1-500 | 501-1000 | 1001-1248
Part, Chapter
1 1, I | négy nemzet nyelvén nevezik azt.~Mintha egy templom közelednék
2 1, I | völgy előtt, s mindenki azt gondolja magában: vajon
3 1, II | forintért a török parton azt a sót, aminek az ára itthon
4 1, II | török partról visszahozta azt a csempész, s eladta a magyar
5 1, II | visszhang úgy összezavarja azt, hogy ember meg nem érti.~
6 1, II | újgörögül ért, s a biztos azt a nyelvet is folyékonyan
7 1, II | Fabula János, megtartva azt a jó szokását, hogy a kellő
8 1, II | meg nagy volt a termés. Azt visszük fel Komáromig. Ma
9 1, II | útban.~– S hogyan hiszi azt kegyelmed, hogy novemberben
10 1, II | hanem tudom. Megmondja azt a komáromi kalendárium.
11 1, II | a Dunába ilyenkor, mert azt a Duna nem szereti. Amit
12 1, II | Jézus segíts! Szorítsd azt a lapátot, héééj!~A vihar
13 1, II | erőködés közben. – Feszítsd azt a lapátot, te gyerek! Csak
14 1, II | kivéve a szájábul –, én azt hiszem, hogy ez a kegyelmetek
15 1, II | fullajtároknak tutulna. Azt a leányt is a veszedelem
16 1, II | félrecsalogassák.~Amíg Timéa azt a regét hallgatta, hogyan
17 1, II | fordulva, s akkor ő is meglátta azt, amire a kormányos figyelmezteté.~
18 1, II | a Duna van benne.~S még azt a folyamot is két részre
19 1, II | Timár Mihály szemügyre vette azt messzelátójával, s aztán
20 1, II | nyelvet nem bírták. Így azt sem érthették, hogy a hajóbiztos
21 1, III | kellene tenni.~Az egyik azt mondta, be kell ütni fejszével
22 1, III | terhes hajónak.~A másik azt mondta, bele kell fogózni
23 1, III | is magával ragadná.~Timár azt a parancsot adta a kormányosnak,
24 1, III | mázsányi horgonyt, s kilökte azt a vízbe, anélkül, hogy a
25 1, III | gépezetével hajtva végre azt azt öngyilkos munkát, hogy
26 1, III | gépezetével hajtva végre azt azt öngyilkos munkát, hogy a
27 1, III | fehér cica!~– Ne féltsd azt, gyermekem – vigasztalá
28 1, III | kétségbeesett állat csak nem értette azt meg.~Abban a pillanatban
29 1, III | mély sírba leragad magával, azt ember nem szedi többet össze,
30 1, III | Timárt meg is ölelte.~Timár azt hitte, hogy talán Timéa
31 1, III | neki mondani valamit.~Timéa azt kérdezé tőle:~– Most mi
32 1, IV | távolban látott hajóra, s azt mondá csendesen elmorzsolgatva
33 1, IV | egészen el nem takarták előle azt a másik hajót.~Akkor hirtelen
34 1, IV | mégis van egy átjárás, hanem azt kevés hajós ismeri, s még
35 1, IV | paraszt hajós megtanulta azt a tapasztalatból.~Attól
36 1, IV | mellette elmaradoztak, hogy azt is meg tudta volna becsülni,
37 1, IV | biztos a vízbe esett.~Látta azt Timéa, hiszen a szeme előtt
38 1, IV | hajóbiztost elnyelte a hullám, azt sem mondta rá, hogy „szegény!”~
39 1, IV | felkapaszkodott a vízből. Nem kell azt félteni: nem vesz az el
40 1, IV | Hallja kegyelmed, én azt hiszem, hogy ezt a kegyelmetek
41 1, IV | törökökkel, hanem amit tudok, azt tudom.~– No hát tudja meg
42 1, IV | ember vagyok, de kendről azt beszélik, hogy csak a hajón
43 1, IV | kikáromkodhassa magát. Aztán meg azt is mondják, hogy a kend
44 1, IV | János, s hogy Fabula deákul azt jelenti, hogy mese. Hanem
45 1, IV | hallottam, csak ne haragudjék.~– Azt bölcsen teszi. Mármost hát
46 1, IV | Borbála hajót.~„Elnyelte azt a perigradai örvény, zsákostul,
47 1, IV | nem haladt a vízzel odább. Azt kihorgászták, a deszkához
48 1, IV | végén meglelték a horgonyt, azt is felhúzták: annak a keresztdorongjára
49 1, V | adni nem szabad többé, mert azt nemcsak a román parton hallanák
50 1, V | népmítosznak. Hisz ő még azt sem tudta, hogy mi abban
51 1, V | Tehát apostolnak nevezik azt, aki még a sírjában is jót
52 1, V | az ércpénzről, annálfogva azt a keletről érkező hajósnak
53 1, V | tisztaság őre onnan veszi azt ki már megtisztultan, éppen
54 1, V | zsebébe dugja.~Óh! nem kell azt neki a tüzes ég fényénél
55 1, V | egy cédulára ír valamit, azt összehajtja, és ostyával,
56 1, V | negyvenet tenne a korsóba, hát azt sohasem tudná meg senki,
57 1, V | összegnek, ki ellenőrzi azt? Akiknek szánva van, még
58 1, V | inspiciens a hajóbiztossal, s azt mondá neki:~– Ön komáromi
59 1, V | neve van. Csak vigye el azt hozzá, amint hazaér. Nem
60 1, VI | együtt, útközben mindenütt azt a hírt terjesztve, hogy
61 1, VI | Babagáj hasogatott oldalaival. Azt se kérdi, mi története van
62 1, VI | hogy a vontatók nem képesek azt többé fenntartani, a szél
63 1, VI | fenntartani, a szél kiveri azt a túlsó partra.~Nem lehet
64 1, VI | rákötik a második horgonyt; azt felveszik a dereglyére;
65 1, VI | evezős legények elviszik azt az osztrovai sziget felé,
66 1, VI | kötve, négy férfi elkezdi azt a korongon átdugott dorongokkal
67 1, VI | dereglyére, azzal eveznek előre, azt vetik ki ismét a Dunába,
68 1, VI | nem akart felbontani, mert azt valakinek ajándékba szánta.~–
69 1, VI | zúdította óriás folyam elkezdte azt úgy himbálni, hogy Timéa
70 1, VI | szigetnek. Az árvíz elpusztítja azt. Csak madár lakik rajta,
71 1, VI | lény közellétéről. Elárulja azt végre maga a lakhely, amelyből
72 1, VII | a lakhoz vezet, csakhogy azt is úgy belepte a fű, hogy
73 1, VII | ha Timéa meglátja majd azt a kis fehér cicát, hogy
74 1, VII | a fejét a földre, mintha azt mondaná: csak „egy” ember!
