1-500 | 501-1000 | 1001-1248
Part, Chapter
501 2, VIII| Igen kérem, ne tagadja azt meg.~Mihályt önfeledtté
502 2, VIII| szívét.~– Ugye ön megteszi azt, amire kértem? És visszaadja
503 2, VIII| csókoljam meg a kezét, a lábát, azt az okos fejét! – És meg
504 3, I | valaha az övé volt; csak azt tudja, hogy most már az
505 3, I | sohasem nyitogat senki. Azt onnan sohasem fogja elővenni
506 3, I | kérdést intézte hozzá:~– Vajon azt fogja-e a másvilágon minden
507 3, I | feltalálni, akit szeretett, vagy azt, akivel a pap összeeskette?~
508 3, I | akivel a pap összeeskette, azt ne szeresse, annálfogva
509 3, I | másodnapi tanításon megint azt kérdezte tőle Timéa, vajon
510 3, I | az is velünk legyen; s ő azt nekem nem fogja megtagadhatni,
511 3, I | környékét erre a kérdésre, s azt mondta, hogy ezt a skrupulózus
512 3, I | terjeszteni.~Harmadnap azután azt mondta Timárnak, hogy jó
513 3, I | gyönyörűségesnek az esküvőt, mint ahogy azt Zófi mama leírta előtte.
514 3, I | meghajtva tartá; nem tudta azt olyan büszkén fennhordani,
515 3, I | lecsúszik, sem akkor, midőn azt mondják neki, hogy atyja
516 3, I | meghalt.~És most sem, midőn azt súgják fülébe: „kedvesem!”~
517 3, I | gyújtja meg vele.~Mihály azt hiszi, hogy ha keblére fogja
518 3, I | tekintet! A fehér arcú nő azt kérdezi:~– Mi az?~Mi az?
519 3, I | minden bölcse meg nem tudja azt magyarázni annak, aki azt
520 3, I | azt magyarázni annak, aki azt nem érti.~Mi az? Mi az?
521 3, I | nem kell annak ahhoz, aki azt meg tudja magyarázni.~–
522 3, I | És én mindig tenni fogom azt, amit ön kíván, amit ön
523 3, II | se lássa a menyegzőnapig. Azt nem is kérdezik tőle: szeret-e,
524 3, II | aztán mást tanult a leány. Azt, hogy a keresztyéneknél
525 3, II | azért aki abba beleesik, azt nem úgy gyógyítják, mint
526 3, II | akkor minden csepp vére azt mondta volna, hogy – azon
527 3, II | Eltemette, megfagyasztá azt az érzést. S nőül ment egy
528 3, II | közelebb fog jutni nejéhez. Azt képzelte.~Nem sikerült neki
529 3, II | ment, és fölkereste.~És azt mind odaadta volna nejének
530 3, II | mosolygó arcok ragyogását, kik azt nem érzik; tiltott, bűnös
531 3, II | tiltott, bűnös szerelmet, kik azt titkolják; csak ennek az
532 3, II | önvédelmére tökéletesebbet, mint azt, hogy maga mellett tartá
533 3, II | hogy maga mellett tartá azt a leányt, aki menyasszonya
534 3, II | háznál. Athalie csak azért is azt akarta mindenki előtt kitüntetni,
535 3, II | krajcárért egy üveg mellboglárt, azt tűzte fel.~Timéa aztán azt
536 3, II | azt tűzte fel.~Timéa aztán azt tette, hogy ellopta tőle
537 3, II | amilyenről tudta, hogy azt bántani fogja. Ha az valamit
538 3, II | Athalie-nak tudnia kellett azt legjobban.~Ez a szembe hízelgő
539 3, II | szolgálatkészséggel.~És ők tűrték azt.~Mikor pedig aztán magára
540 3, II | szobájában, hogy verte a földhöz azt a seprűt, amit Timéától
541 3, II | székeket és pamlagokat; azt mondta: porol, pedig a dühét
542 3, II | beleharapott a vánkosba, azt tépte a fogaival, és gondolkozott
543 3, II | elaludt.~Neki tudnia kellett azt jól, hogy az ifjú férj s
544 3, II | a nők.~Egy időben Timár azt a szokást veszi fel, hogy
545 3, II | Gyanakodik. Félt.~Egy napon azt mondta Mihály odahaza, hogy
546 3, II | is érezte volna ki belőle azt a gúnyt, amit Mihály megérzett.~
547 3, II | Ez a mosoly volt az, mely azt mondja: „csak te eredj!”~
548 3, II | ajtóhoz, s óvatosan nyitá fel azt.~Csend volt, aludtak.~Az
549 3, II | álmában is, zárt szemmel is azt, akit szeret.~Mihály odahajolt
550 3, II | nagyon szerencsétlen lesz, ha azt megtudja, amit én tudok.~–
551 3, II | egyet nem tud ön, csupán én: azt, hogy Timéa olyan hű önhöz,
552 3, II | neje megvetésre méltó, hogy azt gyűlölheti, eltaszíthatja
553 3, II | kigondol: én mind megtudom azt, és nem érezhet a szíve
554 3, II | szenved, hanem még amellett azt is kell tudnia, hogy akinek
555 3, II | elnyeréseért annyit küzdött, azt is szerencsétlenné tette,
556 3, II | úgy súgta valami, mikor azt a leányt az égő viasztekerccsel
557 3, II | lábát azon ajtó előtt, és azt mondja neki:~„Tehát maradjon
558 3, III | kétszeresen az, mert ő szerezte azt a balsorsot mindkettőjüknek.~
559 3, III | ezúttal meg sem töltötte azt a puskát.~Csendesen leeresztette
560 3, III | megcirógatja Almira fejét, s azt kérdi tőle: „no, hát hogy
561 3, III | veheti. De a puska, a puska! Azt Almira nem szereti a kézben
562 3, III | elviszi.~Hát a puskával azt gondolta ki Timár, hogy
563 3, III | az aztán keresztbe fogva azt oroszláni nagy állkapcájával,
564 3, III | amiről Teréza megtudta azt, hogy valami kedves vendég
565 3, III | fejét e puha rózsahalomra, s azt mondá:~– Ah! milyen jó volna
566 3, III | menthető, ha egy fiatal leány azt mondja az anyjának, hogy
567 3, III | Timár; – sokszor végeztem azt odahaza az anyám házánál.~–
568 3, III | fejével inte neki, amivel azt mondta, hogy „menj!”~Azzal
569 3, III | fehér virágok lepték el azt a lapályt, s a közepén két
570 3, III | segítenek; fizetésbe veszik át azt a fát, amit kivágnak. Más
571 3, III | minekünk nincsen nagy bajunk, azt a munkát megkönnyítik nekünk
572 3, III | fákon. Látja ön a bokrokban azt a sok fészket? Azok mind
573 3, III | bántja őket senki, s ők azt nekünk nagyon jól megszolgálják.
