Part, Chapter
1 1, IV | halálveszélyes küzdelemtől, midőn Euthym a kezébe adta a távcsövet,
2 1, VII | éveket álmodik keresztül, s midőn fölébred, mindent elfelejtett,
3 1, XI | ráncot sem vont homlokán, midőn az idegen férfi kezei érinték.~
4 1, XIV | Timéa hol van? – kiálta, midőn a leány távollétét észrevette.~–
5 2, III | keze reszketett a láztól.~Midőn kését kinyitotta, saját
6 2, III | egy achátszelence, melyet midőn felnyitott, egy egész halmaz
7 2, IV | Timárra nézve meglepetés, midőn néhány nap múlva a Brazovicsnál
8 2, IV | talentum lakik kedélyében, midőn a hivatalos üldözést kijátszotta
9 2, IV | szólt az excellenciás úr, midőn az is megvolt –, még egyet
10 2, IV | tehát a magas úr bámulata, midőn Levetinczy Timár Mihály
11 2, IV | helytelenül cselekszik a kormány, midőn a karlócai pátriárka mellére
12 2, V | hódító szép Athalie-val, ki, midőn azt mondá vőlegényének,
13 2, VII | mint Timéáé.~És Timéa, midőn Athalie fejét ölében tartja,
14 3, I | lesütné szemeit ijedten, midőn Mihály ujjai vállát érintik,
15 3, I | nem változik el sem akkor, midőn éji öltönye válláról lecsúszik,
16 3, I | válláról lecsúszik, sem akkor, midőn azt mondják neki, hogy atyja
17 3, I | atyja meghalt.~És most sem, midőn azt súgják fülébe: „kedvesem!”~
18 3, II | miként ama végzetes estén, midőn a hajó elsüllyedt, s felkarolva
19 3, III | tekervényes útjába Mihály, midőn egy hangos örömkiáltás hangzott
20 3, III | szemeibe, s megrezzent, midőn az a hideg állat legelőször
21 3, III | monda Teréza asszony, midőn az estebédet kihozta a kis
22 3, IV | távozott.~Alig tűntek el, midőn Almira nyugtalanul kezdte
23 3, V | paradicsoma felé vezették; amelybe midőn eljutott, akkor látta, hogy
24 3, VI | gyámjának átadom akkor, midőn megtaláltam, most az is
25 3, VI | tartalom pedig ez volt:~„Atyám!~Midőn ön e levelemet olvassa,
26 3, VI | áll a közelítő előtt, s midőn az odarohan eléje, midőn
27 3, VI | midőn az odarohan eléje, midőn maga előtt látja, akkor
28 3, VI | Te! Te! Te! – És ajkai, midőn megnémulnak is, még akkor
29 3, VIII| arcával, nyugodt tekintetével, midőn jöttére felállt az íróasztal
30 3, VIII| szemeit bámulatra nyitá fel, midőn Mihályt belépni látta, azután
31 3, VIII| Timárt is; de mindannyiszor, midőn Timéa jéghideg arcára tévedt
32 4, III | tudja, hogy őt imádja. – És midőn azt a gyermeket ölébe veszi,
33 4, IV | találkozott Athalie is.~Gyakran, midőn szemközt ültek a családi
34 4, V | négyen a külső szobában, midőn Almira ugatása jelenté,
35 5, I | Mintha keze reszketett volna, midőn azt eléje nyújtá. A hangja
36 5, I | A hangja is reszketett, midőn köszöntését fogadta. Nem
37 5, I | arcával hiszékenységét, midőn Athalie a szeme közé nevetett,
38 5, I | ebben a pillanatban.~Timár, midőn így látta őt, csüggedten
39 5, I | látott és nem hallott semmit.~Midőn a kínzó tudvágy újra visszavonta
40 5, I | házában úrnővé tett. És midőn kezét nyújtotta, ezt komolyan
41 5, I | látta azt hosszú heteken át, midőn a hímzés mellett ültem;
42 5, I | dobogást hangoztatna!)~Timár, midőn a szekrényes rejtekajtón
43 5, I | ajtaja mellé húzódott. S midőn mindenki eltávozott, és
44 5, V | már” az igaz arany ember, midőn mindene veszendőben, midőn
45 5, V | midőn mindene veszendőben, midőn vagyona, becsülete, mint
46 5, IX | ahogy megbocsátott Isten, midőn ideküldött.~Noémi az estebéd
47 5, IX | azalatt, egészen megvirradt, midőn Mihály elvégzé élte történetének
48 5, XI | vonás nem mozdul arcán, midőn érütését vizsgálják. Egy
49 5, XII | mondott, igazak voltak: s midőn ekkor Timéa lehúzza kesztyűjét,
50 5, XIII| ájtatosságát megzavarni.~Midőn eleinte kényszerítették
51 5, XIII| szemei, és arca elpirul, midőn öregének csókja éri, miként
52 5, XIII| arcán a boldogság sugárzik, midőn előttük látják az egész
|