Part,  Chapter

1001     5,  I   |            mondani.~– És végül, uram, ha azt tudnám meg, ami minden nőre
1002     5,  I   |               volt, hogy mást szeretett, azt mondanám: „az Isten áldja
1003     5,  I   |            mondanám: „az Isten áldja meg azt, aki őneki megadta azt a
1004     5,  I   |               meg azt, aki őneki megadta azt a boldogságot, amitől én
1005     5,  I   |                 Valahányszor rátekintek, azt fogom gondolni, hogy ön
1006     5,  I   |              hozzám, azzal kiengesztelte azt, hogy egykor miért szólt,
1007     5,  II  |                  bullái ki nem vinnének, azt egypár vörös szemű bankó
1008     5,  II  |               párbaj eredt. Minden ember azt mondaná: kezd már szökni
1009     5,  II  |                 kell aláznia fejét, hogy azt az embert, kit gyűlölt mint
1010     5,  II  |              darabot letörjön, úgy őrzik azt, mint valami ereklyét.~S
1011     5,  II  |             valami ereklyét.~S ha valaki azt mondaná nekik: mindez nem
1012     5,  II  |            vagyonoddal tette magát úrrá, azt adta neked.~„Nincs senkije
1013     5,  II  |               kigúnyolja!~„Én vessem meg azt, kit mindenki tisztel?”~
1014     5,  II  |                 Timéa nem válik el soha.~Azt mondaná: „Ha boldogtalanná
1015     5,  II  |                titkát! Noémi történetét!~Azt mondaná rá: „Isten áldja
1016     5,  II  |               áldja meg, ki megadta neki azt a boldogságot, melytől én
1017     5,  II  |                eltűnt a városból.~Valami azt súgja neki, hogy ez elől
1018     5,  II  |                 hosszú óra van reggelig. Azt végigtöprenkedni!~Mégis
1019     5,  II  |             Lehetetlen az!~Mihály érezte azt, mert mélyen gondolkodó,
1020     5,  II  |                  az egészet, azért, hogy azt hihesse, hogy számadása
1021     5,  II  |               másodiknál még jobban érzi azt. És nem teheti őket magáévá.
1022     5,  II  |                 nem tud szabadulni; érzi azt ébren, amit a szigeten,
1023     5,  II  |                   tengerentúli kelettel. Azt ő akkor zsebébe tette; egészen
1024     5,  II  |                brazíliai üzletfőnök írta azt is, ki az elébbi kedvező
1025     5,  II  |                 nem tudom, hogyan fogjuk azt még valaha visszaszerezni.”~
1026     5,  III |                kutyaugatást sem hallott.~Azt hitte, hogy ő most ahelyett,
1027     5,  III |                  a ködben az ember éppen azt nem tudja, hogy egy irányban
1028     5,  III |                hogy Timár minden percben azt várta, hogy előlép egy fehér
1029     5,  III |                fogással biztatott. Timár azt kérdezte tőle, hogy mi előjele
1030     5,  III |               víz színén úszik, az ember azt gondolná, hogy viza. Ezt
1031     5,  III |        rúdjaikkal, jégvágó eszközeikkel; azt mondták, hogy napfölkeltekor
1032     5,  III |                  sejtette, mindig imádta azt, ami „nagy élet” a természetben.
