1-500 | 501-1000 | 1001-1393
Part, Chapter
1 1, I | pillérekkel, melyek kőszálak, és oszlopokkal, melyek toronymagasak,
2 1, I | a csiszolt gránit, vörös és fehér erek cikáznak végig
3 1, I | őszi dércsípte bokrok sárga és piros füzérei tarkítják.~
4 1, I | a sziklamartról. Ezeren és ezeren elhaladnak e völgy
5 1, I | nincsenek; azokat benőtte vad fa és bokor, azok nem tartoznak
6 1, I | folyamot, mely Ogradina és Plaviszovica között már
7 1, I | emeli, mely csupa orgona- és harangszó és elhaló mennydörgés,
8 1, I | csupa orgona- és harangszó és elhaló mennydörgés, az ember
9 1, I | mennydörgés, az ember elnémul, és saját szavát meghallani
10 1, II | II. A SZENT BORBÁLA ÉS UTASAI~Történetünk idejében
11 1, II | tudjuk mondani, hogy mi az és milyen az, mert hazánkban
12 1, II | rendszabályok mellett szabad és lehet egymással érintkezniök,
13 1, II | érintkezniök, ami nagyon érdekessé és mulatságossá teheti rájuk
14 1, II | szerb parton minden élő és nem élő tárgy azonnal pestisesnek
15 1, II | való. Ez már nem só. Dohány és kávé.~A bóra bizony tisztára
16 1, II | téren pedig, ami a kabinet és a hajó orrát elfoglaló vastag
17 1, II | van egy két láb széles és öt láb hosszú zöldre festett
18 1, II | teljes ibolyákkal. A képet és a kis kertet vasrács fedi
19 1, II | feltűzve egy csomó rozmarin és szentelt fűzbarka.~A hajó
20 1, II | tizenkét ló is elhúzza, de itt és a szél ellen küzdve a hetvenkettőnek
21 1, II | üvöltéséből megtudja ember és állat, hogy no most sebesebben
22 1, II | saját terhével, sziklák és örvények kerülgetésével.~
23 1, II | szemekkel, hosszú bajusszal és másutt simára borotvált
24 1, II | de magas, nyúlánk alak és komoly, szoborszerű arc,
25 1, II | harmadik, meg a tizenharmadik, és mindig készen tarthatjuk
26 1, II | leánynak mesélte a sziklák és zuhatagok tündérregéit.~
27 1, II | Vaskapun keresztül; minden kő és sziget ismeretes volt előtte.~
28 1, II | melynek homloka felül mohos és cserjés; a nyugati oldalánál
29 1, II | kőgerincbe, azon lehet föl és le közlekedni nagyobb hajóknak.
30 1, II | nagyobb hajóknak. Jövőnek és menőnek itt ezen a helyen
31 1, II | félreállni. Kétfelől a Scylla és Charybdis.~Timár Mihály
32 1, II | vegyék fel a kis horgonyt és a vékony alattságot, s aztán
33 1, II | el a ladikot.~Trikalisz és Timéa nem érthették rendeleteit,
34 1, III | most húzva, magas hátulja és huszonnégy evezője.~Ez török
35 1, III | a többit. Ah! be kedves.~És Timéa közel volt ahhoz,
36 1, III | kellett távcső, mert a malom és hajó olyan közel jöttek
37 1, III | méregetve a tért a hajó és a malom között, ha át bírná-e
38 1, III | mutatott az örvényre.~– Forgács és pozdorja.~– S a szegény
39 1, III | A leány ajkai remegtek, és szemeibe könny gyűlt.~–
40 1, IV | kényelmesebb, biztosabb és olcsóbb út, mert itt még
41 1, IV | egymással a Golubacska mare és mika vadgalamb lakta odúival;
42 1, IV | oldalát, hogy ott maradjon.~És e veszélyes szirtfenekű
43 1, IV | tizenkettőt bömböl. Amire ember és állat képes, előveszi most;
44 1, IV | ő kezében a kormányrúd; és ha csak egy arasznyi mozdulatot
45 1, IV | percre megakasztja, a hajó és utazói mind utána mennének
46 1, IV | hajóbiztos pedig egy csúf férfi. És mert elvégre a szegény kis
47 1, IV | egész hajóteher, Euthym és Timéa. Bizony Timár menté
48 1, V | mégis halad víz ellen, és rajta egy csoport ember,
49 1, V | orrára, s elővéve a tűzkövet és acélt, elkezd vele csiholni.~
50 1, V | minden színezeteiben a tűznek és vérnek, s ahogy középen
51 1, V | aztán hegy, völgy, erdő és falu mind az ég tűzfényével
52 1, V | közepén egy sziget tornyokkal és nagy, tömör épületekkel,
53 1, V | azonkívül a két evezőlegény és a kormányos.~Euthym nyugtalanul
54 1, V | hoznak elő, s arra fenyőmagot és ürmöt hintenek; az előmutatott
55 1, V | távolról elolvastatnak, és ismét visszaadatnak.~A hajópapírokra
56 1, V | a tisztító. Arca szigorú és fenyegető. Egyetlen szavától
57 1, V | fegyveres úrnál van a tintatartó és íróeszköz, a másiknál a
58 1, V | valamit, azt összehajtja, és ostyával, hivatalos pecséttel
59 1, V | hogy a hajónak minden népe és egyéb rajtavalója tiszta.~
60 1, V | Nem fogja ön megbánni.~És aztán nagyon kegyesen megveregette
61 1, V | meglepve fekete haláltól és bélpokoltól, többé senki
62 1, VI | sem a kabinba be nem ment, és ami legkülönösebb volt,
63 1, VI | tőle, bement a kajütbe, és ki sem jött onnan estig.~
64 1, VI | Dunába, északi oldala meredek és szakadékos, roppant, ős
65 1, VI | tele van az zátonyokkal és „kopaszokkal”.~Most az a
66 1, VI | vontatókötelet eloldják a lovakról, és behúzzák a hajóba.~Akkor
67 1, VI | sziget, melyet csupa nyár- és fűzfa látszik belepni; sehol
68 1, VI | pihent meg a Szent Borbála.~És aztán még egy új baj jelentkezett.
