Part,  Chapter

1501     5,  XIII|                Magyarország Ausztriával egy „és” szócska segélyével
1502     5,  XIII|         regényíró vagyok.~– Mi az?~– Az egy olyan ember, aki egy történetnek
1503     5,  XIII|                 Az egy olyan ember, aki egy történetnek a végéből ki
1504     5,  XIII|                 kezemet. – Volt egyszer egy ember, aki odahagyta a világot,
1505     5,  XIII|            bámulták, és csinált magának egy másik világot, ahol szeretik.~–
1506     5,  XIII|          kérdenem?~Az aggastyán e szóra egy fejjel magasabbra látszott
1507   Uto       |              Károly bátyámtól, aki maga egy élő krónika, hogyan történhetett
1508   Uto       |              utána. A szépapánknak volt egy fia és öt leánya. Az öt
1509   Uto       |          fordította. Nagyapánk már csak egy hatodrészt örökölt. Annak
1510   Uto       |                így édesapánkra már csak egy huszonnegyedrésze jutott
1511   Uto       |    mindegyikünkre jutott az ősbirtokbul egy hetvenkettedrész. Azt megkaptad:
1512   Uto       |                De nagyanyai ágról ismét egy nagy vagyonú családból volt
1513   Uto       |              regénynek az alapeszméjét.~Egy délután összehozott vele
1514   Uto       |               állapotában megvolt, mint egy se Magyar-, se Törökországhoz