1033     5,  III |                  állt a rianástól. Látta azt, mikor támadt. Térdeit megreszketteté
1034     5,  III |                 üresség támad. Aki aztán azt észre nem veszi, s szekérrel
1035     5,  III |                  jégen járók észrevegyék azt, s bele ne botoljanak a
1036     5,  III |                 Egy halászlegény elkezdi azt a jég alatt előbbre tolni
1037     5,  III |                együtt, a másik ott várja azt a kisebb léknél, s amint
1038     5,  III |           odaérkezik, megint odább tolja azt a harmadik lékhez, ahol
1039     5,  III |            kötelébe, csendesen vontatják azt kifelé.~Húsz embernek megfeszített
1040     5,  III |                  több száz mázsára lehet azt becsülni.~A nagy lék szája
1041     5,  III |                 eleven tömeget, kihányva azt egyenesen a jégre, ahol
1042     5,  III |               húsz évben fogtak egyszer, azt is csak régen. Erős fejével
1043     5,  III |                   pofon vágta a farkával azt az egyik legényt úgy, hogy
1044     5,  III |                 tartott senki a kezében. Azt tartják, hogy amint a vízből
1045     5,  III |              halat most el nem hordanak, azt kosarakra garmadolva beviszik
1046     5,  III |                  tízakós hordót a jégre, azt csapra üttette, s felszólította
1047     5,  III |                tudománya van hozzá, hogy azt utánacsinálni sem lehet.~
1048     5,  III |              közé, s a ládát leszegezte. Azt feltették a szekérre, melyen
1049     5,  III |             milyen kedvére „kivolt.” Még azt is megírta neki, hogy egy
1050     5,  III |               levél készen volt, levitte azt a kocsisnak.~Az öreg halász
1051     5,  IV  |                  az alak mondta Timárnak azt, hogy: „Jó estét, uram!”~–
1052     5,  IV  |         fiókjából oda eltett tárcáját, s azt is odaveté neki.~Az országkerülő
1053     5,  IV  |                  Az országkerülő elkapta azt fél kézzel; fel is nyitá
1054     5,  IV  |                  ugyan megtehettem volna azt is a kedvedért, hogy meggebedjek
1055     5,  IV  |                  ez?~Timár reszketett.~– Azt tették velem, hogy levetkőztettek
1056     5,  IV  |                közé nézzen. Rábámulok, s azt mondom neki spanyolul: „
1057     5,  IV  |                  rám bámult iszonyúan, s azt mondá: „Igen!”~„Akkor én
1058     5,  IV  |               viszonttalálkozás örömeit, azt kérdé tőlem a kedves papa,
1059     5,  IV  |            mindegy! Akinek pénze van, az azt mind lopta. Akinek sok van,
1060     5,  IV  |                majom szőre.~„Hogy hítták azt a basát?” mordult rám az
1061     5,  IV  |              ütve az öklével a térdemre: azt hittem, erre a szóra beleugrik
1062     5,  IV  |                feje bőrét a homlokára, s azt mondta, hogy „folytasd,
1063     5,  IV  |       kincseiddel együtt? Ali Csorbadzsi azt mondta, hogy minden kincseinek
1064     5,  IV  |               öreg olyan komolyan mondta azt, hogy még most is nevetnem
1065     5,  IV  |                 meg. (Teringettét, ha én azt akkor tudtam volna, hogy
1066     5,  IV  |                belerakjuk egy bőrzsákba, azt én magammal viszem egy angol
1067     5,  IV  |                  te mondod. Bár legalább azt az egy klenódiumot zsebre
1068     5,  IV  |                   én köpenyem alá vettem azt, s a kertajtón át kiosontam
1069     5,  IV  |               űrébe. Ő maga töltötte meg azt golyóra.~– Ez a fölfedezés
1070     5,  IV  |                 voltak szánva, hanem még azt a leányt is, akit nekem
1071     5,  IV  |                  kellett volna elvennem: azt a kis pöszke, vad teremtést,
1072     5,  IV  |                 miért szidta a Madonnát? Azt én nem tűrhetem; hiszen
1073     5,  IV  |               öreggel. Nem azért, mintha azt restelltem volna nézni,
1074     5,  IV  |            társammal összebeszélve. Csak azt az időt kellett bevárnunk,
1075     5,  IV  |           szükséges az óceánon járáshoz? azt majd elmesélem neked egyszer
1076     5,  IV  |           pontján járhatsz a külföldnek, azt nem tudta megmondani senki.
