Part,  Chapter

 1     1,  VII |       hogy olyan szelíd, még csak rám sem mordult.~– Nem bántja
 2     1,  VII |      Legfölebb zsiványok törnének rám, s megölnének érte; így
 3     1,  VII |          búza is, só is, bízza ön rám, majd én kiszámítom, mi
 4     1,  VIII|       Almira! Aztán ne haragudjál rám, te ostoba! – Hát emlékezik
 5     1,  X   |       kéme. Én ismerem őt, s ő is rám ismert bizonnyal. Senki
 6     1,  X   |         Pancsovánál készen várnak rám. – Ne szólj közbe. Tudom,
 7     1,  XII |       kérik az eltűnt utazót; még rám fogják, hogy én sikkasztottam
 8     2,  I   |         elértette azt.~– Vagyonát rám bízta, hogy adjam át önnek
 9     2,  I   |          abban a szekrényben?~– A rám bízott készpénz, amit át
10     2,  I   |           jó barátom?~– Azt bízta rám, hogy mondjam meg önnek,
11     2,  II  |        most teneked Athalie-t úgy rám dicsérned, mint az eladó
12     2,  II  |        diák korunktól fogva. Bízd rám magadat. Hogyne volna bánatpénzed?
13     2,  IV  |       hogy tiszta kézzel bántam a rám bízott vállalattal.~– Ah!
14     2,  IV  |         uram pártfogása szükséges rám nézve.~A kegyelmes úr ismét
15     3,  II  |        gyűlölök, nagyon gyűlölök. Rám bízhatja a házát. És ön
16     3,  III |              Hát emlékezik ön még rám? – kérdezé Timár, kezében
17     3,  III |    Irtózom tőle. Meghalok, ha egy rám talál ugrani.~– Ilyenek
18     3,  IV  |            Azt már csak bízzad te rám. Az már az én gondom.~–
19     3,  VIII|           hogy ön annak vezetését rám bízta.~– S ön azt maga vezette?~–
20     4,  III |      kígyó elnyeli! Csak ne nézne rám így! Már csak a feje van
21     4,  III |          van kinn, és mégis egyre rám néz. Óh! Noémi, takard el
22     4,  III |         parányim? angyalkám? Nézz rám a te szép szemeiddel!~A
23     4,  III |     haláltól félni.~– Óh! ne nézz rám így, ne nézz rám.~A gyermek
24     4,  III |          ne nézz rám így, ne nézz rám.~A gyermek nem sírt, csak
25     5,  I   |        mondja.~– Akkor hallgasson rám – monda Athalie, s olyan
26     5,  I   |           önre nézve kellemetlen, rám nézve pedig csak baráti
27     5,  I   |        eljárt, féltett, vigyázott rám. Mikor koldussá, földönfutóvá
28     5,  IV  |      apuska, hát nem ismer ön már rám? – szólt gúnyos nyájaskodással
29     5,  IV  |          fogadott fia. Mégis hogy rám ismert szépen.~– Mit akarsz?~–
30     5,  IV  |   gúnyjával folytatá:~– Hát ugye: rám bíztad a sok pénzedet? Mi
31     5,  IV  |        hogy »Krisztyán«?”~Az öreg rám bámult iszonyúan, s azt
32     5,  IV  |      hítták azt a basát?” mordult rám az öreg.~„Ali Csorbadzsinak.”~„
33     5,  IV  |       legnagyobb bizalmát ruházta rám. Odaeresztett a kincstárába,
34     5,  IV  |     tűnjék, ha ő maga megy oda, s rám bízta, hogy válogassam ki,
35     5,  IV  |     öregnek.~„Te marha! – förmedt rám –; minek loptam volna el
36     5,  IV  |         vele, ahol senki az ördög rám nem találhatott, s ott fogom
37     5,  IV  |     majoresco, s a kutya sem ugat rám azért, hogy az őseim hogy
38     5,  IV  |           sárgalázban, ami holnap rám ragadhat róla, s ami nem
39     5,  IV  |        idő alatt úgy tett, mintha rám sem ügyelne. Mikor a gyermek
40     5,  IV  |           Annál dühösebben ugrott rám, keresztülharapta a bal
41     5,  VI  |     fejedet az ölembe, aztán nézz rám szépen. Ne félj, nem eresztem
42     5,  VIII|          nap. Csíp, rúg, üt, ahol rám talál, alig merek már a
43     5,  VIII|          az ételt, mikor a szemét rám veti. Egész nap varrnom
44     5,  VIII|        könyörgök neki, még kiölti rám a nyelvét. Egyszer aztán
45     5,  X   | Megbocsátasz, ugye? Nem haragszol rám?~Már abban a percben Athalie
46     5,  X   |       Timéa, csak te ne nehestelj rám. Nem akartam a kisz fejeckéd
47     5,  XIII|       néztem utána félve. Hah! ha rám találna nézni!~Egy óra múlva
48     5,  XIII|  szépapónak megmondták a nevemet, rám nézett sokáig, és arcát