1-500 | 501-1000 | 1001-1393
Part, Chapter
501 2, VIII| mondott el: azt, hogy most és évek óta nem szereti őt
502 2, VIII| vőlegénye hideg tekintetéből.~És akkor valami villant át
503 2, VIII| Sietett a sötétben hazafelé.~És siettében egy tervet főzött
504 2, VIII| asztalon hagyott gyertyát és gyújtószert. Ahelyett egy
505 2, VIII| aztán kiejté a kést kezéből, és utolérte a rettegés. Most
506 2, VIII| hogy milyen egyedül van; és milyen sötét van körös-körül,
507 2, VIII| milyen sötét van körös-körül, és lelkében is olyan sötétség.~
508 2, VIII| magát ruhástól az ágyára, és azt akarta, hogy imádkozzék.~
509 2, VIII| egész háznál csak anyja és Timéa voltak még, akiket
510 2, VIII| öltözetet, egynehány szalvétát és ezüstkanalat is eldugott
511 2, VIII| szegényes viseletben. Tejet és kávét forralt a tűzhelyen
512 2, VIII| nagy sikoltozásra fakadt, és nyakába borult.~– Jaj, édes
513 2, VIII| sajátszerű öngyilkolási és könnyen meghalási gondolatai
514 2, VIII| Az idő pedig egyre telt, és a dobszó és a kikiáltás
515 2, VIII| egyre telt, és a dobszó és a kikiáltás egymást váltogatták;
516 2, VIII| ismét tenyerébe hajtá arcát, és a semmibe bámult. A szép
517 2, VIII| pírja szederjesre vált, és ajkai elkékültek; zöldes,
518 2, VIII| Az idő dél felé járt már, és akit várt, mégsem jött el.~
519 2, VIII| látatlanban – valami bolond ember.~És az is felötlik Zófia asszonynak,
520 2, VIII| csak ott ült a falócán, és még várt, és nézte a faliórát.
521 2, VIII| a falócán, és még várt, és nézte a faliórát. Pedig
522 2, VIII| belép, előre levett kalappal és tiszteletadó főhajtással –
523 2, VIII| megállt.~Athalie a csalódás és a gyűlölet rossz tekintetével
524 2, VIII| tördelve nézett rá félelemmel és tétova reménykedéssel, Timéa
525 2, VIII| árverésen megvettem ezt a házat és mindent, ami benne eladó
526 2, VIII| Nem is hízelgett soha. És most mindent odaád neki,
527 2, VIII| nevére van átírva. Ön szabad, és senkitől nem függ többé.
528 2, VIII| megszűnt gyermek lenni. Komoly és hallgatag lett, odanézett
529 2, VIII| nyugodtan Mihály szemébe, és azt mondá:~– Már meggondoltam.~
530 2, VIII| odanyújtá Mihálynak a kezét, és ezt mondá halkan, de biztos
531 2, VIII| hanem egy férfi hódolatával, és hosszasan nézett a leány
532 2, VIII| Én nőül megyek önhöz, és leszek önnek hűséges, engedelmes
533 2, VIII| engem, árvát, eddig ápolt, és fogadott testvérem, ki mellett
534 2, VIII| Tekintse ön őket az én anyámnak és az én testvéremnek, s bánjék
535 2, VIII| megteszi azt, amire kértem? És visszaadja Athalie-nak,
536 2, VIII| ruhákat, az ékszereket? És együtt fog ő velünk lakni,
537 2, VIII| együtt fog ő velünk lakni, és ön olyan jó lesz őhozzá,
538 2, VIII| mint édes testvéremhez? És Zófi mamát is úgy fogja
539 2, VIII| valóságos fordulatnál vezérelte, és versenytársai fölé emelte.
540 2, VIII| hívjam ezentúl; jó lesz? És én nem akarok az ön szívének
541 2, VIII| amit Timéa kívánt, őérte és önökért. Én nem menedéket,
542 2, VIII| látott be tekintetével, és arra gondolt, hogy semmi
543 2, VIII| ez a két némber házától és Timéától eltávozzék, s hogy
544 2, VIII| lábát, azt az okos fejét! – És meg is tette, amit programjában
545 2, VIII| egymáshoz ölelte Mihályt és Timéát, rájuk adva forró
546 3, I | leány az övé. Neje lesz.~És még egy nagy tehertől menekül
547 3, I | tudja, hogy most már az övé. És ezzel ki van engesztelve
548 3, I | görög egyháznál, a látás és hallás, hanem ezt meg is
549 3, I | okosabb, rationabilisabb és elfogadhatóbb dogmák azok,
550 3, I | ki a halál után a Monkár és Nakir angyal, mi jót, mi
551 3, I | Hotáma, Száir, Szakár, Jahim és Al-Haviját fokozatosan melegebbek.
552 3, I | csak egy virág, lehull és elmúlik, lelke virágillat,
553 3, I | virágillat, elfújja a szél, és nincs többé.~Azért a nagytiszteletű
554 3, I | mindazok, kik egymáséi voltak, és egymást szerették ide alant,
555 3, I | képzelmet izgató képek és hangok. Itt pedig leülnek
556 3, I | ráriad az egész gyülekezet, és végigénekli az egész zsoltárt.~
557 3, I | végigénekli az egész zsoltárt.~És akkor elhallgat minden ember;
558 3, I | szószékre fellépdel a lelkész, és elkezd beszélni minden ceremónia
559 3, I | akkor minden ember feláll és imádkozik; de csak a pap
560 3, I | tekintetes nemes, nemzetes és vitézlő Levetinczy Timár
561 3, I | tekintetes, nemes, nemzetes és vitézlett Csorbaffy Ali
562 3, I | hitvallású keresztyén leányzót.~És ez a három légió asszony
563 3, I | elpirulással. Szerény, komoly és engedelmes volt Mihály iránt.
