1-500 | 501-873
Part, Chapter
1 1, I | ismerő, világon kívül eső, meg nem nevezett föld! Másunnan
2 1, I | nevezett föld! Másunnan meg elhordta a kikezdett szigetet
3 1, II | keleti pestis!~Mi ugyan meg nem tudjuk mondani, hogy
4 1, II | ismeretlen ragállyal ajándékozott meg bennünket. Kínától kaptuk
5 1, II | összezavarja azt, hogy ember meg nem érti.~Ellenben a tülök
6 1, II | embernek az arcán nem látszik meg, hogy tudnának valamit a
7 1, II | ennek csak az orrát látjuk meg a bajuszát, mind a kettő
8 1, II | ott, a Krisztus sem ment meg bennünket. Jézus segíts!~
9 1, II | nem termett, Oláhországban meg nagy volt a termés. Azt
10 1, II | kalendárium. Nézze csak meg a szobámban: ott van felakasztva
11 1, II | majd jön a másik.~– No, meg a harmadik, meg a tizenharmadik,
12 1, II | másik.~– No, meg a harmadik, meg a tizenharmadik, és mindig
13 1, II | Hallja kegyelmed – szólal meg a tisztító, az egész rágdohány-csomaszt
14 1, II | Jézus segíts! – Az a biztos meg egyre azzal a görög leánnyal
15 1, II | utasítva őt, hogy hol láthatja meg vele legjobban a sasok fészkeit,
16 1, III | Szent Borbálát védszentje, meg az a kötél, mely egyre rövidebbre
17 1, III | nyelvén; „eredj! fordulj meg! ki a partra! sicc! szaladj!”,
18 1, III | állat csak nem értette azt meg.~Abban a pillanatban aztán,
19 1, III | képeznek. Minden hajóstérképen meg van jelölve ez a hely, két,
20 1, III | végére futott fel, s ott állt meg, felgörbített háttal; a
21 1, III | sáljába.~Hanem a Szent Borbála meg volt mentve.~A visszatérő
22 1, III | a kezeit Euthym. Timárt meg is ölelte.~Timár azt hitte,
23 1, IV | Perigrada-sziget túlfelén meg egy éppen keresztben álló
24 1, IV | nekirohanó árt, s egy csoport meg nem nevezett szirt árulja
25 1, IV | Fabula János ekkor mutatta meg, hogy mit tud.~– Segíts,
26 1, IV | elmaradoztak, hogy azt is meg tudta volna becsülni, hány
27 1, IV | irgalma őrzi, ha sírkövét meg nem találja ott alant a
28 1, IV | mik csak néha mozdulnak meg, a tenger vendégeit, a vizákat,
29 1, IV | hullám.~Hanem azért a szíve meg sem dobbant e szóra.~Csodálatos
30 1, IV | utolsó salto mortale után meg volt mentve, s biztos helyen
31 1, IV | vízből!”~– Csak tartsa ön meg a száz aranyát, uram! –
32 1, IV | a hajóra, minden öltöny meg volt a testén száradva a
33 1, IV | nagy fáradságtól.~A hajó meg volt mentve, talán kétszer
34 1, IV | Timéa. Bizony Timár menté meg őket.~Pedig hát mi köze
35 1, IV | nem volt jó idő.~– Vallja meg kegyelmed, hogy sohasem
36 1, IV | forintom van egy napra, meg a szabad koszt. Nekem negyven
37 1, IV | azt tudom.~– No hát tudja meg kend, amit még nem tud! –
38 1, IV | oltani a lámpást, gyújtsa meg kend újra, s ne felejtsen
39 1, IV | kikáromkodhassa magát. Aztán meg azt is mondják, hogy a kend
40 1, IV | vonulni, hogy ki fizeti meg mármost az ő díjaikat? (
41 1, IV | horgonyt vetettek, az nem bírta meg a terhet, a hajó belekerült
42 1, V | a román parton hallanák meg. Hanem a furfangos ember
43 1, V | népmonda szerint egy magyar meg egy oláh asszony perlekedett
44 1, V | felhők között, el-elbújva meg kivilágítva.~Az inspiciens
45 1, V | megtudja a hajótulajdonos is, meg az illető szigorú férfiak
46 1, V | aranyból!~Bizony fordult meg Timár agyában egyszer az
47 1, V | korsóba, hát azt sohasem tudná meg senki, hogy tízet magának
48 1, V | van, még a felével is jól meg vannak – – – jutalmazva.~
49 1, V | vizeskorsó. Hogy miért vesztegeti meg a vizsgálókat Trikalisz?
50 1, V | lelkét nyomja. Ne tarts meg belőle semmit.~Az inspiciens
51 1, VI | mert most maga szólítá meg Timárt, kérdezősködve a
52 1, VI | barlangot véres harcban védték meg a törökök ellen. Az ozmanlik
53 1, VI | hosszú katakomba, mely száz meg százezernyi hősnek csontját
54 1, VI | kezd, oly erővel támadja meg a hajót, hogy a vontatók
55 1, VI | vontatókhoz, hogy álljanak meg. Nem segít itt most sem
56 1, VI | emberlaktalan csend tanyáján pihent meg a Szent Borbála.~És aztán
57 1, VI | valami kevés kávé és cukor, meg egy skatulya török dulcsásza
58 1, VI | növénytörmelékkel hordja meg a víz sodroma; másutt a
59 1, VI | azok a szigeten nem élnek meg. Azoknak mind olyan hely
60 1, VI | bámulattól megigézve állt meg.~Amit maga előtt látott,
61 1, VII | a kis fehér cicát, hogy meg fog majd annak örülni!~Azonban
62 1, VII | Lépjen át rajta.~– Nem fog meg?~– Nem bántja az a jó embereket.~
63 1, VII | fekvő roppant állaton; az meg sem mozdult, csak a farkát
64 1, VII | csak a farkát emelintette meg egyszer, mintha üdvözlőleg
65 1, VII | megkínálta vele. Kóstolja meg. Azután egy kancsót vett
66 1, VII | egész műértéssel ropogtatott meg; amit a fehér cica is követni
67 1, VII | megismeri, s nem ugatja meg; de próbáljon csak egy tolvaj
68 1, VII | holmit; ön pedig mondja meg, asszonyom, hogy mit fizessek.