69 1, VI | bevásárolják. Onnan azonban éjszaka és hirtelen távozva, az osztrovai
70 1, VI | mint valami kevés kávé és cukor, meg egy skatulya
71 1, VI | is kapható lesz minden.~És még egy más baj is volt.
72 1, VI | betegséget kapott, rosszul lett, és ijedezett.~Talán még hajlékot
73 1, VI | puskáját, vadásztarisznyáját és egy összefűzhető hálót;
74 1, VI | Mint tapasztalt vadász és vízjáró hamar rátalált a
75 1, VI | iszapba mélyed le, mely embert és állatot elnyel, aki beletévedt.
76 1, VI | zátonyon. A gomoly ott maradt. És aztán félszázadig évről
77 1, VI | senki. Egyedül a vadvirágnak és vadállatnak hazája. S ki
78 1, VI | felhalmozva, emberfőnyi és hordó nagyságú darabokban
79 1, VI | darabokban néhol; aközt nádgyökér és korhatag fatörmelék, a sekélyesebb
80 1, VI | sekélyesebb zátony zöld és barna héjú dunai kagylókkal
81 1, VI | Beljebb haladva, óriási füzek és jegenyék irtatlan erdején
82 1, VI | térségen, hol nem tenyészik fa és bokor, tocsogó víz közül,
83 1, VI | magaslanak föl, a baraboly és a fahéjillatú Sison Amomum;
84 1, VI | következik a bozót, de már a fűz és nyárfa vadalmával keverve,
85 1, VI | sziget talaja.~Timár megállt és hallgatózott. Semmi nesz.
86 1, VI | Csak madár lakik rajta, és repülő rovar és hüllők.~
87 1, VI | lakik rajta, és repülő rovar és hüllők.~A madarak közül
88 1, VI | keresztülvergődött a tüskés galagonya és vörösgyűrű bozóton, amik
89 1, VI | gyümölccsel rakva alma- és körtefák; a szilvafák minden
90 1, VI | képez a málna, ribiszke és köszméte, s a terebély fák
91 1, VI | szőlővel, aminek ezernyi piros és kék fürtei a dér festette
92 1, VII | VII. ALMIRA ÉS NARCISSZA~Timár a rejtett
93 1, VII | fajból való, amely olyan okos és tekintélyes állat, hogy
94 1, VII | másik lábát, játsszék azzal.~És Timárnak nem az jutott eszébe,
95 1, VII | emberi szem, tudnak sírni és nevetni, haragudni és hízelegni;
96 1, VII | sírni és nevetni, haragudni és hízelegni; s aztán megint
97 1, VII | nyelven, magyarul, szerbül és románul.~Mire aztán egy
98 1, VII | s odament a jövevényhez, és leült vele szemközt.~A nő
99 1, VII | hát, uram, honnan jött ön, és mit kíván tőlem?~– Hát legelőször
100 1, VII | kecskegödölyénk, málélisztünk, sajtunk és gyümölcsünk. Amit kíván
101 1, VII | nagyon köszönök mindent, és mindabból fogok kérni. A
102 1, VII | nevetve, s vette a kalapját és puskáját; Istennek ajánlá
103 1, VII | szemrehányás, sok szeretet és igen sok féltékenység. Rokonszenvteljes
104 1, VII | menjen már a ladikjába; és ha visszajön, a puskáját
105 1, VII | partig folyvást Almiráról és Narcisszáról beszélt Timéának,
106 1, VII | követte; a két hajóslegény és a kormányos vitte utánuk
107 1, VII | felfelé végigszaglálni, és aztán el nem maradt a sarkából,
108 1, VII | sarkából, egyre szimatolt, és közbe nagyokat rázott a
109 1, VII | kifejlődés korszakában, fehér ing és szoknya rajta, a felső szoknyájának
110 1, VII | vékony ajkain figyelmezés és szemérmesség. Dús hajfonadékai
111 1, VII | szépnek; de az egész főt és alakot, úgy ahogy van, valami
112 1, VII | első tekintetre megigéz, és mentől tovább nézik, annál
113 1, VII | hímezve most kék veronikával és piros gerániummal.~Euthym,
114 1, VII | gerániummal.~Euthym, Timéa és Timár megálltak a málnalugos
115 1, VII | felnyitogatá előttük a kamrát és gyümölcsraktárt. Ez mindenik
116 1, VII | hajósokkal a cserevásárt okosan és igazságosan. Áldomásul még
117 1, VII | tányért tett kés, villa és cinkalánnal.~Hát az ötödiknek?~
118 1, VII | egy-egy fatányér Almirának és Narcisszának. Azok nem kapnak
119 1, VII | utoljára vesz magának. És azoknak addig hozzányúlni
120 1, VII | megint átvándorol Noémihez, és onnét ismét vissza.~Noémi
121 1, VII | nagy nehezteléssel.~Timéa és Noémi e percben egymás szemébe
122 1, VII | vagy öröm, vagy fájdalom; és talán sohasem fognak arról
123 1, VIII| korú férfi volt; bő zubbony és pantallon, vörös gyapot
124 1, VIII| az a mindig izzadt homlok és tétova tekintetű szemek
125 1, VIII| üdvözölte Timárt, végre Euthym és Timéa előtt udvarias bókkal
126 1, VIII| uram! Üdvözlöm önöket, uram és úrhölgyem. Én Krisztyán
127 1, VIII| Krisztyán Tódor vagyok, lovag és kapitány, ennek a tisztelt
128 1, VIII| bennünket egymással: Noémit és engemet. Én minden évben
129 1, VIII| mamácska, tisztelt uraim és kisasszony. Én becsületére
130 1, VIII| kínálta, hogy üljön le, és tartson velük; hanem ő mindent
131 1, VIII| tartson velük; hanem ő mindent és mindenkinek megköszönt,
132 1, VIII| üresen hagyott helyére, és hozzálátott a malacpörkölthöz,
133 1, VIII| azt mondá:~– Az utas úr és kisasszonya el vannak törődve.
