen a látogatóterembe,
2261     5,  XI  |                minden.~(„…Holnap!…?”)~– S be szokta ön zárni az ajtajait,
2262     5,  XI  |             háznál!”)~Timéa mosolygott, s megsimogatá vőlegénye komor
2263     5,  XI  |             gyöngéd ölelés következik – s még egy suttogó szó.~– Szoktál-e
2264     5,  XI  |                 most már keresztyén ön, s a keresztyén imák nagyon
2265     5,  XI  |            asztalán levő gyertyatartót, s elővilágított vele a sötét
2266     5,  XI  |                 az, ki az ajtót nyitja, s eléje világít. Nagylelkű
2267     5,  XI  |                  Nagylelkű akart lenni, s egy szép ezüst tallért nyomott
2268     5,  XI  |              Bocsásson meg vakságomért, s adja vissza, kérem, sértő
2269     5,  XI  |               átkozta az ügyetlenségét, s úgy érzé, hogy az a megmagyarázhatlan
2270     5,  XI  |                kívánság, nyílt az ajtó, s jött Athalie kisasszony,
2271     5,  XI  |                 jó éjt kívánt anyjának, s a cselédeknek meghagyta,
2272     5,  XI  |                puncsnak meg a cukornak, s pompásnak találták az éjt
2273     5,  XI  |              Ilyen szagot érzett rajta.~S úgy megundorodott tőle,
2274     5,  XI  |                 egész napi fáradságtól, s ő is lelkére kötötte a cselédségnek,
2275     5,  XI  |                lefeküdjék minden ember, s jól körülnézzék a kamrát,
2276     5,  XI  |                  háttal kifelé fordulva s fejéig betakarózva.~Ő is
2277     5,  XI  |                 miatta.~Mikor lefeküdt, s eloltotta a gyertyát, még
2278     5,  XI  |              míg szempillái leragadtak, s elaludt.~S amint elaludt,
2279     5,  XI  |       szempillái leragadtak, s elaludt.~S amint elaludt, odaálmodta
2280     5,  XI  |             házmester a padlón elnyúlva s fejét egy földöntött szék
2281     5,  XI  |            alácsügg a tűzhely széléről, s a kukta az asztal alatt.
2282     5,  XI  |               nem itta még ki a magáét.~S azt álmodja, hogy Athalie
2283     5,  XI  |                 odalopózik a háta mögé, s azt súgja a fülébe: „Hát
2284     5,  XI  |               cukor még? Nesze, cukor!” S színültig rakja poharát
2285     5,  XI  |             magától a puncsos serleget, s azzal az ütéssel leveri
2286     5,  XI  |                 ágyban.~Fölkel remegve, s odamegy Athalie ágyához.
2287     5,  XI  |                    suttogja félelmesen.~S azután, hogy nem kap választ,
2288     5,  XI  |                 kiáltani. Csak hallgat, s akkor meg úgy érzi, mintha
2289     5,  XI  |                beteszi Timéa a könyvet, s nagyot fohászkodik. Azután
2290     5,  XI  |          felveszi kézi gyertyatartóját, s megvizsgálja az ajtókat,
2291     5,  XI  |             Most pipereasztalához megy, s hajfonadékait lebontva,
2292     5,  XI  |             azokat feje körül csavarja, s egy recés főkötővel leszorítja,
2293     5,  XI  |               azokat illatos kenőccsel, s azután könyökig érő szarvasbőr
2294     5,  XI  |                rajuk.~Akkor levetkőzik, s hálóöltönyét felveszi. De
2295     5,  XI  |                egy szekrénykét fölnyit, s annak fiókjából elővesz
2296     5,  XI  |               eloltja Timéa a gyertyát, s Athalie nem lát többé semmit.~
2297     5,  XI  |              Most egyet mozdul az alvó, s álmában felsóhajt:~„Óh!