564 3, I | távozott, megszorítá kezét, és mosolygott rá.~És Zófi asszony
565 3, I | kezét, és mosolygott rá.~És Zófi asszony mindennap tudott
566 3, I | saját vőlegénye megérkeztét.~És azután ott várt, míg a hintók
567 3, I | előtt, most már vőlegény és menyasszony egy kocsiban,
568 3, I | következett be, mikor a vőlegényt és menyasszonyt letakarják
569 3, I | a pap megfogja kezeiket, és az oltár körül vezeti őket
570 3, I | El a közös pohárból ivás és a szent csók az oltár előtt:
571 3, I | Timéával, mikor leült melléje, és kezét kezébe vette, úgy
572 3, I | közellétéről semmit. Nem remeg, és nem hevül.~Ha csak egyszer
573 3, I | megdermeszti; de ő hideg marad és nyugodt és szenvtelen, mint
574 3, I | ő hideg marad és nyugodt és szenvtelen, mint egy álomjáró.~
575 3, I | neki, hogy atyja meghalt.~És most sem, midőn azt súgják
576 3, I | él. Néz, de nem biztat, és nem tilt. Teheti vele, amit
577 3, I | ellen természet, őrangyal és minden érző ideg fellázad.~–
578 3, I | vagy?~Timéa szemébe néz, és nyugodtan felel:~– Az vagyok.~–
579 3, I | lekötve. Ön nekem uram. És én mindig tenni fogom azt,
580 3, I | parancsol.~Mihály félrefordult, és eltakarta arcát.~Ez a minden
581 3, I | szentkép szobrát a pálmaággal és a töviskoszorúval? kinek
582 3, II | milyen boldog ember! Mi szép és mi hű neje van!~S bár olyan
583 3, II | férhet hozzá semmi rágalom.~És a tavasz mégsem olvasztja
584 3, II | minden képtelenség lehetővé és valóvá lett a kezében: a
585 3, II | elbújt előle, utána ment, és fölkereste.~És azt mind
586 3, II | utána ment, és fölkereste.~És azt mind odaadta volna nejének
587 3, II | hogy engedje Athalie-t és Zófiát vele ezentúl is együtt
588 3, II | Athalie minden piperéhez és öltözékhez tartozó egész
589 3, II | megkeseríteni, de haragba hozni nem.~És társalgási modorában is
590 3, II | tele van alázatossággal és hízelkedéssel, kínozta Timéát,
591 3, II | vajon kitalálja-e, ki jött?”~És azoknak tűrniök kellett
592 3, II | ők nem voltak boldogok. És Athalie-nak tudnia kellett
593 3, II | gúnyolódó szolgálatkészséggel.~És ők tűrték azt.~Mikor pedig
594 3, II | mikor letehette a magát és másokat kínzó álarcot, hah!
595 3, II | nyelével ütni a székeket és pamlagokat; azt mondta:
596 3, II | órában megmutogatá a kék és zöld foltokat karjain, amik
597 3, II | asszonyának kedvence volt!~És milyen jólesett neki, ha
598 3, II | Timéa mindennap kapott.~És aztán, mikor a napot bevégzé
599 3, II | vánkosba, azt tépte a fogaival, és gondolkozott pokolbeli kínszenvedésekről.
600 3, II | megmondja, mikorra várják, és aztán a mondott napnál hamarább
601 3, II | hálószobáján túl volt Athalie és Zófia asszonyé. Mihály nesztelenül
602 3, II | keresi.~Sokáig állt ott, és nézte az alvó alakot.~Egyszer
603 3, II | viasztekercset az asztalra, és – nem távozott el.~Mihály
604 3, II | kigondol: én mind megtudom azt, és nem érezhet a szíve mélységében
605 3, II | engem a házához fogadott. És ön nem fog innen engem elűzni,
606 3, II | távol van, csupán kocsin és velem. Egyedüli sétája a
607 3, II | poklot szenvedem, amit ő. És őmiatta szenvedem. Mert
608 3, II | gyűlölök. Rám bízhatja a házát. És ön járhat e világba szerteszét,
609 3, II | járhat e világba szerteszét, és nyugodt lehet: itthon hagyott
610 3, II | lehet: itthon hagyott engem. És amíg ön visszatértében nejét
611 3, II | önnek mindent, amit Timéáról és önről és magamról tudok.
612 3, II | amit Timéáról és önről és magamról tudok. Még egyszer
613 3, II | tette ön e házban Timéát. És most láthatja, hogy mit
614 3, II | neje nem nő, hanem mártír. És önnek nem elég az, hogy
615 3, II | a házát, Levetinczy úr, és nem fog e fájdalmára írt
616 3, II | fájdalmára írt találni sehol; és ennek én örülök, szívemből
617 3, II | tőrt döfne annak szívébe.~– És most… űzzön el ön házából,
618 3, II | is fölvette az asztalról, és elvitte magával, ott hagyva
619 3, II | védördöge ennek a háznak.~És Mihálynak úgy súgta valami,
620 3, II | a lábát azon ajtó előtt, és azt mondja neki:~„Tehát
621 3, II | fusson vele ki e házból, és vigye őt olyan helyre, ahol
622 3, III | rózsaszínű hó fedné, a mandula és barack virágzik. Olyan ez
623 3, III | Vajon mit csinál most Almira és Narcissza?~Hát mit csinálnának
624 3, III | gyümölcsfái most virágoznak, fehér és rózsaszín virágpyramidok,
625 3, III | lélegzetvételnél aranyat és szerelmet lehel be. A virágok
626 3, III | messziről nyújtja eléje kezét, és aztán őszintén, igazán,
627 3, III | viszonozza a kézszorítást, és szemeit egy percig ott feledi
628 3, III | fejlő arcot, s a tartós jó és rossz indulat, a bánat és
629 3, III | és rossz indulat, a bánat és az öröm, a nyugtalanság
630 3, III | az öröm, a nyugtalanság és a béke idomítja át a vonásokat,
631 3, III | kutyának – fogd ezt a táskát, és vidd be a házba.~– Holmi
632 3, III | Noémi átkarolta az anyját, és csókolá, kérlelé.~– Nem,
633 3, III | mármost te maradj itten, és őrizd a lombikot; vigyázz
634 3, III | mondák egymásnak az anya és leány, egymást megcsókolva.
