1-500 | 501-1000 | 1001-1393
Part, Chapter
1001 4, IV | vörös fénybe borít a nyár; és azután azt a nagy égi talányt,
1002 4, IV | körszikláival, fényes mezőivel és sötét árnyaival. Egy egész
1003 4, IV | csak a semmi az, aki van, és tán az emlékezet?!~Az rettenetesebb
1004 4, IV | földre, ahol van zöld fű és piros vér, villámcsattogás
1005 4, IV | piros vér, villámcsattogás és csókcsattanás, van élet,
1006 4, IV | halál.~Mit mondott Noémi?~És Mihálynak valami untalan
1007 4, IV | súlyát.~Hisz ő Timéát imádja!~És Noémi egész lelke.~Azzal
1008 4, IV | kedéllyel talált Noémira, és ott lelt boldogságot?~Az
1009 4, IV | ahhoz a harmadik emberhez, és azt mondanod neki: „Barátom,
1010 4, IV | számodra, mint minden aranyad és gyémántod. Az ő szerelmét
1011 4, IV | koldulni, hanem meghódítani.~És aztán lettél volna rajta,
1012 4, IV | pedig áldozatoddá tetted, és mindennapi kísérteted lett
1013 4, IV | hogy tégedet vádoljon.~És te nem tudsz tőle megválni!~
1014 4, IV | bátorságod, hogy most eléje lépj, és azt mondd neki: „Timéa,
1015 4, IV | izmai acéllá lettek. – És ekkor volt legbetegebb.~
1016 4, IV | kuruzslószereket használ, és orvosi könyveket olvas;
1017 4, IV | az enyim, semmi valóság!”~És azután egész éjszakákon
1018 4, IV | képező fénymag homályosodni és szétterülni kezdett. A Jupiter
1019 4, IV | üstökös; két külön fényfarkkal és világló fővel, s a két csillagrém
1020 4, IV | milyen jó színben van.~És Timár jókedvet is mutatott
1021 4, IV | nincsenek rendes helyen és időben alkalmazva, s felköltik
1022 4, IV | Minden vagyonát Timéának és a szegényeknek hagyta; és
1023 4, IV | és a szegényeknek hagyta; és még olyan gyöngédséggel
1024 4, IV | még olyan gyöngédséggel és előrelátó furfanggal bírt,
1025 4, IV | legyen számukra biztosítva.~És azután ez volt a terve:~
1026 4, IV | Észreveszi minden ismerőse arcán és szavain, hogy valami változást
1027 4, IV | nyugalmat erőtetni a férfiak; és aztán megtörténik vele,
1028 4, IV | folyvást Athalie arcára és termetére voltak éhezve.~
1029 4, IV | volt. Igazi Ariadne-nyak és -kebel. Mihály szemei e
1030 4, IV | hogy szekerét fölkeresse, és útra keljen.~Fejében össze
1031 4, IV | össze volt zavarva az élet és az álom; a képzelet és a
1032 4, IV | élet és az álom; a képzelet és a mámor; az emlékezet és
1033 4, IV | és a mámor; az emlékezet és a hallucináció.~Úgy tetszék,
1034 4, IV | jött, megnyalta a kezét, és nem ugatta meg, hanem megfogta
1035 4, IV | Többet ér, mint Buda vára!”~És mikor felnyitotta a szemeit,
1036 4, IV | hangzott a gyaluharsogás és a dal.~
1037 4, V | meg voltak általa lopva.~És minden sikerült neki.~De
1038 4, V | jól, hogy mi az ő neve!~És szeretett volna az lenni,
1039 4, V | az lenni, aminek látszik.~És az lehetetlenség volt.~A
1040 4, V | közül kiemelkedő nádcsoport.~És belül is a falak táblázata
1041 4, V | művészi ízlést árult el. És azonkívül ajtók és ablaktáblák
1042 4, V | árult el. És azonkívül ajtók és ablaktáblák nyitja eredeti
1043 4, V | rabnak való munka volt. És a hatalmas, gazdag úrnak
1044 4, V | szigetre vetődött. Noémi és Timéa még akkor gyermekek
1045 4, V | gyógyítottátok ti szeretettel és örömekkel. Ha azt nem tettétek
1046 4, V | hosszú álom következik, – és nagyon csendes álom. Meg
1047 4, V | gyümölcsért. Akkor már Mihály és Noémi nem eresztették ki
1048 4, V | magát; tűrt, hallgatott, és tett.~Élete és halála bizonyítja,
1049 4, V | hallgatott, és tett.~Élete és halála bizonyítja, hogy
1050 4, V | bizonyítja, hogy mit tett, és mit szenvedett.~És azután
1051 4, V | tett, és mit szenvedett.~És azután arra a gondolatra
1052 4, V | szenvedéseiért éppen őáltala, és hogy mindazon nagy botlásainak,
1053 4, V | megismerné Levetinczy urat, és azzal együtt szép dolgokat
1054 4, V | monda Teréza, Noémit és Dódit is felköltve; s mintha
1055 4, V | hosszabb lett a szakálla, és szürkével volt már erősen
1056 4, V | sámsoni.~A ministráns fiú és a sekrestyés, kik idáig
1057 4, V | módon halt meg, gyónatlan és bűnbánatlan. Azért érte
1058 4, V | bánd meg a te bűneidet, és gyónjál meg, míg időd van
1059 4, V | össze?~– Az, aki Ádámot és Évát, az Isten.~– Bolond
1060 4, V | Isten mikor teremtett poklot és ördögöt, akkor elhiszem.~–
1061 4, V | alkottátok meg. Két szarvval és hasított patákkal. Hisz
1062 4, V | szitkozódót, mint Dáthánt és Abirámot. Ilyen hitre tanítod
1063 4, V | hogy becsületes ember, és Noémit szereti.~– De micsoda?