574 3, III | legfőbb szövetségese. Ön tudja azt, hogy olyan lepkék, bogarak,
575 3, III | gyümölcsfapusztító csigákat. Gyönyörű azt elnézni, ahogy a béka vadászik
576 3, III | Ez a mi ripacsos barátunk azt szemelte ki magának. Ne
577 3, III | A békahím egész éjen át azt mondja a maga párjának:
578 3, III | időjárást; mikor esős idő jön, azt előre sejti; olyankor hangot
579 3, III | kérdezé Noémi.~– Tudod te azt jól.~Tudta azt Timár is
580 3, III | Tudod te azt jól.~Tudta azt Timár is jól, kinek szólt
581 3, III | előttem egy rossz fiú. Aztán azt mondta, hogy ezt ökörbékának
582 3, III | aztán megverte árvacsalánnal azt a szegény állatot; és arra
583 3, III | oly kínosan bőgni, hogy én azt soha el nem felejtem, mintha
584 3, III | belepte a fehér tajték. Azóta azt képzeltem mindig, hogy az
585 3, III | Én szeretném.~Timár pedig azt gondolá magában, hogy ezt
586 3, IV | valaki járt itt már reggel, azt tapasztalá abból, hogy fekhelye
587 3, IV | Noéminak a rózsákról. Nem azt beszélte neki a rózsákról,
588 3, IV | van egy bogara, mely ha azt megszúrja, ökölnyi nagyságú
589 3, IV | Az ilyen rózsagubancokról azt tartják, hogy a síró gyermek
590 3, IV | síró gyermek feje alá téve, azt édesen elaltatja.~– Ön mind
591 3, IV | úr a gazdája?~– Ki mondta azt önnek?~– A kormányos, mikor
592 3, IV | elmondtam, ahhoz még tudja meg azt is, hogy mikor bennünket
593 3, IV | végképpen koldusokká, akkor azt gondoltam, hogy ennek az
594 3, IV | sírni hallotta. Azért most azt mondom, hogy hozsánna! És
595 3, IV | átkozódjál! Én nem szeretem azt tőled hallani. Vond vissza.
596 3, IV | kosara megtelt rózsalevéllel; azt mindannyiszor kiönté a gyékényre,
597 3, IV | ebéd után Teréza asszony azt mondá vendégének, hogy ma
598 3, IV | mozdulsz”.~Almira megértette azt, és akként cselekedék.~Mihály
599 3, IV | vedd el. No hát nem kell? Azt hiszed, meg van mérgezve.
600 3, IV | már az nem volt szabad.~Azt sem adta tudtul szóval Almira,
601 3, IV | éppen azért nem szerette azt az embert látni maga előtt,
602 3, IV | mindent, amit elvesztettél. Azt mind visszanyered azért
603 3, IV | énnekem fiúi kötelességem azt a hibát helyrehozni, amit
604 3, IV | közölni akarok veletek, azt nem lehet az egész világ
605 3, IV | egészen gyomorrá válni, mikor azt meglátja. Nincs olyan gazdasszony
606 3, IV | divatos figaró volt a fején, azt ő kiszámított hetykeséggel
607 3, IV | lakszobában.~– Meghiszem azt! Triesztben, a legszebb
608 3, IV | megnézte a drágaságot, s azt mondá:~– Pierre de Strass;
609 3, IV | mindig gondja volt rá, hogy azt a gyűrűs ujját magasan felemelve
610 3, IV | Idestova Amerikából kell azt is hozatni. Csak Szlavóniában
611 3, IV | egy ízben Scaramelli úr azt mondja nekem: „Hallja ön,
612 3, IV | asszony.~Tódor megértette azt, és mosolygott.~– Mert tudod,
613 3, IV | félbe Teréza asszony. – Azt gondolod, hogy majd engem
614 3, IV | kétségbeejtő terved van ellenem. Azt te tudod, hogy nekem pénzem
615 3, IV | lesz soha. Jól van. Eddig azt tetted, hogy dereglyével
616 3, IV | számára megtakarítottam, azt elcipelted, eladtad. Odaadtam,
617 3, IV | Ok nélkül nem jöttem ide, azt gondolhatod. Gondold meg,
618 3, IV | még hajdan eljegyeztek, s azt hagyták meg, hogy mikor
619 3, IV | signore Scaramellinél; de azt kiadtam pompás bútorzatra.
620 3, IV | ezen a napon született, azt tudom… De még jobban tudom
621 3, IV | tudom… De még jobban tudom azt, hogy Noémi téged, ha egyedül
622 3, IV | választana férjeül.~– Hahaha! Azt már csak bízzad te rám.