1077     5,  IV  |                 színházba. Ott megláttam azt a gyönyörű szép úrhölgyet
1078     5,  IV  |         kisasszony. – Nekem is megmutatá azt úrnőm, mikor Levetinczy
1079     5,  IV  |                  pofon mellett maradunk; azt én nem szoktam magamnak
1080     5,  IV  |               hogy hol vagy te! Én tudom azt, hogy miféle külföld az,
1081     5,  IV  |                  engedett ülni a háznál. Azt mondta, hogy fél tőlem ő
1082     5,  IV  |                Én tréfálni akartam vele. Azt mondtam neki, hogy illik-e
1083     5,  IV  |                  csavargónak nevezett, s azt mondta, hogy takarodjam
1084     5,  IV  |                 takarodjam a házából. Én azt mondtam neki, hogy elmegyek,
1085     5,  IV  |                karomat fogai közé. Végre azt mondta Noémi: könyörögj
1086     5,  IV  |              egymással egyenlítve?~Mikor azt mondta a szökött fegyenc
1087     5,  IV  |                 rajta.~Ez az ember tudja azt jól, hogy Timár ővele csak
1088     5,  IV  |                alul. – Ez az ember tudja azt, hogy Timár hogyan gazdagodott
1089     5,  IV  |                érte. – Ez az ember tudja azt, hogy Timár megcsalta Noémit,
1090     5,  IV  |                 megtalálta Timár óráját, azt a mellényzsebébe tette,
1091     5,  IV  |               már! Furcsa volna ugye, ha azt mondanám, hogy „fogat fogért,
1092     5,  IV  |          járhatnak. Azután természetesen azt, hogy nagyságod engemet
1093     5,  IV  |         Használja fel, ahogy tetszik. De azt a szigetet nem adom. Az
1094     5,  IV  |                 még egyszer lebuktatlak. Azt gondolod magadban, ugye: „
1095     5,  IV  |              ember, magasra emelt arccal azt mondom: »nem igaz!« Nekem
1096     5,  IV  |                  még többet is megírtam. Azt, hogy hol vagy te olyankor,
1097     5,  IV  |                és kezedbe adja. Amint te azt mondod, hogy nem alkuszol,
1098     5,  IV  |               mondod, hogy nem alkuszol, azt mondom: „Alászolgája, örülök,
1099     5,  IV  |                 megyek át oda, ni! Látod azt a kettős tornyot. Az ott
1100     5,  IV  |                 a kalandornak.~– Hagyjuk azt későbbre. Még rákerülhet
1101     5,  IV  |                 kínjában.~– No, hát írod azt a levelet Noémihez? vagy
1102     5,  V   |               van szórva.~Ő futni hagyja azt az embert, aki őt semmivé
1103     5,  V   |                 meg ezt az embert. Timár azt mondja: ennek az embernek
1104     5,  V   |                  fenyeget. E néma beszéd azt mondja: „Nem így öllek meg!
1105     5,  V   |              végigfutott a tájon. Csupán azt az egy hófelhőt kergette.
1106     5,  V   |                   Hogy lássa még egyszer azt a nőt, ki őt vetélytársa
1107     5,  V   |                 mikor az már tudni fogja azt, hogy ő Timéának férje?
1108     5,  V   |              hullámhoz, hogy megcsókolja azt, mint ahogy megcsókolja
1109     5,  VI  |                 ne hallja.~– Nem érti az azt, Dódikám.~– Óh, megérti
1110     5,  VI  |                  Ugye, ha apa itt volna, azt a rossz embert majd megverné?~–
1111     5,  VI  |                   nem eresztem be többet azt a rossz embert, aki téged
1112     5,  VI  |                  Siserának jó lett volna azt tudni, hogy az asszony kezében
1113     5,  VII |                 északi szél felszaggatta azt, és áttorlasztotta a somogyi
1114     5,  VII |                 ki keveset alszik éjjel, azt is mondá, hogy ő hallotta
1115     5,  VII |                mondá, hogy ő hallotta is azt a rémséges halálordítást
1116     5,  VII |                 jegygyűrűje felől, hanem azt nem tudták neki előadni.
1117     5,  VII |            harang és minden embercsoport azt zúgta felőle, hogy most
1118     5,  VII |             koporsót rejtő fülke elé, és azt kívánja, hogy temessék el
1119     5,  VII |                 át karjaival. – Mindenki azt mondja rá, hogy az a szobor
1120     5,  VIII|           bevásárolni. Nem szégyenlem én azt. Azért aki ismer, tudja,
1121     5,  VIII|                se éjjele, se nappala. Én azt hiszem, ez az asszony utána
1122     5,  VIII|              nekem is elolvassa. S aztán azt kérdezi tőlem: „Te Zófi
1123     5,  VIII|                 víg hangon van írva? Még azt is megírja, hogy táncolt!”