1064 4, V | ínségbe estem. Özvegy lettem és koldus egy napon. Nem tagadtam
1065 4, V | kerestem fel az Istent, és megtaláltam. Az én Istenem
1066 4, V | mindenemet elvették, nemesemberek és előkelő urak, csak a kis
1067 4, V | egyebet, mint hogy szeret, és szerettetik. Hát nincs-e
1068 4, V | ember, otthagyva a pokolnak és az ördögöknek martalékul
1069 4, V | az egész puszta szigetet és veszendő lakóit. Az elátkozott
1070 4, V | halkan suttogá: „Fiam”, és mélyen a szemébe nézett.
1071 4, V | ebben az órában hallottál!”~És mármost készüljünk a mi
1072 4, V | Kivezetteté magát Timár és Noémi karjába kapaszkodva
1073 4, V | elkészítette Teréza házát.~És Teréza sohasem kérdezte
1074 4, V | illatos diófalevelekből.~És azután betakarták a helyet
1075 4, V | Mikor másnap reggel Timár és Noémi a kis Dódit kézen
1076 5, I | világba. Az igazi világba.~És Noémit itt hagyja egyedül
1077 5, I | testét-lelkét sajátjává tette.~És azután Timéa is hadd legyen
1078 5, I | Hanem ez már mégis igaz, és Zófi asszony másnap elmondta
1079 5, I | őrnagytól a szentképnek, és egy levelet.~– Mi volt a
1080 5, I | cselédszobában nincs anya és leány, csak szolgálók vannak,
1081 5, I | tudhatja azt?~– Zófi asszony és én. S ön lesz mindjárt a
1082 5, I | lehet!”~Timár arcát a harag és ijedtség rossz indulatai
1083 5, I | bezárkóznék Rác utcai házába, és ott várna csendesen, mindaddig,
1084 5, I | De Mihály utánaszökött, és megfogta a kezét.~– Maradjon
1085 5, I | megfogadom az ön tanácsát, és mindent úgy teszek, ahogy
1086 5, I | ügyfelek, alkuvó kereskedők és termelők. Annak a szobának
1087 5, I | jutni, mely világosságot és levegőt a háztetőn kijáró
1088 5, I | keresztül mindent lehet látni és hallani, ami a szobában
1089 5, I | ügyvezetőkkel. Jó konyhát tartott és jó borokat. Mikor aztán
1090 5, I | az úton igen egyszerűen és biztosan megtudta mindig,
1091 5, I | választotta el az üzleti irodának és hivatalnoki termeknek használt
1092 5, I | aztán leült az ablak elé, és várakozott.~A hideg téli
1093 5, I | csak egyszer szállhat le. És azután, ha ily erős indoknál
1094 5, I | teheti őt, ahogy érdemes rá.~És mégis, – és mégis úgy kínozta
1095 5, I | érdemes rá.~És mégis, – és mégis úgy kínozta ez a gondolat!~
1096 5, I | tanútalan találkozást e nő és a férfi között, vérének
1097 5, I | kezében, s aztán életre és halálra!~Mikor pedig a nyugodtan
1098 5, I | ablak felé, s pisztolyát és tőrbotját magához véve,
1099 5, I | másik házig, amelyben fény és gazdagság van felhalmozva,
1100 5, I | még, amit el nem követett?~És mindezt azért, „mert a szegény
1101 5, I | szentkép arca megmozdult, és a szűzfehérség rózsákkal
1102 5, I | Szorongó érzésekkel küzdött nő és férfi.~Timéa szólalt meg
1103 5, I | vannak, melyek egyenesen önt, és még inkább önnek a férjét
1104 5, I | színházban, zöld egyenruha, arany és vörös hajtókával.~– Láttam.~–
1105 5, I | mondám neki, én nem hiszem, és itt mi valamennyien kétkedünk
1106 5, I | odalépett az őrnagyhoz, és kezét nyújtá neki:~– Köszönöm!~
1107 5, I | nyújtá neki:~– Köszönöm!~És Timár újra látta a fehér
1108 5, I | amaz ismeretlen rózsapírt, és most már tartósan ott maradt