134 1, VIII| fölkelt, s követte anyját és a két vendéget a hátulsó
135 1, VIII| kiitta, ami a korsóban és a többi vendégek poharában
136 1, VIII| volt már; a sokat hányatott és kifáradt utasoknak talán
137 1, VIII| szemeit, annál többet látott és hallott.~S egyszer csak
138 1, VIII| hangokat. A ház asszonya és az utóbbi jövevény beszéltek.~
139 1, VIII| rá, szeme közé köpködött, és utánozta a kutya ugatását.~–
140 1, VIII| onnan elő nem jött többet, és elhallgatott, csupán hideglelős
141 1, VIII| melynek mélaságát az éjjel és a magány csendes hangjai
142 1, VIII| támasztott hágcsón a földre.~És ugyanaz a gondolatja támadt
143 1, VIII| s aztán nyakába ugrott, és nyelvével végignyalta az
144 1, VIII| vagyunk?~– Hallottam.~– És most mit gondol ön felőlünk?
145 1, VIII| szüksége van a hallgatásra és nem ismertetésre? Vagy hogy
146 1, VIII| megállt; holnap odább megyek, és soha többet nem gondolok
147 1, VIII| amit ezen a szigeten láttam és hallottam.~– De én nem akarom
148 1, VIII| elmondok önnek, ami igaz; és csak azt, ami igaz. És azután,
149 1, VIII| és csak azt, ami igaz. És azután, ha meghallotta ön,
150 1, VIII| mikor hivatása erre vezérli, és meg fog pihenni egy éjszakán
151 1, VIII| mellém a tornác lépcsőjére, és hallgassa meg a mi kunyhónk
152 1, IX | kávéház előtt pipázott, és feleselt a hozzá hasonló
153 1, IX | kellett volna térítenie. És ekkor Krisztyán Maxim azt
154 1, IX | vallás, a hit, a keresztyének és zsidók minden hitágazata,
155 1, IX | folyamodtunk, hogy tartóztassák le és hozzák vissza; elégítse
156 1, IX | ellene követeléssel fellép. És azt felelték mindenütt,
157 1, IX | mint magára hagyni asszonyt és gyermeket s szétzúzni saját
158 1, IX | hátra, hogy öngyilkossá és gyermekgyilkossá tegyenek.
159 1, IX | Egyszerre gyermekgyilkossá és öngyilkossá. Kendőmmel odaszorítám
160 1, IX | megfogta a ruhámat hátulról, és visszarántott.~Hátranéztem:
161 1, IX | s nekem csak a konyhában és a fák között volt még szabad
162 1, IX | Abba beleültünk, Noémi, én és Almira. Áteveztem a senki
163 1, IX | te terített asztalod! – És a geszt teli volt fiatal
164 1, IX | asszonykéz is bevégezhet. És aztán élni fogok itt, mint
165 1, IX | Rátaláltam a sziklára, és annak természet alkotta
166 1, IX | kisgyermekemet, s azután elaltattam, és lefektettem a szénába, nagykendőmmel
167 1, IX | mondtam: „te itt maradsz, és őrt állsz Noémi fölött,
168 1, IX | szerteszét hevert még, konyha- és kertészeszköz, s egy nagy
169 1, IX | pazarló, nem voltam rossz. És meglehet, hogy ez a batyu
170 1, IX | zavarva fejemben az igaz és nem igaz, a szabad és nem
171 1, IX | igaz és nem igaz, a szabad és nem szabad felőli fogalom
172 1, IX | mindegyikéről vágtam le néhány ágat, és a fügefákról, a gyümölcstermő
173 1, IX | élni vadmézzel, sulyommal és harmatkásával, s ha Noémit
174 1, IX | leharapott fej. Ami a fej és fark közül hiányzott, azt
175 1, IX | gyermek előtt, farkát csóválva és száját nyalogatva, mintha
176 1, IX | mint egy Isten, egy gyermek és egy eb. Nem merem azt fájdalomnak
177 1, IX | eltett sulyom, csigabiga és aszalt gomba volt mindennapi
178 1, IX | gazdag asztalt teríttet!~És azalatt éjjel-nappal küzdöttem
179 1, IX | ültettem. Gyapotnövényt és selyemkrepint vetettem a
180 1, IX | első évben már volt méz és viaszk csereárum. Molnárok,
181 1, IX | hajt Szent Iván-nap után. És nálam minden évben teremnek
182 1, IX | hogy a fák is hallgatják és nézik azt, aki őket szeretve
183 1, IX | megértik titkos óhajtásait, és büszkék rá, ha ők is örömet
184 1, IX | Szeretem őket! bennük élek! és általuk élek!~Amit évről
185 1, IX | engemet kiűzött a világból, és férjemet az életből. Nem
186 1, IX | is. Sziklám pinceodújában és szellős rovátkái közt el
187 1, IX | viaszk, csomagokban gyapjú és gyapot, amennyi elég lenne
188 1, IX | Gazdagnak mondom magamat – és egy fillér nem volt a kezemben
189 1, IX | föld senkié. Az Úristen és a királyi Duna adták azt
190 1, IX | templomokban lakó Istenről, – és arról a kiváltságos Jézusról,
191 1, IX | testvérüldöztető Jézusról, – és arról a pénzzsaroló Mózesről,
192 1, IX | Mózesről, akiről a könyvek és a szószékek és a harangok
193 1, IX | a könyvek és a szószékek és a harangok és az énekek
194 1, IX | szószékek és a harangok és az énekek beszélnek, ő nem
195 1, IX | ön, hogy kik vagyunk mi, és mit csinálunk itten. Tudja
196 1, IX | hercegasszony vőlegényének és német csodadoktornak, ki
197 1, IX | partra. Mi dolga van neki itt és amott? Azt én nem sejthetem.