635 3, III | Azzal megindult Noémi és Timár a szigetet végigjárni.~
636 3, III | a füves rét, hol kecskék és bárányok legelésztek; egy
637 3, III | évvel fiatalabbak, mint én.~És az oly természetesen volt
638 3, III | nevetve, félig sírva az undor és a panasz hangján mondá:~–
639 3, III | odavezesse a vízpartra, és magyarázza neki, milyen
640 3, III | operaházban elnyomja az énekeseket és a zenekart, mikor rákezdi
641 3, III | nevetés már fele út a gyűlölés és megszeretés között.~– Csak
642 3, III | martalékot.~Noémi reszketett és hevült; arca hol elpirult,
643 3, III | tőlünk.~Noémi a kíváncsiság és félelem tétovázásával nyújtá
644 3, III | úgy bömböl, mint az ökör. És aztán megverte árvacsalánnal
645 3, III | árvacsalánnal azt a szegény állatot; és arra az elkezdett oly kínosan
646 3, III | hívta volna fel ellenünk, és egész alakját belepte a
647 3, III | Óh! Minden évben eljön, és egyre gyötör. Most már kitalálja
648 3, III | szigetlakóknak az örömeibe és bajaiba.~Az estebéd el lett
649 3, III | a nyár, fehér a körtefa és rézzöld a szilvafák hullámzó
650 3, III | egy kék koszorú.~– Eljövök és látni fogom! – mondá Timár.~–
651 3, III | Óh te kedves! óh te édes!~És ugyanannyiszor megcsókolá
652 3, III | Mihály elfeledve önmagát és az egész világot, állt ott
653 3, III | meglep fát, füvet, meleg és hideg vérű állatot?~Így
654 3, III | delejárasztó kísértet-fénnyel, és az vissza hozzájuk.~„Mégsem
655 3, IV | reggelivel várták, friss tejjel és vajjal, s azután kezdődött
656 3, IV | Rio sárgára festi a hajat és szakállt, mégpedig oly tartósan,
657 3, IV | Meghalt! Tehát meghalt! És felesége? és leánya?~– Minden
658 3, IV | Tehát meghalt! És felesége? és leánya?~– Minden vagyonukat
659 3, IV | nevére kértem, szánjon meg, és legyen szószólóm férje előtt.
660 3, IV | legyen szószólóm férje előtt. És akkor amaz asszony megfogta
661 3, IV | asszony megfogta a karomat, és letaszított a lépcsőn. Én
662 3, IV | estemben őneki ne legyen baja; és amellett saját fejemet beleütöttem
663 3, IV | sebhely a homlokomon most is. És az ötéves gyermek odafenn
664 3, IV | sántikálva odább menni látott, és gyermekemet sírni hallotta.
665 3, IV | azt mondom, hogy hozsánna! És áldott legyen a kéz, mely
666 3, IV | Rongyban járnak, ugye? És hiába koldulnak régi ismerőseik
667 3, IV | lefekszel a veranda elé, és innen meg nem mozdulsz”.~
668 3, IV | Almira megértette azt, és akként cselekedék.~Mihály
669 3, IV | felőle magamnak tartom, és fegyveres semlegességben
670 3, IV | Brilliánt van benne, három és fél karátos brilliánt. Ez
671 3, IV | asszony.~Tódor megértette azt, és mosolygott.~– Mert tudod,
672 3, IV | legszükségesebb fákat, a macayát és murumurut, amiből a hajófenék
673 3, IV | te ezeket mind kivágatod, és eladod Scaramelli úrnak? –
674 3, IV | levágott meggyfa pipaszárakat; és mi holdankint ötszáz aranyat
675 3, IV | gondom lesz, hogy kinek és hogyan tudom eladni. Add
676 3, IV | Hogy minket koldusokká és földönfutókká tégy.~– Igenis,
677 3, IV | megmutatva, Krisztyán Tódor; és kapzsi, villogó szemeivel
678 3, IV | oldalon levő keletre. – És azt meg is fogom tenni,
679 3, IV | rögtön. Én azt tehetem, és meg is fogom tenni!~Teréza
680 3, IV | valahol e sziget létezését és azt, hogy azt önkényt elfoglalta
681 3, IV | csendesen, szilárdan. – És egyúttal fölkértem mind
682 3, IV | Most kaptam meg a pátenst és a fermánt mind a két helyről.~
683 3, IV | került neki az a zsák diós és aszalt gyümölcsös bérlet.~–
684 3, IV | e sziget mostani lakóira és telepítőire. Íme, itt a
685 3, IV | szótlanul. Csak zokogni tudott és kezeit csókolni a férfinak,
686 3, IV | odaveté magát Mihály keblére, és átfonta nyakát karjaival.~
687 3, IV | ami fegyver után nyúl, és mérget kever.~A leány pedig
688 3, V | társadalmi szabályok? a nő és férfi viszonya egymáshoz,
689 3, V | viszonya egymáshoz, miket állam és egyház erős törvényekkel