75 1, VII | rostát tartott kezében, s azt a tűz fölött forgatta. Timár
76 1, VII | nálunk senkinek sem kell azt hosszasan magyarázni, hogy
77 1, VII | fel a földről, s odanyújtá azt is: „Meggybor”. Most készült
78 1, VII | próbáljon csak egy tolvaj jönni! Azt már a sziget túlsó végén
79 1, VII | kiterítve a bőre a szobában. Azt neki egy perc volt megfojtani.
80 1, VII | gyümölcsünk. Amit kíván ön, azt választhat. Azért termesztjük.
81 1, VII | kívánatra sem jött zavarba.~– Azt is adhatok, uram! Nézzen
82 1, VII | kér szállást, megtalálja azt, amit keres: nyugalmat,
83 1, VII | Timár széttekintett; először azt nézte, hogy ki szólt itten;
84 1, VII | szólt itten; azután meg azt, hogy kinek szóltak.~Azt,
85 1, VII | azt, hogy kinek szóltak.~Azt, hogy kit szólítottak, mindjárt
86 1, VII | kénytelen vezetőjét, ha azt nem akarta, hogy a köpenyének
87 1, VII | egy pár szalonkát lőttem, azt hiszem, jó lesz az estebédre
88 1, VII | fegyvert, rögtön el fogja azt öntől venni. Nem lehet vele
89 1, VII | lehet vele tréfálni.~– Dejsz azt tapasztaltam. Hatalmas egy
90 1, VII | elcsendesült, elkezdte azt a lábaszárairól felfelé
91 1, VII | közől, s Timéának nyújtá azt.~Amiért aztán mind a két
92 1, VII | Euthym nem nyúlt hozzá, azt állítá, hogy már jóllakott,
93 1, VII | mit tesz az, mikor Timéa azt mondja, hogy „horaion gation!”
94 1, VII | keserűsége még nagyobb legyen, azt is tapasztalni kénytelen,
95 1, VII | még csak rá sem ügyel. Azt inkább érti, hogy horaion
96 1, VII | Timéa levonta kezén át azt a hajlós karperecet, s Noémi
97 1, VII | karperecet, s Noémi kezére akarta azt fonni, bizonyosan azért,
98 1, VII | pedig félreérté a dolgot, azt hitte, hogy az idegen kisasszony
99 1, VII | álomról, hogy ők okozták azt egymásnak.~Timéa felszökött
100 1, VII | ajándékot.~A kisasszony adja azt emlékül a kisleánynak. Aranyból
101 1, VII | kisleánynak. Aranyból van. Amint azt kimondta, hogy aranyból
102 1, VII | aranyból van, ijedten ejté azt ki kezéből a nő; mintha
103 1, VII | zavarodottan tekinte Noémire, azt sem bírta neki mondani,
104 1, VIII| előtt, másolatára mindenki azt mondaná, hogy ez egy hős;
105 1, VIII| tétova tekintetű szemek azt hirdetik, hogy ez nem más,
106 1, VIII| akarta.~A jövevény pedig azt mondá neki:~– Ah! be megszépültél
107 1, VIII| tenni a jövevényre nézve azt, hogy vele kezet szorítson
108 1, VIII| keresztyén ember a világon, aki azt nem szereti.~Timár fölkelt
109 1, VIII| asztaltól, s a ház asszonyának azt mondá:~– Az utas úr és kisasszonya
110 1, VIII| fűszerillatú szénában a padláson, s azt hitte, hogy ma nagyon jól
111 1, VIII| pénzt nem fogadok el.~– Azt ostobául teszed. Az nekem
112 1, VIII| teszed. Az nekem nem tetszik. Azt én nem is hiszem.~– Bizony
113 1, VIII| amit el nem veszíthetsz, azt elhiszem. Én elhiszem, hogy
114 1, VIII| pénzed nincs; hanem hogy azt ellopta volna tőled valaki,
115 1, VIII| ellopta volna tőled valaki, azt nem hiszem.~– No hát ne
116 1, VIII| Noéminak. Ha kell, vidd el azt.~– Megér tíz aranyat! No,
117 1, VIII| örvet, vagy a láncot, vagy azt a bodzafát kirántani gyökeréből,
118 1, VIII| dög. Hau, hau! Szakítsd el azt a láncot, no! Gyere birkózni.
119 1, VIII| mintha le akarná nézni azt a négykézláb álló másik
120 1, VIII| teleszórva homokkal, amivel azt hozta abba a helyzetbe,
121 1, VIII| sokáig.~Timár is hallotta azt. Nem tudott aludni. A padlás
122 1, VIII| lépett Timárhoz.~– Ismeri ön azt az embert?~– Egyszer találkoztam
123 1, VIII| között oda alant végbement.~– Azt is hallotta ön, amivel engem
124 1, VIII| gondol ön felőlünk? Ugyebár azt, hogy minket valami nagy,
125 1, VIII| hallottam.~– De én nem akarom azt, hogy ön úgy menjen el innen.
