Part, Chapter
1 2, IV | hadd irigykedjék a csajkás őrnagy, akinek még olyan nincsen.
2 5, I | azt kürtölé, hogy a délceg őrnagy párbajt vívott őmiatta egy
3 5, I | markolattal együtt, mellyel az őrnagy vívott. Ez egy emlék.~–
4 5, I | csuklójáig.~Ő jött be. Az őrnagy.~Délceg férfi volt. Szép,
5 5, I | kellett látnia?~Amint az őrnagy belépett a szobába, Timéa
6 5, I | tiszteletparancsoló.~Az őrnagy egyik kezében tartá aranypaszomántos
7 5, I | másra tér át, eltávozom.~Az őrnagy meghajtá magát gondolatterhes
8 5, I | ki szíveik között áll.~Az őrnagy folytatá, ki hogy Timéa
9 5, I | nyújtá kezét az őrnagynak.~Az őrnagy gyöngéden fogta két kezébe,
10 5, I | Köszönöm! – suttogá halkan az őrnagy. Timár talán nem is hallá
11 5, I | fejét tenyerébe hajtá.~Az őrnagy megszólalt:~– De én nem
12 5, I | nyerni, asszonyom! – szólt az őrnagy, felállva helyéből. – Ha
13 5, I | arca ott a sötétben!~Az őrnagy felsóhajtott.~– Ön mindenről
14 5, I | folytatá merész hangon az őrnagy –; de ha való az, amit én,
15 5, I | nélküli beteg szívet?~Az őrnagy eltakarta kezével arcát
16 5, I | saját lelkemnek idebenn.~Az őrnagy „is” zokogott.~Timéa elhallgatott,
17 5, I | derengett elő. A távozó őrnagy alakja tűnt ki e világban.
18 5, II | is ilyeneket már, akit az őrnagy ezért arcul ütött, főbe
19 5, IV | másik pofámra adott, mint az őrnagy, s így a szimmetria helyre
20 5, VII | Ott van Kacsuka úr is, az őrnagy.~A szűk lépcsőn olyan közel
21 5, VIII| mindig Kacsuka úr lakik. Őrnagy korában sem hagyta el hadnagykori
22 5, VIII| egészen másról, mikor az őrnagy úr, még akkor csak hadnagy
23 5, VIII| megpihent volna közben, vagy az őrnagy által félbe hagyta volna
24 5, X | Kacsuka úrnak, melyet az őrnagy felbontva, a szokott fényes
25 5, X | rá, hogy senki sincs.~Az őrnagy megdöbbent. A többi meghívott
26 5, X | szólt kezét nyújtva.~Az őrnagy hódolattal csókolá meg e
27 5, X | meghívtam.~– Hol? – kérdé az őrnagy elámulva.~– Itt az étteremben;
28 5, X | azután igazán nem tudta az őrnagy, hogy mit gondoljon.~Az
29 5, X | ember sem.~Hanem amint az őrnagy az asztalon végignézett –
30 5, X | erre a napra meghívtam.~Az őrnagy szótlan boldogsággal szorítá
31 5, X | örökké. Ugye, jó lesz így?~Az őrnagy nem mondhatott ellent, olyan
32 5, X | megcsókolta azt…~Mikor az őrnagy eltávozott, s visszatekintett
33 5, X | volt a háznál; de biz az őrnagy nemigen tartotta meg a rendeletet
34 5, X | még jobban.~Timéa és az őrnagy irányában pedig egész a
35 5, X | szégyenkedéssel mondá az őrnagy hallatára, hogy ő már egészen
36 5, X | a menyasszonykoszorú.~Az őrnagy pedig sokáig váratott magára
37 5, X | Odadobták a többi közé.~De ím az őrnagy érkezik, s azzal mind a
38 5, X | minő kedves! – szólt az őrnagy, kezébe véve a főkötőt.~–
39 5, X | ön, hogy felpróbáljam?~Az őrnagy ajkán megfagyott a szó. –
40 5, X | ejtette ki ezt a szót; de az őrnagy megdöbbent attól a halaványságtól,
41 5, X | csókola Timéának a vállait.~Az őrnagy idegein valami borzadály
42 5, XI | hogy el legyen készülve.~Az őrnagy búcsúzni készül már: Timéa
43 5, XI | megtanulok imádkozni.~Az őrnagy aztán előkereste Timéa imakönyvéből,
44 5, XI | imakönyvre is!~Mikor az őrnagy az előszobába kijött, már
45 5, XI | Világítson a folyosón az őrnagy úrnak.~Azt hitte, hogy egy
46 5, XI | félhomályban.~– Nem tesz semmit, őrnagy úr.~– Bocsásson meg vakságomért,
47 5, XI | Majd holnap visszaadom, őrnagy úr; addig hadd legyen az
48 5, XI | voltak már.~Mikor az eltávozó őrnagy csengetett a kapusnak, arról
49 5, XI | Az őrjárat közelít.~Az őrnagy az első, ki a ház elé ér.
50 5, XI | Timéát meggyilkolják.~Az őrnagy csenget, dörömböz az ajtón,
51 5, XI | Asszonyom! – kiált fel az őrnagy –, költse ön fel a cselédeket,
52 5, XI | ellepve, eszméletlenül.~Az őrnagy felvette őt karjaira, s
53 5, XI | van Athalie? – kérdi az őrnagy Zófi asszonytól.~Az anya
54 5, XI | valóban alszik-e? – kérdi az őrnagy.~Tapintsa ön meg a kezét –
55 5, XI | érzi, hogy most kezét az őrnagy fogja meg.~– De nézze ön,
56 5, XI | nézze ön, orvos úr – szól az őrnagy –, ha közelről vizsgáljuk,
57 5, XI | össze Athalie ujjai, s az őrnagy úgy érzi, mintha egy sas
58 5, XI | diadalmas dühvel tekint az őrnagy szemébe, és aztán szemrehányó
59 5, XII | fel; csupán arra, mikor az őrnagy megszorította a kezét.~Az
60 5, XII | nem a többi háziakon?~Az őrnagy volt késő éjszakáig Timéánál.~
61 5, XII | szobájában felváltva; nappal az őrnagy is ott időz mellette, s
62 5, XII | pecsét ez! – szól egyszer az őrnagy, mikor egy levél akad kezébe,
63 5, XII | nekem is feltűnt az.~Az őrnagy felbontja, s amint az első
64 5, XII | Ott sötétlik a rejtek.~Az őrnagy berohan a sötétbe, s perc
|