Part,  Chapter

 1     1,  II  |          Mi ugyan meg nem tudjuk mondani, hogy mi az és milyen az,
 2     1,  III |          talán Timéa is fog neki mondani valamit.~Timéa azt kérdezé
 3     1,  VII |      Noémire, azt sem bírta neki mondani, hogy „köszönd meg szépen”.~
 4     1,  VIII|           akkor nem fogja ön azt mondani, hogy holnap odább megyek,
 5     1,  IX  |       Arról csak meséket szokott mondani, miket oly leleményesen
 6     1,  X   |         közbe. Tudom, mit akarsz mondani. Azt, hogy ez már magyar
 7     1,  X   |         valamit? Valamit akartam mondani, de agyam zavarodik. Milyen
 8     1,  X   |         elébb? – Mit akartam még mondani? – Mi volt az utolsó szavam? –
 9     1,  XIII|         eltemették. Ön meg fogja mondani, hová; mi felásatjuk a hullát.
10     1,  XIV |        nem sok érdekest lehetett mondani Timéának.~A leány néha egész
11     2,  II  |     keresztül, s előre meg tudom mondani, hogy ki kapja meg a vállalatot;
12     2,  IV  |           még egyet akarok önnek mondani. A kormánynak kötelessége
13     2,  IV  |      nincs; nem adok; mit akarsz mondani? Ne hazudj, mert nem hiszek
14     2,  V   |          Ami pénzt Timár… akarom mondani Levetinczy úr megmentett
15     2,  V   |      ugyan kellett volna valamit mondani, de mit?~Timár pedig visszament
16     2,  VI  |           János. Tudom, mit akar mondani. Ma volt kinn a bizottság
17     2,  VII |        hogy ellent merjen valaki mondani! És méghozzá ez a kegyelemkenyérre
18     2,  VII |        hanem elkezdte fennhangon mondani az egyiptomi tíz istencsapásról
19     2,  VII |          egy sem jön vissza hírt mondani.~Athalie sikoltozni hallja
20     2,  VIII|     őszinte szót fogok kegyednek mondani. Ön tudja, hogy én becsületes
21     3,  I   |         zavarba, mikor ezt hallá mondani. Nem szenvelgett szemérmetes
22     3,  I   |          tudott valami új dolgot mondani Mihálynak, amit Timéa regélt
23     3,  IV  | szégyelld magadat. Ilyen meséket mondani énnekem! Hogy te kincseket
24     3,  V   |             Akarsz nekem valamit mondani? – kérdé tőle.~A leány hosszan
25     3,  V   |      tudod, nem akarod nekem azt mondani, hogy „te”? Egyetlen szótag
26     3,  V   |       tudod kimondani? Félsz azt mondani?~A leány eltakarta kezével
27     3,  V   |          tőle. Ne félj nekem azt mondani. Mondd suttogva, titokban.
28     3,  V   |     fejét, és nem tudta neki azt mondani, hogy „te”.~– No, hát Isten
29     3,  VII |           mik a külvilágból hírt mondani jöttek.~Éppen a gyümölcs
30     3,  VIII|          sem tudott Timéának mit mondani.~A nő úgy tett, mintha észre
31     3,  VIII| szeretetreméltó ötlet öntől! Azt mondani a feleségének: „Itt a kulcsaim,
32     3,  VIII|          az meg tudta volna neki mondani. Én ezt így találtam ki.
33     3,  VIII|       bátorsága egy hízelgő szót mondani Timéának. Még hazudni is!~
34     3,  VIII|        És nem volt bátorsága azt mondani nejének: „ha szenvedsz,
35     4,  I   |         szenved, azt akarja neki mondani: lásd, Noémi főfájása elmúlt,
36     4,  I   |      olyan kegyes hazugságot fog mondani, hogy Egyiptomban vagy Oroszországban
37     4,  II  |           Már a nevedet ki tudja mondani.~– Hogyan? Hát már beszél!~–
38     4,  III |         mást uraló ajka el fogja mondani lázrohamában, hogy ő kicsoda.~
39     4,  III |       aztán visszajött Mihálynak mondani, hogy nincs a kis Dódinak
40     4,  V   |     eléje fog lépni, s azt fogja mondani: „Ah! ön az, nagyságos Levetinczy
41     5,  I   |        Timár nem akarta neki azt mondani: „még majd örökre is eltávozom
42     5,  I   |     Mindig csak jót fogok felőle mondani. Most is csak hazudtam.
43     5,  I   |      Timéa még mindig tudott mit mondani.~– És végül, uram, ha azt
44     5,  IX  |          Én tehát el fogom neked mondani, hogy ki voltam én odakinn
45     5,  IX  |        alá: ott el fogok mindent mondani. Fogsz borzadni is, fogsz
46     5,  XII |      bírák kérdéseire igazat fog mondani, s amit eddig mondott, igazak
47     5,  XIII|       hogy azt senkinek sem kell mondani, hogy mit tegyen. Ki-ki