69 1, VII | egyben magunk húzódunk meg, a másikban, ha jó ember
70 1, VII | ott a süppedékes semlyéken meg a tüskés bozótokon keresztül
71 1, VII | hogy ki szólt itten; azután meg azt, hogy kinek szóltak.~
72 1, VII | kormányossal, a hajóslegényekkel meg Timárral. Majd Timéához
73 1, VII | suttogva, csendesen feddé meg, hogy mások ne hallják;
74 1, VII | kamarába, azután töltsd meg a zsákjukat máléliszttel,
75 1, VII | hozzányúlni nem szabad, míg ő meg nem fúja az ételüket, hogy
76 1, VII | malacpörköltet készített. Timár meg is felelt annak becsületesen;
77 1, VII | egészen megtartja magának, meg is csókolgatja; s hogy keserűsége
78 1, VII | visszahúzza őt magához. Ezért meg Narcissza éppen hozzákapott
79 1, VII | kisasszony azért a karperecért meg akarja tőle venni a Narcisszát.
80 1, VII | érte a Narcisszát. Tartsa meg a karperecét. A Narcissza
81 1, VII | neki mondani, hogy „köszönd meg szépen”.~Ekkor egyszerre
82 1, VIII| udvarias bókkal hajtotta meg magát, s azután folyt belőle
83 1, VIII| engemet. Én minden évben meg szoktam látogatni az én
84 1, VIII| vergődhettek át a Demir-kapun, meg a Tatalián? – Nesze, Almira!
85 1, VIII| képek egyszerre rohanták meg agyát mint egy zűrzavaros
86 1, VIII| vékony volt, minden szót úgy meg kellett hallania, mintha
87 1, VIII| másvalami árut hoz, aminek meg én vehetem hasznát. Mit
88 1, VIII| biztosíthassak magamnak. Most kaptam meg a kinevezést az első dragománi
89 1, VIII| az engedelmeskedéshez, s meg hagyta magát asszonya által
90 1, VIII| ember nem mérgezte-e őt meg, hogy úgy elhallgatott egyszerre?~–
91 1, VIII| végignyalta az orcáját; majd meg Timárhoz fordult, s nagy
92 1, VIII| hivatása erre vezérli, és meg fog pihenni egy éjszakán
93 1, VIII| lépcsőjére, és hallgassa meg a mi kunyhónk történetét.~
94 1, IX | összeg volt a különbség, amit meg kellett volna térítenie.
95 1, IX | könyörögtünk előtte: elégedjék meg kisebb nyereséggel; hiszen
96 1, IX | egymás nyomorult jobbágyait meg nem bírják védelmezni?~E
97 1, IX | magamat, azért sem ölöm meg a gyermekemet! Azért is
98 1, IX | Ahogy megélnek a farkasok; meg a cigányasszonyok, akiknek
99 1, IX | A csónak utoljára járta meg velem a Dunát. Míg ismét
100 1, IX | s féltem Noémit. A másik meg az, hogy ha én magam évekig
101 1, IX | hogy ha én magam évekig meg tudok is élni vadmézzel,
102 1, IX | nála nélkül a félelem ölne meg e magányban. Mikor batyummal
103 1, IX | hiányzott, azt Almira ette meg. Az okos állat ott feküdt
104 1, IX | örökös titkolózást honosít meg az itt lakó emberek között.
105 1, IX | mit csinálunk itten. Tudja meg tehát azt is, hogy mi az,
106 1, IX | szálától a körme hegyéig meg van romolva. Minden rossz
107 1, IX | hogy ha neki nem adunk és meg nem teszünk mindent, amit
108 1, IX | azokért senki. Talán elfogták, meg is ölték azokat, akik a
109 1, IX | részét Narcisszával itatta meg, s az elfogadta az idegen
110 1, X | előkelő török urat fojtatott meg Sztambulban, s őt magát
111 1, X | okom rá, hogy a halálra meg legyek érve. Az egyik a
112 1, X | mondanivalóm van.~Magamat meg nem menthetem többé, de
113 1, X | árnyékából?~Azért fogadd meg énnekem a te hitedre és
114 1, X | dysenteriát kaptam, s abban halok meg, másodszor azt, hogy készpénzem
115 1, X | neki a hajóterhet, és kérd meg, hogy legyen ő maga jelen,
116 1, X | mély nyöszörgés ragadta meg figyelmét, mely Timéa ágya
117 1, XI | suttogások. Mintha az magyarázná meg a holt ember végszavait
118 1, XI | szebbeket soha. Ki tudná meg, ha megcsókolnád?”~De Timár
119 1, XII | alatt a partra, s kérjük meg a papot, hogy temesse el.