126 1, VIII| önnek, ami igaz; és csak azt, ami igaz. És azután, ha
127 1, VIII| itten, akkor nem fogja ön azt mondani, hogy holnap odább
128 1, IX | Egy kisleányunk született, azt Noéminek kereszteltettük.
129 1, IX | kisleányomat ölben hordoztam, azt mondá: ezeket a gyermekeket
130 1, IX | parányi kezét kezébe vette, s azt kérdezé tőle: hát hozzám
131 1, IX | folyvást nyert, s azért azt hitte, hogy ennél egyszerűbb
132 1, IX | És ekkor Krisztyán Maxim azt tette, hogy összeszedé,
133 1, IX | hozzák vissza; elégítse ő ki azt, ki ellene követeléssel
134 1, IX | követeléssel fellép. És azt felelték mindenütt, hogy
135 1, IX | nekem látnom kellett, hogy azt az alakot, akit a bálványozásig
136 1, IX | kétszer-háromszor a parton, azt nézve, hogy hol lesz legmélyebb
137 1, IX | zivatar elől meghúzta magát. Azt mondá, hogy ez a sziget
138 1, IX | országnak sincs még joga azt a maga területéhez számítani.
139 1, IX | foglalhatnám én el? Elkérem azt az Istentől. Elkérem a Dunától.
140 1, IX | termesztek? Miféle kenyeret? Azt még nem tudom. A szükség
141 1, IX | nagykendőmmel leterítve. Almirának azt mondtam: „te itt maradsz,
142 1, IX | nagy ponyvaernyő födte; azt leoldottam. Ez jó lesz nekünk
143 1, IX | benne van; de hogy elviszem azt magammal, mégis tolvajság.
144 1, IX | és fark közül hiányzott, azt Almira ette meg. Az okos
145 1, IX | gyermek és egy eb. Nem merem azt fájdalomnak nevezni: közelebb
146 1, IX | készítettem fűzfa szövőszéken, s azt viseltük. Gyékényből, sásból
147 1, IX | mint az emberhez, s én azt hiszem, hogy a fák is hallgatják
148 1, IX | fák is hallgatják és nézik azt, aki őket szeretve ápolja,
149 1, IX | malmokból, s hoznak érte cserébe azt, ami az én háztartásomhoz
150 1, IX | emberszámba veszem. Noémi ugyan azt mondja, hogy négyen vagyunk.
151 1, IX | és a királyi Duna adták azt nekem, s én azt őnekik mindennap
152 1, IX | Duna adták azt nekem, s én azt őnekik mindennap megköszönöm.
153 1, IX | csinálunk itten. Tudja meg tehát azt is, hogy mi az, amivel bennünket
154 1, IX | is kiment Törökországba. Azt mondta, apját fölkeresni
155 1, IX | fölkeresni megy. Egyik ember azt állítja, hogy föltalálta,
156 1, IX | hogy föltalálta, a másik azt, hogy nem jött nyomára soha.
157 1, IX | jött nyomára soha. Némelyek azt mondják felőle, hogy apját
158 1, IX | meglopta, pénzével elszökött, s azt hirtelen elprédálta. Ezt
159 1, IX | látta az ellenkezőt, még azt is zavarba hozza, hogy vajon
160 1, IX | akivel egyszer összejön, azt bizonyosan megcsalja, s
161 1, IX | dolga van neki itt és amott? Azt én nem sejthetem. Hogy azt
162 1, IX | Azt én nem sejthetem. Hogy azt a keserűséget, amit megjelenésével
163 1, IX | magánkedvtelésből idézi elő, azt nagyon hiszem. Azt is tudom
164 1, IX | elő, azt nagyon hiszem. Azt is tudom felőle, hogy ínyenc
165 1, IX | rossz kitelik tőle. Ő tudja azt, hogy én leányommal együtt
166 1, IX | kolostorba. Érti ön már, uram, azt a keserves sóhajtást, –
167 1, IX | hallhatóvá tegye. – Én most is azt hiszem, hogy ez embernek
168 1, IX | bánatára.~Trikalisz Euthym azt kérdezé Timártól, hogy hát
169 1, IX | neki, s megígérte, hogy azt Noémi viselni fogja.~– Visszajövök
170 1, X | kell meginni. Pertev csak azt kérte, hogy a saját magával
171 1, X | vásárolva, ily alakban hoztam azt magammal, így legkevésbé
172 1, X | Tudom, mit akarsz mondani. Azt, hogy ez már magyar föld,
173 1, X | megveheti; de azért mégis azt fogják utánam kiáltani,
174 1, X | bizonyítom és elismerem először azt, hogy sok dinnyeevéstől
175 1, X | abban halok meg, másodszor azt, hogy készpénzem csupán
176 1, XI | Nézd! Ha te most nem teszed azt, ami rád van bízva, ha e
177 1, XI | halottat a Dunába nem dobod; ha azt az alvót fel nem költöd,
178 1, XI | csak komisz ember!”~Timár azt felelé vissza az éj árnyainak: „
179 1, XI | vörös holdra tekintett. Azt hitte, ettől jönnek azok
180 1, XI | kezei érinték.~Az utasítás azt mondá, hogy szívgödrét is
181 1, XI | leány kezéhez nyúlni, hogy azt kebléről elvonja.~A kéz
182 1, XI | megcsókolnád?”~De Timár azt felelé az éj árnyai közt
183 1, XI | csalánszövetet. A leány nem vette azt észre.~– Timéa, önnek az
184 1, XII | eltemessék, elharangozzák; azt nem szabad csak úgy saját
185 1, XII | vetni.~Pedig Timár értette azt nagyon jól, hogy miért kell
186 1, XII | uram nagyot köhintett rá, s azt mondta, hogy meg lehet próbálni.~
187 1, XII | Rossz termés volt, s azt is mind eladtam régen. (
188 1, XII | főtisztelendőséged, hát legalább adja ki azt nekem írásban, hogy én igazolhassam
189 1, XII | Hisz olyan bizonyos, hogy azt a határt elveri akkor a