623 3, IV | Egyetlenegy fát adhatok neked, s azt használhatod arra a célra,
624 3, IV | földönfutókká tégy.~– Igenis, azt tehetem! – szólt most, igazi
625 3, IV | oldalon levő keletre. – És azt meg is fogom tenni, ha a
626 3, IV | ide nem írod rögtön. Én azt tehetem, és meg is fogom
627 3, IV | megnyomta Tódor vállát.~– Ön azt nem teheti, uram.~– Mit? –
628 3, IV | vadul hátravetve fejét.~– Azt, hogy följelentse valahol
629 3, IV | valahol e sziget létezését és azt, hogy azt önkényt elfoglalta
630 3, IV | sziget létezését és azt, hogy azt önkényt elfoglalta valaki.~–
631 3, IV | Timár elővonta zsebéből azt a két levelet, amiket bajai
632 3, V | védnie kellett.~Miért tette azt, hogy keblére vesse magát,
633 3, V | keblére vesse magát, hogy azt mondja: „én szeretem őt”?~
634 3, V | akarta ezzel űzni végképpen azt az embert, kinek jelenlététől
635 3, V | jóltevő keblére rohanni s azt a megtámadás ellen megvédeni?~
636 3, V | megtámadás ellen megvédeni?~Azt gondolta-e: hisz e szegény
637 3, V | az én anyám, maga mondta azt, hogy neki nincs senkije,
638 3, V | először hallotta életében azt a szót, hogy őt szereti
639 3, V | a leány homlokához, hogy azt megcsókolja. És érzé annak
640 3, V | zengő madarak, amik mind azt taníták: „szeretni kell!”~
641 3, V | még számodra sehol; most azt is megtaláltad. – Vedd el. –
642 3, V | mindazt az ifjúkori ábrándot, azt a hajlamot a regényesség
643 3, V | pusztában. Az oázon megtalálja azt, amit hasztalan keresett
644 3, V | boldogságtól. Elfogadja-e azt, vagy fusson előle? Jó-e
645 3, V | csak az embernek nem, mikor azt kérdezi: hát én üdvömet
646 3, V | Az a szívdobogás pedig azt mondta neki: nézz a szemébe!
647 3, V | elfelejté, hogy három napig azt hitte, hogy neki is szabad
648 3, V | csészét a friss tejjel, amióta azt meghallá.~Nem volt szabad
649 3, V | gyutacsot nem ismerték.~S azután azt mondta Teréza Noéminak:~–
650 3, V | elgondolkozott, s ezután azt mondá:~– Nem; semmit.~És
651 3, V | Kitalálta gondolatját is. Noémi azt akarta tőle kérdezni:~„Ugyan
652 3, V | neki a leány a fegyvert, azt súgá:~– Vigyázzon magára,
653 3, V | kicserélő égvilágú szemeivel, s azt mondá neki édesen könyörgő
654 3, V | keblére szorítá a gyermeket, s azt súgá neki:~– Mért nem mondod: „
655 3, V | Mihály keblére, és nem mondta azt.~– Hát nem tudod, nem akarod
656 3, V | tudod, nem akarod nekem azt mondani, hogy „te”? Egyetlen
657 3, V | Nem tudod kimondani? Félsz azt mondani?~A leány eltakarta
658 3, V | kezével arcát, és nem mondta azt.~– Noémi, kérlek, mondd
659 3, V | leszek tőle. Ne félj nekem azt mondani. Mondd suttogva,
660 3, V | fejét, és nem tudta neki azt mondani, hogy „te”.~– No,
661 3, VI | kebledre veti magát, és azt mondja: én ezt szeretem!
662 3, VI | hiúságodat: a leány nem szereti azt a szép ifjút, mert az egy
663 3, VI | hűségedet?~… Ő nem tudja meg azt soha, neki nem fog az fájni.
664 3, VI | Nem igaz. Megmentettem azt számára. Ha gyámjának átadom
665 3, VI | lehajtod a fejedet fekhelyedre, azt gondolod: „íme, egy örömtelen
666 3, VI | visszafelelt:~… De hát ki mondja azt, hogy szeretni vétek, s
667 3, VI | szenvedni erény? Ki látta azt a két angyalt, akiknek egyike
668 3, VI | pisztoly még kezében volt, azt most védelmül tartá feje
669 3, VI | összeköttetésem van, tehetem azt. Kezet reá!~A gyilkos térdre
670 3, VI | komédiás vagyok, akinek ha azt mondták, nesze egy garas,
671 3, VI | Hát én önnek megszerzem azt az állomást, ahol tehetségeit
672 3, VI | igazán meglepte a hálaérzet, azt nem bírta kifejezni; félt,
673 3, VI | bírta kifejezni; félt, hogy azt is komédiának veszik.~–
674 3, VI | Meg nem ölhetem önt, mert azt nem veszi a lelkem magára.
675 3, VI | tettem önnek ez ajánlatot, azt bebizonyítom. Itt a tárcám.
676 3, VI | a földről, s odaerőteté azt Mihály kezébe. – Tulajdon
677 3, VI | hogy mért nem mondta neki azt a rövid kis szócskát: „te!”,
678 3, VI | ember fog menni. Ön csak azt hajtja végre, ami Triesztig
679 3, VI | odaér. Másodszor: nem veszi azt ott meg senki. Harmadszor:
680 3, VI | akinek Brazíliából kell azt megkapni! Nem megy oda se
681 3, VI | maga minden szállítmányra, azt mondák: ez aztán a mintaképe
682 3, VI | hajórakodásnál.~De Timár nem látta azt a hajót. Még csak el sem
683 3, VI | karjára csüggesztve.~Egyik nap azt határozta el, hogy visszamegy
684 3, VI | hozzá; a másik nap megint azt, hogy el fogja őt felejteni
685 3, VI | Óh, az álomlátások mindig azt az alakot hozzák eléje:
686 3, VI | találta íróasztala fiókjában azt a kulcsot, akkor meglehet,
687 3, VI | akkor megveti férjét.~S nem azt bizonyítják-e a levél szavai?
