Part,  Chapter

 1     1,  III |       magával, azt ember nem szedi többet össze, s ha ember volt,
 2     1,  IV  |     mindent, hát ne kérdezzen kend többet, hanem menjen oda a Szent
 3     1,  V   |         tisztító az orrát vakarja. Többet nem értekeznek egymással.~
 4     1,  VI  |          fejét rázta.~A biztos még többet is tudott pedig e barlangról
 5     1,  VI  |         törökök ellen. Az ozmanlik többet vesztettek kétezer embernél
 6     1,  VII |         talán sohasem fognak arról többet tudni, mint egy elfeledett
 7     1,  VIII|         hunyta be a szemeit, annál többet látott és hallott.~S egyszer
 8     1,  VIII|      odújába, s onnan elő nem jött többet, és elhallgatott, csupán
 9     1,  VIII|         puha homokban. Nem ugatott többet.~Bizonyos lehet felőle mindenki,
10     1,  VIII|       holnap odább megyek, és soha többet nem gondolok arra, amit
11     1,  VIII|            soha rájuk nem gondolok többet; hanem vissza fog jönni
12     1,  IX  |           álmokat. Vége volt. Soha többet arra a helyre nem tértem
13     1,  IX  |         neked? Menj! Nem szeretlek többet!~S azzal odaölelé mind a
14     1,  XIV |           s Mihály nem tudott róla többet, mint azt, hogy éjszakánként
15     1,  XIV |           Azzal nem kérdezett tőle többet, hanem rohant vele ki a
16     2,  III |           lehetett volna híni őket többet. Az árverező bíró elütötte
17     2,  III |        hogy egy doboz gyémánt ér-e többet, vagy egy doboz cukros sütemény?
18     2,  IV  |          úr, nem megvetendő parti; többet ér három katonatisztnél,
19     2,  IV  |          hogy minálunk ugyan senki többet ki nem fog ütni a nyeregből.
20     2,  IV  |         soha ki nem találni belőle többet. Az udvari kancelláriától
21     2,  IV  |          hogy eresszék el, és soha többet egyik Hofstellenek is az
22     2,  IV  |       magában – ez arany ember! Ez többet tud, mint amennyit az ostoba
23     2,  VII |          odabenn; de nem láthattam többet, mint mikor a vőlegény meg
24     2,  VII |      feldudorítani. Ne engedje azt többet. Kár ennek a szép hajnak
25     2,  VII |            év óta nem tudott senki többet, mint hogy tagjai megkapják
26     2,  VIII|          először, másodszor! ki ád többet érte?” S aztán „harmadszor!”
27     2,  VIII|          először, másodszor! ki ád többet érte?”~Athalie felvette
28     2,  VIII|         már ráütik a dobot: „senki többet?” Az árverezésre csődült
29     2,  VIII| előszobában ráütik a dobot. „Senki többet?” Azt megvette látatlanban –
30     2,  VIII|          Először! Másodszor! Senki többet? Harmadszor!” A dob rápördül
31     2,  VIII|            sohasem nézünk ki innen többet. Bárcsak a Szent János templomának
32     2,  VIII|            hozzám közelebb. Én még többet akarok tenni, mint amit
33     3,  IV  |         karjaival.~Tódor nem szólt többet. Néma dühében megfenyegeté
34     3,  V   |        pirulás s a szemsugár, mely többet árul el, mint az ajk.~Még
35     3,  VI  |            ha soha nem jövök hozzá többet?~… Itt, e világtól különvált
36     3,  VIII|          legyen. Athalie nem szólt többet; de valahányszor rátekintett,
37     3,  VIII|        hogy itt minden tudománynál többet ér a hű felügyelés. Ezt
38     3,  VIII|          kézzel megmenteni, és még többet is tudott annál!~– A szerencse
39     3,  VIII|          felügyelt; – még annál is többet tett: az üzlet titkaiba
40     4,  I   |         csóválta a fejét; s mentül többet ivott, pedig a jó vacsora
41     4,  I   |           Az én babám kis kunyhója~Többet ér, mint Buda vára…”~S ha
42     4,  II  |          Az én rózsám kis kunyhója~Többet ér, mint Buda vára!…”~Jól
43     4,  III |             Csak nem kellene innen többet eltávoznia. Keresnék egy
44     4,  IV  |             kérem, ne tegye ön ezt többet. Ne jöjjön ide fekhelyem
45     4,  IV  |            kérem önt, ne tegye ezt többet, ne tegye ezt!~Timéa nagyot
46     4,  IV  |           Az én babám kis kunyhója Többet ér, mint Buda vára!”~És
47     5,  I   |          helyen szóltam. Nem fogom többet tenni. Kérem, ne áruljon
48     5,  I   |         Nem rágalmazom őt ön előtt többet. Mindig csak jót fogok felőle
49     5,  I   |           hírét nem fogják hallani többet!”~Timéa keze akaratlanul
50     5,  IV  |          kegyetlen. – Nem beszélek többet előtted a sebeimről: – ebcsont
51     5,  IV  |         hogy senkivel sem beszélsz többet. Más emberi dolog is történhetik
52     5,  IV  | ajándékoztál. De neki egyúttal még többet is megírtam. Azt, hogy hol
53     5,  VI  |           Ne félj, nem eresztem be többet azt a rossz embert, aki
54     5,  X   |   ismételve megcsókolja kezét: tán többet is engedett volna. De az
55     5,  XI  |           kell.~Timéa nem kiáltott többet, hanem egész erejét összeszedte,
56     5,  XII |            a beszéd, elhallgat, és többet egy szót sem lehet belőle
57     5,  XIII|        Azzal megfordult, nem szólt többet, bement a lakába, és egész