2298     5,  XI  |                fejét eltakarta álmában, s a kardcsapás keze fejét
2299     5,  XI  |               vágásra felriadt az alvó, s térdre emelkedett ágyában.~
2300     5,  XI  |             hajtekercsek felfogták azt, s a lecsúszó kard csak a homlokát
2301     5,  XI  |               kiálta, ágyából kiszökve, s amíg az éles kardvas tenyerét
2302     5,  XI  |                 fejét a földre lehúzza, s a megmarkolt gyilkos vasat
2303     5,  XI  |               kezéből.~Timéa erős volt, s a gyilkos mindig fél erővel
2304     5,  XI  |                ablakcsörömpölés hallik, s a kitört ablakon át Zófi
2305     5,  XI  |                el a kardot e rémhangra, s mindkét kezét arra fordítja,
2306     5,  XI  |             félretaszítja őt maga elől, s visszafut a rejtek nyílásához,
2307     5,  XI  |          visszafut a rejtek nyílásához, s csendesen behúzza maga után
2308     5,  XI  |                ő is kiejti azt kezéből, s ájultan rogy le a szőnyegre.~      ~
2309     5,  XI  |              Zófi asszony megismeri őt, s lekiált rá:~– Siessen ön,
2310     5,  XI  |             költse ön fel a cselédeket, s nyittassa ki az ajtót.~Zófi
2311     5,  XI  |         visszaestek a helyeikre megint, s nem ébredtek föl.~Az utcaajtón
2312     5,  XI  |         összeszedte minden lélekerejét, s elvette tőle a kulcsot,
2313     5,  XI  |                 elvette tőle a kulcsot, s elindult vele a sötét folyosón,
2314     5,  XI  |            összetalálkoznék a sötétben! S egy még borzasztóbb kérdéstől
2315     5,  XI  |          Megérkezett a városkapitány is s a legközelebb lakó katonaorvos,
2316     5,  XI  |         belülről. Nekifeszíté a vállát, s kiszakította azt a zárából.~
2317     5,  XI  |            őrnagy felvette őt karjaira, s ágyára fekteté.~A tábori
2318     5,  XI  |                 megvizsgálta a sebeket, s azt monda, hogy egy sem
2319     5,  XI  |                 jöhetett be ide valaki, s hol mehetett ki innen?~Semmi
2320     5,  XI  |            hálószobájához vezető ajtót, s belépnek rajta. Zófi asszony
2321     5,  XI  |          hímzett hálófőkötőbe szorítva, s szép „fehér” kezei, miket
2322     5,  XI  |          rándulnak össze Athalie ujjai, s az őrnagy úgy érzi, mintha
2323     5,  XII |             mindent meg tudott cáfolni, s mikor utolérni vélték, olyan
2324     5,  XII |              tisztességes házasság vár; s Timéa neki jóltevője, ki
2325     5,  XII |               este valami gyanús szert, s attól aludt olyan mélyen,
2326     5,  XII |                 ajtaját zárva találták, s őt magát eszméletlenül.
2327     5,  XII |            juthatott be ebbe a szobába, s hogy juthatott ki ebből
2328     5,  XII |            őrnagy is ott időz mellette, s gyakran az alispán is meglátogatja,
2329     5,  XII |                akkor elhagyta az ágyat, s karszékben ülve fogadja
2330     5,  XII |                az.~Az őrnagy felbontja, s amint az első sort olvassa:~„
2331     5,  XII |              eldobja a levelet magától, s mint egy őrült, rohan a
2332     5,  XII |                  betöri azt az öklével, s aztán megragadva két kézzel,
2333     5,  XII |               őrnagy berohan a sötétbe, s perc múlva megjelen, kezében
2334     5,  XII |           felveszi az eldobott levelet, s ráteszi kezét a tanújelekre.~
2335     5,  XII |                mérgekkel tölt szelencét s Athalie naplóját, a szörnyű
2336     5,  XII |             kezében vannak a tanújelek, s Athalie-nak nincs többé
2337     5,  XII |          törvényszék előtt személyesen, s Athalie-val szembesíttesse
2338     5,  XII |          kérdéseire igazat fog mondani, s amit eddig mondott, igazak
2339     5,  XII |                 mondott, igazak voltak: s midőn ekkor Timéa lehúzza
2340     5,  XII |               Timéa lehúzza kesztyűjét, s égre emeli kezét, melyet
2341     5,  XII |             elnök Athalie-hoz fordul.~– S mármost hallgassa meg, Brazovics
2342     5,  XII |         Falaztassa ön be azt az üreget, s vigyázzon kedves életére,
2343     5,  XII |            hosszúvá és boldoggá! Dódi.”~S azzal egy szőnyeget emel
2344     5,  XII |                halálra sebzett keselyű, s két kezével eltakarja arcát.~
2345     5,  XII |             csokrot letépi két kezével, s a földre dobja: mintha a
2346     5,  XII |                 aki meg akartalak ölni! S bánom csak azt, hogy mért