190 1, XII | Timárt ez nem ejté kétségbe; azt tartá, hogy aki a Dunán
191 1, XII | Priessnitz előtt tudták azt a hajósok.~A Szent Borbála
192 1, XII | volt a szemfödél.~Estefelé azt mondá Mihály az embereinek,
193 1, XII | dacosan léptek eléje.~– Azt megterheltük kővel, s a
194 1, XII | vízbe dobtuk, hogy nekünk azt sehol a mi partunkon el
195 1, XII | önvallomásokból, hogy ki-ki csak éppen azt az egy betűt tudja leírni,
196 1, XII | egy betűt tudja leírni, azt is csak éppen deszkára és
197 1, XII | de még a másik kettő is. Azt mondták, hogy inkább adnak
198 1, XIII| ott találva a hajó orrán, azt kérdezé tőle:~– Hol van
199 1, XIII| nézett mereven a vízbe.~Timár azt hitte, hogy jót tesz vele,
200 1, XIII| könnye sem fakadt. Mihály azt hitte, hogy szégyell sírni
201 1, XIII| a könnyei, s most, mikor azt mondják neki, hogy az apja
202 1, XIII| Csak nem halt meg?~– Biz azt tette. Itt ez a második
203 1, XIII| kihozatalát a partra; a nép azt mondta, hogy vessük a vízbe.~
204 1, XIII| Ezekkel örökösen baj van. De azt legalább tudni fogja ön,
205 1, XIII| köhögött dühében, mikor azt az írást elolvasta, visszadobva
206 1, XIII| írást elolvasta, visszadobva azt Timárnak.~– No ez átkozottul
207 1, XIII| keresztlevelét kérném, még azt is elő tudná adni!~– Ha
208 1, XIII| Ha parancsolni fogja.~Azt ugyan nem tudta volna előadni
209 1, XIV | tudott róla többet, mint azt, hogy éjszakánként a vékony
210 1, XIV | kellene annak lenni, mely azt megolvadásra bírja?~Ejh,
211 1, XIV | lehet dugni egy iszákba, azt egy ember a vállára vetve
212 1, XIV | padisának csak alamizsna; ha azt a tízezer arany értéket
213 1, XIV | fenéken a lék támadt, hogy azt betömjék, akkorra rég elsüllyedt
214 1, XIV | öltönyét, nyalábolja fel azt a ládikót ott az asztalon;
215 1, XIV | ládába összeszedett, s aztán azt a vállára kapva, a dereglyéhez
216 1, XIV | nem a ládikó.~Timéa bizony azt a csemegés dobozt menté
217 1, XIV | szerencse, hogy nem csukta be azt a hullám, mert kinyitásával
218 1, XIV | Talán az ágyon felejtette azt a leány? Az ágy fel volt
219 1, XIV | a víz által a padlásig. Azt le kellett húznia. A ládikó
220 1, XIV | Csakugyan a földre esett az le. Azt nyalábra fogta, s igyekezett
221 1, XIV | szemöldökökért! Háromszor!~Timéa azt kérdé Mihálytól halkan:
222 2, I | előszobában inas ácsorgott. Azt felkérte Timár, hogy híja
223 2, I | volt kinn az ajtón. – Hát azt a szép kisasszonyt hol vette?
224 2, I | dolga a lágy kenyérnek, míg azt onnan ki tudja venni. S
225 2, I | arcára. Vajon megcsókolja-e azt? Vajon nyakába boruljon-e
226 2, I | lehajolt kezéhez, és megcsókolá azt. Az ellenszenves szarvasbőrt
227 2, I | a kezén. Athalie engedé azt, szemei egyet villámlottak
228 2, I | Allgemeine Zeitung”-ból azt a hírt, miszerint a megszökött
229 2, I | sikoltozásig fel kellett azt fokoznia. Úgy volt ez a
230 2, I | el is foghatta volna; de azt a hast, mely előtte megy,
231 2, I | hast, mely előtte megy, azt lehetetlen feltartóztatni,
232 2, I | kérdés!~Hanem Timár elértette azt.~– Vagyonát rám bízta, hogy
233 2, I | felejthetetlen jó barátom?~– Azt bízta rám, hogy mondjam
234 2, I | fogott egy gyertyatartót, s azt mondá Timárnak: „No jól
235 2, I | No jól van, hozd utánam azt a pénzt.” Zófia asszony
236 2, I | jó kedvében találtak, s azt mondá Timárnak: „No hát
237 2, I | aki aztán csak egyet szól: azt is harag nélkül, csendesen,
238 2, I | Athalie felnyitá a dobozt, s azt mondá rá:~– Fi donc! hisz
239 2, I | ajkpittyesztést, az orrfintorítást, azt megértette – s aztán nagyon
240 2, I | török csemegével. Az meg azt mondá neki, hogy rosszak
241 2, I | mint Athalie. Zófia asszony azt véleményezte, hogy egészen
242 2, I | segít a toalettjénél; hisz azt még mulatságból is megteheti.
243 2, I | evőeszközt tisztogasson; s tette azt jó kedvvel, nyájas figyelemmel. –
244 2, I | Minden pillantásával elárulta azt az őszinte bámulatot, amivel
245 2, I | szemein!~Ezek a gyermekleányok azt képzelik, hogy aki olyan
246 2, I | meg Brazovics úr kezét. Azt hitte, valami jámbor búcsúszót
247 2, I | harisnyáit.~Athalie engedte azt tenni.~És mikor Timéa a
248 2, I | lábat.~… És Athalie engedte azt tenni.~
249 2, II | átolvasta a levelet, s aztán azt mondá Timárnak:~– Jól van,
250 2, II | szobájába.~– Hát én már azt hittem, hogy te régen el
251 2, II | az asszonyszív. Én csak azt mondom, hogy nem jó az embernek
252 2, II | házasság után ismer meg, azt mondja rá, hogy isten neki;
253 2, II | neki; már benne vagyunk! Azt tanácsolom, pajtás, hogy
254 2, II | vállalatain, arra nem képes.~– Én azt hiszem, hogy ő nagyon jól
255 2, II | Timéa arcáról irigylette azt a mosolyt a tiszt úrtól.