690 3, V | azon ember iránt, ki őt és anyját örök aggodalmaiktól
691 3, V | készült magát védeni világ és ítélőbírák előtt; nem gondolt
692 3, V | hogy magához szorítsa őt, és halk, suttogó szóval kérdezé
693 3, V | homlokához, hogy azt megcsókolja. És érzé annak szívét dobogni
694 3, V | annak szívét dobogni keblén.~És körös-körül az egész világon
695 3, V | föltalálják?~A nap letelt, és ők még egymás örömével nem
696 3, V | Teréza ott állt fölöttük, és mosolyogva tekinte le rájuk.~
697 3, V | határozva. El fog innen távozni, és aztán – sokáig nem fog visszatérni
698 3, V | találta Teréza asszonyt és leányát, kik a reggelihez
699 3, V | biztos, ott farkasok járnak, és talán még rosszabb állatok
700 3, V | még rosszabb állatok is.~És addig nem hagyott Mihálynak
701 3, V | Mihály is megállt vele, és szemébe nézett.~– Akarsz
702 3, V | azt mondá:~– Nem; semmit.~És Timár tudott már a leány
703 3, V | semmit, csak ment hallgatva, és Mihály kezét kezében tartá.~
704 3, V | magára, valami baj ne érje.~És mikor megszorította kezét,
705 3, V | leány lesüté szempilláit, és fejét szelíden tagadólag
706 3, V | elrejté arcát Mihály keblére, és nem mondta azt.~– Hát nem
707 3, V | eltakarta kezével arcát, és nem mondta azt.~– Noémi,
708 3, V | leány némán ingatta fejét, és nem tudta neki azt mondani,
709 3, VI | oldalai befutva szederindával és földi tökkel. Lehet az ilyen
710 3, VI | s kebledre veti magát, és azt mondja: én ezt szeretem!
711 3, VI | Vajon szeretne-e akkor?~… És hátha csakugyan halálosan
712 3, VI | szívével nem jó játszani.~… És hátha az az áldás, amit
713 3, VI | megszerezni álmaid számára?~… És még egy akadályt hogy fogsz
714 3, VI | vesztőhelynél végződik! És te, az arany ember, akit
715 3, VI | tisztel, kitüntet, az erény és jótékonyság apostolának
716 3, VI | balga világ száműzött?~… És ez az ostoba fickó, aki
717 3, VI | pedig nekem van. Megfizetem, és eltűnik előlem. Mit félek
718 3, VI | neveit, akik szenvedtek és elhervadtak, a másik pedig
719 3, VI | könyvbe azokat, kik szerettek, és el merték fogadni a boldogságot?~
720 3, VI | arca halálsápadt volt, és szemeinek nem volt már fénye;
721 3, VI | kezet két kézzel ragadá meg, és csókjaival halmozá el, hevesen
722 3, VI | kell minden ismerős arctól. És ön kezét nyújtja nekem;
723 3, VI | Engedjen lábainál térdelnem, és úgy hallgatnom parancsait.~–
724 3, VI | Náluk maradni nem akarok.~– És a brazíliai út?~– Egy szó
725 3, VI | előszámlált; azok között orvosi és festőfák is vannak.~Tódor
726 3, VI | német, olasz, angol, francia és spanyol nyelvek ismerete.~–
727 3, VI | ismerete.~– Azokon én mind írok és beszélek.~– Tudom. És görögül
728 3, VI | írok és beszélek.~– Tudom. És görögül és törökül és lengyelül,
729 3, VI | beszélek.~– Tudom. És görögül és törökül és lengyelül, oroszul.
730 3, VI | Tudom. És görögül és törökül és lengyelül, oroszul. Ön lángeszű
731 3, VI | dollár rendes fizetéssel és esetleges százalékkal a
732 3, VI | okom sincs rá, hogy itt és most önnel tréfáljak. Ön
733 3, VI | találja útiköltségét Triesztig és valószínűleg még annyi összeget,
734 3, VI | átlőtt kalapját a földről.~– És most vegye ön ezt a két
735 3, VI | semmit, csak lőjön agyon!~És nem hagyott békét addig,
736 3, VI | Timár, s azzal otthagyta őt, és odább ment.~Tódor ott állt
737 3, VI | Tódor ott állt egy ideig, és utána nézett; aztán utána
738 3, VI | nézett; aztán utána szaladt, és megállítá.~– Uram! Még egy
739 3, VI | kezdhessem: „Atyám!” – Borzalom és undorodás volt eddig előttem
740 3, VI | legyen ezután gyönyörűség és bizalom. Atyám! Atyám!~Tódor
741 3, VI | leveté magát arccal a fűbe, és sírt. Igazán sírt.~ ~
742 3, VI | nem fog visszatérni soha.~És aztán olyan nagyon fájt
743 3, VI | Triesztig tart; az őrletést és a szállítást. A kasznároknak,
744 3, VI | magyarnak is elegyedni. És méghozzá lisztet vinni oda!