688 3, VI | bizonyítják-e a levél szavai? Nem azt mutatja-e maga a kulcs elküldése?
689 3, VI | maga a kulcs elküldése? Nem azt akarta-e a nő ezáltal tudatni
690 3, VI | Lefelé!~Mindegy már. Azt hitte. A nő előtt már le
691 3, VI | Ez volt a tromf.~Mikor azt érezte, hogy titkához közel
692 3, VI | időre el fog utazni, de azt nem, hogy hová. Minden őt
693 3, VI | fogadott parasztszekéren. Azt akarta, hogy nyomát veszítsék,
694 3, VI | abban volt kenyér, szalonna; azt elővette, s a parázsnál
695 3, VI | talált vadásztáskájában: azt a dupla pisztolyt, amellyel
696 3, VI | kunyhó ajtaja be volt zárva, azt betörte, hogy hozzájusson
697 3, VI | kötelét, s betaszította azt egy lökéssel a hullám közé.~
698 3, VI | dióhéjat, az ellenkező szél is azt akarta, hogy visszakergesse
699 3, VI | onnan megint vissza.~Hát azt a rózsaszínű alakot látja-e
700 3, VII | százötven zsoltárban mondott el, azt őnáluk egy fohász fejezte
701 3, VII | a költők versbe szedtek, azt őnáluk elmondta egy szembenézés.
702 3, VII | kétségeket soha; csupán csak azt az egyetlen örök kérdést: „
703 3, VII | megnyugtatá őt afelől: elvégzi azt mind Fabula János uram;
704 3, VII | édes teher. Gyönyörűség azt mindennap nézni. A gyümölcsöt,
705 3, VII | cserébe, mint más évben. Azt mondták, megdrágult a búza
706 3, VII | fegyverrel.~– Hogy hiszed azt?~– Hallottam a két lövést
707 3, VII | téged el akar tőlem venni, azt meg tudnám ölni: ha ember,
708 3, VIII| mindamellett is ne átkozzuk azt az embert! – monda a halásznak. –
709 3, VIII| írószobája ajtajáig.~Hanem amint azt fel akarta nyitni a kulccsal,
710 3, VIII| napját tudhatta volna Timéa, azt kellett sejtenie, hogy a
711 3, VIII| Timéa. Kezét karjába ölté, s azt mondá neki:~– Menjünk reggelizni.~
712 3, VIII| szeretetreméltó ötlet öntől! Azt mondani a feleségének: „
713 3, VIII| aztán öt hónapig még csak azt sem tudatni, hogy hol jár!~–
714 3, VIII| szeretetreméltó dolog egy férjtől. Azt más is megteszi, hogy az
715 3, VIII| minő mesét gondoljon ki, ha azt fogja tőle kérdezni, hol
716 3, VIII| egy szóval sem kérdezte azt.~Két széket húzott az íróasztalhoz,
717 3, VIII| vezetését rám bízta.~– S ön azt maga vezette?~– Én úgy értettem,
718 3, VIII| értettem az üzlethez; hanem azt gondoltam, hogy itt minden
719 3, VIII| kellő tudományban hiányzott, azt helyrepótolta. A tiszta
720 3, VIII| Ez összeg nem hever; én azt az ön meghatalmazása szerint
721 3, VIII| E tudósítások után én azt gondoltam, hogy ön ezt tenné.
722 3, VIII| Más asszony bezárta volna azt a megnyert nagy pénzt, hogy
723 3, VIII| vállalatot, megtízszerezve.~– Én azt hittem, hogy ön is így cselekedett
724 3, VIII| napokat, ha Timéára gondolt, azt képzelé: ő most keres magának
725 3, VIII| pénz van kezében elég, azt teheti vele, amit akar;
726 3, VIII| járt-kelt, mint aki mindig azt tanulta. Gyakran pereket
727 3, VIII| őneki magának kellett volna azt végeznie öt hónap alatt,
728 3, VIII| olyan nehéz volt. – Csak azt lehetne tudni, mit gondol
729 3, VIII| úr régen kikérte magának azt a szerencsét, hogy amint
730 3, VIII| lelkében.~És nem volt bátorsága azt mondani nejének: „ha szenvedsz,
731 3, VIII| találja kimondani: „Noémi!”, s azt meghallja az a nő, ki fél
732 3, VIII| semmit el nem áruló arcot; azt mondta: dohányozni akar,
733 3, VIII| íróasztala fiókjának kulcsát.~Azt már tudta Mihály, hogy Timéa
734 3, VIII| forgatni, nem nyitott, ha csak azt nem tudta a kezelő, hogy
735 3, VIII| kérdés: hogy jutottál hozzá? Azt a „megszerzőnek” csak a
736 3, VIII| fog mindent.~Tudni fogja azt, hogy Timár az ő apjának
737 3, VIII| rejtélyes eltemetése még azt a gyanút is költheti lelkében,
738 3, VIII| jártam. Hogy mit tettem ott, azt majd megtudja ön később.
739 3, VIII| arcára vissza, akkor ez azt fogja olvashatni azokból: „
740 3, VIII| történt.~Amint Timéa meglátta azt az arcképet, egyszerre átváltozott
741 3, VIII| kézzel kapott az arcképhez, s azt hévvel szorítá ajkaihoz,
742 3, VIII| bámult; sohasem hallotta ő azt Timéától.~Ez pedig, amint
743 3, VIII| Ez pedig, amint meglátta azt a másik nőt, önfeledten,
744 3, VIII| csókolja.~Hanem a szívdobogás azt mondá neki: „ne lopj!”~Most
745 3, VIII| rubintok tüze nem melegítette azt fel!~
746 4, I | gazdag üzérek úgy nevezik azt egymás között, hogy üzleti
747 4, I | hogy főfájásban szenved, azt akarja neki mondani: lásd,
748 4, I | És Athalie nem tűrheti azt, hogy valaki boldog legyen
749 4, I | ennél a háznál. Hol lopta azt a boldogságot? Mért nem
750 4, I | véghetetlen jóságú Levetinczy úrra azt a legnagyobb boldogságot
751 4, I | megvallom az igazat, mikor azt meghallottam, már engedelmet
752 4, I | gorombaságért, de csak kimondom, azt mondtam magamban: de már
753 4, I | emberevő vademberrel harcolt, azt csak az Isten tudná elmondani!