256 2, II | okosabb dologról! Nekem azt írja a pajtásom Orsováról,
257 2, II | bajon egyszerre segíteni?~– Azt én sem tudom.~– De tudom
258 2, II | Ilyen nagy vállalatnál, aki azt megkapja, illő, hogy valamit
259 2, II | Hát miből élnénk? Tudod te azt jól.~– Tudom. De magam javára
260 2, II | nyeremény-osztalékot.~– Azt én több oknál fogva nem
261 2, II | hihessem.~Kacsuka úr nevette azt a dolgot.~– Jaj, Miska,
262 2, II | selejtesebb lesz a többi között, azt elsimítani a jó barátok
263 2, II | dohosabb; de hát ki veszi azt olyan szigorúan a katonáknál?
264 2, II | Azoknak most hamva sincs már. Azt hittem, hogy a hőstettek,
265 2, II | kisajátítását igényli. Hát én azt is elkészítettem. Emlékezhetel
266 2, II | helyzetéhez. Talán hallottad már azt az adomát, közszájon forog,
267 2, II | meglátogatott bennünket, azt mondá a várkormányzónak: „
268 2, II | mondá a várkormányzónak: „Én azt hittem, hogy ez a vár fekete!” – „
269 2, II | van föltéve – tintára. Én azt hittem, hogy tintával meszelik
270 2, III | tulajdonát.~Minden ember azt mondta Timárra, hogy bolond;
271 2, III | Ami kevés készpénze volt, azt most mind abba öli bele,
272 2, III | Fabula János meg is mondta azt előre, hogy nem vár a biztosra
273 2, III | teherhordók odább mentek, megfogta azt a zsákot, s bevitte azt
274 2, III | azt a zsákot, s bevitte azt a kabinba.~Senki sem vette
275 2, III | egyedül maradt a hajón. Azt mondá, összeszámolja a partra
276 2, III | elé.~A zacskón lakat volt. Azt letörte.~És aztán kiönté
277 2, III | megvetted, még nem értetted azt. Egészen más célból vetted
278 2, III | Egészen más célból vetted meg azt a sok ázott búzát. Szegény
279 2, III | mintha kétfelé vágta volna azt.~Timár sokáig elgondolkozott.~
280 2, III | ember milyen komisz ember?”~„Azt leszidják, ha kötelességét
281 2, III | ha kötelességét végezte, azt gazembernek nevezik, ha
282 2, III | kösse, ha élni nem tud; azt nem gyógyítják meg a szép
283 2, III | letennéd a lábaihoz, s azt mondanád neki: íme ez a
284 2, III | jutna az ő kezébe, mert azt rögtön lefoglalná a gyámapja,
285 2, III | odaléphetsz a szegény leányhoz, s azt mondod neki: legyen ez mind
286 2, III | Timárhoz beszélt.~És mind azt beszélte neki, hogy „itt
287 2, III | szavait, a habok beszédét, s azt a titkos szózatot, ami odabenn
288 2, IV | mikor érthetővé készül tenni azt, ami valóság.~Csak egy hasonlatot
289 2, IV | fenekén vagyunk, melyről azt hiszik, hogy valaha tűzhányó
290 2, IV | csúcsa, s eltemette a bányát. Azt mondják, hogy alant még
291 2, IV | soványabb a nedves kallóba; azt lisztté törik, rostálják,
292 2, IV | hordókban aranyőrlő malmok azt a higannyal összekeverik,
293 2, IV | mint fénytelen sárga por. Azt viszi minden szombaton beváltani
294 2, IV | nyert Timár az élelmezésen? azt nem tudhatni, hanem hogy
295 2, IV | egyszerre nagy úrrá lett, azt látni rajta. Mindenhez hozzáfog,
296 2, IV | dologban mégis hitetlen volt.~Azt jól sejté, hogy Timár busásabb
297 2, IV | félig súgva, félig sikoltva azt mondá Athalie-nak, hogy
298 2, IV | aztán Athalie kisasszony azt felelte, hogy „…még nem
299 2, IV | búza helyett megőröltetni; azt is értem, hogy mi különbség
300 2, IV | egy forintért mérőjét. Azt biz én akkor nem osztottam
301 2, IV | ezt az egész történetet, s azt is előre tudta, hogy kinek.~
302 2, IV | Oberstfinanzgeheimrathnak címezte, azt adá tudtára, hogy itt fog
303 2, IV | katonákat, azok is mind azt vallották, hogy soha jobb
304 2, IV | Most üsd a vasat!~Timár azt mondta, hogy foga tenni.~
305 2, IV | úrral összejött, annak is azt mondta. Brazovics úr szörnyen
306 2, IV | furfang.~Ravasz lett, amióta azt az első lépést magára hagyta
307 2, IV | tudta már, hogy sohasem azt kell mondania, amit tenni
308 2, IV | gazdag ember megjelenhessen. Azt kellett színlelnie, hogy
309 2, IV | pénzösszeget nyert.~Ha a világ azt hiszi, hogy csempészet volt
310 2, IV | fizethetett: és mindenki azt hitte, a vállalatán nyeré
311 2, IV | legbefolyásosabb urakhoz.~Ő tehát azt tette, hogy a ládája fenekén
312 2, IV | frakkja szárnyai alá, mikor azt a halandó embert azzal a
313 2, IV | vizsgálat által kiderítette azt, hogy tiszta kézzel bántam
314 2, IV | Sőt károsnak tartanám azt, mert ezáltal elriasztatnék
315 2, IV | igen praktikus nézet. Ön azt tartja, hogy nincs ideje
316 2, IV | hogy a Hofkriegsrath most azt a Hofkammerrel akarja megfizettetni.~
