Part,  Chapter

 1     1,  II  |        arcán feledte volna szemeit valaha.~Sűrű, fekete haja valami
 2     1,  IV  |       ismeri, s még kevesebb merte valaha felhasználni.~Ez az átjárás
 3     1,  VII |       ehetik belőle, anélkül, hogy valaha jóllaknék vele; mert mire
 4     1,  VII |        szemeiknek megérzé, hogy ők valaha egymás sorsának rejtelmes
 5     1,  IX  |         mint egy állat? Látott már valaha valaki egy kutyát, mely
 6     1,  XII |            deszkára, amilyent csak valaha S-nek olvastak a szerbek.~–
 7     2,  II  |        tanácsolom, pajtás, hogy ha valaha házasodni akarsz, s belebotlasz
 8     2,  IV  |           melyről azt hiszik, hogy valaha tűzhányó volt.~A Csetátye
 9     2,  V   |            jó barátok voltak, mint valaha.~Soha olyan egymást szerető
10     2,  VII |           ne legyen.~– Hallotta ön valaha hírét a Staatsrathnak?~–
11     3,  I   |           nagy vagyonnak az alapja valaha az övé volt; csak azt tudja,
12     3,  II  |        volt rávehető, hogy tegezze valaha Timéát.~S ami legfinomultabb
13     3,  II  |         csak egy édes szót váltana valaha, ha csak egy nyájas mosolygást
14     3,  IV  |           látott is maga gyémántot valaha.~S azzal a diffamált gyűrűt,
15     3,  VI  |       Engedje nekem, hogy ha önnek valaha levelet írok, e szóval kezdhessem: „
16     3,  VIII|            vállalat mindennél, ami valaha Európából kiindult. Éljen
17     4,  I   |    asszonyság váljék belőle, s még valaha Levetinczy úr neje legyen.
18     4,  I   |    feleségül veszi, s kinek jutott valaha eszébe őt bigámiáért beperelni? –
19     4,  III |          Noémi. Megver a szemével. Valaha övé volt e ház, s most ide
20     4,  IV  | boldogot-boldogtalant, akinek csak valaha hírét hallotta; egész háza
21     5,  I   |           S nem emlékezik rá, hogy valaha azelőtt látta volna valahol?~–
22     5,  I   |          rettegni legyen kénytelen valaha, hogy valami szerzeményének
23     5,  I   |            egy szavam, egy könnyem valaha panaszt árult volna el?
24     5,  II  |    veszedelmes imposztor, aki csak valaha a világon létezett. Amíg
25     5,  II  |       tudom, hogyan fogjuk azt még valaha visszaszerezni.”~Ez hát
26     5,  IV  |        uraságodat láttam volna már valaha.”~„Láthattál biz engem,
27     5,  IV  |        kószáltál te Törökországban valaha?”~„Voltam én ott is. Hát
28     5,  V   |        férje? Hogy vegye ölébe még valaha Dódit?~Nincs, nincs neki
29     5,  VII |        Tódor sem hitte volna, hogy valaha ilyen nagy tisztesség éri
30     5,  VIII|          Athalie lenne még egyszer valaha gazdag, és Timéa lenne szegény,
31     5,  IX  |          attól a gondolattól, hogy valaha alva lássam őt magam előtt.~–
32     5,  X   |   megjelent, s eszébe jutott, hogy valaha éppen így mondta Athalie
33     5,  XI  |            aki hallott, aki értett valaha e szentséges szent suttogásokból,
34     5,  XII |         arcot, szoborfehéren, mint valaha, és e fehér homlokon a halántékig
35     5,  XIII|         hogy talán hallotta is már valaha a nevemet. Az öreg hallgatott.~
36     5,  XIII|       percben úgy tetszett, mintha valaha, régen, régen, már lett