Part,  Chapter

 1     1,  II  |       ragállyal ajándékozott meg bennünket. Kínától kaptuk a vörhenyt,
 2     1,  II  |         mert ha a Jézus nekivisz bennünket annak a kőbálványnak ott,
 3     1,  II  |          a Krisztus sem ment meg bennünket. Jézus segíts!~Ezt az áldást,
 4     1,  II  |          ha nem sietünk, itt kap bennünket a november, s odafagyunk
 5     1,  II  |        kőláb mellett segítsen el bennünket a Jézus! – fohászkodék nagy
 6     1,  II  |       Egy malom!~– Akkor megvert bennünket a Jézus!~Egy dunai malom
 7     1,  IV  |      János. – Persze, hogy üldöz bennünket az a török hajó, persze,
 8     1,  VIII|         még éltükben eljegyeztek bennünket egymással: Noémit és engemet.
 9     1,  IX  |         évben, talán kettőig is, bennünket a szükségtől megszabadítson. –
10     1,  IX  |       azt is, hogy mi az, amivel bennünket ez az ember fenyeget.~Ez
11     1,  IX  |   mindent, amit kíván, feljelent bennünket az osztrák kormánynál s
12     1,  IX  |          vadonná alakítsa át, és bennünket ismét földönfutókká tegyen.
13     1,  IX  |          ember nyomorulttá tehet bennünket mindennap – folytatá Teréza. –
14     1,  IX  |        vidéken el nem fog árulni bennünket soha, egyedül ő. De én el
15     2,  II  |         trónörökös meglátogatott bennünket, azt mondá a várkormányzónak: „
16     2,  IV  |     kereskedők mindig megcsaltok bennünket, elhitetitek, hogy bő termés
17     2,  VIII|   keserűen. – Ha valaki meglátna bennünket ez órában együtt, minő gyalázat
18     2,  VIII|       nem hallod?~– Nem keresett bennünket valaki?~– Dehogy keresett,
19     2,  VIII|       keresett! Ugyan ki keresne bennünket ilyenkor?~Akkor aztán Athalie
20     2,  VIII|    minden ismerősünk szid, átkoz bennünket. Hová leszünk, hová leszünk?~
21     2,  VIII|          az ablakon, nem keres-e bennünket valaki?~– Senki, senki.
22     3,  III |         ha ki nem segített volna bennünket a rózsa. De a rózsa minden
23     3,  IV  |     tudja meg azt is, hogy mikor bennünket az a végveszedelem ért,
24     3,  IV  |     Brazovicsnak, hogy ne tegyen bennünket végképpen koldusokká, akkor
25     3,  IV  |    szegény megboldogult szülőink bennünket még hajdan eljegyeztek,
26     5,  II  |        megcsalt és megkárosított bennünket. Nem tehetünk róla. Az ember
27     5,  IV  |          kötelékek kapcsolnak is bennünket egymáshoz, mint minket,
28     5,  IV  |         egymás mellé láncolnának bennünket a gályapadra. No de félre
29     5,  VI  |          meghal, ki védelmez meg bennünket?~– Az Isten.~– Erős az az
30     5,  VI  |          meghal.~– Nem hagysz el bennünket többé! – rebegi Noémi.~–
31     5,  VI  |     rebegi Noémi.~– Ne hagyj itt bennünket többé! – könyörög a kis
32     5,  XIII|        temetésére kirukkoltattak bennünket, akiről később azt beszélték,
33     5,  XIII|     nyájas szívességgel fogadott bennünket, amivel régi jó ismerősök
34     5,  XIII| Beszéltem neki a terhekről, amik bennünket nyomnak.~A füstfelleg azt
35     5,  XIII|  vándorolt. Mikor a nő elhagyott bennünket, az öreg azt kérdé tőlem:~–