745 3, VI | az érett cipókat az ágról és megsütni. S ilyen országba
746 3, VI | egész földtekét tegye maga és ez ember közé.~Akik látták,
747 3, VI | sáfárjai, felügyelői, ispánjai, és ő mégis mindenütt maga lát
748 3, VI | embertől megszabadultál! És ha annak fogod hírét venni,
749 3, VI | egy tavaszutói tornádó, és pozdorjává törve lisztestől,
750 3, VI | lisztiparra, nem a nyereségre és veszteségre, hanem arra
751 3, VI | gondolsz, hogy ott a La Plata és az Amazon folyók mocsáraiból
752 3, VI | alakot hozzák eléje: boldogan és szenvedve, átadva és elveszítve;
753 3, VI | boldogan és szenvedve, átadva és elveszítve; azoktól csak
754 3, VI | kíváncsiak, s szokták ezt tenni!… És ha kutatott, akkor talált
755 3, VI | utalványozzon, vegyen át és adjon ki pénzeket saját
756 3, VI | gyanú szemének homály kell és sötétség, mint a bagoly
757 3, VI | kiugrást, ügyes is volt és szerencsés, nem törött sem
758 3, VI | előre. Az indulat éjsarka és délsarka s az akarat vitte
759 3, VI | családi ünnepély ez itten.~És akarja, hogy így legyen;
760 3, VI | imádkozott. Hitt az Istenben, és megmenekült, és amihez kezdett,
761 3, VI | Istenben, és megmenekült, és amihez kezdett, az sikerült.~
762 3, VI | amihez kezdett, az sikerült.~És ezen a félelmes estén nem
763 3, VI | hozzájusson az evezőihez és csáklyájához. Látta a hasadékon
764 3, VI | Akkor azután elkapta az ár, és vitte magával.~A Duna rettenetes
765 3, VI | hanem az emberi szenvedély és akarat még erősebb. Timár
766 3, VI | benne; csak a téveteg szikla és környéke zöldült ki egy
767 3, VI | körülzárva hullámkerítéssel és abban Ádám és Éva.~A leány
768 3, VI | hullámkerítéssel és abban Ádám és Éva.~A leány remegve, sápadva
769 3, VI | Visszajöttél! Te! Te! Te! – És ajkai, midőn megnémulnak
770 3, VI | koronáját, s a sárgarigók és fülemilék kórusa énekli
771 3, VII | érkeznek; abba pedig hetek és hónapok fognak telni.~Boldog
772 3, VII | fognak telni.~Boldog hetek és boldog hónapok!~Számlálatlan
773 3, VII | Ott talált magának munkát és nyugalmat.~Az árvíz leapadta
774 3, VII | földtúrás férfinak való munka.~És mikor készen volt a csatornával,
775 3, VII | mintha ez volna az egyedüli és egyetlen műve egész életének,
776 3, VII | jövendő miatt. Boldog volt, és boldogított. S nem kérdezte
777 3, VII | következett-e?~Boldog volt itthon, és szerette volna tudni, mi
778 3, VII | bőrfakóra barnul, vagy sárga és piros sávokat vesz föl;
779 3, VII | zöld pontocskák vegyülnek; és minden gyümölcs úgy mosolyog
780 3, VII | kíváncsian elővonta a fegyvert.~És akkor elsápadt.~Ráismert
781 3, VII | ember, ha ördög, ha tündér!…~És aztán szenvedélyesen öleié
782 3, VII | a férfit. Az reszketett, és hevült.~
783 3, VIII| senkivel tudatni, hogy honnan és milyen úton érkezett meg.
784 3, VIII| semmi sem lesz rá nézve új és meglepő, ha Komáromba hazajut.~
785 3, VIII| szárnyát az öreg tiszttartó és felesége lakta, a másik
786 3, VIII| Hevesen nyitá fel az ajtót, és betoppant a szobába.~És
787 3, VIII| és betoppant a szobába.~És akkor rajta volt a sor,
788 3, VIII| Addig én is készen leszek.~És azzal keresztbe fogta szájában
789 3, VIII| mindennap így várta őt – és ki tudja, mióta?~De hogy
790 3, VIII| asztal fel volt terítve, és azon három teríték. Kire
791 3, VIII| melynél ismerős étszerei és szokott pohara voltak föltéve. –
792 3, VIII| vagyona, de kereskedői hitele és becsülete is kockára van
793 3, VIII| fogja ön találni. A könyvek és a pénztár állapota pontosan
794 3, VIII| gyors kézzel megmenteni, és még többet is tudott annál!~–
795 3, VIII| Krisztyán Tódornak ügyességét és becsületességét.~Timár gondolá
796 3, VIII| nyakrafőre őrletik a lisztet, és tömik vele a tonnákat, s
797 3, VIII| ezért ők csalódni fognak, és mi maradunk felül.~Mihály
798 3, VIII| örömeit kellene keresni, és – most nem kérdezi a hazatérő
799 3, VIII| irodában ülni, levelezni és két idegen nyelvet megtanulni
800 3, VIII| megtanulni nyelvmester nélkül; – és mindezt a férjétől kapott
801 3, VIII| gyáriparra, a leszámítolásra, és ezeknek minden fejlődményeiről
802 3, VIII| minden fejlődményeiről rendes és pontos számadást tárt a
803 3, VIII| felesföld, regále, dézsma és robot, nehéz áru, könnyű
804 3, VIII| tonnasúly, külföldi mértékek és pénznemek rettenetes tömkelegében
805 3, VIII| megmutatja a különbséget a vádló és a vádlott között.~– Hát
806 3, VIII| hivatalos: a tiszttartó és a nagytiszteletű esperes
807 3, VIII| az éhhaláltól megmenté, és Mózesnek, ki mannát imádkozott
808 3, VIII| Nagyon akadozva beszélt, és sületlenségeket. Valami
809 3, VIII| a jókedv. Az esperes úr és a tiszttartó egyformán szerette
810 3, VIII| volt fukar a bókokban Timéa és Athalie iránt, emiatt az
811 3, VIII| tortúráját érzé lelkében.~És nem volt bátorsága azt mondani
812 3, VIII| ez alatt voltak a kisebb és nagyobb fiókok. A nagyobbakban
813 3, VIII| kisebbekben az értékpapírok és ékszerek. Az egész szekrény
814 3, VIII| foglalva. Az anyja képe lehet. És akkor tudni fog mindent.~
815 3, VIII| is Timár keze működött.~És ha ily tudattal, ily gyanúval
816 3, VIII| az ékszert megszereztem, és elhoztam önnek.~Minden kockára
817 3, VIII| sötétség vesz téged körül?”~És akkor Timár el van veszve…~
818 3, VIII| hévvel szorítá ajkaihoz, és mind a két szeme megtelt
819 3, VIII| gyermek futott oda hozzá, és sírással, kacagással vegyült
820 3, VIII| Ő megszerezte ezt nekem!~És azzal visszasietett Mihályhoz,
821 3, VIII| Köszönöm… Óh! nagyon köszönöm.~És Timárnak úgy jött, mintha
822 3, VIII| hálarebegő ajkat megcsókolja, és aztán örökké csókolja.~Hanem
823 3, VIII| számára. Fogadja el tőlem.~És ezzel egyenkint ölébe rakta
824 4, I | úri fogatot, ékszereket és csipkéket vesz igénybe.
