Part,  Chapter

 1     1,  IV  |        az ember a vízbe?~– Hm! – monda Fabula János, s egy rövidet
 2     1,  IV  |        kend, amit még nem tud! – monda Fabula János. – Persze,
 3     1,  V   |     Sírboltban járunk-e?~– Nem – monda Timár –, hanem sír előtt.
 4     1,  VI  |     szánta.~– Hiszen semmi baj – monda Timár –, valamerre a két
 5     1,  VII |  főhetett.~– Pompás egy állat! – monda Timár a nagy kutyára. –
 6     1,  VII |  válasszanak ők.~– Bohó leány! – monda nyájas nehezteléssel a nő. –
 7     1,  IX  |           Visszajövök még ide! – monda Timár, megszorítva Teréza
 8     1,  XI  |        önnek az atyja meghalt! – monda neki Timár, s a leány arca,
 9     1,  XII |          valami veszedelem jön – monda Fabula János –, amint a
10     1,  XII |    Ezúttal én hozom a termést! – monda Timár. – Halottunk van a
11     1,  XII |     semmit.~– Így már jól van! – monda Timár, s azzal fogta a festékesbögrét,
12     2,  I   |           Ah, nem tesz semmit! – monda Brazovics úr. – Az előtt
13     2,  II  |         nagy utat kell tennem! – monda Timár, kezet szorítva a
14     2,  IV  |          becsülni!”~– Jól van! – monda a kegyelmes úr. – Ön derék
15     2,  IV  |        kellett venni.~– Jó, jó – monda a magas úr –; csakhogy az
16     2,  V   |      keresztelve.~– No lássák! – monda Athalie, olyankor, mikor
17     2,  V   |      Attól ilyen vitéz.~– Uram – monda neki nyugodt hangon –, énnekem
18     2,  VI  |        Fabula Jánost.~– János! – monda neki – kend öreg legény
19     2,  VII |       menyasszonyi köntösödet! – monda Athalie kegyetlen mosolygással.~
20     2,  VII |     hívatta.~– Egy kis baj van – monda a belépőnek.~– No, csak
21     2,  VIII|  válaszával, Timéa kisasszony! – monda Timár. – Én várni fogok,
22     3,  III |     mármost jerünk be hozzánk! – monda Teréza, bizalmasan megfogva
23     3,  III |         kell.~– Hogyne tudnám? – monda Timár; – sokszor végeztem
24     3,  III |         jó idő lesz.~– No uram – monda Teréza asszony, midőn az
25     3,  III |          idén még nem volt itt – monda Noémi.~– Óh! ez az ember
26     3,  III |         Bárcsak most jönne el! – monda Noémi.~– Miért? te kis bohó.~
27     3,  IV  |           gyerünk be a szobába – monda Tódor –, mert amiket közölni
28     3,  IV  |    elmondani.~– Óh, te bolond! – monda Teréza asszony. – Hát hisz
29     3,  V   |          kell ma innen mennem! – monda Mihály Terézának.~– Ilyen
30     3,  V   |        kell mennem a hajókhoz! – monda Mihály.~Hisz az olyan természetes
31     3,  V   |          anya.~– Nincs biz az! – monda Mihály.~– Jó lesz, ha megtölti
32     3,  VI  |    fegyverét.~– Jöjj közelebb! – monda nyugodtan az orgyilkosnak.~–
33     3,  VI  |        engem meg akartál ölni! – monda neki Mihály. – Szerencsétlen
34     3,  VI  |          tette.~– Isten önnel! – monda neki Timár, s azzal otthagyta
35     3,  VI  |                   Fabula uram! – monda Timár hűséges sáfárjának –
36     3,  VI  |     jelen.~– Köszönöm alássan! – monda Fabula uram, s nagyon lógott
37     3,  VI  |         fordulni.~„Nem többé!” – monda Timár. „Elindultam, odamegyek”.
38     3,  VII |          a túlsó partra átérsz – monda Mihálynak gyöngéd aggodalommal. –
39     3,  VII |         pisztoly van táskádban – monda Noémi, s kíváncsian elővonta
40     3,  VIII|        átkozzuk azt az embert! – monda a halásznak. – Ki tudja,
41     3,  VIII|         fogunk menni Komáromba – monda Timár –, a lisztüzlet rendben
42     4,  I   |      őnagysága méltó virtusait – monda János –, de már megkövetem
43     4,  I   |        Ah! megérkezett ön már? – monda Mihálynak, és eléje sietett
44     4,  I   |         együtt fogunk dolgozni – monda Noémi, kinek eleven képzelme
45     4,  I   |   elmesélem azt neked egyszer! – monda rá Mihály. De nem mesélte
46     4,  III | alakjából.~– Valami bajom van! – monda Noéminak. – A fejem olyan
47     4,  III |      Mihály ízetlen fanyalgással monda rá:~– Hiúság, asszony a
48     4,  III |     sokat alszik az a gyermek! – monda Mihály. – Mért nem költöd
49     4,  III |         aludt volt.~– Te Noémi – monda –, a Dódi énekelt! Én hallottam,
50     4,  III |         el hozzá.~– Ma még nem – monda Noémi –, az még messze út
51     4,  IV  |      Hátha mégis lakik valami? – monda Noémi.~– Ugyan mit gondolsz?~–
52     4,  IV  |  álomittasan.~– Én vagyok itt! – monda a nő, kezét ágya szélére
53     4,  IV  |         téve.~– Hogy lehet az? – monda Mihály, takaróját ijedten
54     4,  IV  |     Egyedül alszik ön, Teréza? – monda neki Timár.~– Egyedül.~–
55     4,  IV  |      költse őket fel reggelig! – monda Teréza. – A gyermeknek árt
56     4,  V   |        hagyjatok mind magamra! – monda Teréza, Noémit és Dódit
57     4,  V   |       Ide a sík róna közepére! – monda Timárnak, s kivette kezéből
58     5,  I   |     vívott. Ez egy emlék.~– Jó – monda Mihály, nyugalmat erőtetve. –
59     5,  I   |           Akkor hallgasson rám – monda Athalie, s olyan közel simult
60     5,  I   |       Zófi asszony.~– Várok rá – monda Timéa.~Azután Zófi asszony
61     5,  III |      csináljon már több tüzet! – monda neki Mihály. – Majd kivigyázok
62     5,  IV  |    alkura. „Abban egyeztünk meg, monda az öreg, hogy Ali Csorbadzsi
63     5,  IV  |          látta e szép ékszert? – monda a szép kisasszony. – Nekem
64     5,  IV  |  könyörgött.~– Ejh, ön bolond! – monda Timár, kit bosszantott az
65     5,  V   |         jégnap…~„Jövök, jövök! – monda Timár. – Nemsokára megtudom,
66     5,  IX  | kifizettem minden adósságomat! – monda Mihály. – Timéa megkapta
67     5,  XI  |    megvizsgálta a sebeket, s azt monda, hogy egy sem életveszélyes;
68     5,  XI  |         gyilkos?~– Különös ez! – monda a városkapitány. – Itt minden