Part, Chapter
1 1, II | Venus arcán feledte volna szemeit valaha.~Sűrű, fekete haja
2 1, VI | Magyarország.~Timéa le nem vette a szemeit e látványról, míg a hajó
3 1, VIII| összevissza.~Hasztalan hunyta be a szemeit, annál többet látott és
4 1, XII | borogatá forró tagjait. A szemeit le nem hunyta egy percre.~
5 1, XIV | kajütbe.~Timéa nagy, sötét szemeit utána mereszté, amint a
6 2, V | beszélgetett velük, s jó volt, hogy szemeit örökösen a hímzésre lesütve
7 2, V | kisasszonyáig merte légyen emelni a szemeit. Meg ettől a katonatiszttől
8 2, VII | megcsókolják…~Timéa lehunyta szemeit, hogy ne lássa azt a jelenetet.~ ~
9 2, VIII| született.”~S ha behunyta is a szemeit, ugyanazok a képek jöttek
10 3, I | Ha csak egyszer lesütné szemeit ijedten, midőn Mihály ujjai
11 3, I | vethetnie. Azután bezárja szemeit hosszú selyem szempilláival
12 3, III | viszonozza a kézszorítást, és szemeit egy percig ott feledi a
13 3, IV | csinált, elmeresztette a szemeit, „elveszett!” hörgé csinált
14 3, VIII| dolgozik!~Timéa elébb nagy szemeit bámulatra nyitá fel, midőn
15 4, I | szerelemtől. Mosolygott, és lesüté szemeit.~Mihály azt hitte, hogy
16 4, I | egyszer aztán mégis felnyitá szemeit, nagy kék szemeit, s akkor
17 4, I | felnyitá szemeit, nagy kék szemeit, s akkor egy percig odabámult
18 4, I | aztán megint lehunyta a szemeit, s aludt tovább, és mosolygott
19 4, I | És aztán félrefordult a szemeit törülni.~– Nos, hát énnekem
20 4, III | éppen akkor fogta be Noémi a szemeit az örök álomra!~És nem volt
21 4, III | kezdte el gyötörni. Nem bírta szemeit álomra erőszakolni. És azalatt
22 4, III | reám!~Noémi felemelte hozzá szemeit.~– Hol van a kis Dódi?~A
23 4, IV | aluszik, s ez a vakság, ami szemeit meglepte, ez az álom vaksága.~
24 4, IV | nagyot sóhajtott, lesüté szemeit, s aztán fölkelt az ágyból,
25 4, IV | És mikor felnyitotta a szemeit, akkor is hangzott a gyaluharsogás
26 5, I | keresett ki a szobában, melyre szemeit függessze, ahogy szoktak
27 5, III | lezáródnak a szemei.~És amint szemeit lezárja, ott áll a Szent
28 5, IV | nyomorult vállán, s nem bírta szemeit elfordítani róla.~– No,
29 5, IV | gyermektől csókoltatni.~Timár szemeit elfutotta a könny.~– Én
30 5, IV | hogy Noémi aranyhaját, kék szemeit megláttam, egészen bele
31 5, VI | okos állat fölemelé szép szemeit a gyermekhez, s farkával
32 5, IX | felébredt a csókokra, felnyitá a szemeit, s amint azt látta, hogy
33 5, X | jobban megértette a rejtélyt, szemeit annál jobban ellepte a könny.~
34 5, X | Aztán eltakarta kezével szemeit.~– Az én szegény rózsáim!…~
|