2347     5,  XII |                szomjamat kielégítettem, s mármost meghalok én! – De
2348     5,  XII |              némber térdre bocsátkozék, s két kezét úgy rázta feje
2349     5,  XII |                  hogy Timár most is él! s akit eltemettettél, az egy
2350     5,  XIII|            hétszeres mérgezési kísérlet s kiszámított orgyilkos merénylet
2351     5,  XIII|               negyven év múlt el azóta, s ő most hatvanhét éves lehet.~
2352     5,  XIII|        szónoklata közepébe: „hazudsz!”, s odaköpött az oltár elé.~
2353     5,  XIII|         mérgezve örökre a hitvesi csók. S mikor halálát közelegni
2354     5,  XIII|             titkos sejtés… Az ő sírköve s a sziget téveteg sziklája
2355     5,  XIII|                szekérben a kocsis felé, s vele szemközt a pópa, kezében
2356     5,  XIII|                 a piacon végig szidták, s ujjaikkal a nyálat hányták
2357     5,  XIII|                hidegen nézett maga elé, s nem ügyelt semmire.~A nép
2358     5,  XIII|                 maradtak a foga helyei.~S még azután sokáig láttam
2359     5,  XIII|                ilyet otthon anyjaiktól, s az iskolában elbeszélik
2360     5,  XIII|       birodalmak között találhatók meg, s minthogy egyik félhez sem
2361     5,  XIII|            szokta e helyeket látogatni, s heteket tölt ott szenvedélyes
2362     5,  XIII|                nagy részben vadon volt, s benne minden kezdetleges.~
2363     5,  XIII|             mely azt most is körülfogja s elrejtve tartja, azon helyen
2364     5,  XIII|                van védve az árvizektől, s amellett vízcsatornákkal
2365     5,  XIII|          termesztenek, a legzamatosabb, s a hozzáértő kezelés mellett
2366     5,  XIII|            bagolyszínű prince Albertek, s falkái az ezüstszín pulykáknak,
2367     5,  XIII|                 aranyos és fehér pávák, s a mesterséges tóban egymást
2368     5,  XIII|            szükségük a sziget lakóinak, s azt hoznak nekik cserébe:
2369     5,  XIII|               tojásait szokta idehozni, s azért cserébe ritka rovarokat
2370     5,  XIII|               gyűjteményeknek adott el, s volt tisztességes haszna
2371     5,  XIII|                képezi az egész telepet, s annálfogva ott az embereknek
2372     5,  XIII|          környékből hozott magának nőt, s az unokák száma a dédunokákkal
2373     5,  XIII|       valamennyit eltartja ez a sziget, s itt nem tudja senki, hogy
2374     5,  XIII|                tud valami munkát tenni, s ha még tízannyian lesznek
2375     5,  XIII|                 tudja a maga teendőjét, s utánalát szólongatás nélkül,
2376     5,  XIII|           egyesült erővel építenek fel, s az új házasokról gondoskodnak
2377     5,  XIII|                 a cserealkukat megkötni s az idegeneknek a telepet
2378     5,  XIII|                  az egész népség apraja s az asszonyféle a gyönyörű
2379     5,  XIII|            hátra volt, kosaraiba rakni, s ketten belekapaszkodva,
2380     5,  XIII|               előtt volt egy kerek tér, s azon asztalok és lócák.
2381     5,  XIII|                miként egy menyasszonyé.~S mind a kettőnek arcán a
2382     5,  XIII|                 az egész nagy családot; s egyenkint neveiken szólítva,
2383     5,  XIII|              szorítottak mind a ketten, s azután meghívtak estebédjükhöz.~
2384     5,  XIII|                 a konyhára ő ügyel fel, s ő tálal ily nagy családnak;
2385     5,  XIII|             egyikénél helyet foglaljon, s ott étkezzék. Ő maga velünk
2386     5,  XIII|                 helyen értékesíthessem, s beszéltem neki a világban
2387     5,  XIII|            gyermeki szőke lenhaj födte, s láttam volna ez arcot valahol.
2388     5,  XIII|            engedi, még ötven évig tart.~S ötven év alatt – ki tudja,
2389   Uto       |            Színdarabot is írtam belőle, s ez az egyetlen színművem,
2390   Uto       |             éven át fenntartotta magát, s német színpadokon is sikert
2391   Uto       |                 családunkhoz tartozott, s az iskolákra, jótékony alapítványokra
2392   Uto       |              tengeri betegséget kapott, s menekült a kabinokba. Csak
2393   Uto       |                 férje után lett gazdag.~S aztán odaültetett maga mellé,
2394   Uto       |                 odaültetett maga mellé, s azalatt, amíg a hullám dobálta
2395   Uto       |                 hozzá kellett építenem, s a szereplő alakokat, helyzeteket
2396   Uto       |     természettudósunk által értesültem, s az a hatvanas években még