Part,  Chapter

 1     1,  II  |      üvöltéséből megtudja ember és állat, hogy no most sebesebben
 2     1,  II  |        ötmázsás. Mikor ez a gonosz állat így versenyt úszik a hajóval,
 3     1,  III |      szaladj!”, de a kétségbeesett állat csak nem értette azt meg.~
 4     1,  IV  | tizenkettőt bömböl. Amire ember és állat képes, előveszi most; a
 5     1,  IV  |           kedves kis szeretni való állat volt, a hajóbiztos pedig
 6     1,  VI  |        lakik, magot vet.~Hanem két állat mégis van, mely a szigeten
 7     1,  VII |          olyan okos és tekintélyes állat, hogy az ember nem meri
 8     1,  VII |         példányainak, óriási izmos állat; aki amint szétnyúlt a veranda
 9     1,  VII |            elkövetett, hogy a nagy állat méltóságos türelmét próbára
10     1,  VII |            valaki jár. Arra a nagy állat fölemelte csendesen a fejét,
11     1,  VII |        étel főhetett.~– Pompás egy állat! – monda Timár a nagy kutyára. –
12     1,  VII |         foga közé kerül. Borzasztó állat! A múlt télen egy ordas
13     1,  VIII|          odújából Almirát. Szegény állat tudta már előre, hogy ilyenkor
14     1,  VIII|          hadd oldjalak fel.~A nagy állat odalapult úrnője ölébe,
15     1,  IX  |        Rosszabb vagyok-e, mint egy állat? Látott már valaha valaki
16     1,  IX  |           el Almirát. Ez a hű nagy állat nem él azzal, ami engem
17     1,  IX  |           Almira ette meg. Az okos állat ott feküdt a gyermek előtt,
18     1,  IX  |           se meddő évnek lenni. Az állat megérti, ha úgy beszélünk
19     2,  VI  |   megvenném, soha akkora kétszarvú állat azon a legelőn nem járt,
20     3,  III |          megvetett, ez az irtózott állat a kertészeknek a legfőbb
21     3,  III |           Szelíd, jó lelkiismeretű állat ez, aki önt nem tekinti
22     3,  III |            hogy nem megutálni való állat ez a mi jó barátunk azért,
23     3,  III |      dolgot.~– Azután a béka tudós állat is. Lássa ön, a levelibéka
24     3,  III |       megrezzent, midőn az a hideg állat legelőször érintkezett visszaborzadó
25     3,  III |       pedig úgy nevetett, mikor az állat ezt a kísértetes jajgatást
26     3,  VI  |         örvendő ugatását. A fekete állat kirohan a partra, ismét
27     3,  VIII|            szúnyogon kívül más élő állat nincsen; reggeltől estig
28     4,  I   |            és csipkefogyasztó szép állat a földön. Némelyek azután
29     4,  IV  |          nincs se fa, se virág, se állat, se lég, se hang, se szín.~–
30     4,  IV  |         anélkül pedig testtel bíró állat nem élhet, és így ember
31     4,  IV  |             nincs virág, nincs élő állat, nincs harc, nincs csók,
32     4,  V   |            patákkal. Hisz az ilyen állat fűvel él: az embert nem
33     5,  III |         három halász. Iszonyú nagy állat. Mikor a víz színén úszik,
34     5,  III |          ökörrel. Itt már ember és állat megbarátkozott a jég haragos
35     5,  III |            pirityét. – Valami nagy állat akkorákat lök a hálón, hogy
36     5,  III |            tóban, ahol nincs olyan állat, mely vele megmérkőzzék;
37     5,  III |            hárman is; hanem a nagy állat a másik percben már újra
38     5,  VI  |         nem.~– Miért nem?~– Mert ő állat.~– Hát az én kis pacsirtám?~–
39     5,  VI  |          én téged, Almira.~Az okos állat fölemelé szép szemeit a
40     5,  VI  |         nagyon?~A szegény haldokló állat kínlódva emelte föl fejét
41     5,  VI  |         vagy haragnak hangja-e?~Az állat valakinek közeledtét érzi.~