1109 5, I | országától, szökni fog Európából, és soha hírét nem fogják hallani
1110 5, I | rezzent fel erre a szóra. És azt a villanyütést megérezte
1111 5, I | indulatosan.~– Kimondtam, és feleletet akarok rá öntől
1112 5, I | akárhonnan jött, hazudott, és rágalmainak semmi alapja
1113 5, I | titkolni legyen kénytelen Isten és emberek előtt. Levetinczy
1114 5, I | e válasz szólt: „látsz, és mégis kérdezesz?”~– Kényelem,
1115 5, I | Néhány percig nem látott és nem hallott semmit.~Midőn
1116 5, I | meg nálam ezt az érzést, és ne kérdje tőlem soha azt,
1117 5, I | megajándékozott, házában úrnővé tett. És midőn kezét nyújtotta, ezt
1118 5, I | azóta éveken keresztül. És most váljak meg attól a
1119 5, I | gyógyítani halálos bajomat, és osztozott szenvedéseimben.
1120 5, I | dárdáját torkába verve tartja?~És még nem volt elég a torkába
1121 5, I | akkor sem. Akkor éppen nem. És ha gyalázat tetézné nevét,
1122 5, I | mindig tudott mit mondani.~– És végül, uram, ha azt tudnám
1123 5, I | amitől én őt megfosztottam!”, és nem válnék el tőle. – Nem
1124 5, I | mivel tartozom esküvésemnek, és mivel tartozom saját lelkemnek
1125 5, I | szelíd hangon szólt hozzá:~– És most hagyjon ön el engemet
1126 5, I | fülébe:~– Legyen ön átkozott! És átkozott legyen ez a ház!
1127 5, I | átkozott legyen ez a ház! És átkozott legyen annak a
1128 5, I | midőn mindenki eltávozott, és ismét sötét lett, sokáig
1129 5, I | össze, csak szemei forogtak, és összeszorított öklei fenyegetőztek.~
1130 5, II | nézve, az örök éjsarki tél.~És e szerencsétlen jégországból
1131 5, II | nincsen menekülés. A nő hű.~És a vetélytárs is hű barát,
1132 5, II | hogy az emelkedett volna.~És Timéa szereti ezt az embert,
1133 5, II | Timéa szereti ezt az embert, és boldogtalan az is, ő is.~
1134 5, II | távol kedvesére gondol, és találgatja magában, hol
1135 5, II | óceánt fogadni be a keblébe.~És álom nem jött szemére. Zsebórája
1136 5, II | egymás után bontogatta fel és olvasta végig az üzleti
1137 5, II | ha cége rá van nyomtatva.~És mindennek a roppant sikernek
1138 5, II | szétomlani?~Csak ő maga – és a hold. Ez pedig jó cimbora.
1139 5, II | az igazság a nap alatt! És örömest látta volna kincsei
1140 5, II | gazdagság, hatalom, nagy hír és látszatos családi boldogság
1141 5, II | életre, melynek célja Noémi – és a kis Dódi. Mikor az első
1142 5, II | másodiknál még jobban érzi azt. És nem teheti őket magáévá.
1143 5, II | eltemetett úgy erőlködik, és nem tudja e kiáltást hangoztatni: „
1144 5, II | fényesen valósult meg. Becsület és gazdagság alapja lett az
1145 5, II | Krisztyán Tódor galádul megcsalt és megkárosított bennünket.
1146 5, II | iránta gyakorolnunk. Fizetése és tantième-je is oly nagy
1147 5, II | ember a legnagyobb csaló és veszedelmes imposztor, aki
1148 5, II | gondolá magában Timár. És a legérzékenyebb az üzletek
1149 5, II | láncolva a gályapadhoz, és azalatt nem látni egyebet,
1150 5, II | látni egyebet, mint eget és vizet! Reménytelenül, vigasztalanul
1151 5, II | évig az égető örök napot, és szidalmazni a háborgó örök
1152 5, II | a háborgó örök tengert, és átkozni a kegyetlen örök
1153 5, II | lesz, mire megszabadul! – És miért kell ennek így lenni?
