Part, Chapter
1 1, II | Duna?~– Nem hiszem, hanem tudom. Megmondja azt a komáromi
2 1, IV | törökökkel, hanem amit tudok, azt tudom.~– No hát tudja meg kend,
3 1, VIII| most hálnak itten.~– Én nem tudom, hogy gazdagok-e.~– Kérj
4 1, VIII| maradni nem szabad. Én, nem tudom okát adni, miért, de az
5 1, IX | Miféle kenyeret? Azt még nem tudom. A szükség majd megtanít
6 1, IX | magammal, mégis tolvajság. Nem tudom. Össze volt zavarva fejemben
7 1, IX | neked, én királyom!~Nem is tudom, hogy van-e valami vallásom.
8 1, IX | Pedig egészen még én sem tudom, hogy mi ő; de tudok felőle
9 1, IX | azt nagyon hiszem. Azt is tudom felőle, hogy ínyenc és kéjsóvár.
10 1, X | várnak rám. – Ne szólj közbe. Tudom, mit akarsz mondani. Azt,
11 2, II | egyszerre segíteni?~– Azt én sem tudom.~– De tudom én. Hát ide
12 2, II | Azt én sem tudom.~– De tudom én. Hát ide hallgass. A
13 2, II | megy keresztül, s előre meg tudom mondani, hogy ki kapja meg
14 2, II | élnénk? Tudod te azt jól.~– Tudom. De magam javára nem próbáltam.~–
15 2, IV | én is csak próbáltam, és tudom, hogy mit lehet belőle kifacsarni.
16 2, IV | korpát, malomport; magam is tudom, hogyan kell az ocsút tiszta
17 2, IV | pénztárából hiányzik. S úgy tudom, hogy a Hofkriegsrath most
18 2, IV | az, főtisztelendő atyám, tudom én, hogy még a harmadévi
19 2, V | ebéden összejönnék vele, tudom, hogy megpaprikáznám a levesét
20 2, VI | No, ne ellenkezzék. Én tudom, hogy ön a hivatását kockáztatja,
21 2, VI | ilyen titkokat elárul. Én tudom, hogy ez becsületbeli dolog.
22 2, VI | rendbe:~– Jól van, János. Tudom, mit akar mondani. Ma volt
23 2, VIII| embereknek nősülni nem szabad.~– Tudom – szólt Athalie –, nem is
24 3, I | én nem vagyok gyermek. Én tudom, hogy mi vagyok: önnek neje.
25 3, II | meg tőlem. Én olyan jól tudom, mint ön maga, hogy Timéa
26 3, II | nem csalja. Ezt csak én tudom, de én jól tudom. Óh! önnek
27 3, II | csak én tudom, de én jól tudom. Óh! önnek a férji becsülete
28 3, IV | Hanem hát gyere be, no. Tudom, hogy éhes vagy: ez a vége
29 3, IV | nekem, mint a halálmadár: tudom, hogy valami kétségbeejtő
30 3, IV | lesz, hogy kinek és hogyan tudom eladni. Add ide Noémi hozományául
31 3, IV | Hallod-e Tódor; én nem tudom, hogy van-e neked neved
32 3, IV | ezen a napon született, azt tudom… De még jobban tudom azt,
33 3, IV | azt tudom… De még jobban tudom azt, hogy Noémi téged, ha
34 3, VI | abból egy szó sem igaz.~– Tudom. Önnek nincsenek azzal összeköttetései.~–
35 3, VI | mind írok és beszélek.~– Tudom. És görögül és törökül és
36 3, VI | Magyarországból. Hiszen tudom én, hogy mi az a Brazília!
37 4, I | a nagyságos urat, én is tudom, amit tudok. Én tudom jól,
38 4, I | is tudom, amit tudok. Én tudom jól, hogy a nagyságos úr
39 4, I | mondom! – erősködék János –, tudom én, amit tudok. Kitaláltam
40 4, III | Beledobjuk a vízbe, ugye? Én tudom, honnan kerültek elő. Visszaviszem
41 4, V | az ősz elvisz magával. Én tudom, hogy meghalok. Húsz éve
42 4, V | hogy bűnös vagyok, azt is tudom. Mi hozott e helyre?~– Mi
43 4, V | könnyen. Annak törvénye van.~– Tudom. Hisz az a törvény kergetett
44 4, V | mit tudsz felőle?~– Azt tudom, hogy becsületes ember,
45 4, V | Legyen! Nem akarok hazudni. Tudom a nevét, de egyebet semmit.
46 4, V | ettől a világtól, s még nem tudom, hogy Noémit kire hagytam
47 5, I | nem tudhatom.~– Én pedig tudom, hogy ön mit akar.~– Én?~–
48 5, I | Olvasta ön azt?~– Nem. De tudom, mi volt benne.~– Hogy tudja
49 5, I | ember, azt közelebbről nem tudom, mert kémkedni nem szokásom.
50 5, I | válnék el tőle soha; mert én tudom, hogy mivel tartozom esküvésemnek,
51 5, II | lisztiparnak a hitelét, úgyhogy nem tudom, hogyan fogjuk azt még valaha
52 5, IV | hazavárjalak. Megállj, mondám, tudom én, hogy hol vagy te! Én
53 5, IV | én, hogy hol vagy te! Én tudom azt, hogy miféle külföld
54 5, VIII| Mert tessék elhinni, nem tudom már kiállni tovább a leányommal
55 5, VIII| tulajdon leányára, de én tudom, hogy ki előtt beszélek.
56 5, IX | ki az az Athalie; de én tudom. Most megsirattam Timéát,
57 5, X | van tea minden este. Hej, tudom én jól, hogy mi lakik az
|