Part,  Chapter

 1     1,  III |       Euthym rémülettől rekedten.~– Ah! be kedves! – mondá Timéa,
 2     1,  III |     ugrálnak! Egy kergeti a többit. Ah! be kedves.~És Timéa közel
 3     1,  III |             ha át bírná-e ugrani?~– Ah! A szegény kis cica! – szepegett
 4     1,  III |       szaladt föl a tetőgerincre.~– Ah!~A malom pedig rohant a
 5     1,  VII |        rajta, hogy no jöjjön hát.~– Ah! tehát ő az az Almira, aki
 6     1,  VIII|     messziről elkezdett beszélni.~– Ah! Még most is megvan ez az
 7     1,  VIII|             pedig azt mondá neki:~– Ah! be megszépültél azóta!~
 8     1,  VIII|    oldaláról fogta fel az életet.~– Ah! hisz itt mintha csak vártak
 9     1,  IX  |     gyümölcsfáim elkezdtek teremni, ah! akkor már gazdag voltam.
10     1,  X   |           ragyogva meredtek elő.)~– Ah! ezt majd elfeledém, Timéa!
11     1,  X   |             erősen, míg fölébred! – Ah! szinte magammal vittem
12     1,  XIII|            őt?~– A Duna fenekére.~– Ah! Ez erős dolog! És miért
13     2,  I   |         hogy itt mások is vannak.~– Ah, nem tesz semmit! – monda
14     2,  I   |     készpénz, amit át kell adnom.~– Ah! Mihály, az nagyon jól van.
15     2,  I   |         tízezer mérő tiszta búza.~– Ah! Az már más! Tízezer mérő
16     2,  I   |          főhadnagyhoz a csemegével. Ah! az pompásnak találta ezt,
17     2,  IV  |           rám bízott vállalattal.~– Ah! tehát ön nem szándékozik
18     2,  IV  |         hozzám?~– Egy ajánlattal.~– Ah, egy ajánlattal?~– Melyhez
19     2,  IV  |        határőrvidéken Levetincen.~– Ah, hum! – hápogott a magas
20     2,  V   |             társaság kacajra fakad. Ah! hogy hangzik ki a kacagás
21     2,  V   |         sincs, mint a rajtavalója.~(Ah! tehát már egészen szegénnyé
22     2,  V   |    sajátsága! – jegyzé meg Timár.~– Ah! bizony nem az! – szólt
23     2,  V   |             az a szív valósággal?~– Ah! ez nekem nagyon sok lesz! –
24     2,  VII |         Pomiluj, Goszpodi Pomiluj”.~Ah! milyen bűbájosan hangzó
25     2,  VII | ezüstkoronát tart a fejük fölött.~– Ah!~Zófia asszony kapott a
26     2,  VII |          körül a nagy állótükörben. Ah! minő szép fog lenni a menyasszonyruhában.
27     2,  VII |         olyan szépen illett arra.~– Ah be szép fogsz lenni holnapután!~
28     2,  VII |             akarnának dűlni…~      ~Ah! itt jön Timéa!~Végre-valahára
29     2,  VIII|   megtalálná a kijárást a világból.~Ah! csak egy döfés kellene
30     2,  VIII|             a hivatalos kótyavetye.~Ah! ez még a pallosütésre jelt
31     3,  III |             eléje: nevét kiálták.~– Ah, Timár úr!~S aki nevét kiáltá,
32     3,  III |           fejlő rózsabimbó tűzve.~– Ah, Timár úr! – kiált a lyánka
33     3,  III |         megint Noémi duzmadt fel.~– Ah bizony. Narcissza nem oly
34     3,  III |            kosár tartalmát a padra; ah, az részegeskedés, az dobzódás
35     3,  III |        rózsahalomra, s azt mondá:~– Ah! milyen jó volna egy ilyen
36     3,  III |            összetörni a kölyűben!~– Ah! Talán nem is tudja, hogyan
37     3,  III |         Fabula János uram biz az.~– Ah! az a derék kormányos? Ő
38     3,  III |             akkor lemegy a vízbe.~– Ah! – Noémi kíváncsi kezdett
39     3,  IV  |         elveszték az ő halálával.~– Ah! Igazságos Isten! Hát beteljesítéd
40     3,  IV  |           hiszed, meg van mérgezve. Ah! de bohó vagy. No edd meg,
41     3,  IV  |        emlékei voltak összekötve.~– Ah! Szervusz, schreiber uram! –
42     3,  IV  |           hogy aztán elmondhassa:~– Ah! Az átkozott divatos kalap!