1154 5, II | elárulhatja Timéának Noémit, és Noéminek Timéát.~Nem gondoltál
1155 5, II | látni fogod őt a földön és annak minden tengerein keresztül!~
1156 5, II | ablakokon zúzmarás jégvirág, és Timár mégis nehéz verítéket
1157 5, II | bűnösök is megjavulnak.~És most jön a rettenetes cáfolat.~
1158 5, II | rettenetes cáfolat.~Átok és szenvedés terem az ő öt
1159 5, II | miatta a nő, akit imádott, és ennek szenvedéseiben osztozik
1160 5, II | elragadta csalárdul.~Szenved és nyomorult az a másik nő,
1161 5, II | helyet találni a világon.~És ez az ember tizenöt évig
1162 5, II | Egyedül volt a szobában, és félt, mint egy gyermek,
1163 5, II | fél úgy a sötét éjszakától és az ismeretlen jéghídtól,
1164 5, III | megy.~Csakhogy a sötétben és a ködben az ember éppen
1165 5, III | igazhivőknek, még a pogány és eretnek számára is kívánatos,
1166 5, III | malomban egy gerendára.~És amint leül, azonnal lezáródnak
1167 5, III | azonnal lezáródnak a szemei.~És amint szemeit lezárja, ott
1168 5, III | hazaküldött minden embert, és lefeküdt.~Most érezte még
1169 5, III | mennyire ki van fáradva.~És aztán aludt hosszú, egészséges
1170 5, III | időnek látszott a tegnapelőtt és a ma közötti haladék.~Még
1171 5, III | az egyik része violaszín és rézvörös fényt vesz fel,
1172 5, III | lövések hangjáig fokozódnak; és minden pattanásnál, minden
1173 5, III | lábai alatt. Mennydörgést és citerapengést hall összekeverve.
1174 5, III | négy ökörrel. Itt már ember és állat megbarátkozott a jég
1175 5, III | egész jégtábla megrendül és összerázkódik. S a dördülés
1176 5, III | Mindenféle alakú szájak és fejek bukdácsolnak fel a
1177 5, III | elfogyasztott.~S ahol jó bor foly, és halászlé készül, ugyan a
1178 5, III | cigány van, virgonc menyecske és tüzes legények, a tánc hogy
1179 5, III | becsomagolta a deszkaládába jég és széna közé, s a ládát leszegezte.
1180 5, III | Arcturus, a Kalászos Szűz és Berenice, a hű feleség!~
1181 5, III | feleség!~Az ember bámul, és nem gondolkozik. Lát, és
1182 5, III | és nem gondolkozik. Lát, és nem érez. Sem hideget, sem
1183 5, IV | felszítva hagyta. A lámpa és a tűz még világítanak ott
1184 5, IV | az előtte álló alakot…~… És mégis tudja, hogy ki az.~
1185 5, IV | A tengerészöltönyt a tél és a zivatarok ugyan erősen
1186 5, IV | asztrakánprémes bekecsét, és a hozzá tartozó egyéb öltönydarabokat,
1187 5, IV | benne levő pénzt, ezreseket és százasokat.~– No, ez is
1188 5, IV | egymástól rég elszakított apát és fiút egymás ölelő karjaiba
1189 5, IV | harapnivalót, mert éhes és szomjas vagyok, s még igen
1190 5, IV | adott neki sonkát, kenyeret és bort.~A vendég odaült az
1191 5, IV | nagyon jólesett az a korty. És aztán beszélt teletömött
1192 5, IV | akinek sok pénze van. 122-ik és 123-ik tolvaj volt. Ezen
1193 5, IV | alatt jönnek a kormányzók és kincstárőrök. Rá voltak
1194 5, IV | igazgyöngy-sorok, a gyűrűk és boglárok: egy achátszelence,
1195 5, IV | aztán felszedtük a horgonyt, és indultunk ki az Aranyszarv-öbölbül.”~„
1196 5, IV | az Aranyszarv-öbölbül.”~„És engemet nem vittél magaddal
1197 5, IV | aki őt útközben megölte és kifosztotta!”~– S ez a rendkívüli
1198 5, IV | szólt a szökevény felállva és gúnyosan meghajtva magát.~
1199 5, IV | nem mondott neki ellent.~– És mármost beszéljünk egymással
1200 5, IV | három lépésnyi távolból; és meggondolva részedről, hogy
1201 5, IV | grófok ősei, a raubritterek. És ahelyett most nekem itt
1202 5, IV | megveszekednem a büdös tengervízen. És mindezt miért? Azért, mert
1203 5, IV | osztja. Pfuj, Timár úr! És ezért kellett engem tizenöt
1204 5, IV | láncoltatta meg” Tódort… és az egész vád a maga összességében
1205 5, IV | mindig a Szűz Máriát szidta, és magyarul káromkodott. Már
1206 5, IV | egymáshoz, mint minket, apát és fiút, én azokat el fogom
1207 5, IV | Akkor nem tagadhatsz semmit… És mármost tehát egyenlő rangunk
1208 5, IV | admiralitástól, jószágigazgatómtól és bankáraimtól mindennap kerestem
1209 5, IV | szigeten!~Reszketett a haragtól és az ijedelemtől.~– Ne ugrálj,
1210 5, IV | mozdulsz, el talál sülni, és aztán nem leszek az oka.
