Part, Chapter
1 1, II | is, elmondta volna Fabula János; de minthogy a tisztító
2 1, II | Miért hát? – felelt Fabula János, megtartva azt a jó szokását,
3 1, II | nézze kend – szólt Fabula János –, amióta itt jártam, már
4 1, III | csinál! – dörmögé Fabula János, míg Euthym örömkitöréssel
5 1, IV | a kormányoséba.~Fabula János ekkor mutatta meg, hogy
6 1, IV | igaz! – felelt rá Fabula János.~– De hát mi szükségünk
7 1, IV | vízbe?~– Hm! – monda Fabula János, s egy rövidet szítt a butykosból. –
8 1, IV | nem tud! – monda Fabula János. – Persze, hogy üldöz bennünket
9 1, IV | hogy a kend neve Fabula János, s hogy Fabula deákul azt
10 1, XII | veszedelem jön – monda Fabula János –, amint a viza versenyt
11 1, XIV | megmenteni.~Hanem Fabula János ugyan nem volt segélyére
12 1, XIV | keresni? – morgá Fabula János.~– Fordíts! ne szólj! én
13 2, III | koldussá van téve.~Fabula János meg is mondta azt előre,
14 2, VI | magához Fabula Jánost.~– János! – monda neki – kend öreg
15 2, VI | pihenésre gondolni?~Fabula János egészen rekedt volt már,
16 2, VI | tudok annál kend részére, János! Nem él kend meg már abban
17 2, VI | rekedt nevetéssel Fabula János. – Hiszen ha én azt megvenném,
18 2, VI | csapjon a tenyerembe.~Fabula János nagyon csóválta a fejét.~–
19 2, VI | Ne féljen kend semmit, János. Egy esztendeig kendé lesz
20 2, VI | mondja senkinek.~Fabula János hozzá volt szokva, hogy
21 2, VI | város árvereztetett, Fabula János uram vehetett meg húszezer
22 2, VI | menyegzői nap előtt Fabula János uram röpült be Timár úr
23 2, VI | neki rendbe:~– Jól van, János. Tudom, mit akar mondani.
24 2, VI | Timár megengedte.~Fabula János vetett aztán nem egy cigánykereket,
25 2, VIII| többet. Bárcsak a Szent János templomának a tornya most
26 3, III | mindent rendben talált. Fabula János uram volt az összes hajóraj
27 3, III | el útravalóval?~– Fabula János uram biz az.~– Ah! az a
28 3, VII | elvégzi azt mind Fabula János uram; s ha azután Teréza
29 4, I | Eljött hozzá üdvözölni Fabula János uram is mint a hajóscéh
30 4, I | méltó virtusait – monda János –, de már megkövetem a nagyságos
31 4, I | volt? Az rettenetes volna!~János fél szemével hamisan hunyorgatva
32 4, I | mondja meg, hol voltam, János! – szólt teljes nyugalmat
33 4, I | asszony előtt! – kiálta Fabula János, letéve a poharat az asztalra. –
34 4, I | lélegzett.~– Nagy bolond maga, János barátom! Kérem Athalie,
35 4, I | ahogy én mondom! – erősködék János –, tudom én, amit tudok.
36 4, I | már ő hazudott, nem Fabula János.~Az arany embernek hazudni
37 4, IV | hogy mikor például Fabula János uram meglátogatja, s mint
38 4, IV | ki arra dűlt el, Fabula János uram is horkolt édesdeden
39 5, VII | Szerencsére ott van Fabula János uram is, aki felkarolja
40 5, VIII| szerencséje. Biz az csak Fabula János uram, akinek tavaly meghalt
41 5, X | Athalie elfogadta Fabula János uram jegygyűrűjét, az ugyan
|