198 1, IX | tudom felőle, hogy ínyenc és kéjsóvár. S nálam jóízű
199 1, IX | S nálam jóízű étel van, és fiatal, serdülő leány, kit
200 1, IX | hogy ha neki nem adunk és meg nem teszünk mindent,
201 1, IX | ismét vadonná alakítsa át, és bennünket ismét földönfutókká
202 1, IX | ismét földönfutókká tegyen. És még több! Nekünk nemcsak
203 1, IX | pátriárkák, az archimandriták és az esperesek, hogy itt e
204 1, IX | elveszik őt tőlem erővel, és beteszik valamely kolostorba.
205 1, IX | vendég Trikalisz Euthym és leánya, a szép fehér arcú
206 1, IX | úton csónakjukhoz. Teréza és Almira a partig kísérték
207 1, IX | hízelgő kis bolond állatot, és sima állával magához szorítá
208 1, X | éjjel mosdani ,kezdenek; és aztán ismét ez a sóhaj a
209 1, X | asztalkán állt egy szekrény és két üvegcse.~– Parancsol,
210 1, X | csinálj zajt. Ülj le mellém, és hallgasd végig, amit beszélek.
211 1, X | visszatérhetnék. De nem akarok. És igazam van. Tehát ülj le,
212 1, X | igazam van. Tehát ülj le, és figyelj szavaimra.~Az én
213 1, X | az ulémák, a dere-bégek és szandzsák-bégek lázongnak.
214 1, X | fő, ki uralkodója kezétől és rabszolgája kezétől bizton
215 1, X | megtámadta Sejk Szatsi dervis, és halállal fenyegeté. Minden
216 1, X | megmosakodott, imádkozott, és meghalt. Mai nap minden
217 1, X | s megszököm leányommal és vagyonommal.~A tenger felé
218 1, X | viszonzását kérem. Allah nagy és bölcs! Sorsát senki ki nem
219 1, X | átjutottunk a Vaskapu szikláin és örvényein; vakmerően elmenekültünk
220 1, X | ki az orsovai vesztegzárt és vizsgálatot, s mikor már
221 1, X | meghalok, megmentem leányomat és az ő vagyonát. Allah akarta
222 1, X | meg énnekem a te hitedre és becsületszavadra, hogy végrehajtod
223 1, X | nehéz köveket kötve lábamhoz és fejemhez, s ahol legmélyebb
224 1, X | cselekedd, fiam, velem.~És azután a hajót okosan vezéreld
225 1, X | el; mert abban bizonyítom és elismerem először azt, hogy
226 1, X | elviszed Brazovics Athanázhoz, és megkéred; hogy fogadja őt
227 1, X | fordítsa a gyermek javára. És add át neki a hajóterhet,
228 1, X | add át neki a hajóterhet, és kérd meg, hogy legyen ő
229 1, X | tekinte Timár szemeibe, és magában küzdött.)~– Mert…~(
230 1, X | alatt reszkető kezekkel, és szemei üvegfényben ragyogva
231 1, X | Amint én meghalok, vedd ezt, és homlokát, halántékát és
232 1, X | és homlokát, halántékát és a szívgödrét dörzsöld be
233 1, X | ajkait; röviden kínlódott, és meghalt.~
234 1, XI | lassú pihegéssel szállt és emelkedett, ajkai félig
235 1, XI | halántékait bedörzsölni. És aközben folyvást figyelt
236 1, XI | folyvást figyelt arcára, és gondolá magában:~„Téged
237 1, XI | sem változott a homlokán és halántékain tett bedörzsölésre;
238 1, XI | nem tett. Zsibbadt volt az és hideg. Olyan hideg volt
239 1, XI | volt az egész alak. Szép és hideg, mint az alabástrom.~
240 1, XI | fejét elfordítá az üvegtől, és szemöldeit összevonta.~Timár
241 1, XI | ágya szélén ülve maradt. És azután maga elé bámult mereven.~
242 1, XII | falvak, városok, azokban pap és harang arra való, hogy a
243 1, XII | gazdag helység; esperese van és kéttornyú temploma. Az esperes
244 1, XII | csépeltek még az udvaron és szérűn.)~– Ezúttal én hozom
245 1, XII | erre meg aztán a cséplő és nyomtató parasztok fogtak
246 1, XII | mind magához szívja az esőt és a harmatot.”~De még azzal
247 1, XII | fogta a festékesbögrét, és nekiállt a koporsófödélnek,
248 1, XII | ráfesteni Trikalisz Euthym nevét és halála napját szép cirillbetűkkel.
249 1, XII | ott állt a háta mögött, és szótagolta, amit ír.~– No,
250 1, XII | ült a leány ágya mellett, és leste annak lázálmait, s
251 1, XII | azt is csak éppen deszkára és pamaccsal.~– No jól van.