120 1, XII | köhintett rá, s azt mondta, hogy meg lehet próbálni.~Az a falu
121 1, XII | előtt, hogy miért nem adtam meg neki a kellő végtisztességet;
122 1, XII | megtagadásáról; hanem erre meg aztán a cséplő és nyomtató
123 1, XII | aztán egy másikat kínált meg vele. – Derék fiú vagy te
124 1, XII | írni.~– Hiszen te Berkics, meg te Jaksics, még segítettetek
125 1, XII | egymástól; Mihály is megállta, meg az a négy is, hogy egymás
126 1, XIII| leány arcára. Az nem mozdult meg az egész beszéd alatt, még
127 1, XIII| nyolc fegyveres csajkás, meg egy csajkás kapitány és
128 1, XIII| Mahomednél.~– Csak nem halt meg?~– Biz azt tette. Itt ez
129 1, XIII| megírja; dysentériában halt meg.~A kapitány végigolvasta
130 1, XIII| meghalt, eltemették. Ön meg fogja mondani, hová; mi
131 1, XIII| tisztességes eltakarítást, de meg is tiltotta a hulla kihozatalát
132 1, XIII| vallassa ki, és büntesse meg, ahogy megérdemlik.~A kapitány
133 1, XIII| Borbála hajóterhe most már meg volt mentve.~
134 1, XIV | tapasztalat, se ügyesség meg nem oltalmaz; a legtöbb
135 1, XIV | perc múlva csak a födélzete meg az árbocfa a lelankadt vontatókötéllel
136 1, XIV | a csemegés dobozt menté meg, amit új testvérének, annak
137 1, XIV | kormányosra.~– Csak nem bolondult meg valaki, hogy a víz alá menjen
138 1, XIV | lélegzetét azalatt, mintha meg akarná tudni, meddig állhatni
139 2, I | akiket a „tekintetes” cím meg nem illet.~Timár addig bevezette
140 2, I | most lámpafénynél kísérli meg újra.~Timéa belépte megzavarja
141 2, I | hogy éppen most érkezett meg Timár úr egy szép kisasszonnyal
142 2, I | úr egy szép kisasszonnyal meg egy rézládával.~– Csakugyan
143 2, I | bízta rám, hogy mondjam meg önnek, hogy a zsákok kiürítésénél
144 2, I | biztosítékodat; nem kapod meg, ha nem perelsz!~Timár nyugodtan
145 2, I | beszéljünk. Ráérünk vele. De az meg sietős dolog, hogy mi történjék
146 2, I | egyszerre elnémult az úr is, meg az asszonyság is. Az ilyen
147 2, I | és arckifejezéseket aztán meg éppen nem volt képes magának
148 2, I | megkínálni a török csemegével. Az meg azt mondá neki, hogy rosszak
149 2, I | eszébe jutott, hogy Timárt is meg kellene kínálnia török édeskéjével.
150 2, I | tizenkétezer forintot aranyban, meg ha valamit még a nedves
151 2, I | mellé, de a saját ruháit meg Athalie finom fehér hímzéseit
152 2, I | sorba juthatott.~S Timéa meg volt elégedve sorsával.~
153 2, I | leányok sorsa ez.~Nagyon meg volt elégedve azzal, hogy
154 2, I | hallva, háládatosan csókolá meg Brazovics úr kezét. Azt
155 2, I | Athalie arcához, hogy annak meg kellett látnia a tükörből
156 2, II | szaladhatok a disznókereskedőkhöz meg a szekeresgazdákhoz, hogy
157 2, II | ha a házasság után ismer meg, azt mondja rá, hogy isten
158 2, II | ember szépen takaríthat meg rajtuk valamit. Minden írásbeli
159 2, II | megy keresztül, s előre meg tudom mondani, hogy ki kapja
160 2, II | tudom mondani, hogy ki kapja meg a vállalatot; mert az nem
161 2, II | pajtás, Almásra, s vedd meg az elsüllyedt búzát. Holnap
162 2, III | koldussá van téve.~Fabula János meg is mondta azt előre, hogy
163 2, III | kinyitotta, saját kezét metszette meg vele legelőször is, s akkor
164 2, III | Egészen más célból vetted meg azt a sok ázott búzát. Szegény
165 2, III | a szultáné, a khazniáré, meg a Dunáé.”~„Hát Timéáé?”~
166 2, III | tud; azt nem gyógyítják meg a szép leányok, ha fáj a
167 2, III | Legelőször is nem értené meg, hogy mi ez. Mit tud ő arról,
168 2, III | végre ha mind Timéa kapná is meg, mi lenne a vége? Ő gazdag
169 2, III | fényes polcáról még csak meg sem fog látni soha; te pedig
170 2, III | szerencse a kezedben, ragadd meg; tedd el. Senki nem tud
171 2, III | a gyorsszekér ott állt meg az „Anglia” mellett a kétfejűsasos
172 2, IV | kráter egész fel a száz meg száz ölnyi párkányáig, s
173 2, IV | aztán ecettel locsolták meg, így repeszték széjjel.~
174 2, IV | mint a cifra uniformisa meg az adóssága. Amire aztán
175 2, IV | Ugyan te, Miska, csak mondd meg igaz lelkedre, hogy tudtál
176 2, IV | különbség van a rozsliszt meg a búzaliszt között, hanem
177 2, IV | Micsoda ördögséged volt? Valld meg! Hiszen már megvan.~Timár
178 2, IV | hanem ha valami ellenséged meg találja tudni, ugyan megütheted
179 2, IV | történjék az úton, fogja meg a karját, ha szédülni talál.~
180 2, IV | hogy ki az, akin egyben meg másban minden megfordul.~
181 2, IV | engem is gyanúsítottak, hogy meg voltam vesztegetve. Eredj
182 2, IV | elégtételt. A feladót példásan meg kell büntetni. S ezentúl (
183 2, IV | fenyegetőzék Timár –, az meg fogja ütni a talpát! S fogadom,
184 2, IV | miatt a bánáti föld nem adta meg a vetőmagot. A földészeknek
185 2, IV | mintha nem jegyzett volna meg semmit. Folytatá:~– A Hofkammer
186 2, IV | Hofkammer most nem kapja meg a haszonbért, mert nincs
187 2, IV | pártfogói kerültek felül, s most meg azok akarják a Hofkammer
188 2, IV | helyzetét. Arany ember! Ezt meg kell becsülni!”~– Jól van! –
189 2, IV | derék ember, azt látom; ön meg volt általunk sértve, sérelmét
190 2, IV | józan eszű állampolgárait meg tudja jutalmazni, biztosítom
191 2, IV | úr. Ezt csak akkor tudta meg, mikor palotájába hazatért
192 2, IV | Hanem a felszólítás már meg volt téve, s azt komolyan
193 2, IV | korcsmában vett egy zsemlyét meg egy knakkwurstot, s azt
194 2, IV | fizetés mennyisége határozta meg.~Timár két nap, két éjjel
195 2, IV | másodikán este érkezett meg Pleszkovácra, ahol kora
196 2, IV | annak a nevében instálom meg a főtisztelendőségedet,
197 2, IV | főtisztelendőségedet, hogy nyissa meg számunkra magtárát. A kormány
198 2, IV | hogy te vagy a világon, meg hogy én vagyok a világon.