825 4, I | milliomos komoly arccal. És méltán, mond a másik, oly
826 4, I | mond a másik, oly szép és szellemdús neje van, amilyen
827 4, I | kerül egy ilyen selyem- és csipkefogyasztó szép állat
828 4, I | is vele kísérletet szép és szellemdús hölgyek, kiknek
829 4, I | hölgyek, kiknek tudomány és művészet a hódítás; de Timáron
830 4, I | ócsárlói.~Ő pedig hallgat, és – Noémira gondol.~Milyen
831 4, I | hónapig nem látni őtet! És mindennap róla gondolkozni.
832 4, I | mindennap róla gondolkozni. És mindabból, amit róla gondol,
833 4, I | valami titkának kell lenni. És Athalie nem tűrheti azt,
834 4, I | szerencsésen megérkezett, és most már a siker tökéletes.
835 4, I | királyi tanácsosi címet, és egyúttal a Szent István-rend
836 4, I | kiskeresztjét, a kereskedelmi és nemzetgazdászati téren hazájának
837 4, I | asszonynak köszönheted: Noéminek és Timéának!”~No de mindegy!
838 4, I | Az ember csak egyszer él, és aztán minek él? Én bizony
839 4, I | üzlet után.~– Megtisztelem és elismerem őnagysága méltó
840 4, I | büntesse meg a dezentort, és máskor meg ne engedje neki,
841 4, I | vonásai az őszinte ijedtséget és bámulatot tanúsíták; Athalie
842 4, I | maga szentül hitte azt, és a fejét merte volna rátenni,
843 4, I | érez, mivel küzd ott belül. És folyton figyelte e lélekharc
844 4, I | talányon évődött.~Timár és Timéa otthon is a világpéldányai
845 4, I | ékszerekkel halmozta el Timéát, és Timéa felrakta azokat, mikor
846 4, I | emberek közé tartoznának Timár és Timéa, akiknél abból áll
847 4, I | folyvást Timéára gyanakodott, és nem Timárra. Timár pedig
848 4, I | mindannyiszor megfenyegeté, és azt mondá, hogy rossz a
849 4, I | volt-e Ábrahám a legkegyesebb és tiszteletreméltóbb patriarcha
850 4, I | hűséges férje? No mondd! És mégis ismerjük Hágár történetét,
851 4, I | legyen bölcs Salamonnál, és szentebb legyen Szent Dávidnál?~
852 4, I | Égő vágyak üldözték ébren és álmában.~Alig várta, hogy
853 4, I | már? – monda Mihálynak, és eléje sietett kezét megszorítani.
854 4, I | Teréza mosolygott, sóhajtott, és ismét mosolygott. Aztán
855 4, I | Noémi ringatta a bölcsőt, és megvárta, hogy Timár odasiessen.~
856 4, I | egymással kibékült szeméremtől és szerelemtől. Mosolygott,
857 4, I | szerelemtől. Mosolygott, és lesüté szemeit.~Mihály azt
858 4, I | egyszerre gátját törte! És ahol érte, összecsókolá
859 4, I | szemeit, s aludt tovább, és mosolygott tovább, és nem
860 4, I | tovább, és mosolygott tovább, és nem bánta a zápor csókokat
861 4, I | ez sem hitte volna ezt!~És aztán félrefordult a szemeit
862 4, I | a kezét szorítá ajkához, és arcát odanyugtatá ölébe,
863 4, I | arcát odanyugtatá ölébe, és hallgatott.~Olyan hosszan
864 4, I | akar tenni, amit megszeret. És találgatta az első szótagokat,
865 4, I | kimond, mit jelentenek azok? És hagyta neki a bajuszát tépni.