754 4, I | ahogy ő maga szentül hitte azt, és a fejét merte volna
755 4, I | egészségét az üzlet vezetésével; azt majd ügynökeire fogja bízni,
756 4, I | fognak.~Hát ő hova megy? azt nem kérdezte tőle senki.
757 4, I | mindannyiszor megfenyegeté, és azt mondá, hogy rossz a világ.~–
758 4, I | vállalkozott volna rá, hogy azt kimutassa.~– Nem volt-e
759 4, I | akkor beleszeret Rachelbe, azt is feleségül veszi, s kinek
760 4, I | Mikhált Paltieltől, még azt is elvette; beleszeretett
761 4, I | Hát aztán ki kívánhatja azt, hogy valaki bölcsebb legyen
762 4, I | kalugyer éppen nem sejtette azt, hogy ő most útleveleket
763 4, I | leballagni; ott megtalálta azt, s aztán mint szoká, egyedül
764 4, I | Mihály vállára tette kezét, s azt mondá neki:~– Egy szegény
765 4, I | és lesüté szemeit.~Mihály azt hitte, hogy most mindjárt
766 4, I | bölcső mellé; átkarolta azt mind a két karjával, s bölcsőstől
767 4, I | férfi szemei közé, mintha azt mondaná: „hogy kérdez tőlem
768 4, I | kacagott, nagyot kiáltva; tán azt mondá: „ugyan mit kérded
769 4, I | mondá: „ugyan mit kérded azt?”, s aztán megint lehunyta
770 4, I | maga nyelvén beszélni. Biz azt sírásnak nevezik. Szerencse,
771 4, I | hogy vannak, akik megértik azt a beszédet is.~Megéhezett.~
772 4, I | Megéhezett.~Akkor aztán azt mondta Noémi Mihálynak,
773 4, I | sarkából; más központ ragadta azt magához.~Új cél, új élet
774 4, I | élet áll előtte; – csak azt az egyet nem tudja, hogy
775 4, I | angyalkának. „Angelosz” eredetiben azt teszi, hogy „küldött”. Egy
776 4, I | bír; mely beszélni tud; s azt a színt elveszti a szem,
777 4, I | nem segíthetek-e én neki? Azt hiszitek, hogy nekem nincs
778 4, I | izmokkal.~Mihály végigcsókolta azt vállától körme hegyéig,
779 4, I | vállától körme hegyéig, s aztán azt mondta, hogy „jó lesz”.~–
780 4, I | egy diófát ledöntött, s azt az ágaitól letisztogatta,
781 4, I | senki?~– Majd elmesélem azt neked egyszer! – monda rá
782 4, I | gondviselés ez ellen védelmet, azt, hogy ha lefeküdt, elalszik,
783 4, I | létezését; de az nem fedezi azt fel a világnak.~Ez osztály
784 4, I | börtöntől. A sziget asszonya azt is meg tudja gyógyítani.
785 4, I | tanítványokat, mint ezeket őhozzá.~Azt is tudja mindenki, hogy
786 4, I | tanulja meg leghamarább.~Azt gondolja, hogy ennek úgy
787 4, I | mondott igazat, mikor Noéminak azt válaszolta, hogy ért hozzá.
788 4, I | kereskedőnél is megszokták már azt. Aztán meg más háznál is
789 4, I | Timárt így képzelni. Timéa is azt hitte, hogy Mihálynak olyan
790 4, I | neki.~Mit is kezdjen vele?~Azt kezdte, hogy hozatott a
791 4, II | a legapróbb részletekig azt a meráni faházat, külső-belső
792 4, II | munkához. De nem volt szabad azt senkinek elárulni, hogy
793 4, II | állta volna a titok, hogy ő azt vasárnap esténkint bizalmas
794 4, II | törődik az most üzletével; azt intézik az ügynökei, ő egész
795 4, II | Annálfogva meg is tudta azt az egész város, s eszerint
796 4, II | mennyire meglepő, akkor attól azt fogja hallani: „De ne engem
797 4, II | üdvrivalgó irigység.~A nővendégek azt mondták, hogy ilyen férjet,
798 4, II | férjeknek; a férfiak pedig azt mondák, hogy nem jó jel
799 4, II | boldogságot árul el. Hol lopta azt? Hízelkedik, mindenütt keresi
800 4, II | Athalie gúnymosolygása. Még azt is megteszi, hogy a cotillonban
801 4, II | képtelenség! Athalie magáról tudja azt. Hiszen őneki is akadt már
802 4, II | minden férfi; szeretni csak azt az egyet tudná, akit gyűlöl.
803 4, II | lelke sötétében.~„Keresheted azt! Sohasem tudod meg azt,
804 4, II | Keresheted azt! Sohasem tudod meg azt, se te, se más, hogy amit
805 4, II | csináltam, faragómunkát, azt azért tettem, hogy megtanuljam,
806 4, II | lett. Találd ki, hogy híják azt, te védördöge ennek a háznak!”~
807 4, II | kezében, arra kérve, hogy azt üresen hozza haza. Athalie
808 4, II | odahívta a halászokat, s azt mondá nekik, hogy szállítsák
809 4, II | rózsák rég elnyíltak már, azt az időt Mihály a monostori
810 4, II | meg kellett neki csinálni azt, hogy „köd előttem, köd
811 4, II | semmi neszt nem hallott, azt jó jelnek vette. Hogy Almira
812 4, II | a konyhában, s ez ismét azt jelenti, hogy gond van rá,
813 4, II | mondja meg senki. Majd meg azt látta, hogy amint annak
814 4, II | maga előtt találni, aki azt fogja tőle kérdezni: „hol
815 4, II | gyermekkel sok babona jár. Azt mind el kell hinni. Azért
816 4, II | lármázott, fecsegett: hogy mit? azt csak ők értették ketten:
817 4, II | ölébe kaphatta a gyermeket, azt mondá neki:~– Most már aztán
818 4, II | maradok, amíg fölépítem neked azt a házat. Mi az, Dódi?~A
819 4, III | békében élhetne itten.~Pedig azt igen egyszerűen elérhetné.