199 2, IV | embernek olyan sok, másnak meg semmi?~Ez volt a főtisztelendő
200 2, IV | sem kínálta.) Hát mondd meg, hogy jutottál te ilyen
201 2, IV | olyan görögforma neved van, meg hogy olyan jó, becsületes
202 2, IV | hanem a te jó képedért; meg hogy a szegény néppel jót
203 2, IV | elbeszélgettek ilyenformán. Timáron meg sem látszott, hogy bort
204 2, IV | arannyá válik a kezében. Új meg új vállalatok indulnak meg
205 2, IV | meg új vállalatok indulnak meg általa, amiket más ember
206 2, V | Úgy látszik, hogy nagyon meg lehetett már erősítve Komárom
207 2, V | örül, hogy megpihenhet: ez meg nekifog olyan dolognak,
208 2, V | fogast, hogy azt a német egye meg? Átkozott veszekedett ember!
209 2, V | mikor reggel kijön, harapja meg. – Hiszen megérdemli az,
210 2, V | megérdemli, mint Angyal Bandi meg Zöld Marci. Mert Zöld Marci
211 2, V | azt, hogy valaki más ölje meg ezt a fickót! – szólt végre
212 2, V | hangja rettenetes annak, meg a termete. Nem is igen fél
213 2, V | Még a felesége sem. Az meg éppen nem.~Tudja azt Athanáz
214 2, V | terjedelmes krinolinban jelenne meg fényes nappal; pedig az
215 2, V | bárgyú! Még most sem ismered meg Athalie kanalát? Hát ebből
216 2, V | cselédnek a béréből; a tiedből meg nem húzhatom le, mert neked
217 2, V | fajnak a sajátsága! – jegyzé meg Timár.~– Ah! bizony nem
218 2, V | falitükörbe nézett, ahonnan meg lehetett látni, mikor Timéa
219 2, V | vele – egy napra, ő pedig meg sem érzi.~A kapitány cukorral
220 2, V | gyermekkel.~– Timéa, kínáld meg a kapitány urat azzal a
221 2, V | szép Timéa kisasszony, meg akarja azt velem osztani?~
222 2, V | tányérján, s a világért meg nem ette volna. Ott őrzé
223 2, V | a fél szívet bizonyosan meg fogják nála találni. Milyen
224 2, V | volt, aki nem bocsáthatná meg magának, ha egy szép leány
225 2, V | aztán török leány, még meg sincs keresztelve, aztán
226 2, V | gondolkodó mélaság látszott meg arcán, s egyszerre nagyon
227 2, V | és lehajtá fejét.~– Tehát meg fognak elébb keresztelni.
228 2, V | megint szükséges, hogy elébb meg kell tanulnod a vallás hitágazatait,
229 2, V | a bibliai történeteket, meg a zsoltárokat és az imádságokat;
230 2, V | el kell járnod a paphoz meg a kántorhoz, aki tanítani
231 2, V | eljárt mindennap a paphoz meg a kántorhoz, és hordta a
232 2, V | tételeket betanulnia. De hát mit meg nem tett volna azért, hogy
233 2, V | nem tett volna azért, hogy meg lehessen keresztelve.~–
234 2, V | Nem értette volna az azt meg.~Még rontott a dolgán az,
235 2, V | arannyal. Arra tanították meg otthon a háremben legjobban.~
236 2, V | Brazovics úr tehát nagyon meg volt akadva, s ha volt valaki,
237 2, V | légyen emelni a szemeit. Meg ettől a katonatiszttől is
238 2, V | legelőször is azt tudta meg Athanáz úr szavából, hogy
239 2, V | mert kérdezte, hát tudja meg. Én azért járok ide, mert
240 2, V | azt az ütést? Nem mondta meg nekik a megrázkódó épület,
241 2, VI | fiamuram, most mutassa meg, hogy igazán hű emberem,
242 2, VI | igazán apjának tekint. Vallja meg, hogy a kormány a Monostoron
243 2, VI | semmit. Csak nekem mondja meg igazán. Tüzes harapófogóval
244 2, VI | urának, csak azt mutassa meg, csak egy pillanatra.~No
245 2, VI | csak egy pillanatra.~No hát meg hagyta neki nézni azt is
246 2, VI | szőlőárfolyam végre ott állt meg, hogy amely telkekért a
247 2, VI | már ötszázezerért kaphatta meg. Maga Brazovics úr százezer
248 2, VI | versenytársait. Azok ugyan meg fogják átkozni.~Hanem mint
249 2, VI | kend öreg legény már, meg van törve a sok fáradságtól;
250 2, VI | részére, János! Nem él kend meg már abban a rác világban
251 2, VI | rác világban odalenn. Itt meg hozzá van szokva a komáromi
252 2, VI | hiányzik belőle: a szekér meg a gazdaság.~– Majd megjön
253 2, VI | Menjen oda kend, és vegye meg az egészet.~– Hohó! nagyuram! –
254 2, VI | patikában nem árulom; aztán meg iszonyú darab föld az; sok
255 2, VI | hagyják, annyiért tartsa meg; senkivel meg ne ossza,
256 2, VI | annyiért tartsa meg; senkivel meg ne ossza, akárki ajánlkozik
257 2, VI | Fabula János uram vehetett meg húszezer forintért.~Mármost
