Part, Chapter
1 1, VIII| úrhölgyem. Én Krisztyán Tódor vagyok, lovag és kapitány,
2 1, VIII| foglalkozott aztán ővele Krisztyán Tódor, hanem gyakorlatibb oldaláról
3 1, VIII| visszament szobájába, s Tódor egyedül maradt künn a tornácon,
4 1, VIII| lánc karikája volt kötve.~Tódor pedig annál jobban ingerkedett
5 1, IX | nem hiszem, hogy Krisztyán Tódor csupán azért járna e szigetre.
6 3, IV | rózsalugasok közül.~Ő az. Krisztyán Tódor.~Ezúttal divaturacsnak van
7 3, IV | nézem, hogy mit csinál.~Tódor bizalmasan fütyörészve közelít
8 3, IV | fenevad! – mormogá magában Tódor. – No, hát szabad bemennem
9 3, IV | Talán a szeszfőzdében?~Tódor oda is elment, benézett;
10 3, IV | őrzi.~– Mi van ott, Almira?~Tódor, amint Teréza hangját meghallotta,
11 3, IV | Egy pók?~– Igen. Egy pók…~Tódor nevetve ugrott ki rózsás
12 3, IV | ölelése elől, s Krisztyán Tódor akkor vette észre, hogy
13 3, IV | Akkor aztán Noémihez fordult Tódor, nyájas barátsággal ölelve
14 3, IV | elérzékenyedett Krisztyán Tódor, hanem ez is hidegen hagyta
15 3, IV | gyerünk be a szobába – monda Tódor –, mert amiket közölni akarok
16 3, IV | lenéző arcfintorulattal Tódor –, nem holmi „Schuper”,
17 3, IV | vájkálok a pénzben! – hencegett Tódor. – Milliók meg milliók fordulnak
18 3, IV | jegygyűrűje. Itt van ni.~Tódor belenyúlt a pantallon zsebébe,
19 3, IV | sem veszett el! – kiálta Tódor –, sohase tessék kacagni,
20 3, IV | saját kisujjára húzta fel Tódor, s evés-ivás közben mindig
21 3, IV | sóhajta Teréza asszony.~Tódor megértette azt, és mosolygott.~–
22 3, IV | mosolyog az úr? – förmedt rá Tódor. – Én értem a dolgot.~Teréza
23 3, IV | fogytára jutott.~– Hallod-e Tódor; én nem tudom, hogy van-e
24 3, IV | Erre a szóra Krisztyán Tódor felállt a székről, de nem
25 3, IV | arcát megmutatva, Krisztyán Tódor; és kapzsi, villogó szemeivel
26 3, IV | kezével csöndesen megnyomta Tódor vállát.~– Ön azt nem teheti,
27 3, IV | fel.~– Ön? – kiálta fel Tódor, öklét Mihályra emelve.~– „
28 3, IV | Mármost uram, Krisztyán Tódor úr – szólt Mihály –, láthatja
29 3, IV | keresnivalója nincsen.~Krisztyán Tódor a dühtől elsápadtan, tajtékzó
30 3, IV | átfonta nyakát karjaival.~Tódor nem szólt többet. Néma dühében
31 3, VI | fegyverének csöve előtt: Krisztyán Tódor. A kilőtt dupla pisztoly
32 3, VI | fegyvertelen vagyok. Nem félhetsz.~Tódor elővánszorgott a kunyhóból.~–
33 3, VI | rá fölnézni.~– Krisztyán Tódor! Te még fiatal vagy, s már
34 3, VI | Igaza van! – szólt Krisztyán Tódor. – Különösen az én könnyem.
35 3, VI | orvosi és festőfák is vannak.~Tódor elmosolyodott.~– Igaz. Én
36 3, VI | mentül több legyen.~Krisztyán Tódor elámult e szókra. De már
37 3, VI | jobbra, másikunk balra mehet.~Tódor kezében reszketett az átvett
38 3, VI | sora rajtam van…~Krisztyán Tódor felszakítá mellén ruháit
39 3, VI | otthagyta őt, és odább ment.~Tódor ott állt egy ideig, és utána
40 3, VI | és bizalom. Atyám! Atyám!~Tódor megcsókolá Mihály kezét
41 3, VI | dupla pisztolyt, amellyel Tódor reálőtt a kunyhóból. Talán
42 3, VII | akkor elsápadt.~Ráismert Tódor pisztolyára, amit az ittjártában
43 3, VIII| mesét, amilyet Krisztyán Tódor szokott közrebocsátani,
44 5, II | pártfogoltja, Krisztyán Tódor galádul megcsalt és megkárosított
45 5, IV | Az egyetlenegy Krisztyán Tódor. A maga kedves kis fogadott
46 5, IV | Akkor én vagyok a te fiad, Tódor! A te kedves kis Tódorkád,
47 5, IV | hangon! – szólt Krisztyán Tódor; – de mindig három lépésnyi
48 5, IV | borzadva nézett rá.~Krisztyán Tódor újra szemére húzta a takaró
49 5, IV | csúfolva! – szólt Krisztyán Tódor, s azzal felgyűrte szennyes,
50 5, V | le akarja lőni.~Krisztyán Tódor ott halad el az erkély alatt,
51 5, VII | könnyeivel…~ ~Krisztyán Tódor sem hitte volna, hogy valaha
|