1211 5, IV | mondta, hogy fél tőlem ő is, és Dódi még jobban: csak ketten
1212 5, IV | tisztelője vagyok. De bosszú és elégtétel után vágytam. „
1213 5, IV | le volt vetkőzve előtte. És Timárnak látnia kellett
1214 5, IV | sebeket őmiatta hordja.~És a lelke is éppen olyan meztelenül
1215 5, IV | tele utálatos sebhelyekkel, és azokat is az ő keze verte
1216 5, IV | az ember most féltékeny és dühös mind a kettő miatt. –
1217 5, IV | kelevényként rágódik lelkén. – És most ő ennek az embernek
1218 5, IV | mint mondám, nyugalom kell és búvóhely, mégpedig jó hosszú
1219 5, IV | hosszú időre, s ott kényelmes és gondatlan élet. No hát,
1220 5, IV | megkíván, mindennel, ami drága és jó.~Timárt most már bosszantotta
1221 5, IV | vagy úgy taszítottak bele? És a legrosszabb esetben ki
1222 5, IV | Ali Csorbadzsi gyilkosát és kincseinek elrablóját. Ne
1223 5, IV | gyémántos keretű arcképéhez és a többi drágaságokhoz, miket
1224 5, IV | Beszélek neki Noémiról és Dódiról. – Nos, verjek még
1225 5, IV | kéjeidnek áldozod őt fel, és gonosztevő vagy. – Hát mégsem
1226 5, IV | félreeső helyen, elvegye, és kezedbe adja. Amint te azt
1227 5, IV | konvent. Ott leteszem biztos és hiteles helyre a leveleket,
1228 5, IV | ember fogsz lenni ezentúl. És nem menekülhetsz a senki
1229 5, IV | ajtót zárni. Ez a nő büszke, és hamar átváltozik nála a
1230 5, IV | városra, úgy, miként én, és rettegni az ajtóhoz közelítő
1231 5, IV | kötözve? Menjünk rendében és sorjában. A dolog így lesz:
1232 5, IV | aki igen derék, kitűnő és szép deli ifjú, s aki őt
1233 5, IV | kalimpázott alá hörögve és káromkodva a lépcső aljáig.~
1234 5, IV | aljáig.~Odalenn sötét volt, és csendes éjszaka. Az egyetlen
1235 5, IV | kastélyban lakott, süket volt, és részegen aludt.~
1236 5, V | embert. – Keze között volt. – És kezeinek izmaiban az őrültek
1237 5, V | lőni?~De az megáll előtte, és elkezd hozzá hang nélküli
1238 5, V | távolban. Az ég kitisztul, és csendes lesz minden.~Timár
1239 5, V | fölfedezve Timéa előtt – és Noémi előtt!~Letaszítva
1240 5, V | a magaslatról, hol bel- és külföld látta éveken át,
1241 5, V | mennek, ahol nincsen semmi! – És ha majd ez az ember fel
1242 5, V | Azután fölvette köpenyét, és kiment a házból.~A Balaton
1243 5, V | szalmacsutakoknak eljutott, ott megállt, és kalapját levéve, feltekintett
1244 5, V | angyalaidnak. – Én elkárhozom, és elhallgatok!”~Letérdelt.~
1245 5, V | olyankor is felháborog, és zajlik a rianások közt,
1246 5, V | harsogott az élő hullám.~És ismét hangzott a távolból
1247 5, V | magasabbra emeli hangját.~És újra hangzik az egész jégegyetemen
1248 5, VI | előveszi kerekes guzsalyát, és fonni kezd. Kis Dódi odaül
1249 5, VI | hallgatóznak: Noémi, Dódi és az eb.~Most a lépések gyorsan
1250 5, VI | Almira feláll két lábára, és üdvözlő ugatása hangját
1251 5, VI | kezét, s aztán összerogyik, és meghal.~– Nem hagysz el
1252 5, VII | északi szél felszaggatta azt, és áttorlasztotta a somogyi
1253 5, VII | zsebében; a tárcában százas és ezeres bankjegyek, ahogy
1254 5, VII | majd mikor éjjel a rókák és farkasok előjönnek a berekből
1255 5, VII | akkor ő a puskával kimegy, és meglő közülök egynéhányat.~
1256 5, VII | szegekkel volt kiverve az évszám és a név. A koporsót városi
1257 5, VII | koporsót városi szenátorok és megyei táblabírák emelték
1258 5, VII | volt téve a nemesi kard és babérkoszorú, a magyar Szent
1259 5, VII | iskolai fiatalság, a papok és teológusok, a céhek zászlóikkal,
1260 5, VII | céhek zászlóikkal, a magyar és német egyenruhás polgárság,
