Part, Chapter
1 1, I | bírnak alkotni.~Az egyik isten keze nyomait hirdetik a
2 1, I | némasághoz, oly egyforma, s az Isten szavához: oly érthető. Amint
3 1, IV | temetője fölött úszik; csak az Isten irgalma őrzi, ha sírkövét
4 1, IX | Hanem egyszer aztán jött az Isten ostora: az 1816-i rettenetes
5 1, IX | volt velem más, mint egy Isten, egy gyermek és egy eb.
6 1, IX | mindennapi eledelem. Áldassék Isten, ki a maga szegényeinek
7 1, XII | Jaksics Mirko.~– No, isten éltessen sokáig. Igyunk
8 1, XIII| hirtelen magához szólítá az Isten. Én voltam nála utolsó órájában.
9 2, II | meg, azt mondja rá, hogy isten neki; már benne vagyunk!
10 2, V | életére. Megveri önöket az Isten! És most utoljára találkoztunk
11 2, V | ki a száján a szó, hogy „isten önökkel!” Óh! hisz e percben
12 2, V | percben arra gondolt: hogy Isten elvegye a kezét erről a
13 2, VII | szolgáját megkoronázlak ezen Isten szolgálójának urává!” Azután
14 2, VII | szolgálóját megkoronázlak ezen Isten szolgájának asszonyává.”~–
15 2, VII | olyan szép haja van, hogy Isten ellen való vétek azt vassal
16 3, II | hallgat, addig Timéát az Isten sem ítéli meg.~Athalie pedig
17 3, III | zsongásban, a virágok szemeiben Isten beszél, Isten néz…~Templom
18 3, III | szemeiben Isten beszél, Isten néz…~Templom ez…~S hogy
19 3, III | miként hajdan.~– Hozta Isten! De rég vártuk! – kiálta
20 3, III | No ugye? Hát másutt is isten áldása a rózsa? Ez a drága
21 3, IV | halálával.~– Ah! Igazságos Isten! Hát beteljesítéd rajtuk?~–
22 3, IV | leányával. Én lábaihoz borultam, Isten nevére kértem, szánjon meg,
23 3, IV | elcipelted, eladtad. Odaadtam, az Isten áldjon meg érte. Most már
24 3, V | megáldatni mind a három isten nevében, csak szeretett.~
25 3, V | az emberek kegyelmét, az Isten irgalmazását, csak szeretett.~
26 3, V | mögötte? mi lesz utána? hol az Isten, aki e kérdésre felel? Felel
27 3, V | mondani, hogy „te”.~– No, hát Isten önnel, kedves Noémi! – rebegé
28 3, VI | angyalt, akiknek egyike az Isten jobbján ül, s jegyzi azoknak
29 3, VI | vadásztáskája zsebébe nem tette.~– Isten önnel! – monda neki Timár,
30 3, VI | nyugtalankodjék miatta, utána küldöm. Isten áldja önt!~Timéa”.~Semmi
31 3, VI | ember nem kéri többé az Isten segítségét. Most már akart
32 3, VII | volt náluk az, mikor az Isten elhozta rájuk az ő örömeiket.~
33 4, I | vademberrel harcolt, azt csak az Isten tudná elmondani! De mi mindnyájan
34 4, I | árváját felfogadtuk? Az Isten küldte őt nekünk.~Hogy haragszik-e
35 4, III | is lenni?”~„Első Noémi: Isten kegyelméből a senki szigetének
36 4, V | aki Ádámot és Évát, az Isten.~– Bolond vagy asszony!
37 4, V | a szentírásból, hogy az Isten mikor teremtett poklot és
38 4, V | tagadom. Sohasem teremtett az Isten ördögöt. Ti teremtettétek
39 4, V | ki keresztelte meg?~– Azt Isten. Mikor nagy zápor volt,
40 4, V | pénz, „nincs Krisztus!”~– Isten nélkül való boszorkány,
41 5, I | semmi tekintet, hogy az Isten irgalmára ne kérjem önt,
42 5, I | titkolni legyen kénytelen Isten és emberek előtt. Levetinczy
43 5, I | másvilágon is vádolni fogja az Isten előtt. Véljék el!”~Timéa
44 5, I | szeretett, azt mondanám: „az Isten áldja meg azt, aki őneki
45 5, II | történetét!~Azt mondaná rá: „Isten áldja meg, ki megadta neki
46 5, III | veszi, s szekérrel ráhajt, Isten legyen irgalmas szegény
47 5, VI | védelmez meg bennünket?~– Az Isten.~– Erős az az Isten?~– Mindenkinél
48 5, VI | Az Isten.~– Erős az az Isten?~– Mindenkinél erősebb.~–
49 5, VI | Minek adott annak erőt az Isten? Én félek attól az embertől,
50 5, VIII| ide, hogy hírt hordjak, Isten mentsen, az nekem nem szokásom.
51 5, IX | mint ahogy megbocsátott Isten, midőn ideküldött.~Noémi
52 5, IX | elkezdé reggeli imáját:~„Isten, áldd meg jó apát, jó anyát!”~…
53 5, IX | másik leányt: óh! akkor az Isten őrizzen attól a gondolattól,
54 5, XI | Ah! Miért soha?~– Az az Isten, akiben én hiszek, mindig
55 5, XII | kedves életére, amit az Isten tegyen hosszúvá és boldoggá!
56 5, XII | esküszöm! – Ide hallgass, Isten! Szentek, angyalok, ördögök,
57 5, XII | legyen nekem irgalmas az Isten, amilyen igaz, hogy Timár
|