258 2, VI | kamatokban.~Ezt a tréfát szerezte meg Timár versenytársainak s
259 2, VI | tenyeremmel. Húszezer forint! Meg vagyok bolondulva! Az eszem
260 2, VI | tótágast áll bennem. Engedje meg nagyuram, hogy egy cigánykereket
261 2, VI | élc volt Fabula Jánostól, meg kell mondanunk, hogy az
262 2, VI | kalickát, tele stigliccel meg vörösbeggyel, az iskolás
263 2, VII | asszonytól:~– Zófia mama, mondja meg nekem: milyen az az esküvő?~
264 2, VII | meglátod.~– Egyszer már meg akartam lesni a templomajtóból –
265 2, VII | a templomajtóból – gyóná meg őszintén a leány –, odalopóztam,
266 2, VII | többet, mint mikor a vőlegény meg a menyasszony odamentek
267 2, VII | gyönyörűségesen. A vőlegény meg a menyasszony letérdelnek
268 2, VII | aztán megkérdi a vőlegénytől meg a menyasszonytól, hogy szeretik-e
269 2, VII | bepólálja. Azalatt a kántor meg a kórus orgonaszó mellett
270 2, VII | vőlegénynek, hogy csókolja meg. Mikor az megcsókolta, szépen
271 2, VII | annak mit mond?~– Annak meg azt mondja: „Én tégedet,
272 2, VII | konyhában.~– Óh! kérem, azt meg nem engedhetem. Itt a konyhában!
273 2, VII | szárnyformára, denevéralakra, majd meg kétfelől kosszarvakat csavartatott
274 2, VII | hajadat, ahogy van! Hogy meg fog haragudni Athalie, ha
275 2, VII | pohárból isznak. A kórus meg a diakón ezalatt folyvást
276 2, VII | Hát teneked ki engedte meg, hogy a hajadat lebontsd?
277 2, VII | cselédekhez, s a szolgálóknak meg volt hagyva, hogy mikor
278 2, VII | rejteni nem tudó gyermeket, ki meg volt lepve új érzelmektől,
279 2, VII | fejezni a tréfát?~Nem! Egészen meg kell neki lakolnia; azért,
280 2, VII | azért hogy olyan ostoba, meg kell neki büntetve lennie.~
281 2, VII | mindenki. A gyermek egészen meg volt már háborodva a sok
282 2, VII | amiket a nevetők nem álmodtak meg, s nagyon hidegvérrel várta
283 2, VII | félretett jókból; hiszen meg szabad csalni a böjtöt;
284 2, VII | a böjtöt; nem tudja azt meg senki. Nem engedte magát
285 2, VII | odáig, hogy „szabadíts meg a gonosztól”. Mert bizonyára
286 2, VII | az olyan bölcsen oldá azt meg, hogy elvben meghagyta a
287 2, VII | mikor már minden miniszter meg van hódítva, még egy Staatsrath
288 2, VII | rászedett bohó gyermeken, ki így meg hagyta tréfálni magát!~Timéa
289 2, VII | tompa hegyével könnyedén meg találta szúrni Timéa a szép
290 2, VII | csendesen beszél is.~– Nézze meg ön, mi baj van? – szól Athalie
291 2, VIII| egész vészmadárserege lepte meg a házat, mint ahogy nagy
292 2, VIII| szertartáson sem jelent meg, hogy az ájuldozó menyasszonynak
293 2, VIII| Brazovics úr nem tartván meg a maga feltételét, a százezer
294 2, VIII| hógörgeteg megindult, és meg nem állt a lejtő aljáig.
295 2, VIII| becsülgették, mit ér ez meg amaz: a képek rámástól vagy
296 2, VIII| két becses értéke maradt meg, miket elrejtett a lefoglalás
297 2, VIII| mérgekben.~És akkor tudta meg magáról, hogy fél meghalni!
298 2, VIII| pusztítóbb méreg. Ez lelkét öli meg. És azt a mérget az ittasságig
299 2, VIII| minden ajtót. Kit lopnak meg?~És azután nekiindul egyedül
300 2, VIII| pislog egy lámpa, a másik meg a városháza kapujában, harmadik
301 2, VIII| katonás egyszerűség lepi meg a belépőt, s azonfelül az
302 2, VIII| végigsétált.~Kacsuka úr nagyon meg volt lepetve. Nem várt női
303 2, VIII| kapitány pedig nem ölelte őt meg.~– Üljön le, kisasszony –
304 2, VIII| mintha előbb azt kísérlené meg, hogy szemeivel mondja el
305 2, VIII| jött ide. Vajon nem érti-e meg?~Nem, az nem értette meg.~
306 2, VIII| meg?~Nem, az nem értette meg.~S mikor aztán meg kellett
307 2, VIII| értette meg.~S mikor aztán meg kellett szólalnia, olyan
308 2, VIII| eszemet, és nem bánom. Öljön meg, ha akar, és én nem fogok
309 2, VIII| szavát adni, hogy nem nősül meg.~Ezt olvasá ki Athalie egykori
310 2, VIII| fogja, hogy semmi hatalom meg nem szabadítja őt többé.~
311 2, VIII| az a gondolat zsibbasztá meg egyszerre lángoló lelkét,
312 2, VIII| csak azt az egyet hagyták meg neki, s ment – valakit keresni.
313 2, VIII| lesz belőlünk! Bárcsak soha meg ne értük volna ezt a napot!