1261 5, VII | szemeivel, az országbeli és bécsi celebritások, katonai
1262 5, VII | kíséretében részt vegyen. És azután a végeláthatatlan
1263 5, VII | harangjainak zúgása mellett. És minden harang és minden
1264 5, VII | mellett. És minden harang és minden embercsoport azt
1265 5, VII | közel szorul össze Timéával és – Athalie-val.~Mikor a kísérők
1266 5, VII | koporsót rejtő fülke elé, és azt kívánja, hogy temessék
1267 5, VII | nyugszik. Nagyságos. nemes. és. vitézlett. Levetinczy.
1268 5, VII | a Sz. István. Sz. Móric. és Annunziata. rendek. lovagja.
1269 5, VII | szobor Timéa hasonmása.~És Timéa mindennap kijár a
1270 5, VIII| már a tavasz is eljött, és Timéa még mindig nem tette
1271 5, VIII| nem tette le a gyászruhát, és nem fogadott magánál társaságot.~
1272 5, VIII| akkor is Timéával maradnék. És ha Athalie lenne még egyszer
1273 5, VIII| még egyszer valaha gazdag, és Timéa lenne szegény, én
1274 5, VIII| imádsága az ő jótevőiért. És azután mikor szemben van
1275 5, IX | rajzolt oda semmi lovat! És aztán mikor másfél év múlva
1276 5, IX | hisz oly régen volt.~– És te most nem írsz levelet
1277 5, IX | künn a világban?~– Nincs; és nem is lesz.~– Hát ami dolgaid
1278 5, IX | aztán kijött Mihályhoz, és leült melléje a nyírfából
1279 5, IX | hanem egy ismerős jó barát.~És azután Mihály elmondott
1280 5, IX | Timéáról, mint egy szentről. És mikor elmondta előtte igaz
1281 5, IX | zokogott, úgy siratta Timéát…~És azután elmondta neki Mihály,
1282 5, IX | Noémi szelíd csókjaival.~És végül mikor elbeszélte előtte
1283 5, IX | maradtál a világban.~– Mivel? És kinek?~– Timéának maradtál
1284 5, X | Mihály úr régen távol volt.~És Timéa azért mégis minden
1285 5, X | inasnak átadta a kardját és köpenyét, azt kérdezte tőle,
1286 5, X | feketébe volt öltözve.~Gyászol, és névestélyét üli. Fekete
1287 5, X | Timéa arcán üde mosoly volt és halvány pír. Nyájasan fogadá
1288 5, X | olyan szépen kérték.~– No, és most vége van a vendégségnek –
1289 5, X | nemesember, de „hatvan személy”, és csak a kisujját mozdítsa,
1290 5, X | a város minden ökreinek és lovainak teljhatalmú parancsnoka.~
1291 5, X | tudni még jobban.~Timéa és az őrnagy irányában pedig
1292 5, X | készül Fabula uramhoz méltó és hozzáillő feleséggé átalakulni.~
1293 5, X | volt, szeretve a férfitől és irigyelve a nőktől? És attól
1294 5, X | férfitől és irigyelve a nőktől? És attól a perctől kezdve,
1295 5, X | szemöldeiden; s elsüllyed hajó és ház, amelybe lépsz. Nem
1296 5, X | az árát ki lehet fizetni! És hogyne hinné? Hisz Athalie
1297 5, X | szerettelenül lett tőle elbocsátva. És Timéa nem tudja azt, hogy
1298 5, X | azért retteg Timéa miatt, és nem meri azt neki megmondani.~
1299 5, X | pedig özönlenek levelek és levelkék Timéához. Tömérdek
1300 5, X | Tömérdek az ismerős távol és közel: hivatalos és önkéntes
1301 5, X | távol és közel: hivatalos és önkéntes tisztelők. Azon
1302 5, X | keresztfia, leánya van a városban és a vidéken. Azoknak a primitív
1303 5, X | aranyos bogár van ragasztva.~– És milyen különös színű tintával
1304 5, X | egy másik menyasszonynak.~És az is jelen van most.~S
1305 5, X | aztán azt súgja neki:~– És mármost én is fogok önnek
1306 5, X | öné soha, hanem az enyim, és mégis az öné lesz.~A kedves
1307 5, X | menyasszonyfátyolomat”. És talán Athalie sem gondolt
1308 5, X | Athalie-hez, megölelte őt, és megcsókolá.~– Ne haragudjál,
1309 5, X | cseléd, s elkezdett hízelegve és selypítve beszélni.~– Óh!