252 1, XII | hajósszemélyzet aludt, annak tudta és hozzájárulása nélkül, a
253 1, XIII| fehérebb, mint addig volt.~– És hová tették?~– Kisasszony,
254 1, XIII| jól fognak önnel bánni. És ami itt ezen a hajón van,
255 1, XIII| hagyott; ön gazdag lesz, és mindig hálával fog ön emlékezni
256 1, XIII| torka, mikor arra gondolt: „és aki meghalt azért, hogy
257 1, XIII| odaadhassa az egész életet!”~És aztán bámulva nézett a leány
258 1, XIII| tudnak mást, csak hallgatni és bámulni.~Meglehet. Timárnak
259 1, XIII| meg egy csajkás kapitány és egy porkoláb.~Azok a hajóhoz
260 1, XIII| előtte.~– Hat hajóslegényem és a kormányosom tanúk rá,
261 1, XIII| bebizonyítandja Trikalisz és Ali Csorbadzsi között, s
262 1, XIII| fenekére.~– Ah! Ez erős dolog! És miért oda?~– Csak csendesen!
263 1, XIII| keresse fel őket, vallassa ki, és büntesse meg, ahogy megérdemlik.~
264 1, XIII| A kapitány toporzékolt, és kolerikus kacagással köhögött
265 1, XIII| Ezt jól csinálta ön ki! És mindenről írást hozott.
266 1, XIV | gondolnod?~Mit álmodol ébren és behunyt szemmel erről a
267 1, XIV | atyja ezer arany készpénzt és a hajóterhet, ami megér
268 1, XIV | Timár is elhalaványodott és megmeredve állt egy percig.
269 1, XIV | ott felfeküdt az ágyára, és nézte, hogy jön be a víz
270 1, XIV | kiemelkedni látta a vízből.~És arca elmosolyodott, mikor
271 1, XIV | megmondta neki görögül.~És akkor Timéa ránézett hosszan,
272 1, XIV | Timéa ránézett hosszan, és ismétlé halkan e szót:~„
273 2, I | részeltetik abban, addig nálunk és a mi időnkben ez a kereskedők
274 2, I | volt, akit minden időben és alakban el szoktak fogadni,
275 2, I | kielégítve látni. Kíváncsiság és pletykálkodás volt társalgásának
276 2, I | Mihály előrebocsátá Timéát, és ő is belépett utána, illedelmesen
277 2, I | a szobában még egy leány és egy férfi.~A leány kifejlett
278 2, I | vállfűző; magas cipősark és hajdísz emelik termetét,
279 2, I | visel, s körmei hosszúra és hegyesre vannak eresztve.
280 2, I | mosolygó gödröcskék az állon és orcákon, hajlott, finom
281 2, I | finom orr, fekete szemöldök és villogó szemek, amiknek
282 2, I | rózsaszín bársonygallérral és karhajtókával. Ez a geniecorps
283 2, I | főhadnagy a fortificatiónál és élelmezési közeg is egyúttal.
284 2, I | karcsú, nyúlánk gyermek arca és alakja valami lélekjelenésszerű
285 2, I | közelített Athalie felé, és figyelmesen tekinte fel
286 2, I | aztán lehajolt kezéhez, és megcsókolá azt. Az ellenszenves
287 2, I | megszökött Ali Csorbadzsi basa és khazniár, leányával együtt
288 2, I | volt, akkor rézvörös volt, és mikor piros volt, akkor
289 2, I | volt dohánytól, burnóttól és változatos spirituosumoktól,
290 2, I | fehér orcáira: hangos, bűzös és nyirkos csókot, amin a leány
291 2, I | kezével megfogta Timéa fejét, és kebléhez szorítá.~– Mintha
292 2, I | Te?~– A hajó tőkére ment, és elsüllyedt.~Most már eltaszítá
293 2, I | asszony!”~Az ordításnak és sikoltozásnak az a haszna
294 2, I | hozzá való taglejtéseket és arckifejezéseket aztán meg
295 2, I | ember egyszerre megszelídül és elhallgat, nem bántja őt,
296 2, I | a fegyveres katona urak.~És ő mindabból, amit beszélnek,
297 2, I | beszélnek, nem ért semmit. És mármost az az ember, aki
298 2, I | végképp el fog távozni, és ő bizonyosan a szavát sem
299 2, I | főhadnagy is búcsút vett, és eltávozott.~Ügyes, udvarias
300 2, I | mulatságból is megteheti. És nem fog a cselédszobában
301 2, I | jutott. Gyanútalan volt és szolgálatkész. A török leányok
302 2, I | evett egyebet, mint kenyeret és gyümölcsöt, a zsíros ételekhez
303 2, I | nézve egy nagyot sóhajtott, és arca elkomorult, fáradtan,
304 2, I | oly halavány, oly szelíd. És mégis Athalie bosszúsan
305 2, I | leszórt öltönydarabjait, és ösztönszerű csínnal rendbe
306 2, I | Athalie engedte azt tenni.~És mikor Timéa a finom selyemharisnyát
307 2, I | odahajolt hozzá az arcával, és megcsókolta ezt a szép lábat.~…
308 2, I | megcsókolta ezt a szép lábat.~… És Athalie engedte azt tenni.~
309 2, II | áll. S Athalie igen szép és művelt hölgy.~– Jó, jó;
310 2, II | a felvállalt szállítást és a harmincezer forintnyi
311 2, III | gabonára a többi kupecekkel és molnárokkal.~Azok potom
312 2, III | beleköltözött abba a kabinba, és aztán hozzálátott a nehéz
313 2, III | elég gyorsan menne a munka.~És azután számolgatott magában.