314 2, VIII| megfulladnék bele.”~Majd meg az a kívánsága jött, hogy
315 2, VIII| kénytelen volt abban állapodni meg, hogy Timéán töltse ki bosszúságát.~–
316 2, VIII| még semmit sem tett, amit meg kellene bánnia, hanem Zófia
317 2, VIII| Mihály tisztelettel hajtá meg magát a hölgyek előtt, s
318 2, VIII| menedék, s ha kezemet ön meg nem vetné, úgy én végtelenül
319 2, VIII| hangtalanul, csak belül értették meg azt a visszhangzó idegek,
320 2, VIII| szavába kerül. Gondolja ön meg, ha kívánja, egy hétig,
321 2, VIII| Igen kérem, ne tagadja azt meg.~Mihályt önfeledtté tette
322 2, VIII| Levetinczy úr, hadd csókoljam meg a kezét, a lábát, azt az
323 2, VIII| azt az okos fejét! – És meg is tette, amit programjában
324 3, I | egy nagy tehertől menekül meg lelke: az önvádtól.~Mert
325 3, I | templomba járjanak.~Hanem most meg a protestáns lelkész állt
326 3, I | látás és hallás, hanem ezt meg is kell érteni, mert ez
327 3, I | életben; őket nem fürösztik meg az Izmail kútjában, nem
328 3, I | bizonnyal úgy lesz.~– Akkor én meg fogom kérni Levetinczy urat,
329 3, I | asszonynép két óra hosszat meg nem szólal, ki nem nyitja
330 3, I | légió asszony, aki két óráig meg van némulva. Bárcsak legalább
331 3, I | mikor az eddigi nevével úgy meg volt elégedve?~Az imádkozás
332 3, I | izraelitának keresztelték meg.~Minden aggodalmát eloszlatja
333 3, I | azután Zófia asszony jelent meg.~Zófi mama aztán tartotta
334 3, I | Borbálán jöttek, hogy mentette meg a hajótöréstől, a törökök
335 3, I | függöny mögé, hogy indul meg a hintók hosszú sora a nyoszolyókkal,
336 3, I | Timéa az egészből nem értett meg egyebet, mint a szertartást.~
337 3, I | egyszer végig fehér arcán, meg volna törve a varázs, mely
338 3, I | lehelhet rá, nem gyújtja meg vele.~Mihály azt hiszi,
339 3, I | e jéghideg alakot, akkor meg lesz törve a varázs; de
340 3, I | tekintetéből annyit tanul meg a kérdező, mintha a csillagos
341 3, I | minden titkaiba adatott volna meg egy pillanatot vethetnie.
342 3, I | az? Világ minden bölcse meg nem tudja azt magyarázni
343 3, I | kell annak ahhoz, aki azt meg tudja magyarázni.~– Óh,
344 3, II | hogy egy férj nem találta meg a neje szívét?~S talán más
345 3, II | Engedelmeskedés a dolga. A férj meg fogja becsülni, s ha hűtlenségen
346 3, II | keresztyéneknél az ábrándozás meg van ugyan engedve, sőt arra
347 3, II | sőt arra minden alkalom meg van adva; hanem azért aki
348 3, II | előtt mindig együtt jelennek meg. Társaságokba a nő férjével
349 3, II | Vigalmakban nem táncol. Meg is mondja az okát, miért
350 3, II | Timéát az Isten sem ítéli meg.~Athalie pedig hallgat.~
351 3, II | önt”. Ha pedig Timár jött meg, annak tett naiv szemrehányásokat: „
352 3, II | Lassan menjen be hozzá, lepje meg. Fogja be a szemét kezével,
353 3, II | akinek Athalie mindennap meg merte mutatni, mily feneketlen
354 3, II | semmi civódás. Még csak egy meg nem óvott sóhaj sem hangzik
355 3, II | Máskor szokatlan órákban lepi meg nejét, mikor éppen nem várt
356 3, II | látszott aludni. Nem érezte meg, hogy Mihály közel van;
357 3, II | közel van; nem látta őt meg lecsukott szempilláin keresztül.
358 3, II | Beszéljen!~– Jó. Tehát hallja meg tőlem. Én olyan jól tudom,
359 3, II | nem szereti, de aki önt meg nem csalja. Ezt csak én
360 3, II | önnek a férji becsülete jól meg van őrizve. Ha a mesék százszemű
361 3, II | Árgusát fogadta volna ön meg, nem volna jobban megőrizve,
362 3, II | titkos érzést, amit én ott meg ne találjak. Ön jót tett
363 3, II | gyémántzár az ön házán. Tudjon ön meg mindent. Mikor ön elmegy
364 3, II | ébresszen még valakit a háznál, meg ne tudják, hogy itthon járt.
365 3, III | mit szeretni? Nincsenek meg azok a nemes tulajdonok
366 3, III | levetinci kastélyában szállt meg, ahol még aznap kiadta rendeleteit
367 3, III | mulatsága.~Hanem Mihály ezúttal meg sem töltötte azt a puskát.~
368 3, III | madarakra vadászni szigorúan meg van tiltva Narcisszának;
369 3, III | mik harmadéve honosultak meg a szigeten, mikor a Duna
370 3, III | akkor aztán mind a hárman meg vannak akadva, hogy mit
371 3, III | Almira is, Narcissza is, meg a rák is.~Most Almira figyelme
372 3, III | rémületes jajveszékelés zavarja meg a kedélyes találkozási jelenetet.
373 3, III | aztán a hat horgas lábával meg a pofájába.~Timár rögtön
374 3, III | veszély nagyságát, ott ragadá meg a páncélos gonosztevőt,
375 3, III | sültféle van benne! – jegyzé meg Mihály.~– Az-é? Hát akkor
376 3, III | hogy megengesztelje. Az meg hagyta magát engesztelni.~–
377 3, III | lett hozzá toldva, azután meg egy rózsavízfőző konyha.
