Part,  Chapter

 1     1,  VII |    vagyok érte kötelezve, Almira kisasszony! – szólt Timár nevetve,
 2     1,  VII |       örül annak, hogy az idegen kisasszony úgy szereti az ő kedvencét.~
 3     1,  VII |        azt hitte, hogy az idegen kisasszony azért a karperecért meg
 4     1,  VII |       tolmácsolá az ajándékot.~A kisasszony adja azt emlékül a kisleánynak.
 5     1,  VIII|      mamácska, tisztelt uraim és kisasszony. Én becsületére fogok válni
 6     1,  VIII|          ajándékozta amaz idegen kisasszony Noéminak. Ha kell, vidd
 7     1,  XIII|      tőle:~– Hol van az atyám?~– Kisasszony, önnek az atyja meghalt.~
 8     1,  XIII|        volt.~– És hová tették?~– Kisasszony, önnek az atyja itt fekszik
 9     1,  XIV |      Timéa kabinjának ajtaját.~– Kisasszony! vegye fel gyorsan öltönyét,
10     2,  I   |      dacoló keblével.~Ez Athalie kisasszony.~A férfi pedig egy fiatal
11     2,  I   |         kisasszonnyal? Hol van a kisasszony? Hol van Mihály?~Mihály
12     2,  I   |      megszólítá görögül:~– Timéa kisasszony. Ez még az ön hozománya.~
13     2,  IV  |    adóssága. Amire aztán Athalie kisasszony azt felelte, hogy „…még
14     2,  IV  |        hogyan mert ilyen előkelő kisasszony édesanyjává feltolakodni?~
15     2,  V   |       szívesen fogadják; Athalie kisasszony zongorához ül a kedvéért,
16     2,  V   |         nem hallja, hogy Athalie kisasszony miről beszél, mi nótát ver;
17     2,  V   |       neked nincs béred.~Athalie kisasszony aztán védelmére kél Timéának.~–
18     2,  V   |          Hanem ha ön, szép Timéa kisasszony, meg akarja azt velem osztani?~
19     2,  V   |        ezüst levelekkel.~– Timéa kisasszony! – szólt forró, mély hangon. –
20     2,  VII |         Vasárnap délután Athalie kisasszony elment sorba látogatni leánykori
21     2,  VII |        azt hiszi magáról, hogy ő kisasszony, míg mindenki tudja róla,
22     2,  VII |          őt róla.~– Ugyan, Timéa kisasszony, ne féltse olyan nagyon
23     2,  VIII| odasietett hozzá.~– Az istenért, kisasszony! Mit tesz ön? Hogy jön ide?~
24     2,  VIII|       ölelte őt meg.~– Üljön le, kisasszony – szólt, Athalie-t az egyszerű
25     2,  VIII|         szemközt.~– Mit tesz ön, kisasszony?~Athalie letörlé könnyeit,
26     2,  VIII|         jóságból valami?~– Igen, kisasszony – szólt Kacsuka hideg udvariassággal. –
27     2,  VIII|   cirkalmat vette kezébe.~– Hja, kisasszony, az lehetetlen. Ön az én
28     2,  VIII|          mit feleljen.~– Athalie kisasszony, én egy őszinte szót fogok
29     2,  VIII|  egyedüli kincs a világon. Timéa kisasszony, kegyed mától fogva ennek
30     2,  VIII|     siessen ön válaszával, Timéa kisasszony! – monda Timár. – Én várni
31     2,  VIII|     kérőt elutasítá a fennhéjazó kisasszony, s arra az bosszúból rögtön
32     5,  I   |  tiltakozott e gyanú ellen.~– De kisasszony, gondolja ön meg jól, amit
33     5,  IV  |           Hogyan? – kérdé a szép kisasszony –, ön ismerte az asszonyság
34     5,  IV  |          ékszert? – monda a szép kisasszony. – Nekem is megmutatá azt
35     5,  VII |        hogy nagyon szerette ám a kisasszony a megboldogult urat, az
36     5,  X   |             Egyedül van. Athalie kisasszony mamájával mai nap kikocsikázott
37     5,  X   |   asszony legelöl) nem győzték a kisasszony jóvoltát magasztalni.~Zófi
38     5,  XI  |          úr!…~– Ah! Az istenért, kisasszony! Bocsásson meg. Nem ismertem
39     5,  XI  |          az ajtó, s jött Athalie kisasszony, kezében egy tálcával, melyen
40     5,  XII | hallgassa meg, Brazovics Athalie kisasszony, mi van ebben a levélben