314 2, III | hogy a munkásokat fizesse, és azután ha nem sikerül a
315 2, III | Senki sem vette észre.~És ezután bezárta a kabin ajtaját.~
316 2, III | fekvő csárdába, ahol meleget és ételt-italt kapni. Timár
317 2, III | lakat volt. Azt letörte.~És aztán kiönté annak tartalmát
318 2, III | csupa gyémánt-solitairekből, és azután egy achátszelence,
319 2, III | egy egész halmaz gyémánt és rubin villogott eléje; boglárok,
320 2, III | trágya. Lett belőle arany és drágakő.”~„Amit megvettél,
321 2, III | katonáknak akartál belőle édes és keserű kenyeret süttetni.
322 2, III | fogsz gazdag ember lenni, és ő lesz a szegény.”~„Nem
323 2, III | legyen ez mind a tied – és én is vele!”~„Hát rosszat
324 2, III | hullám Timárhoz beszélt.~És mind azt beszélte neki,
325 2, III | szózatot, ami odabenn dobog – és homlokán a hideg veríték
326 2, IV | egyéb, mint kő. Kolosszok és obeliszkok, gúlák és kockák.
327 2, IV | Kolosszok és obeliszkok, gúlák és kockák. Egy-egy kőszál egyenesen
328 2, IV | most is látszanak a véső és kalapács művei, s látszanak
329 2, IV | Hiszen én is csak próbáltam, és tudom, hogy mit lehet belőle
330 2, IV | und stehlen lassen”. Lopni és lopni hagyni.~Nyugodalmas,
331 2, IV | állampolgárnak. Mi van kapni való? és hol? és kinél? és mi segítséggel,
332 2, IV | van kapni való? és hol? és kinél? és mi segítséggel,
333 2, IV | való? és hol? és kinél? és mi segítséggel, és mi oknál
334 2, IV | kinél? és mi segítséggel, és mi oknál fogva, és mi módon
335 2, IV | segítséggel, és mi oknál fogva, és mi módon és mikor? És hogy
336 2, IV | oknál fogva, és mi módon és mikor? És hogy ki barátja
337 2, IV | fogva, és mi módon és mikor? És hogy ki barátja és ki ellensége
338 2, IV | mikor? És hogy ki barátja és ki ellensége ott a másiknak?
339 2, IV | ellensége ott a másiknak? és hogy kinek mi szenvedélye
340 2, IV | kinek mi szenvedélye van? és hogy ki az, akin egyben
341 2, IV | pedig adja át, hogy iratai és könyvei lefoglaltassanak.~
342 2, IV | elfogatni, kriminál-inquirálni, és mindent kideríteni. Hiszen
343 2, IV | revocált, rehabilitált, és szökve szökött Komáromból;
344 2, IV | mondta, hogy foga tenni.~És mikor Brazovics úrral összejött,
345 2, IV | kellett lépni a labirintusba, és soha ki nem találni belőle
346 2, IV | könyörögni, hogy eresszék el, és soha többet egyik Hofstellenek
347 2, IV | s arannyal fizethetett: és mindenki azt hitte, a vállalatán
348 2, IV | állal, szigorú szemöldökkel és kopasz tarkóval; mellén
349 2, IV | ellen elrendelt befogatás és vizsgálat miatt elégtételt
350 2, IV | haszonbérlője által okozott hiány. – És most ez az ember, aki a
351 2, IV | főhajtással ajánlá magát, és eltávozott.~A kegyelmes
352 2, IV | űzik-fűzik, odaajándékoz és megbocsát a kormánynak.
353 2, IV | őkegyelmessége az ajtóig eléje jött, és ott fogadta. Íróasztalához
354 2, IV | azokra, kik nemzetgazdászati és kereskedelmi téren a közbecsülést
355 2, IV | magas pártfogása felől. És végig valamennyi hivatalszobán,
356 2, IV | bőrtáskájába csomagolta.~És ekkor sietett.~De nem vacsorálni,
357 2, IV | Szép, enyhe idők jártak. És aznap már december elseje
358 2, IV | úr, ki oly nagy barátja és jóltevője a népnek, hogy
359 2, IV | nekik kiosztani. Szent cél és nagy jótékonyság a népre
360 2, IV | teneked odaadom négy forintért és tizenkilenc garasért. De
361 2, IV | október végéig száraz volt és szeles; akik azalatt vetettek,
362 2, IV | ontották a tiszta búzát.~És abban az évben Timár harminc
363 2, IV | közli, amihez kezdeni akar. És akármihez kezd, az mind
364 2, IV | ember felmarkolta előlük. És sohasem nyugszik; mindig
365 2, V | feketekávéját itta a nők szobájában, és aki ezt a mérget itatta
366 2, V | sokat jár az ő házához; és úgy csinálja ki a dolgot,
367 2, V | Az avisót megkapta rá. És úgy látszik, hogy mégsem
368 2, V | mint ennek a háznak a lakói és látogatói.~Brazovics úr
369 2, V | cserben előbbi pártolóit, és azért mégis úgy szereti
370 2, V | kezet szorít a férfiakkal, és igyekezik kellemes társalgó
371 2, V | ozsonnára marasztja; kávé és befőtt gyümölcs járja. És
372 2, V | és befőtt gyümölcs járja. És Timár megissza a kávét azzal
373 2, V | olyankor Timéa is megjelenik, és segít a rendezésnél. Olyankor
374 2, V | gúnyt is komolyan vette.~És Athalie különösen szerette
375 2, V | vendégek is hallják: Timár és Kacsuka kapitány.~– De bizony
376 2, V | produkálni, aki krétát evett és nyers pörkölt kávét.~Athalie