1124     5,  VIII|                az Athalie leányom mindig azt mondja, hogy ha Timéa ahhoz
1125     5,  VIII|                 Jaj, de senki se kívánná azt jobban, mint én! Nem azért,
1126     5,  VIII|            ezúttal bizonyosan ottfeledte azt. Bizonyosan minden éjjel
1127     5,  VIII|              hogy most is kék a helye, s azt mondta, hogy megöl, ha ezt
1128     5,  VIII|       Athalie-nak az anyja volt-e az, ki azt mondta, ha Timéa szegénnyé
1129     5,  VIII|                Én az anyja vagyok, mégis azt mondtam. Igaza van a major
1130     5,  IX  |              hogy ebből ki lehet találni azt, hogy „ló”, pedig ő nem
1131     5,  IX  |               szemében könny csillogott; azt mondta Mihálynak:~– Éppen
1132     5,  IX  |                előtte igaz őszinteséggel azt az esteli jelenetet, amelyen
1133     5,  IX  |                  mikor elbeszélte előtte azt a rettenetes éjszakát, melyen
1134     5,  IX  |            viselte, tárcám is nála volt; azt helyettem fogják eltemetni,
1135     5,  IX  |                lelkemet, s te elfogadtad azt. – Most már ki van egyenlítve
1136     5,  IX  |              felnyitá a szemeit, s amint azt látta, hogy reggel van,
1137     5,  IX  |           Mihályra. Idő kell ahhoz, amíg azt fel bírja fogni, amiket
1138     5,  IX  |               gyors elméjük van.~Egyszer azt mondá Noémi – férjének:~–
1139     5,  IX  |             mikor egyedül van.~– De hisz azt a rejteket nem ismeri senki
1140     5,  IX  |                te az enyim vagy; – de ha azt érezné irántad, amit ama
1141     5,  IX  |                 őmiatta, mint az a férfi azt a másik leányt: óh! akkor
1142     5,  IX  |              Timéát erről a titokról. Én azt akarom, hogy Timéa boldog
1143     5,  IX  |                 szép aranyzöld bogárkát, azt ragasztá oda a viasz közepébe:
1144     5,  X   |             Néhány előkelőbb ház azonban azt a szokást hozta be, hogy
1145     5,  X   |                  Timéa napján. Ki küldte azt, nem volt mondva. A postán
1146     5,  X   |            átadta a kardját és köpenyét, azt kérdezte tőle, hogy vannak-e
1147     5,  X   |          vannak-e már itt sokan? Az inas azt felelte rá, hogy senki sincs.~
1148     5,  X   |                nagy akadály. Timéa vette azt észre.~– Akarja ön, hogy
1149     5,  X   |                 nyáron is Zsuzsánna-nap; azt fogjuk megtartani.~– Még
1150     5,  X   |                 egy félig nyílt virágot, azt alig láttatva, ajkaihoz
1151     5,  X   |                elébb odaszorítá ajkaihoz azt a rózsát, azt az egy szót,
1152     5,  X   |        odaszorítá ajkaihoz azt a rózsát, azt az egy szót, s hogy rím
1153     5,  X   |                 belőle, ő is megcsókolta azt…~Mikor az őrnagy eltávozott,
1154     5,  X   |                     Timéa tanulta lassan azt a nagy tudományt, hozzászokni
1155     5,  X   |               Athalie-nak nászhozományul azt az összeget fogja adni,
1156     5,  X   |        találkozásával. „Ki-ki párjával.” Azt hitte, hogy ez az ő munkája
1157     5,  X   |             karikagyűrű, de Zófi asszony azt állította, hogy ő annál
1158     5,  X   |              uram, mint a másik. Mikor ő azt a szép hosszú bajuszát kipödri,
1159     5,  X   |                 oldalról a másikra, hogy azt a terjedő holdvilágot ott
1160     5,  X   |               Athalie maga készítette el azt a számára. A cselédekhez
1161     5,  X   |              hangzott a mellékszobákban.~Azt a szolgálós modort, amit
1162     5,  X   |                  sem hallhatta.~Mindenki azt hitte, hogy készül Fabula
1163     5,  X   |          alapítani Athalie szerencséjét. Azt hiszi, hogy az elvesztett
1164     5,  X   |           elbocsátva. És Timéa nem tudja azt, hogy a férfit, akit gyűlöl
1165     5,  X   |                  engedi oda másnak, mint azt, akit szeret. Hogy a nő
1166     5,  X   |                 Timéa miatt, és nem meri azt neki megmondani.~Csak egy
1167     5,  X   |                  már, s csak fel kellene azt próbálni.~Valami szerencsétlen
1168     5,  X   |              Valami szerencsétlen hiúság azt sugallta Timéának, hogy
1169     5,  X   |                 úgy súgta Timéának, hogy azt a levelet jó lenne még ma
1170     5,  X   |                 az őrnagytól, beilleszti azt a pompás sèvres-i porcelánvázába,
1171     5,  X   |                  porcelánvázába, s aztán azt súgja neki:~– És mármost
1172     5,  X   |                  s csendesen megcsókolta azt, halkan rebegve: „Szegény
1173     5,  X   |             felillessze a fehér főkötőt.~Azt meg kellett tűzni jobbról-balról
1174     5,  X   |              látta, de Kacsuka látta jól azt a villámot, mely e szónál
1175     5,  X   |                 ezt a szót, már megbánta azt; sietett az engeszteléssel.