378 3, III | rózsaszüret, melynek elébb meg kell fülledni ott.~Mihály
379 3, III | szemrehányást tett neki.~– Hát te meg akarnál halni? Hát te itt
380 3, III | akarta bizonyítani, hogy ő meg nem félti tőle Noémit.~–
381 3, III | szigeten Timár urat, hadd lássa meg, minő változások történtek
382 3, III | szaladni sem bírt előle, úgy meg volt rémülve.~– Hát ön fél
383 3, III | ki magának. Ne zavarjuk meg. Nézze, most összehúzza
384 3, III | egyet 4500 talléron vett meg; azután a világító békáról,
385 3, III | nyújtá felé repeső kezét, s meg csak visszakapta.~– No,
386 3, III | visszakapta.~– No, fogja meg ön. Nyúljon hozzá. Ez a
387 3, III | van.~– No, lássa ön, hogy meg sem mozdul a kezében: egészen
388 3, III | Kedves otthon – jegyzé meg Timár.~Teréza nagyot sóhajtott.~–
389 3, III | De akkor lássa ön majd meg – szólt Noémi hévvel –,
390 3, III | opálszínű. Még a derült ég is meg tud hasonlani önmagával.~–
391 3, IV | amelyen nem borotválkozhatott meg. Azért nagy figyelem, ha
392 3, IV | mikor idegen háznál száll meg, s aztán reggelre kelve,
393 3, IV | egy maroknyi meleg vizet, meg egy csipetnyi tükröt, amiből
394 3, IV | elmondtam, ahhoz még tudja meg azt is, hogy mikor bennünket
395 3, IV | Isten nevére kértem, szánjon meg, és legyen szószólóm férje
396 3, IV | befogta a száját. Azután meg odaborult a keblére, s csókjaival
397 3, IV | bosszúállás napjáig. Nem fog meg az én átkom senkit.~Timár
398 3, IV | gondolá magában: „engem már meg is fogott; én vagyok az
399 3, IV | odamenni?~– Üzlet miatt, meg hogy önnek moggori rózsát
400 3, IV | a veranda elé, és innen meg nem mozdulsz”.~Almira megértette
401 3, IV | rázta a fejét. Fel-felállt, meg csak lefeküdt. Valami férfihang
402 3, IV | a karjára vetve.~Almira meg sem moccan közeledtére.
403 3, IV | következik, hogy engem kötnek meg, nem ezt az embert. Jobb
404 3, IV | hát nem kell? Azt hiszed, meg van mérgezve. Ah! de bohó
405 3, IV | Ah! de bohó vagy. No edd meg, szép Almira.~Almira pedig
406 3, IV | Ejh, te bolond. Csak meg ne harapj. Hát hol vannak
407 3, IV | rózsavízbe belemosta az arcát meg a kezeit; jólesett neki,
408 3, IV | kijönni akaróra.~– No most meg már nem eresztesz ki? Ejnye,
409 3, IV | egy igen jó tréfával lepte meg kedveseit, amin kacagni
410 3, IV | a leánynak! – szólítá őt meg rideg, száraz hangon Teréza. –
411 3, IV | atyám vétett teellened.~Most meg már a könnyhullatásig elérzékenyedett
412 3, IV | hencegett Tódor. – Milliók meg milliók fordulnak meg a
413 3, IV | Milliók meg milliók fordulnak meg a kezemen. Ha olyan tisztakezű
414 3, IV | Maga csak kukoricához ért, meg zabhoz; látott is maga gyémántot
415 3, IV | hajófenék készül; a paripou-t, meg a patavouát, amit az oldalpalánkokhoz
416 3, IV | a mangrove-, a royoc-, meg a gratgalfákat, amik a vízben
417 3, IV | lesznek, a fernambuc fát, meg a manchinel fát, meg a sárkányvér
418 3, IV | fát, meg a manchinel fát, meg a sárkányvér fát, meg a
419 3, IV | fát, meg a sárkányvér fát, meg a casuárfát, meg az ördögkávé
420 3, IV | sárkányvér fát, meg a casuárfát, meg az ördögkávé fát, aztán
421 3, IV | hajóbútorzathoz használnak, meg a cascarillát, a tacamahacát,
422 3, IV | voladort, amibe nem esik a szú, meg a maou fát, amit nem fúrnak
423 3, IV | én a sok fától nem látom meg az erdőt? Mondd el hát,
424 3, IV | nekem. Szabadon köthetem meg veled a szerződést; itt
425 3, IV | aranyat.~Timár nem állhatta meg, hogy ne mosolyogjon. Ilyen
426 3, IV | Odaadtam, az Isten áldjon meg érte. Most már nem éred
427 3, IV | mintha török basa sarcolna meg; hanem magukat a fákat akarod
428 3, IV | azt gondolhatod. Gondold meg, hogy micsoda ünnepélyes
429 3, IV | eljegyeztek, s azt hagyták meg, hogy mikor Noémi tizenhat
430 3, IV | önző. Nem bánom hát, tartsd meg fáid felét, de a másik felét
431 3, IV | oldalon levő keletre. – És azt meg is fogom tenni, ha a neved
432 3, IV | rögtön. Én azt tehetem, és meg is fogom tenni!~Teréza reszketett.~
433 3, IV | fizettetik. Most kaptam meg a pátenst és a fermánt mind
434 3, V | beszédét hallhatá.~Teréza törte meg a hallgatást. Leánya helyett
435 3, V | Megfagyasztva, elfásulva, meg nem értve, az élet minden
436 3, V | szeret, úgy szeret, hogy meg fog halni bele”.~…Ne haljon
437 3, V | halni bele”.~…Ne haljon meg…~Timár egy olyan napot töltött
438 3, V | lélek nyugalmát gyilkolod meg itten. Te ellopod az ártatlan
439 3, V | eltett idejövetelekor.~– Meg van-e a puska töltve? –
440 3, V | Mihálynak békét, míg fegyverét meg nem töltötte szatymára;
441 3, V | a fegyverét, hogy Almira meg ne támadja érte. Eredj,
442 3, V | tőle kérdezni:~„Ugyan mondd meg nekem én kedvesem, szerelmem,
443 3, V | fog ön térni ismét?~Mihály meg volt bűvölve ez esdő hang
444 3, VI | Minden újabb év alkotását meg lehet ismerni a jegenyékről,
445 3, VI | elfogadod? Nem válhatsz meg tőle soha többé. Kétfelé
446 3, VI | életedet. Hazugsággal töltened meg mind a kettőt. Két helyre
447 3, VI | hűségedet?~… Ő nem tudja meg azt soha, neki nem fog az
448 3, VI | már mint öngyilkos halt meg. Ennek a szívével nem jó
449 3, VI | egész lelkét; hogy felelsz meg róla? – Hogy hozod ki őt
450 3, VI | életeden keresztül. Attól meg nem szabadulsz semmi áron,
451 3, VI | szeretetben. Hogy menekülsz meg tőle? Vagy te ölöd meg,
452 3, VI | menekülsz meg tőle? Vagy te ölöd meg, vagy ő öl meg téged. Szép
453 3, VI | Vagy te ölöd meg, vagy ő öl meg téged. Szép atyafiság, ami
454 3, VI | Hisz magamnak nem tartottam meg egyebet, mint a ruhát, mely
455 3, VI | hozzá?~… Nem akkor ölöm-e meg, ha tőle örökre eltávozom?