377 2, V | Athalie észrevette azt.~És Timár is azt vette észre.~
378 2, V | ha csakugyan olyan szépek és fehérek-e azok?~Athalie
379 2, V | Az még mindent elhisz, és hisz a legelső embernek,
380 2, V | azzal az ágyához futott, és takaróját a fejére rántá;
381 2, V | forog nyugtalanul fekhelyén, és sóhajtoz álmatlanul fél
382 2, V | Timéa keblére tette kezeit, és lehajtá fejét.~– Tehát meg
383 2, V | hitágazatait, a katekizmust és a bibliai történeteket,
384 2, V | történeteket, meg a zsoltárokat és az imádságokat; el kell
385 2, V | Timéa csak a fejével inte.~És azután eljárt mindennap
386 2, V | paphoz meg a kántorhoz, és hordta a hóna alatt az énekes-
387 2, V | a hóna alatt az énekes- és imádságoskönyveket mint
388 2, V | egyiptomi tíz csapás, a Sámson és Delila, a József és Putifárné
389 2, V | Sámson és Delila, a József és Putifárné istent dicsérő
390 2, V | Putifárné istent dicsérő és szívnemesítő történeteit
391 2, V | hogy ő már menyasszony.~És Timár látta azt, hogy milyen
392 2, V | űznek a szegény gyermekből, és nem szólhatott neki. Mit
393 2, V | Athalie miatt jár a házhoz. És azt igen természetesnek
394 2, V | ez törökül is így van. És gyönyörűen tudott hímezni
395 2, V | hímezni selyemmel, ezüsttel és arannyal. Arra tanították
396 2, V | senkinek a szemébe néznie.~És azért is jó volt, hogy nem
397 2, V | aki minden kényelemhez és fényűzéshez van szokva;
398 2, V | van szokva; azért tisztán és világosan megmondta az apának,
399 2, V | tehetnek, amit akarnak.~És akkor, amikor ezt megígérte
400 2, V | mindenféle hallatlan utakon és módokon annyi zavart csinált
401 2, V | akarja látni, mint holnap.~És Kacsuka úr volt ennyire
402 2, V | Athalie férjhez menjen.~És a csere nem volna rossz.
403 2, V | minden újra rendben lenne.~És a dolog egészen valószínű.
404 2, V | szerencsétlenül elhalt barátjának és rokonának, hogy árva gyermekére
405 2, V | én önnek szemébe mondom, és a saját házánál. Ön elsinkófálta
406 2, V | Megveri önöket az Isten! És most utoljára találkoztunk
407 2, V | más, mint Timéa. Athalie és vőlegénye a mellékszobában
408 2, V | alázatos arc most büszke volt és indulattól átszellemült,
409 2, VI | egy vállalatot megkapjon, és jutányos föltételeket kapjon,
410 2, VI | fizeti ki a munkáltatást. És Timár mégis összevásárolt
411 2, VI | ahová a fellegvár jön.~„És minő kulcs van megállapítva
412 2, VI | a százezer forintot sem, és ami vele jár sem. Ha meglesz,
413 2, VI | szegény monostori sárfehér és juhfarkú soha el nem tudta
414 2, VI | fogják, úgy, hogy az átok és áldás mérlegének egyenlősítése
415 2, VI | marhalegelőt. Menjen oda kend, és vegye meg az egészet.~–
416 2, VI | semmit; hanem most menjen, és végezze, amit mondtam. Azért
417 2, VI | hogy Timárnak minden tettét és mondását a legnagyobb ostobaságnak
418 2, VI | komáromi vár körül igaz és való volt.~Az udvari haditanács
419 2, VI | összeműködve, az egész várat és várost egy erődített gyűrűbe
420 2, VI | még majd a versenytársak – és azok közt Brazovics úr –
421 2, VI | mit fognak neki hozni és énekelni, ha megtudják,
422 2, VII | estig hámozta a kukoricát, és eszegette szemenkint, s
423 2, VII | asszony még a szobaleányt és a szakácsnőt is elbocsátotta
424 2, VII | ahogy szoktak pesztonka és szakácsnő, akik egész héten
425 2, VII | egész héten mindig teszik és tűrik a veszekedést, vasárnap
426 2, VII | aztán egymás mellé ülnek, és pletykáznak.~Csak három
427 2, VII | kapcsos könyv. Abból olvas és énekel gyönyörűségesen.
428 2, VII | szentlélekre, a boldogságos szűzre és minden szentekre, örökkön
429 2, VII | abban bor van. A vőlegény és a menyasszony isznak abból
430 2, VII | nekik inniok. A vőfélyek és nyoszolyólányok azalatt
431 2, VII | megeszi, mégpedig hámozatlan és egész marokszámra. Ez egészen
432 2, VII | Gyönyörű haja volt, hosszú és tömött. Athalie-nak az a
433 2, VII | furcsa, felötlő ékítményeket, és ezeknek létrehozásában nem
434 2, VII | meghasadozik, könnyen elszakad, és hamar hullani kezd. Mind
435 2, VII | ma egyszer el fog jönni, és aztán búcsút vett, és eltávozott.
436 2, VII | jönni, és aztán búcsút vett, és eltávozott. Zófia mamának
437 2, VII | vizesdézsának, s elkezdte haját és egész fejét tisztára mosni.~–
438 2, VII | haragudni Athalie, ha hazajön, és meglátja.~– Hát haragudjék! –
439 2, VII | hagytam el, hogy a menyasszony és a vőlegény egy pohárból
440 2, VII | Ábrahám, megáldva, mint Izsák, és megszaporodva, mint Jákob!”
