Part,  Chapter

 1     1,  I   |          s mindenki azt gondolja magában: vajon mi lakhatik ebben?~
 2     1,  I   |         veszély tudata mindenkit magában imádkozni készt.~Mert valóban,
 3     1,  IV  |       marad.~Ilyenformát gondolt magában a „tisztító” is, mikor a
 4     1,  V   |     címtelen levelet, s gondolta magában: vajon mi lehet benne írva?
 5     1,  VIII|   ugatást. Eszére tért. Gondolta magában: az okosabb enged. Magasra
 6     1,  IX  |          hatalmas úr?” – gondolá magában.~– Ez az ember nyomorulttá
 7     1,  X   |       tekinte Timár szemeibe, és magában küzdött.)~– Mert…~(Megint
 8     1,  XI  |       figyelt arcára, és gondolá magában:~„Téged hagynálak én meghalni,
 9     1,  XII |          posztót tettek! – mondá magában.~Aztán egy nehéz zuhanás
10     1,  XIII|    győzelmes maradt.~Felöltözött magában, s aztán kijött a kabinból,
11     2,  III |           És azután számolgatott magában. Ami kevés készpénze volt,
12     2,  III |      kísértesz te engem? – mondá magában Timár, s hátat fordított
13     2,  III |     tudhattad, hogy mit rejt még magában az a hajó.”~„Beszélt neked
14     2,  IV  |     összeszorítá.~„Hm! – gondolá magában – ez arany ember! Ez többet
15     2,  V   |         pohár anisettet, gondolá magában, hogy erre ugyan kellett
16     2,  VII |           Zófia asszony kacagott magában, befelé fordított nevetéssel.
17     2,  VII |      Athalie elég szívtelen volt magában kacagni a gyermeken; és
18     2,  VIII|         dacos lett. Azt képzelte magában, hogy a legkisebb megkeserítésre
19     2,  VIII|  visszhangzó idegek, mit mondott magában. Ez az ember volt annyiszor
20     3,  III |          Timár pedig azt gondolá magában, hogy ezt a két embert milyen
21     3,  IV  |      átkom senkit.~Timár gondolá magában: „engem már meg is fogott;
22     3,  IV  | emelgetni, s bosszúsan mormogott magában. Valamit érzett.~Kedvetlenül
23     3,  IV  |          ez a fenevad! – mormogá magában Tódor. – No, hát szabad
24     3,  VI  |      bolondság lesz! – mondogatá magában, de úgy, hogy más is meghallhatta –,
25     3,  VI  |        egy miniatűrképet rejtett magában. E kép egy fiatal hölgy
26     3,  VI  |       minden reggel, minden este magában imádkozzék. Ezt a szokást
27     3,  VIII|   becsületességét.~Timár gondolá magában: hát már én akármi rosszat
28     4,  I   |          szigetet, és töprengett magában a jövendő felől.~„Mit adhatsz
29     4,  III |          rátekintett, és gondolá magában:~(„A kis Dódi halotti ingecskéjét
30     4,  III |      annyira erejéhez tért, hogy magában elsétálhatott a szigeten,
31     4,  III |        közt turkált, és suttogta magában: „Nem adnád oda egy egész
32     4,  IV  |         Noémi két kezében. Mondá magában: „Az én rossz csillagzatom!
33     4,  IV  |        az égen.~Timár azt mondta magában: „Ez az én csillagom. Éppen
34     4,  IV  |        azzal árulja el. Fölteszi magában, hogy okos dolgokat fog
35     4,  IV  |       aki látja, borzadva mondja magában: „ez vesztit érzi!”~Úgy
36     4,  IV  |        hogy az most ezt gondolja magában: „ni! egy búkóros ember!”
37     5,  II  |  kedvesére gondol, és találgatja magában, hol jár ő most?~Óh! ha
38     5,  II  |          az első csapás, gondolá magában Timár. És a legérzékenyebb
39     5,  III |   szerencse jár velem!…” ismétlé magában Timár, nagyot sóhajtva.~–
40     5,  III |         hahó!~„Megijedni?” mondá magában Timár, s hitetlenül vállat
41     5,  IV  |    csoport gazdag embert foglalt magában, akiket a miniszterek mint
42     5,  VI  |      hogy még egyszer visszajön, magában is elég fenyegetés; de mit
43     5,  X   |        frigyükön!~Timéa föltette magában, hogy Athalie-nak nászhozományul
44     5,  XI  |    válogat közöttük.~Egyet nevet magában.~Haha! Milyen mulatság lenne