820 4, III | hogy őt imádja. – És midőn azt a gyermeket ölébe veszi,
821 4, III | szóval, meg is csókolta azt a megütött kis kezet; de
822 4, III | Timár megharagudott rá; azt mondta: akaratos rossz természet
823 4, III | megtapintá homlokát, kezeit, s azt tanácsolá neki, hogy csak
824 4, III | nyári kiöntései terjeszték azt szokatlan mérvben.~Még mikor
825 4, III | akinek nincsenek titkai; aki azt beszéli ki, amit tud.~A
826 4, III | gyémántokat? Bohó vagy. Azt hiszed, hogy az, ami a gyémántokban
827 4, III | az agy forrósága, akkor azt mondá Noéminak:~„Óh, milyen
828 4, III | hogy Mihály megmaradjon. Azt hitte, jó emberrel van dolga,
829 4, III | tizennegyedik nap reggelén azt súgá Teréza Noémi fülébe,
830 4, III | meg ne lássa, hogy sírt, s azt ne kérdezze tőle: miért
831 4, III | könnyebbülten érezte magát; azt mondta, hogy valami húslevest
832 4, III | tartva. A beteg felszürcsölte azt, s azt mondá, hogy jólesett.~
833 4, III | beteg felszürcsölte azt, s azt mondá, hogy jólesett.~Noémi
834 4, III | örül.~Akkor aztán Mihály azt kérdezé tőle: „hát a kis
835 4, III | csinál?”~Noémi megijedt: azt hitte, Timár észre fogja
836 4, III | magát a szobájában.~Noémi azt az éjszakát a gyermek mellett
837 4, III | ingecskéjét varrom.”)~És aztán azt mondá neki:~– Magamnak varrok
838 4, III | mosolyra vonta arcát, s azt felelé rá: „Igaz!”~Ismét
839 4, III | melyből hirtelen felriadt. Azt sem tudta, hogy aludt volt.~–
840 4, III | helyettem is.~Noémi úgyis azt tette.~– Mit mondott Dódi? –
841 4, III | dombot emeljenek föléje. Ha azt Mihály meglátja, mindig
842 4, III | mosolyogva nyújtá oda neki – azt a fehér rózsát.~Mihály elvette
843 4, III | múlófélben van. Én mondottam azt Noéminak, hogy amíg fel
844 4, III | érthetetlen?~Meg akarta azt tudni.~– Noémi!~– Mit kívánsz,
845 4, III | a búcsúcsók volt. Mikor azt mondtad, hogy piperét varrsz
846 4, III | Pedig szegény teremtés csak azt kívánta tőle, hogy szeresse.~
847 4, III | elsétálhatott a szigeten, folyvást azt kutatta, amit nem akartak
848 4, III | fejével. Hogy nem lehetett azt előle eltitkolni! A fehér
849 4, IV | rózsatőn. Timár egész nap azt tette, hogy e rózsabimbók
850 4, IV | leste. Mikor egy kinyílt, azt leszakította, és eltette
851 4, IV | csak a múltat látja; és azt mindig látja.~Egyszer azt
852 4, IV | azt mindig látja.~Egyszer azt mondá Noémi Timárnak:~–
853 4, IV | Bár soha ne láttam volna azt a vörös félholdat!”~Teréza
854 4, IV | egészen? Senki sem lakja?~– Azt senki sem tudja! – felelt
855 4, IV | távcsővel, csupa üregekből áll; azt mondják, azok tűzhányók
856 4, IV | még „azelőtt”. Hanem aztán azt a kérdést tettem magamhoz: „
857 4, IV | aztán még jobban hiszem azt. Ha ott nincs se fa, se
858 4, IV | hogy azzá legyen.~Mihály azt mondta, hogy hűvös az éj,
859 4, IV | értesítésekkel; mindenre azt mondta, hogy „jól van”;
860 4, IV | minden embert a szobájából, azt mondta, hogy aludni akar,
861 4, IV | freskófestmények a padmalyon mind azt mondják neki: „Mit jössz
862 4, IV | az ember.~És Mihály tudta azt, hogy ő most aluszik, s
863 4, IV | ellakhatott éjszakára.~Tímár azt is jól tudta, hogy a szobája
864 4, IV | van, nem láthat semmit, de azt hallja, hogy valaki leült
865 4, IV | lélegzetvételét.~Így hallgatta azt Noémi hosszú éjszakákon
866 4, IV | nőalakhoz. Többször álmodja azt, hogy fölébredett, s a fantom
867 4, IV | szabad elfogadni; vissza kell azt utasítani.~Mihály nyugodt
868 4, IV | Nincs már semmi bajom. De azt hiszem, hogy kerülnöm kell
869 4, IV | mindennapi lélek volna, hogy azt gyűlölni, megvetni, pénzzel
870 4, IV | valaki, miért oly szomorú, azt felelte: a keleti pestis
871 4, IV | tőle.~Ez orvosi tanácsra azt mondta Mihály: „nem szeretek
872 4, IV | embereket látni”.~Ekkor aztán azt tanácsolták neki, hogy válasszon
873 4, IV | kétszer-háromszor azóta. Most hát azt mondá, hogy majd ott fogja