441 2, VII | Sára, örvendj, mint Rebeka, és szaporodjál, mint Ráchel!”
442 2, VII | áldás után a menyasszony és a vőlegény egymást a násznép
443 2, VII | ellent merjen valaki mondani! És méghozzá ez a kegyelemkenyérre
444 2, VII | alatt Athalie csupa figyelem és gyöngédség volt Timéa irányában.
445 2, VII | ott valami láng, ami kéjt és fájdalmat ád?~Óh! erre nem
446 2, VII | Timéa fejére. A mirtusz és a fehér jázmin olyan szépen
447 2, VII | Timéa nagyot sóhajtott, és a hazudatlan bámulat hangján
448 2, VII | kell tartanod. Holnap szent és ünnepélyes napod lesz. Oltár
449 2, VII | kielégítéséről tud már valamit. És Timéa leküzdte azt a vágyat.
450 2, VII | meghala, ki elöl született!”~És Athalie elég szívtelen volt
451 2, VII | magában kacagni a gyermeken; és elég szívtelen volt nem
452 2, VII | imádkozzuk el azt együtt!” és imádkozta volna azt végig
453 2, VII | menyegzőjének előestéje volt ma, és olyankor felfér az imádság,
454 2, VII | imádság, ha még olyan szép és gazdag menyasszony is valaki.~
455 2, VII | ketten hiányzottak még: Timéa és Brazovics úr.~Timéát senki
456 2, VII | forint holnap készen áll!”~És nem volt jókedve alaptalan.~
457 2, VII | mindennek a dacára létezik, és éppen most adja lételének
458 2, VII | hogy hisz ez a vőlegény.~És aztán, mikor Athalie-ra
459 2, VII | megüttetni ezen a mai napon, és éppen ez előtt az ember
460 2, VII | végiggördült fehér arcán.~És bizonyára ez a két csepp
461 2, VII | egy igazságosztó kéz tart, és méri rajta a boldogságot
462 2, VII | méri rajta a boldogságot és a szerencsétlenséget.~Athalie
463 2, VII | nyoszolyók már itt vannak, és az örömapa még késik.~Mindenki
464 2, VII | megtekinteni, mi van odakünn. És csodálatos, hogy egy sem
465 2, VII | kinyitott ajtóban megáll, és onnan szól a menyasszonyának:~–
466 2, VII | most fehérebb, mint Timéáé.~És Timéa, midőn Athalie fejét
467 2, VII | marad az ajtóban állva, és nézi sokáig Timéa arcát,
468 2, VIII| fekete szín, amiben a szegény és a gazdag egyenlővé lesz.
469 2, VIII| egyenlővé lesz. Athalie és Timéa egyforma ruhát kapnak:
470 2, VIII| Kacsuka urat nagyon megrótták, és nem tartották golyómentes
471 2, VIII| A hógörgeteg megindult, és meg nem állt a lejtő aljáig.
472 2, VIII| számításokkal, titkolt tartozásokkal és képzelt nyereségekkel, hogy
473 2, VIII| szekrényt, bútort a háznál, és nem kérdezősködtek a finnyás
474 2, VIII| keresztül-kasul gázoltak a szobában, és szidták, átkozták az elhunytat
475 2, VIII| itt fennhangon beszélni. És sorba vették, amit a háznál
476 2, VIII| menyasszonyruha a menyasszony nélkül.~És aztán kitűzték a határidőt,
477 2, VIII| hímzett menyasszonyi ruhát is. És aztán a házat magát, s mikor
478 2, VIII| mehetnek, amerre látnak, és a szép Athalie nézhet fel
479 2, VIII| Athalie nézhet fel az égre, és kérdezheti, hogy hová fogja
480 2, VIII| elől: egy kalcedon szelence és a visszaküldött jegygyűrű.~
481 2, VIII| egyedül maradt, elővette azt, és nézegette a benne levő kincseket.~
482 2, VIII| képzelet zsarnokká tette szülői és szeretője irányában. Ha
483 2, VIII| a fölnyitott szelencét, és válogatott a különféle mérgekben.~
484 2, VIII| válogatott a különféle mérgekben.~És akkor tudta meg magáról,
485 2, VIII| drágaságot: a jegygyűrűt. És abban is méreg van.~Még
486 2, VIII| méreg. Ez lelkét öli meg. És azt a mérget az ittasságig
487 2, VIII| már a házat. Zófia asszony és Timéa a cselédszobában alusznak;
488 2, VIII| minden ajtót. Kit lopnak meg?~És azután nekiindul egyedül
489 2, VIII| Egy sötét liget a város és a vár között, hol éjente
490 2, VIII| kapitány fenn volt még, és dolgozott.~Szerény bútorzatú
491 2, VIII| térképek, asztalain könyvek és mérnöki eszközök; rideg
492 2, VIII| Athalie megállt az ajtóban, és lecsüggeszté karjait, és
493 2, VIII| és lecsüggeszté karjait, és aláhajtá fejét.~A kapitány
494 2, VIII| hanem odaborult a keblére, és zokogott keservesen.~A kapitány
495 2, VIII| is szűk nyugdíjából él, és nem szeret senkit. Ön nem
496 2, VIII| asztalon, mintha a sinusok és cosinusok feladványaiból
497 2, VIII| különbség van az őrültség és a szerelem között.~A leány
498 2, VIII| Elvesztettem az eszemet, és nem bánom. Öljön meg, ha
499 2, VIII| bánom. Öljön meg, ha akar, és én nem fogok szisszenni.~
500 2, VIII| táplálni keblemben, amit most és évek óta.~Kacsuka úr nem
1-500 | 501-1000 | 1001-1393 |