866 4, I | hagyta neki a bajuszát tépni. És dalolta neki a dajkaéneket,
867 4, I | félig fából, félig sárból, és benne az a mosolygó nő azzal
868 4, I | angyalkával ölében, mind valóság és nem álom!~És azután gondolkozott
869 4, I | mind valóság és nem álom!~És azután gondolkozott róla,
870 4, I | Körüljárta az egész szigetet, és töprengett magában a jövendő
871 4, I | Kivágom a kiszáradt diófákat, és azokból építek egy szép
872 4, I | Milyen jól fog az esni!~És úgy lett.~Mihály rögtön
873 4, I | el nem pazarolt erő volt és kitartó szívósság. A nagy
874 4, I | mi sorsa van a favágónak és a favágónénak, akik korán
875 4, I | elzárt határa, Magyarország és Szerbia végvidéke. Kedvező
876 4, I | kunyhó környékét. Jöttek és mentek, anélkül, hogy ösvényt
877 4, I | ültető munkáikkal, amíg annak és a rajta lakóknak története
878 4, I | eljárkál vele óra hosszant, és danol neki altató dajkadalt:~„
879 4, I | Az ősz közelgett. Teréza és Noémi már egészen természetes
880 4, I | Olyanokban laknak a székely és oláh nemes birtokos urak;
881 4, II | kertben fogják felállítani. És aztán ő maga, a dúsgazdag
882 4, II | gyalul, fűrészel, farag. És mindezt azért, hogy a feleségét
883 4, II | karosszékét a veranda alatt, és mindennek rá nézve majd
884 4, II | meglepetésnek kell lenni, és azután majd mosolyognia
885 4, II | mint aki ennek nagyon örül, és majd mikor a faragómestert
886 4, II | legtöbb, nagyságos asszonyom.”~És ezért ismét mosolyogni kell
887 4, II | mosolyogni kell majd Timéának, és keresni a szavakat, amikkel
888 4, II | titok Ariadne-fonalát – és nem találta.~Timéával tisztában
889 4, II | Az állhatatosan szenved, és haldoklik. – Az a méreg
890 4, II | társaságokban tréfás, jókedvű; és Athalie irányában egész
891 4, II | Timéát csak Athalie érti.~És ha ezt érti, akkor Mihályt
892 4, II | róla, hogy Timéa toalettje és úri fogata az angol ladyk
893 4, II | úri fogata az angol ladyk és orosz hercegasszonyokéval
894 4, II | összevásárolt, ládákba pakoltatta, és leküldte Pancsovára.~Most
895 4, II | felé csónakkal elindulni és aztán csak hónapok múlva
896 4, II | kelhetett azontúl nappal és holdvilágnál: senki nem
897 4, II | tudta már, hogy ez a szerb és a cernagorca szabadsághősök
898 4, II | gyermeket éjszaka felköltse. És eszerint mindenki él és
899 4, II | És eszerint mindenki él és egészséges a háznál.~Óh!
900 4, II | Csendesen! Föl ne keltsük.~És azután, amit ajkaik egymásnak
901 4, II | hisznek mindent. Jöjj be, és nézd meg idebenn.~– Nem
902 4, II | hagyd nyitva az ablakot.~És aztán ott maradt a nyitott
903 4, II | danára szépen elalszik.~És azután úgy virradt meg Timár,
904 4, II | értették ketten: ő maga és Noémi.~Mikor aztán ölébe
905 4, III | s megmaradna neki Noémi.~És Noémi kincs!~A nőiségből
906 4, III | egyesülve van benne, ami kedves, és hiányzik nála mindaz, ami
907 4, III | fel. Gyöngédség, szelídség és hév egyesült kedélyében.
908 4, III | egyesült kedélyében. Együtt és összhangzatban él benne
909 4, III | él benne a szűz, a tündér és a nő. Szerelmének semmi
910 4, III | tudja, hogy őt imádja. – És midőn azt a gyermeket ölébe
911 4, III | annak, aki őt magáévá tette, és mégsem tette azzá.~De Timár
912 4, III | iparágak jövendője függ. És ráadásul még Timéát!~Tán
913 4, III | felállította térdeire a kis Dódit, és iparkodott vele előadatni,
914 4, III | Mihály szájában a pipát, és addig rángatta a száránál
915 4, III | pipa bizony cserépből volt, és eltörött.~Timár hirtelenkedett
916 4, III | aztán elbújt Noémi keblére, és elkezdett pityeregni.~–
917 4, III | Mihály kezei oly hidegek, és lélegzete oly forró.~Teréza
918 4, III | boldogtalan lenni őmiatta!~És azután még arra is tudott
919 4, III | szólítani, feleségének nevezni! És Noémi ezt a nevet ismeri
920 4, III | szüntelen félrebeszélt.~És minden szót, amit beszélt,
921 4, III | nem foglalta el lelkét.~És lázszavait borzalom és gyönyör
922 4, III | És lázszavait borzalom és gyönyör volt Noéminak hallani.
923 4, III | hallani mégis, mert örökké és örökké csak őróla beszélt.~
924 4, III | Fojtsd vissza a lélegzetedet, és imádkozzál. Amíg kibírod,
925 4, III | hogy felugrott fekhelyéről, és futni akart. Noémi alig
926 4, III | Már csak a feje van kinn, és mégis egyre rám néz. Óh!