874 4, IV | elfeledtek utánajárni: – azt, hogy a nyár végén az egész
875 4, IV | helyébe, és senki nem jött azt onnan lekaszálni. Csendes
876 4, IV | mikor felháborodik; – és azt sem tudja senki, hogy miért.~
877 4, IV | magával, néhány nap múlva azt is hazaküldte, azon ürügy
878 4, IV | borít a nyár; és azután azt a nagy égi talányt, a változatlan
879 4, IV | Mihálynak valami untalan azt súgta, hogy neki mégis oda
880 4, IV | kijárás.~Maga szerezte magának azt.~Két egymásnak ellenmondó
881 4, IV | elmúlt életére: hol hibázta azt el?~Mikor Timéa kincseit
882 4, IV | úgy lépett eléje Mihály. Azt nem tudhatta, hogy Timéa
883 4, IV | hogy Timéa mást szeret. Azt nem tudhatta, hogy annyira
884 4, IV | a harmadik emberhez, és azt mondanod neki: „Barátom,
885 4, IV | megismerte volna benned a férfit.~Azt a másikat az tette eszményképpé
886 4, IV | hogy most eléje lépj, és azt mondd neki: „Timéa, én önnek
887 4, IV | jelent meg az égen.~Timár azt mondta magában: „Ez az én
888 4, IV | Évekkel előre tudják ők azt már, s nagy furfanggal mesterkedik
889 4, IV | szemei vették észre arcán azt a rejtegetett mély elhatározást,
890 4, IV | őrült, az öngyilkos is tudja azt mind. Takargatni akarja
891 4, IV | az, hogy mindenki arcáról azt véli leolvasni, hogy az
892 4, IV | dínomdánom kezdete előtt azt mondá Fabula Jánosnak:~–
893 4, IV | viasztekercset feje fölé tartá, s azt kérdezé a tántorgótól: „
894 4, IV | Miért ne tehette volna azt? – Most milyen tehertől
895 4, IV | kedvenc rögeszméje lesz, azt követeli a sorstól, hogy
896 4, IV | Visszakívánkozott hozzánk. Azt mondta, hogy jobb itt, mint
897 4, IV | jobb itt, mint az égben. Azt mondta az Úrnak: „Neked
898 4, IV | magunkhoz fogadtuk. Hát bánja ön azt?~Timárnak egész teste úgy
899 4, IV | felgyűrte karjairól. Terézia azt hitte róla, hogy megőrült.
900 4, IV | Éppen hajnalodott.~Noémi azt álmodta, hogy valaki az
901 4, V | tőle a senki szigetét, hogy azt megint visszaadja neki,
902 4, V | lelke sem volt már az övé: azt is elzálogosította már a
903 4, V | kézmunkával volt elfoglalva.~Azt a kis házat, amit a múlt
904 4, V | zárható, nyitható, miután azt előre kimondta Timár, hogy
905 4, V | sziget terményéből akarta azt kiállítani. Csak az ablakokkal
906 4, V | Mária-üveg”-nek is neveznek. Azt nagy gonddal kiemelte a
907 4, V | jókedvű gyermek. Timár azt mondta, hogy maga fogja
908 4, V | mindent meg fog tanulni.~Timár azt hitte már, hogy ez mindig
909 4, V | végeig.~Egyszer aztán a sors azt mondta neki: „megállj!”.~
910 4, V | szeretettel és örömekkel. Ha azt nem tettétek volna, rég
911 4, V | Hisz amit kérhetnék tőle, azt már megadta. Ugye igaz ez,
912 4, V | át a gyümölcsöt.~A kofa azt az észrevételt tette, hogy
913 4, V | a sors, hogy kárpótolja azt nagy szenvedéseiért éppen
914 4, V | hangzott lelkében, mely azt mondá, hogy egy nagy örökség
915 4, V | napokat okolták. Teréza azt mondá neki, hogy szokott
916 4, V | valakinek nyújtani, hogy azt megcsókolja. Teréza bizony
917 4, V | uram, s hogy bűnös vagyok, azt is tudom. Mi hozott e helyre?~–
918 4, V | helyre, te fecsegő vén banya? Azt kérded, hogy mi hozott e
919 4, V | temettétek el; ha tehát azt nem akarod, hogy téged is,
920 4, V | ördögöt. Ti teremtettétek azt magatok, akik ijesztgettek
921 4, V | Ilyen hitre tanítod te azt a kisgyermeket is?~– Azt
922 4, V | azt a kisgyermeket is?~– Azt tanítja az, aki fiának fogadta.~–
923 4, V | atyjának nevez.~– S hogy híják azt az embert?~– Mihálynak.~–
924 4, V | De hát a másik neve?~– Azt nem kérdeztem tőle soha.~–
925 4, V | Hát mit tudsz felőle?~– Azt tudom, hogy becsületes ember,
926 4, V | gyermeket ki keresztelte meg?~– Azt Isten. Mikor nagy zápor
927 4, V | kérdezem én ezt tőled, hanem azt kérdezem, hogy ki az az
928 4, V | nevét, de egyebet semmit. Azt sem mondom meg senkinek.