1176     5,  XI  |                  a házhoz; ő jobban érti azt a tudományt valamennyinél.
1177     5,  XI  |                  ott.~A suttogó szeretők azt hiszik, tán ő is anyjánál
1178     5,  XI  |                 konyhán. A konyhán pedig azt hiszik, tán ő is a szerető
1179     5,  XI  |                pár mellett van, s élvezi azt a gyönyört, hogy harmadik
1180     5,  XI  |                 senki, sem itt, sem ott? Azt sem tudja senki, hogy van-e
1181     5,  XI  |                mindenki itt és amott, és azt kérdezné: „hol van Athalie?”~
1182     5,  XI  |                  a sötétben végigálmodja azt a rettenetes álmot, aminek
1183     5,  XI  |         keresztül.~De Athalie nem hallja azt a víg rikongatást; Athalie
1184     5,  XI  |                rikongatást; Athalie csak azt a suttogást hallja…~És neki
1185     5,  XI  |             mérgeznie. De az saját maga. Azt a mérget pedig nem árulják
1186     5,  XI  |                   de mégsem volna szabad azt hallani másnak.~A vőlegény
1187     5,  XI  |                És az a másik kis ajtó?~– Azt hagyja ön! Az egy kis kabin
1188     5,  XI  |                 imáját”.~– Jó. Meg fogom azt tanulni az éjjel könyv nélkül.~–
1189     5,  XI  |                nélkül.~– Úgy, úgy. Tegye azt: tegye azt!~Timéa végigolvasta
1190     5,  XI  |               Úgy, úgy. Tegye azt: tegye azt!~Timéa végigolvasta az imát
1191     5,  XI  |                folyosón az őrnagy úrnak.~Azt hitte, hogy egy cselédje
1192     5,  XI  |              számára; csak Timéát látta. Azt hitte, hogy a szobaleány
1193     5,  XI  |               szolgálattevő főhadnagynak azt mondá:~– Te, bajtárs, én
1194     5,  XI  |               parancsol-e valamit.~Timéa azt hitte, ez a szobaleány volt
1195     5,  XI  |         őrnagynak világított a folyosón. Azt mondta neki, hogy menjen
1196     5,  XI  |               annak jólesett.~Maga pedig azt mondá, hogy nagyon el van
1197     5,  XI  |                szaga még itt is üldözte; azt hitte, az egész mai vacsora
1198     5,  XI  |              könyökére támaszkodva nézte azt a fekvő alakot. És addig
1199     5,  XI  |                  itta még ki a magáét.~S azt álmodja, hogy Athalie mezítláb,
1200     5,  XI  |                odalopózik a háta mögé, s azt súgja a fülébe: „Hát te
1201     5,  XI  |             cukorral. És ő folyvást érzi azt az undorító bűzt rajta.~„
1202     5,  XI  |               asszony olyan sokáig tudja azt az imádságot könyv nélkül
1203     5,  XI  |                  egy eltört pengét tart. Azt gyöngéden megnézi. Odaszorítja
1204     5,  XI  |                át erein. Öklébe szorítja azt.~Végighúzza az ajkai közt
1205     5,  XI  |            vastag hajtekercsek felfogták azt, s a lecsúszó kard csak
1206     5,  XI  |               karddal, aztán ő is kiejti azt kezéből, s ájultan rogy
1207     5,  XI  |                  ajtón, de senki sem jön azt kinyitni. A katonák be akarják
1208     5,  XI  |           kinyitni. A katonák be akarják azt törni; de az ajtó nagyon
1209     5,  XI  |                 a vállát, s kiszakította azt a zárából.~Timéa ott feküdt
1210     5,  XI  |                megvizsgálta a sebeket, s azt monda, hogy egy sem életveszélyes;
1211     5,  XI  |    önuralkodásával. Csak egy embert nem. Azt a férfit, akinek a kedvesét
1212     5,  XII |              volt téve kéz alul. Athalie azt állítá, hogy ő maga is ízlelt