317 2, IV | azonban ajánlkozom nemcsak azt a kárba veszett évet felvenni
318 2, IV | ostoba képe elárul. Ez sejti azt, hogy a Hofkammer ki akarja
319 2, IV | ahhoz fordul, hogy kisegítse azt a zavarból, s megerősítse
320 2, IV | kegyelmes úr. – Ön derék ember, azt látom; ön meg volt általunk
321 2, IV | Hofkammernek, s képessé teszi azt a Hofkriegsrath támadását
322 2, IV | tartott bizonyosabbnak, mint azt a feleletet, hogy: „Itt
323 2, IV | nem is hitbeli papja, s azt mondja, hogy „ezt tartom
324 2, IV | felszólítás már meg volt téve, s azt komolyan kellett venni.~–
325 2, IV | fölöttébb szerény ember, ő azt csak akkor fogná tenni,
326 2, IV | meg egy knakkwurstot, s azt a zsebébe dugta; majd előveszi
327 2, IV | szekér oldalához. Megszokta ő azt már.~A másodnap estéjén
328 2, IV | kapható.~De Timár tudta azt, hogy kapható az valahol.~
329 2, IV | vetőmagja, kölcsönképp akar azt nekik kiosztani. Szent cél
330 2, IV | maguk a parasztgazdák, akik azt vetőmagnak kapják.~– Hja,
331 2, IV | főtisztelendő úr, mikor azt a levelet elolvasá, nem
332 2, IV | legmagasabb vágya. Feltűzhetni azt az érdemrendet, hadd bámuljon
333 2, IV | miniszternek a kedvéért, azt ne hidd, hanem a te jó képedért;
334 2, IV | fölmenjek érte Bécsbe? Egyúttal azt is elvégezhetem. Mert magam
335 2, IV | Haragos? Mindjárt ideadja azt a keresztet? Szereti-e a
336 2, IV | karlócai ürmös bort? No, azt te is megkóstolod mindjárt.~
337 2, IV | háromemeletes gabonatár kapui, akkor azt mondták Timárnak, hogy de
338 2, IV | egy évben, vagy megtoldja azt még százezerrel? vagy leengedjen
339 2, IV | sohasem megy.~Nem látja azt soha senki, hogy valakivel
340 2, V | Hofkriegsrath elfogadta azt készpénz helyett: már szállást
341 2, V | terem a Balaton fogast, hogy azt a német egye meg? Átkozott
342 2, V | Marci. Mert Zöld Marci csak azt a pénzt veszi el tőlem,
343 2, V | mint a döglött hal. S még azt hallom, hogy úri kisasszonyokhoz
344 2, V | Dejszen nem várom én azt, hogy valaki más ölje meg
345 2, V | falhoz, mint a bőregeret, azt fogadom!~S fogadását véres
346 2, V | s felöltve télikabátját, azt mondá, hogy mármost megy
347 2, V | száz forintot elveszítsek, azt inkább előre kifizetem:
348 2, V | Az meg éppen nem.~Tudja azt Athanáz úr nagyon jól, hogy
349 2, V | ő már ne legyen otthon. Azt is sejteti vele Zófia asszony,
350 2, V | látogatói.~Brazovics úr sejtette azt, sőt összeköttetéseinél
351 2, V | mint Kacsuka kapitány. Azt is kiészlelhette, hogy ezt
352 2, V | édeskés arccal fogadja, mintha azt kívánná, hogy bárcsak napaasszonya
353 2, V | ráncot ne vessen, kitöltötték azt fosztott tollal, mint a
354 2, V | selyemruháiba; hát még, mikor azt a nagy fésűt a hajába dugta,
355 2, V | szalagcsokrot a kontyába tűzte. Azt hitte, hogy ő most attól
356 2, V | mosolygott rá, aki meglátta, azt annak vette, hogy őt most
357 2, V | megint össze a ruhádat? Azt gondolod, mindennap újat
358 2, V | hogy Timéa nem cseléd; azt én nem szeretem, hogy így
359 2, V | Zófia asszony pedig csak azt várja, hogy Timéa egy percre
360 2, V | ajtón. Athalie észrevette azt.~És Timár is azt vette észre.~
361 2, V | észrevette azt.~És Timár is azt vette észre.~Timéa újra
362 2, V | szép Athalie-val, ki, midőn azt mondá vőlegényének, hogy
363 2, V | helyett a vizespoharába tette.~Azt még sohasem mondta neki
364 2, V | udvarlási szándékból mondta neki azt a kapitány, csakhogy éppen
365 2, V | kristálytálcát, s odanyújtá azt Kacsuka úrnak.~– No, válassz
366 2, V | Ez a gyermek bizony még azt sem tudta, hogy azt szívnek
367 2, V | még azt sem tudta, hogy azt szívnek hívják, sem azt,
368 2, V | azt szívnek hívják, sem azt, hogy hát mi az a szív valósággal?~–
369 2, V | Timéa kisasszony, meg akarja azt velem osztani?~S azzal kétfelé
370 2, V | Timéának.~A gyermek otthagyta azt a tányérján, s a világért
371 2, V | eltűnni velük a szobából. Azt a fél szívet bizonyosan
372 2, V | a legelső embernek, aki azt mondja neki: de szép fehér
373 2, V | gyönyörűséget okozott vele.~Egyszer azt mondá Athalie Timéának,
374 2, V | keresztyén tréfa volt.~Athalie azt mondá Timéának:~– No lássad,
375 2, V | menyasszony.~És Timár látta azt, hogy milyen kegyetlen játékot
376 2, V | volna? Nem értette volna az azt meg.~Még rontott a dolgán
377 2, V | mesét. A gyermek mindenkitől azt hallá, még a komoly öreg
378 2, V | Athalie miatt jár a házhoz. És azt igen természetesnek is találta.