1310 5, X | főkötővel. Mint egy tündér!~És csókola Timéának a vállait.~
1311 5, XI | Izgalmas éj.~A vőlegény és a menyasszony a legbenső
1312 5, XI | pincébe áldozatul esett szelíd és vad pecsenyék vándorolnak
1313 5, XI | publikuma, aki hallgatja, és háladatos érte. Kivált miután
1314 5, XI | szerecsendióvirágot, gyömbért, fahéjat és cukrot is tesz bele, úgy
1315 5, XI | a beszédet mindenki itt és amott, és azt kérdezné: „
1316 5, XI | beszédet mindenki itt és amott, és azt kérdezné: „hol van Athalie?”~
1317 5, XI | hüllő! úrnője lesz e háznak! és elfoglalja magának a szíveket;
1318 5, XI | hangzott! S ő nem jött el!~És aztán a hosszú évei a kínos
1319 5, XI | egy ostoba félrelépéssel! És most hazajön a boldogság
1320 5, XI | azt a suttogást hallja…~És neki is van valami dolga
1321 5, XI | Timéa kezét kezében tartja.~És Timéa arca olyan piros!~
1322 5, XI | Mióta özvegy vagyok.~(„És azelőtt is!” – súgá a sárkány
1323 5, XI | legelőször meglátogatott.~– És az a másik kis ajtó?~– Azt
1324 5, XI | Minden cselédem szeret, és hűséges hozzám. Az utcakapu
1325 5, XI | idebenn bizton vagyunk.~– És nincsen ebbe a szobába sehonnan
1326 5, XI | dörzsöltetett, attól olyan sárga és illatos.~Zófi asszony így
1327 5, XI | legjobban. Sok rumot hozzá, és még több narancshéj látta
1328 5, XI | nézte azt a fekvő alakot. És addig nézte, míg szempillái
1329 5, XI | a kukta az asztal alatt. És mindenik előtt ott hever
1330 5, XI | rakja poharát cukorral. És ő folyvást érzi azt az undorító
1331 5, XI | tetszik, mintha megvakult és megmerevedett volna. Nem
1332 5, XI | van a nőben. Hogy kezei és karjai fehérek és gyöngédek
1333 5, XI | kezei és karjai fehérek és gyöngédek maradjanak, bekeni
1334 5, XI | hallgatja még.~Egy órát üt ez és háromnegyedet.~Van türelme
1335 5, XI | kesztyűn keresztülvágott, és Timéa kezét megsebesíté.~
1336 5, XI | borzasztóbb kérdéstől üldözve: és ha ráismerne a gyilkosra: „
1337 5, XI | Az anya rábámul némán, és nem tud felelni.~Hisz ezt
1338 5, XI | Athalie ott fekszik az ágyán – és alszik.~Szép, fehér patyolat
1339 5, XI | takaróra.~Arca, kezei tiszták – és ő alszik.~Zófi asszony zsibbadtan
1340 5, XI | orvos –, egészen hideg az és nyugodt.~Athalie érzi, hogy
1341 5, XI | egészen; kiszáll ágyából, és végignéz démoni daccal,
1342 5, XI | tekint az őrnagy szemébe, és aztán szemrehányó haraggal
1343 5, XII | mindig fekszik sebei miatt, és nehezen gyógyul.~A lelki
1344 5, XII | át a beszéd, elhallgat, és többet egy szót sem lehet
1345 5, XII | Minő szörnyek laknak ott!…~És Timéa elfelejti, hogy kezei
1346 5, XII | az orvost, az alispánt és vőlegényét, hogy ne szóljanak
1347 5, XII | kegyelem, csak az Istennél.~És Timéának is be kell tölteni
1348 5, XII | vonásain, mikor belép Timéa, és Athalie látja ezt az arcot,
1349 5, XII | szoborfehéren, mint valaha, és e fehér homlokon a halántékig
1350 5, XII | sebhelyét. Ez az ő emléke.~És akkor is gyönyörtől dagad
1351 5, XII | Athalie menyegzői ajándéka.~És Timéa ezzel a reszkető,
1352 5, XII | az Isten tegyen hosszúvá és boldoggá! Dódi.”~S azzal
1353 5, XII | kezével eltakarja arcát.~És amidőn kezeit leveszi arcáról,
1354 5, XII | ördögök, akik vagytok az égben és a pokolban! Úgy legyetek
1355 5, XII | tanúnak híva az égieket és a földalattiakat:~– Esküszöm!
