Part,  Chapter

 1     1,  IV  |        mint kendnek. Hát mi baja mármost?~A tisztító a fejét csóválta,
 2     1,  IV  |         őket többé a szultán. No mármost tud kend mindent, hát ne
 3     1,  IV  | haragudjék.~– Azt bölcsen teszi. Mármost hát csak menjen, s addig
 4     1,  IV  |      vonulni, hogy ki fizeti meg mármost az ő díjaikat? (Majd Orsovánál
 5     1,  VII |         fennhangon mondá neki:~– Mármost eredj; vedd át a hajósoktól,
 6     1,  VIII|    felelt a kérdésére.~– Nos hát mármost kedves Teréza mama, vess
 7     1,  IX  |      nyomát sem találni itten! – Mármost tudja ön, hogy miért nem
 8     2,  I   |    beszélnek, nem ért semmit. És mármost az az ember, aki hónapok
 9     2,  I   |      beszéltek egymás közt, hogy mármost mit csináljanak ezzel a
10     2,  IV  |       van, Miska, jól van; hanem mármost te se beszélj ám; mert még
11     2,  IV  |     Generalrechnungsdirectorium.~Mármost azután csak az volt a bölcsek
12     2,  V   |    télikabátját, azt mondá, hogy mármost megy a gschäftbe. Igen:
13     2,  V   |           s kitiltaná a házából. Mármost hát csak azért is szereti
14     2,  VI  |        ahogy Timár tanácsolta.~S mármost nyissunk tért e sajátságos
15     2,  VI  |          meg húszezer forintért.~Mármost ha a monostori kisajátítás
16     2,  VI  | egyenesen Timár előtt.~– Így ni! Mármost értem a dolgot. Tehát az
17     2,  VII |    kannára Timéával szemközt.~De mármost még a kukorica volt a nagy
18     3,  II  |         a temetésére jönne haza. Mármost tudja ön, hogy mit hágy
19     3,  III |     akadva, hogy mit csináljanak mármost? Almira is, Narcissza is,
20     3,  III |          magát engesztelni.~– No mármost jerünk be hozzánk! – monda
21     3,  III |      nemét szépnek találja.~– No mármost te maradj itten, és őrizd
22     3,  III |      ugorjék. Hanem gyöngéden. S mármost térjünk vissza; mert harmatos
23     3,  IV  |    dolognak az érdemére.~– No de mármost, kedves édes jó Teréza mama,
24     3,  IV  |      legyen a te gondod. – Hanem mármost igen röviden végzek veled.
25     3,  IV  |         szíve fog megszólalni.~– Mármost uram, Krisztyán Tódor úr –
26     3,  VI  |        önnel további teendőit. S mármost egyikünk jobbra, másikunk
27     3,  VI  |          árulva, hogy kicsoda.~– Mármost lehet rohanni lefelé.~Most
28     4,  I   |     asszonynak a nagyságos urat, mármost büntesse meg a dezentort,
29     4,  IV  |        szeretlek, ölellek, hanem mármost jerünk ki egy szép csendes
30     4,  V   |         az órában hallottál!”~És mármost készüljünk a mi utunkra!~
31     5,  II  |         Ha boldogtalanná tettél, mármost szenvedj együtt velem!”
32     5,  IV  |       végig a térdein.~– Így ni! Mármost beszélhetünk egymással nyugodtan.
33     5,  IV  |          fehér alsóruhákat.~– No mármost el vagyok annyira látva,
34     5,  IV  |       azokkal a hiúzszemeivel. – Mármost majd én mesélek neked valamit.
35     5,  IV  |        mondott neki ellent.~– És mármost beszéljünk egymással más
36     5,  IV  |   tehetlen dühében.~– Ahá! Tehát mármost itthon vagyunk! – folytatá
37     5,  IV  |        nem tagadhatsz semmit… És mármost tehát egyenlő rangunk van,
38     5,  IV  |       szökött fegyenc Timárnak: „mármost mondd meg, mit csináljak
39     5,  X   |       aztán azt súgja neki:~– És mármost én is fogok önnek ajándékozni
40     5,  XII |          Athalie-hoz fordul.~– S mármost hallgassa meg, Brazovics
41     5,  XII |       szomjamat kielégítettem, s mármost meghalok én! – De még mielőtt
42     5,  XII |        ki Timár ruháit ellopta!… Mármost élj ezzel a döféssel a szívedben