379 2, V | amiben esküvőre fog menni! Azt magának a menyasszonynak
380 2, V | aminőre otthon tanították. Azt mondták, hogy ez az ő saját
381 2, V | szorgalmasan a hímzéssel, mert azt hiszi, hogy a saját köntösét
382 2, V | hogy mikor a lépcső alján azt a két márványoszlopot két
383 2, V | ha feleségének hozománya azt képessé teszi a háztartás
384 2, V | Brazovics úr, képes is volt azt teljesíteni. Hanem azóta
385 2, V | asszony majd eltékozolja azt; annak a kamatja csak hatezer
386 2, V | forint segéllyel váltaná fel azt, s a tőke maradna nála?
387 2, V | ami a bátorságot növeli), azt saját szobájába vitette,
388 2, V | megfelelni.~Timár legelőször is azt tudta meg Athanáz úr szavából,
389 2, V | járok én önnek a házához, azt megmondom. Ha nem kérdezte
390 2, V | s ne kívánja ön megérni azt az órát, amikor még egyszer
391 2, V | indulattól átszellemült, ami azt egyszerre széppé tette.
392 2, V | megérezték-e azok odafenn azt az ütést? Nem mondta meg
393 2, VI | Magyarországon, de Bécsben is.~Azt mondták róla, hogy „arany
394 2, VI | utána az üzérek serege, azt tudta mindenki, hogy ott
395 2, VI | jön elénk, nem kell még azt az utolsó kis tunique-t
396 2, VI | aranybánya lesz?~Brazovics úr azt hitte, hogy helyes nyomra
397 2, VI | leendő veje urának, csak azt mutassa meg, csak egy pillanatra.~
398 2, VI | hát meg hagyta neki nézni azt is Kacsuka úr.~Athanáz úr
399 2, VI | csakugyan kikereste magának azt a helyet, ahová a fellegvár
400 2, VI | csakugyan kriminalitás volt. Azt is elmondta Athanáz úrnak.~
401 2, VI | megtudakolnia Kacsuka úrtól; s azt a valamit Kacsuka úr el
402 2, VI | Brazovics Athanáz fejére.~Timár azt is tudta, amit Athanáz úr
403 2, VI | Fabula János. – Hiszen ha én azt megvenném, soha akkora kétszarvú
404 2, VI | széki fű, herbaté; én pedig azt a patikában nem árulom;
405 2, VI | okoskodjék kend, hanem tegye azt, amit én mondok. Menjen
406 2, VI | rajtamarad; de senkinek másnak azt a darab földet át ne engedje;
407 2, VI | majd fizetni kell érte, azt én kölcsönadom kendnek;
408 2, VI | monostori fellegvár építését, s azt a hosszú erődvonalat, mely
409 2, VI | Így mondtad, uram, eszem azt az „Aranyszájú Szent Jánosi”
410 2, VI | forintot kapok most ingyen, azt is látom; soha életemben
411 2, VI | templomot.~(S nehogy valaki azt higgye, hogy ez utóbbi mondat
412 2, VI | megtetszett.)~De minekelőtte azt megvette volna, még aznap
413 2, VII | már a szabónál van az, aki azt bizonyosan el fogja készíteni
414 2, VII | között csak az, hogy Timéa azt hiszi magáról, hogy ő kisasszony,
415 2, VII | hogy ő úrasszony; de ő maga azt hiszi magáról, hogy ő csak
416 2, VII | hallgatózik-e valaki? s aztán azt kérdé súgva Zófia asszonytól:~–
417 2, VII | nevetséges gyöngéjén, hogy azt azután megtódítsa.~– Hjaj,
418 2, VII | főtt kukoricát –, azután azt csinálják, hogy előjön a
419 2, VII | kell?~– Hát persze! Nemcsak azt kell megmondani, hogy szeretem,
420 2, VII | ezüstkoronát, s odanyújtja azt a vőlegénynek, hogy csókolja
421 2, VII | a másik ezüstkoronát, s azt megcsókoltatja a menyasszonnyal.~–
422 2, VII | megcsókoltatja a menyasszonnyal.~– Azt is megkoronázza?~– Azt is.~–
423 2, VII | Azt is megkoronázza?~– Azt is.~– Hát annak mit mond?~–
424 2, VII | annak mit mond?~– Annak meg azt mondja: „Én tégedet, Istennek
425 2, VII | Hát persze, igazi bor. Azt ki kell nekik inniok. A
426 2, VII | konyhában.~– Óh! kérem, azt meg nem engedhetem. Itt
427 2, VII | a kapitány által, mikor azt látta, hogy ez a sipkájába
428 2, VII | Zófia asszony –, hogy Timéa azt akarta tőlem megtudni, hogy
429 2, VII | fordítani a beszédet.~– Azt magyaráztam neki, hogy milyen
430 2, VII | legjobban megijedve, mert azt tudja, hogy a kereszteléssel
431 2, VII | ment, s a gyermek nem tudta azt, hogy ez neki mind rosszul
432 2, VII | hogy Isten ellen való vétek azt vassal sütögetni, viasszal
433 2, VII | feldudorítani. Ne engedje azt többet. Kár ennek a szép
434 2, VII | tömött hajzata van, hogy ha azt egész egyszerű fonadékban
435 2, VII | haját, s úgy akasztotta azt fel természetes kontyban
436 2, VII | menyasszonyhoz fordul, s azt mondja: „Légy magasztalva,
437 2, VII | lehunyta szemeit, hogy ne lássa azt a jelenetet.~ ~Athalie
438 2, VII | közelítve, mintha el akarná azt égetni.~Zófia asszony egy
439 2, VII | asszony egy szögletből nézte azt nagy kárörömmel.~– Mondtam
440 2, VII | felelt Timéa.~– Ki mondta azt neked?~– Ő…~Athalie két
441 2, VII | öröme volt Timéának, mikor azt meglátta! Hogy táncolt,
442 2, VII | köntöst, saját keze hímezte azt. Ő nem viselt vállfűzőt,
443 2, VII | menyasszonykoszorút is, azt is felpróbálta Timéa fejére.