456 3, VI | pillanatban az ijedtség zsibbasztá meg Mihály tagjait; úgy jött
457 3, VI | engem.~– Ne félj, nem öllek meg! – Azzal kilőtte fegyverét
458 3, VI | a kunyhóból.~– Te engem meg akartál ölni! – monda neki
459 3, VI | térdre esett az előtt, kit meg akart gyilkolni, s a felé
460 3, VI | kezet két kézzel ragadá meg, és csókjaival halmozá el,
461 3, VI | leskelődöm mint orgyilkos! Ön meg akar engem szabadítani önmagamtól.
462 3, VI | állomást, ahol tehetségeit meg fogják jutalmazni. Az ügynökség,
463 3, VI | most önnel tréfáljak. Ön meg akart engem ölni, – nekem
464 3, VI | biztosítanom kell az életemet. Meg nem ölhetem önt, mert azt
465 3, VI | Onnan hozzák a gyapotot meg a dohányt, a cukrot meg
466 3, VI | meg a dohányt, a cukrot meg a kávét; ott vannak a leghíresebb
467 3, VI | portugallok, hollandusok, anglusok meg németek. Most tessék ennyi
468 3, VI | belseje tele van kész liszttel meg darával. A másik erdőben
469 3, VI | darával. A másik erdőben meg már a kész kenyerek függnek
470 3, VI | Másodszor: nem veszi azt ott meg senki. Harmadszor: sohase
471 3, VI | hogy sietteté azokat, amint meg voltak terhelve, rögtön
472 3, VI | Scaramelli-cég neve alatt indult meg. Timárnak oka volt saját
473 3, VI | fölbontásakor legelőször is az lepte meg, hogy a levélben pénz van.
474 3, VI | megfizetem. Az ég áldja meg önt, amiért hozzám ilyen
475 3, VI | szökni fog, s akkor is meg van halva rád nézve, meg
476 3, VI | meg van halva rád nézve, meg az egész ismeretes világra
477 3, VI | fele útról visszatért; majd meg kerülni kezdte az üzletét,
478 3, VI | hogy házától elfut. Máskor meg egész nap bezárkózott szobájába,
479 3, VI | Legelőször is az lepte meg, hogy íróasztala kulcsa
480 3, VI | gazdag emberré, s hogy vette meg Timéát a saját kincsei árán.~
481 3, VI | ő puszta kézzel menekült meg róla. Egy vastag fűzhusángot
482 3, VI | Ha a kunyhóba bement, ott meg olyan borzadályos sziszegés
483 3, VI | lomha tömegek mozdultak meg a lába alatt; tán valami
484 3, VI | beszélni Istennel. „Ne láss meg, hol járok!”~Ezen a születésnapján
485 3, VI | rémület.~A Duna szertelenül meg volt áradva.~A tavaszutói
486 3, VII | legelső gyümölcsvásárlók meg nem érkeznek; abba pedig
487 3, VII | szedni. Nagy kosarak teltek meg az istenadta drágasággal.
488 3, VII | gyümölcskufárok érkeztek meg.~Hónapok óta az első emberarcok,
489 3, VII | el akar tőlem venni, azt meg tudnám ölni: ha ember, ha
490 3, VIII| és milyen úton érkezett meg. A révcsárdában fuvarosok
491 3, VIII| Mihályt egyszerre rohanta meg az érzések minden ellentéte.
492 3, VIII| még az ajkát is csókolja meg.~Átment a másik szobába.
493 3, VIII| Levetincen, ahol paraszton meg szúnyogon kívül más élő
494 3, VIII| Itt az asztal mindennap meg volt számára terítve.~Alig
495 3, VIII| nagyszerű új vállalatot indított meg: a magyar liszttel való
496 3, VIII| gondoltam, hogy ön ezt tenné. Meg kell ragadni a feltalált
497 3, VIII| aggodalma. Mi azokat mind meg fogjuk verni. Azok közül
498 3, VIII| volna a feleségétől, az meg tudta volna neki mondani.
499 3, VIII| azzal a félelemmel csókolta meg Timéa kezét, amivel egy
500 3, VIII| kedves halottat csókolnak meg, aki már másé, a földé,
1-500 | 501-873 |