Part, Chapter
1 1, II | pestises sált Zimonyban, s mire a templomba ment vele, szörnyethalt;
2 1, II | állt összefont karokkal.~Mire fognak ezek mehetni? Egy
3 1, III | hirtelen leszaladt róla; mire az elszabadult malom vágtatva
4 1, IV | azután hatot kürtölt vele, mire a hajcsárok elkezdték lovaikat
5 1, IV | mint amelyen megkezdé.~Mire Timár visszatért a hajóra,
6 1, V | becsukta a kerek redőnyt. Mire Timár ismét hátranézett,
7 1, VI | mely köddé törve ér alá, mire a Dunába jut. A két sziklafal
8 1, VII | magyarul, szerbül és románul.~Mire aztán egy női hang kiszólt
9 1, VII | valaha jóllaknék vele; mert mire eleget evett belőle, már
10 1, VII | partra! – mondá neki a nő; mire a megszólított valamit mormogott
11 1, VII | kiáltozta Almira nevét; mire aztán elereszté gallérját
12 1, VII | Hatalmas egy derék kutya! Mire meggondoltam, hogy védelmezzem
13 1, VII | pofont adott neki a fejére, mire a felriadt cica keresztülugrott
14 1, IX | semmihez, amit itthágy.~De hát mire való akkor a pénz a világon,
15 1, IX | jutott jótállókkal.~De hát mire való akkor a vallás, a hit,
16 1, IX | lepecsételték, dobra ütötték.~De hát mire való akkor a törvény, az
17 1, IX | nincs hatalmukban.~De hát mire valók akkor a császárok,
18 1, IX | föld alá mielőlünk!~De hát mire való akkor a férfi a világon,
19 1, IX | letaposott gödörbe.~De hát mire való akkor a pap a világon,
20 1, IX | szenvedést nem tud megorvosolni?~Mire való az egész világ?~Még
21 1, XIV | pedig szegény ördög vagy. Mire való egy ilyen fickónak,
22 1, XIV | hajó zsákokkal van tele, mire azokat odáig felszednék,
23 1, XIV | térdig gázolta már a vizet, mire kabinjából minden szükséges
24 2, I | görögül súgott Timéa fülébe, mire a leány Zófia asszonynak
25 2, I | mondott neki valamit Timár, mire a leány félénk engedelmességgel
26 2, I | szemjárásából ellesni, hogy mire van szüksége.~A vacsora
27 2, II | Nincsen írva homlokodra, mire virradsz fel holnapra!”
28 2, IV | láthatatlan alakban.~Este volt, mire a rendbe hozott szerződési
29 2, V | tekintetes Levetinczy úr!”~Mire Timár azzal viszonz, hogy: „
30 2, V | biztatá őt a kapitány.~Mire aztán Timéa olyan zavarba
31 2, V | forogni kezd vele a világ; mire észreveszi, elesett, s hová
32 3, II | szobáját takarítani jött, s mire körülnézett, már megint
33 3, III | tud a nő szeretni!”~De hát mire való akkor az élet? Mi célja
34 3, III | fekete lelkét a pokolnak. Mire Narcissza hálateljesen szökött
35 3, IV | gyöngéden végigsimíthatja.~Mire elkészült, a hölgyek már
36 3, IV | schreiber úr, ha tud hozzá, mire becsüli ezt a brilliántot?~
37 3, IV | is megtanítom neked, hogy mire jó még a török meggyfának
38 3, V | körül is járta a szigetet, mire a nap fölkelt, s visszatérve
39 3, VI | Scaramellit kárpótolhatja. Mire ön Triesztbe ér, már akkorra
40 3, VI | Először is: mind megdohosodik, mire odaér. Másodszor: nem veszi
41 3, VI | felbontogatni.~Az lett belőle, hogy mire végigolvasott egyet, elfelejtette,
42 3, VII | megrakja.~– Éjszaka lesz, mire a túlsó partra átérsz –
43 3, VIII| valahol másutt.~Bealkonyodott, mire az ebédnek vége volt; a
44 4, I | hozzákezdett a munkához. Mire egy diófát ledöntött, s
45 4, I | között; azok is eltűntek, mire más ízben oda visszatévedt.
46 4, III | neszt adott Noéminak, hogy mire felébredt, már ismét otthagyhatta
47 4, IV | kérdésre nem jött soha.)~Mire Komáromba visszakerült Mihály,
48 4, V | másik szobába; úgy, hogy mire a főtisztelendő úr kopogtatása
49 5, I | történik, amit ott beszélnek.~– Mire való volt e rejtek az ön
50 5, I | tartsa az asztalán. Ki tudja, mire kerülhet a dolog? A pillanat
51 5, II | emberiséget! Vén ember lesz, mire megszabadul! – És miért
52 5, III | csillagos éjre számított, s mire a Dunához ért, köd ereszkedett
53 5, III | rózsaszínű kezdett lenni, mire az óriási jégtükör is csodálatosan
54 5, III | színét.~Délre járt az idő, mire a halászathoz hozzáfogtak.~
55 5, III | meglesz érte az áldomás.~Mire a fogással készen voltak,
56 5, III | kosár halat vinni való.~Mire a halászok hozzákezdtek
57 5, VIII| úgyhogy csupa hólyag lett, mire felébredtem rá. De még mást
58 5, IX | kívül.~– Hát nem elég az?~– Mire gondolsz?~– Mihály! Te nem
59 5, X | zongorázzék vele négykézre, mire Athalie naiv szégyenkedéssel
60 5, XIII| tudják már, hogy viszont mire van szükségük a sziget lakóinak,
|