927 4, III | Noémi pedig kezeit tördelte, és reszketett.~Óh! a szegény
928 4, III | homlokát arcához szorítva és száraz ajkairól lecsókolva
929 4, III | mellett, ha a betegre jól és szeretetteljesen ügyelnek,
930 4, III | a szép szemeivel nézni. És mikor aztán a sok csókra,
931 4, III | akkor otthagyta a gyermeket, és átment Mihályhoz.~Mihály
932 4, III | szenvedt. Ingerlékeny volt és haragos.~– Hol jártál? –
933 4, III | tűrte szelíden a szidást.~És aztán, mikor Mihály elaludt,
934 4, III | beteg ágyától a másikéhoz.~És Mihályt folyton hazugságokkal
935 4, III | nem tudott segíteni rajta. És Noéminak nem volt szabad
936 4, III | lássam.~– Jó lesz, Mihály!~És a gyermek egyre rosszabbul
937 4, III | gyermek egyre rosszabbul lett.~És Noéminak folyvást el kellett
938 4, III | gyermek mellett virrasztá át. És nézte annak halálküzdelmét,
939 4, III | nézte annak halálküzdelmét, és visszafojtotta a könnyeit
940 4, III | szemeit az örök álomra!~És nem volt neki szabad a fájdalmát
941 4, III | a beteg rosszkedvű volt és gyanakodó.~Észrevette, hogy
942 4, III | magadnak?~Noémi rátekintett, és gondolá magában:~(„A kis
943 4, III | halotti ingecskéjét varrom.”)~És aztán azt mondá neki:~–
944 4, III | Hiúság, asszony a neved!~És Noémi mosolyra vonta arcát,
945 4, III | szemeit álomra erőszakolni. És azalatt folyvást azzal vesződött,
946 4, III | hogy mit csinál a kis Dódi. És egyre küldözte ki hozzá
947 4, III | hogy nincs-e valami baja.~És Noémi valahányszor kiment,
948 4, III | ravatalon fekvő kis halottját, és beszélt hozzá nyájas, hízelgő
949 4, III | felelni, csak odaborult rá, és ajkaira nyomta csókját.~–
950 4, III | a kis hazatért angyalt, és átadták az ő örök anyjának,
951 4, III | Noémi fölkelt az ágy mellől, és kiment.~– Nos? – szólt Timár
952 4, III | Nagyon jól tette ön. – És lám, én olyan ostoba voltam,
953 4, III | kis padhoz, oda leülteté, és maga is mellé ült, karjával
954 4, III | átszorítva Mihály karját, és fejét odanyugtatva vállára.~
955 4, III | Mihály odaölelte őt magához, és hagyta sírni.~Szentségtörés
956 4, III | volna neked; majd holnap.~És másnap és harmadnap és sohasem
957 4, III | majd holnap.~És másnap és harmadnap és sohasem vezette
958 4, III | És másnap és harmadnap és sohasem vezette el Noémi
959 4, III | hogy ezt most ültették oda.~És akkor aztán meg volt nyugodva,
960 4, III | a kis padon a ház előtt, és pálcájával a sima kavicsok
961 4, III | sima kavicsok közt turkált, és suttogta magában: „Nem adnád
962 4, IV | e rózsabimbók kifejlését és kinyílását leste. Mikor
963 4, IV | kinyílt, azt leszakította, és eltette tárcájába; ott szárította
964 4, IV | hogy csak a múltat látja; és azt mindig látja.~Egyszer
965 4, IV | utolsó estén Mihály, Noémi és Teréza kiültek a kunyhó
966 4, IV | hárman arra a kis padra, és Mihály arra gondolt, hogy
967 4, IV | testtel bíró állat nem élhet, és így ember sem lakhatik ott.~–
968 4, IV | is örömük semmi!~Teréza és Mihály egyszerre keltek
969 4, IV | feküdt?~– Hetekig.~– Istenem! És volt, aki önt ápolja az
970 4, IV | írószobájába vonulva töltötte. És délután a titkárja ugyanazon
971 4, IV | elaludt; mikor levetkőzött és ágyba feküdt, akkor meg
972 4, IV | Az álom öngyilkossága.~És azután leste, hogyan sötétül
973 4, IV | álmában „lát” az ember.~És Mihály tudta azt, hogy ő
974 4, IV | meglepte, ez az álom vaksága.~És teljes tudatával bírt annak,
975 4, IV | bejönne azért, hogy megölje? És aztán mi különbség volna
976 4, IV | valaki leült az ágya szélére, és hallgatja lélegzetvételét.~
977 4, IV | nehogy felébressze az óraütés és zenemű az alvót, s eközben
978 4, IV | kihúzza.~Mihály gyönyört és rettegést érez egyszerre
979 4, IV | szeretlek! óh! mint rettegek!”~És aztán a nőalak megveti magának
980 4, IV | oda lefekszik.~A gyönyör és rettegés folyvást küzd az
981 4, IV | minden tagja, nyelve ólom.~És aztán a nőalak is elalszik.~
982 4, IV | szenvedést eljön vele megosztani.~És aztán következett az örök
983 4, IV | aztán fölkelt az ágyból, és elhagyta a szobát. – Le
984 4, IV | néhány köhögős professzoron és gyomorhurutos plébánoson
985 4, IV | környékét elverte a jég.~És aztán az ilyen jégverte
986 4, IV | az aranykalász helyébe, és senki nem jött azt onnan
987 4, IV | onnan lekaszálni. Csendes és szomorú minden. A szekérutakat
988 4, IV | verandával, nagy fügefákkal és törökszederfákkal lépcsőzete
989 4, IV | törökszederfákkal lépcsőzete alatt, és erősen körülrakva szent
990 4, IV | hozzá közel emberi lak.~És amik közel vannak is hozzá,
991 4, IV | szavakat, mikor felháborodik; – és azt sem tudja senki, hogy
992 4, IV | ott áll egy kopár hegy, és azon egy kéttornyú kolostor,
993 4, IV | hét szerzetes lakik. Felül és alant fejedelmi csontok
994 4, IV | Az pedig vén ember volt, és hozzá még süket is.~Valami
995 4, IV | várkertjeiben még zöldül a zsálya és levendula, miket az elmúlt
996 4, IV | csoda módon a zivatarral. És amit élők laknak, az is
997 4, IV | kagylókat hányt ki a partjaira; és minden, ami benne lakik,
998 4, IV | tele, miknek érintése éget és gyógyít; spongyája hólyagot
999 4, IV | bőrön, s egész vize édes és iható. Sok embert ismerek,
1000 4, IV | levő tárgyak iránt. Lelke és szemei a messzeséget járták.~
1-500 | 501-1000 | 1001-1393 |