Part,  Chapter

 1     1,  III |  megszorongatta a kezeit Euthym. Timárt meg is ölelte.~Timár azt
 2     1,  IV  |      mutogatá nekik jutalmul, ha Timárt megszabadítják. „Száz arany
 3     1,  VI  |       mert most maga szólítá meg Timárt, kérdezősködve a két part
 4     1,  VIII|        leereszkedéssel üdvözölte Timárt, végre Euthym és Timéa előtt
 5     1,  X   |             suttogá még egyszer, Timárt odavonva magához, s aztán
 6     1,  XII |    éneklő hanggal.~Ez is ismerte Timárt. Sokszor járt hozzá búzát
 7     1,  XII |           De még azzal biztatták Timárt, hogy agyonverik, ha kihozza
 8     1,  XII |         volt, önkívületben volt. Timárt ez nem ejté kétségbe; azt
 9     1,  XIII|       aztán kijött a kabinból, s Timárt ott találva a hajó orrán,
10     1,  XIV |        kiálta a kormányos, mikor Timárt felsegíté a dereglyébe –,
11     2,  I   |       ugyan csak közvetve szidta Timárt, mintha a férjére perelne,
12     2,  I   |     Timéának eszébe jutott, hogy Timárt is meg kellene kínálnia
13     2,  II  |         keresztül, s ott találta Timárt, amint egy csésze feketekávét
14     2,  IV  |        asszony is szívesen látta Timárt, sőt egyszer félig súgva,
15     2,  IV  |       szökve szökött Komáromból; Timárt pedig nagy bocsánatkéréssel
16     2,  IV  |      önnek?~Az első, ami meglepé Timárt, az volt, hogy nem tíz évre,
17     2,  IV  |     volna?~A másik, ami meglepte Timárt, a saját neve volt, mely
18     2,  V   |     pálcakard.~Athanáz úr, amint Timárt megpillantja, a jobbjában
19     2,  V   |       Kacsuka úr nem spékeli fel Timárt, mint a békát, ez az ő hibája.
20     2,  V   |         Dehogy hítta ki párbajra Timárt a kapitány! Olyan jó barátok
21     2,  V   |          kezéről.~Athalie lenézi Timárt, apjának hajdani írnokát,
22     2,  V   |          azért az ő jelenlétében Timárt tünteti ki, hogy kedvesét
23     2,  V   |     tegye.~Zófia asszony gyűlöli Timárt, s azért oly édeskés arccal
24     2,  V   |      Brazovics úr fejében.~Ezt a Timárt ő gyűlöli nagyon. Elvesztené
25     2,  VI  |          De nemcsak ezért hítták Timárt arany embernek, hanem még
26     3,  IV  |        nagyon figyelt, s amikért Timárt még magasabbra kezdte becsülni.
27     3,  IV  |       schreiber uram! – köszönté Timárt. – Megint itt találkozunk
28     3,  IV  |        Néma dühében megfenyegeté Timárt öklével, s ezzel kirohant
29     3,  VI  |         mintha kicserélték volna Timárt; alig lehetett ráismerni.~
30     3,  VIII|          az öreg halász meglátta Timárt, elkezdett sopánkodni (a
31     3,  VIII|         harag gyulladt ki, amint Timárt meglátta.~– Ah! Levetinczy
32     3,  VIII|       akkor Timéa ismét felkérte Timárt, hogy menjen át vele az
33     3,  VIII|         folyamában felmagasztalá Timárt mint az egész környék jóltevőjét.
34     3,  VIII|           adomázása megnevetteté Timárt is; de mindannyiszor, midőn
35     4,  I   | fogyasztja a pezsgőt, s hol a jó Timárt mindenki azzal faggatja,
36     4,  I   |          állam az államon kívül.~Timárt gyakran meglepé, hogy egy-egy
37     4,  I   |         háznál is megszokták már Timárt így képzelni. Timéa is azt
38     4,  IV  |   olyankor úgy csiklandja valami Timárt, alig bír a vágynak ellenállni,
39     5,  I   |      szava rágalom volt, mellyel Timárt mint üzlet emberét vádolá.
40     5,  II  |      emberünk is közöttük volt.”~Timárt e sorok olvasása után egyszerre
41     5,  III |        malomroncs a jég közepén?~Timárt valami kínzó ösztön arra
42     5,  IV  |        úrtól – a senki szigetét.~Timárt mintha villanyütés érte
43     5,  IV  |      mindennel, ami drága és jó.~Timárt most már bosszantotta ez
44     5,  IX  |          Megírja a levelet Dódi.~Timárt elővette a nevetés erre