Part, Chapter
1 1, VIII| Krisztyán Tódor vagyok, lovag és kapitány, ennek a tisztelt asszonyságnak
2 1, XIII| csajkás, meg egy csajkás kapitány és egy porkoláb.~Azok a
3 1, XIII| felugráltak rá a csónakból.~A kapitány Timárhoz sietett, ki a kabinajtó
4 1, XIII| dysentériában halt meg.~A kapitány végigolvasta az írást, oldalpillantásokat
5 1, XIII| hogy vessük a vízbe.~A kapitány mérgesen csapott a kardja
6 1, XIII| vízbe?~– Tartsunk rendet, kapitány úr. A pleszkováciak négy
7 1, XIII| meg, ahogy megérdemlik.~A kapitány toporzékolt, és kolerikus
8 1, XIII| bamba birkapofát csinálni a kapitány előtt, hogy a kapitány nagyot
9 1, XIII| a kapitány előtt, hogy a kapitány nagyot csóvált a fején;
10 2, V | hítta ki párbajra Timárt a kapitány! Olyan jó barátok voltak,
11 2, V | senki sem más, mint Kacsuka kapitány. Azt is kiészlelhette, hogy
12 2, V | nincs menekülése.~Kacsuka kapitány régi vőlegénye Athalie kisasszonynak,
13 2, V | azért mégis úgy szereti a kapitány régi jó pajtását, hogy képes
14 2, V | hallják: Timár és Kacsuka kapitány.~– De bizony jó lesz őtet
15 2, V | Timár figyelmét.~– Ugyan, kapitány úr – súgá Athalie vőlegényének –,
16 2, V | velünk ozsonnázol; ide ülsz a kapitány úr mellé.~Ez lehetett keserű
17 2, V | ő pedig meg sem érzi.~A kapitány cukorral kínálta Timéát;
18 2, V | kezével! – biztatá őt a kapitány.~Mire aztán Timéa olyan
19 2, V | szándékból mondta neki azt a kapitány, csakhogy éppen felszabadítsa
20 2, V | gyermekkel.~– Timéa, kínáld meg a kapitány urat azzal a cukorsüteménnyel.~
21 2, V | sok lesz! – tréfálkozék a kapitány. – Hanem ha ön, szép Timéa
22 2, V | Te, Timéa, tégedet a kapitány megkért nőül. Hozzámégy-e?~
23 2, V | jegygyűrűt is elküldé számodra a kapitány. De ezt nem húzhatod az
24 2, V | hozzávarrva. Ha nem akar a kapitány házasodni, hát menjen sáncot
25 2, VII | visszajönnek. Engedelmet kérünk a kapitány úrtól, hogy ilyen neglizsében
26 2, VII | semmit, Zófi mama – szólt a kapitány nyájasan –; hát akkor én
27 2, VII | sincs, ahová leültessük a kapitány urat…~Zófia asszony igazán
28 2, VII | az nem illenék; hanem a kapitány ügyes hadfi volt, minden
29 2, VII | kisegítette Zófia asszonyt a kapitány.~– Zófi mama tán bizony
30 2, VII | tökéletesen le volt főzve a kapitány által, mikor azt látta,
31 2, VII | Kacsuka úr eltávozzék.~A kapitány nem is időzött ott sokáig;
32 2, VII | magát.~Alig húzta ki lábát a kapitány a konyhából, Timéa leszakítá
33 2, VII | szívében. Kezdett nem félni. A kapitány szavai erőt költöttek lelkében.
34 2, VII | el Timéát.~– Nem látja, kapitány úr, mennyivel szebb így
35 2, VII | Timéa?~– Igaz! – erősíté a kapitány.~Athalie mosolygott.~Most
36 2, VII | Athalie vőlegényének.~A kapitány is kimegy, s a menyasszony
37 2, VIII| csillám vezette. Az volt a kapitány lakása.~Athalie megragadta
38 2, VIII| kinyitá az ajtót.~– Itthon a kapitány? – kérdé Athalie.~A fickó
39 2, VIII| a szép kisasszonynak.~A kapitány fenn volt még, és dolgozott.~
40 2, VIII| Athalie sohasem látta még a kapitány szobáját. Az a szállás,
41 2, VIII| karjait, és aláhajtá fejét.~A kapitány odasietett hozzá.~– Az istenért,
42 2, VIII| és zokogott keservesen.~A kapitány pedig nem ölelte őt meg.~–
43 2, VIII| szemeivel hosszasan nézett a kapitány szemeibe, mintha előbb azt
44 2, VIII| évek óta nem szereti őt a kapitány, hanem valaki mást szeret;
45 2, VIII| tetszett neki, mintha a kapitány, azután, hogy ő az ajtón
46 2, VIII| egy kocsin üljön vele a kapitány, csak egyszer Belgrádig
47 2, VIII| lángoló lelkét, hogy hátha a kapitány csak azért sietett megígérni
48 2, VIII| sötétségben. Lehet, hogy a kapitány nem akart, szégyenlett az
49 2, VIII| eltávozzék, s hogy a daliás kapitány a szép Athalie-t nőül vegye!~
|