444 2, VII | valamit?~Talán sejtett.~Bánta azt? Talán nem is bánta.~Talán
445 2, VII | nagyon hidegvérrel várta azt a végzetes napot.~Az utolsó
446 2, VII | mely a menyegzőt megelőzte, azt mondá Athalie Timéának:~–
447 2, VII | valamit. És Timéa leküzdte azt a vágyat. Végignézte az
448 2, VII | csalni a böjtöt; nem tudja azt meg senki. Nem engedte magát
449 2, VII | kellett! Este jókor lefeküdt, azt mondta, hogy fázik. Igaz
450 2, VII | még elég kegyetlen volt azt súgni fülébe: „Holnap ilyenkor
451 2, VII | Atyánk«, jer, imádkozzuk el azt együtt!” és imádkozta volna
452 2, VII | együtt!” és imádkozta volna azt végig a gyermekkel együtt,
453 2, VII | menyegző napja!~Athalie azt parancsolá a cselédeknek,
454 2, VII | cipőkbe is, amik növelték azt az óhajtását, hogy bárcsak
455 2, VII | összeállítva. Kacsuka úr azt mondá, hogy rózsákat hozott
456 2, VII | mindenki Brazovics urat.~Azt mondták, hogy a várba kocsizott
457 2, VII | bezörgetett Kacsuka úr ablakán, s azt kiáltotta be neki az üvegen
458 2, VII | S az olyan bölcsen oldá azt meg, hogy elvben meghagyta
459 2, VII | gyakorlatban kétfelé osztá azt. A csallóközi erődítmények
460 2, VII | csak egy szellőre vár, mely azt szétfújja, csak egy felhőre,
461 2, VII | mikor Athalie-ra tekintett, azt gondolá, hogy íme ez az
462 2, VII | fehér kesztyűs kezével, azt mondá neki mosolyogva:~–
463 2, VII | most már enyhíteni akarta azt.~– No jer ide, Timéa! –
464 2, VII | Egy aranynyíllal kellett azt odatűzni Athalie kontyán
465 2, VII | két csepp könny alányomta azt a mérlegserpenyőt, melyet
466 2, VII | Athalie fejét ölében tartja, azt gondolja: „No lám, a menyasszonyköntös
467 2, VIII| tartották golyómentes mentségnek azt a praktikus indokolást,
468 2, VIII| mindent, bizony mindent, még azt a szép hímzett menyasszonyi
469 2, VIII| visszaküldött jegygyűrű.~Azt a kalcedon szelencét eldugta
470 2, VIII| egyedül maradt, elővette azt, és nézegette a benne levő
471 2, VIII| kincs birtokában dacos lett. Azt képzelte magában, hogy a
472 2, VIII| méreg. Ez lelkét öli meg. És azt a mérget az ittasságig meri
473 2, VIII| meri felszívni. Ő szerette azt az embert, akinek ezt a
474 2, VIII| másképpen volt berendezve, de azt még aznap lefoglalták a
475 2, VIII| kapitány szemeibe, mintha előbb azt kísérlené meg, hogy szemeivel
476 2, VIII| véghetetlen tisztelője. Kegyed azt mondá, hogy van Belgrádban
477 2, VIII| fogok kegyeddel, mindig azt az érzelmet fogom kegyed
478 2, VIII| mutatott e percben, Athalie azt olvasá ki, amit nem mondott
479 2, VIII| ki, amit nem mondott el: azt, hogy most és évek óta nem
480 2, VIII| szemei is villámlottak hozzá. Azt kérdezé a férfitől:~– El
481 2, VIII| visszakísérni?~– Ön nem teheti azt! – szólt Athalie keserűen. –
482 2, VIII| fejében, hogy ha ő most azt a kést annak a fehér arcú
483 2, VIII| magát ruhástól az ágyára, és azt akarta, hogy imádkozzék.~
484 2, VIII| hangnál is szomorúbb.~Hallani azt, hogy kiáltják ki utca hallatára
485 2, VIII| felvette gyászruháját, csak azt az egyet hagyták meg neki,
486 2, VIII| vastag volt, mint egy kád.~Azt tudva, hogy a rajta levő
487 2, VIII| az ő feje búbjára esnék. Azt is igen szívesen vette volna,
488 2, VIII| várj! Majd megbánod te még azt. Majd megbánod te még azt
489 2, VIII| azt. Majd megbánod te még azt egytül egyig.~Timéa ugyan
490 2, VIII| Zófia asszony előre látta azt már mind, s ezen való elbúsulását
491 2, VIII| a dobot. „Senki többet?” Azt megvette látatlanban – valami
492 2, VIII| futnak széjjel, s megint azt kiabálják: „hisz ez bolond
493 2, VIII| s megvárja, míg odabenn azt mondják neki, hogy „tessék!”,
494 2, VIII| ház úrnője. Fogadja el ön azt tőlem… S ha volna e házban
495 2, VIII| tiszteletével alkalmatlankodik, s azt a helyet ön nekem engedné;
496 2, VIII| csak belül értették meg azt a visszhangzó idegek, mit
497 2, VIII| nyugodtan Mihály szemébe, és azt mondá:~– Már meggondoltam.~
498 2, VIII| Timéa szavait. Hejh, ha azt mondaná Timárnak: „nem kellesz,
499 2, VIII| ha akkor Timár egyszerre azt mondaná bosszúból: „no hát
500 2, VIII| vagy a komorna kezét, s azt vette nőül.~Ez a reménye
1-500 | 501-1000 | 1001-1248 |