43     3,  VIII|            amint Timárt meglátta.~– Ah! Levetinczy úr, mégiscsak
44     4,  I   |       meglátja, szinte megszólítja: ah Narcissza, hol hagytad asszonyodat?~
45     4,  I   |          mosoly jelent meg arcán.~– Ah! megérkezett ön már? – monda
46     4,  I   |             emiatt pénzt számlálni. Ah! ez nem emberi idegek számára
47     4,  III |        mellemen. Vegyétek le rólam. Ah! besüllyedek az aranyba.
48     4,  III |         belefűzött selyemszállal.~– Ah! te már varrsz is? Ráérsz
49     4,  V   |        lépni, s azt fogja mondani: „Ah! ön az, nagyságos Levetinczy
50     5,  I   |          úti köntöseit felcserélje.~Ah! ha ez ijedtségnek valami
51     5,  I   |             Timéa hűtlen-e?~– Az.~– Ah!~– Még egyszer mondom: az!
52     5,  I   |             levegőben védni, vágni……Ah! ha tudta volna, hogy valaki
53     5,  I   | gazdagságáért nem tartozik pirulni…~Ah! mint égett Timárnak az
54     5,  I   |            menyasszonynak készült!” Ah! uram, ez a tőrdöfés halálos
55     5,  IV  |            ami megért százezeret.”~„Ah! ön is látta e szép ékszert? –
56     5,  IV  |           ez az ízetlen kívánság.~– Ah! ne ügyetlenkedjék ön velem.
57     5,  IV  |     fordított Krisztyán Tódornak.~– Ah! ne fordítson ön nekem hátat,
58     5,  VI  |          kis pacsirtám?~– Az sem.~– Ah, ne mondd! Hisz az jobban
59     5,  VI  |             a föld túlsó oldaláról? Ah! miért nem tett vele úgy
60     5,  VI  |        lépések gyorsan közelítenek. Ah, a léptek hangját most már
61     5,  IX  |            védte saját szíve ellen: ah! akkor Noémi úgy zokogott,
62     5,  IX  |              lelke ábrándjai által, ah, akkor úgy vigasztalta őt
63     5,  IX  |             a nagy jégsír nyílását, ah, akkor Noémi oly erőszakkal
64     5,  X   |         fogadá egyetlen vendégét.~– Ah! ön ugyan soká váratott
65     5,  X   |          hogy első vendég vagyok.~– Ah, dehogy! Mindenki itt van
66     5,  X   |    névnapomon, amit mindenki tud.~– Ah! az végtelen messzeség.~–
67     5,  X   |             az új főkötő volt az.~– Ah! minő kedves! – szólt az
68     5,  X   |         szüksége volt segítségre.~– Ah! ön ahhoz nem ért. Majd
69     5,  X   |           megszúrta Timéa fejét.~– „Ah, te ügyetlen!” – kiálta
70     5,  XI  |            a mostani megalázó szó:~„Ah, te ügyetlen!”~Mikor menyasszonyi
71     5,  XI  |             Timéa arca olyan piros!~Ah! kell-e még gyilkolóbb méreg?~
72     5,  XI  |      imádkozni, kedvesem?~– Soha.~– Ah! Miért soha?~– Az az Isten,
73     5,  XI  |            kezeit, nagyságos úr!…~– Ah! Az istenért, kisasszony!
74     5,  XI  |             kezébe: a kardmarkolat.~Ah! de e hideg vastól pokoli