1213     5,  XII |               mikor ő eltávozott?~Hiszen azt sem tudja még senki bizonyosan,
1214     5,  XII |                 nő.~Aki bizonyosan tudja azt, Timéa, nem árulja el senkinek.~
1215     5,  XII |                kivenni.~Egyszer az orvos azt tanácsolja, hogy valami
1216     5,  XII |           fogadja látogatóit.~Kacsuka úr azt indítványozta, hogy „olvassuk
1217     5,  XII |              Szent György-képnek, betöri azt az öklével, s aztán megragadva
1218     5,  XII |        megragadva két kézzel, kiszakítja azt a falból, nehéz rámájával
1219     5,  XII |               igazság nem engedi el neki azt a kínos jelenetet, hogy
1220     5,  XII |              összerezzen, mikor az elnök azt mondja:~– Hívják be Kacsuka
1221     5,  XII |                bejárás. Falaztassa ön be azt az üreget, s vigyázzon kedves
1222     5,  XII |                 szabadabban mondhassa el azt, ami most szívéből kitör.~–
1223     5,  XII |             akartalak ölni! S bánom csak azt, hogy mért nem találtalak
1224     5,  XII |                 Esküszöm! Esküszöm, hogy azt a titkot, a rejtekajtó titkát
1225     5,  XIII|                 én kiszabadulok, megölöm azt az asszonyt!”~Még most is
1226     5,  XIII|                 bennünket, akiről később azt beszélték, hogy talán nem
1227     5,  XIII|                  csak elbujdosott; a nép azt hitte erősen, hogy Timár
1228     5,  XIII|                  az egész városon, mikor azt a szép hölgyet meg akarta
1229     5,  XIII|                  esemény volt az!~Láttam azt is, mikor halálra ítélt
1230     5,  XIII|          szekéren vitték a vesztőhelyre; azt mondták, hogy lefejezik.
1231     5,  XIII|               tudatták vele a kegyelmet.~Azt beszélték róla, hogy mikor
1232     5,  XIII|                 még azután sokáig láttam azt a másik szép, halavány úrhölgyet
1233     5,  XIII|                leszámítva a nádast, mely azt most is körülfogja s elrejtve
1234     5,  XIII|           szükségük a sziget lakóinak, s azt hoznak nekik cserébe: gabonát,
1235     5,  XIII|              minden munka úgy megy, hogy azt senkinek sem kell mondani,
1236     5,  XIII|                 lehetett venni, hogy aki azt a házat építette, sok ábrándos
1237     5,  XIII|               most is fenntartja magának azt a hivatalt, hogy a konyhára
1238     5,  XIII|                futotta el.~Tudós barátom azt kérdé tőle, hogy talán hallotta
1239     5,  XIII|      füstfelleget fújt pipájából; a füst azt mondta: „Az én szigetem
1240     5,  XIII|          bennünket nyomnak.~A füstfelleg azt mondta rá: „Az én szigetemen
1241     5,  XIII|             széles világon.~A füstfelleg azt veté rá: „Mi nem harcolunk
1242     5,  XIII|             előkelő házak buktak rendre; azt is érthetővé igyekeztem
1243     5,  XIII|                  tenni.~Az ő füstgomolya azt felelte erre: „Lám, minálunk
1244     5,  XIII|                 elaludt szépapja ölében, azt be kellett vinni és lefektetni.
1245     5,  XIII|             elhagyott bennünket, az öreg azt kérdé tőlem:~– Hol született
1246     5,  XIII|                az én fejemre téve, mikor azt még gyermeki szőke lenhaj
1247   Uto       |        ősbirtokbul egy hetvenkettedrész. Azt megkaptad: most is megvan
1248   Uto       |               kalimpált, elregélte nekem azt a történetet, ami az „Arany