1356 5, XII | Levetinczy Timár Mihály él, és te várhatod első férjed
1357 5, XIII| láthatják egymást szemközt.~És a kincseken, miket Timár
1358 5, XIII| erősen, hogy Timár még él, és valamikor ismét elő fog
1359 5, XIII| ült: olyan ragyogó volt, és olyan szelíd.~Emlékszem
1360 5, XIII| vörös vonallal a homlokán, és évről évre szomorúbb, halaványabb
1361 5, XIII| természettudós barátom, ki füvészi és rovargyűjtői nevezetesség
1362 5, XIII| földterületekről, amik a magyar és török birodalmak között
1363 5, XIII| magántulajdont sem képeznek; és emiatt valóságos Kaliforniái
1364 5, XIII| ott a legritkább flórát és faunát találja együtt. Az
1365 5, XIII| ezüstszín pulykáknak, az aranyos és fehér pávák, s a mesterséges
1366 5, XIII| cserébe ritka rovarokat és szárított növények példányait
1367 5, XIII| ismét külföldi múzeumoknak és természettani gyűjteményeknek
1368 5, XIII| együtt már negyven körül jár.~És mind valamennyit eltartja
1369 5, XIII| eltartja valamennyit.~A szépapó és a szépanyó tanítja most
1370 5, XIII| nevelni; belőlük telik ki ács és molnár; a nők török szőnyegeket
1371 5, XIII| török szőnyegeket szőnek és festenek, hímeznek, csipkét
1372 5, XIII| sajttal, rózsavízzel bánnak. És minden munka úgy megy, hogy
1373 5, XIII| utánalát szólongatás nélkül, és öröme van abban, amit dolgozik.~
1374 5, XIII| kerek tér, s azon asztalok és lócák. Ide igyekezett mindenki
1375 5, XIII| volt már, de kevés haja és bajusza alig látszott ősznek,
1376 5, XIII| bajusza alig látszott ősznek, és vonásaiban valami vasnyugalom
1377 5, XIII| most is egy hajadon szemei, és arca elpirul, midőn öregének
1378 5, XIII| nevemet, rám nézett sokáig, és arcát észrevehető pír futotta
1379 5, XIII| Magyarország Ausztriával egy „és” szócska segélyével összekötve.~
1380 5, XIII| folytak le azóta hazánkban és a széles világon.~A füstfelleg
1381 5, XIII| se kortes, se miniszter.”~És végül elmondtam neki, hogy
1382 5, XIII| ölében, azt be kellett vinni és lefektetni. Nagyobb dolog
1383 5, XIII| világot, amelyben bámulták, és csinált magának egy másik
1384 5, XIII| reszkető kezét fölemelte, és a fejemre tevé. És nekem
1385 5, XIII| fölemelte, és a fejemre tevé. És nekem e percben úgy tetszett,
1386 5, XIII| többet, bement a lakába, és egész ottlétünk alatt nem
1387 Uto | Vedd a kezedbe a krétát, és számíts utána. A szépapánknak
1388 Uto | szépapánknak volt egy fia és öt leánya. Az öt leánynak
1389 Uto | Annak megint volt két fia és két leánya. És így édesapánkra
1390 Uto | volt két fia és két leánya. És így édesapánkra már csak
1391 Uto | Csak mi ketten: nagynéném és én maradtunk a födélzeten,
1392 Uto | a tiszt korábbi kedvese és annak az anyja között, kiket
1393 Uto | tennem. De azok az alakok és helyzetek mind megvoltak
1-500 | 501-1000 | 1001-1393 |