929 4, V | gyermekemet hagyták meg nekem. Én azt a kisgyermeket fölneveltem,
930 4, V | hozta neked ide helyedbe azt a fermánt?~– Ez a férfi,
931 4, V | főpap eléje fog lépni, s azt fogja mondani: „Ah! ön az,
932 4, V | szorongatott helyzetében azt a török szövetű tarka gyapotszőnyeget
933 4, V | Brussából való. Most hozta azt egy átutazó palikár, s nekem
934 4, V | Timár megcsókolá a kezét, s azt mondá neki: „Anyám!”~Teréza
935 4, V | szemébe nézett. E szemek azt mondák: „– Ráemlékezzél
936 4, V | ültessetek fölém. Szépen azt a helyet takarjátok be eleven
937 4, V | ezüst szemfödél vonta be azt egyformán mindenütt. S az
938 5, I | belepte a dér, azután még azt is, amíg lehullottak a falevelek,
939 5, I | reszketett volna, midőn azt eléje nyújtá. A hangja is
940 5, I | most…~Timár nem akarta neki azt mondani: „még majd örökre
941 5, I | is eltávozom tőled!”, de azt gondolta.~Ügyvédével akart
942 5, I | kilincset, hogy akárki jön, azt még az ajtóból elutasítja;
943 5, I | gondol ön, mit akarok?~– Azt nem tudhatom.~– Én pedig
944 5, I | nekem. Most egy éve már azt hittem, hogy a szomorújátéknak
945 5, I | miként én. – Most ismét azt a tekintetet látom önnek
946 5, I | városi mendemondát, mely azt kürtölé, hogy a délceg őrnagy
947 5, I | egy idegen katonatiszttel: azt kegyetlenül megsebesítette,
948 5, I | Zófi asszony maga mondta el azt neki, s a szentkép szemei
949 5, I | De a levél?~– Olvasta ön azt?~– Nem. De tudom, mi volt
950 5, I | nem az volt.~– Ki tudhatja azt?~– Zófi asszony és én. S
951 5, I | másikra menni. Az ember azt hihetné, hogy egy ilyen
952 5, I | csüggedten rogyott karszékébe, s azt mondá: „nem hiszek önnek”.~–
953 5, I | érdekes sport. Ön holnap azt mondhatná: „amíg a hideg
954 5, I | megzörgetné az ablakát, s azt mondaná: „már lehet!” Akkor
955 5, I | visszatérne ide.~– Én tegyem azt? – szörnyedt fel eliszonyodva
956 5, I | megvetően nézett végig rajta.~– Azt hittem, hogy ön férfi. S
957 5, I | férfi. S mikor önnek valaki azt mondja: nézd, itt fog lenni
958 5, I | távolból leste volna őket, azt hitte volna, suttogó szerelmesek.~
959 5, I | csavarja pedig kijár. Még ha azt kihúzza is valaki, nem tud
960 5, I | ajtóüregen végződik. Belül azt egy kép takarja, gyöngyház
961 5, I | akarta távolíttatni onnan azt a képet, de Timéa nem engedte,
962 5, I | emberek nyelve eljár, s azt nem tudhatták, hogy titkaikat
963 5, I | alszik.~– Adja ön ide nekem azt a kulcsot.~Athalie kivette
964 5, I | maradt délig; ebéd után azt mondta, hogy a Balatonra
965 5, I | Utazókocsija ott várt a túlparton, azt még nem eresztették át a
966 5, I | csomó bankjegyet találomra, azt tárcájába tette, s azzal
967 5, I | egyúttal tintatartó is volt; azt elővette, a recepissét a
968 5, I | folyosóról volt a bejárás, s azt több üres szoba választotta
969 5, I | bizonyítványa. Rég kívánta azt. Hogy lelkét megnyugtassa,
970 5, I | vetni, utálni, gyűlölni azt a nőt, kinek eddig a tisztelet
971 5, I | Noémit, megadhatja neki azt a rangot, mely őt megilleti:
972 5, I | kincsről önkényt lemondani, azt visszaajándékozni önmagának,
973 5, I | hidegvérű bölcs kerül felül, az azt mondja: „Minek volna itt
974 5, I | tagadhatta meg magától, hogy azt a tőrbotot meg azt a zsebpisztolyt,
975 5, I | hogy azt a tőrbotot meg azt a zsebpisztolyt, amit Athalie
976 5, I | hevélye határozza majd el azt, melyik kerül felül; az
977 5, I | zengő fái volnának, amik azt mondják: „ne menj!”~Gondolkozott.
978 5, I | utcaszegletnél besuhanva. Azt követte.~Nyitva talált maga
979 5, I | A fehér arc megtalálta azt, aki előtt lángba boruljon.~
980 5, I | ajkai is mondhatták volna azt, amit az arca elárult…~De
981 5, I | társalgó. Hogy ki ez ember, azt közelebbről nem tudom, mert
982 5, I | természetűek. Hogy ön kicsoda, azt nem tudjuk; hanem az bizonyos,
983 5, I | kit szíve imád, úgy védi azt a másik férfit, ki neki
984 5, I | mindnyájunk hallatára – hát önök azt hiszik Levetinczyről, hogy
985 5, I | tévedt.~– Én válasz helyett azt az embert pofon ütöttem.~
986 5, I | félrekapta a fejét a leslyuktól; azt hitte, az ő arca kapja meg
987 5, I | lapjait; azután visszatette azt az asztalra, s némán nyújtá
988 5, I | kezébe, s ajkához emelte azt; alig volt észrevehető,
989 5, I | rezzent fel erre a szóra. És azt a villanyütést megérezte
990 5, I | lehetőség? Hogy Timár élete azt a rettenetes fordulatot
991 5, I | Hisz én nem engedhetem azt, hogy ön megsemmisüljön,
992 5, I | megsemmisüljön, én nem nézhetem azt hidegvérrel, hogy önt magával
993 5, I | oszlopát sem döntené ki. Azt is nyugodt lélekkel mondhatom
994 5, I | mondtak ki előttem, amire azt mondtam: „hazudsz”, s amiért
995 5, I | végighallgatám, bizonyítja azt, hogy önt tisztelem. Hagyja
996 5, I | és ne kérdje tőlem soha azt, amit ma kérdezett. Fölhívom
997 5, I | melyet én hímeztem. Ön látta azt hosszú heteken át, midőn
998 5, I | egy szomorú emlék énnekem. Azt hitették el velem, ez az
999 5, I | lesz. S mikor elkészült, azt mondták: „már most vesd
1000 5, I | tisztel, szeret? Én mondjam azt, hogy gyűlölöm? Én, aki
1-500 | 501-1000 | 1001-1248 |